2023. április 16., vasárnap

 

KDP. 14. TÚRA   2023.03.25.                                    HÁRSKÚT- AUGUSZTIN TANYA-HÁRSKÚT







BARANGOLÁS A HAJAG TANYÁI KÖZT 


"Volt egyszer egy tanyavilág,
elszórt házak, kertben virág.
Bárhol is élsz, messze, távol,
őseidnek ez a jászol!
Amerre lépsz, ezer emlék,
szíved érzi: nem vagy vendég.
Ismerős a vidék, a táj,
eljöttél, hogy hazatalálj."                                                                                                                                                                                             Vágány József:  Ősi földön, Pokoltanyán(Volt egyszer egy tanyavilág) részlet






Rendhagyó módon folytattuk a KDP teljesítésünk, hisz az Augusztin tanyán található pecsét hiányzott a füzetünkből, bár már voltunk ott, de akkor direkt nem igazoltuk ittjártunkat, hisz akkor Bakonybélbe gyalogoltunk le az otthagyott autónkhoz.  Így a Hárskút- Augusztin tanya útvonal ezidáig teljesítetlen volt, ezt pótoltuk ma egy oda-vissza túrával. A nem szokványos túráról pedig egy nem szokványos beszámoló készült olvassátok szeretettel.






Réges- régen az idők kezdetén, a földtörténeti középkorban a Bakony területét borító tengerekben  alakult ki a Hajag hatalmas mészkőtömbje, melynek klímája hazai szemmel zordnak jellemezhető és még manapság is hatalmas, alig bolygatott erdőségek borítják. Az idők folyamán a hegy oldalában hazánkra egyáltalán nem jellemző tanyavilág alakult ki, melyekről mai mesénk fog szólni. 






...hogy eljussunk a tanyák létrejöttének megértéséhez, előbb egy több tízmillió éves időutazásban lesz részünk. A kiemelkedési folyamat a hol sekélyebb, hol mélyebb tengerekben évmilliókig tartott, heves vulkáni kitörések kíséretében. Az őskőkorra nagyjából kialakult a ma ismert forma, létrejött a Bakony áthatolhatatlan erdőrengetege, benne sok- sok barlanggal, üreggel, melyek remek feltételeket teremtettek annak, hogy az ősemberek is megtelepedjenek bennük. Leletek kerültek elő az újkőkorszakból melyek bizonyítják, hogy akkori eleink már bizonyos értelemben elkezdték a ritkás részek művelését, Hárskút, Szentgál környékén is. A bronzkor és a vaskor embere is megtelepedett a Bakonyban, ideális hely lehetett számukra, az állandó harcok időszakában könnyen védhető földvárakat, sáncokat építettek, melyek közül többet ma is láthatunk akár a Hajagon vándorolva is.






A Római Birodalom a Bakony belsejében nemigen vetette meg a lábát, csak a hegység peremterületein látható hódításuk nyoma. A népvándorlás korában egymást kergették- űzték el a hordák, megfordultak itt hunok, gepidák, keleti gótok, longobárdok, avarok, frankok, majd legvégül a szlávok is. Őket honfoglaló eleink űzték el a X. században. A  Bakony nagy része a Szalók nemzettség szállásterületévé vált. 1009-ben Szent István megalapította a veszprémi püspökséget, majd alig 10 esztendő elteltével a bakonybéli bencés apátságot. Ezekben az években a Királynék Városának környékét  kiterjedt, áthatolhatatlan, vadban gazdag erdőségek borították, ezért államalapító királyunk itt szervezte meg a legjelentősebb erdőispánságát, mely jelentős előjogokkal, kiváltságokkal bírt és a vármegye rendszerébe is csak később kellett beolvadnia. A hatalmas rengetegbe csak a királyi vadászok és a szentgáli erdőóvók, valamint a bakonybéli bencés- és később a zirci ciszterci szerzetesek léphettek csak be. Az erdőispánság székhelye a mára csaknem teljesen elpusztult Högykő várában volt, mely Csehbánya határában található.






Itt érdemes egy kis kitérőt tenni és megismerni Szentgál történetének egy részletét, hogy megérthessük a továbbiakat. A legenda szerint a szentgáliak azzal érdemelték ki a kiváltságaikat, hogy amikor IV. Béla apja, II. András a belviszályok végett bujdosásra kényszerült, Tihany egyik barlangjában a szentgáli erdőóvók rábukkantak és több héten keresztül etették, itatták és óvták a királyt. Ő az ellenségeskedés elmúltával azzal jutalmazta meg a falusiakat, hogy azt mondta: "- Hű alattvalóim!  Egyikőtök pattanjon nyeregbe és amekkora területet 1 nap alatt be tud keríteni, akkora földdel jutalmazlak meg bennetek!" No több sem kellett a szemfüles és kapzsi szentgáliaknak, legügyesebb vitézük akkora területet lovagolt körbe, hogy a falu elöljárói jószerivel azt sem tudták hol a településük határa. A megszerzett hatalmas terület egészen 1956-ig Szentgálhoz tartozott, a falu határa nem egy esetben 15-20 km-re húzódott a falutól.






Szentgál gazdagságáról, kiváltságairól leghitelesebben Tatay Sándor, Szülőföldem a Bakony című könyvében ír: " A szentgáliak azt sem tudják meddig tart a határuk-szokták mondani mifelénk- és valóban, ha valaki a mi vidékünkről utazott Szentgálra, már valahol Bakonybél táján a határában találta magát. Aztán még kocsikázhatott órák hosszat hegyen- völgyön, míg a nevezetes falut elérte. A hatalmas terület még az Árpád-házi királyok korából származik; vagy 40 000 holdnyi területen volt őnekik joguk és kötelességük vadászni, mert ők voltak azok, akik a királyi udvart vadhússal, szőrmével, vadbőrrel ellátták. Ennek fejében pedig nemesi jogokat élveztek, ha csak részlegesen is. Nem soroltattak az országos nemesek közé, de rangosabbnak számítottak azért az egyházi predialistáknál, amilyenek Veszprém megyében másutt is akadtak....Egy régi kontrakktus szerint évenkint 3 szarvast, 15 őzet, 32 nyulat és 3000 húros rigót kellett a szentgáliaknak Budára vinni.....A rosszmájú szomszédfalusiak azt állítottá, két jó vadász is meglőhette volna. Ám a vadászataikat nagy cécóval, dérrel-dúrral csinálták a nemes urak. A szabadságharc( Rákóczi féle- a szerző) előtt vittek utoljára a bécsi udvarba vadat a szentgáliak."








A középkorban a Bakony szinte áthatolhatatlan volt, csak a hegység szélén alakult ki földművelés és az Apátságokat összekötő utak mentén akadt egy- két településkezdemény, pl. Akli. A török korban a Bakony végvidékké vált, elnéptelenedett és csak a török kiűzését követően kezdtek el visszaszivárogni a régi és új telepesek. A visszanépesedés azonban csak a Rákóczi szabadságharc lezárultával robbant be, sorra születtek új települések, a betelepülés a 18. sz végére zajlott le teljes egészében . Az új időkben azonban új szelek is fújtak, a korábbi kiváltságok elértéktelenedtek, megszűntek, így új megélhetés után kellett nézniük a helyieknek. A sűrű vadon rengeteg értékkel bírt, és így hogy a belépés is szabaddá vált új haszonszerzés fele néztek. Megjelent a környéken a hamuzsírfőzés, üveggyártás és a szén és mészégetés is. Mint tudjuk ezek az iparágak roppant faigényesek és a hatalmas erdőségek egyre inkább ritkultak. A gyérebb területen legeltettek, makkoltattak és idővel az irtásföldeken megjelent a mezőgazdaság is. Gyümölcsösöket telepítettek, szántóföldeket alakítottak ki.







A hegyvidéki tanyavilág, mely legjobban az osztrák hüttékre és az erdélyi esztenákra emlékeztet, az 1836-os törvények által kötelezővé tett tagosítást követően jött létre, melynek hozadéka volt a nagyarányú birtokátrendeződés és a fokozódó erdőirtás. A szétdarabolódott birtokrészeket újra kimérték és egy tagban, az előző birtokkal megegyező értékben kapott újat. Csakhogy ezek az egytagú birtokok a nagy határral rendelkező Szentgálon sokszor 15 kilométer távolságra estek a falutól. A szentgáli nemesség nem akart ebbe belenyugodni, ellenkeztek és évekig pereskedtek az állammal, így itt csak 1895-re fejeződött be a tagosítás. A távolabbi földeket érthető módon a faluból nehezebben lehetett megművelni, ennek ellentételeként aki távolabb jutott új területhez az valamivel nagyobb részt kaphatott. Ráadásul minden hold kiosztott földért járt egy bizonyos erőterület is, így akinek sok föld járt az kaphatott egy jó nagy darab értékes erdőt is.







A környéken akkoriban a következő sváb mondás járta: " Veszi Szentkalogy rossz tehín, kapni rá négy ökör ajándík" Ezt úgy kell érteni, hogy a rossz tehén, a sovány trágyázatlan föld, mellyel jó minőségű, értékes erdők járnak Szentgálon. Az addigi közbirtokossági erdőket szinte mind kiosztották, csak a talajvédelmi funkciójú erdők és legelők maradtak közös használatra. Ebbe a csoportba főleg a meredek hegyoldalak és a szentgáli tiszafás tartozott, csak ami alig 1000 katasztrális hold erdőt tett ki. Az új tulajdonosok az új birtokukon szabályozás nélkül kényükre- kedvükre irthatták az erdőt. Ennek csak az 1935-ös erdőtörvény szabott gátat, de addigra hatalmas károkat okoztak a telhetetlen gazdák.








Az irtások helyét előbb legeltették, majd beszántottak és kultúrnövényeket telepítettek. Mivel a területek nagy része a falutól távol estek, így azokat kijárva nem lehetett művelni, ezért már a legelejétől kunyhókat, kalyibákat építettek és ezekben laktak általában tavasztól őszig, amikor visszaköltöztek Szentgálra. Az igények változásával a 19.sz végén, a 20. sz elején ezeket a tákolmányokat felváltották a kő. vagy vályogfalú tanyaépületek, melyek már akár az éven át tartó  ott tartózkodást is lehetővé tették.






A Szentgálhoz tartozó területen 130 tanyát tartottak számon az 1930-as években, ekkor a falu lakóinak 37 %-a (1593 fő) lakott az Öreg-Bakony tanyavilágában! Aztán a "felszabadulás" után a nagy szocialista eszme és az erőszakos téeszcsésítés jószerivel hónapok alatt eltüntette ezt a békebeli, természetközeli világot. Csak az eldugott dűlőkben lévő, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területek maradtak meg mementóként egy letűnt világból. A tanyákat elhagyták az addigi lakóik, az épületek pusztulásnak indultak és nagy többségük ma már csak nyomokban emlékeztet a nem is oly régi dicső múltra. 






Mi a KDP vándorlásunk során érintettük ezt a mesebeli világot és fedeztük fel a nem szokványos területet, vándorlásunk során érintettünk pár még látható tanyát, gyümölcsöst, melyek sorsát érdemesnek találom megismertetni. Miután elhagytuk Hárskút Hárságy nevű településrészét, az Öreg- folyás jobb oldalán ballagtunk az egykori hatalmas erdőségek helyén. Mély, sáros talajon értünk el a tanösvényi elágazásáig, melyen a Hudi tanyát és a Kőszorosi- sziklahasadékot érhettük volna el, de mivel lógott az eső lába ezért tovább álltunk és egy izmosabb, de rövid kaptatón értünk el a Német tanya rendben tartott épületéig. Az egykori tanyákat általában az építtetőjükről nevezték el és ma is így ismertek.A Német tanyáról nem leltem fel bővebb infót, de látszik, hogy alkalomszerűen lakják, a környező gyümölcsösök, rétek gondozottak, gazdálkodnak a területen. A tanya melletti forrás egy hatalmas vadkörtefa gyökerei közt tör a felszínre, érdekes megállni és szemügyre venni.








Innét nem messze egy nevezetesebb tanyához, a Vámos tanyához, vagy ahogy a közelben lévő forrásról nevezik Édesvíz tanyához érkezünk. Illetve annak romos épületeihez, melyet már nagyrészt az erdő is visszafoglalt. A Hajag lábánál lévő épületet Vaszari Benő építette 1910 környékén és egy szobát, kamrát és istállót tartalmazott. Vaszari Zsófia nevű lányát vette feleségül Vámos Béla és ekkortól ők gazdálkodtak a 80 holdnyi birtokon. A tanyát kibővítették, de az írások szerint a gyér állatállománnyal gyengén gazdálkodtak, ezen a 200 fából álló gyümölcsös ápolása sem sokat változtatott. A párnak két gyereke született, akik soha nem házasodtak meg. Kálmán gombász, Béla pedig méhész lett. A szerveződő téeszcsébe önként beléptek, birtokukat felajánlották a "nagyüzemnek". Hálából ezért továbbra is a tanyaépületben lakhattak. A tanya utolsó tulajdonosa ifj. Vámos Béla 2011-ben halt meg Bakonyszentlászlón. A tanya jelenleg az enyészeté, az istálló összedőlt, a lakórész még áll, de már hiányos a teteje, néhol beszakadt. Ha bemerészkedünk a lepukkant épületbe még láthatjuk az egykori használati eszközöket, méhészeti kellékeket. Érdekes módon a nyári konyha még mai is jó állapotot mutat, nem úgy mint az elerdősült gyümölcsös. Bár a gyümölcsfák közül párat alkalmi almaszedők kitisztítottak, ezek jó minőségű gyümölcsöt teremhetnek.









Ahogy emelkedünk a Hajagon, a következő neves tanyaépület a Rák tanya, mely a közeli Katlakút forrás mellé épült a 20.század elején. Építtetője Rák Károly, aki a felesége révén ( Tamás Jolán) jutott itt 70 hold birtokhoz, amit saját örökségéből 150 holdra növelt. 1930 környékén kezdte el feltörni a környező földeket, kezdetben 3 pár lófogattal, amit később jelentősen kibővített és traktort is vásárolt. Jövedelmezően gazdálkodtak, nyaranta akár 100 ember is dolgozott itt napszámban, a birtokra több kutat is ásatott, mely nem kis munka lehetett ismerve a helyet.A többi szentgáli gazdával ellentétben nem gabonát termelt, hanem zöldségekkel foglalkozott. Képezte magát, kikérte más gazdák véleményét, tanácsát, sikeresen működtette a birtokot. Gyümölcsöst, sőt gyümölcsfaiskolát is létesített. Terményeit fogatokkal juttatta el a herendi vasútállomásra ahonnét Budapestre szállította és ott értékesítette jóval drágábban mintha a környéken adta volna el azokat.







A beszolgáltatások korában bár  mindennek eleget tett, de 1949-ben kuláklistára került, 1951-ben be is börtönözték. A gazdasággal a börtönhónapok alatt senki nem foglalkozott, több vagonnyi termék ment tönkre és a faiskola is elpusztult. Szabadulása után is folyamatosan üldözték, büntetéseket, adókat vetettek ki rá igazságtalanul,  1953-ra beleunt és felajánlotta a birtokát a téesznek. A gazdaságot mégsem a téeszcsé hanem az Állami Erdőgazdaság vette át, ahol alkalmazták kertészként és megengedték neki, hogy ápolhassa saját telepítésű gyümölcsfáit. Nyugdíjazása után visszaköltözött Szentgálra ahol meghonosította a fóliasátras zöldségtermesztést és kordonos gyümölcsöst telepített. 1984-ben hal meg. Az egykori birtokon időközben felhagytak a gazdálkodással, beerdősítették azokat, de sok esetben nem őshonos fajtákkal. Az épületek állaga leromlott, jószerivel használhatatlanná váltak.
A tanya jelenleg magánkézben van, az új gazdák lehetőségeikhez képest újítják fel, napjainkban turistaszállóként, kulcsosházként és erdei iskolaként funkcionál.






Tovább emelkedve a Hajagon hatalmas montán bükkök, tavasszal medvehagyma mezők között érjük el a Gerencsér- kút mellett 1910-ben épült Augusztin tanyát. Az épületet 1910-ben építette Augusztin István, kinek felesége herendi Arányi lány volt. 40 hektáron gazdálkodtak, de nyáron eljártak a szomszédos Rák tanyára is napszámba. A feleség tanult szülésznő volt, ő járt a tanyákra levezetni a szüléseket, ha kellett télen sítalpon is útra kelt, hogy segíthessen. Az államosításkor a földet az erdészet vette át, a tulajdonosok pedig beköltöztek Hárskútra. A tanya jelenleg magánkézben van, gondozzák, gazdálkodnak rajta, területére a nagy táblák kiírása szerint belépni tilos. A tanyán azonban épült még két újabb építésű ház is, egyikük vadászházként funkcionál, magánkézben van. A másik pedig kulcsosházként üzemel, az egyik veszprémi természetjáró egyesület tulajdona. A területen a réteket rendszeresen kaszálják, a környező gyümölcsöst gondozzák. Igaz idilli pihenőhely csodálatos erdei környezetben!






Ha tovább emelkednénk a Hajagon folytathatnám a mesét indiánokról, betelepült Benelux hippikről, szellemvárosként pusztuló egykori szovjet légi irányítási központról és a Hajagnak csapódó vadászgépekről, egykor szép napokat élt keskenynyomtávú vasúttal de ezek már más történetek. Talán egyszer folytatódik a mese ezekkel az érdekes történetekkel. Hazaérve ma egy klasszikus longdrink,  gin- tonic  volt a jutalom.


Egészségetekre!

Az írás elkészítésekor forrásként az alábbi könyveket, dolgozatokat használtam fel: A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum közleményeinek 2011-es számait, Fehérvári Bence- Saláta Dénes- Malatinszky Ákos 2011-es dolgozatát, Sófalviné Tamás M: A szentgáli tanyavilág kialakulása és pusztulás I-II (1987), Tatay Sándor: Szülőföldem a Bakony.



Írta:   Soós Lajos
Fotó: Soós Margit


Térkép és szintrajz: