BALATON-KÖR 14.TÚRA 2016. NOV.11.
SIÓFOK-SZABADIFÜRDŐ vm.-
SIÓFOK-TÖREKI+CINEGE-FORRÁS
" ...Ez a föld ,melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez melyhez minden szent nevet ,
Egy ezredév csatolt....."
Vörösmarty Mihály: Szózat (1836) részlet
Enyészet havának tizenegyedik napjára egy már régóta halogatott szakaszt iktattunk be túrázási naptárunkba.A halogatás legfőbb oka az volt,hogy előzetes tájékozódásaink alapján talán ez a szakasz ígérkezett a mozgalom legunalmasabb,legegyhangúbb szakaszának. Ezért egy jó adag negatív szorongással indultunk neki a napnak. Aztán menet közben ez az érzés elfogyott,valahogy magával ragadott a környék. Ebben a legfőbb szerepet a szokásosnál több hazafias emlékkel való találkozás játszhatta .A Körtúra mai napján Szabadifürdőtől a Töreki-halastavakig ( Cinege -erdőig )több mint 30 km-t tettünk meg,egészen elhanyagolható szintkülönbséggel. A túra nagy része jelzetlen utakon,sík területen vezetett,de Balatonkilitit elhagyva belekóstolhattunk a DDP világába,mely egy egészen más érzést sugároz magából,mint eddigi túráink.
Már napokkal előbb szerettünk volna menni túrázni,de vagy elfoglaltságaink vagy pedig a csapadékos időjárás húzta keresztül számításunk. Mivel a mai nap egyéb dolgunk nem adódott a nem éppen rózsás előrejelzések ellenére neki indultunk a távnak. A meteorológusok ma délutántól ígértek kiadós csapadékot (ez be is jött rendesen),így reszkíroztunk hátha az eső kezdetéig be tudjuk fejezni a túrát. Most szerencsénk volt ,mert mikor visszaérkeztünk a Töreki-Alsó buszmegállóhoz akkor kezdett el csöpögni,mely perceken belül átment intenzív esőbe. Viszont addig kitűnő körülmények közt tudtunk haladni,olykor még a nap is kisütött. Mivel a körtúra vonalvezetése nem érint minden olyan látnivalót ezen a szakaszon (sem)melyet érdemes megnézni,ezért eltértünk a kiírástól és pár nevezetességhez tettünk kitérőt,valamint felkerestük a Cinege-forrást is,mely szintén nem szerepel a mozgalom kiírásában. A szervezők ezeket a helyeket beiktathatnák az útvonalba,így ez a szakasz sem lenne unalmas,egyhangú.
Mivel a zabszem effektus a megázástól való felelem végett erősen dolgozott,így a lehető legkorábbi vonattal mentünk egy megállót Siófokról a Budapest-Nagykanizsa vasútvonalon Szabadifürdő megállóhelyig.
A Déli-Vasút Buda-Nagykanizsa vonalát 1861-ben adták át a forgalomnak,a vonalat 1873-ban hosszabbították meg Fiuméig a Magyar Királyság legfontosabb tengeri kikötőjéig. Ma ez a vonal a MÁV 30-as villamosított vasúti fővonala,melynek egyik célja a főváros összekötése a Balatonnal. 2014-től folyamatosan újítják fel a vasút balatoni szakaszát,melynek eredményeként helyenként két vágány építenek és a felújítást követően jelentősen tudják növelni az engedélyezett sebességet. Balatonszentgyörgyig várhatóan 2018-ra végeznek a munkálatokkal,melyeket Európai-Uniós pénzből finanszíroznak.
Mivel Szabadifürdő megállóhelyen nincs személyzet,ezért a már ismerős ABC-ben szereztük be indító pecsétjeink az iítinerjeinkbe,majd rövid fotózás után a 7-es főút melletti járdán indultunk el K-i irányba. Enyhe emelkedőn hagytuk el a Balaton szintjét és kapaszkodtunk fel a Madarasi-dűlő platójára a Szabadi -útig,ahol jobbra DK-nek kanyarodtunk .
Szabadifürdőtelep Siófok közigazgatási területéhez tartozik,a város szerves részét képezi. Saját vasúti megállóhellyel rendelkezik Szabadifürdő név alatt.
Sajnos a Balaton-körtúra Siófokot ,a Balaton fővárosát és legnagyobb települését az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülését csak részben érinti,a várost és nevezetességeit nem keresi fel,az illetékeseknek érdemes lenne elgondolkodni ,hogy a várost is felfűzzék a túra útvonalára,hisz ez csak alig pár km-el növelné meg az útvonal hosszát. Mivel a városba nem jutunk el a mozgalom keretében ezért a rövid bemutatását itt írnám le.
Siófokot régen Fok néven ismerték a Sió előnevet az 1901-ben átadott Sió csatornáról kapta.Siófok környéke már a rómaiak korában is lakott terület volt ,itt vezetett az egyik fontos hadiút is . A honfoglalást követően a tihanyi alapítólevélben Fuk néven említik a helyet. A tatárjáráskor elnéptelenedett a környék,majd az újranépesedést követően a török foglalta el a XVI.sz. közepén,.. Ekkor Fok hadikikötő lett és a török erődöt is épített ,mely a mai kórház környékén található dombon volt. A környék 1688-ban szabadult fel a török iga alól,ekkor a veszprémi káptalan birtoka lett.A Rákóczi szabadságharcban is fontos szerepet játszott a település,itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala.1705-ben a Fejedelem pecsétet adományozott a településnek,mely a jelenlegi címer alapját képezi. Barokk stílusú Szűz Mária szeplőtelen fogantatása nevet viselő temploma 1736-ban épült.Jelentősebb fejlődése a XIX.sz-ban indult,előbb postakocsi állomás,majd postamesterség működött a faluban. A víz szabályozása 1810-ben indult ,amit Beszédes József vízügyi mérnök tervei alapján fejeztek be.Fejlődésének jelentős lökést adott a Balatoni Gőzhajózási Társaság megalakulása 1846-ban,majd a Buda-Nagykanizsa vasút 1861-es átadása.Ekkoriban épült meg mólója és hajókikötője is,1865-ben mezővárosi rangot kapott. Ugyancsak ezekben az években indult meg a pezsgő fürdőélet is ,mely Európa egyik kedvelt fürdőtelepülésévé változtatta.1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság,majd lóversenypálya épült. Mozgalmas fürdőélete vonzotta a kor nagy polgárságát ,művészvilágát.1919-ben a nagypolitika középpontjában kerül,amikor a Tanácsköztársaság leverésére készülő Horthy Miklós itt rendezi be főhadiszállását.Stratégiai fekvésének köszönhetően a II.vh. alatt sokat szenvedett,a frontvonal két hónapig húzódott itt. 1947-ben készült el az új Sió zsilip a Sió csatorna építési munkáinak keretében.1950-től ,a Vármegyék átrendezésétől tartozik Somogy megyéhez,melynek második legjelentősebb városává vált.1958-tól indultak meg az újabb turisztikai fejlesztések,melyek a mai napig folynak .Híres szálloda sora 1962-ben készült el,1968-na kórházat kap a település.Ugyancsak ebben az évben kap városi rangot.Töretlen fejlődése az ezredfordulót követően sem állt le,napjainkban is tart. A fejlesztéseknek köszönhetően nem csak nyáron,hanem az év más időszakában is tömegek keresik fel wellness és konferencia szállodáit.
Elnézést a kissé hosszú bemutatásért,de úgy hiszem ennyi jár a Balaton fővárosának. A fordulót követően a környék látképét meghatározó siófoki Rádióállomás 145 m magas jellegzetes tornya mellett haladtunk egy lepusztult műúton a Madarasi-dűlő fennsíkján. Pillanatok alatt elhagytuk a lakott házakat,majd végeláthatatlan szántók közt haladtunk sebes léptekkel.Percek alatt elértük az M7-es autópálya felüljáróját,majd eddigi irányunkat tartva hamarosan egy kereszteződésbe érkeztünk ,ahol balra ÉK-nek fordultunk,hogy tegyünk egy kitérőt a környék elfeledett és elhanyagolt nevezetességéhez a Pusztatoronyhoz. Az elfeledett emlékre sehol nem találni egy útbaigazító vagy információs táblát,így csak az jut el ide aki valahol már hallott felőle. Én is csak az elmúlt évben hallottam felőle,amikor tervezni kezdtem a Balaton-körtúra teljesítését.
A balatonszabadi Pusztatoronyból alig maradt ránk valami,a korábbi vérzivataros időszakok jóformán a földdel tették egyenlővé ezt az egykori erődített templomot. Járt itt a tatár,a török ,különböző martalóc seregek,rablóbandák,végül pedig a II.vh. alatti súlyos harcok tizedelték meg a sorsát,amikor tüzérségi pontként szolgált a magaslat,ahonnét a környéket lehet szemmel tartani.Jelenleg a szerény maradványokat Millenniumi Emlékművel egészítették ki.A szabadok leszármazottai a XI.sz-ban emelték a környéket uraló dombon a templomukat,melyet a XIV-XV.sz-ban átépítettek gótikus jegyek alapján.A templomot és a közelben lévő Szabadi falut a török pusztította el. A romokat nem építették soha újjá,azok az enyészeté lettek. 1965-ben még 1,3 m magasan látszottak a falak,melyek mára majd a földdel váltak egyenlővé.1982-ben a tornyot körül vevő szőlő telepítésekor jelentős leletek kerültek elő,majd 1983-ban feltárást végeztek a megyei múzeum szakemberei. Több azóta sem történt . Úgy látszik senki nem érzi magáénak ezt az emlékhelyet,sajnos.
A kereszteződéstől jó másfél kilométert tettünk meg,amikor a szőlő sorok közt D-nek fordultunk és "felkaptattunk" a szakrális emlékhelyhez,ahonnét kitűnően belátható a környék. Sajnos elég párás volt az idő,így az igazi látkép nem bontakozott ki előttünk,de így is élmény volt .Elmerengtünk a hely elhagyatottságán,fotóztunk,majd sebes léptekkel tovább száguldtunk.
Visszaérve a kereszteződésbe DNy-i irányba haladtunk tovább és nagyjából 800 lépéssel elértük Balatonszabadi települését a Fokszabadi településrésznél az egykor szebb napokat látott,most elhagyottnak tűnő Boglya Csárdánál.Itt újabb irányváltás következett és a Szabadság utca rendezett új építésű házai,telkei közt haladtunk a falu központja felé.
A több mint másfél kilométer hosszú utcán igyekeztünk tempósan haladni,így elég gyorsan elértük Balatonszabadi főutcáját a Vak Bottyán utcát,ahol balra fordulva pár lépéssel elértük a település központjában lévő római kat. templomot.
Balatonszabadi a lélekszámot tekintve Somogy megye legnagyobb községe ,majd 3000-en lakják. A település 1950-ben két addig független falu,Fokszabadi és Siómaros összevonásával jött létre.A Fokszabadi szóösszetétel első tagja finnugor eredetű mely tólefolyást is jelent,a szabadi kifejezés pedig a kötelezettségektől való mentességet jelzi,így az itt élők csak a fegyveres szolgálattal tartozó nemesi jobbágyok voltak. Szabadi település a tatárjárás előtti időkben a mai Pusztatorony környékén helyezkedett el.A török terjeszkedésével a stratégiai fekvésű falu sorsa megpecsételődött,de teljesen nem néptelenedett el. A mai falu meglétét 1690 környékére tehetjük,ekkor többségében reformátusok lakták.. Siómaros a régebbi feljegyzésekben Marus,már az avar korban is lakott terület volt,szláv törzsek lakták,melyekhez a Honfoglalás idején Bulcsú vezér harcosai csatlakoztak.Siómaros szintén két vallású település volt,mindkét felekezet rendelkezett saját templommal. A két falu a XIX.sz. végén,XX.sz elején sokat fejlődött,a két vh. közt az akkor még a falukhoz tartozó Balaton parti részen gyors fejlődés volt tapasztalható.A II.vh. súlyos harcai alatt sokat szenvedtek a községek,többször cseréltek gazdát. Az 1950-es Vármegye rendezéskor a két falut egyesítették és Somogy megyéhez csatolták.
A Szent Anna római kat.templom a XVIII.sz-ban épült,műemlékvédelem alatt áll. Először itt néztünk körbe,megálltunk Szent István és Gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök szobránál,majd a szintén XVIII.sz-i Ref. templomnál fényképeszkedtünk egy sort .
A falu központjában a község intézményei közt hamarosan elértük a Fokiszabadi Hősök Emlékművét,ahol egy rövid főhajtással mi is leróttuk kegyeletünk azok előtt kik a legdrágább kincsüket,az életüket adták a hazáért. Az jó állapotú Emlékműnél egy helyi hölggyel elegyedtünk szóba,tőle hallottuk,hogy a szobor tetején lévő Szent Korona másolatát a világégést követően féltő kezek elásták és csak a rendszerváltást követően került újra vissza a régi helyére.
A Hősi Emlékműtől pár lépéssel átsétáltunk az egyedi hangulatú Trianoni emlékműhöz. A szégyenletes békediktátum 88. évfordulóján felavatott szobrot Varga Gábor keramikus művész készítette,mely a maga nemében a legszebbnek számít az országban. A szoborcsoportnál kicsit elméláztunk országunk hányatott sorsán,a szabadságért folytatott folytonos harcunkon. Kicsit melankolikussá váltunk,így tovább álltunk,mert még volt mit nézni a Siómarosi részen is.
Innét pár lépéssel elértük a Siójut felé kanyarodó utat,merre haladnunk kellett volna,de tettünk még egy nem épp rövid kitérőt Siómaros világhírű szobrához,a Kossuth szoborhoz. A kereszteződéstől bő 1 km-re lévő a XIX.sz-ban épült Református templommal szemben található szobor ugyanis a világon az első köztéri Kossuth szobor. Siómarosan a mai napig élnek a forradalmi 1848-as eszmék,ennek köszönhető,hogy a szobrot 1894-ben ,Kossuth halálának éve, a falu polgárai közadakozásból állították.
A 80 cm-es bronz mellszobrot Kiss György szobrászművész tervezte,kivitelezését ,öntését pedig Gerenday György és fia végezték.A szobor és környezete szép állapotban van,a helyiek különös szeretettel gondozzák és nagy tiszteletben tartják Kossut emlékének ápolására a faluban alakult az ország egyik legrégebbi civil szervezete.A szobron ez olvasható:
"Kossuth Lajos 1802-1894-A magyar szabadság legnagyobb apostolának a sió-marosi felszabadítottak"
A szobor mellett található a Siómarosi Hősök Emlékműve,mely előtt szintén elidőztünk egy rövid főhajtás erejéig.
Fotózás,elmélkedés után frissítettünk és visszatértünk a kereszteződéshez,ahol balra DNy-nak vettük az irányt. Pár lépéssel elhagytuk Balatonszabadi utolsó házait,mondhatjuk a falu emlékműveivel,szabadságszeretetével mély nyomokat hagyott bennünk. Érdemes volt felkeresni. Pár száz lépéssel leereszkedtünk a Sió-völgyébe és elértük a Sió -csatornát és a fölötte átívelő Kossuth -hidat.
A Sió csatorna vagy Sió a Duna jobb oldali mellékfolyója,hossza 120 km. A csatorna a Balaton vízszintjét és a tó Dunával való összeköttetését szolgálja. Vízállása nem egyenletes,felső folyásának vízmennyisége csak akkor jelentős ha Siófoknál nyitva a Zsilip és a Balatonból vízleeresztés folyik. Alsó szakaszának a vízmennyisége elsősorban a Kapos vízhozamától függ. A csatorna ősét Krisztus után 292-ben Galerius császár ásatta és Siófoknál zsilipet építtetett.A törökök jelentős hajóforgalmat bonyolítottak rajta,partján több helyütt erődöket építettek. Az első komolyabb vízszabályozási munkák Mária Terézia uralkodása alatt kezdődtek Ekkor a terveket Krieger Sámuel dolgozta ki.Az érdemi munkálatok a Balaton és környékének hasznosítására a Reformkorban kezdődtek Beszédes József vízügyi mérnök irányításával.A csatorna kiépítése ,szabályozása több lépcsőben valósult meg,az első fából készült zsilip 1863-ban készül el. '947-ben készül el a a ma is használt zsilip.
A hídon átkelve a csatorna déli oldalán aztán a töltésen lementünk a Sió partjára,ahol elkészítettük mai túránk első igazoló felvételeit.Kicsit még visszanéztünk az imént elhagyott falura,aztán szemünket következő célpontunk ,Siójut felé fordítottuk,melyet pár lépéssel el is értünk.
Siójut az Árpád-korban alapított település,első említését II.András okmányában olvashatjuk,melyben a környéket a veszprémi káptalannak adományozta. Az apró halásztelepülés előbb pusztaként fordul elő,majd 1335-ben vásáros hellyé válik. A XV.sz elején a Marczaliak birtokába kerül,majd Enyingi Török Bálint a hűbérúr.A török adólajstromban Jud alakban találkozhatunk a faluval,mely ezekben a vérzivataros években teljesen elpusztul,.A XVIII.sz húszas éveiben érkeznek újabb telepesek,ekkortól a Gróf Széchenyi Családé,majd később a herceg Esterházy Család tulajdona.1767-ben aztán ismét a Széchenyieké lett egész a XX.sz.ig.A környék falvainak lakosságához hasonlóan az itteniek is sokat szenvedtek a II. vh. borzalamai alatt a környékbeli véres harcok végett. Napjainkban 600 körüli a lélekszám a településen.
A falu takaros házai közt percek alatt elértük a helyi Református templom késő barokk,klasszicizáló épületét,mely a XIX.sz első felében épült. A templom oldalán egy újabb emléktáblára lettünk fegyelmesek,mely a szabadságszeretet újabb ékes példája e kistájon. Szántó Miklós református lelkészt innét hurcolták el vallási meggyőződésért az akkori hatalmasságok a pozsonyi törvényszék elé,ahol gályarabságra ítélték több társával egyetemben.
A templomtól a szemben lévő Hősi Emlékműnél egy rövid főhajtás erejéig megemlékeztünk mi is a helyi hősökről,majd az Árpád utcán indultunk tovább Ny-i irányba. Mivel Siójut igazolópont is ezért az utca végén lévő Nosztalgia Sörözőben szereztük be a pecséteket. A helyiségben lévő eredeti,autentikus személyekkel váltottunk pár szót ,betoltunk egy seritalt (Dreher) ,majd tovább álltunk és a Petőfi utcán folytattuk a nyargalást.
Közben belepillantottunk az ellenőrzőfüzetünkbe és láttuk,hogy a Söröző pecsétjén Siófoki felirat szerepel,ezért egy rövid kitérőt vezényeltem a már nem üzemelő vasúti megállóhoz,ahol a kissé elhanyagolt vasútállomás épülete előtt,a Siójut felirat alatt készítettünk pár igazoló képet a biztonság kedvéért.
Eztán a sínek mellett elgyalogoltunk a következő átkelőig,ahonnét a sínek túloldalán folytattuk túránk ÉNy-i irányba a Csúcs-hegy lábánál futó igen sáros,dagonyás szekérúton.
A Kaposvár-Siófok vasútvonal a MÁV nem villamosított mellékvonala. A Kaposvár-Felsőmocsolád közti pályát 1894-ben,míg a Felsőmocsolád-Siófok közti szakaszt 1906-ban adták át. A vasúti pálya nagyon elhasználódott ,egyes szakaszain 10-20 km/h-s sebességgel haladhatnak csak a szerelvények. Jelenleg Somogy két legfontosabb városa közt majd négy óra a menetidő,ezért a vasútvonal kihasználtsága rendkívül alacsony.Bár szép tervek folyamatosan készülnek a szakasz felújítására,de ezek megvalósítása sajnos mindig elmarad.
Élveztük a sárdagasztást a vasútvonal mellet futó szekérúton de a dagonya hatékonyan lelassította haladásunk. Jó pár száz métert saraztunk,majd az első Ny felé tartó szekérútra kanyarodtunk. Ezen a szakaszon az óriás sár megszűnt,a szekérút minősége jobbra váltott,csak helyenként kellet kerülgetnünk a tócsákat. Az út alig észrevehetően,de elkezdett emelkedni a Balatonkilitihez tartozó Belső-hegy csúcsa felé.
Jó pár perc elteltével óriás kukoricaföldek mellé értünk,ahol épp a betakarítás folyt. A jó felvételek reményében megvártuk,míg a közelbe ér a Claass Dominátor és csak annak eltávozásával folytattuk az utunk,mely innét erősebb emelkedésbe kezdett. Talán 300 lépéssel elértük a Belső-hegy platóját a Csorda útnál,hol jobbra É-i irányba kanyarodtunk a Csillaghegyi útra.
A Belső-hegy(Csillaghegy) fennsíkjáról kitűnő kilátás tárult elénk az imént elhagyott Sió-völgyéről és az ott lévő falukról(Fokszabadi,Siómaros,Siójut),de észak felé már feltűntek a nagyváros(Siófok)magasabb épületei is.
Mivel túránk első felének legmagasabb pontjához érkeztünk ,ezért lenyomtunk egy csúcsbanánt,frissítettünk,majd a takaros,több helyütt hivalkodó présházak,telkek közt folytattuk a kanyargást,hullámvasútazást következő célpontunk felé.
A fennsíkról egy rendkívül keskeny,aszfaltozott mélyúton ereszkedtünk le Balatonkiliti első házai közé. A mélyút végén egy frappáns figyelmeztető tábla ütötte meg a szemünk,láttunk még egy régebbi
jelzést,mely az egykor erre haladó DDP útvonaláról maradhatott fenn és már be is értünk Siófok városrészének első házai közé.
Balatonkiliti Siófok déli városrésze,1968-tól tartozik a Balaton fővárosához,addig önálló falu volt. Kiliti történetét nehéz szétválasztani Siófokétól,mert annak fejlődése mindig nagy hatással volt a falu életére,bár Siófoktól eltérően Kiliti mindig Somogy Vármegyéhez tartozott.Kilitihez tartozott az egykori Balatonújhely,melyet ma Balatonszéplak néven ismerünk.Régészeti leletek szerint stratégiai fontosságának köszönhetően Kiliti már a római korban is fontos település volt.Később avar telepesek lakhatták a környéket,a Honfoglalás idején a Bő nemzettség veszi birtokába.Később Koppány kezére kerül,majd annak bukását követően István a pannonhalmi szerzetesek érdekkörébe adja a környéket. Írásban először 1302-ben találkozhatunk a falu nevével,ekkor a székesfehérvári káptalan a birtokosa.A török uralom alatt is lakott maradt,bár a lakosok nagy része meghalt vagy elmenekült. Az itt maradottak a környék mocsaras területén találtak menedéket.Mivel a törökök komoly erőkkel hajózták a Siót,ezért a faluban valószínűleg egy földvárat is építettek a csatorna védelmére. A török kiűzését követően a veszprémi káptalan a környék földesura a falu folyamatosan fejlődik ,melyre nagy hatással volt a Sió-csatorna szabályozása és a Déli Vasút épülése. Története egyre jobban összefonódott a rohamosan fejlődő Siófokéval,mellyel 1968-ban vonták össze.A városrész területén Ipari Park és Nemzetközi Repülőtér is található.
A helyhez illően gondozott,egyszerűbb és hivalkodóbb ingatlanok közt haladtunk a városrész utcáin DK-i irányba. Vándorlásunk közben vetettünk egy pillantást a dombra épült kiliti római kat.templomra, majd megérkeztünk az egykori falu Hősi Emlékművéhez,ahol egy rövid pillanatra megálltunk,hogy leróhassuk kegyeletünket.
Az Emlékműtől már csak egy pár lépés választott el bennünket a forgalmas 65-ös főúttól,mely Siófokot Szekszárddal köti össze. A Honvéd utcán először balra fordultunk ,hogy elroboghassunk a helyi Posta hivatalba,ahol az igazoló pecsétjeinket kellett beszereznünk. Szerencsénk volt,mivel dél előtt 1-2- perccel érkeztünk és ebben a hivatalban 12-től 1 órás ebédidő van.
Mivel a kiliti posta pecsét lenyomatán csak Siófok neve szerepel,így készítettünk a hivatal előtt egy igazoló fényképet magunkról és amilyen gyorsan érkeztünk ugyanolyan sebesen tovább is álltunk. Pár száz lépést haladtunk a 65-ös melletti járdán és az első körforgalomnál a Jegenye sorra kanyarodtunk.
Ennek az utcának valóban találó a neve,mint ahogy a közismert nóta is mondja,nagyjából két kilométert koptattunk bakancsaink talpát az aszfaltján elővárosi házak közt. Ezek a hosszú településeken vezető szakaszok a halálom,nagyon tudok rajtuk szenvedni,unalmasok számomra. Még szerencse,hogy első menyasszonyom ilyenkor mindig magasabb sebességre kapcsol,így aránylag gyorsan túl tudunk esni ezeken a szakaszokon. Menet közben lőttünk pár életképet,majd az M7-es fölött átvezető híd déli végén elértük a DDP sávját,és innét ezen haladtunk tovább K-i irányba.
Az M7 autópálya Budapestet köti össze Letenyével és Horvátországgal.Az ország első autópályáját(az M1-el egyszerre) 1964-ben avatták fel. Ekkor Budaőrsig lehetett eljutni rajtuk. Először Martonvásárig,majd a Balatonig készült el,teljes hosszában 2008 októberében adták át.
A Keresztfai-dűlő hobby teleki közt haladtunk tovább,az egyik mellékutcán aztán balra kanyarodtunk és lementünk a Békás-tó partjára ahol a Balaton körtúrának fényképes igazoló pontja van.Az utca egy horgász paradicsomhoz vezet,ahol miután szabályosan bejelentkeztünk,engedélyt kaptunk,hogy lemenjünk a tó partjára és készítsünk pár felvételt. Hiába rend a lelke mindennek.....
Békás vagy Csépány-tó nevének eredete szláv eredetű ,jelentése koszorú. A tó a formája koszorú alakú,tehát ezért kapta a Csépány nevet. Ma horgászparadicsom működik a partján,jelentős a rablóhal állománya.
Dolgunk végeztével amerre jöttünk visszatértünk ,közben kedvesem egy érdekes Ta-cepaóra lett figyelmes,melyen majd eldobtuk az agyunkat-nagy az Isten állatkertje,vagy csak a kerítés alacsony(ki tudja).
Visszatérve a DDP jelzéseihez,azok mentén haladtunk tovább,mai túránk vissza lévő részét már ennek a túramozgalomnak az útvonalán tesszük meg Külső-Somogy dombjai közt,melyek hullámzása itt kezdődik. Szekérúton haladtunk keleti irányba közvetlenül az autópálya kerítése mellett. Elhagyva a hobby telkeket remek kilátás tárult elénk a tóról és mögötte lévő dombokról.
Mikor elértük a Foki-dűlőhatárát a szekérút és a jelzéseink D-nek fordítottak bennünket és egy benőtt,akácosba vezettek,a szekérút egyre keskenyedett,ösvénnyé változott ,így haladtunk tovább. Elérve a hatalmas gyümölcsös kerítését utunk az mellett vezetett tovább,egy idő után elértük balról a Békás-tói vízfolyás keskeny erecskéjét és innét a kerítés és a patakocska közt haladtunk tovább ingoványos talajon.
Nagyjából félóra elteltével jelzéseink jobbra hívtak bennünket és egy hatalmas gazdaság legelői közt haladtunk. Jobbról balról kerítés védte a mögöttük lévő lovakat és kecskéket. A gazdaság idegenforgalmi beruházás,ennek megfelelően jó állapotú,gondozott.
Elérve egy villanypásztort,annak kiakasztható "kapuján" jutottunk el a csak nyáron üzemelő Nádas Csárdához. Innét a sávok mentén egy betonozott mélyútban kapaszkodtunk fel Siófok -Töreki utcáin,hogy aztán egy kis kanyargást követően leereszkedjünk a városrész központjában található vegyesig.
A Siófokhoz tartozó,dombok közt megbúvó Töreki városrész az utóbbi évtizedekben a város jobb módú polgárai közt egyre népszerűbb és egyre többen költöznek ki a várostól pár kilométerre lévő csendes Törekibe. A hely legfőbb látványossága a Töreki Természetvédelmi Terület,mely 1994 óta védett. A 36 hektáros Halastavakat a Balatonba ömlő Cinege-patak felduzzasztásával hozták létre.A tavak környezetében egy 9 km-es Tanösvény található,mely a terület gazdag állat és növényvilágát mutatja be érintve a Cinege-forrást és Pihenőt.
Utunkat innét a Töreki-Halastavak töltésén átkelve Balatonendréd felé kellett volna folytatnunk,de mivel már jártunk a faluban,így módosítottunk a túra útvonalán és tovább haladtunk a DDPjelzésén,hogy az innét bő 2 km-re , szép környezetben lévő Cinege-forrást és Pihenőt felkereshessük.
Távolságban többet tettünk meg mintha elmentünk volna Balatonendrédig,így nyugodt szívvel tettük meg ezt a módosítást.
Töreki központjából déli irányban indultunk e a jelzéseket követve. Töreki területe nagyrészt a Jódi-hegyen terül el,így mi is ezen hullámvasútaztunk egészen Töreki-Alsó buszmegállóig,ahonnét egy meredek lejtőn leereszkedtünk a Töreki Halastavak és a Cinege-patak völgyébe. Elhagyva az aszfaltozott részt előbb pár száz lépést ÉNy-i irányba tettünk meg fiatalos,gondozott erdőben,majd újra dél felé kanyarodtunk.
Közben megálltunk az egyik halastónál,hogy elkészíthessük az igazoló fotókat a Töreki Halastavaknál . A fotózást követően pár perc alatt elértük a letérést a Cinege-forráshoz,melyhez egy kiépített lépcsőn jutottunk le. A forrás foglalata gondozott,a környezete a Természetvédelmi Területhez illően ápolt,szép.
Készítettünk pár felvételt és egy videót a forrás környékéről,ettünk a hazulról hozott elemózsiából,frissítettünk,majd miután megkóstoltam a forrás vízét átsétáltunk a kb. 200 m-re lévő szépen kiépített Cinege Pihenőhöz,ahol újabb fotózás következett.
Befejezve a nézelődést gyors iramban trappoltunk vissza a-ok mentén,mivel vészesen közelget a busz indulásának ideje Töreki-Alsón. Nagyon jól kiszámoltuk,mert mikor felértünk az erős kaptatón épp akkor állt be a helyijárat a buszfordulóba. Intettem neki,hogy vele szeretnénk menni,így megvárt. Ezzel a busszal mentünk vissza Siófokra ahol autóba pattantunk és haza felé vettük az irányt.
Útközben pótoltuk folyadék és energia szükségleteinket,miközben értékeltük a mai túrát,mely során több mint 31 km-t tettünk meg,elhanyagolható szintkülönbséggel (+/- cc.300m). A mai túra útvonala nagyrészt jelzetlen és unalmas,nyílegyenes szakaszokon vezetett,csak a Békás-tó elhagyását követően a DDP útvonalán érezhettünk igazi természetjáró érzést. Az útvonal első szakaszát viszont az útba eső falvak színes történelme és az érezhető hazaszeretet tette színessé. Mindent összevetve talán ez a szakasz volt a körtúra legérdektelenebb,leglaposabb szakasza.
Haza érve következett a szokásos jutalom elfogyasztása,mely ma egy üveg BB száraz pezsgő volt.
Még több kép a mai túráról: https://goo.gl/photos/t8s1ShBTKGCUnjRe9
Kisfilmek a mai napról: Összegzés I.
Összegzés II.
Cinege-forrásnál
Térkép és szintrajz:
Már napokkal előbb szerettünk volna menni túrázni,de vagy elfoglaltságaink vagy pedig a csapadékos időjárás húzta keresztül számításunk. Mivel a mai nap egyéb dolgunk nem adódott a nem éppen rózsás előrejelzések ellenére neki indultunk a távnak. A meteorológusok ma délutántól ígértek kiadós csapadékot (ez be is jött rendesen),így reszkíroztunk hátha az eső kezdetéig be tudjuk fejezni a túrát. Most szerencsénk volt ,mert mikor visszaérkeztünk a Töreki-Alsó buszmegállóhoz akkor kezdett el csöpögni,mely perceken belül átment intenzív esőbe. Viszont addig kitűnő körülmények közt tudtunk haladni,olykor még a nap is kisütött. Mivel a körtúra vonalvezetése nem érint minden olyan látnivalót ezen a szakaszon (sem)melyet érdemes megnézni,ezért eltértünk a kiírástól és pár nevezetességhez tettünk kitérőt,valamint felkerestük a Cinege-forrást is,mely szintén nem szerepel a mozgalom kiírásában. A szervezők ezeket a helyeket beiktathatnák az útvonalba,így ez a szakasz sem lenne unalmas,egyhangú.
Mivel a zabszem effektus a megázástól való felelem végett erősen dolgozott,így a lehető legkorábbi vonattal mentünk egy megállót Siófokról a Budapest-Nagykanizsa vasútvonalon Szabadifürdő megállóhelyig.
 |
| Siófok-Szabadifürdő v.m. |
A Déli-Vasút Buda-Nagykanizsa vonalát 1861-ben adták át a forgalomnak,a vonalat 1873-ban hosszabbították meg Fiuméig a Magyar Királyság legfontosabb tengeri kikötőjéig. Ma ez a vonal a MÁV 30-as villamosított vasúti fővonala,melynek egyik célja a főváros összekötése a Balatonnal. 2014-től folyamatosan újítják fel a vasút balatoni szakaszát,melynek eredményeként helyenként két vágány építenek és a felújítást követően jelentősen tudják növelni az engedélyezett sebességet. Balatonszentgyörgyig várhatóan 2018-ra végeznek a munkálatokkal,melyeket Európai-Uniós pénzből finanszíroznak.
Mivel Szabadifürdő megállóhelyen nincs személyzet,ezért a már ismerős ABC-ben szereztük be indító pecsétjeink az iítinerjeinkbe,majd rövid fotózás után a 7-es főút melletti járdán indultunk el K-i irányba. Enyhe emelkedőn hagytuk el a Balaton szintjét és kapaszkodtunk fel a Madarasi-dűlő platójára a Szabadi -útig,ahol jobbra DK-nek kanyarodtunk .
 |
| a retro Sanyi Büfé |
Szabadifürdőtelep Siófok közigazgatási területéhez tartozik,a város szerves részét képezi. Saját vasúti megállóhellyel rendelkezik Szabadifürdő név alatt.
Sajnos a Balaton-körtúra Siófokot ,a Balaton fővárosát és legnagyobb települését az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülését csak részben érinti,a várost és nevezetességeit nem keresi fel,az illetékeseknek érdemes lenne elgondolkodni ,hogy a várost is felfűzzék a túra útvonalára,hisz ez csak alig pár km-el növelné meg az útvonal hosszát. Mivel a városba nem jutunk el a mozgalom keretében ezért a rövid bemutatását itt írnám le.
 |
| Fordulás a torony mellett |
Siófokot régen Fok néven ismerték a Sió előnevet az 1901-ben átadott Sió csatornáról kapta.Siófok környéke már a rómaiak korában is lakott terület volt ,itt vezetett az egyik fontos hadiút is . A honfoglalást követően a tihanyi alapítólevélben Fuk néven említik a helyet. A tatárjáráskor elnéptelenedett a környék,majd az újranépesedést követően a török foglalta el a XVI.sz. közepén,.. Ekkor Fok hadikikötő lett és a török erődöt is épített ,mely a mai kórház környékén található dombon volt. A környék 1688-ban szabadult fel a török iga alól,ekkor a veszprémi káptalan birtoka lett.A Rákóczi szabadságharcban is fontos szerepet játszott a település,itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala.1705-ben a Fejedelem pecsétet adományozott a településnek,mely a jelenlegi címer alapját képezi. Barokk stílusú Szűz Mária szeplőtelen fogantatása nevet viselő temploma 1736-ban épült.Jelentősebb fejlődése a XIX.sz-ban indult,előbb postakocsi állomás,majd postamesterség működött a faluban. A víz szabályozása 1810-ben indult ,amit Beszédes József vízügyi mérnök tervei alapján fejeztek be.Fejlődésének jelentős lökést adott a Balatoni Gőzhajózási Társaság megalakulása 1846-ban,majd a Buda-Nagykanizsa vasút 1861-es átadása.Ekkoriban épült meg mólója és hajókikötője is,1865-ben mezővárosi rangot kapott. Ugyancsak ezekben az években indult meg a pezsgő fürdőélet is ,mely Európa egyik kedvelt fürdőtelepülésévé változtatta.1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság,majd lóversenypálya épült. Mozgalmas fürdőélete vonzotta a kor nagy polgárságát ,művészvilágát.1919-ben a nagypolitika középpontjában kerül,amikor a Tanácsköztársaság leverésére készülő Horthy Miklós itt rendezi be főhadiszállását.Stratégiai fekvésének köszönhetően a II.vh. alatt sokat szenvedett,a frontvonal két hónapig húzódott itt. 1947-ben készült el az új Sió zsilip a Sió csatorna építési munkáinak keretében.1950-től ,a Vármegyék átrendezésétől tartozik Somogy megyéhez,melynek második legjelentősebb városává vált.1958-tól indultak meg az újabb turisztikai fejlesztések,melyek a mai napig folynak .Híres szálloda sora 1962-ben készült el,1968-na kórházat kap a település.Ugyancsak ebben az évben kap városi rangot.Töretlen fejlődése az ezredfordulót követően sem állt le,napjainkban is tart. A fejlesztéseknek köszönhetően nem csak nyáron,hanem az év más időszakában is tömegek keresik fel wellness és konferencia szállodáit.
 |
| Rádióállomás Siófok |
 |
| Az autópálya fölött |
Elnézést a kissé hosszú bemutatásért,de úgy hiszem ennyi jár a Balaton fővárosának. A fordulót követően a környék látképét meghatározó siófoki Rádióállomás 145 m magas jellegzetes tornya mellett haladtunk egy lepusztult műúton a Madarasi-dűlő fennsíkján. Pillanatok alatt elhagytuk a lakott házakat,majd végeláthatatlan szántók közt haladtunk sebes léptekkel.Percek alatt elértük az M7-es autópálya felüljáróját,majd eddigi irányunkat tartva hamarosan egy kereszteződésbe érkeztünk ,ahol balra ÉK-nek fordultunk,hogy tegyünk egy kitérőt a környék elfeledett és elhanyagolt nevezetességéhez a Pusztatoronyhoz. Az elfeledett emlékre sehol nem találni egy útbaigazító vagy információs táblát,így csak az jut el ide aki valahol már hallott felőle. Én is csak az elmúlt évben hallottam felőle,amikor tervezni kezdtem a Balaton-körtúra teljesítését.
 |
| Szántók közt I. |
 |
| Szántók közt II. |
A balatonszabadi Pusztatoronyból alig maradt ránk valami,a korábbi vérzivataros időszakok jóformán a földdel tették egyenlővé ezt az egykori erődített templomot. Járt itt a tatár,a török ,különböző martalóc seregek,rablóbandák,végül pedig a II.vh. alatti súlyos harcok tizedelték meg a sorsát,amikor tüzérségi pontként szolgált a magaslat,ahonnét a környéket lehet szemmel tartani.Jelenleg a szerény maradványokat Millenniumi Emlékművel egészítették ki.A szabadok leszármazottai a XI.sz-ban emelték a környéket uraló dombon a templomukat,melyet a XIV-XV.sz-ban átépítettek gótikus jegyek alapján.A templomot és a közelben lévő Szabadi falut a török pusztította el. A romokat nem építették soha újjá,azok az enyészeté lettek. 1965-ben még 1,3 m magasan látszottak a falak,melyek mára majd a földdel váltak egyenlővé.1982-ben a tornyot körül vevő szőlő telepítésekor jelentős leletek kerültek elő,majd 1983-ban feltárást végeztek a megyei múzeum szakemberei. Több azóta sem történt . Úgy látszik senki nem érzi magáénak ezt az emlékhelyet,sajnos.
 |
| Bandukolás a szőlősorban |
A kereszteződéstől jó másfél kilométert tettünk meg,amikor a szőlő sorok közt D-nek fordultunk és "felkaptattunk" a szakrális emlékhelyhez,ahonnét kitűnően belátható a környék. Sajnos elég párás volt az idő,így az igazi látkép nem bontakozott ki előttünk,de így is élmény volt .Elmerengtünk a hely elhagyatottságán,fotóztunk,majd sebes léptekkel tovább száguldtunk.
 |
| Pusztatorony Balatonszabadi |
Visszaérve a kereszteződésbe DNy-i irányba haladtunk tovább és nagyjából 800 lépéssel elértük Balatonszabadi települését a Fokszabadi településrésznél az egykor szebb napokat látott,most elhagyottnak tűnő Boglya Csárdánál.Itt újabb irányváltás következett és a Szabadság utca rendezett új építésű házai,telkei közt haladtunk a falu központja felé.
 |
| Elhagyatva |
A több mint másfél kilométer hosszú utcán igyekeztünk tempósan haladni,így elég gyorsan elértük Balatonszabadi főutcáját a Vak Bottyán utcát,ahol balra fordulva pár lépéssel elértük a település központjában lévő római kat. templomot.
 |
| Első lépések Fokszabadiban |
Balatonszabadi a lélekszámot tekintve Somogy megye legnagyobb községe ,majd 3000-en lakják. A település 1950-ben két addig független falu,Fokszabadi és Siómaros összevonásával jött létre.A Fokszabadi szóösszetétel első tagja finnugor eredetű mely tólefolyást is jelent,a szabadi kifejezés pedig a kötelezettségektől való mentességet jelzi,így az itt élők csak a fegyveres szolgálattal tartozó nemesi jobbágyok voltak. Szabadi település a tatárjárás előtti időkben a mai Pusztatorony környékén helyezkedett el.A török terjeszkedésével a stratégiai fekvésű falu sorsa megpecsételődött,de teljesen nem néptelenedett el. A mai falu meglétét 1690 környékére tehetjük,ekkor többségében reformátusok lakták.. Siómaros a régebbi feljegyzésekben Marus,már az avar korban is lakott terület volt,szláv törzsek lakták,melyekhez a Honfoglalás idején Bulcsú vezér harcosai csatlakoztak.Siómaros szintén két vallású település volt,mindkét felekezet rendelkezett saját templommal. A két falu a XIX.sz. végén,XX.sz elején sokat fejlődött,a két vh. közt az akkor még a falukhoz tartozó Balaton parti részen gyors fejlődés volt tapasztalható.A II.vh. súlyos harcai alatt sokat szenvedtek a községek,többször cseréltek gazdát. Az 1950-es Vármegye rendezéskor a két falut egyesítették és Somogy megyéhez csatolták.
 |
| Róm.kat templom,Fokszabadi |
 |
| Szt.István és... |
 |
| ....Batthyány szobor Fokszabadiban |
A Szent Anna római kat.templom a XVIII.sz-ban épült,műemlékvédelem alatt áll. Először itt néztünk körbe,megálltunk Szent István és Gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök szobránál,majd a szintén XVIII.sz-i Ref. templomnál fényképeszkedtünk egy sort .
 |
| Ref.templom és |
 |
| Hősök Emlékműve Fokszabadi |
A falu központjában a község intézményei közt hamarosan elértük a Fokiszabadi Hősök Emlékművét,ahol egy rövid főhajtással mi is leróttuk kegyeletünk azok előtt kik a legdrágább kincsüket,az életüket adták a hazáért. Az jó állapotú Emlékműnél egy helyi hölggyel elegyedtünk szóba,tőle hallottuk,hogy a szobor tetején lévő Szent Korona másolatát a világégést követően féltő kezek elásták és csak a rendszerváltást követően került újra vissza a régi helyére.
 |
| Trianon Emlékmű Balatonszabadi |
A Hősi Emlékműtől pár lépéssel átsétáltunk az egyedi hangulatú Trianoni emlékműhöz. A szégyenletes békediktátum 88. évfordulóján felavatott szobrot Varga Gábor keramikus művész készítette,mely a maga nemében a legszebbnek számít az országban. A szoborcsoportnál kicsit elméláztunk országunk hányatott sorsán,a szabadságért folytatott folytonos harcunkon. Kicsit melankolikussá váltunk,így tovább álltunk,mert még volt mit nézni a Siómarosi részen is.
 |
| Érkezés a szabadság falujába |
Innét pár lépéssel elértük a Siójut felé kanyarodó utat,merre haladnunk kellett volna,de tettünk még egy nem épp rövid kitérőt Siómaros világhírű szobrához,a Kossuth szoborhoz. A kereszteződéstől bő 1 km-re lévő a XIX.sz-ban épült Református templommal szemben található szobor ugyanis a világon az első köztéri Kossuth szobor. Siómarosan a mai napig élnek a forradalmi 1848-as eszmék,ennek köszönhető,hogy a szobrot 1894-ben ,Kossuth halálának éve, a falu polgárai közadakozásból állították.
 |
| Ref. templom Siómaros |
 |
| Az ország egyik első civil szervezetének a központja |
A 80 cm-es bronz mellszobrot Kiss György szobrászművész tervezte,kivitelezését ,öntését pedig Gerenday György és fia végezték.A szobor és környezete szép állapotban van,a helyiek különös szeretettel gondozzák és nagy tiszteletben tartják Kossut emlékének ápolására a faluban alakult az ország egyik legrégebbi civil szervezete.A szobron ez olvasható:
 |
| A világ első köztéri Kossuth szobra |
"Kossuth Lajos 1802-1894-A magyar szabadság legnagyobb apostolának a sió-marosi felszabadítottak"
A szobor mellett található a Siómarosi Hősök Emlékműve,mely előtt szintén elidőztünk egy rövid főhajtás erejéig.
 |
| Hősi Emlékmű Siómaros |
Fotózás,elmélkedés után frissítettünk és visszatértünk a kereszteződéshez,ahol balra DNy-nak vettük az irányt. Pár lépéssel elhagytuk Balatonszabadi utolsó házait,mondhatjuk a falu emlékműveivel,szabadságszeretetével mély nyomokat hagyott bennünk. Érdemes volt felkeresni. Pár száz lépéssel leereszkedtünk a Sió-völgyébe és elértük a Sió -csatornát és a fölötte átívelő Kossuth -hidat.
A Sió csatorna vagy Sió a Duna jobb oldali mellékfolyója,hossza 120 km. A csatorna a Balaton vízszintjét és a tó Dunával való összeköttetését szolgálja. Vízállása nem egyenletes,felső folyásának vízmennyisége csak akkor jelentős ha Siófoknál nyitva a Zsilip és a Balatonból vízleeresztés folyik. Alsó szakaszának a vízmennyisége elsősorban a Kapos vízhozamától függ. A csatorna ősét Krisztus után 292-ben Galerius császár ásatta és Siófoknál zsilipet építtetett.A törökök jelentős hajóforgalmat bonyolítottak rajta,partján több helyütt erődöket építettek. Az első komolyabb vízszabályozási munkák Mária Terézia uralkodása alatt kezdődtek Ekkor a terveket Krieger Sámuel dolgozta ki.Az érdemi munkálatok a Balaton és környékének hasznosítására a Reformkorban kezdődtek Beszédes József vízügyi mérnök irányításával.A csatorna kiépítése ,szabályozása több lépcsőben valósult meg,az első fából készült zsilip 1863-ban készül el. '947-ben készül el a a ma is használt zsilip.
A hídon átkelve a csatorna déli oldalán aztán a töltésen lementünk a Sió partjára,ahol elkészítettük mai túránk első igazoló felvételeit.Kicsit még visszanéztünk az imént elhagyott falura,aztán szemünket következő célpontunk ,Siójut felé fordítottuk,melyet pár lépéssel el is értünk.
 |
| A Sió |
Siójut az Árpád-korban alapított település,első említését II.András okmányában olvashatjuk,melyben a környéket a veszprémi káptalannak adományozta. Az apró halásztelepülés előbb pusztaként fordul elő,majd 1335-ben vásáros hellyé válik. A XV.sz elején a Marczaliak birtokába kerül,majd Enyingi Török Bálint a hűbérúr.A török adólajstromban Jud alakban találkozhatunk a faluval,mely ezekben a vérzivataros években teljesen elpusztul,.A XVIII.sz húszas éveiben érkeznek újabb telepesek,ekkortól a Gróf Széchenyi Családé,majd később a herceg Esterházy Család tulajdona.1767-ben aztán ismét a Széchenyieké lett egész a XX.sz.ig.A környék falvainak lakosságához hasonlóan az itteniek is sokat szenvedtek a II. vh. borzalamai alatt a környékbeli véres harcok végett. Napjainkban 600 körüli a lélekszám a településen.
 |
| Érkezés Siójutra |
A falu takaros házai közt percek alatt elértük a helyi Református templom késő barokk,klasszicizáló épületét,mely a XIX.sz első felében épült. A templom oldalán egy újabb emléktáblára lettünk fegyelmesek,mely a szabadságszeretet újabb ékes példája e kistájon. Szántó Miklós református lelkészt innét hurcolták el vallási meggyőződésért az akkori hatalmasságok a pozsonyi törvényszék elé,ahol gályarabságra ítélték több társával egyetemben.
 |
| Ref. templom Siójut |
A templomtól a szemben lévő Hősi Emlékműnél egy rövid főhajtás erejéig megemlékeztünk mi is a helyi hősökről,majd az Árpád utcán indultunk tovább Ny-i irányba. Mivel Siójut igazolópont is ezért az utca végén lévő Nosztalgia Sörözőben szereztük be a pecséteket. A helyiségben lévő eredeti,autentikus személyekkel váltottunk pár szót ,betoltunk egy seritalt (Dreher) ,majd tovább álltunk és a Petőfi utcán folytattuk a nyargalást.
 |
| Siójuti Hősi Emlékmű |
 |
| Nosztalgiázás |
Közben belepillantottunk az ellenőrzőfüzetünkbe és láttuk,hogy a Söröző pecsétjén Siófoki felirat szerepel,ezért egy rövid kitérőt vezényeltem a már nem üzemelő vasúti megállóhoz,ahol a kissé elhanyagolt vasútállomás épülete előtt,a Siójut felirat alatt készítettünk pár igazoló képet a biztonság kedvéért.
 |
| Elhagyott állomásépület |
Eztán a sínek mellett elgyalogoltunk a következő átkelőig,ahonnét a sínek túloldalán folytattuk túránk ÉNy-i irányba a Csúcs-hegy lábánál futó igen sáros,dagonyás szekérúton.
 |
| Vasúti kereszteződés |
A Kaposvár-Siófok vasútvonal a MÁV nem villamosított mellékvonala. A Kaposvár-Felsőmocsolád közti pályát 1894-ben,míg a Felsőmocsolád-Siófok közti szakaszt 1906-ban adták át. A vasúti pálya nagyon elhasználódott ,egyes szakaszain 10-20 km/h-s sebességgel haladhatnak csak a szerelvények. Jelenleg Somogy két legfontosabb városa közt majd négy óra a menetidő,ezért a vasútvonal kihasználtsága rendkívül alacsony.Bár szép tervek folyamatosan készülnek a szakasz felújítására,de ezek megvalósítása sajnos mindig elmarad.
 |
| Kezdődik a saraskodás |
Élveztük a sárdagasztást a vasútvonal mellet futó szekérúton de a dagonya hatékonyan lelassította haladásunk. Jó pár száz métert saraztunk,majd az első Ny felé tartó szekérútra kanyarodtunk. Ezen a szakaszon az óriás sár megszűnt,a szekérút minősége jobbra váltott,csak helyenként kellet kerülgetnünk a tócsákat. Az út alig észrevehetően,de elkezdett emelkedni a Balatonkilitihez tartozó Belső-hegy csúcsa felé.
 |
| Útközben |
Jó pár perc elteltével óriás kukoricaföldek mellé értünk,ahol épp a betakarítás folyt. A jó felvételek reményében megvártuk,míg a közelbe ér a Claass Dominátor és csak annak eltávozásával folytattuk az utunk,mely innét erősebb emelkedésbe kezdett. Talán 300 lépéssel elértük a Belső-hegy platóját a Csorda útnál,hol jobbra É-i irányba kanyarodtunk a Csillaghegyi útra.
 |
| Így könnyű... |
A Belső-hegy(Csillaghegy) fennsíkjáról kitűnő kilátás tárult elénk az imént elhagyott Sió-völgyéről és az ott lévő falukról(Fokszabadi,Siómaros,Siójut),de észak felé már feltűntek a nagyváros(Siófok)magasabb épületei is.
 |
| Belső-hegy Balatonkiliti |
Mivel túránk első felének legmagasabb pontjához érkeztünk ,ezért lenyomtunk egy csúcsbanánt,frissítettünk,majd a takaros,több helyütt hivalkodó présházak,telkek közt folytattuk a kanyargást,hullámvasútazást következő célpontunk felé.
 |
| Útkereszteződés a hegyen |
A fennsíkról egy rendkívül keskeny,aszfaltozott mélyúton ereszkedtünk le Balatonkiliti első házai közé. A mélyút végén egy frappáns figyelmeztető tábla ütötte meg a szemünk,láttunk még egy régebbi
jelzést,mely az egykor erre haladó DDP útvonaláról maradhatott fenn és már be is értünk Siófok városrészének első házai közé. |
| Eredeti |
Balatonkiliti Siófok déli városrésze,1968-tól tartozik a Balaton fővárosához,addig önálló falu volt. Kiliti történetét nehéz szétválasztani Siófokétól,mert annak fejlődése mindig nagy hatással volt a falu életére,bár Siófoktól eltérően Kiliti mindig Somogy Vármegyéhez tartozott.Kilitihez tartozott az egykori Balatonújhely,melyet ma Balatonszéplak néven ismerünk.Régészeti leletek szerint stratégiai fontosságának köszönhetően Kiliti már a római korban is fontos település volt.Később avar telepesek lakhatták a környéket,a Honfoglalás idején a Bő nemzettség veszi birtokába.Később Koppány kezére kerül,majd annak bukását követően István a pannonhalmi szerzetesek érdekkörébe adja a környéket. Írásban először 1302-ben találkozhatunk a falu nevével,ekkor a székesfehérvári káptalan a birtokosa.A török uralom alatt is lakott maradt,bár a lakosok nagy része meghalt vagy elmenekült. Az itt maradottak a környék mocsaras területén találtak menedéket.Mivel a törökök komoly erőkkel hajózták a Siót,ezért a faluban valószínűleg egy földvárat is építettek a csatorna védelmére. A török kiűzését követően a veszprémi káptalan a környék földesura a falu folyamatosan fejlődik ,melyre nagy hatással volt a Sió-csatorna szabályozása és a Déli Vasút épülése. Története egyre jobban összefonódott a rohamosan fejlődő Siófokéval,mellyel 1968-ban vonták össze.A városrész területén Ipari Park és Nemzetközi Repülőtér is található.
 |
| Róm.kat templom... |
A helyhez illően gondozott,egyszerűbb és hivalkodóbb ingatlanok közt haladtunk a városrész utcáin DK-i irányba. Vándorlásunk közben vetettünk egy pillantást a dombra épült kiliti római kat.templomra, majd megérkeztünk az egykori falu Hősi Emlékművéhez,ahol egy rövid pillanatra megálltunk,hogy leróhassuk kegyeletünket.
 |
| és Hősi Emlékmű Kilitiben |
Az Emlékműtől már csak egy pár lépés választott el bennünket a forgalmas 65-ös főúttól,mely Siófokot Szekszárddal köti össze. A Honvéd utcán először balra fordultunk ,hogy elroboghassunk a helyi Posta hivatalba,ahol az igazoló pecsétjeinket kellett beszereznünk. Szerencsénk volt,mivel dél előtt 1-2- perccel érkeztünk és ebben a hivatalban 12-től 1 órás ebédidő van.
 |
| A 65-ösön |
Mivel a kiliti posta pecsét lenyomatán csak Siófok neve szerepel,így készítettünk a hivatal előtt egy igazoló fényképet magunkról és amilyen gyorsan érkeztünk ugyanolyan sebesen tovább is álltunk. Pár száz lépést haladtunk a 65-ös melletti járdán és az első körforgalomnál a Jegenye sorra kanyarodtunk.
 |
| Hosszú a Jegenye sor |
Ennek az utcának valóban találó a neve,mint ahogy a közismert nóta is mondja,nagyjából két kilométert koptattunk bakancsaink talpát az aszfaltján elővárosi házak közt. Ezek a hosszú településeken vezető szakaszok a halálom,nagyon tudok rajtuk szenvedni,unalmasok számomra. Még szerencse,hogy első menyasszonyom ilyenkor mindig magasabb sebességre kapcsol,így aránylag gyorsan túl tudunk esni ezeken a szakaszokon. Menet közben lőttünk pár életképet,majd az M7-es fölött átvezető híd déli végén elértük a DDP
sávját,és innét ezen haladtunk tovább K-i irányba. |
| Elértük a DDP-t ! |
Az M7 autópálya Budapestet köti össze Letenyével és Horvátországgal.Az ország első autópályáját(az M1-el egyszerre) 1964-ben avatták fel. Ekkor Budaőrsig lehetett eljutni rajtuk. Először Martonvásárig,majd a Balatonig készült el,teljes hosszában 2008 októberében adták át.
 |
| Gyaloglás az M7 mellett |
A Keresztfai-dűlő hobby teleki közt haladtunk tovább,az egyik mellékutcán aztán balra kanyarodtunk és lementünk a Békás-tó partjára ahol a Balaton körtúrának fényképes igazoló pontja van.Az utca egy horgász paradicsomhoz vezet,ahol miután szabályosan bejelentkeztünk,engedélyt kaptunk,hogy lemenjünk a tó partjára és készítsünk pár felvételt. Hiába rend a lelke mindennek.....
 |
| Idill a Békás partján |
Békás vagy Csépány-tó nevének eredete szláv eredetű ,jelentése koszorú. A tó a formája koszorú alakú,tehát ezért kapta a Csépány nevet. Ma horgászparadicsom működik a partján,jelentős a rablóhal állománya.
Dolgunk végeztével amerre jöttünk visszatértünk ,közben kedvesem egy érdekes Ta-cepaóra lett figyelmes,melyen majd eldobtuk az agyunkat-nagy az Isten állatkertje,vagy csak a kerítés alacsony(ki tudja).
 |
| Vagyonvédelem(besza-behu) |
Visszatérve a DDP
jelzéseihez,azok mentén haladtunk tovább,mai túránk vissza lévő részét már ennek a túramozgalomnak az útvonalán tesszük meg Külső-Somogy dombjai közt,melyek hullámzása itt kezdődik. Szekérúton haladtunk keleti irányba közvetlenül az autópálya kerítése mellett. Elhagyva a hobby telkeket remek kilátás tárult elénk a tóról és mögötte lévő dombokról. |
| Kezdődik... |
Mikor elértük a Foki-dűlőhatárát a szekérút és a jelzéseink D-nek fordítottak bennünket és egy benőtt,akácosba vezettek,a szekérút egyre keskenyedett,ösvénnyé változott ,így haladtunk tovább. Elérve a hatalmas gyümölcsös kerítését utunk az mellett vezetett tovább,egy idő után elértük balról a Békás-tói vízfolyás keskeny erecskéjét és innét a kerítés és a patakocska közt haladtunk tovább ingoványos talajon.
Nagyjából félóra elteltével jelzéseink jobbra hívtak bennünket és egy hatalmas gazdaság legelői közt haladtunk. Jobbról balról kerítés védte a mögöttük lévő lovakat és kecskéket. A gazdaság idegenforgalmi beruházás,ennek megfelelően jó állapotú,gondozott.
 |
| Ötletes kapu |
Elérve egy villanypásztort,annak kiakasztható "kapuján" jutottunk el a csak nyáron üzemelő Nádas Csárdához. Innét a
sávok mentén egy betonozott mélyútban kapaszkodtunk fel Siófok -Töreki utcáin,hogy aztán egy kis kanyargást követően leereszkedjünk a városrész központjában található vegyesig.
 |
| Életképek |
A Siófokhoz tartozó,dombok közt megbúvó Töreki városrész az utóbbi évtizedekben a város jobb módú polgárai közt egyre népszerűbb és egyre többen költöznek ki a várostól pár kilométerre lévő csendes Törekibe. A hely legfőbb látványossága a Töreki Természetvédelmi Terület,mely 1994 óta védett. A 36 hektáros Halastavakat a Balatonba ömlő Cinege-patak felduzzasztásával hozták létre.A tavak környezetében egy 9 km-es Tanösvény található,mely a terület gazdag állat és növényvilágát mutatja be érintve a Cinege-forrást és Pihenőt.
 |
| Nádas Csárda .. |
 |
| ...és mélyút Törekiben |
Utunkat innét a Töreki-Halastavak töltésén átkelve Balatonendréd felé kellett volna folytatnunk,de mivel már jártunk a faluban,így módosítottunk a túra útvonalán és tovább haladtunk a DDP
jelzésén,hogy az innét bő 2 km-re , szép környezetben lévő Cinege-forrást és Pihenőt felkereshessük.Távolságban többet tettünk meg mintha elmentünk volna Balatonendrédig,így nyugodt szívvel tettük meg ezt a módosítást.
 |
| Töreki centrum |
Töreki központjából déli irányban indultunk e a
jelzéseket követve. Töreki területe nagyrészt a Jódi-hegyen terül el,így mi is ezen hullámvasútaztunk egészen Töreki-Alsó buszmegállóig,ahonnét egy meredek lejtőn leereszkedtünk a Töreki Halastavak és a Cinege-patak völgyébe. Elhagyva az aszfaltozott részt előbb pár száz lépést ÉNy-i irányba tettünk meg fiatalos,gondozott erdőben,majd újra dél felé kanyarodtunk. |
| A Jódi-hegyen |
 |
| Már megcsípte a dér |
Közben megálltunk az egyik halastónál,hogy elkészíthessük az igazoló fotókat a Töreki Halastavaknál . A fotózást követően pár perc alatt elértük a letérést a Cinege-forráshoz,melyhez egy kiépített lépcsőn jutottunk le. A forrás foglalata gondozott,a környezete a Természetvédelmi Területhez illően ápolt,szép.
 |
| A Töreki-Halastavaknál |
Készítettünk pár felvételt és egy videót a forrás környékéről,ettünk a hazulról hozott elemózsiából,frissítettünk,majd miután megkóstoltam a forrás vízét átsétáltunk a kb. 200 m-re lévő szépen kiépített Cinege Pihenőhöz,ahol újabb fotózás következett.
 |
| Cinege-forrás |
 |
| Cinege .pihenő |
Befejezve a nézelődést gyors iramban trappoltunk vissza a
-ok mentén,mivel vészesen közelget a busz indulásának ideje Töreki-Alsón. Nagyon jól kiszámoltuk,mert mikor felértünk az erős kaptatón épp akkor állt be a helyijárat a buszfordulóba. Intettem neki,hogy vele szeretnénk menni,így megvárt. Ezzel a busszal mentünk vissza Siófokra ahol autóba pattantunk és haza felé vettük az irányt.Útközben pótoltuk folyadék és energia szükségleteinket,miközben értékeltük a mai túrát,mely során több mint 31 km-t tettünk meg,elhanyagolható szintkülönbséggel (+/- cc.300m). A mai túra útvonala nagyrészt jelzetlen és unalmas,nyílegyenes szakaszokon vezetett,csak a Békás-tó elhagyását követően a DDP útvonalán érezhettünk igazi természetjáró érzést. Az útvonal első szakaszát viszont az útba eső falvak színes történelme és az érezhető hazaszeretet tette színessé. Mindent összevetve talán ez a szakasz volt a körtúra legérdektelenebb,leglaposabb szakasza.
Haza érve következett a szokásos jutalom elfogyasztása,mely ma egy üveg BB száraz pezsgő volt.
 |
| Jutalom |
Még több kép a mai túráról: https://goo.gl/photos/t8s1ShBTKGCUnjRe9
Kisfilmek a mai napról: Összegzés I.
Összegzés II.
Cinege-forrásnál
Térkép és szintrajz:
