AK. 30.TÚRA VÉSZTŐ V.Á.- ZSADÁNY 2024.10.14.

HOSSZÚ GYALOGLAT HATALMAS SZÁNTÓK KÖZÖTT

Kökényfákat

kerül a zajos víz

kesztyűt varrtam,

gyönggyel,

hogy felvedd,

mint rég,

ha álmod

hold-kökényesében

messze jársz,

mint a felleg.

Kiss Anna: Kökényfákat kerül a zajos víz

A legideálisabb megoldásnak az tűnt ha a gépesített járművünket Vésztő-Kertmegi elágazó buszmegálló környékén támasztjuk le hétfő kora reggel, mert így független attól hogy busszal, vagy vonattal érkezünk vissza Zsadányból rövid gyaloglással el tudjuk érni az autónkat. Alig múlt reggel hét és már bőszen végeztük a karlendítéseket, törzskörzéseket és egyéb bemelegítő mozdulatokat, melyre most is több járókelő rácsodálkozott, és jó néhányan meg is süvegelték a békebeli mozdulatsorokat. Mivel nyitvatartó műintézményt nem leltünk a közelben, így a jó öreg lapos tartalmát kurtítottuk meg egy- egy nyelet esszencia erejéig és csaptunk bele a mai napra rendelt szent evangéliumba, hogy majd 25 km megtétele után szakítsuk át a célszalagot valahol Zsadány területén.

Az első lépéseket andalogva tettük meg hisz pillanatokon belül elértük Vésztő ikonikus épületét, mely az 1925- ös hatalmas jeges árvíz utáni újrakezdés jelképe. A boronafalú villát egy helybéli ügyvéd terveztette és építtette a Holt- Sebes- Körös partjára. Az építkezés a hatalmas árvíz végett csúszott és az épület csak 1929-re készült el. Annalesek tanúsága szerint minden építőanyagot a közeli Romániából hoztak és a csodás, arborétum jellegű kertbe lévő növények, fák is kivétel nélkül Erdélyből származnak. A szász stílus jegyeket is mutató egyedi stílusú épület a hosszú évtizedek alatt funkcionált családi villaként, ifjúsági klubként és szórakozóhelyként is, mígnem 2023-ra teljes renováláson esett át, azóta Kós Károly kiállítás latható a falai között.

Nos nekünk a korai idő végett ezt sem kellett megismernünk, csak a zárt kerítésen tudtunk bekukucskálni, de nekem kicsit rendezetlennek tűnt mind az épület, mind a kert. Kukucskálás után átkeltünk a Holt- Sebes- Körös felett átívelő hídon és mire elérhettük volna a tetszetős kisváros centrumát, látnivalóit jelzéseink balra fordítottak bennünket és egy romantikus környezetű horgásztó, pihenőpark mellett vezettek tovább jelzéseink. Elég ingerszegény rész következett elhagyván a tavacska környékét, így most én kértem meg állandó túratársamat, hogy csavarjon a potmétereken, hisz még hosszú út áll előttünk és a túra végeztével még haza is kellene érni a Pelsohoz emberi időben.

Több sem kellett Első Feleségemnek és hamarosan legalább hattal hasítottunk az egyre lepukkantabb külvárosi ingatlanok között. Hazudnék ha azt mondanám, hogy tetszett a tempó, de most a jellegtelen rész és a sietés okán elviseltem, sőt valamennyire tetszett is a száguldás. Valamilyen mezőzgazdasági telepnél váltottunk irányt és beálltunk a szántók között- mellett vezető mezőgazdasági útra.

Külső- Szopor hatalmas táblái között kerestük a letéréséket, két- három flikk- flakk után abszolváltunk egy újabb átkelést a Holt- Sebes- Körösön, mely a tegnapi és mai napunkat jelentősen meghatározta. A Cigány- foki- főcsatorna torkolatának környékén jártunk, majd kereszteztük a 19. sz. végén épült Békéscsaba- Püspökladány vasútvonalat és kanyarodtunk a vasúti töltés aljába. Roppant jelzéshiányos szakaszon trappoltunk Belső- Szopor földjei mellett, mígnem egy újabb alig észrevehető irányváltás következett és innét szántók között, néha pangó csatornák között rongyoltunk tova.

A dögunalmat néha egy - egy felröppenő fácán, vagy felszökkenő vadnyúl oldotta és hébe- hóba már annak is örültünk ha egy- egy linár színesítette a tájképet, vagy egy- egy vadetető- sózó került elénk. Enyhén fogalmazva sem a legemlékezetesebb szakasz volt, most még dagonya. sár sem színesítette egyhangú haladásunk. Hogy elűzzük az unalmunkat elkezdtünk lamentálni rajta milyen élvezetes lehet itt a fekete földön esőben, olvadáskor kátyuskodni, saraskodni és csúszkálni a talán lábszár középig is érő dagonyákban. Jó figyelemelterelésnek bizonyult a kvaterkázás, hisz csak arra ébredtünk, hogy máris a Vésztő- Okány között húzódó régi országút minősíthetetlen aszfaltját koptatjuk.

A minősíthetetlen kifejezés sem tükrözi ennek a jelenleg lezárt országútnak az állapotát, hisz az úton több volt a kátyú, mint az egybefüggő aszfalt. Jószerivel kátyúból- kátyúba értünk, autó itt tuti-fix nem megy el úgy hogy ne szerezzen maradandó sérüléseket. Viszont az útszéli csipkebokor, galagonya és kökény bokrok mindezt teljesen elfeledtették. Amerre a szem ellátott mindenhol színesedett valamelyik termése és a fák lombkoronájának színkavalkádjával valóságos "színkoncertet" varázsoltak szemünk elé. No ezt a pár kilométeres szakaszt még élveztük is!

Aztán mikor elértük Okány első ingatlanait, az országút varászütésre sztráda minőségűre váltott. Állattartó telep mellett hasítottunk el, ahol még egzotikus nagytestű madarakat is láthatunk és a változatosság kedvéért újból elértük a Holt- Sebes- Köröst a Soma sörözőnél, ahol igazolópont is várt reánk. Gyúrtunk erre az autentikus krimóra, de sem itt, sem a mellette lévő lakattal védett bótban nem sikerült becsapnunk valamit, így pöcsételést követően lehuppantunk a békebeli moziszékek egyikére és kényszerűségből hazaival dobtuk fel kedélyünket és állítottuk be coffein szintünket.

Dolgunk végeztével a Holt- Sebes-Körös jobb oldalán szegődtünk a folyó mellé és kerültük el az Őskorban már lakott több mint kétezer fős település minden látnivalóját. Pedig a község legtehetősebb birtokos családja, a Schwarczok két kastélyt és egy kúriát is építtetettek, melyek a település büszkeségei. Bár a történelem minden vihara megtépázta, egyik hódító horda sem kerülte el, de a Kis- Sárréti település mégsem halt ki soha. Ugyancsak túlélte a Holt- Sebes - Körös többszöri pusztító árvizét is. A település határában található a több mint 200 éves kocsányos tölgy, a Sissy fa, melynek árnyékában a magyarok királynéja férjével Ferenc Józseffel megpihent midőn Gyuláról Nagyváradra tartottak. Komolyan nem értem én ezeket a bizoccságokat! Úgy tűnik szándékosan elkerülik ezen a részen az ilyen látványosságokat és inkább érdektelen, unalmas szakaszon viszik az AK nyomvonalát. Pedig a kék egyik kimondott célja, hogy megismerjük hazánk épített és természeti kincseit. Csak nem ezen a tájékon!

Egyre jellegtelenebb házak mellett haladtunk el, mígnem elértük a község utolsó házait, ahonnét a Holt- Sebes- Körös gátjára ugrattunk és hosszú métereken rongyoltunk rajta. Töltéshez képest helyenként nehezen volt járható a benőtt bokrok, dzindzsa végett, de sikeresen túljutottunk ezen az etapon is. Elérvén a folyó hídját ezen az AK-n utoljára keltünk át a Holt- Sebes- Körös fölött és már csak Biharugránál fogunk karnyújtásnyira kerülni hozzá. Ezért pár karlendítéssel búcsút intettünk a folyamnak, mely az elmúlt két napunk alatt jelentősen meghatározta túránkat és jó pár felejthetetlen élménnyel gazdagította ezen AK bejárásunkat.

A folyó bal oldalán jelzéseink délre fordítottak, és a Nyárfás ingoványos, saras szántói között battyogtunk tova egy erdősávig, melyben a sok- sok gombát megcsodálva vágtunk át a Zsadányba tartó országútig. Átkelvén a vékony aszfaltcsíkon lenyűgöző tölgyesen vezetett utunk pár száz méter erejéig. Kiérvén az erdőből bal oldalt egy öntözőcsatorna, jobb oldalon pedig a változatosság kedvéért hatalmas szántók szegődtek mellénk melyeken hatalmas gépszörnyek terítették a trágyát, melyet hatalmas kamionok szállítottak ide. Csak úgy győztünk ugrálni a gépek között.

Egy idő után a nyomvonal ÉK felé fordult, itt már elmaradtak a gépmonstrumok, de a táj nem változott. Balra a hangulatos ezer színben pompázó tölgyes, jobbra hatalmas szántók. Élvezetes szakasz volt ez a pár km! Több hatalmas magaslest hagytunk el, melyik egyikére- másikára Kedvesem fel is kapaszkodott, de elmondása szerint Ő sem látott sokkal többet mint én lentről. Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak! Egyre járatlanabb úton caplattunk, hamarosan eltűntek a keréknyomok és pár száz lépés erejéig elnyelt bennünket az erdő, ahonnét a Toprongyos- Korhány csatornánál bukkantunk ki az Erdő-saroknál.

Nos első blikkre tényleg elég toprongyos látványt nyújtott, a csatorna: ápolatlan, tisztítatlan meder és part, rohadtul algás víz. Nem szívmelengető látvány! Rápillantottunk az előttünk tornyosuló útjelző karóra, mely bőszen adta tudtunkra, hogy a hátralévő táv már csak 4km! Rápillantottam a csuklómon díszelgő horológiumra és nyugodtan vettem tudomásul, hogy egy és negyed óra múlva fog a következő társasgépjármű indulni, amivel vissza tudunk menni Vésztőre. Kedvesem azért megjegyezte: -" Azért nem árt ám tolni a biciklit"!

Tudom már, hogy Felvezetőmmel nem érdemes vitatkozni, a tempó úgyis nála van! Elég erős tempóban vágtunk neki a finisnek, a csatorna töltése és a hatalmas szántók között. Egy- két flikk- flakk után tárult elénk a Kis- Sárrét középső részén fekvő 1500 lelkes Zsadány hófehér templomtornya. A faluról írásban először II. András oklevelében tesznek említést, de régészeti feltárások bizonyítják, hogy sokkal korábban már a szarmaták is laktak itt. Mivel a község stratégiailag fontos helyen fekszik ezért az agresszor hódítók többször a földig rombolják, jóléte és gazdasági fellendülése akkor veszi kezdetét mikor a 18.sz-ban herceg Esterházy Pál nádor kapja meg birtokul. Legismertebb szülötte a Nemzet művésze,Kossuth- és kétszeres József Attila díjas költő Kiss Anna.

Mire így végig vettük a község ismérveit, már be is értünk az első házak közé egy állattartó telepnél, ahol egy hatalmas birkanyájjal kerültünk közelebbi kapcsolatba. Pár irányváltás kopottas házak közötti kopottas utcán és máris a pöcsételéshez készülődtünk egy OKT póznánál. A sorminta Zsadányban is folytatódott, hiszen itt sem ismerhettük meg a falu nevezetességeit, hisz Dévaványához, Vésztőhöz és Okányhoz hasonlóan az AK nyomvonala Zsadánynak is csak legszélét csippenti meg, négynapos túránk alatt egyedül Körösladányt volt szerencsénk behatóbban is megismerni.

Miután elvégeztük az igazolást ítinerjeinkbe, elslattyogtunk a közeli Jókai utcai buszmegállóhoz, ahol a járatra bizony még több mint fertályórát kellet várjunk. Hiába no, nem csalatkoztam ezúttal sem kedvesemben, ki olyan tempót nyomott az utolsó 4 km-en, hogy bőven beértünk indulás előtt. Elég csípősre kerekedett az idő és mivel a megálló környékén híre- hamva sem volt egyetlen műintézménynek sem, így helyben futással, apró szökellésekkel próbáltuk melegen tartani elgémberedett végtagjainkat.

A Debrecenből Békéscsabára tartó járat percre pontosan futott be, mellyel, Sarkadkeresztúr vasúti megállóig hajtattunk, ahol pár száz méteres gyaloglat után a jó meleg BzMot-ra szálltunk át mellyel egészen Vésztőig zötyögtünk, ahova negyed négy környékén futottunk be. Itt még várt ránk pár száz métert trappolás, hogy beülhessünk a jól kihűlt autónkba, melynek kormányát hazafele fordítottam. Útközben még tettünk egy kis kitérőt egy jó Tiszai halászlé kedvéért. hazaérve pedig ma rendhagyó módon egy üveg száraz, minőségi vörössel jutalmaztuk meg magunkat!