BALATON-KÖR  7.TÚRA  2015.szept.18.

      BALATONSZEMES-BALATONENDRÉD

.

   „……Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban   édes,édes ősz

                         jön,

      felhangolt idegeket zsongató,érett ízeket kortyoltató. …….”

        Részlet Csukás István Nyárutó c. verséből  1996

 

  

       Ezen a kora őszi napon a Balaton körtúra 18 as és 19-es szakaszát összevonva ,Balatonszemes és Balatonendréd közt  túráztunk. Az  időjósok mára is nyári időjárást jósoltak 30 fok körüli maximummal. Ez így is lett,végig ragyogó  napsütésben haladtunk és dél környékén tényleg  az  ígért  hőmérséklet környékére  melegedett az idő. Így bőséggel fogyott a védőital,amit napközben még pótolni is kellett. A  túra első része jelzetlen utakon haladt,így fokozott figyelemmel készültünk erre a szakaszra,ahol néha a jó tájékozódási képesség és ösztönös megérzés fontos szerepet játszott.

        A táv hosszúsága miatt a kora reggel induló vonattal mentünk át a túra kiinduló pontjára és 7 óra magasságában tettük meg az első lépéseket a balatonszemesi vasútállomás előtti térről.

Szemesi vasútállomás hajnalban

      Szemesen a vasútállomás épülete elkerülte a múlt század eszetlen rombolását,így az épület eredeti pompájában maradt fent máig. Azért itt is sikerült elrontani az összképet a keleti irányban hozzátoldott otrombasággal,ami  egy restit rejtett magában. A restinek már se híre se hamva,de a torzó még most is ott virít ,kihasználatlanul.  Nagyon kár,hogy az eredetileg igényes és impozáns állomásokat lerombolták(pl. Boglár,Fonyód stb),a Déli-vasút mellett   és helyettük egy egyen,szörnyszülött épületeket emeltek  a szocialista munka „harci” hevében.  Öröm látni a kevés,eredeti formájában megmaradt állomást.

      Lencsevégre kaptuk  még Baross Gábor  vasminiszter emléktábláját  az állomás falán és elindultunk a falu meredek főutcáján.

A "Vasminiszter" Emléktáblája

        Balatonszemes  környéke már az őskorban is lakott terület volt. Leletek bizonyítják,hogy kelták és rómaiak is laktak erre felé. A honfoglalást követően magyarok laktak itt, erre vezetett az  Adria felé tartó fontos kereskedelmi és hadi út  is,ezért megerősített hely volt,még a középkorban is földvár állt a mai Bagolyvár helyén.

Szemes-vigalmi negyed

    Első említése a Tihanyi Apátság Alapítólevelében  szerepel  Samas alakban,majd II.Endre korában Villa Scemes alakban bukkan fel. A végvári harcok idején megerősített vár állt,mely a kor sajátossága végett hol magyar,hol török kézen volt. A  XIX.sz.végén az egykori vár helyén  épült a  ma „Bagolyvárként”ismert első  nyaraló a településen.

       Említést érdemel még műemlékei közül a XII.sz-ból származó temploma,valamint a faluhoz tartozó Rádpusztán álló,XIII.sz-i román templom maradványai. A falutól délre,a Bagó-dombon egy a XIV.sz-ból ,még feltáratlan Pálos-kolostor romjai lelhetők fel.

      A falu a XVIII-XIX.sz-ban a déli-part jelentős települései közé tartozott,így  lóváltó-állomás is működött itt.

 

Az egykori ló-váltó állomás

   A XIX.sz.végére,a XX.sz. elejére  alakult ki a polgári középosztályhoz kötődő családias arculata,melyet a Hunyady telep impozáns villái jellemeznek. A szocializmus idején torpanás következett be a falu fejlődésében,mely az utóbbi évtizedekben kezd újra lendületet kapni.

          A település a Balaton déli partjának egyik ékköve,talán a leghangulatosabb és legszebb  üdülőhely a  déli oldalon. A XIX.sz-ban épültek az első főúri villák ,melyek közt élmény barangolni.  A falu egy csendes,zöldövezeti  nyaralóhely,igazi felüdülést nyújt az ide látogatóknak.

     Pár lépés után elértük a „Sóhajok Hídját”,mely alatt áthaladva Szemes egyik látványosságához a Bagolyvárhoz érkezünk. Mi  ezt a kitérőt megspóroltuk,mert sűrű program állt előttünk.

Sóhajok hídja

 
       Nemsokára a település centrumába értünk,ahol először az önkormányzat épületét jártuk körbe,majd egy pillanatra elidőztünk az épület mögötti parkban  Reich Károly garfikus Emlékművénél.

Reich Károly Emlékművénél

       Innét a helyi temetőbe vitt az utunk, ahol leróttuk tiszteletünk a tragikus sorsú színészlegenda ,Latinovits Zoltán és öccse a szintén hatalmas színész , a sajnos fiatalon elhunyt  Bujtor István (Csöpi ) sírjánál,kik családilag kötődtek a településhez. 

Bujtor István síremléke

Latinovits Zoltán síremléke

         Ezután  visszatértünk  a centrumba és lencsevégre kaptuk a falu nevezetes éttermét amely a  Kistücsök névre hallgat. A hely fontos szerepet játszik a hazai gasztronómia  térképén,az utóbbi években sikk lett egyes körökben ide járni. Szerintem egy kicsit túl lett az image-a lihegve,ami elsősorban az árképzésben látszik meg,ráadásul az adagok botrányosan kicsik. Jó pár éve egyik kedvenc helyünk volt,de egyszer kioktatott a „somalier” ,így bő tíz éve nem teszem be a lábam.

A Kistücsök

        Elbattyogtunk még a Postamúzeum épületéhez,melynek kiállítása  az egykori  lóváltó - állomás épületében kapott helyet.

Postamúzeum-bejárat

        Innét még átsétáltunk a Latinovits Emlékmúzeum , méltánytalanul eldugott épületéhez,majd lencsevégre kaptuk az egykori magtárt,ahol napjainkban borozó és a Pálosok időszaki kiállítása kapott helyet.  Sajnos az ébredező településen ezek az intézmények mind zárva voltak,így csak kívülről nyílt lehetőség a megtekintésükre.

Latinovits Emlékház

       Miután végeztünk a városnézéssel belecsaptunk a lecsóba és belevágtunk túránk igazi részébe és elkezdtük az aszfalt koptatást , DK-nek Balatonőszöd irányába,amit jó másfél km-es trappolás után értünk el,miközben  balra a felszálló párától sejtelmes Északi-part panorámája tárult elénk. Az igazoló füzetünk szerint ezen a szakaszon jelzetlen úton haladtunk,de ez nem így van ,mert erre vezet a Szemesről Teleki irányába! vezető  turistaút.

Balatonőszöd róm.kat.templom

        Balatonőszöd első írásos említése egy 1082-ből származó oklevélben történik  Euschud  alakban. A középkorban a fehérvári káptalan birtoka volt. A falu a török korban sem néptelenedett el ,a török defterek hat adófizető portát említenek. Hitelt adó okiratok szerint kétfelé adózó hely volt,a török Portán kívül a tihanyi várnak(Apátság) is lerótta a kivetett sarcot.

      Fő ismertségét az Őszödi Kormányüdülőnek köszönheti,melynek jelentőségét a jelenlegi kormány ,az ismert botrány végett igyekszik  csökkenteni és Erzsébet szállóként üzemelteti.

Néma főhajtás az Őszödi Hősök előtt

       Elérve a falu szélső házait,hamarosan a róm.kat. templom előtti térre érkeztünk. Itt egy néma főhajtással megemlékeztünk a település elesett hőseiről a Hősi Emlékműnél,majd a térről a jobboldali (Nagypince utca) betonos műúton hagytuk el  Balatonőszödöt DNy-i irányban,most már tényleg jelzetlen úton.  A mind szórványosabbá váló házak után egy erdősávban haladtunk tovább az Alsó-völgyben. Pár száz lépés után elértük az egykori impozáns pince helyét,melyre ma csak egy „kiállított”hordó emlékeztet.        Jelenleg valamilyen ipari,kereskedelmi telephely szerűség  van a helyén. A birtokról veszett  acsarkodás  üdvözölt bennünk,de közelre nem jöttek,csak a területüket őrizték bőszen az ebek.

Csak az óriás hordó emlékeztet az Öreg pincére

       Az Alsó-völgyben a jó minőségű útnak köszönhetően tempósan haladtunk tovább az eddigi irányban. Elhaladtunk egy valamikor szebb napokat látott csárda mellett,majd elértünk  mai napunk első fényképes igazoló pontjához ,mely az M7 autópálya hídja alatt van.  Gyors fényképezkedés után folytattuk tovább a battyogást az eddigi irányba.

Az M7 alatt

          Pár lépés után egy útelágazáshoz értünk,hol  D-DK-nek vettük az irány és egy Major mellett elhaladva felkapaszkodtunk a Felső-völgybe egy erdősáv mellett. Elértünk egy hármas kereszteződést,hol az ítiner szerint az eddigi úton kell haladni. Mi is így tettünk,de nem ez a jó irány,hanem balra kell térni,mivel az az út vezet az Öreg-hegyre és arra jobb minőségű úton lehet  eljutni a Határ-kúti dűlőhöz.

Gázvezeték nyomvonalán

       Sajnos erre későn jöttünk rá,így először egy dzsindzsás,szedres ösvényen haladtunk majd elérve egy gázvezeték kaszált nyomvonalát,azon lépkedtünk bőszen  az eddigi irányba. Ezen a szakaszon többször hullámvasútaztunk,mígnem elértünk egy óriási kukorica földet,mely villanypásztorral volt elkerítve. Itt É-nak fordultunk a rendkívül homokos szekérúton. A finom homok és por mindenhová beette magát,amire ráfolyt az izzadság,szépen néztünk ki.  Jó negyed órás haladás után elértük a Határ-kúti-dűlő kereszteződését, ahol  DNy-nak fordulva haladtunk tovább ,előbb egy erdősávban,majd a berek területén. Itt már csatlakozott hozzánk a  jelzésű turistaút is(az ítiner ezt sem említi). Áthaladva a  Büdös-gáti –víz gondozatlan medre fölött a Metszési-rétre értünk,amin keresztül vágva hamarosan elértük Szólád első épületeit.

Elhanyagolt pihenő

       Szólád  Észsak -Somogyban található,a Balatontól 3 km-re,fontos szőlő és borászati vidék.

Szólád ref.templom

        Habár a hivatalos útvonal csak érinti a falut,de mi úgy gondoltuk ha már itt járunk,akkor körülnézünk . Először a falu központjában a Postán kértünk az ítinerünkbe egy extra pecsétet,majd a főutcán előbb a róm.kat. majd a ref. templomot értük el. Ez utóbbinál van a falu I.és II. vh-s Emlékműve,melyeknél leróttuk kegyeletünk a helyi hősök előtt.

I.vh-s Emlélmű Szóládon és...

ugyanott II.vh-s Emlékhely

          A templom után balra Ny-nak  tértünk a -re és felkapaszkodtunk a falu fő nevezetességéhez az Európa-díjas löszpincesorhoz,ami igen látványos,autentikus. A pincéket a XIX.sz. végén a XX.sz elején vájták 6-8 m mélyen a löszfalba,eredetileg rejtekhelynek használták. A bornak és egyéb adóköteles terményeknek a fináncok előtti eltitkolására alkalmazták eleinte. Jelenleg több mint 100-at használnak még. Augusztusban bográcsos főzőversenyt tartanak a gazdák,a rendezvény évről –évre több látogatót vonz ide.

 Aki erre jár semmi képen ne hagyja ki a meglátogatását.

      

Löszfalba vájt pince bejárata

          Sajna egyik pincénél sem voltak így(most) nem sikerült megkóstolnunk a híres  szóládi borok valamelyikét. Felkapaszkodtunk a végig emelkedő , beton kockákból készült műúton az első szőlőtáblákig,ahol kóstolót tartottunk az incselkedően csábító fürtökből.

Felújított pincék

A löszpincesor utolsó "épületei"

           Mivel a térképen kinézett utat körbekerítették,ezért rövid tanakodás után úgy döntöttünk,hogy nem bóklászunk a kerítés mellett,utat keresve,hanem vissza ereszkedünk  Szóládra és az aszfaltos úton robogunk be következő állomásunkhoz ,Balatonszárszóra.

A szóládi szőlők közt

       A faluba visszaérve  ÉNy-nak vettük az irányt,előbb felkapaszkodtunk a Retesz-dombra,majd a Cinege és a Felső-mező közt vezető országúton fogyasztottuk a távolságot. Felérve a fennsíkra a Balaton és az Északi-part megunhatatlan látványa  tárult elénk. Szőlő táblák és gyümölcsösök közt haladtunk előre,ahol bőven zajlott a szőlő és különböző gyümölcsök szürete.

Panoráma a Retesz-dombról

       Átkelve az M7 autópálya fölött,jó félórás sietős haladással értük el Balatonszárszó szélső házait. Leereszkedve a falu központjában először a róm.kat.templom épületét értük el.

Szárszó róm.kat.temp.

         A templomnál lévő kereszteződésben található az Anno Taverna nevezetű étterem,mely szellemiségében a szomszéd település híres egységére hajaz,de lényegesen mérsékeltebb árakkal  és lényegesen bőségesebb adagokkal várja a vendégeket. Bármilyen mutatóban felveszi a versenyt a túlértékelt „szomszédvárral” ,ennek köszönhetően ha ide kívánunk menni,nem  árt asztalt foglalni. Jó párszor felkerestük már és még soha sem csalódtunk.

Anno Taverna vendéglő

       Balatonszárszó nevének eredete vitatott,a ma  népszerű változat szerint Szár László Árpádházi hercegtől származtatják ,akit egyes kutatók Koppány vezérrel azonosítanak…

 
        A környék már az újkőkorszak idején is lakott volt,első hiteles említése 1082-ből származik  Zarrosowoz alakban. A középkorban a tihanyi Apátságnak és a veszprémi Káptalannak voltak érdekeltségei a környéken. Az M7-es autópálya nyomvonalának feltárásakor kerültek elő a középkori falu emlékei és a XIII.sz-ban épült templomának nyomai. A falu a török időkben többször elnéptelenedett és csak a XVIII:ik sz.elején népesült be újra,akkor már a jelenlegi határain belül.

       Fejlődése a többi Déli –parti településhez hasonlóan a  Déli-Vasút megépítését követően kapott lendületet és a XX.sz. első harmadára pezsgő üdülőhellyé fejlődött.

A település névadója

        Elhaladva a ref .templom előtt a település főutcáján É-i irányba haladtunk ,elhagytuk a falu névadójának,Szár Lászlónak az Emlékművét és megérkeztünk a település jellegtelen vasútállomására,ahol pecsételtetnünk kellett az igazoló füzetünkbe.

Szárszó jellegtelen vasútállomása

       Végezve az adminisztrációval,tovább haladva a Posta hivatal előtt összefutottunk a nagy mese mondóval,Csukás Istvánnal,ki az év nagy részét itt tölti. Tiszteletére az egykori kertmozit átalakították színházzá,mely a nevét viseli.

Dedikál a Süsü alkotója az ítinerünkbe

     Persze rögtön kértünk tőle autógrammot és egy közös fotózásra is rávettük. Elbeszélgettünk egy jó pár percet,Süsüztünk egy sort majd kölcsönösen jókat ,sikereket kívánva egymásnak elköszöntünk.

Csukás István kedvesemmel

     A vasútállomásról pár lépéssel elértük a József Attila Emlékházat,ami egyben  fényképes igazoló pont  is.

       A hányatott sorsú költő  óriás, súlyos betegségből lábadozva életének utolsó napjait töltötte a településen nővére panziójában,ami jelenleg az Emlékmúzeum szerepét tölti be. Innét indult el arra a végzetes sétára 1937.dec.3. este,melyről többé nem tért vissza. A vasútállomásról induló tehervonat halálra gázolta. Testét először a helyi temetőben temették el,de 1942-ben átszállították Budapestre a Kerepesi-úti  Temetőbe,ahol  hamvai örök nyugalomra leltek. 

     Emlékét a településen azóta is őrzik és fokozottan ápolják.

József Attila Emlékmúzeum

    Sajnos a múzeum még zárva volt érkezésünkkor,így itt is csak kívülről jártuk körbe az épületet,majd elkészítettük a kötelező igazoló fotókat. 

      Innét K felé véve az irányt haladtunk tovább az un Magasparton. Néhány hullámvasútat legyűrve haladtunk Balatonszárszó nyaralótelepének villái közt. Ezek a villák jórész a múlt század 70-es,80-as éveiben épültek,tükrözve az akkori mandzártos divatot. Bár 20-30 m-rel a Balaton felett haladtunk a dús növényzetnek „hála” sehol sem adódott kilátás.

      Elhagyva a falu utolsó házait egy már jó15- 20 éve közművesített telkekhez értünk. Bár csodálatos környezetben fekszenek ezek a telkek,mégsem kelendőek. Körülbelül 6-7 ház készült el a lakóparkban,igaz ezek minden luxust felvonultatnak. Nem tudom mi lehet az oka annak,hogy ilyen lassan épül ki ez a nyaralótelep. Minden bizonnyal köze lehet hozzá a telkek árának.

Lakópark,csak éppen az épületek hiányoznak

     Itt viszont csodálatos panoráma tárult elénk,melynek látványát a Tihanyi-félsziget sziluettje uralta. Ezt a látványt kár ragozni ,egyszerűen „magnific”.

     Egy épülő csilli-villi háznál kimentünk a Magaspart szélére,gyönyörködni és fotózni. El bírnám én is képzelni ide a hétvégi házam…..

Aki ide épít örök panorámát kap

      Az épülgető lakópark K-i végét egy keskeny erdősávon átvezető ösvényen hagytuk el,majd egy réten átkelve elértük a Kelta -túra gondozott sétaútját.

    

     Ezen először a Nápolyi Pizzéria hátsó bejáratát értük el. Az autentikus dél-olasz ízeket kínáló trattoriát jó 20 éve   a Nápolyból idetelepült Antónió üzemelteti  a családjával. Aki eredeti ,a pizza őshazájából(Nápolyból) származó Margarithát akar enni ,mindenképp keresse fel ezt a helyet. A pizzán kívül a dél-olasz konyha számos remekét (lasagne,tortellini,tenger gyümölcsei stb.)felvonultatja az étterem,kellemes árakon.

Nápolyi Pizzéria

    Innét a gyönyörűen kialakított vadonatúj parkon keresztül Balatonföldvár legújabb büszkeségéhez, a Kilátó és Hajózástörténeti Kiállításhoz vezet a sétaút. A komplexum sajnos nagyon lassan készül a legújabb határidő 2016 áprilisa. Ha elkészül az egy hajót szimbolizáló épületegyüttes,a hajókilátó „kéményének” tetejéről  pazar kilátás nyílik majd szinte az egész Balatonra.

Az új kilátó bejárata

    Ezután folytattuk a gyaloglást a Kelta-túra útvonalán,mely a Magasparton folytatódik tovább ,megunhatatlan és felejthetetlen kilátást nyújtva elsősorban a Tihanyi-félszigetre és a Bázsai-öbölre.

A kilátás a "kéményből" csodálatos lesz

      Szebbnél szebb épületek közt ereszkedtünk a település központja felé a Kereki Fejérkő-várához tartó  jelzésen. Elértünk egy újabb csodás kilátópontot az Országzászlónál. Itt működik egy Kilátó Büfé nevezetű intézmény ,mely legnagyobb sajnálatomra zárva volt.

Panoráma a Kelta-sétányról

    Tovább ereszkedtünk  és nem sokára egy csendes utcában folytattuk az utunk. Elhaladtunk számos múlt század eleji villa előtt. Többek közt a Széchenyi villa mellett,mely ma Kulipintyó néven ismert és helytörténeti kiállításnak ad helyet.

Országzászló Földváron

     Pár lépés megtétele után megérkeztünk Balatonföldvár központjába,ahol az önkormányzat épülete is található ,benne a TourInform irodával. Bélyegző halmozó énemre hallgatva ez utóbbiban is kértem egy pecsétet az ítinerünkbe.

Földvár centruma

       Balatonföldvár területén már a IV.sz-ban kelta földvár állt,ám első írásos említése  csak a XI.sz-ból  lelhető fel. Történetéről a XVII. sz-ig nem sokat tudunk,akkor Földvár-puszta néven tűnik fel térképeken. A puszta valójában a szomszédos Kőröshegy külterülete volt. A korábbi pusztát  a XIX:sz. végén a tulajdonos  Gróf Széchenyi család fürdőteleppé fejlesztette.

        Gróf Széchenyi Imre parcelláztatta fel a korábbi pusztát ,parkot létesítettet és 1896-ban nyitották meg a fürdőtelepet. Erre az időre majd 40 főúri villa épült a településen és a századfordulóra felkapott üdülőhellyé vált az arisztokrácia és a magas hivatalt betöltő civil és katonai személyek,művészek körében. Többek közt impozáns villával rendelkezett itt Széchenyi Zsigmond,Korányi Frigyes,Bajor Gizi,Kandó Kálmán.

   
   A két vh. közt jelentős fejlődésen ment keresztül  az üdülőtelep,majd 1948-ban különvált Kőröshegytől és fejlődése azóta is töretlen,előbb nagyközségi,majd városi rangot szerzett.

Szökőkút a földvári rablósoron

   A központból É-nak vettük az irányt és a helyi hangulatos,részben már zárva lévő „rablósoron” értük el  a következő hivatalos pecsételőhelyet  a vasútállomást.

Békebeli vasútállomás

Eredeti tartzószerkezet

       Az állomás épülete a kevés kivételek közé tartozva, a Déli-Vasút nyomvonalán,megőrizte  eredeti arculatát és igazi „békebeli” hangulatot áraszt. Üdítő kivételként az állomáson még a resti is működik,Síngörbítő  Vasúti Kávéház néven. A berendezése is ötletes,a múlt század vagonjainak műbőr üléséből vannak az ülőhelyei kialakítva. Végre ez az egység nyitva is volt,így gyorsan megjutalmaztuk magunk egy pofa seritallal,mely a sörfőzés egyik fellegvárából,Prágából való.

A síngörbítő egyedi berendezése

Cseh sör kockás abroszon

   Rövid ejtőzés,majd stemplizés után lesétáltunk a Balaton egyik leghangulatosabb kikötőjéhez,ahonnét rövid nézelődés és fényképezés után folytattuk az utunk K-i irányba a  jelzésen.

A Kvassay kikötő Földváron

  

        Hangulatos platán fák szegélyezte sétányon szaporáztuk lépteink ,elhaladtunk számos egykori üdülő és szálloda mellett,melyek jobb sorsukra várnak, és jó 20-25 perces gyaloglás után elértük Szántód-Kőröshegy jellegtelen,egyen vasútállomást,ahol újabb bélyegzés következett.

      Szántód története nagyban összeforrt Szántódpusztáéval,így bővebben ott teszek róla említést. Fő nevezetessége a két part közt közlekedő kompjárat,melynek köszönhetően fontos közlekedési csomópont is. Nyaranta tömegek keresik fel ennek köszönhetően. A község 1997-ben botrányos körülmények közt vált külön Zamárditól,a vagyon szétosztásáról évekig pereskedtek. A rossz viszony a mai napig nem jutott nyugvópontra.

Az ország egyik első  hypermarkettja

     A megye legfiatalabb önkormányzatával rendelkező  településének  a vasútállomásáról számos turistaútvonal indul, a mi túránk a  jelzésen vezetett. Az innét induló útvonalakat a faluban működő Szt.Kristóf Terészetjáró Egyesület gondozza ,tartja karban a jelzéseket. Innét már végig jelzett úton haladtunk célunkig. A jelzések helyenként ritkásak voltak,de jól követhetőek,általában elég kopottak régiek. Néha feltűntek    jelzések melyeknek semmi keresnivalójuk már itt,úgy látszik az illetékesek nem fordítottak gondot a leszürkítésükre,de összességében soha rosszabb jelzéseket!

      Az üdülőfalu utcáin kanyarogtunk tovább,elhaladtunk az egykor az országban példaértékűnek számító Oázis üzletház mellett,mely ma csak vegetál a környezetével egyetembe. Úgy látszik a kor túlhaladta.

             Átkelve a forgalmas 7-es főúton a jelek DNy-nak vezettek bennünk, majd a Szántódi Erdészetnél,balra  K-nak hívtak és egy murvás úton haladtunk tovább a Csemetekert mellett. Elértük a   jelzést mely innét sokáig vezetett bennünket. Pár száz lépés után elértük a Szántódpusztai  Idegenforgalmi és Kulturális Központ  Majorsági Műemlékegyüttesét. Sajnos a hátsó bejárat zárva volt,így nem tudtunk  bemenni a területre,pedig szerettünk volna körülnézni a valamikor nyüzsgőbb életű  Múzeummajorban.  Most olyan tetszhalál érzésem van a hellyel kapcsolatban.

   

Csipkerózsika álom Szántódpusztán

 

         Szántódpuszta Árpád-kori település,  első említése  a Tihanyi Apátság Alapító okiratában  történik 1055-ben ,már akkor is kiemelve átkelő szerepét a Balaton északi és déli partja közt.Az apátság alapításakor I.András adományozta  a területet a Benedek-rendi szerzeteseknek. A  jobbágyok innét látták el élelemmel az Apátság szerzeteseit,valamint a rév szolgálat gyakorlása is a feladataik közé tartozott. A török időkben teljesen elnéptelenedett,majd az 1700-as évektől fokozatosan újra népesült.  Az akkor épült épületek nagy része ,helyreállítva megtekinthető az Idegenforgalmi Központban.

  
      Dolgunk végezetlenül előbb felkapaszkodtunk egy kisebb emelkedőn,majd a valamikori település egykori temetője mellett leereszkedtünk a Csikászó- völgybe,ahol a   jobbra elkanyarodott,de fogunk még vele találkozni túránk folyamán.

       Mi előbb pát lépés erejéig É-nak haladtunk a  on,majd jobbra ÉNy-nak fordultunk ahol csatlakozott hozzánk a Zamárdiba tartó   is. A murvás,köves jól  Római úton haladtunk amelyik olyan sunyisan emelkedett. Balra a már jól ismert panoráma kísért minket,de már az Aszőfői-sarok és a Nyugati-medence látképe is feltűnt.

  

Tihany a Római útról

        Árnyék one,így jól kiizzadva értük el a Zamárdi szőlő és gyümölcsös ültetvényeit. A Római-úton haladtunk,mely az egykor erre vezető hadi útról kapta a nevét. Alig tettünk meg pár lépést a fiatal városban és megérkeztünk a következő fényképes ellenőrző pontunkhoz a Szamár-kőhöz,mely egy ősi határjel  volt a településen. Már a Honfoglalás előtt is ismert áldozati hely volt,számos hiedelem és történet fűződik hozzá.

A Szamár-kőnél

           A fontos útvonal mellé települt  Zamárdi  már évezredek óta lakott terület. Jelentős kelta,germán és római kori lelet került elő a területről,melyek legkiemelkedőbbje az avar-kori  temető,melyből a Kárpát-medence leggazdagabb lelet anyaga került elő ebből a korból.

   
      Első írásos említése 1082-ből datálódik Scamard néven,mely később Egyházas-Zamárd névre módosult. A török hódoltság korában a falut teljesen feldúlták ,elnéptelenedett és csak az 1730-as években telepítették újra. Az újjáélesztésben nagy szerepet játszottak az akkori tihanyi apátok.1774-ben megépült az új temploma is ,majd a Déli-Vasút szárnyának megépülése után a térség és a falu jelentős fejlődésen ment keresztül. Üdülőhelyi fejlődése az 1930-as években indult meg látványosan,mára az egyik leglátogatottabb Balaton-parti település lett.

          Zamárdi   területét nagyon csekély részen érinti csak a Balaton-körtúra,így a város megismerését más időpontra kell halasztanunk.

      A Szamár-kőnél hosszabb pihenőt iktattunk be,ettünk a hozott elemózsiából,frissítettünk majd elkészítettük az igazoló fotókat  és újból bele csaptunk a lecsóba.

A kilátó állításának Emléktáblája

       Visszatértünk a közben elkanyarodó   jelzésre és elkezdtünk kapaszkodni a Kő-hegyre vezető meredek utcán,mely hétvégi telkek köz emelkedik. Mikor már a fülünkön is vettük a levegőt és majd kiszakadt a tüdőnk szerencsére felértünk a rövid,de izmos emelkedőn a Kő-hegyi kilátóhoz mely 193 m. tszf. magasságon  emelkedik  a város és a Balaton fölé.

Tihanyi-öböl a kilátóból

     A kilátót a helyi polgárok emeltették 2003-ban és tiszteletük jeléül  ,  a szabadságharcos fejedelemről , II.Rákóczi  Ferencről  nevezték el.

Kő-hegy  II.  Rákóczi Ferenc kilátó

      A kilátó is fényképes  igazoló hely,ezért előbb a kötelező képeket készítettük el ,majd felkaptattunk a csodás kilátást ígérő épületre,melyhez egy téglából kirakott lépcső vezet fel. A hely adottságának megfelelően  nem kellett túl magas épület ,hogy azt a látképet nyújtsa,amit az ide felkapaszkodó egyhamar nem felejt el.

Kilátás nyugat  felé

        Nyugatnak a Fonyódi Várhegy és Badacsony zárja le a látképet az előttük elterülő,mindig más színben tündöklő Balatonnal. Északra a Tihanyi félsziget uralja a látványt,de egész Badacsonyig kivehetőek a települések  formái.  Látszanak Balatonfüred és Balatonalmádi épületei is. Kedvező feltételek mellett a Bakony vonulatai is elénk tárulnak.  Keletre a Balaton fővárosa Siófok és a Balaton Nyugati medencéje ad felejthetetlen látványt. Délnek pedig a rengeteg felfedezni való csodát rejtő Külső-Somogy dombjai látszanak.

 

Északi panoráma

      Jó 20 perces nézelődés és fényképezés után folytattuk az utunk a  on,mely előbb a gyümölcsösök,hétvégi telkek közt kanyargott,majd végleg elhagyva Zamárdi területét az  Öreg-hajtás erdejébe értünk. A vegyes erdőben egy széles sétány szerű úton emelkedtünk egyre magasabbra. Ezen a szakaszon nem volt fickósabb emelkedő,de végig  felfelé haladtunk a kora őszi erdő varázslatai közt.

Rálátás a keleti-medencére 

        Jó két km-es emelkedés után kiértünk egy széles,ápolt nyiladékra,mely egyben a Vaskereszt Erdőrezervátum határa is. Az Erdőrezervátum  tölgyesének magterülete több mint 31 ha és ezen a területen semmilyen erdészeti munka nem folyhat,még az elkorhadt,kidűlt fák is a helyükön maradnak. A magterületet un. védőzóna öleli körül,ahol már folytatnak erdő gazdálkodást,elsősorban azt szeretnék elérni,hogy ebben a zónában is csak az őshonos fajták legyenek megtalálhatóak.

Nyiladék,jobbra az Őstölgyes

       Az Őstölgyes mellett haladva pár száz lépés múlva elértük a névadó keresztet,melyet egy tégla alapzatra állítottak és   Zamárdi község valamint  a Tihanyi Apátság  emeltette  a Millennium  esztendejében,1896-ban.

        A  Vaskereszt  pihenő is fényképes igazoló pont,így a felvételek elkészítése után fújtunk egy kicsit és mivel elértük mai túránk legmagasabb pontját (225m tszf.) megettük a szokásos csúcscsokinkat.

Vaskereszt pihenőhely

      Itt végleg elhagytuk a   ot és a  útvonalra tértünk át,mely vadregényes,romantikus szekérúton ereszkedik a Tóti-gödör irányába. Az út néhol igen meredek,vízfolyásos időben lényegesen nehezebben járható,mint a mostani száraz időben. Bár most is néhány helyen gatyaféken ereszkedtünk alá. 6-700 lépés után értünk le a Tabra tartó nagyon jó minőségű erdészeti műútra a Gyertyános-lap egyik rétjénél.

    

Ereszkedés a Tóti-gödörbe

         A műúton vezet a ,így most tértünk vissza az elhagyott túraúthoz és D-DNy-nak folytattuk a haladást,előbb pár száz lépés erejéig szintben ,majd hol meredekebben hol lankásabban emelkedtünk a Körtvélyes oldalában. A lezárt úthoz képest elég sűrű forgalom volt ,nemcsak erdészeti autók jártak,így többször kellett félre lépni előlük.

A Gyertyános-lapban

          Útközben szerettem volna megkóstolni a Káplán-kút forrásvizét,de elnéztem a letérést,így ez elmaradt. Menet közben többször hallgathattunk erős szarvasbőgést,mely erre a hónapra a legjellemzőbb.

Újabb átkelés az M7 alatt

                   Szuszogva értük el az M7 autópályát,mely alatt utoljára haladtunk át a mai napon. A híd alatt kicsit frissítettünk és  pihentünk,majd egy sorompónál elértük a domb nyergét,az út megszelídült,majd rövidesen ereszkedni kezdett. Pár száz lépés után elértük a Gyugyi-patak medrét,azon átkelve az út DK-re fordulva ereszkedett tovább,jobb oldalon egy elkerített vaddisznós  mellett haladtunk. Vaddisznót nem láttunk,biztos a mélyebb részeken tanyáztak napközben.

Jobbra a vaddisznós

        Bal kéz felől a jelenleg kiszáradt,csak a meder alján lappangó vizű  Gyugyi-patak kísért bennünket. Pár száz méter után elértünk mai túránk utolsó fényképes igazoló pontjához a patak partján,egy tisztáson a nagy vadász,utazó és író tiszteletére emelt Gróf  Széchenyi Zsigmond kopjafához. Egyébként a kopjafa felirata nagyon megtévesztő ,mert a Gróf 1967-ben halt meg,szemben a felirat 1989-es dátumával,hacsak nem a 100 éves születésének emlékére emelték,de erre viszont semmilyen utalás nem látható.

Széchenyi Zsigmond Kopjafa

      Ennél a pontnál pihenni nem kellett,így a fényképek elkészítése után tovább haladtunk a -ön. Pár lépés után le kellett volna térni a műútról,de benéztem a jelzést és csak pár száz m. után Tótokilap házainál kapcsoltam.  Így nem maradt más hátra,mint zurück . Elérve a leágazást jobbra fordultunk és a vegyes erdőben leereszkedtünk a Borjú-mező aljába,ahonnét K-nek tartottunk. Jobbról előbb erdő majd bokros kísért bennünk. Kisebb hullámvasútazás után egy löszfal mélyútjában emelkedtünk a Rózsa-hegy teteje felé. Átbukva a nyergen a hangulatos mélyút hamarosan megérkezett utunk végcéljához Balatonendrédhez.

A Borjú-mezőn

      Előbb szórványos házak közt haladtunk,majd egyre sűrűbbé  váltak  az épületek és utcává formálódtak. Elértük a róm.kat. templom épületét,ahol  az egykori Endrédi vár állt.

Mélyútban Endréd előtt

            Balatonendréd a Balaton parttól 4-5 km távolságra esik,a Külső-Somogyi Dombvidék lankái közt található. 2012-ig zsáktelepülés volt,akkor adták át a Tabra vezető műutat és ezzel megszűnt az elszigeteltsége déli irányba is .Az új műút rendkívüli természeti szépségek közt vezet,élmény végig haladni rajta.

       
       A falu első említése 1082-ben történik, nevének eredete az Endre,András névből  valószínűsíthető. A középkorban jobbára különböző egyházi szervezetek birtoka volt. Miután várát a török 1545-ben elfoglalta és megerősítette a települést járási székhellyé nyilvánították.  A töröktől 1686-ban foglalták vissza,majd a 15 éves háborúban teljesen elpusztult a falu és a vár is. A vár csekély nyomai a róm.kat.templom környékén fedezhetők fel,feltárása eddig nem történt meg,sőt ábrázolása sem maradt ránk.

          A pusztulást követően majd száz évbe telt ,míg a falu újra népesült.A  XIX.  és a XX.sz első felében fejlődött a település,majd az erőszakos kollektivizálás  és társközséggé nyilvánítása Zamárdival  megtörte ezt a lendületet. Az 1980-as évektől azonban egyre többen telepedtek meg ebben a csöndes,szép helyen fekvő faluban,majd visszanyerve önállóságát az utóbbi 15-20 évben újra lassú fejlődésnek indult.

Endréd róm.kat.temp.,a jobb oldali fala az egykori vár fala

             Messze földön híres a balatonendrédi vert csipke,melyet Kájel Endre ref. lelkész  fejlesztett ki és terjesztett el.

       Elhaladva a falu intézményei(orvosi rendelő,önkormányzat) beértünk a centrumba. Az igazolófüzet  által említett Büfé már rég nem üzemel,sőt a faluban kocsma sincs jelenleg,így a Reál boltban kértünk igazoló pecsétet,de a hölgy nagyon nehezen értette meg,miért kell nekünk céges pecsét. Azért nagy nehezen megértettem vele,hogy milyen ártalmatlan célból kell. Eddig még mindenhol szerencsével jártam a meggyőző képességemmel.

      „ Hálából” vettünk két  jéghideg Sopronit,melyet a buszmegállóban elkortyoltunk,míg a  legkisebb fiúnk megérkezett értünk,kinek közben telefonáltunk.

Balatonendréd központ

        Várakozás közben összegeztük a napot. A mai túra megtételére a kitérőknek,városnézéseknek hála majd tíz órára volt szükségünk ,du. fél ötre „futottunk” át a célvonalon,miközben megtettünk bő 40 km-t és „leküzdöttünk” felfele 702,lefele 674 m szintemelkedést.. 

   
       Az útvonal hozzánk közel vezetett ,mégis sok olyan helyen keresztül ahol még sosem jártunk,nem ismertük. Külső-Somogy dombjainak rejtett kincsei immár sokadszor varázsoltak el bennünket.

            Ma nagyon sok aszfaltot koptattunk ,de legalább tempósan tudtunk haladni ezeken a szakaszokon és unalmas sem volt ,mert ezek a távok is érdekes helyeken vezettek .

       Soha  rosszabb  túranapot!

   Hazaérve megjutalmaztuk magunk egy szokásos flaska champagne  -al  és pihentünk egyet a másnapi munka előtt.

Jutalom

 A túrán készült többi felvétel:   https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorBalatonszemesBalatonendred?authkey=Gv1sRgCMy7r9Sb1Y_7VA

   Térkép és szintrajz a túráról: