Boglári Túrázók

RP-DDK 7.TÚRA 2015.NOV.25. NAGYKANIZSA/PALIN-ZALAKOMÁR

"Hull az elsárgult levél,

Sír a fáradt őszi szél

Mondd,hogy nem múlt minden el,

Mondd,hogy néha könnyezel."

Máté Péter: Hull az elsárgult levél/Dalszöveg: S.Nagy István,Malek Miklós(részlet)

Ezt a túránk Enyészet havának 25.napjára iktattuk be,mely mindvégig borús,ködös és hűvös volt,dél környékén is csak +4 fokig kúszott fel a hőmérő.

Ma első alkalommal a Kelet-Zalai-Dombság emelkedőin bukdácsoltunk Nagykanizsa-Palin és Zalakaros közt,valamint megtoldottuk még egy bő 7 km-es etappal Zalakaros és Zalakomár közt. Ez utóbbi teljesen sík volt és végig aszfalton vezetett. Így a mai távolság bő 34 km-re sikeredett.

Hajnali ébresztőt követően autóval mentünk Zalakomár vasútállomásáig,ahonnét a 6,30-as busszal utaztunk Nagykanizsa busz pályaudvaráig.A pályaudvaron digitális kijelzőt nem láttam,a busz állásokhoz csak a célállomás volt kiírva egy táblára. Így kerestünk egy állást ahonnét Zalaegerszegre ment autóbusz,az biztos érinti Palint. A 7,15-kor induló buszra szálltunk fel és kedves sofőrünknek hála a Rózsa Presszó előtti buszváróban szállhattunk le(ennek a járatnak itt nincs megállója).

Rózsa Presszó-Palin

Palin, Nagykanizsa városrésze 1963-ban csatolták a megyei jogú városhoz. Nagykanizsa történelmével ebben a beszámolómban foglalkoztam bővebben,Palinról pedig jóformán semmi többet nem sikerült kiderítenem így ez a része hiányos lesz a leírásomnak.

A kelet-Zalai-Dombság a Zalai-dombvidék egyik tájegysége átmenet Nyugat-Magyarország és Dél-Dunántúl közt.Területét szabályos tagoltságú völgyek és széles hegyhátak jellemzik. Legmagasabb pontja, az Isten -dombja 338m.

A túra kezdetekor a Rózsa Presszóban kell pecsételni az itinerünkbe. Sajnos a műintézmény még zárva volt,ez elég szokatlan egy ilyen üzlettől,de ez nem akadályozott az adminisztráció elvégzésében,mert az új típusú bélyegző a bejárat mellé van felszerelve,az eltolható kapun pedig könnyű a bejutás.Kicsit sajnálkoztunk,hogy még nem volt nyitva az egység ,mert szerettünk volna valami lélekmelegítőt magunkhoz venni ebben a didergős időben,de aztán a jó szerencse később ránk mosolygott.

Így a pecsételés és rövid cihelődés után fél nyolc körül indult a mandula. Átkelve a 74-es főút forgalmas szalagján a

-ok ÉK felé hívtak bennünket. Először a volt Állami Gazdaság irodaépülete előtt haladtunk el,ami a múltban főúri kastélyként funkcionált. Mára teljesen elhagyatva,nagyon rossz állapotban várja a befektetőket.

A volt ÁG. irodája

Egy darabig a városrész egyik utcáján battyogtunk,majd azt elhagyva a Határközi-dűlő sáros,pocsolyás szekérútján tettünk meg pár száz méter. Elérve egy aszfaltos utat,azon jobbra kanyarodva ,erős emelkedőn kaptattunk K-Dk-i irányba. Itt találkoztunk a múltkori óriások kisöccseivel,kik sokkal barátságosabbak voltak és köszönésük is csendesebb volt. Átadtuk a bátyjaik üdvözletét és már el is hagytuk a távvezeték nyomvonalát.

A kisöcsik

Kora reggel,frissen kimondottan jól esett a szuszogtató emelkedő pár száz lépése. Egy keresztnél elértük az Öreg-Förhénc szőlőit,hétvégi házait. Förhénc szőlőhegy két hegyhátból áll a már említett Öreg-Förhénc és Új-Förhénc alkotják. Katonai térképek felmérései már az 1700-as években szőlőhegyként említik.

Borona falú présház

A szőlőhegyen jó minőségű aszfaltos úton haladtunk egyre feljebb,új ,felújított és régi présházak,hétvégi házak közt. A felújított,új épületek egy-két hivalkodótól eltekintve jól harmonizáltak a rég stílusú boronafalu pincékkel. A porták igényesek,karbantartottak,némelyikükben állandó lakók is vannak.

Felújítva

A szőlőhegy lakói rendkívül vallásosak lehettek,mert több portánál is kereszt áll,jó pár régebbi építésű háznál piciny kegyhely van kialakítva az épület falában,általában Mária szobrocskával vagy képpel.

Házi kegyhely

A folyamatosan emelkedő úton pár száz lépés múlva elértük Öreg-Förhénc "központját" az 1761-ben épült,barokk hagymakupolás kápolnát,melyet a környék birtokosa Inkey Boldizsár építtetett és Urunk színeváltozása néven szentelték fel.

Öreg-Förhénc kápolnája

Elhagyva a kápolnát aztán ránk kacsintott a már említett szerencse. Egyik porta gazdája, Igaz József pár szó társalgás után megkínált minket egy-egy kupicányi egy éves ágyas szilvával. Az ember ritkán iszik kimondottan finom pálinkát,ez kivételesen jó sikerült főzet volt. Nagyon jól esett,köszönjük!

Miután átjárta bensőnk a lélekmelegítő,sokkal jobb kedvvel vágtunk neki a további bandukolásnak. Még egy jó darabig szőlők,hétvégi házak közt emelkedtünk míg elértük a Dalasi-oldal erdeinek,sáros,pocsolyás területét. Folyamatosan ,de enyhén emelkedett az út alattunk az akácos,vegyes erdőben kerülgettük szorgalmasan a pocsolyákat és dagasztottuk a jó zalai ,cuppogós agyagot.

"sáros úton"...

Elég ütemesen haladtunk,így rövidesen elértük a domb gerincét és jobbról csatlakozott hozzánk a Nagykanizsa felől érkező

is. Innét jobbról megművelt terület,balról pedig egy tarvágás kísérte utunkat. Túrázó társaim beszámolóiból kiderül,hogy erről a pontról rendkívül szép panoráma tárul elénk. Látszik a Balaton víztükre,a Keszthelyi-hegység magaslatai valamint tanúhegyek is tökéletesen kivetőek Ék irányába. Ny-ra a Principális -csatorna völgyének képe tárul elénk. Sajnos mi ebből a ködös,párás időnek köszönhetően semmit nem láttunk. Így be kellett érnünk a jobbról látható Nagybakónak látképével és az az előttünk magasodó újudvari tv-torony épületének ködbe vesző tornyával. Pontosabban a torony közepén volt egy felhő vagy köd folt,így olyan hatást keltett,mintha középen egy rész kimaradt volna.

Korlátozott kilátás

Ahogy botladoztunk a rendkívül rossz minőségű ösvényen,a tv torony egyre közelebb került és egyre jobban hatalmasodott fölénk. Lassan kiértünk a toronyhoz vezető keskeny aszfaltcsíkra,ami most felüdülésként hatott.Jó 400 lépés múlva elértük a pontot ahol a

jobbra elkanyarodik,de mi tovább mentünk az aszfalton a tv átjátszó állomásig.

Sejtelmes

A tv tornyot a Tukora-tetőre(313 tszf.) építették,saját magassága 206 m. A torony nem látogatható,de megfelelő körülmények közt a környékéről kitűnő panoráma tárul elénk. Mivel mai túránk legmagasabb pontján voltunk,ezért benyomtunk egy csúcscsokit,kicsit frissítettünk,pihentünk.

A Tv-torony

Vissza térve a DDK útvonalához,azon K-nek a Kerülő-hegyen kezdtük meg az ereszkedést Nagybakónak irányába.egy rét szélében futó szekérúton.

Ereszkedés a semmiben

Elérve a

jelzést,rövid tanakodás után úgy döntöttünk,hogy előzetes terveinkkel ellentétben ez alkalommal kihagyjuk a Kőszikla-szurdok felkeresését, megismerését. Leírások és a szurdok honlapja is azt ajánlja,hogy sáros ,vizes időben ne használjuk az egyébként is veszélyes,rossz állapotú létrákat,így fájó szívvel de lemondtunk erről a programról. Egy megfelelőbb időpontban célirányosan visszatérünk és felfedezzük ezt a csodás természeti képződményt. Azért a beszámolómba felteszek egy képet,melyet barátom (google) segítségével az interneten sikerült találnom.

Kőszikla -szurdok (forrás:internet)

Így keserű szájízzel haladtunk eddigi irányunkba ,pár lépést követően a

Nagybakónak irányába elhagyott bennünk,míg a

ÉK-nek fordult és egy csodás,öreg bükkösben ereszkedett egyre intenzívebben .Nagyon kellett figyelni,mert a lehullott,nedves falevelek igen csúszóssá tették az egyébként is saras ösvényt. Vadregényes,meredek dombhátak és völgyek szegélyezték az utunk. Egy idő után a jelzések jobbra fordítottak és egy rendkívül meredek part oldalon vezettek le az Árpád vagy Eszperantó-forrásokhoz.

Meredek ereszkedés

A meredek,vízmosásos árok rendszer találkozásánál lévő forrásokat eredetileg cserkészek neveztél el Árpád vezérről,de aztán ezek a népi hatalom árnyékában feledésbe merültek és csak az 1970-es években a Nagykanizsai Természetbarát Szövetség felújításának köszönhetően kerültek újra használható állapotba. Ekkor nevezték el Eszperantó-forrásoknak és két kitűnő eszperantista(Baghy Gyula és Kalocsai Kálmán) nevét külön források őrzik.

Az Árpád(Eszperantó) forrásoknál

A forrásoknál pihenő és tűzrakó helyeket alakítottak,ki,így nagy népszerűségnek örvend a hely.Bár a környék és a pihenő park karbantartott .ápolt,de a források elhanyagoltak,tábláik nagyon nehezen olvashatóak.

Vadregényes "forrásvidék"

Jó szokásomhoz híven a kóstolást most sem hagyhattam ki. Igazán jóízű jéghideg víz csordogált a foglalásokból. Nézelődés ,fotózás után a felduzzasztott erecske mentén hagytuk el a "forrás vidéket". Pár lépés után jelzésünk jobbra tért és néhány száz m. után a saras földúton, mérges kutyák acsargása mellett értük el Nagybakónak szélső,kisebbségiek által lakott épületeit.

Megint jól esett kiérni az aszfaltra,legalább megszabadultunk a bakancsainkra rakódott kilónyi sártól,agyagtól.

Nagybakónak a távolban

Nagybakónak első írásos említése 1203-ból datálódik Baconuc alakban. A legenda szerint maga Könyves Kálmán ajándékozta a területet egy Bakó nevű molnárnak. A falu a török időkben többször elnéptelenedett.Jelenleg álmos,elhagyott életét éli a dombok közé bújt település.

A RP-DDK útvonala csak nagyon csekély részét érinti a falunak,épphogy beérünk és máris elhagyjuk a Bakónaki-patak hídja előtt elkanyarodva.Kilépve a faluból egy kecske és birka karámot megkerülve rendkívül saras földúton haladtunk tovább a Cser-hát vizenyős.lápos talaján. Többször átkeltünk a Bakónaki-patak felé igyekvő nevetlen erecskéken. Néhány helyen bokáig érő víz volt,így jól jöttek a néhol ledobott faágak,melyek hídként funkcionáltak.

Híd

Jó kilométernyi cuppogás után jelzéseink jobbra hívtak bennünk,átvágtunk a völgyön és egy Zalára oly jellemző rövid,de rendkívül meredek lénián felkapaszkodtunk a Cser-hát-hegy gerincére.

A meredekség nem jön át

Mire pulzusunk kellően felgyorsult volna és fülünkön kezdtük volna venni a levegőt már fel is értünk. Az itt lévő magaslesnél lihegve szusszantunk és frissítettünk,majd a vegyes erdőben gerinc vándorlásba kezdtünk.

Pár száz lépés múlva elértük az erdő szélét és jobbról egy óriási megművelt terület,balról pedig tarvágás kísért bennünk. A megművelt területen valamilyen nád szerű növényt termesztettek,mint megtudtam egy barátomtól ez energiafű. Még soha nem találkoztam vele élőben,csak olvastam róla.

Energiafű tábla a dombtetőn

A leírások szerint innét is csodás látkép tárul elénk,de mi ezt most nem tudtuk kiélvezni. Hullámvasútazva haladtunk tovább a nádas mentén és a Merenyei-erdő szélén futó szekérutat elérve a

jelzéseink ,balra fordítottak. Egy meredeken lejtő szakaszon tettük meg a következő pár lépést ,majd a jelzések jobbra É-nak hívtak bennünket az erdőbe.

Előbb egy szekér úton lépkedtünk,majd a jelek behívtak a fák közé ,innét fától fáig vezettek a jelzések a koros,méretes bükkök közt.A dombot meredek árkok tagolták,ennek köszönhetően a hely nagyon hasonlított a Tűzköves-árokra,melyet Bakonyi vándorlásunk alkalmával jártunk be. A bükkök mérete pedig a Kőris-hegy montán bükkjeire emlékeztetett.Újból festői vadregényes részen lépkedtünk.

Fától-fáig

Leérve a völgyfőbe átkeltünk egy árkon,melyen bővizű időszakban vagy olvadáskor kalandos lehet az átjutás.

Innét egy összeszűkült,benőtt mélyútban kezdtünk meredek emelkedésbe az Öröm-hegy csúcsának( 275 tszf).irányába. Itt már a növény takaró is jelentősen változott. A szép,tiszta bükköst bokros gazos akácos váltotta.

Kaptatás felfele

Szuszogva értük el az Öröm-hegy egykor lakott részét. Leborult,kifosztott házak elvadult kertek,szőlők nyomaival találkoztunk. A Nemsokára találkoztunk a

jelzéssel és innét közösen vezettek eddigi jelzésünkkel tovább.

Mini kápolna

A gerincen elérve egy tisztáshoz a valamikori szőlőhegy központjához érkeztünk,ahol egy sajátságos kápolna található és egy kopjafa,melyet a Nagykanizsai Postás Természetjárók állítottak Rockenbauer Pál emléke előtt adózva.

Rockenbauer kopjafa

Megálltunk mi is egy szusszanásra,majd a

-ön folytattuk túránk,ugyanis a bélyegzőért még jó 300 m-t kell tovább menni a Postás kulcsosházig.

Várt még ránk egy rövid emelkedő,majd a gerincen átbukva leereszkedtünk az örömhegyi kulcsosházig,melyet a nagykanizsai Postás SE tagja újítottak fel társadalmi munkában. Itt is már az új típusú stempli várt bennünk,de volt még az ablakban lévő üvegcsében matrica is. Így ellenőrző könyvünk két igazolással is bővült.

Öröm-hegyi kulcsosház

Leültünk a hársak alá egy padra és hosszabb pihenőt tartottunk Megettük hazulról hozott elemózsiánk,a mai nap második legmagasabb pontjának tiszteletére egy újabb csúcscsokit is benyomtunk ,majd tovább álltunk.

Visszatértünk a tisztásra és a

-ra lépve folytattuk túránk. Innét egy rendkívül jó minőségű erdei úton haladtunk tovább,el is neveztük erdei sztrádának, Mivel még sok volt hátra és korán is sötétedik,ezért kedvesem erős tempót diktált,én pedig szokásom ellenére nem szóltam neki,én is sietni akartam. Továbbra is a Merenyei-erdő tölgyesében haladtunk hullámvasútazva,de jobbára ereszkedtünk .

Erdei sztráda

Előbb a

majd a

jelzéseket hagytuk el sietve. Ez utóbbinál érintettük a Gesztenyeház nevű vadászházat,innét már a Kám-bükk erdeiben jártunk

.

Gesztenye-ház

Újabb tempós haladást követően elágazáshoz érkeztünk,melynél tovább haladva pár lépéssel beértünk volna Zalaújlakra,de jelzéseink balra fordultak és présházak közt elértünk egy újabb kereszteződést. Itt kisebb bizonytalanság volt a jelzések hiánya végett,de megtalálva a helyes utat egy lesilózott kukorica táblán átvezető földúton haladtunk tovább,mígnem újból elértük a faluhoz tartozó szőlőhegyet.

Kukoricásban

Itt több bokor csipkebogyót találtunk és úgy döntöttünk,hogy mivel jól álltunk idővel,hogy szedünk egy adagot . Sikerült jól összekarmoltatnunk a kezeink... A rövid gyűjtögető életmódot követően újra sportosra váltottunk és csapattunk tovább a szekérúton. Egy kereszteződéshez értünk,ahol felfedeztünk egy Vöröskeresztet,itt ágazott ki a

,mely Galambok irányába tart.

Vöröskereszt

Mi balra,K-nek fordultunk és egy rövid mélyúton hullámoztunk,majd elértük az Öreg-hegy (Zalamerenye) első művelt területeit,melyek balról szegélyezték útvonalunk. Jobbról művelt területek és rétek,kaszálók váltották egymást. Közben találkoztunk a múltkori óriások testvéreivel is,kik először ugyanolyan mérgesen köszöntek ránk mint tesóik,de miután átadtuk az üdvözletük,"megszelídült" morgásuk.

Az óriások testvérei

Pusztuló félben és karbantartott présházak váltogatták egymást,miközben K- ÉK felé csodás kilátásnak kellett volna elénk tárulni,de a mai párás időben nem volt hozzá szerencsénk. Idén nyáron egy kerékpár verseny során már jártunk erre, akkor kigyönyörködtük magunk a Kis-Balaton és a köré települt falvak látképében.

2015.júniusi felvétel

Ezen a szakaszon a

jelzések mellé feltűntek egy sárga méhkaptárra emlékeztető jelzések is. Először még mondtam is kedvesemnek,hogy jó lesz figyelni,de miután többször feltűntek alaposabban megnéztem és látom,hogy inkább egy kilátót akarnak ábrázolni a jelek. Jó reggelt!

A kilátó jelzése

Elérve egy újabb keresztet a jelzések DK felé fordultak és egy rövid bokros rész után beértünk a Zalakaroshoz tartozó Parkerdő gondozott területére. Itt meg kellett állnunk pár percre,mert favágók dolgoztak és éppen oda érkezésünkkor borítottak ki egy méretes akácot és meg kellett várni,míg az út felszabadul.

Présházak az Öreg-hegyen

Ezután folytattuk az ereszkedést a vegyes erdőben ,a jól kiépített dózerúton,előbb DK,majd D-i irányba. Pár száz lépést követően a

jelzésünk egy sorompónál jobbra Ny-nak fordult és leereszkedtünk egy völgybe árnyas bükkök közt egy záportározóhoz.

A Parkerdőben

Ha a sorompónál egyenesen haladunk cca. 150 m után elérjük a fából készült kilátó,ahonnét megfelelő körülmények közt csodás a kilátás. A kilátó mellet egy borozó is üzemel,ahol a helyi borokkal olthatjuk szomjunk és pihenhetünk meg. Mi most ezt kihagytuk,részint mert a kilátás nagyon tréh lett volna,részint pedig már többször voltunk ott.

2014.júniusi felvétel

A tározó most üres volt,a környéke szépen ki van alakítva. Több pihenőhely és tűzrakóhely is szolgája az erdőt járókat.Meglátszik a kiépítettségen,hogy idegenforgalmilag frekventált területen járunk.Rövid nézelődés után átkeltünk a tározó gátján,majd egy rövid kiépített lépcsőn feljutottunk egy csodaszép öreg bükkösbe.

Üres záportározó

Lépcsőzés

A tározónál csatlakozott hozzánk a Csiga-túra tanösvény kiépített nyomvonala,így a következő majd kilométernyi távot közösen tettük meg a Kanicza-erdőben.

Tájékoztató tábla

Az ösvény itt folyamatosan hullámzott kisebb-nagyobb emelkedőket legyűrve. Elolvasgattuk az igényesen kialakított táblákat,rácsodálkoztunk a skandináv stílusú pihenőkre majd a szánkópályánál egy buszfordulóhoz értünk ki Zalakaros első házainál.

Formatervezett padok

Szánkópálya

A jelzésünk azonban nem a városban vezetett tovább,hanem újra betért az erdőbe és tovább hullámvasútazott. A buszfordulónál csatlakozott hozzánk a

jelzésű körtúra útvonala is.

Ösvény a fiatalosban

Újból elérve a házakat a

jobbra,D-nek kanyarodott,de nem a meredek aszfalton kaptat fel a dombtetőre,hanem betér a házak közé és egy rövid,de igen fickós emelkedőn gyűri le az utolsó dombot a város előtt.

Vadászháza város előtt

Szuszogva értünk fel a gerincre,ahol egy vadászháznál lyukadtunk ki. Itt jelzéseink balra hívtak bennünk és pár lépéssel elértük a települést a Mókus-közön,melyen csak pár métert haladtunk ,majd jobbra kanyarodtunk a Panoráma utcára. Az utca nevéből kiderül.hogy érdemes erre járni. Rálátni az egész városra és délnek valamint keletnek is szép kilátás tárul elénk.

A múlt,s ...

Zalakaros üdülővárosa a termálfürdőjének köszönheti országos és európai hírét. Idegenforgalmi statisztikák szerint hazán 8.ik legkedveltebb települése a vendégéjszakák tekintetében.A település első említése 1254-ből származik Korus alakban. A török időkben miután mind a török mind a közeli Kanizsa várának urai sanyargatták elnéptelenedik. A lakók a közeli nádasokban,mocsarakban kerestek menedéket.A XVIII. és XIX.sz-ban lassú fejlődésnek indult,de a közeli Nagykanizsa munkalehetőségei rengeteg lakót szippantottak el. 1962-ben olajkutatás közben akadtak a település kincsére ,a gyógyvízre és 1965-ben nyitott meg a gyógyfürdő,melyet azóta is folyamatosan fejlesztenek. Rendkívül hatásos vízének köszönhetően előbb országos,majd nemzetközi hírű fürdővárossá fejlődött. A fürdő nyitása óta több mint 20 millió gyógyulni,pihenni vágyó ember kereste fel az 1997-ben városi rangot kapott települést.

... a jelen Zalakaroson

Felújított vagy vadonatúj házak,panziók és üzletek közt ereszkedtünk a város központja felé. Gyógyfürdő jellegének ellenére most kevés vendéget lehetett látni,sok ház zárva volt. Úgy látszik itt is van holt szezon vagy csak sok a fóka.

Üzletsor

A Hotel Freya impozáns épületénél ,a fürdő téli bejáratával szemben értük el a város főutcáját. A

itt jobbra kanyarodik Galambok irányába,de mivel még érvényesíteni kellett az itinerünk,mi balra kanyarodtunk és a

.on trappoltunk be a központban lévő Tourinform irodába,melynek keleti falára van felszerelve az új típusú pecsét,mely a fürdőt ábrázolja.

Bejárat a fürdőbe

Az adminisztráció elvégzése után kicsit őgyelegtünk a helyi termelői piacon és a rabló soron egy presszóban kicsit megpihentünk. Volt menyasszonyom becsapott egy pohár forralt bort,nekem csak cola jutott(ma én áldoztam be magam). A cola mellé megittam egy magnézium injekciót,mivel a nagy sietségben begörcsölt a lábam.

Frissités

Jó tíz perces ejtőzést követően ,felfrissülve aztán bele kezdtünk mai túránk utolsó bő 8 km-be ,melyet végig aszfalton ,jó részt forgalmas úton kell megtenni. Csókoltatjuk a nyomvonal kialakítóját.

Visszatértünk az elhagyott

jelzésekhez,elhaladtunk a fürdő előtt,majd szállodák ,panziók közt hagytuk el Zalakarost a nemrég épített kerékpárúton. Bár nem szeretjük az aszfaltot,de most nem bántuk,mert így legalább tempósan tudtunk haladni. A görcs a lábamban nekem is kezdett engedni,így bekapcsoltuk a rakétákat és kedvesem majd futólépést diktáló tempójában percek alatt átértünk előbb a városhoz tartozó Behiákpusztára majd Galambokra.

Zalakaros-Behiákpuszta

Jobb oldalt gyümölcsös ,balról pedig lovardák,karámok és legelők nyújtottak némi felüdülést az egyhangú tájon.

Galambok első említése szintén az 1200-as évek közepén történik Golombuk alakban. A környék falvaihoz hasonlóan az itt lakók is sokat szenvedtek mind a török mind a császári seregektől. Ez a falu is majd elnéptelenedett és csak a XVII.sz-ban kezdődött lassú fejlődése. Ma köszönhetően Zalakaros közelségének látványos fejlődésen megy keresztül
.

Hősi Emlékmű Galambokon

A falu hosszú főutcáján próbáltunk tempósan haladni,de a járdán elég nagy forgalom volt,mivel az óriási forgalmú közút helyett a biciklisek is itt tekertek,így haladásunk is lassult.

A falu központjában csináltunk pár képet,megcsodáltuk az 1809-ben felszentelt róm.kat.templomot,melyet Urunk Mennybemenetele névvel láttak el. Ezután egy néma főhajtásra megálltunk a helyi Hősi Emlékműnél.

Galambok-Róm.kat.temp.

A központban a jelzések balra K-nek kanyarodtak,így mi is arra vettük az irányt.Pár száz lépést még járdán tudtunk megtenni,de a falu végénél már kikényszerültünk a forgalmas országútra. Mivel egyre jobban kezdet szürkülni csatlakozott hozzánk még egy útitárs a "para" is,de nincs mit tenni ha menni kell,akkor menni kell.

Kifelé a faluból

Balról a Szarka -rét,majd a Füzes-tó dűlő ,míg jobbról Felső-Homok szántói,rétjei kísértek bennünk.Bő másfél km után értük el a 7-es főút széles aszfaltcsíkját,melyen átkelve a forgalom is lényegesen enyhült,így kicsit megnyugodtunk.

Átkelés a 7-esen

A főúton való átkelés után a

-ok továbbra is K-nek tartottak a gyér forgalmú úton a Csöntei-dűlő és a Vadszérű-dűlő közt. Jó másfél ezer lépést követően értük el a RP-DDK Mátraverebélyét, Zalakomárt. A település Komárváros nevezetű részén haladtunk,mely széles környéken a kisebbségéről nevezetes. Felváltva haladtunk putrik,düledező házak majd később már gondozott házak közt. Elég lehangoló és ijesztő környék ez is.

Zalakomár nagyközség,1969-ben jött létre Kiskomárom és Komárváros egyesítésével. Mindkettő település már régóta lakott hely. Kiskomárom vára fontos szerepet játszott a törökkel vívott csaták során. Sajnos a várból mára semmi nem látszik.

Pillanatkép Zalakomárból

Szapora léptekkel igyekeztünk a nyomasztó környezetben ,fényképezőnket is csak párszor vettük elő,igaz nem is volt sok téma,a lepukkant környék nem igazán adott fotó témát.

Már jól beszürkült,mikor a sporttelepnél elértük a vasútállomás bejárati útját. Innét már csak 150 m volt vissza a célig,ahol a forgalmi irodában kértünk még egy stemplit az itinerünkbe és azzal be is fejeztük mai túránk.

A célban

Nem volt más hátra mint kocsiba pattanni és haza felé venni az irányt.

Az autóban még összegeztük a mai napot, több mint 34 km-t tettünk leküzdve "fönek" 625m-t "lenek" pedig 644-et. Ma kevés lakott területen haladtunk,jobbára hangulatos erdőkben vezetett a túra útvonala,végig hullámvasútazva,ami külön hangulatot adott az egész napnak. Sajnáljuk.hogy a saras,csúszós idő végett ki kellett hagynunk a Kőszikla-Szurdokot ,valamint a köd és pára végett csak korlátozott panorámában volt részünk. Összességében megvoltunk elégedve a mai nappal .

A túra útvonalának jelzettsége nagy vonalakban megfelel,bár néhány kritikus részen nagyon oda kellett figyelni. Érdekes,hogy ebben a nagy felújítási hullámban ezen a szakaszon nem találkoztunk egyetlen kéktúrás útbaigazító vagy információs táblával sem. Pedig ha valahol akkor Zalakaroson lehetne propagálni a Kék-kört.

Hazaérve egy üveg száraz Lesencei Muscat Ottonel várt ránk behűtve,hogy megjutalmazzon bennünket. Jó "étvággyal" be is pusziltuk.