2015. május 11., hétfő


  BALATON-KÖR   4.TÚRA    2015.ÁPR.26.

TAPOLCA -VONYARCVASHEGY



                 Nemzetek, országok! kik rút kelepcépen 
                 Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, 
                 S gyászos koporsóba döntõ vas-igátok 
                 Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; 
                 Ti is, kiknek vérét a természet kéri, 
                 Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! 
                 Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek, 
                 Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! 
                       Batsányi János: A Franciaországi  változásokra (1789)



            





                    Sajnos a múlt héten nem tudtunk elszakadni,így ma folytattuk a Balaton Kör bejárását  a 11-es szakasszal ,Tapolca - Vonyarcvashegy közt ami több mint 28km és felfele 695,lefele 712 m szintemelkedést takar , az útvonal elejét leszámítva végig a Keszthelyi-hegységben  vezet.


                   A mai napra igazi kiránduló időt ígértek az időjósok, ami tökéletesen így is lett, sőt már-már meleg is volt, jelentősen megnövelve a folyadék igényünket. Szerencsére bőven készültünk inni valóval és ezen az etapon pár forrás is útba esett, úgyhogy nem adódott ezzel sem gond.


                     A városból a Keszthelyi-hegységbe a legegyszerűbb eljutni, a Billege mocsaras, vízfolyásos területén, amin csak  egy aszfaltozott út vezet át,így az igazolófüzet kimondottan utal rá,hogy a Tapolca-Lesenceistvánd szakaszt ne az igen forgalmas 77-es úton járjuk  le,hanem vegyük igénybe a Volán társaság járműveit. Ez a szakasz az OKT útvonalával egyezik meg,így  amikor azt teljesítettük már letudtuk ezt a kellemetlen emlékeket idéző etapot,így nyugodt szívvel hallgatunk az ítinerre. 


A mocsaras Billege


                 Korai,negyed 7-es indulás után,pár perccel 7 után értünk a tapolcai vasútállomásra,ahol az autót hagytuk. Rövid cihelődést követően, elkértük a mai nap első igazoló pecsétjét a  K.gif  és P.gif sávokon indultunk neki a túrának.


Indul a mandula


                      Tapolca neve szláv eredetű,a környék már a népvándorlás környékén lakott volt,első írásos emléke a XII. sz. végéről datálódik. A török korban ,oly sok településhez hasonlóan elnéptelenedett és csak a XVII.sz közepére népesült be újra. A város leghíresebb szülötte a kalandos életutat bejárt jakobinus költő  Batsányi János,kinek hamvai is itt nyugszanak. A város az ország idegenforgalmi térképén is jelentős helyet foglal el, a Tapolcai Tavasbarlangnak köszönhetően.

                          Okulva a Keszthelyen történtekből a város megismerését két részben ejtjük meg,ma csak az autóbusz állomásig útba eső nevezetességeket érintjük.

                         A vasútállomást elhagyva egy parkon átvágva értük el a város temetőjét,ahol az említett költő sírja is található,de sajnos zárva volt még a kapu,így nem tudtuk meglátogatni. A temető előtti Hősi Parkban a II. világháború tapolcai hőseinek az Emlékműve található,valamint van még három emlékmű,mely a különböző nemzetek katonáinak(német,amerikai és szovjet) állít emléket,kik a környék harcai során vesztették életük. Egy rövid főhajtás idejére mi is megemlékeztünk róluk.


Néma főhajtás a II.vh.elesettei előtt


                    A buszállomás felé útba esett még az I. világháborús emlékmű is ,ahol újra megálltunk egy pillanatra,hogy a szokásos tisztelgést megadjuk a Hősöknek.


Tisztelgés az I.vh. hőseinek


                   Feltűnt a város rendezettsége,tisztasága,mely a múlt rendszerben nem volt jellemző erre az ipari(bányász) városra. Láttunk egy követendő példát,a mozgáskorlátozottak megbecsülésére  más várososok számára.

         
Csínos

           

Példaértékű

                      
                             Pontosan akkor értük el a buszpályaudvart, mikor beállt a mi járatunk is. Rövid, negyedórás buszozással értünk el túránk igazi indulópontjához a már jól ismert  Fapados kocsmához.


A már jól ismert kiskocsma

                  Lesenceistvánd első említése a XIV.sz első felében történik,majd ez a falu is elnéptelenedett és csak az 1700-as évekre telepedtek meg  újra. A  kedvező talajnak köszönhetően a lakosok elsősorban szőlőtermesztéssel foglalkoztak és foglalkoznak ma is.  Érdemes megkóstolni a környék tüzes borait,sajnos nekünk ki kellett hagyni,mert délután még vezetni kellett.

          
Róm.kat. templom

  
                     A falu  központjából a K.gif –on haladtunk a település utcáin kanyarogva,majd  elhagyva a falut a Szilos oldalában folytattuk az utat szőlőtáblák és présházak közt,az út végig emelkedett,hol szigorúbban,hol enyhébben.

  
Védett présház


                  Kedélyünk jelentősen feldobta   a rengeteg virágzó fa és nyíló növény ezer színű kavalkádja,élvezetes volt a kaptatás. Rövidesen elértük a Belátó oldalában a Máté-kút forrását, tartottunk egy rövid pihenőt,megkóstoltuk a friss és hideg forrásvizet,gyönyörködtünk  az alattunk elterülő táj panorámájában. Bár kissé párás volt az idő,azért jól belátható volt a Tapolcai-medence az összes tanúheggyel,a távolban a Balaton víztükre is megcsillant. Festői látván!. Mivel a nap szemben sütött,így a fotót el kellett felednünk.Kár!

             
A Máté-kút


 
                    A forrás után DNy-nak fordultunk és pár száz méteren szintben haladtunk a Csengő oldalában egyre elhagyottabb épületek közt,majd a K.gif jelek élesen jobbra fordítottak és egy kaszálón keresztül behívtak a Kő-orrára vezető erdei ösvényre. Mielőtt beléptünk volna az erdőbe a biztonság kedvéért befújtuk magunk Szuku-  nukuval. Az erdőben az ösvény többnyire szuszogtatóan emelkedett,néhol kimondottan meredek volt. Amikor az OKT-t teljesítettük akkor  a jelzések elég nehezen voltak követhetőek,hiányosak voltak. Mostanra teljesen fel lettek újítva és könnyedén követhetőek. Jó negyedórás kapaszkodást követően egy meredek domboldalon értük el a Kő-orrának a vállát. Most egy kiépített lépcsőn lehet megtenni ezt a néhány tíz métert,mi a múltkor ezt nem találtuk  és a meredélyen egyik-fától a másikig  ereszkedtünk ,jobbára gatyaféken.(Akkor ellentétesen jártuk be ezt a részt.) 


Az erdőben


                  A lépcső tejénél balra fordultunk és szintben haladtunk pár száz lépést,míg elértük a  K3.gif jelezést,mely a Kő-orrának csúcsára vezet fel.  Először egy rendkívül meredek ,de rövid , kopár domboldalt kellet letudni ,csak pár cserje és bokor képezte a növényvilágot,viszont rengeteg szamóca virágzott már.


Szamóca virág


                    Elérve a kopár domb tetejét,a Máté –kútnál már megismert csodás panoráma tárult elénk ,készítettünk pár felvételt és mivel ez még nem a hegy teteje ,így tovább indultunk a nagyon ritkás jelzéseken.
 

Panoráma a Kő-rrától


                       Az ösvény rövidesen beért a vegyes erdőbe,a talaj egyre sziklásabb,kövesebb (bazalt) lett,viszont alig észrevehetően emelkedett csak. Látszott a gyalogúton,hogy erre már egyre kevesebben járnak,alig volt kivehető a csapás.

            
Bazalt folyam


           
Csúcson


                  
                            A Kő-orra  ,a környék többi hegyéhez hasonlóan vulkanikus eredetű így itt is volt szerencsénk megkövesült lávafolyáshoz. Rövidesen elértünk a 399 m-es Kő-orra magassági pontját jelző kőhöz. Rövid pihenést és nézelődést követően elkészítettük a kötelező igazoló képeket,készítettünk pár képet a lávafolyásokról és a meredek sziklákról. Sajnos a dús vegetáció végett a kilátás elég korlátozott,így aki csak ezért mássza meg a hegyet az jobban teszi,ha csak a kopasz részig jön fel.


Igazoló kép


                        A már megjárt útvonalon keresztül leereszkedtünk a K.gif jelzéshez,  az Alsó-szőlőhegy ültetvényei közt hol elhanyagolt,hol példásan gondozott terciák közt haladtunk. A már ismert panoráma látványa fantasztikus, melyet a virágzó fák nyíló növények látványa emelt,ahogy az olasz mondaná: bellissimá…


Elhagyatva





Orgona




       
....."Amikor kinyílnak majd a violák..."




                 Elérve a Szépkilátás-pontot készítettünk még pár panoráma képet,mivel erről a helyről a legteljesebb a könyék beláthatósága. Visszatekintettünk még a Kő-orrára és folytattuk az ereszkedést a Várvölgyi-országútig,265 m magasságig.

           
Panoráma a Szépkilátás pontról


                         Zala és Veszprém megyék határán haladtunk a Horgos hétvégi telkei,házai közt pár száz métert,majd jobbra kanyarodtunk Ny-i irányba,betérve a Barbacsi-erdőbe.

                     A már teljes pompájában tündöklő vegyes erdőben hullámvasútazva haladtunk,jól járható erdészeti úton. Az erdőt  talaját hol óriási,már virágzó  medvehagyma mezők,hol egyéb szintén virágzó talajtakarók  tarkították a szivárvány minden színében. Kicsit lassabban is tudtunk haladni,mert kedvenc feleségem lépten-nyomon érdekesebbnél-érdekesebb fotó témákat fedezett fel,miket kár lett volna kihagyni.


Tavaszi lednek


           

Metény


         
Vérehulló fecskefű


       
                      Elérve a régi kisvasút nyomvonalát a mai napra végleg elhagytuk a K.gif  jelzést,innét jó másfél km-en az egykori vasúti töltésen haladtunk,majd egy, az eddigieknél is nagyobb medvehagyma mezőn keresztül,leereszkedtünk a meredek hegyoldalon a Szent-Miklós völgybe ,ahol elértük a  turista jelzést,melyen tovább kellett haladnunk D-DNy-i irányban. A jelzett turistaútvonal itt megegyezik a Medvehagyma Tanösvény nyomvonalával,melynek tábláiról sok érdekes információ tudható meg a környékről és a Keszthelyi-hegységről.

          
Patakmeder kiszáradva
  


Ikrek?


                       A szurdok szerű völgyben vezető  szűk ösvény többnyire emelkedve vezetett a sziklák és kiszáradt vízmosások közt,vadregényes részeken keresztül az Abrincsos –völgyig ahol egy széles erdei útra tértünk rá,azon folytatva az emelkedést a Szent Miklós forrásig,melyhez egy meredek lejtő vezetett.A Szt. Miklós völgy a Keszthelyi-hegység talán legszebb része,kimondottan öröm volt a haladás,érdemes kitérni az OKT nyomvonaláról,megéri. A távolság is nagyjából ugyanannyi és rengeteg lehetőség van Büdöskút után visszatérni.


A forrás felé


                    A forrás az egykori Vállusszentmiklós nevű település területén található,mely már századok óta eltűnt. A forrás környéki erdőben az egyetlen magyar alapítású rend(Pálosok) temploma és  kolostora volt található,melynek nyomai mára teljesen eltűntek csak egy-egy szikladarab emlékeztethet rá.

                    Magát a forrást egy mesterséges beton szalagcsíkon keresztül lehet elérni,nem érdemes próbálkozni átkelni mellette,mert nagyon elvan iszaposodva ,a túra botom könnyedén tudtam lenyomni csaknem teljesen.

            
Szomjoltás


                       A forrás foglalása megegyezik volt menyasszonyom születési évével,így volt nagy boldogság….

                     A hely egyben fényképes igazoló pont,így elkészültek ezek a fotók is,majd megkóstoltuk a friss vizet,mely igencsak jól esett,mert a saját készletünk igencsak megmelegedett már. A forrás nem mindig ad vizet,sokszor kiszárad,nekünk szerencsénk volt,most bő vízhozama volt

            
Igazoló kép

       
                        A meredek emelkedőn visszakapaszkodtunk a turista útvonalig,mely innét már Z.gif  sávként vezet a  tovább is emelkedő erdészeti úton. Pár száz lépés után elértük mai utunk legmagasabb pontját a Görbe-tető vállán lévő Kutyasírokat 415 m magasságban.

                         A kutyatemetőben katonakutyák sírjai találhatók ahová a szolgálat teljesítés közben elhunyt kedvenceiket temették el a Görbe-tetőn lévő légvédelmi bázison szolgálatot teljesítő katonák. A hűséges társak,mind a gazdájuk rangját viselték a legmagasabb őrnagy fokozatban volt. A bázis mára bezárt,jelenleg egy egyszerű átjátszó állomás üzemel a csúcson.
          

A kis hősök


                        Mivel ez volt a mai nap legmagasabb pontja,ezért lenyomtunk egy csúcscsokit,frissítettünk és az eddigi erdészeti kocsiúton innentől ereszkedésbe fogtunk. Ezen a részen intenzív erdészeti munka folyik ,így rengeteg kitermelt farakás mellett haladtunk a Büdöskúti pihenőig,mely a közeljövőben lett  impozánsan felújítva. Itt egy hangos,fiatal bicajos társaságba botlottunk,kik főzéssel,piknikezéssel múlatták az időt. Igazán nem nagyon igyekeztek köszönni,így mi is mellőztük a kontaktus felvételét és egy gyors fotó után tovább álltunk. Maga a hely ideális ilyen programokra és autóval is aszfalton megközelíthető,így nagy népszerűségnek örvend.

            
Esőbeálló a Büdöskútnál


                        Tovább haladtunk az eddigi jelzésen,melyhez a pihenőnél a S.gif  is csatlakozott. Talán kétszáz lépéssel elértük a zöldhárömszög  jelzést,mely a Pad-kő  409 m-es csúcsára vezet fel. Mi is erre a széles jól járható útra tértünk rá és kapaszkodtunk a csúcs felé mely nagyjából 400 m-re van. A csúcs felé vezető út kellemesen emelkedett,csak az utolsó 100 m volt meredekebb,de kényelmesen saját tempóban könnyedén letudható.

      
Sztráda a kilátóhoz



                           A csúcson jelenleg új kilátót építenek a régi,elbontott helyére,így ez nem látogatható. A készültségi fokot elnézve rövid időn belül átadják az impozáns új kilátót.

           
Vadiúj kilátó


         


Kopjafák a pihenőnél




                            A kilátónál található a Dr.Jakabffy pihenő régi és új padokkal,ahol mi is elfogyasztottuk a hozott kajánk,kicsit ejtőztünk,elkészítettük az igazoló fotókat és belefogtunk túránk utolsó szakaszába,mely innen a célig már végig lejteni fog ,mígnem elérjük a Balaton magasságát a 105 m-t. 

        
Igazoló fotó


                              Előbb a zöldháromszögön, a Pad-kű erdőben leereszkedtünk a  + jelig,melyen jobbra fordulva visszatértünk a Z.gif  és S.gif  jelzésekhez,hol balra fordultunk.

                       Jó ötszáz lépés után a S.gif  végleg elhagyott bennünk és a Berzsenyi kilátó felé vette az irányt.  Mi a Cser-völgy mélyútján folytattuk az ereszkedést és majd 3 km után elértük a Cseri-kaput,ahol egy nagyon igényesen kialakított pihenő és piknikező hely van kialakítva.

         

Elegáns pihenő


                       Elhaladtunk a Fekete-hegy lábánál  és rövidesen elértük Vonyarcvashegy szélső épületeit,melyek közt két kanyarral elértünk egy széles utcát,mely  a vasútállomásig vezetett már. Innét még volt vissza jó 2 km és a kiszemelt vonat indulásáig 15 perc. Átgondoltuk,hogy bármennyire is sietünk nem fogjuk elérni azt,így lazábbra vettük a tempót.  Átkelve az iszonyú forgalmas 71.es főúton az első kávézóban megpihentünk és frissítettünk,mert jó 1 óra múlva jött a következő járat.

  
Felújítás alatt

          

                    Nagyon jól esett a kávé ,a hideg üdítő és  a citromos sör,csak ezt lehetett,mivel még vezetni is kellett.

 
           
Jutalom
 


                     Ejtőzés után letudtuk a vissza lévő 7-800 m-t a vasútállomásig,ahol megváltottuk a menetjegyet,elkértük az igazoló pecsétet és már be is robogott a vicinálisunk,a Piroska néven ismert motorvonat. Megérkezve Tapolcára autóba pattantunk és siettünk haza.



                        A mai szakasz 28 km volt,de az első etapot busszal „jártuk” le,így ténylegesen cca.20 km-t gyalogoltunk,miközben felfelé 695 m,lefelé kb 712 m szintemelkedést tudtunk le,minderre 4 óra 55 percre volt szükségünk.

                       Összességében nagyon élvezetes túrán vagyunk túl,nagyon kellemes időjárásban volt részünk. A megújuló tavaszi természet ezer csodája, színei nagyban hozzájárultak, hogy roppant feldobódva gondolunk vissza erre a napra. Soha rosszabbat.    


                        


 Térkép és szintrajz a szakaszról: