A CSINGERVÖLGYI BÁNYÁSZOK NYOMÁN A VÍZKERESŐK ÚTJÁN                                             2022.12.29.

Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívemben bányász legyen.

És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!
S te kisleány, ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!                                                                                                                                                                                                      Bányászhimnus(keletkezett 1880 környékén Selmecbányán          

           

                                                                                                                                                                      

A Vízkeresők Útja tematikus útvonal az "Ora et Labora!- Imádkozzál és dolgozzál!, avagy összefogással a helyi kulturális értékek integrált bemutatásáért nevezetű pályázat alapján lett kiépítve 2010-ben. Az ajkai kistérség öt települése (Ajka, Csehbánya, Halimba, Kislőd, Magyarpolány) ipartörténeti, kulturális és szellemi valamint egyedi tájértékkel bíró vonzerőinek integrált fejlesztése valósult meg. A projekt keretein belül megismerhetjük a csingervölgyi Bányászati Múzeumot, a halimbai Gyógynövénykertet, a kislődi Egyháztörténeti gyűjteményt, a magyarpolányi Kálvária lépcsőket és stációkat, a csehbányai Ökörmezei- forrásokat, miközben a Déli- Bakony páratlan szépségű forrásait, víznyelőit és barlangjait, egykori táróit is érintjük nemegyszer hatalmas montánbükkök alatt túrázva. 

A Vízkeresők Útja érintőpontos túramozgalmat Wittner Csilla és Németh Tamás alapította és koordinálja. A mozgalom célja a tematikus út által érintett források, patakok, víznyelők megismertetése a természetjárókkal. A teljesítés három szinten történhet, a szint a begyűjtött pontszámtól (1, 2, 3 ) függ, egy érintőpont pontértéke a megközelíthetőségtől, útminőségtől függ. Az alapszinthez 10 pont szükséges, ezért egy hűtőmágnes jár, a középszint 20 pont és a díjazás egy sörnyitó.  A legmagasabb szinthez az összes pont megszerzése szükséges,28 és a díjazás pedig egy kitűző. A fokozatok díjazását az igazolófüzet ára tartalmazza. Az igazoló füzeteket Csillánál és Tamásnál lehet megvásárolni, elérhetőséget a HeyJoe.hu weboldalon találhattok.

Nekünk már régóta a birtokunkban volt az igazolófüzet, de a teljesítést folytonosan halogattuk. Aztán 2022 júniusában a Kab-hegyen voltunk egy barlangászcsoporttal, erre a rendezvényre az unokáinkat is elvittük. A táborhelyünk a Sárcsi- kútnál volt, mely a mozgalom egyik érintőpontja is. Ekkor jutott eszünkbe, hogy nekünk van ilyen füzetünk. Az első kód megkeresése annyira lenyűgözte a fiúkat, hogy nekik is szereztünk be füzeteket és velük együtt fogjuk teljesíteni a mozgalmat és ezzel ők is megszerzik életük első jelvényeit. Bevezetésként rövidebb túrák alatt fogjuk megkeresni a kódokat, hogy aztán a későbbiekben hosszabb távokra is tudjanak jönni velünk. Ez alkalommal az Ajkához tartozó Csingervölgy  bányászkolónia környékén ismerkedtünk meg a környék forrásaival, víznyelőivel, egykori táróival és fedeztük fel a dicső múlt kissé megkopott emlékeit és szembesültünk azzal, hogy bizony a bányászat komoly veszélyeket rejt magában. 

Csingervölgy településnek elévülhetetlen érdemei voltak Ajka iparvárossá fejlődésében, miután a Kiegyezés évtizedében(1865) Hantken Miksa, a kor legkiválóbb geológusának kutatásai alapján  barnaszenet tártak fel Felső-Csingeren  a Puzdor- család birtokán. A keresést Puzdor Gyula földbirtokos finanszírozta, majd a család bányatelket nyitott. A kezdetektől  az utolsó bánya bezárásáig (2004) összesen 21 mélyművelésű aknát mélyítettek. A Puzdor család aztán röpke négy esztendő alatt beleunt  bányászatba és a kitermelési jogot tovább értékesítette a pesti Kohen testvéreknek 1869-ben. Aztán alig telt el három esztendő és újabb tulajdonosváltás történik, 1872-től a bécsi Union Bank Vereinnek, mely még ugyanabban az évben túl is ad rajta. Az új tulajdonos a bécsi Szénipari Egyesülés, akik komolyan gondolták a bányaüzemeltetést, első lépésként megépítették és üzembe helyezték a vasúti szárnyvonalat Ajka vasútállomás és az akkor még önálló település, Csingervölgy között. Egészen 1923-ig voltak az egyre szaporodó bányák üzemeltetői az Ajkai-szénmedencében. 1923-től az Ajkai Kőszénbánya Rt. Budapest művelte a tárókat.

1945-ben aztán a második világégést követően az új rendszer első dolga volt, hogy az ország bányáit államosítsa, ezt az ajkai bányák sem kerülhették el. A "nagy szocialista eszme" aztán központi előírások szerinti kitermelést várt el, egyre nagyobb volumenben gondolkodtak az elvtársak. Ehhez modern gépeket állítottak hadrendbe és csak dőlt a szén a bányákból. Sztahanovista versenyeken több száz százalékos teljesítmények sora váltotta egymást, Csingervölgyön az ország egyik legmodernebb vájáriskoláját alapították. 1950-ben a "nagy elme" az addigi önálló kis bányászfalukat (Csingervölgy, Bódé, Viktortelep, Csékút ) Ajkához csatolták és létrehozták az egyik szocialista mintavárost. Virágzott a bányászat, virágzott a város, új üzemek, gyárak erőművek létesültek. Hullottak a kitüntetések melósnak, főnöknek egyaránt. Sorra épültek a munkások jólétét, pihenését, kikapcsolódását segítő parkerdők, sportpályák, kultúrházak, Csingervölgyön a Bocskor- hegy oldalában még sípálya is épült, akkor modernek számító felvonóval egyetemben.

Az ajkai szénmedence megnyitásának 100. évfordulójára megnyitották a csingervölgyi Bányászati Múzeumot, mely hazánk első szabadtéri skanzen műszaki emlékmúzeuma. A múzeumot 1960-ban kezdték kialakítani az Ármin- akna gépházaiból, több éves romeltakarítás, felújítást követően került sor az ünnepélyes átadásra a 100. évfordulón. A következő hosszú esztendőkben elkészült a Bányászati Múzeum környékén a  géppark , a hatalmas gépszörnyekkel, melyek a fejtést tették könnyebbé. A szabadtéri részen jóformán minden, a bányászatban használt eszközt szemre vehetünk. A kisebb eszközök, mentőfelszerelések, lámpák pedig az egykori kovácsműhelyben, transzformátorházban kaptak helyet. Ugyancsak megépítettek egy 55 m-es bemutató tárót, ahol testközelből ismerkedhetünk meg ennek a nehéz, embert próbáló szakmának a rejtelmeivel. Érdekes, szívfacsaró látvány a kültéri bemutatóhely központi részén lévő szénnel megrakott csille, melynek a következő a felirata:

" Utolsó csille szén;  2004. Szept. 3.  Ajkai Szénbányák 1865- 2004 "

Külön objektumban, az egykori bánya-mentőállomás épületében kapott helyet az Őslény - és kőzettár, ahol Hantken Miska munkásságának egy külön termet szenteltek. A múzeum 2010- ben a cikk elején bemutatott projekt keretében újult meg. A Múzeum a táblák kiírása szerint egész évben látogatható, de a mostani zaklatott világban bizony ünnepek között is zárva találtuk.

Aztán a dicsőség egén előbb fátyolfelhők, majd viharfelhők kezdtek gyülekezni, gazdasági, politikai és környezetvédelmi okokból világszerte elkezdték "kiátkozni" a szenet, egyre kevesebbre volt szükség és azt is a jobb minőségből igényelték a megrendelők. A fejlett világban egyre- másra zártak be a szénbányák, ez hazánkat sem kerülte el. Az ajkai bányászatot a bakonyi Hőerőmű éltette még, de 1991- től ők is egyre kevesebbet vettek át, a bányák túltermeléssel küzdöttek. Aztán eljött a gyászos 2004-es esztendő, ekkortól az ajkai hőerőmű import szénre és faalapú tüzelőanyagra állt át és 139 dicsőséges és dicstelen esztendő után, nehéz időket átélve bezárt az utolsó barnakőszénbánya az ajkai szénmedencében.

A Csingervölgyi Ármin aknában történt hazánk második legsúlyosabb bányakatasztrófája. 1909. Január 14-én a reggeli műszakban 259 dolgozó lépett be a szállítókasba, de csak 204 tért vissza. 55 bányász értelmetlen halált lelt a mélyben. Az akna 80 méter mélyen lévő szellőző berendezése karbantartás közben belobbant. A kezelő jószándékuan kikapcsolta a berendezést, de ezzel nem tudta megállítani a lángok tovaterjedését, sőt nagyobb bajt okozott. A füst egyre nagyobb lett, mindent ellepett. A lent lévő bányászok először fel sem fogták a dolog veszélyét, de ahogy nőtt a füst úgy nőtt a pánik is, egymást taposták a szerencsétlen emberek. Az életösztön mindenkit hajtott, a 8 személyes felvonóba 11-en szálltak be, a kas elakadt, így a mentés is abbamaradt. Aki lent maradt, arra a biztos halál várt. Több család két- három tagját is elveszítette, sokan több gyerekkel lettek özvegyek. A szerencsétlenség áldozatai bódéi, csékúti, ajkarendeki, kislődi, városlődi, úrkúti iletőségűek voltak, de a legtöbb áldozat érthető módon a felsőcsingeri bányászkolónia tagja volt. A 24 hős bányászt a a felsőcsingeri temetőben egy 2 méter széles és 15 méter hosszú közös sírba helyezték örök nyugalomra. Sírjukat fekete márvány síremlék jelöli, réztáblákon olvashatjuk hogyan következnek a sírjaik egymás után a közös sírban. A Bányászati Múzeum 1965-ös megnyitásakor az aknaházban egy márvány emléktáblát helyeztek el, felsorolva az 55 áldozat nevét. 

Ezekkel,nem a legvidámabb tudnivalókkal kezdtünk bele mai rövid túránkba melynek során a Köves-árok és a Peres- erdő izgalmas forrásait, víznyelőit ismertük meg a Kab-hegy Észak- nyugati oldalában. A 400 m környéki marcona hegyek közé zárt szűk völgyben a máshol jellemző kellemes időjárással szemben tél fogadott. Mínusz 1-2 fok lehetett mikor kikászálódtunk gépesített járművünkből a szépen karbantartott Bányászati Múzeumnál lévő parkolóban. A környező épületek, az ásványtár és az egykor impozáns Park vendéglő azonban lesújtó képet festenek, látszik rajtuk az elkerülhetetlen vég. Még ebben az állapotban is felidézik azonban a dicső múltat. Mivel zárva volt a múzeum, a szokásos bemelegítő mozdulatokat követően rögtön beizzítottuk Magyar Kincstári turistalábainkat  és a K+ jelzésen haladtunk egyre beljebb a fagyott talajú völgyben,

Először az 500 m hosszú, enyhe lejtésű, kék jelzésű sípálya mellett haladtunk el, mely teljes egészében a Nyert- erdőben  halad. A 20 méter széles sípálya használhatósága teljesen az időjárástól függ, már évek óta nincs használatban, legutoljára 2010 telén üzemelt pár napot. A valamikor modernnek számító tárcsás felvonó műtárgyai dacolnak az elmúlással, kész csoda, hogy az elemeket ügyes kezű fémgyűjtők nem hordták szét. Mikor még űztük ezt a sportot is, egyszer jártunk itt és kellemes emlékeink vannak a pályáról, bár egy napra nagyon kevés volt, hamar ráuntunk. Sajnos térdeink végett jó pár éve már nem tudunk lécet csatolni, pedig nagyon klassz dolog siklani a végtelen hópaplanon.

Innen alig tettünk meg pár lépést és újra meg kellett álljunk, hisz megérkeztünk ahhoz a 80 m mély légaknához, melynek a mélyén a szellőztetőgép begyulladása okozta tragédia történt 1909-ben. Az aknát 1973- ban tömedékelték be, jelenleg a zárófedélen egy márványtábla emlékeztet a szerencsétlenségre. Bár a szöveg ma már elmosódott, olvashatatlan, így egy 2012-ben készült fotót teszek be a cikkbe, de az emlékezés virágai, mécsesei most sem hiányozhattak a kissé leromlott állapotú emlékműről.

Hatalmas erdei tornapályán vágtunk át, erdészházak és turistaházak mellett suhantunk a fagyos fűben. Nevetlen erecske mellett kezdtünk el emelkedni, befagyott tócsákat kerülgetve. A fiúk ezt nagyon élvezték, próbálgatták szerencséjüket, hogy meddig tartja meg őket a vékony jégréteg. Nagy volt az ováció mikor szerénységem pehelysúlya alatt az első lépésnél beszakadt a jég és bokáig süppedtem a sáros löttybe. Pár száz lépést tehettünk meg mikor a S+ jelzésre váltottunk és egy komolyabb emelkedő tornyosult előttünk. Be kell valljam töredelmesen, így ünnepek után nagyon nem esett jól, megtette jótékony hatását a sok evés- ivás. Bizony zihálva értem fel az első letörésig, ahol a fiúk már vígan vigyorogva vártak rám. Ráadásul a lejtőre rásütött a nap és felolvadt a föld, bokáig érő sarat képezve. Élvezték a gyerekek és a felnőttek egyaránt a sárdagasztást, csak legyen aki kipucolja majd a bakancsokat.

Vidáman érkeztünk meg a Vízkeresők útja táblához a Szerencse fel forrásnál, melynek neve  a környék gazdag bányászmúltjára emlékeztet. Ez nem egy foglalt forrás, így a kibukkanását csak sejthettük a mély szurdokvölgyben melyen át kellett kelnünk, nem kis tornamutatványok árán. Ez a hely a mozgalom egyik igazolópontja is, de a kódot ez alkalommal hiába kerestük a helyén, az eltűnt, így igazoló fotót készítettünk magunkról, majd hazaérve szóltam Tamásnak, hogy itt eltűnt a kód, melyet hamarosan pótolni fognak

.

Vadregényes, kalandos ösvényre váltottunk a SO jelen, hatalmas bükkök alatt, bokáig érő avarban törtünk egyre magasabbra a Jó szerencsét forrásig, mely szintén a bányászmúltról kapta a nevét. Ez a forrás sem működött jelenleg, de az előbbivel ellentétben ez már foglalt és mellette komoly kis pihenő és tűzrakó hely is van. Ki is  használtuk az időt és a kódkeresést követően megtízóraiztunk. Élvezték a gyerkőcök, nagyon jó étvággyal ettek, hisz el is fáradtak és ez egy jó bulinak is számított nekik. Kaja után játszottunk egy kis katonást velük, majd bő háromnegyed óra elteltével továbbálltunk.

A forrástól a K+ úton emelkedtünk tovább, elhaladtunk egy ismeretlen német katona sírja mellett, aki az itt dúló súlyos harcokban vesztette életét még a második világégés során. A bajtársai egy hatalmas tölgy árnyékába temették el. Innét hosszú nyiladékon, kerítés mellett haladtunk tovább, átkeltünk egy magasfeszültségű vezeték alatt, majd irányt váltva bozótosban törtettünk egészen a Macska-lik nevezetű víznyelőig, ahol a mozgalom újabb kódját kellett megkeresni a fiúknak.

A Kab-hegy északi oldalában fedezhetjük fel a Macska-lik víznyelőt, mely a Bakony leglátványosabb víznyelője, de hazánk egyik legszebbike is. A hegy bazalttakaróján összegyűlt csapadékot vezeti le a mészkő mélyebb rétegeibe. Télen hóolvadáskor, vagy csapadékos időben látványos vízesés jön létre, mely ha a téli hidegben befagy, látványos jégcsapok képződnek. Kútszerű aknájának 1935-ös alján pannonhalmi szerzetes barlangászok végeztek kutatásokat, mely során kisebb melléküreget tártak fel. 1961-ben Markó László vezette csapat tartott kutatásokat, de a nagy munkálatokat a folyamatos áradmányvizek semmissé tették, járható üreget nem tudtak feltárni. A nevét arról kapta, mert állítólag a víznyelő bejárata egy ásító macska szájához hasonlít egyesek szerint.

Mi sajnos olyankor voltunk amikor nem üzemelt a víznyelő, de a majd 50 méter átmérőjű víznyelőtölcsér  így is impozáns látványt nyújtott. A gyerkőcök ilyet még nem láttak, földbe gyökerezett a lábuk a csodálkozástól. Fotózás, frissítés és már fordultunk is vissza, lefele végig a K+ jelzésen haladtunk, de a meredekebb, napsütötte oldalakon olyan sárdagasztás következett, ami minket tapasztalt sarazókat is meglepett, de a fiúk nagyon élvezték, hogy egész térdig sárosak lettek mindenhol. Arról nem szól a fáma, hogy a szüleik ezt, hogy díjazták, mikor előkerültek a sáros csizmák, ruhák, mert ahogy az autóhoz visszaérkeztünk "Mamanyi" (így hívják a nagyanyjukat) átöltöztette őket csinibe.

Be volt még tervezve egy séta a Király- kúthoz, de ez a sáros, átázott cuccok végett eltolódott egy másik alkalomra. Így tettünk még egy autós városnézést Csingervölgy még általunk sem ismert részein. Meglátogattuk az egykori fényes idők lerobbant gyárüzemeit, a világ első kriptongyárát, bányaaknákat.

Lenyűgöztek a még a K und K idején épült egyen bányásztiszti lakások, melyek még ma is impozáns látványt nyújtanak, aztán a kontraszt a sima bányászlakások.....

Megálltunk még egy pillanatra a Csingervölgy nevet viselő 1890-ben készült gőzösnél, mely szolgálatba állítását követően 63 esztendőn keresztül szállította a szenet Csingervölgyből Ajkára. 1953-ban a MÁV tulajdonába került és ekkortól országjárásba kezdett, számtalan helyen teljesített szolgálatot. 1978-ban műemlék mozdonnyá nyilvánították és a Közlekedési Múzeum tulajdonában kerül. Kismaroson állítják ki, teljesen érthetetlen módon. A Csingervölgyért egyesület civil összefogással 2007-ben tudta kilobbizni, hogy a mozdony 54 év hányattatás után újra hazaérjen eredeti állomáshelyére, de a tulajdonjog továbbra is a Közlekedési Múzeumot illeti meg, melyre öles betűk hívják fel a figyelmet.

Ezután nem maradt más hátra, mint hazafele fordítani a kormányt, de útközben még egy jutalom pizzázás belefért a bátor felfedező kis lurkóknak. Haza érve éjfélig szóval tartották szüleiket, annyira fel spannolódtak, hogy ilyen későig mesélték a nap történéseit. Mi pedig öregesen, kivételesen egy-egy pohár "vadászmesterrel" jutalmaztuk meg magunkat. A kódkeresés hamarosan folyatódik.....

Írta:   Soós Lajos

Fotó: Soós Margit

 Térkép és Szintrajz: