2016. november 19., szombat


       BALATON-KÖR  14.TÚRA   2016. NOV.11.

SIÓFOK-SZABADIFÜRDŐ vm.-

                SIÓFOK-TÖREKI+CINEGE-FORRÁS




          " ...Ez a föld ,melyen annyiszor
               Apáid vére folyt, 
                Ez melyhez  minden szent nevet ,
               Egy ezredév csatolt....."
                                           Vörösmarty Mihály: Szózat (1836) részlet








               
                                                           Enyészet havának tizenegyedik napjára egy már régóta halogatott  szakaszt iktattunk be túrázási naptárunkba.A halogatás legfőbb oka az volt,hogy előzetes tájékozódásaink alapján talán ez a szakasz ígérkezett a mozgalom legunalmasabb,legegyhangúbb szakaszának. Ezért egy jó adag negatív szorongással indultunk neki a napnak. Aztán menet közben ez az érzés elfogyott,valahogy magával ragadott a környék. Ebben a legfőbb szerepet a szokásosnál  több hazafias emlékkel való találkozás játszhatta .A Körtúra mai napján Szabadifürdőtől a Töreki-halastavakig ( Cinege -erdőig )több mint 30 km-t tettünk meg,egészen elhanyagolható szintkülönbséggel. A túra nagy része jelzetlen utakon,sík területen vezetett,de Balatonkilitit elhagyva belekóstolhattunk a DDP világába,mely egy egészen más érzést sugároz magából,mint eddigi túráink.


                                    Már napokkal előbb szerettünk volna menni túrázni,de vagy elfoglaltságaink vagy pedig a csapadékos időjárás húzta keresztül számításunk. Mivel a mai nap egyéb dolgunk nem adódott a nem éppen rózsás előrejelzések ellenére neki indultunk a távnak. A meteorológusok ma délutántól ígértek kiadós csapadékot (ez be is jött rendesen),így reszkíroztunk hátha az eső kezdetéig be tudjuk fejezni a túrát. Most szerencsénk volt ,mert mikor visszaérkeztünk a Töreki-Alsó buszmegállóhoz akkor kezdett el csöpögni,mely perceken belül átment intenzív esőbe. Viszont addig kitűnő körülmények közt tudtunk haladni,olykor még a nap is kisütött.  Mivel a körtúra vonalvezetése nem érint minden olyan látnivalót ezen a szakaszon (sem)melyet érdemes megnézni,ezért eltértünk a kiírástól és pár nevezetességhez tettünk kitérőt,valamint felkerestük a Cinege-forrást is,mely szintén nem szerepel a mozgalom kiírásában. A szervezők ezeket a helyeket beiktathatnák az útvonalba,így ez a szakasz sem lenne unalmas,egyhangú.

                                 Mivel a zabszem effektus a megázástól való felelem végett erősen dolgozott,így a lehető legkorábbi vonattal mentünk egy megállót Siófokról a Budapest-Nagykanizsa vasútvonalon Szabadifürdő megállóhelyig.



Siófok-Szabadifürdő v.m.


                                 A Déli-Vasút  Buda-Nagykanizsa vonalát 1861-ben adták át a forgalomnak,a vonalat 1873-ban hosszabbították  meg Fiuméig a Magyar Királyság legfontosabb tengeri kikötőjéig. Ma ez a vonal a MÁV 30-as villamosított vasúti fővonala,melynek egyik  célja a főváros összekötése a Balatonnal. 2014-től folyamatosan újítják fel a vasút balatoni szakaszát,melynek eredményeként helyenként két vágány építenek és a felújítást követően  jelentősen tudják növelni az engedélyezett sebességet. Balatonszentgyörgyig várhatóan 2018-ra végeznek a munkálatokkal,melyeket Európai-Uniós pénzből finanszíroznak.

                                 
                                    Mivel Szabadifürdő megállóhelyen nincs személyzet,ezért a már ismerős ABC-ben szereztük be indító pecsétjeink az iítinerjeinkbe,majd rövid fotózás után a 7-es főút melletti járdán indultunk el K-i irányba. Enyhe emelkedőn hagytuk el a Balaton szintjét és kapaszkodtunk fel a Madarasi-dűlő  platójára a Szabadi -útig,ahol jobbra DK-nek kanyarodtunk .


a retro Sanyi Büfé


                                   Szabadifürdőtelep Siófok közigazgatási területéhez tartozik,a város szerves részét képezi. Saját vasúti megállóhellyel rendelkezik Szabadifürdő név alatt. 

                                    Sajnos a Balaton-körtúra Siófokot ,a Balaton fővárosát és legnagyobb települését az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülését csak részben érinti,a várost és nevezetességeit nem keresi fel,az illetékeseknek érdemes lenne elgondolkodni ,hogy a várost is felfűzzék a túra útvonalára,hisz ez csak alig pár km-el növelné meg az útvonal hosszát. Mivel a városba nem jutunk el a mozgalom keretében ezért a rövid bemutatását itt írnám le.


Fordulás a torony mellett


                                     Siófokot régen Fok néven ismerték a Sió előnevet az 1901-ben átadott Sió csatornáról kapta.Siófok környéke már a rómaiak korában is lakott terület volt ,itt vezetett az egyik fontos hadiút is . A honfoglalást követően a  tihanyi alapítólevélben Fuk néven említik a helyet. A tatárjáráskor elnéptelenedett a környék,majd az újranépesedést követően a török foglalta el a XVI.sz. közepén,.. Ekkor Fok hadikikötő lett és a török erődöt is épített ,mely a mai kórház környékén található dombon volt. A környék 1688-ban szabadult fel a török iga alól,ekkor a veszprémi káptalan birtoka lett.A Rákóczi szabadságharcban is fontos szerepet játszott a település,itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala.1705-ben a Fejedelem pecsétet adományozott a településnek,mely a jelenlegi címer alapját képezi. Barokk stílusú Szűz Mária szeplőtelen fogantatása nevet viselő temploma 1736-ban épült.Jelentősebb fejlődése a XIX.sz-ban indult,előbb postakocsi állomás,majd postamesterség működött a faluban. A víz szabályozása 1810-ben indult ,amit Beszédes József vízügyi mérnök tervei alapján fejeztek be.Fejlődésének jelentős lökést adott a Balatoni Gőzhajózási Társaság megalakulása 1846-ban,majd a Buda-Nagykanizsa vasút 1861-es átadása.Ekkoriban épült meg mólója és hajókikötője is,1865-ben mezővárosi rangot kapott. Ugyancsak ezekben az években indult meg a pezsgő fürdőélet is ,mely Európa egyik kedvelt fürdőtelepülésévé változtatta.1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság,majd lóversenypálya  épült. Mozgalmas fürdőélete vonzotta a kor nagy polgárságát ,művészvilágát.1919-ben a nagypolitika középpontjában kerül,amikor a Tanácsköztársaság leverésére készülő Horthy Miklós itt rendezi be főhadiszállását.Stratégiai fekvésének köszönhetően a II.vh. alatt sokat szenvedett,a frontvonal két hónapig húzódott itt.  1947-ben készült el az új Sió zsilip a Sió csatorna építési munkáinak keretében.1950-től ,a Vármegyék átrendezésétől tartozik Somogy megyéhez,melynek második legjelentősebb városává vált.1958-tól indultak meg az újabb turisztikai fejlesztések,melyek a mai napig folynak .Híres szálloda sora 1962-ben készült el,1968-na kórházat kap a település.Ugyancsak ebben az évben kap városi rangot.Töretlen fejlődése az ezredfordulót követően sem állt le,napjainkban is tart. A fejlesztéseknek köszönhetően nem csak nyáron,hanem az év más időszakában is tömegek keresik fel wellness és konferencia szállodáit.



Rádióállomás Siófok


Az autópálya fölött

                                            Elnézést a kissé hosszú bemutatásért,de úgy hiszem ennyi jár a Balaton fővárosának. A fordulót követően a környék látképét meghatározó  siófoki Rádióállomás 145 m magas jellegzetes tornya  mellett haladtunk egy lepusztult műúton a Madarasi-dűlő fennsíkján. Pillanatok alatt elhagytuk a lakott házakat,majd végeláthatatlan szántók közt haladtunk sebes léptekkel.Percek alatt elértük az M7-es autópálya felüljáróját,majd eddigi irányunkat tartva hamarosan egy kereszteződésbe érkeztünk ,ahol balra ÉK-nek fordultunk,hogy tegyünk egy kitérőt a környék elfeledett és elhanyagolt nevezetességéhez a Pusztatoronyhoz. Az elfeledett emlékre sehol nem találni egy útbaigazító vagy információs táblát,így csak az jut el ide aki valahol már hallott felőle. Én is csak az elmúlt évben hallottam felőle,amikor tervezni kezdtem a Balaton-körtúra teljesítését.


Szántók közt I.

Szántók közt II.

                                     
           A balatonszabadi Pusztatoronyból alig maradt ránk valami,a korábbi vérzivataros időszakok jóformán a földdel tették egyenlővé ezt az egykori erődített templomot.  Járt itt a tatár,a török ,különböző martalóc seregek,rablóbandák,végül pedig a II.vh.  alatti súlyos harcok tizedelték meg a sorsát,amikor tüzérségi pontként szolgált a magaslat,ahonnét  a környéket lehet szemmel tartani.Jelenleg a szerény maradványokat Millenniumi Emlékművel egészítették ki.A szabadok leszármazottai a XI.sz-ban emelték a környéket uraló dombon a templomukat,melyet a XIV-XV.sz-ban átépítettek gótikus jegyek alapján.A templomot és a közelben lévő Szabadi falut a török pusztította el. A romokat nem építették soha újjá,azok az enyészeté lettek. 1965-ben  még 1,3 m magasan látszottak a falak,melyek mára majd a földdel váltak egyenlővé.1982-ben a tornyot körül vevő szőlő telepítésekor jelentős leletek kerültek elő,majd 1983-ban feltárást végeztek a megyei múzeum szakemberei. Több azóta sem történt . Úgy látszik senki nem érzi magáénak ezt az emlékhelyet,sajnos.



Bandukolás a szőlősorban

                                       

                               A kereszteződéstől jó másfél kilométert tettünk meg,amikor a szőlő sorok közt D-nek fordultunk és "felkaptattunk" a szakrális emlékhelyhez,ahonnét kitűnően belátható a környék. Sajnos elég párás volt az idő,így az igazi látkép nem bontakozott ki előttünk,de így is élmény volt .Elmerengtünk a hely elhagyatottságán,fotóztunk,majd sebes léptekkel tovább száguldtunk.


Pusztatorony Balatonszabadi

                                     

                             Visszaérve a kereszteződésbe DNy-i irányba haladtunk tovább és nagyjából 800 lépéssel elértük Balatonszabadi települését a Fokszabadi településrésznél az egykor szebb napokat látott,most elhagyottnak tűnő Boglya Csárdánál.Itt újabb irányváltás következett és a Szabadság utca rendezett új építésű házai,telkei közt haladtunk a falu központja felé.


Elhagyatva

                                       


                                        A több mint másfél kilométer hosszú utcán igyekeztünk tempósan haladni,így elég gyorsan elértük Balatonszabadi főutcáját a Vak Bottyán utcát,ahol balra fordulva pár lépéssel elértük a település központjában lévő római kat. templomot.


Első lépések Fokszabadiban


                                          Balatonszabadi a lélekszámot tekintve Somogy megye legnagyobb községe ,majd 3000-en lakják. A település 1950-ben két addig független falu,Fokszabadi és Siómaros összevonásával jött létre.A Fokszabadi szóösszetétel első tagja finnugor eredetű mely tólefolyást is jelent,a szabadi kifejezés pedig a kötelezettségektől való mentességet jelzi,így az itt élők csak a fegyveres szolgálattal tartozó nemesi jobbágyok voltak. Szabadi település a tatárjárás előtti időkben a mai Pusztatorony környékén helyezkedett el.A török terjeszkedésével a stratégiai fekvésű falu sorsa megpecsételődött,de teljesen nem néptelenedett el. A mai falu meglétét 1690 környékére tehetjük,ekkor többségében reformátusok lakták.. Siómaros a régebbi feljegyzésekben Marus,már az avar korban is lakott terület volt,szláv törzsek lakták,melyekhez a Honfoglalás idején Bulcsú vezér harcosai csatlakoztak.Siómaros szintén két vallású település volt,mindkét felekezet rendelkezett saját templommal.  A két falu a XIX.sz. végén,XX.sz elején sokat fejlődött,a két vh. közt az akkor még a falukhoz tartozó Balaton parti részen gyors fejlődés volt tapasztalható.A II.vh. súlyos  harcai alatt sokat szenvedtek a községek,többször cseréltek gazdát. Az 1950-es Vármegye rendezéskor a két falut egyesítették és Somogy megyéhez csatolták.

Róm.kat templom,Fokszabadi



Szt.István és...



....Batthyány szobor Fokszabadiban 

                                 

                                 A Szent Anna római kat.templom  a XVIII.sz-ban épült,műemlékvédelem alatt áll. Először itt néztünk körbe,megálltunk Szent István és Gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök szobránál,majd a szintén XVIII.sz-i Ref. templomnál fényképeszkedtünk egy sort .



Ref.templom és 


Hősök Emlékműve Fokszabadi


                                        A falu központjában a község intézményei közt hamarosan elértük a Fokiszabadi Hősök Emlékművét,ahol egy rövid főhajtással mi is leróttuk kegyeletünk azok előtt kik a legdrágább kincsüket,az életüket adták a hazáért. Az jó állapotú Emlékműnél egy helyi hölggyel elegyedtünk szóba,tőle hallottuk,hogy a szobor tetején lévő Szent Korona másolatát a világégést követően féltő kezek elásták és csak a rendszerváltást követően került újra vissza a régi helyére.



Trianon Emlékmű Balatonszabadi  

                                     

                                                  A Hősi Emlékműtől pár lépéssel  átsétáltunk az egyedi hangulatú  Trianoni emlékműhöz. A szégyenletes békediktátum 88. évfordulóján felavatott szobrot Varga Gábor keramikus művész készítette,mely a maga nemében a legszebbnek számít az országban. A szoborcsoportnál kicsit elméláztunk országunk hányatott sorsán,a szabadságért folytatott folytonos harcunkon. Kicsit melankolikussá váltunk,így tovább álltunk,mert még volt mit nézni a Siómarosi részen is.


Érkezés a szabadság falujába

                                      Innét pár lépéssel elértük a Siójut felé kanyarodó utat,merre haladnunk kellett volna,de tettünk még egy nem épp rövid kitérőt Siómaros világhírű szobrához,a Kossuth szoborhoz. A kereszteződéstől bő 1 km-re lévő a XIX.sz-ban épült  Református templommal szemben található szobor ugyanis a világon az  első köztéri Kossuth szobor. Siómarosan a mai napig élnek a forradalmi 1848-as eszmék,ennek köszönhető,hogy a szobrot 1894-ben ,Kossuth halálának éve, a falu polgárai közadakozásból állították.



Ref. templom Siómaros



Az ország  egyik első civil szervezetének a központja 


                                       A 80 cm-es bronz mellszobrot Kiss György szobrászművész tervezte,kivitelezését ,öntését pedig Gerenday György és fia végezték.A szobor és környezete szép állapotban van,a helyiek különös szeretettel gondozzák és nagy tiszteletben tartják Kossut emlékének ápolására a faluban alakult az ország egyik legrégebbi civil szervezete.A szobron ez olvasható:


A világ első köztéri Kossuth szobra

                  "Kossuth Lajos 1802-1894-A magyar szabadság legnagyobb apostolának a sió-marosi felszabadítottak"

                                        A szobor mellett található a Siómarosi Hősök Emlékműve,mely előtt szintén elidőztünk egy rövid főhajtás erejéig.


Hősi Emlékmű Siómaros

                                 

                                   Fotózás,elmélkedés után frissítettünk és visszatértünk a kereszteződéshez,ahol balra DNy-nak vettük az irányt. Pár lépéssel elhagytuk Balatonszabadi utolsó házait,mondhatjuk a falu emlékműveivel,szabadságszeretetével mély nyomokat hagyott bennünk. Érdemes volt felkeresni. Pár száz lépéssel leereszkedtünk a Sió-völgyébe és elértük a Sió -csatornát és a fölötte átívelő Kossuth -hidat.



                                 





                                              A Sió csatorna vagy Sió a Duna jobb oldali mellékfolyója,hossza 120 km. A csatorna a Balaton vízszintjét és a tó Dunával való összeköttetését szolgálja. Vízállása nem egyenletes,felső folyásának vízmennyisége csak akkor jelentős ha Siófoknál nyitva a Zsilip és a Balatonból vízleeresztés folyik. Alsó szakaszának a vízmennyisége elsősorban a Kapos vízhozamától függ. A csatorna ősét Krisztus után 292-ben Galerius császár ásatta és Siófoknál zsilipet építtetett.A törökök jelentős hajóforgalmat bonyolítottak rajta,partján több helyütt erődöket építettek. Az első komolyabb vízszabályozási munkák Mária Terézia uralkodása alatt kezdődtek Ekkor  a terveket Krieger Sámuel dolgozta ki.Az érdemi munkálatok a Balaton és környékének hasznosítására a Reformkorban kezdődtek Beszédes József vízügyi mérnök irányításával.A csatorna kiépítése ,szabályozása több lépcsőben valósult meg,az első fából készült zsilip 1863-ban készül el. '947-ben készül el a a ma is használt zsilip.

                                             A hídon átkelve a csatorna déli oldalán aztán a töltésen lementünk a Sió partjára,ahol elkészítettük mai túránk első igazoló felvételeit.Kicsit még visszanéztünk az imént elhagyott falura,aztán szemünket következő célpontunk ,Siójut felé fordítottuk,melyet pár lépéssel el is értünk.


A Sió 



                                   Siójut az Árpád-korban alapított település,első említését II.András okmányában olvashatjuk,melyben a környéket a veszprémi káptalannak adományozta. Az apró halásztelepülés előbb pusztaként fordul elő,majd 1335-ben vásáros hellyé válik. A XV.sz elején a Marczaliak birtokába kerül,majd Enyingi Török Bálint a hűbérúr.A török adólajstromban Jud alakban találkozhatunk a faluval,mely ezekben a vérzivataros években teljesen elpusztul,.A XVIII.sz  húszas éveiben érkeznek újabb telepesek,ekkortól a Gróf Széchenyi Családé,majd később a herceg Esterházy Család tulajdona.1767-ben aztán ismét a Széchenyieké lett egész a XX.sz.ig.A környék falvainak lakosságához hasonlóan az itteniek is sokat szenvedtek a II. vh. borzalamai alatt a környékbeli véres harcok végett. Napjainkban 600 körüli a lélekszám a településen.



Érkezés Siójutra

                                     A falu takaros házai közt percek alatt elértük a helyi Református templom késő barokk,klasszicizáló épületét,mely a XIX.sz első felében épült. A templom oldalán egy újabb emléktáblára lettünk fegyelmesek,mely a szabadságszeretet újabb ékes  példája e kistájon. Szántó Miklós református lelkészt innét hurcolták el vallási meggyőződésért  az akkori hatalmasságok a pozsonyi törvényszék elé,ahol gályarabságra ítélték több társával egyetemben.


Ref. templom Siójut

                                    A templomtól a szemben lévő Hősi Emlékműnél egy rövid főhajtás erejéig megemlékeztünk mi is a helyi hősökről,majd az Árpád utcán indultunk tovább Ny-i irányba. Mivel Siójut  igazolópont is ezért az utca végén lévő Nosztalgia Sörözőben szereztük be a pecséteket. A helyiségben lévő eredeti,autentikus személyekkel váltottunk pár szót ,betoltunk egy seritalt (Dreher) ,majd tovább álltunk és a Petőfi utcán folytattuk a nyargalást.


Siójuti Hősi Emlékmű



Nosztalgiázás

                                   Közben belepillantottunk az ellenőrzőfüzetünkbe és láttuk,hogy a Söröző pecsétjén Siófoki felirat szerepel,ezért egy rövid kitérőt vezényeltem a már nem üzemelő vasúti megállóhoz,ahol a kissé elhanyagolt vasútállomás épülete előtt,a Siójut felirat alatt készítettünk pár igazoló képet a biztonság kedvéért.


Elhagyott állomásépület

                               

                                     Eztán a sínek mellett elgyalogoltunk a következő átkelőig,ahonnét a sínek túloldalán folytattuk túránk ÉNy-i irányba a Csúcs-hegy lábánál futó igen sáros,dagonyás szekérúton.


Vasúti kereszteződés

                                   

                             A Kaposvár-Siófok vasútvonal a MÁV nem villamosított mellékvonala. A Kaposvár-Felsőmocsolád közti pályát 1894-ben,míg a Felsőmocsolád-Siófok közti szakaszt 1906-ban adták át. A vasúti pálya nagyon elhasználódott ,egyes szakaszain 10-20 km/h-s sebességgel haladhatnak csak a szerelvények. Jelenleg Somogy két legfontosabb városa közt majd négy óra a menetidő,ezért a vasútvonal kihasználtsága rendkívül alacsony.Bár szép tervek folyamatosan készülnek a szakasz felújítására,de ezek megvalósítása sajnos mindig elmarad.



Kezdődik a saraskodás

                                   

                                          Élveztük a sárdagasztást a vasútvonal mellet futó szekérúton de a dagonya  hatékonyan lelassította haladásunk. Jó pár száz métert saraztunk,majd az első Ny felé tartó szekérútra kanyarodtunk. Ezen a szakaszon az óriás sár megszűnt,a szekérút minősége jobbra váltott,csak helyenként kellet kerülgetnünk a tócsákat. Az út alig észrevehetően,de elkezdett emelkedni a Balatonkilitihez tartozó Belső-hegy csúcsa felé.


Útközben

                                 

                         Jó pár perc elteltével óriás kukoricaföldek mellé értünk,ahol épp a betakarítás folyt. A jó felvételek reményében megvártuk,míg a közelbe ér a Claass Dominátor és csak annak eltávozásával folytattuk az utunk,mely innét erősebb emelkedésbe kezdett. Talán 300 lépéssel elértük a Belső-hegy platóját a Csorda útnál,hol jobbra É-i irányba kanyarodtunk a Csillaghegyi útra.


Így könnyű...

                               
                     A Belső-hegy(Csillaghegy) fennsíkjáról kitűnő kilátás tárult elénk az imént elhagyott Sió-völgyéről és az ott lévő falukról(Fokszabadi,Siómaros,Siójut),de észak felé már feltűntek a nagyváros(Siófok)magasabb épületei is.


Belső-hegy Balatonkiliti

                                 

                                         Mivel túránk első felének legmagasabb pontjához érkeztünk ,ezért lenyomtunk egy csúcsbanánt,frissítettünk,majd a takaros,több helyütt hivalkodó présházak,telkek közt folytattuk a kanyargást,hullámvasútazást következő célpontunk felé.



Útkereszteződés a hegyen

                                   

                                 A fennsíkról egy rendkívül keskeny,aszfaltozott mélyúton ereszkedtünk le Balatonkiliti első házai közé. A mélyút végén egy frappáns figyelmeztető tábla ütötte meg a szemünk,láttunk még egy régebbi P.gif  jelzést,mely az egykor erre haladó DDP útvonaláról maradhatott fenn és már be is értünk Siófok városrészének első házai közé.


Eredeti

                                         

                                      Balatonkiliti Siófok déli városrésze,1968-tól tartozik a Balaton fővárosához,addig önálló falu volt. Kiliti történetét nehéz szétválasztani Siófokétól,mert annak fejlődése mindig nagy  hatással volt a falu életére,bár Siófoktól eltérően Kiliti mindig Somogy Vármegyéhez tartozott.Kilitihez tartozott az egykori Balatonújhely,melyet ma Balatonszéplak néven ismerünk.Régészeti leletek szerint stratégiai fontosságának köszönhetően Kiliti már a római korban is fontos település volt.Később avar telepesek lakhatták a környéket,a Honfoglalás idején a Bő nemzettség veszi birtokába.Később Koppány kezére kerül,majd annak bukását követően István a pannonhalmi szerzetesek érdekkörébe adja a környéket. Írásban először 1302-ben találkozhatunk a falu nevével,ekkor a székesfehérvári káptalan a birtokosa.A török uralom alatt is lakott maradt,bár a lakosok nagy része meghalt vagy elmenekült. Az itt maradottak a környék mocsaras területén találtak menedéket.Mivel a törökök komoly erőkkel hajózták a Siót,ezért a faluban valószínűleg egy földvárat is építettek a csatorna védelmére. A török kiűzését követően a veszprémi káptalan a környék földesura a falu folyamatosan fejlődik ,melyre nagy hatással volt a Sió-csatorna szabályozása  és a Déli Vasút épülése. Története egyre jobban összefonódott a rohamosan fejlődő Siófokéval,mellyel 1968-ban vonták össze.A városrész területén Ipari Park és Nemzetközi Repülőtér is található.



Róm.kat templom...

                             A helyhez illően gondozott,egyszerűbb és hivalkodóbb  ingatlanok közt haladtunk a városrész utcáin DK-i irányba. Vándorlásunk közben vetettünk egy pillantást a dombra épült kiliti római kat.templomra, majd megérkeztünk az egykori falu Hősi Emlékművéhez,ahol egy rövid pillanatra megálltunk,hogy leróhassuk kegyeletünket.


és Hősi Emlékmű Kilitiben

                           

                                            Az Emlékműtől már csak egy pár lépés választott el bennünket a forgalmas 65-ös főúttól,mely Siófokot Szekszárddal köti össze. A Honvéd utcán először balra fordultunk ,hogy elroboghassunk a helyi Posta hivatalba,ahol az igazoló pecsétjeinket kellett beszereznünk. Szerencsénk volt,mivel dél előtt 1-2- perccel érkeztünk és ebben a hivatalban 12-től 1 órás ebédidő van.


A 65-ösön 

                              Mivel a kiliti posta pecsét lenyomatán csak Siófok neve szerepel,így készítettünk a hivatal előtt egy igazoló fényképet magunkról és amilyen gyorsan érkeztünk ugyanolyan sebesen tovább is álltunk. Pár száz lépést haladtunk a 65-ös melletti járdán és az első körforgalomnál a Jegenye sorra kanyarodtunk.


Hosszú a Jegenye sor



                                   Ennek az utcának valóban találó a neve,mint ahogy a  közismert nóta is mondja,nagyjából két kilométert koptattunk bakancsaink talpát az aszfaltján elővárosi házak közt. Ezek a hosszú településeken vezető szakaszok a halálom,nagyon tudok rajtuk szenvedni,unalmasok számomra. Még szerencse,hogy első menyasszonyom ilyenkor mindig magasabb sebességre kapcsol,így aránylag gyorsan túl tudunk esni ezeken a szakaszokon. Menet közben lőttünk pár életképet,majd az M7-es fölött átvezető híd déli végén elértük a DDP P.gif sávját,és innét ezen haladtunk tovább K-i irányba.



Elértük a DDP-t !

                                      Az M7 autópálya Budapestet köti össze Letenyével és Horvátországgal.Az ország első autópályáját(az M1-el egyszerre) 1964-ben avatták fel. Ekkor Budaőrsig lehetett eljutni rajtuk. Először Martonvásárig,majd a Balatonig készült el,teljes hosszában 2008 októberében adták át.



Gyaloglás az M7 mellett



                                     A Keresztfai-dűlő hobby teleki közt haladtunk tovább,az egyik mellékutcán aztán balra kanyarodtunk és lementünk a Békás-tó partjára ahol a Balaton körtúrának  fényképes igazoló pontja van.Az utca egy horgász paradicsomhoz vezet,ahol miután szabályosan bejelentkeztünk,engedélyt kaptunk,hogy lemenjünk a tó partjára és készítsünk pár felvételt. Hiába rend a lelke mindennek.....

Idill a Békás partján

                                       

                                                          Békás vagy Csépány-tó nevének eredete szláv eredetű ,jelentése koszorú. A tó a formája  koszorú alakú,tehát ezért kapta a Csépány nevet. Ma horgászparadicsom működik a partján,jelentős a rablóhal állománya.

                                       Dolgunk végeztével amerre jöttünk visszatértünk ,közben kedvesem egy érdekes Ta-cepaóra lett figyelmes,melyen majd eldobtuk az agyunkat-nagy az Isten állatkertje,vagy csak a kerítés alacsony(ki tudja).


Vagyonvédelem(besza-behu)


                                            Visszatérve a DDP P.gif jelzéseihez,azok mentén haladtunk tovább,mai túránk vissza lévő részét már ennek a túramozgalomnak az útvonalán tesszük meg  Külső-Somogy dombjai közt,melyek hullámzása itt kezdődik. Szekérúton haladtunk keleti irányba közvetlenül az autópálya kerítése mellett. Elhagyva a hobby telkeket remek kilátás tárult elénk a tóról és mögötte lévő dombokról.


Kezdődik...

                         

                       Mikor elértük a Foki-dűlőhatárát a szekérút és a jelzéseink D-nek fordítottak bennünket és egy benőtt,akácosba vezettek,a szekérút egyre keskenyedett,ösvénnyé változott ,így haladtunk tovább. Elérve a hatalmas gyümölcsös kerítését utunk az mellett vezetett tovább,egy idő után elértük balról a Békás-tói vízfolyás keskeny erecskéjét és innét a kerítés és a patakocska közt haladtunk tovább ingoványos talajon.

                              Nagyjából félóra elteltével jelzéseink jobbra hívtak bennünket és egy hatalmas gazdaság legelői közt haladtunk. Jobbról balról kerítés védte a mögöttük lévő lovakat és kecskéket. A gazdaság idegenforgalmi beruházás,ennek megfelelően jó állapotú,gondozott.


Ötletes kapu

                               Elérve egy villanypásztort,annak kiakasztható "kapuján" jutottunk el a csak nyáron üzemelő Nádas Csárdához. Innét a P.gif sávok mentén egy betonozott mélyútban kapaszkodtunk fel  Siófok -Töreki utcáin,hogy aztán egy kis kanyargást követően leereszkedjünk a városrész központjában található vegyesig.




Életképek

                                 

                           A Siófokhoz tartozó,dombok közt megbúvó Töreki városrész az utóbbi évtizedekben a város jobb módú polgárai közt egyre népszerűbb és egyre többen költöznek ki a várostól pár kilométerre lévő csendes Törekibe. A hely legfőbb látványossága a Töreki Természetvédelmi Terület,mely 1994 óta védett. A 36 hektáros  Halastavakat a Balatonba ömlő Cinege-patak felduzzasztásával hozták létre.A tavak környezetében egy 9 km-es Tanösvény található,mely a terület gazdag állat és növényvilágát mutatja be érintve a Cinege-forrást és Pihenőt.

     
Nádas Csárda ..



...és mélyút Törekiben


                                   Utunkat innét a Töreki-Halastavak töltésén átkelve Balatonendréd felé kellett volna folytatnunk,de mivel már jártunk a faluban,így módosítottunk a túra útvonalán és tovább haladtunk a DDP P.gifjelzésén,hogy az innét bő 2 km-re , szép környezetben lévő Cinege-forrást és Pihenőt felkereshessük.
Távolságban  többet tettünk meg mintha elmentünk volna Balatonendrédig,így nyugodt szívvel tettük meg ezt a módosítást.


Töreki centrum

                                      Töreki központjából déli irányban indultunk e a P.gif  jelzéseket követve. Töreki területe nagyrészt a Jódi-hegyen terül el,így mi is ezen hullámvasútaztunk egészen Töreki-Alsó buszmegállóig,ahonnét egy meredek lejtőn leereszkedtünk a Töreki Halastavak és a Cinege-patak völgyébe. Elhagyva az aszfaltozott részt  előbb pár száz lépést ÉNy-i irányba tettünk  meg fiatalos,gondozott erdőben,majd újra dél felé kanyarodtunk.



A Jódi-hegyen




Már megcsípte a dér


                                            Közben megálltunk az egyik halastónál,hogy elkészíthessük az igazoló fotókat a Töreki Halastavaknál . A fotózást követően pár perc alatt elértük a letérést a Cinege-forráshoz,melyhez egy kiépített lépcsőn jutottunk le. A forrás foglalata gondozott,a környezete a Természetvédelmi Területhez illően ápolt,szép.



A Töreki-Halastavaknál

                                         

                                    Készítettünk pár felvételt és egy videót a forrás környékéről,ettünk a hazulról hozott elemózsiából,frissítettünk,majd miután megkóstoltam a forrás vízét átsétáltunk a kb. 200 m-re lévő szépen kiépített Cinege Pihenőhöz,ahol újabb fotózás következett.



Cinege-forrás



Cinege .pihenő

                                                  Befejezve a nézelődést gyors iramban trappoltunk vissza a  P.gif-ok mentén,mivel vészesen közelget a busz indulásának ideje Töreki-Alsón. Nagyon jól kiszámoltuk,mert mikor felértünk az erős kaptatón épp akkor állt be a helyijárat a buszfordulóba. Intettem neki,hogy vele szeretnénk menni,így megvárt. Ezzel a busszal mentünk vissza Siófokra ahol autóba pattantunk és haza felé vettük az irányt.

                                                    Útközben pótoltuk folyadék és energia szükségleteinket,miközben értékeltük a mai túrát,mely során több mint  31 km-t tettünk meg,elhanyagolható szintkülönbséggel (+/-  cc.300m). A mai túra útvonala nagyrészt jelzetlen és unalmas,nyílegyenes szakaszokon vezetett,csak a Békás-tó elhagyását követően a DDP útvonalán érezhettünk igazi természetjáró érzést. Az útvonal első szakaszát viszont az útba eső falvak színes történelme és az érezhető hazaszeretet tette színessé. Mindent összevetve talán ez a szakasz volt a körtúra legérdektelenebb,leglaposabb szakasza.


                                                Haza érve következett a szokásos jutalom elfogyasztása,mely ma egy üveg BB száraz pezsgő volt.



Jutalom



                         
                           Még több kép a mai túráról:  https://goo.gl/photos/t8s1ShBTKGCUnjRe9


                          Kisfilmek a mai napról:     Összegzés I.

                                                                       Összegzés II.

                                                                        Cinege-forrásnál

                          Térkép és szintrajz: