2017. április 18., kedd

                                    



                      RP-DDK        21. TÚRA

                         KISMÓRÁGY  -  SZEKSZÁRD


                                      


                                       Az erdő hallgatag,
                                      nyugosznak a vadak,
                                      lankatag állal hevernek
                                      ágyán a hűs avarnak,
                                      mit a szelek levernek.
                                     majd újra felkavarnak.
                                                             Babits Mihály: Paysages intimes - 3 .Alkony (1 vsz.)  1906













                                        ...és akkor  végre eljött ez a nap is,Szelek Havának tizenegyedik napján befejeztük több mint 550 km-es vándorlásunk a RP-DDK nyomvonalán.A legutóbbi túránkat Kismórágynál sötétedés végett félbe kellett szakítanunk,így ma monstre táv(~32km) várt ránk több mint 1000 m szintemelkedéssel,úgyhogy volt mire gyúrni. A szakasz folyamán Kismórágyról indultunk és Szálkán,valamint Grábócon keresztül a Szekszárdi -dombság emelkedőin bukdácsoltunk a RP-DDK végállomásáig, Babits Mihály szülővárosáig,valamint a vörösbor fellegváráig Szekszárdig.

                                   
Szekszárd v.á.

                                        A mai napra igazi bolondos áprilisi időjárást ígértek a hozzáértők,ami tökéletesen be is igazolódott. Volt részünk szikrázó ,kellemes napsütésben,erős szélben sőt egy futó záporban is,mely Sötét-völgy után kapott el bennünket és keserítette meg a túra egyik legszebb részét egészen Kerék-hegyig.Egyedül a hőmérsékletre nem lehetett panaszunk a kellemes tavaszi meleg egész nap kitartott,így az idei év első rövidnadrágos túráját sikerült teljesítenünk. Bár lehet,hogy csak mi vagyunk az átlagnál hidegebb vérűek,mert a Sötét-völgyben lévő kirándulók dzsekiben és hosszúnadrágban elég fázósan néztek ránk.


A Szekszárdi-dombság lankái,távolban a Zengő



                                    Mára a logisztikát egyszerű volt megszervezni,csak Kismórágyig kellett eljutni valahogy. Ez nem is volt a legegyszerűbb,mert az egyetlen ésszerű időben induló vonat is 7h2'kor indult Szekszárdról Bátaszékre,ahonnét busszal tudtunk eljutni az indulási pontunkhoz.Így már hajnali 4-kor szólt a kakas,hogy auf! A korai időpontnak köszönhetően a gyér forgalomban fél hét után pár perccel értünk Szekszárd vasútállomásra. Így volt időnk kényelmesen megvenni jegyünk ,fotózni és még kávézásra is jutott időnk. A kávéra elég háklisak vagyunk,de most be kellett érjük  váróteremben lévő automata gép kávénak nevezett löttyével,mivel Szekszárdon resti már nagyon régóta nem működik,sőt még a jegypénztár is csak délután fél ötig van nyitva.Igazi mellékvonali élet tanúi lehettünk.


Indulás

                                   A Sárbogárd-Bátaszék vasútvonal Tolna megye székhelyét kapcsolja be az országos fővonalba. A vasúti pályát két lépcsőben építették meg ,először a Rétszilas(Sárbogárd)-Szekszárd szakasz készült el 1883 decemberében. A vonalat aztán 1887-ben hosszabbították meg  Bátaszékig. A vasútvonal Rétszilasnál a Budapest-Dombóvár-Pécs ,míg Bátaszéknél a Dombóvár-Bátaszék és a Bátaszék-Baja-Kiskunhalas fővonalakhoz csatlakozik. A forgalamat elsősorban Bzmot motorvonatok bonyolítják le,melynek elterjedt nevei még a Piroska,a csöcsrázó és majomringató alakok is.


Bátaszék v-á.-


                                 Vonatunk a menetrend szerint pontosan érkezett meg és ízelítőt kaphattunk a GySEV és MÁV közti  minőségi különbségből. Nagyon látszik,hogy a melyik milyen tulajdonban van.Alig húsz perces zötykölődéssel érkeztünk Bátaszékre,melynek állomás épülte szintén nem a legtökéletesebb állapotban leledzik. Kisétáltunk az állomás előtti buszmegállóhoz,ahova fél nyolckor érkezett a reggeli gyűjtőjárat Bonyhád felé,mely bejárja a dombok közé zárt apró településeket. Nagyon kedves sofőrünkkel jót beszélgettünk,így elröppent az idő és 7,50-kor már meg  is érkeztünk Kismórágyra túránk indulási pontjához.


A mai első lépések

                       
                                 Rövid szerelvényigazítást követően a buszmegállóból DNy-i irányba indultunk tovább és pár perc alatt elértük a mozgalom K.gif  jelzésű nyomvonalát,így innét ezeket a jeleket követve haladtunk tovább a Lajvér-patak völgyében. Jelzéseink pár száz méter múlva időszakosan elköszöntek a pataktól és egy birka akolnál É-nak fordultak és elkezdtek kapaszkodni a Szekszárdi-dombság első emelkedőjére ,az Öreg-templom-hegyre.

                       
Életkép egy szurdikból

A Mecsek az Öreg-Templom -hegyról


                           A Szekszárdi-dombság a Dunántúli-dombvidék kis területű tagja.Északról a Völgységi-patak ,délről a Lajvér-patak míg nyugatról  a Rák-patak,keletről pedig a Sárköz határolja.Kiterjedése nagyjából 150 négyzetkilométer. Legmagasabb pontja 285 m.melyet a helyiek egyszerűen Óriás -hegynek neveznek.A termékeny lösztalajnak köszönhetően kitűnő szőlő termesztési adottságokkal rendelkezik,területén már évezredek óta folyik a szőlő -és bor feldolgozás. A Szekszárdi-borvidék neve már évszázadok óta összefonódik a vörösborkultúrával.



                               
Tűzkő Birtok



Útkereszteződés a Radnai-magaslaton


                           Jól járható,löszös szekérúton kapaszkodtunk,mely előbb lazán nyitott,aztán egyre jobban begorombult.Bemelegítésnek pont jó volt. A kopár dombról szép kilátás nyílt a Mórágy-tömbre ,valamint nyugatra a Mecsek magasabb csúcsai is jól kirajzolódtak,élükön a  Zengővel. Elérve a domb gerincét aztán két kerítés közé érkeztünk,balról a Tűzkő Birtok szőlői,jobbról pedig egy gyümölcsös mellett haladtunk hosszú percekig. Az út továbbra is emelkedett,hullámvasútazott alattunk,így tempósan tudtunk haladni és hamarosan elértük a Radnai-magaslat útkereszteződését ahonnét a K3.gif és a Zöld kereszt turista jelzés jelzések indultak útjukra. A mi  K.gif  jelzéseink balra kanyarodva az erdőbe térve elkezdtek lejteni . Hangulatos tölgyesben ereszkedtünk a Mőcsény-hegyről egyre meredekebben DNy-D-i irányba,a végén már elfogyott az út és ösvényen,bokrok közt értünk  egészen a Szálkai-tó szintjéig,ahol jobbra ÉK-i irányba fordultunk,az ösvény újra szekérúttá szélesedett és egy idő után kiért a víztározó partjára,a tavat két részre osztó gátnál. A tó nyugati fele a vizisportok és fürdőzők számára nyújt örömöt,míg a keleti rész a horgászok paradicsoma. Innét hangulatos vízpari séta közben fogyasztottuk a métereket,a jő időnek köszönhetően rengeteg horgász próbálkozott beszerezni  a közelgő ünnepekre a finomabbnál finomabb halakat. Bár elmondásuk szerint inkább csak keszeget,kárászt fogtak,a nemesebb halak elkerülték őket.


Ereszkedés a Mőcsény -hegyről

                               A halőr házát elérve elhagytuk a romantikus környezetben lévő tavat és az országúton bandukoltunk tovább Szálka irányába,melynek szélét pár lépéssel el is értük. Az országútnál csatlakozott hozzánk a DDP P.gif jelzése,hogy a faluig hátralévő pár tíz métert együtt tegye meg a két útvonal.


A Szálkai -tónál I.

II.

Felriasztott vadkacsák

                         Az országúton pillanatok alatt elértük a falu központjának számító terecskét,ahol a két mozgalom igazoló pecsétje is található a Trófea Sörözőben. A tér központi helyén egy világbajnok szarvasbika élethű szobra látható,melyet még 1891-ben ejtettek el és több mint 60 évig viselte a büszke címet. Csodálkozás és fotózás után betértünk a helyi társadalmi élet központjába,ahol többek közt lóversenyfogadással is ellehet tölteni az időt. A kora időpont végett(még nem volt 9h) mi voltunk az egyetlen vendégek,így nagyon jót beszélgettünk a fogadóssal,ki azon szerencsés német ajkúak egyik leszármazottja aki megúszta az esztelen kitelepítést a második világégést követően. Tőle tudtuk meg,hogy a falu közössége rövid időn belül kitaszítja a nem oda illő elemeket,így sem kisebbségi sem lump elem nem lakik erre fele.


Érkezés Szálkára

                         Igazoló füzeteinkbe mind a két mozgalom pecsétjét benyomtuk és ledöntöttünk mellé egy üveg Gösser citromost (2%) és egy üveg szűretlen Weißbiert. Kifele rákukkantottunk még Tolna megye egyik ikonikus és messze földön híres gasztronómiai  intézményére a Horog Csárdára és már ekkor tudtuk,hogy este még visszatérünk egy kulináris kirándulásra.

A Világbajnok


                            Szálka,község Tolna megyében a szekszárdi dombvidék déli részén erdős környezetben helyezkedik el. A falu a Honfoglalás környékén jött létre,első írásos említése 1015-ből datálódik. A XIV.sz elején már templomos hely.A  török defterek is lakott településként jegyzik bár a hódoltság idején elnéptelenedik és csak a XVII. sz. utolsó éveiben népesedik újra,amikor rác telepesek érkeznek.A XVIII.sz hetvenes éveiben jelennek meg a német telepesek,innentől a falu lakosságának többsége német ajkú volt. Az új telepesek felvirágoztatták a falut,a XIX.sz -ban több mint 1500 lakosa volt. A II.vh-t követően a kollektív bűnösség jegyében a német lakosságot kitelepítették,helyettük Heves megyéből hoztak új telepeseket,kik később a nehéz körülmények hatására elvándoroltak.Jelenleg a lakosság létszáma 500 körül mozog. A  község legfőbb vonzereje a Szálkai-tó,melynek kiváló horgász és kiránduló adottságai révén a falu fejlett turizmussal rendelkezik, A Szálkai-tó a Lajvér-patak völgyének az elzárásával épült meg 1978-79-ben,mint víztározó. 

                            
Egy jellegzetes porta a faluból





                       Jó húsz perc elteltével szedelőzködtünk és fájó búcsú után a Petőfi utcán kaptattunk újból fergeteges magasságok felé. Szálka tényleg nagyon rendben van,le a kalappal a lakói előtt! Nem láttunk gondozatlan,ápolatlan portát,házat. Mintha még a füvet is egyszerre  nyírnák,parancsszóra. Minden porta előtt szinte élére van vágva,a házak egytől-egyig felújítottak. A Kék-kör vándorlásunk során már érintettünk pár csodás települést(Szentbékkálla,Bakonykúti etc.),de Szálka mindent vitt (eddig).


Frissítés

                         
                           A hosszú Petőfi utca egy nevetlen patak mellett emelkedett a Szálkai-hegyre egyre gorombábban,így tüdőnk kapacitása is fogyott és hamar a zsebünkbe került,párszor meg kellett állnunk egy-egy szusszanásnyira.Elhagyva az utolsó portákat a szekérút egy szurdikban emelkedett tovább,mígnem elért egy gerincet  és a K.gif -ok ,ahol  balra kanyarodtak,itt csatlakoztak hozzánk aK+.gif és aKM+.gif valamint a MZ.GIF   (Magyar Zarándok út) turistautak jelzése is.


A Petőfi utcán

                            A jelzések innét szőlők és szántók közt kanyarogtak tova a gerincen,majd egy szurdikban ereszkedtek egy tisztás irányába,ahonnét fenséges kilátás nyílt a Szekszárdi-dombság lankáira és a Mecsek vonulataira. A hely tökéletes színhely volt videó és fotók készítésére,sikerült egy vonuló őz-csordát is lencsevégre kapnunk.


Ereszkedés Grábócra

                               Innét egy meredeken lejtő szurdikon keresztül értük el Grábóc határát,a faluból először a szerb ortodox kolostor és templom jellegzetes kupoláját fedeztük fel. A szurdikból kikapaszkodtunk egy rétre,ahonnét csodás felvételeket tudtunk készíteni a falu nevezetességéről és a környezetéről. Mivel lusták voltunk vissza menni a kékre,így tornyiránt indultunk a kolostor irányába. Igen ám csak az utolsó méterek előtt szinte áthatolhatatlan dzsungel és egy meredek domboldal állta az utunkat.


Videózás

                                Visszamenni botorság lett volna,így egy életem-egy halálom kiáltással neki indultam a meredek ,bokros oldalnak kedvesemnek esélyt sem adva a választásra. Szinte gatyaféken ,összekarcolva értem el a parkolót,ahonnét vezényeltem első menyasszonyomnak egy viszonylag járható útvonalat. Így,kalandosan érkeztünk meg a kolostor parkolójába.



A Szerb ortodox templom és kolostor

"Szentkút"


                    Grábóc a szekszárdi-dombság nyugati részén található,elsősorban szerb ortodox templomáról és kolostoráról ismert. A település már az Árpád-korban létezett,a XIV.sz-ben bencések építettek kolostort és templomot,melynek csekély maradványai mai láthatóak egy bozótos részen.A falut a török elől menekülő szerb szerzetesek tették híressé,akik Dalmáciából 1580-ban érkeztek ide. Először csak fatemplomot építettek,majd a budai basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot és zárdát is emeltek.1667-ben a törökök feldúlták a kolostort és templomot,,mely el is néptelenedett. A szerb lakosok és az ortodox szerzetesek a Rákóczi-szabadságharc után tértek vissza ,ekkor épült(1736) a mai is látható ortodox templom. A XVIII.sz-ban aztán svábok érkeztek és 1765-ben megépítették első római kat. templomukat. A német ajkú lakosok a a XIX.sz. elejére már többségbe kerültek.Ez az arány az évek alatt egyre jobban eltolódott,így a XX.sz-ban a szerb kolostor és lakosság már csak kuriózumnak számított.A II.vh. kitelepítési eszetlensége Grábócot sem kímélte,ekkor a svábok helyére székelyeket telepítettek.A szocializmus éveiben ide száműzték a bolgár ortodox egyház fejét a szófiai pátriárkát. A bolgár kolostor az utolsó bolgár szerzetes haláláig(1974) működött,utána az épület szociális otthonként funkcionált 1994-ig,amikor újra a szerb ortodox egyház tulajdona lett. Ma apácák és szerzetesek lakják és gondozzák  az épületeket. Grábóc lakossága napjainkban nem éri el a 200 főt.



                                
A Kolostor




                            Mivel nem a hivatalos úton értünk a kolostorhoz,persze,hogy nyitva volt (még nem volt 10). Fotóztunk,sétáltunk a kolostor kertben ittunk a "Szentkút" vízéből. A kút forrása egy a Grábóci-patakba igyekvő nevetlen erecskére van építve és vize igencsak ízletes. Körbejártuk a templomot,ami zárva volt,de egy fiatal szerzetes észre vett bennünket és a kolostorból kiintett,hogy mindjárt jön és beenged bennünket.Jártunk már itt,de most is szívesen körülnéztünk,pláne,hogy nejem szerb gyökerekkel rendelkezik,így számára különös élmény volt. A fiatal szerzetes nem beszél magyarul,mi pedig szerbül,így a maradt a német,mint közös nyelv. Elmesélte,hogy jelenleg csak egyedüli szerzetesként él itt,idősebb társa tavaly halt meg és a kolostor kertjében temették el. Nyáron vele él két apáca,akik a jó idő kíjöttével költöznek ide,addig Szegeden élnek egy szerb egyházi intézményben.


Kolostorkert

                       Lefotóztuk a templom belsejét,a védelem alatt álló,értékes  ikonosztázt, vásároltunk egy kis szúvenyírt. A vezetésért 400 HUF/fő a díjazás,a fényképezés ingyen van. Mivel a rendkívül kedves szerzetes elmondta,hogy igencsak szűkén vannak az anyagi javaknak,így 2000 ft-t tettünk a perselybe. A látogatás végeztével az Atya a kolostor kerítéséig kísért bennünket és jó utat kívánva megáldott bennünket. Felemelő volt,a vándorlásunk egyik csúcspontja!


A védet Ikonosztáz


A templom jelenlegi "gazdája"

                             A Szerb Kolostortól leereszkedtünk Grábóc igencsak elhanyagolt épületrei közt a falu központjában lévő Mini ABC-ig,ahol benyomtuk az igazoló pecséteket. Vetettünk pár pillantást a róm.kat.templora,majd átkelve a Grábóci-patakon a K.gif  -ok mentén haladtunk tovább.Eljátszottunk a gondolattal,hogy a K3.gif -ön felkaptatunk a nemrég átadott Mária-kilátóig,de mivel jól eljárt az idő (11h volt már!)lemondtunk erről és a Szt.Vendel szobor elhagyása után rákanyarodtunk a falu Újsor nevű utcájára,mely a rengeteg kutyáról és a kisebbségről nevezetes.  Nem mondom,hogy jóleső érzéssel slattyogtunk az acsargó kutyák és a függöny mögül ránk irányuló szempárok közt,de erre visz a túra útvonala,ez van. Mennyivel jobb lenne felkapaszkodni a kilátóhoz és toronyiránt leereszkedni a kékre.


Grábóc,Róm.kat.templom

Legelésző csorda


                            Egy istálló,karámnál elhagytuk a falut és nyugalmasabb részre érve,legelők,villanypásztorok és legelésző,tehenek,bocik közt haladtunk a Geráb-dűlő völgyében futó poros földúton. Már a völgyben elkezdett emelkedni az út,de beérve az erdőbe egyre meredekebben kapaszkodott felfele,így tüdőnk újra zsebünkbe került. Szuszogva értük el a dombgerincet,ahol egy szúrós csodabogyó bokor mellett betoltunk egy csúcsbanánt és meredeken, ösvényen ereszkedve,egyszer elvétve egy lekanyarodást, ereszkedtünk a Gyurkó-völgy talpa felé ,az elhagyott Gárbóci erdészházig.


Az elhagyott Grábóci-erdészház


                            Innét újból kemény és meredek emelkedő kezdődött ,mely során érintettünk egy jól berácsozott vadászházat(kulcsosházat),ahonnét továbbra is erős emelkedőn kaptattunk a gerinc felé,melyet egy széles földútnál értünk el. Itt csatlakoztakK.gif  jelzéseinkhez a S.gif  jelzések.A nemrég kihelyezett MTSz táblák tanúsága szerint ekkor a Szarvas-völgyben jártunk(dombgerincen -sic!).


Vadászház,turistaház?

Ereszkedés a Fazekas-völgybe


                              A kereszteződés után pár perc múlva jelzéseink balra térve felvették az É-i irányt és ereszkedésbe kezdtek egy földúton,mely néhol mélyútba folytatódott. Ez a lejtmenet egészen a Fazekas -völgy talpáig, a Haramia-forrásig tartott. A forrásnál tartottunk egy rövid pihenőt,megkóstoltuk a vizét,majd ÉNy-nak folytattuk az utunk, aK.gif-ok mentén. Az útvonal ezen a szakaszon nem a völgytalpban futó erdei úton vezet,heaem attól pár méterre egy ösvényen ,felvéve a terepviszonyokat. Így a Sötét-völgyig hátralévő távolságot igen hangulatos erdőben,hullámvasútazva tettük meg,óriás medvehagyma mezőket elhagyva. Közben elolvastuk az útba eső tanösvényes táblákat,kipróbáltuk az erdei tornapálya néhány  eszközét,majd ripsz-ropsz megérkeztünk a Sötét-völgy központjába a Játszótérig,ahol rengeteg esőbeálló és pad szolgálja a túrázók,kirándulók kényelmét. Először itt vettük észre a tornyosuló felhőket,de nem igazán zaklatott fel bennünket.


Haramia-forrás

                                   
Jól járható ösvény a Sötét-völgy oldalában


                       A Sötét-völgy Természetvédelmi Terület 1977-ben létesült ,azzal a céllal ,hogy megőrizze a Szekszárdi-dombság lösz felszíni eróziós formáit és élővilágát.A területet 98%-át erdő borítja ,így kedvelt kiránduló hellyé fejlődött a környékbeli természetkedvelő lakosság körében,kiket remek kiépített infrastruktúra vár a természetvédelmi területen.


Medvehagyma mező



                       Ezen a pihenőhelyen most is többen voltak,így még mielőtt átkeltünk volna a földúton,annak bal oldalán kerestünk egy csendes zugot ,ahol az ott lévő padnál megettük a hazulról hozott szendókat,melyeket az útközben szedett medvehagymával ízesítettünk. Pihentettünk is egy keveset,majd szedtük a cók-mókunk és miután keresztül vágtunk a Játszótéren,balra kanyarodtunk és óriás tölgyek közt vonultunk a Sötét-völgyi Táborig,ahol  jelzéseink D-DK-nek fordultak,hogy óriási U betűt formázva haladjanak tova.


Erdei tornaszeren

                      Ekkor kezdett el intenzívebben esni az eső,igazi tavaszi zápor kapott el bennünket. Így előkerültek az esőkabátok,érzékeny masináink pedig vízmentes helyre,a hátitatyó aljába kerültek.Mi pedig felvettük a nyúlcipőket és a lehetőségekhez képest erős tempót diktálva haladtunk.Előbb a Húshagyó-domb meredek kaptatóján küzdöttünk az emelkedővel és a csúszós talajjal,majd miután elértük az Éles-hegyhát gerincét a meredek lejtmenet tette próbára állóképességünket.


Sötét-völgy  Játszótér

Pihenő


                            A Gyermektábortól jó öt km-t tettünk meg a Szarvas-szurdik bejáratáig,ahová beérve ösvényünk újból meredek emelkedésbe kezdett a néhol öt-hat méteres vadregényes löszfalak közt A máskor is sötét szurdik,most az esőnek köszönhetően még zordabb,valóságosan félelmetes képét mutatta. Így valósággal megkönnyebbülve értük el a mélyút északi kijáratát az elcsúfított  Bati-keresztnél.


Sötét-völgy Gyermektábor

Viszlát Sötét-völgy


                               A kereszt után az eddigi földút betonozott műútba ment át és rövidesen átbuktunk a Kerék-hegy gerincén és meredek ereszkedésbe kezdtünk az alattunk elterülő Szekszárd irányába. Itt előbb elkezdett csillapodni,majd mire elértük a Kápolna-teret teljesen el is állt az eső,így az esőkabátok és a masinák helyet cseréltek.


Szekszárd-Palánki-hegy

Remete-kápolna



                                Illegális módon,a kiírt táblák figyelmen kívül hagyásával belógtunk a Remete-kápolnához,majd annak a kertjén keresztül leereszkedtünk a bővizű Remete-csurgóhoz,melynek fenséges vize kimondottan jól esett. Megettünk egy forrás-csokit,fotóztunk párat,majd visszatértünk a K.gif-okhoz,melyek Szegszárd Fősőváros falusias részén ereszkednek tovább a megyeszékhely központjának irányába.



Emléktábla 

Remete-csurgó




                        Szekszárd a Dunántúli-dombság és az Alföld határán található megyei jogú város,Tolna megye központja. A megyeszékhelyek közül Szekszárdon élnek a legkevesebben (cca 30 000 fő).Borváros,egyben a környék történelmi borvidékének is a névadója, Területén majd 5000 pince található. A város már a Római Birodalom Birodalom idején is lakott volt,ekkor Alisca néven ismerték a limes mellett elterülő települést. Oklevelek először 1015-ben említik,majd 1061-ben I.Béla királyunk bencés Apátságot alapított itt.Az épület a mai Vármegyeházánál volt található,I.Bélát is ide temették el.I. Mátyás idején a terület Vitéz János birtoka volt ,ki összeesküvést szőtt a király ellen ,ezért várát leromboltatta Mátyás Király.1543-ban török kézre kerül,szandzsák székhellyé fejlesztik.A Rákóczi szabadságharc idején a városban fogták el Béri-Balog Ádámot.1779-ben vált megyeszékhellyé és ugyancsak ekkor szüntették meg az Apátságot. Ekkortól alakultak a város céhei és vett komoly lendületet a fejlődése. A betelepülők hatására népessége tízévente megkétszereződött. A telepesek döntő többsége magyar volt,de jelentős számú (kb 20%)német ajkú telepes is érkezett.1794-ben tűzvész pusztította el a város jelentős részét,fejlődése megakadt,de az újjá építést követően újra meglendült.A város gazdaságát sokáig(még ma is ) a szőlő és bortermelés határozta meg.1905-ben vált rendezett tanácsú várossá,1994 óta pedig megyei jogú város.


Kálvin tér ,ref.templom


               Először itt keltünk át a Szekszárdi-Séd fölött,majd mini porták,pincék közt haladtunk a Bethlen Gábor utcán,mely néhol pár méter keskenységűre szűkült össze. Ez Szekszárd ősi része,igazi falusias,hegyi feeling lengi körül. Napjainkban kezdik felfedezni ennek varázsát,így némelyiket kimondottan divatosan,szépen felújítják,de némelyek nagyon elhanyagolt állapotban leledzenek.



Jellegzetes Fősővárosi pince




                     A sok érdekes látnivaló teljesen belassított bennünket,de már ráértünk sehova nem kellett sietni,az utolsó lépéseket tettük meg az RP-DDK-n ,melyeket szerettünk volna teljesen kiélvezni.  Andalogva értük el a Kálvin-téri ref.templomot,majd a Mérey utcán a Babits Mihály utcába kanyarodtunk. Benéztünk a költőóriás szülőházának udvarába is,ahol lencsevégre kaptuk a géniusz szobrát.


Babits Mihály szülőháza és...

ülőszobra a kertben


                           Kilépve újból átkeltünk a Szekszárdi-Séden és pár lépéssel elértük a történelmi Szekszárd központját az I. Béla teret.A teret az Urunk Mennybemenetele róm.kat.templom copf stílusú hatalmas épülete uralja,míg keletről a régi Apátság romja fölött épült régi Vármegye Háza zárja le,melyet Pollack Mihály tervezett.


A Szekszárdi-Séd fölött

Urunk Mennybemenetele róm.kat.templom az I.Béla téren


                            A téren fejet hajtottunk az 1848-49-es szabadságharc emlékműve előtt,nézelődtünk -volt mit (Szt.Háromság szobor,Bezerédj szobor....) majd betértünk egy nyalásnyira a Levendula Kézműves fagyizóba. Elnyaltunk egy-egy gombóc levendulás étcsokit ,kedvesem egy gombóc ibolya én pedig egy gombóc Szicilai Pisztácia fagyit. Nagyon jól esett és nagyon finom is volt.


Volt Vármegyeháza

Itt minden a levenduláról szól


                               Az I.Béla téren csatlakoztak a RP-DDKK.gif  jelzéseihez,a DDP P.gif jelzései és az utolsó métereket együtt teszik meg a célig,a vasútállomásig. A két jelzés mellett ereszkedtünk a Garay-térig,ahol a Szegszárdon született  másik költőóriásnak Garay Jánosnak a szobra található.


Garay János szobra

Jelzések Árkádok alatt



                             Miután átkeltünk a forgalmas 56-os főúton a jelzések betértek az Augusz-ház árkádai alá,majd a a Szent-István tér platánjai alatt folytatódtak. Közben érintettük az I.világháborús Emlékművet,melynél egy néma főhajtás erejéig elidőztünk ,majd a Megyei Múzeum jellegzetes épülete mellett a Bajcsy-Zsilinszky utca platánsorán még egyszer átkeltünk a Szekszárdi-Séd fölött és már meg is érkeztünk a RP-DDK végpontjához az autóbuszállomás területén található Rockenbauer Pál kopjafához és ezzel végére értünk a csaknem 550km-es vándorlásunknak .


Célegyenesben


                                 Igazából ilyenkor az ember nem érez különösebb meghatottságot,csak jól eső érzés és fáradtság járja át. A kopjafánál fotóztunk,felraktuk a magunkkal hozott nemzeti színű szalagot ,fejet hajtottunk és talán még egy könnycsepp is a szemünk sarkába szaladt. Forró tsókkal "jutalmaztuk" egymást és átballagtunk a vasútállomásra,hogy hivatalosan is befejezzük a túrát és beütöttük az utolsó pecséteket az igazoló füzeteinkbe.


Rockenbauer kopjafa,a RP-DDK végpontja



Emlékezés










Utolsó pecsétek









                                 Kocsiba pattantunk és Szálkára hajtottunk,ahol a már reggel említett Horog Csárdában koronáztuk meg a napot. A menü halászlé,szarvasburger és rántott borjúláb volt,melyek egyszerűen fenségesek voltak.



Horog Csárda kívül 

s belül


                               Míg vártunk ételeinkre összegeztük a mai napot. Nagyon szép és tartalmas túranapon vagyunk túl,melynek során szép és feledhetetlen helyeken jártunk. A szakasz méltó megkoronázása volt a mozgalom során megtett 550 km-nek .A mai nap 32,5 km- tettünk meg miközben felfele 1013,míg lefele 1041 m. szintkülönbséget "küzdöttünk"le.Kicsit anekdotáztunk még a RP_DDK során velünk történtekről és kiadtuk a következő,várhatóan hosszú időszak jelszavát:

                                              Arccal az OKT és az AK felé !



                             Hazaérve már behűtve várt a jutalom,mely ma egy különleges Hungári Isai Olivér pezsgő volt,megkoronázva a napot.Egészségetekre!

Jutalom



                                                               

Több kép a mai túráról:    https://goo.gl/photos/NMX5LAeRspRdoQuo8


Mozgóképek:                     Összegzés

                                            Grábóc fölött,Kálvária-hegy 1.

                                            Grábóc fölött,Kálvária -hegy 2.


Térkép és szintrajz:

                                      





                                         



                     














5 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Én nemrég kezdtem ezzel a szakasszal. Pontosabban a Szekszárd-Szálka 24 km-erével és a jövő hónap közepén tervezem a folytatást a Szálka - Bátaapáti szakasszal. Jó volt olvasni a már bejárt szakaszról és hasznos lesz az, ami még előttem van! Sok sikert, jó időt kívánok a Kék Kör további szakaszaihoz! Okulare

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a méltató szavakat! Egyúttal mi is síkeres túrákat és sok szép élményt kívánunk a teljesítés közben!

      Törlés
  2. Nagyon élvezetes volt olvasni, jó a stílusod! Szinte magam előtt láttam az általam szeretett és ismert tájakat! További jó túrázást kívánok!
    Rácz Hajnalka

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó beszámoló! Ha az Alföldi Kékre hoz az utatok ajánlom nektek Sükösdön a kék túra útvonala mellett a Deák F. u. 88. szám alatti cukrászdát csak 300 méter kitérő, valamint Érsekhalmán frissítő pontnak a minden igényt kielégítő dohányboltot, ez közvetlen az útvonalon van.
    Ha bármi kérdésetek lenne a Baja környéki szakaszon szívesen segítek. További jó utat!

    VálaszTörlés