2022. november 20., vasárnap


      AK. 13. TÚRA  2022. 10. 07.                                   NYÍRLUGOS -  NYÍRACSÁD






LÁBAINK SZOKTATÁSA A HOMOKHOZ

"Meseszerű őszben                                                                                                                                                                               Mesélni visszavárlak,                                                                                                                                                                           Hol tüskéim helyett                                                                                                                                                                             Bársonyos ősz hajszálak                                                                                                                                                                     Üzenik majd ott is                                                                                                                                                                               A sétányba tiporva:                                                                                                                                                                             Ezt a burkot rólam letéphetted volna!                                                                                                                                                                                                               Magna Cum Laude         


                                                                                                                                                                                   








Az idén is úgy alakult, hogy a Kéktúrázás napján az egyik szakasz házigazdái voltunk. Ezúttal a Nyírségben néztünk ki egy szakaszt. ... hogy ne maradjunk szégyenben a sokat látott jelentkezők körében, ezért egy nulladik napot is tartottunk, hogy formába hozhassuk magunkat a nyírségi homokban és a nyírség homokbuckák között. A tréninget Nyírlugos és Nyíracsád között tartottuk meg bő 16 km-en és persze a kalandok sem kerültek el bennünket ezúttal sem.









Mivel Nyíracsádon a háromnegyed tizenegyes járatot néztem ki a nulladik nap logisztikának tervezésekor, ezért már hatkor bepirítottam gépesített járművünk lelkét és kiadtam a jelszót: "-Davaj".
A megszokottól eltérően aránylag gyér volt a péntek reggeli forgalom Budapest felé, majd az M0-n is, aztán az M3-on sem kellett gyakran a fékre lépni, így mire eljött az ideje az első pihenőnek már az  M 35 lejárójánál jártunk és még nem volt fél kilenc sem. Szerelvényigazítás után újabb gyors menet, bár a nagyon okos GPS megviccelt, mert a Hajdúságban falunézőbe vitt bennünket. Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Nyíradony és végre Nyíracsád. Nem mondom, hogy sűrven jártunk ezeken a hatalmas területen fekvő településeken, de valahogy megfogott a hangulatuk, úgyhogy kedvesem még a kocsiban bejegyezte a listába ezen települések nevét is, melyeket egyszer majd a KÉK kör teljesítése után fogunk bővebben megismerni.











Nem volt még fél tizenegy sem, mikor behúztam a kéziféket Nyíracsád főterén, még volt időnk egy szuper ristrettóra is a téren található kézműves cukrászdában, melynek vendégszeretetét az elkövetkező napokban többször is élvezhettük. Aztán a buszon rendesen benéztem a leszállás helyét és Nyírlugoson nem a Községházai leszállóban, hanem az Iskolainál kászálódtunk le. Na de itt nincs pecsét és mint tudjuk stempli nélkül nincs kéktúrás élet!  Tartoztunk az ördögnek bő 2 kilométerrel! Kaptam is állandó túratársamtól hideget, meleget bőszen: "-Persze a te nagy logisztikai tervezésed, precizitásod! " és ez még a gyengébbekből való volt, az ütősek akkor következtek mikor a busz elhagyott minket, mert tudni kell, hogy a falu végén megfordul és az előző útvonalán halad tovább Nyírbéltek irányába.






A duzzogásba még a szokásos bemelegítő mozdulatok is elmaradtak, de legalább volt időnk mélyrehatóan megismerni a Déli-Nyírség első Szabolcsi települését, mely 2005 óta büszkén viseli a városi rangot. A településnek meglepő módon nincsenek őskori, ókori, de még Honfoglalás kori emlékei, először az 1300-as években olvashatunk róla, mint a Gutkeld nemzettség egyik birtokrésze. A 14.sz felétől több száz esztendeig a Báthory család volt a terület földesura, majd Báthory Gábor fejedelem halálát követően a tulajdonjog Bethlen Gáborra szállt, aki hamarosan el is zálogosítja. A zálogból II. Rákóczi György erővel "váltja" ki, de hamarosan a  gróf Barkóczy  család kezére kerül, majd tőlük a Károlyi családhoz vándorol a tulajdonjog. 







A török időkben nem kerül a Horda kezére, de ennek ellenére az 1600-as évek második felében 40 éven keresztül csak pusztaként említik az írások. A 18.sz. elején aztán újra települ a község, ekkortól több hullámban érkeznek görögkeleti ruszinok és római katolikus tótok, de kisebb számban a környező településekről letelepednek református magyarok is. Ez a vallási megosztottság máig fenn áll a faluban.A 19.sz-ban a falu lakosságának majd 40%-a  lesz egy hatalmas kolera járvány áldozata, érdekes, hogy ahova az elhunytakat akkor temették, még a mai napig " kolera temetőnek" hívják. Lakóinak száma jelenleg 3000 körül alakul, leghíresebb szülöttje napjaink futtbalista ikonja, Dzsudzsák Balázs.






Volt időnk ismerkedni a község nevezetesebb épületeivel az oda-vissza úton, kezdésként egyből a Szent Péter és Pál görögkatolikus általános iskola érdekes épületét fotóztuk le, ahonnét az iskolaőr (pedellus) Zrinyiként rontott ki, hogy miért is fényképezzük az épületet. Szerencséjére nyugisabb énemben talált, így szépen elmagyaráztam neki jöttünk okát, de még ezután is szigorúan nézett ránk. Megrántottam a vállam és továbbálltunk, hisz figyelmünket máris lekötötte a körforgalom túloldalán álló impozáns kúria szerű Közösségi ház és a Szent Péter és Pál apostolok görög katolikus templom, melyet hosszú évek építése után 1875-ben vehettek birtokba a hívők.






Ezután hosszú slattyogás következett a Fő utcán a mutatós Polgármesteri Hivatalig, mellyel átellenben meg is találtuk kódorgásunk célját az AK igazoló pontját. Gyors adminisztráció után egy fél pillantást vetettünk még a Szent Erzsébet római katolikus templomra és kereket oldottunk, mert már elmúlt dél és még a mai túránkból még egy érdemi métert sem tettünk. Egymásra pillantottunk Kedvesemmel és csak bólintottunk és Első menyasszonyom rögtön bekapcsolta még az utáégetőket is, csak úgy suhantunk a visszafele vezető úton. Az iskola után hamarosan balra szólítottak a nem létező jelek, ez sajnos ma és az elkövetkező napokban elég gyakran előfordult, úgyhogy most jó szolgálatot tettek az okos kütyük aplikációi. 




 

Hosszú bő két km-es trappolás vette kezdetét az aszfalton, előbb az Erkel Ferenc utcán, aztán csak úgy a falu szélén. Valamilyen mezőgazdasági telepnél aztán kifordult az aszfalt Magyar Királyi Kincstári turistalábaink alól és megkezdődött a hosszú gyaloglat a legendás futóhomokban, buckára fel, buckáról le. Jellemzően akácosban rúgtuk a homokot az eseménytelen szakaszon, de már itt is ízelítőt kaptunk a homokon való gyaloglásból. Hamar világossá vált, hogy nem lesz az elkövetkező négy nap egy fáklyás menet. A süppedős, néhol bokáig érő homokban nehezebbre esett a járás, mint a sima földön, ráadásul erőltetett menetet nyomtunk. Estére kelve éreztük is lábaink, ízületeinkben! Nevetlen részen haladtunk az Akasztai-hegy (168 m) alatt.







Eseménytelen út volt egészen addig míg egy nagy kapu nem állta utunkat, melyre nagy betűkkel ki volt írva, hogy átjárás csak az AK-t járó kéktúrázóknak! Mindez az MTSz által kitett táblán. Volt a nagykapu mellett egy kis kapu, ami ezt lett volna hívatott szolgálni. Igen ám, de a kiskapu szorosan hozzá volt láncolva a nagykapuhoz. Nemhiába leleményes ember a magyar, megpróbáltam kijjebb húzni a nagykaput és engedett! Az előttünk járó kékezők már addig feszegették, míg a kapu alján egy kisebb rés keletkezett, amin lapos kúszásban át lehetett préselni magunkat. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyenbe ütközünk.








Egy elzárt csemetésbe kerültünk, ami mint később megtudtuk vadba igencsak gazdag és a kiírás ellenére azért van zárva, mert a vetélkedő szomszédos vadásztársaságok előszeretettel nyitva szokták hagyni a kiskaput. Ezt már a Külső-Gúthti erdészházban lakó vadásztól hallottuk. Sovány vigasz! mindenesetre felhívtam a holnapi Kéktúra napját szervezőket az MTSz-ben, hogy figyelmeztessem őket, nehogy holnap is így járjon a csoport. Szilviék is csak csodálkoztak, hisz tudtukkal a kiskapunak mindig nyitva kell lennie. Na, de ez a lezárt rész nem tartott sokáig, újabb kapus mutatvány után egy csodálatos erdőbe érkeztünk, ahol már keménylombos fák és fenyvesek váltogatták egymást. Néhol hatalmas vaddohányok között meneteltünk, többször élesen váltva irányt.










Egy hatalmas dagonya után érkeztünk meg a következő ellenőrző ponthoz, mely a Külső-Gút nevet viseli. Adminisztráció, frissítés és pár perc múlva párom már a vadászház éber őreit és egy éjjeli bátort kényeztetett, szerénységem pedig beszélgetett az erdésszel. Nem eresztettük bő lére a beszélgetést, mert tudtuk, hogy egy jó 3 km-es monoton ballagás vár ránk a Szürke-tábla hatalmas szántói között, rossz minőségű talajon, villanypásztor mellett. ....de legalább nem volt homok. Egy lepusztult egykori gazdasági épület, pár kökénybokor és néha néha egy egy felröppenő ragadozó madár szolgáltatta a változatosságot. Nagyon nem bántuk meg amikor újra zárt erdőbe léptünk, melyben aztán percek alatt elértük Hajdú-Bihar és Szabolcs_Szatmár-Bereg határát.









Átrongyoltunk az országúton, hangulatos erdőben "felmásztunk" a Gánás-hegy(166 m) válláig, aztán szemünk és közérzetünk hatalmas tarvágások rontották. Majd 4 km-t tekeregtünk ebben az erdőrészben, aztán rikácsoltunk a Rikács nevet viselő művelt területen, melyet elhagyva aszfaltot kaptunk megviselt lábaink alá. Bizony most jól esett a fél kilométer országút Nyíracsád első lepukkant épületéig. Az igénytelen porták sora után egyre tetszetősebb házak között értük el Nyíracsád központját és a Kézműves cukrászdát, ahol kávé, süti kombó következett.






Bizony fél öt is elmúlt mire megérkeztünk a célba, jól elment az idő! Jó fél óra múltán álltunk fel és mentünk el az autóig, hogy Debrecenbe hajtassunk a szállásunkra, ahova Tamással egy időben érkeztünk meg, aki a holnapi túrán velünk fog tartani. Este még kimetünk vacsorázni és pár sört legurítani a Civis város egyik sétálóutcájában, ahol a kellemes időben rengetegen múlatták az időt a nyitva tartó kerthelyiségekben.


Egészségetekre


Írta:     Soós Lajos
Fotó:   Soós Margit  


Térkép és szintrajz: