RP-DDK        16.TÚRA  2016.OKT.25.

                 SOMOGYSÁRD-ZSELICKISFALUD 

                                  

           " Ősz van,a régi,a tavalyi ősz
                  s e furcsa ősz egészen megbűvölt.
                  Tetszik nekem.Szétnézek,látom a 
                  roppant hervadást,de nem keserít,
                  és nem bánom,hol végzem utamat.
                  ..........
                  Ősz van...Szép ősz... A jókedvű rigók
                  torkából még az augusztus rikoltoz
                 s itt-ott nagy lepkék villognak:olyan 
                 egy a születés és az elmúlás,
                mintha csak ruhát cserélne a Föld,
                mintha a csere volna csak örök....."
                
                                                       Szabó Lőrinc: Pannón ősz 1921 (részletek)   


        













                                                  Sajnos az élet és főleg az időjárás úgy rendezte hogy túrázás szempontjából az év legszebb hónapjában a mai napig nem tudtuk bakancsaink felvenni és belevetni magunk a túrázás szépségeibe. A múlt heti kellemetlen időjárás elmúltával Magvető havának huszonötödik napján minden feltétel adott volt ,hogy folytassuk vándorlásunk az RP-DDK útvonalán. Erre  a napra a Somogysárd és Zselickisfalud közti szakaszt néztük ki,melynek során egy több mint harminc km-es túrát tettünk meg . Előbb elhagytuk Belső-Somogy területét,majd Kaposmérő után belekóstoltunk a Zselic északi lejtőibe is,valamint eljutottunk a túramozgalom egyik ékkövének számító szennai  Skanzenbe is.

Szenna -Skanzen

                Az időjárás felelősök a mami napra kimondottan jó időt rittyentettek,egész nap kellemes napsütésben,szélcsendben róttuk a métereket,csak délután Patcát elhagyva felhősödött be az ég és esett pár csepp,de szerencsére azt egy lágy szellő tovább fújta,így szárazak maradtunk.

Hajnali Kaposvár

                                               Mivel ma párommal kettesben túráztunk csak,így bár a közelben volt az indulási állomásunk,de a buszközlekedés végett szintén hajnalban kellett indulnunk hazulról.Még sötétben érkeztünk meg Kaposvár székes városába és a vasútállomáshoz közeli felüljáró alatt találtunk egy parkolóhelyet.Gyors trappolással pár perc alatt elértük a buszállomás területét,ahol még jó negyedórát kellett várnunk a Somogysárdra induló járatra,mellyel menetrend szerint érkeztünk meg a Belső-somogyi faluba. A már ismert falu központjában lévő műintézményben legurítottunk két szívmelegítőt,beszereztük ítinerjeinkbe az indító pecséteket és nyolc előtt egy-két perccel begyújtottuk a rakétákat.

Somogysárd reggel

                                     Elhagyva a kis terecskét a Petőfi utca betonozott felületére fordultunk és K-DK felé haladtunk. Elhagytuk a helyi "stadiont és a   jelzések mentén haladtunk a fenti irányba jó pár kilométeren keresztül. Gyors léptekkel elhagytuk a falu utolsó házait és egy jól járható földúton trappoltunk egy bokros,akácos és egy végeláthatatlan szántó között.Csak mentünk és mentünk,szinte semmi nem történt(hacsak a tócsák kerülgetését nem számítjuk) és semmi sem változott. Amikor már lassan kezdett elfogyni a türelmem végre elértük az erdő határát ahol  jelzéseink hamarosan  délnek fordultak és betértek a Nagy-Gyóta erdejébe.

A somogysárdi Maracana

                                                       Erre a kevésbé ismert hatalmas erdőségre elsősorban a gyertyános-tölgyes társulás a jellemző,így a  szép hangulatos őszi  erdőben már élvezetesebb volt a haladás. Továbbra is hosszú,egyenes nyiladékokon és szekérutakon vezetett utunk. Gyors haladásunk semmi sem lassította,így sebesen fogytak a méterek.Több mint két kilométeres nyomulást követően aztán elértünk az erdő sarkára,ahol a hatalmas szántók mellett kellett irányt váltanunk. Mivel itt elég rossz volt a jelzettség ,így segédeszközt kellett igénybe vennünk,hogy megtaláljuk a jó irányt.

Bandukolás a végtelen szántó mellett

Nagy-Gyóta erdő

                                                       Pár pillanat tájékozódás után végül is balra ÉNy-nak fordultunk és az erdő és a Csoknya-fői-mező hatalmas szántói közt haladtunk tovább. Jobbra fordulva először itt fedeztük fel a Kaposfői templom tornyát,mely kitűnő tájékozódási pont ,ezen a kietlen szakaszon.A látóhatárt pedig a Zselic szelíd lankái zárták le.

A távolban már a Zselic látszik

Kukoricaföld mellett

                                                   Aztán jó pár száz méter megtételét követően megérkeztek a  jelzések is,bár  először  ritkásan voltak felfestve.Aztán elérve a Nagy-Gyóta erdő sarkát balról is hatalmas megművelt szántók kísértek bennünket. Pár száz méterem haladtunk a kukorica földek közt melyeket jobbról-balról egy elkerített csemetés váltott így  egy "oroszlánkifutón" keresztül léptünk be a Pati-erdő rengetegébe.Előbb akácosban,majd tölgyesben haladtunk,kanyarogtunk  tovább. Egy széles nyiladékon a gázvezeték fölött haladtunk,.amikor tartottunk egy szusszanásnyi pihenőt . Frissítés közben zörgésre lettünk figyelmesek és tőlünk talán 50 méterre egy népes vaddisznó konda száguldott át a nyiladékon. Persze mire fényképezőink élesre állítottuk ezeknek se híre,se hamva nem volt. Túráink során most először találkoztunk vaddisznókkal,őzekhez,szarvasokhoz,rókákhoz stb .már volt szerencsénk.

Oroszlánkifutó

Itt slisszant át a konda

                                                      E kis intermezzó után a  -ok D-nek fordultak és csodaszép öreg tölgyesben vezettek tovább. Elértünk egy ingoványosabb szakaszt,majd nemsokára átkeltünk a Cingető-patak veszélyesnek nyilvánított hídján ,ahonnét pár lépés múlva kiléptünk a Pati-erdőből,egy szántó szélénél. Itt már karnyújtásnyi közelségben  láttuk az előbb még oly messzinek tűnő kaposfői templomot.

Ősz a Pati-erdőben

Rozoga hídon a Cingető-patak fölött

                                                        Csalóka ez a közelség,mert innét még jó két kilométer van vissza mire elérjük a falut. Az út ezen a szakaszon egy régi,ma már kevésbé járt földúton vezet,melyet jobbról - balról egy elvadult akácos sáv kísér.

Kaposfő előtt

"sugárút"

                                                         Elhaladtunk egy székelykapu féleség mellett,melyen öles betűk figyelmeztetnek,hogy a közeli Cingető-tó magánterület és semmi keresnivalónk ott,majd egy sűrű bokros részt követően egyszer csak egy évekkel ezelőtt lezárt  sorompó állta utunk. Végre megérkeztünk a Kaposvár-Gyékényes vasútvonalhoz,innét már csak méterek választanak el bennünket utunk első szakaszának végétől.


             

Vége az útnak...

                                A   Dombóvár Gyékényes vasútvonal a MÁV 41-es számú villamos szakasza. A Zákány-Dombóvár-Bátaszék Vasúttársaság építtette .A Dombóvár-Zákány szakaszt 1872-ben avatták fel,de rövid időn belül államosították(1884),ekkortól már  a MÁV üzemelteti. Az államosítás körüli időkben az eredeti Zákány végállomás helyett felépült  Gyékényes vasútállomása,így a szerelvények irányváltás nélkül tudtak haladni Zágráb és az Adria felé.

Hátha sikerül feltekerni...

                                                          Fényképezkedtünk az elhagyott bakterháznál,"megpróbáltam"felhúzni a rozsdás sorompót és már meg is érkeztünk Kaposfő szélső házaihoz az Ady utcán. A RP-DDK csak épp,hogy érinti a falut,annak csupán egyetlen utcáján és egy mezőgazdasági telep mellett halad végig és már el is éri a rendkívül forgalmas 61-es főutat. Itt már a Kapos völgyében koptattuk bakancsaink talpát.

Kaposfőből ennyit láttunk

                                   Kaposfő 1942-ig Szomajom,Árpád-kori település,somogyi királyi várbirtok ,első írásos említése 1275-re datálódik. A környék jelentős birtokosai előbb a Mérey Család tagjai voltak,de később tulajdonolták az Osztopáni Perneszi Család tagjai is. A török iga alatt a defterek 24 adófizető portát tartottak nyilván. A XVIII.sz.elején a környék birtokaihoz hasonlóan a falu is a gróf Esterházy Család érdekkörébe került. A község lakosai római katolikus ás a református egyház tagjai,mindkét felekezet saját templommal rendelkezik.A faluban 1855-ben kolerajárvány pusztított,melynek során sokan estek a kór áldozatául.A falu lakói főként a mezőgazdaságból élnek,de sokan dolgoznak a közeli megyeszékhely intézményiben és üzemeiben is. Ugyancsak Kaposvár közelségének tudható be ,hogy a falu lakóinak száma folyamatosan növekszik.


                                                   

61-es főút

                                                     A jelzések ennek a forgalmas főútnak a szélén vezetnek tovább ÉK-i irányba. A haladás ezen a pár száz méteres szakaszon rendkívül balesetveszélyes ,ajánlott a átkelni az úton és a közeli benzinkút felé kerülni ,arra talán nem oly veszélyes. Mi vállaltuk a kockázatot és az úttest mellett,egy körforgalmon átkelve haladtunk Kaposmérő irányába,közben újra kereszteztük a Cingető-patak medrét. (Ezúttal már biztonságos hídon....)Még szerencse ,hogy a faluig csak pár száz métert kell megtenni. Beérve a faluba aztán betérhetünk a biztonságos járdára.

Érkezés Kaposmérőbe

                                                   
                                 Kaposmérő ugyancsak a közeli megyei jogú városnak,Kaposvárnak  köszönheti fejlettségét. Kedvező fekvése és adottságai révén Somogy legrégebbi települései közt tartják számon,a környék már az Őskorban is lakott volt. A téglagyár helyén Kelta telepre utaló leletek kerültek elő,a kelták után a rómaiak,hunok,germánok ,gótok,longobárdok lakták. Őket a Honfoglalásig avarok követték. Mérő első írásos említése 1246-ban történik,amikor IV.Béla a Mérey Családnak adományozta. A középkorban aztán az Osztopáni Pernesziek birtokolták,majd Csepely György kezére került a falu.A település a török időkben sem néptelenedett el,a  XVIII.sz elejétől a falu lakosságának száma folyamatosan emelkedett. Római katolikus ,kegyúri templomát  1785-ben építtette a Gaál Család,melyet mai is eredeti formájában láthatunk.1900-ban került a falba az első orvos,majd 1904-ben épült meg az első modern téglagyár ,melyet Rotter Bernát és fia finanszírozott. A II. világháború vége felé,a "hősfelszabadítóseregek" szörnyű pusztítást vittek végbe a községben. A lakosság nagy része 1945 Húsvétján tért vissza ,s ekkortól a falu fejlődése töretlenül ível felfele.
                                                   

                                                  A faluban a túra útvonala az első utcán jobbra kanyarodik,de mi ezt a kanyarodást kihagytuk,mivel  a Rákóczi utcán (főutca) elbattyogtunk a közeli Kis Kulacs Presszóig(kocsma) ahol az igazoló pecsét lakik. A stempli a műintézmény bejárati ajtajának bal oldalán található,így aki nem akar nem muszáj ,hogy betérjen a kocsmába. Mi nem így tettünk és legurítottunk egy ser italt pótolandó folyadék veszteségeink. kicsit ejtőztünk a "kerthelyiség" egyik asztalánál mielőtt  visszatértünk a letérési ponthoz,ahol  DK-nek fordultunk.

Kis Kulacs

                                                    A nevetlen utcácskán pár lépéssel elhagytuk a falut és nemsokára átkeltünk a Kapos folyása fölött és elértük a Kaposmérői halastavak területét. A tavak közti töltésen szeltük sebesen a métereket az egykori vasút nyomvonalán.A Kaposon átkelve egy újabb tájegységet Belső-Somogyot hagytunk el és megérkeztünk Somogy egyik ékkövének a Zselicnek a területére.

Átkelés a Kaposon

                                          Kaposvár-Barcs vasútvonalat a  Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság építette ,átadására 1905-ben került sor. A vasútvonalon 1979 dec. végén állt le  a személyforgalom,majd 1981-ben az utolsó  tehervonat is végig gurult rajta,majd a síneket is felszedték.Jelenleg a vasútvonal töltésén hangulatos kerékpárutat alakítottak ki.

Halastó mellett

                                                       A tavak mögött jellegzetes épületek és karámok sorakoztak,melyek már a Kassai-völgyhöz tartoznak. Terveimben szerepelt,hogy meglátogatjuk a lovasíjász pályát,de mivel életnek semmi nyomát nem láttuk .,valamint az összes kapu zárva volt,így tovább suhantunk,átkeltünk a Bárdi-patak fölött  és pár perc alatt már a Kaposdadai- tó mellett haladtunk a most kerékpárútként funkcionáló vasúti töltésen. Talán az egykori megállónál lévő impozáns kerékpárpihenőnél tartottunk egy újabb pihenőt és megelőlegeztünk magunknak egy "csúcsbanánt",mivel innét jelentősen megváltoznak a terepviszonyok és az eddigi síkvidéki trappolást kisebb-nagyobb emelkedők teszi nehezebbé,változatosabbá.

A lovasíjász pálya egyik bejárata

                                                        Kassai lovasíjászpályát ,Kassai Lajos íjkészítő ,a magyar lovasíjászat sportág megteremtője alakította ki. Az egykori gépszerelő az 1980-as évek közepétől foglalkozott íjkészítéssel,majd rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat,melyre mára egész sportágat épített ki. Mindenfajta hagyományőrző íjat készít a szkítától a mongol íjig.Az általa kidolgozott lovasíjászat,mára az egész világon elterjedt és egyre népszerűbbé válik. A magyar lovasíjászat központja a a Kaposmérő melletti Kassai-völgyben jött létre.

Egykor vonatok,ma biciklik járnak erre fele

                                                              Pihizés közben az óránkra néztünk és meglepődve vettük tudomásul,hogy alig múlt tizenegy óra és már itt járunk. Jó időt jöttünk Somogysárdról hisz a majd 17 km megtételéhez elegendő volt három óra pár perc. Igaz az út ezen szakaszán semmi nem hátráltatott a rendkívül ingerszegény környezetben. DDK- vándorlásunk során a Kakpusztától Kaposmérőig terjedő szakasz volt talán az út egyik legmarkánsabb mélypontja.

Pont méretes

                                          Kaposdada Bárdudvarnokhoz tartozik,az alig pár házból álló településrész egykor önálló községként funkcionált. Oklevélben először 1244-ben olvashatunk Kaposdadáról,  amiben a jeruzsálemi Szent János lovagrend itteni rendházáról olvashatunk. A lovagrend emlékét a falurészen egy máltai kereszt őrzi.

                                                                 

Csendélet a kerékpáros pihenőnél

                                                            Már épp szedelőzködtünk,mikor megérkezett egy közeli porta gazdája,kivel jól elbeszélgettünk mielőtt tovább álltunk volna. Pár lépés megtételét követően aztán már el is hagytuk a falurészt és megérkeztünk egy 14%-os emelkedő aljába. A mai első komolyabb kaptatón igazán jól esett a kapaszkodás,mert már nagyon untuk a sík részeket. A keskeny aszfalton percek alatt felértünk a rövid,de nagyon meredek emelkedőn Dada pár háza közé. A "csúcson" már rendesen ziháltunk,így jól esett a rövid fotózás a Máltai keresztnél.

Ajjaj.. 

Érkezés a Máltai -kereszthez

                                                            A keresztnél elértük az Északi-Zselic első dombjának gerincét,innét  a jelzések ezen a gerincen vezetnek,hullámvasútaznak tovább,egészen a Szenna fölötti dombtetőig. Először Dada takaros portái közt kanyarogtunk tovább,majd az utolsó házat elhagyva a Bükki-mező hatalmas megművelt földjei közt haladtunk ÉK-i irányba. A gerinc egyik kiszögelésénél elértük a  turista    útvonalat,mely a közeli Tókaji parkerdő és forrás felé tart.Mi ebben a kereszteződésben irányt változtattunk és D-i irányba követtük túránk  jelzéseit,melyek továbbra is óriási szántók közt vezetett.

Végtelen gerincúton

                                                         A kereszteződéstől már feltűnt a Zselic következő dombvonulata,mely felé haladtunk.Pár száz méter után egy erdősávba értünk,melyen átvágva újabb művelt földeket értünk el. Elhaladtunk a már ismerős óriások alatt,majd a Steiner-tanya düledező épületeit elhagyva egy érdekes Pieta-szoborra lettünk figyelmesek,mely egy diófa alatt található. Tovább hullámvasútaztunk a végeláthatatlan földúton. Ezeken a hosszú,unalmas egyeneseken már reggel óta Kaszás Attila és a hozzá köthető dal  járt az eszünkbe,melyet többször is felidéztünk.

Előttünk a következő domb

Pieta diófa alatt

                                                             A gerincvándorlás közben aztán egy elkerített részhez értünk,ahol jelzéseink jobbra fordulva kerülték meg a magánterületet,hogy pár száz lépés megtételét követően újra D-nek forduljanak . Ekkor már a Szenna fölötti gyümölcsösök,szőlők közt haladtunk. Egy rövid erdős részt követően aztán kitárult előttünk Somogy egyik ékkövének a látképe ,melyet a megye egyik legértékesebb műemléke a Református templom határoz meg.

Alattunk Szenna

                                                        A présházak közt megálltunk,hogy a tetőről  készítsünk pár felvételt és egy videót a faluról,majd meredek ereszkedésbe kezdtünk a Pete-völgy felé.Elérve a völgy alját nem az addigi,kézenfekvő szekérúton vezettek tovább a  jelzések,hanem egy dzsindzsás lejtőn egy névtelen patak völgyébe hívtak ,hogy azon átkelve egy rövid emelkedőn érjük el Szenna első házait a Petőfi utcában.

Itt vezet a nyomvonal

                                                                                                    Szenna ,a Zselici Tájvédelmi Körzet része, első írásos említése az 1240-es években történik,ekkor királyi kanászok lakták,a XVI.sz-ban Zana és Zenna alakban említik,mint a kaposvári vár tartozékát. A falu a török korban sem néptelenedett el. 1715 -ben a falu is az Esterházy Család tulajdonába kerül.Lakói előbb az evangélikus,majd a református hitre tértek át,első templomuk is ezekben az években épült. A két vh. közt a falu gazdagnak számított,lakói elsősorban állattartásból éltek. Ma a falu a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményének köszönheti ismertségét és fejlettségét.

Szenna,utca részlet

                                             A szilárd burkolatú utcán percek alatt elértük az Általános Iskolát és kiértünk a falu főutcájára a Rákóczi útra,ahol elértük a   turistajelzést ,mely Kaposvárról vezet Kardosfára. Ebben a kereszteződésben elhagytuk az eddig követett  jelzéseket és pár száz métert a -on tettünk meg a Szennai Falumúzeum bejáratáig,ahol leszurkoltuk a nem éppen legolcsóbb belépő árát,amin különösen meglepődtem,hogy a templomba külön belépőt szednek. Nem értem. Nem oly régen a Zala megyében,Szentgyörgyvölgyön jártunk,ahol  található egy szintén híres ref.templom. Ott nem.hogy belépőt nem szednek a látogatásért,hanem a tiszteletes külön megköszönte,hogy megnéztük a falu büszkeségét és még emlékül képeslapot és emléklapot is adott. Ízlések és pofonok...

Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény -Szenna

                                              Ezek ellenére megérte az árát a belépő,szép dolgokat láttunk,tanulságos  volt látni a múlt népi építészetét és falusi életét. Jó fél órát nézelődtünk a Skanzenben majd kértünk igazoló füzeteinkbe egy egyedi skanzenes pecsétet majd  tovább álltunk és a rendkívül hosszú Rákóczi utcán haladtunk tovább DNy-i irányba.

                                                  

A Skanzen egyik épülete

                                        

                                                    A Szennai Skanzen kialakítása 1975-ben kezdődött el a református templom felújításával. A dombra épült templom körüli üres területen kezdték meg a szabadtéri néprajzi múzeum kialakítását,melyet Magyarországon egyedülállóan,egy élő falu közepén építettek fel. A cél a Somogyban máig fellelhető talpas-favázas népi építészet emlékeinek az utókor számára való megőrzése volt Az épületek áttelepítése a hitelesség igényével ,az eredeti építőanyagok megőrzésével történt..A Skanzen a munkálatok befejezését követően 1978-ban nyílt meg és azóta is folyamatosan bővül,ma már öt porta áll a múltidéző épületsoron. A Múzeum központi helyén található Somogy egyik legszebb Műemléke az 1785-ben épült népi barokk stílusú festett kazettás mennyezetű református templom. A templom mind a mai napig szolgálja a hívőket és aktív szerepet tölt be a falu életében. A falumúzeum 1982-ben Európa -Nostra Díjat kapott a történeti falusi épületek sikeres újratelepítésért.  A Skanzen egész évben várja a látogatókat,színvonalas hagyományőrző programokat szerveznek,az év jeles napjaiban kiemelt rendezvényeket rendeznek.

Műemlék templom a Skanzenben

Festett kazettás mennyezet a templomban

                                            Először Szenna központjában a Duna-Dráva Nemzeti Park Irodája előtt találkoztunk az érdekesnek mondható Vadvirág út egyik fából készült alkotásával. Ez a mű az Erdei   nenyúljhozzám virágot örökíti meg,de utunk során láttuk még a Lónyelvű csodabogyó (Szenna),Turbánliliom(Patca) ,Kockás liliom (Szilvásszentmárton) és a Méhbangó (Zselickisfalud) című alkotásokat is .

Erdei nenyúljhozzám 

                                              A Vadvirág út a Zselic tájegységében található őshonos,lágyszárú vadvirágok közül 12 ismert és kevésbé ismert fajt örökít meg. A két méteres fatörzsekből faragott alkotások Horváth -Béres János Kaposszerdahelyen élő faszobrász művész alkotásai. A szoborcsoport a Kaposvár- Szilvásszentmárton útvonal mellet található,első alkotása Kaposváron a Megyeháza előtt látható,míg az utolsó virág a szilvásszentmártoni Faluház áll.


                                                    A buszfordulónál egy újabb rövid kitérőt tettünk,hogy a Vadász Sörözőnél lévő hivatalos ellenőrző ponton is beszerezzük az igazoló stempliket. A Söröző előtt beiktattunk egy rövid pihenőt és megettük a hazulról hozott szenyókat. Szerettük volna valamivel leöblíteni a "sörözőben"de ez a délben zárva tart,így maradt a hazulról hozott. Ez az intézmény egy családi háznál található és öles betűkel van kiírva,hogy vásárlási szándék esetén csengessen a delikvens. Mi megtettük,de reakció nem volt rá,közben jött haza a ház "úrnője"aki elég arrogánsan oktatott ki,hogy ebédidő van.. A kérdésemre,hogy akkor miért van kétértelműen kiírva,hogy csengessünk csak újabb hőbörgés volt a válasz. Okos enged elv alapján ,csak azt kérdeztem,hogy ezek szerint magunknak nem számít a vendég?  Legközelebb biztos,hogy nagy ívben elkerülöm a helyet. Az ilyen esetek nagyon el tudják venni az ember kedvét és nem fest jó képet egy településről.

Zóka  Peti Lidi Néni háza

                                                    Bosszankodva szedelőzködtünk és álltunk tovább. Néhány lépéssel elértük a buszfordulót,ahol visszatértünk a   és   jelzéseinkhez.A buszfordulónál tettünk még egy rövid kitérőt a Zóka Peti Lidi néni házához. Az eredeti formájában és helyén megmaradt épület 1848-ban épült,jellegzetesen zselici és szennai is egyben.A kis házikó remek kiegészítője a Skanzenban látottaknak.

Régi masina a Szenna Pack előtt

                                                    A kis házikótól visszatértünk az országúton futó jelzéseinkhez  és pár száz méter után elköszöntünk Szennától,ahol nagyon felemás élményekben volt részünk. Az aszfaltos út Szennát elhagyva egy meredek szakaszon kapaszkodik fel a Sipos-hegyre. A Göcsejből és Zalából oly jól ismert érzés kerített hatalmába minket,a folyamatos lenek-fönek hullámzás közben. Elérve a fennsíkot,a Szenna-Pack épületeinél jelzéseink balra Ny-nak fordultak és  hatalmas szántók közt hullámvasutaztak tovább. A lekanyarodást követően e jelzések a holdban vannak ,jó pár száz méteren keresztül. Az első jelek akkor jönnek meg amikor elérjük az előttünk tornyosuló erdőt.

A cél az erdő

Sárdagasztás

                                                     Az eddigi irányunkat tartva haladtunk tovább az erdő szélén egy roppant sáros szekérúton,így ma is volt részünk egy kis sárdagasztásban. Az erdőszélén pár száz lépést követően elértük a pár éve nagy vitát kiváltott   jelzést (Bárdudvarnok-Kardosfa),ugyancsak itt csatlakozott hozzánk  az IVV túrák jellegzetes nyíl alakú jelzése.

Avar szőnyegen

                                                     Ekkor egy nagyon szép gyertyános-tölgyesbe léptünk be a  Zselici Tájvédelmi Körzet területére.,Az erdő  az ősz teljes pompájában tündökölt. A lehullott levelek színorgiában pompázó  szőnyeget alkottak lábaink alatt,melyben kimondottan élmény volt a sétányszerű szekérúton az ereszkedés . Hangulatunk tovább emelte a jobb oldalon futó mély és meredek oldalú szurdokszerű árok látványa. Ebben a környezetben valóságos élvezet volt az ereszkedés, észre sem vettük és már elértük a Csipány-forrás foglalatát,ahonnét a hasonló nevű patak kezdi meg alig pár kilométeres útját.

Csipány-forrás

                                                           A forrás szépen kiépített foglalata és környezete elég elhanyagolt állapotban leledzik,még egy tábla sem jelzi a nevét. Többet érdemelne... Szokásom szerint azért leküzdöttem magam a nehezen megközelíthető forráshoz,hogy megkóstoljam üde vizét.

Kóstolás

                                                            A forrás után pár lépéssel elértünk egy szépen kialakított,de elhanyagolt pihenőhelyet az információs tábla itt is hiánycikknek számít. A pihenőtől előbb egy rövid emelkedő következett a továbbra is lenyűgöző erdőben,majd átbukva egy kisebb platón pár lépés múlva elértük Patca első házait,a kicsi falu központjában.

Érkezés Patcára

                                                                     Patca a legkisebb somogyi településként hívja magát,a Zselic szívében található. Első említése az Árpád-korban,1252-ben történik. A terület több család tulajdonában is volt,majd a XVIII.sz-tól Egyházi birtokként tartják számon. A XX.sz elején a lakosság száma 200 fő fölött volt,ez a szám azóta folyamatosan csökken,jelenleg kb 60 lakója van.Fő nevezetessége a Katica-tanya élményközpont,mely jelentős számú turistát vonz ebbe a szép környezetben található faluba. Az élménypark 10 hektáron áll a vendégek rendelkezésére,szolgálja azok aktív pihenését a természet közelében.

A szeren

                                                                       A központban fújtunk egy keveset,frissítettünk,készítettünk pár fotót a muzeális tűzoltó szerről,melyre fel is ültünk a hitelesség kedvéért. Először itt támadtak ránk a környéket a közelmúltban ellepő Harlekin katicák.Ezután  a közelmúltban felújított járdán folytattuk utunk. Megálltunk a ma már alig használt Református templomnál,melynek falán található a két világháborúban elesett helyi hősök emlékműve. Leróttuk szokásos kegyeletünk a hősök előtt,majd a szépen felújított és karbantartott porták közt haladtunk. A házak jelentős része nem lakott,túlnyomó többségük vendégházként funkcionál a Katica Tanya égisze alatt.

Ref.templom Patca

                                                                         A falu végén elértük a buszfordulót,ahonnét a  Szilvásszentmárton irányába tart és alig egy kilométer alatt éri el a falut.A RP-DDk útvonala viszont egy érthetetlen vargabetűt tesz a Nozsi-hegy irányába és majd 3 km. múlva éri el Szilvásszentmártont. Pár éve a DDK nyomvonalváltozása során felvetődött,hogy az MTSz a rövidebb útra tereli a nyomvonalat(sokan úgyis erre rövidítenek),de a somogyi természetvédők heves tiltakozása végett elálltak a tervtől és meghagyták az eredeti nyomvonalat. A tiltakozást egy mélyút váltotta ki ,mely közvetlenül Szilvásszentmárton előtt van. Ez a betonozott mélyút szerintem egyáltalán nem különleges,vándorlásaink közben sok ehhez hasonlóval találkoztunk már,nem biztos,hogy megéri a kerülőt.

Fekete fellegek a Katica tanya fölött

                                                                       Ugyancsak innét tűntek fel a Katica Tanya impozáns épületei és műtárgyai. Mi tartva magunk a hivatalos útvonalhoz és nem kispistáztunk,ezért a    és  jelek mellett elindultunk az élménypark kerítése mellett és leereszkedtünk a Gonda-árok keskeny völgyébe. Átkelve a vízfolyás fölött,még mindig a Katica Tanya kerítése mellett egy meredek emelkedőn kapaszkodtunk a Nozsi-hegy platójának irányába. A szuszogtató emelkedés közben ijesztett ránk az idő,mert egy pár csöpp elkezdett esni és a sötét felhők sem ígértek semmi jót. Már épp gondolkodóba estünk,hogy visszafordulunk és felfüggesztjük a túrát a buszfordulónál,mikor a már említett  lágy szellő tovább lendítette a felhőket és kitisztult.

Emelkedőn

                                                                          Pár száz lépést követően aztán elértük a hegy gerincét , gondozott és elhanyagolt pincék,gyümölcsösök közt haladtunk tovább. Az egyik birtoknál ettünk egy csúcscsokit, frissítettünk,csentünk két szem csúcsalmát és már robogtunk is tovább a jól járható szekérúton. Jó pár száz lépést követően egy bokros ,dzsidzsás résznél kisebb bizonytalanság után találtuk csak meg a helyes utat,a jelzések itt is ritkásak voltak.

A Nozsi-hegyen

                                                                          Az útvonal végül is a közeli erdőben halad tovább,az első jelek nehezen vehetők észre a szekérútról. Ebben a kereszteződésben értük el a  jelzését,mely Kadarkútról indul és itt ér véget. Mi eddigi jeleinket követve egy kevésbé szép,vegyes erdőben haladtunk tovább   Talán ötszáz lépést követően kiléptünk az erdőből és egy hatalmas szántó szélén haladtunk tovább. A Puszta-hegyi elágazásban mára elhagyott bennünket a  jelzés és helyette    jelzéseinkhez a  csatlakozott,mely innét indulva tart Kardosfára.

Útkereszteződésben

                                                                           Balról egy csenevész bozótos,jobbról pedig egy óriás repce föld között futott a szekérút.Másodszor itt támadtak meg bennünk a Harlekin katicák. Ez a támadás az előzőnél sokkal intenzívebb volt,mindenhol elleptek bennünket,alig bírtuk lesöpörni őket ruháinkról. Még a ruhák alá is bekerültek,így biztos hoztunk haza is belőlük. Jó pár száz méteren keresztül tartott ez a küzdelem,mígnem a jelzések balra egy akácosba kanyarodva kezdtek lejteni a Felső-hegy irányába.Itt aztán elmaradtak kellemetlen útitársaink,a maradéktól igyekeztünk megszabadulni és máris kiértünk az ominózus mélyút betonozott szalagjára,ahol a jelzések K-nek tartottak.

Katica invázió

                                                                          A sötét mélyút meredeken ereszkedett Szilvásszentmárton irányába,de a betonos talajon tempósan tudtunk haladni. Amikor még nem volt ilyen modern burkolata az útnak romantikus,élvezetes lehetett a vándorlás benne,de az romantikus,vadregényes  érzésből ez a beton sokat elvesz. Lehet,hogy a másik,rövidebb útvonal szebb részen vezet?

Az ominózus mélyút

                                                                                   Pár perc ereszkedéssel elértük Szilvásszentmárton első portáit,majd nemsokára a Fő utcát,ahol   jelzéseink É-i irányba kanyarodtak.

                                                Szilvásszentmárton,a   Zselic dombjai közt megbújó falu  nevét először a pápai tizedjegyzékben olvashatjuk az 1330-as években,majd később a török adólajstromban is rábukkanhatunk.A XX.sz elején lakóinak száma elkerülte a 300 főt,mely mára 200 körülire apadt.A falu gazdag néprajzi értékeiről és faépítészetéről vált híressé.

                                                   Pár perc erejéig elidőztünk a falu egyetlen nevezetességénél a Ref.templomnál,ahol fotóztunk és egy néma főhajtással megemlékeztünk a helyi hősökről,kiknek Emlékműve a templomkertben található. Mivel  a csöndes és kihalt faluban minden zárva volt,így hazaiból frissítettünk,majd öles léptekkel sebes trappolásba kezdtünk,mivel sansz mutatkozott a fél négy utáni busz elérésére Zselickisfaludon.

Szilvásszentmárton ref.templom

                                                       Jó 500 méternyi haladást követően a   jelek K-nek fordulva az országúton leereszkedtek a Szentmártoni-árok keskeny völgyébe és percek alatt átértünk utunk végcéljába Zselickisfaludba. A fordulónál tértek vissza a   jelzések,melyek alig egy km-nyi út után érkeznek meg ide Patcáról.

Érkezés túránk végállomására

                                                    Zselickisfalud a Zselici Tájvédelmi Körzet egyik völgyében,erdőkkel körülvéve helyezkedik el. A falu határában Honfoglalás környéki erődítés maradványait tárták föl. A falban az 1300-as évektől kezdődően királyi méhészek és kanászok laktak. Ezek a foglakozások sokáig meghatározták a falu gazdasági életét. Írásban először 1339-ben említik Kis Folud alakban. A XVII:sz végén már mint Esterházy birtok szerepel az egykor a kaposvári várhoz tartozó terület.A II. József által elrendel népszavazás 480 főt jegyzett fel a faluban az 1780-as években,ez a szám az 1900-as évek elejére felkúszott 800 fölé. A lélekszám ezt követően fokozatosan csökkent,manapság a lakók száma 200 körülire tehető.


                                                          Beérve a falu központjában életem párja készített  pár felvételt a Ref.templomról,a Faluházról és a Hősök Emlékművéről. Még épp jutott egy rövid főhajtásra időnk,mikor a kanyarban feltűnt az autóbusz. A megálló még jó pár száz méterre volt,így buszstoppoláshoz folyamodtunk. Szinte hihetetlen,de a kedves sofőr megállt és felvett bennünket!Biztos lett volna olyan kollégája ki mosolyogva tovább megy. Köszönjük innét is! Mivel a túra ilyen kurtán-furcsán ért véget,az igazoló pecsétek beszerzésére nem maradt időnk. Ezt majd legközelebb kell pótolnunk turistaháznál.

Zselickisfalud ref.templom

                                                                       A busszal Kaposvárig utaztunk,ahová négy után pár perccel érkeztünk meg.Mivel a busznak az ÖMV-nél is van megállója,így pont ott tudtunk leszállni,ahol az autónk hagytuk,így gyorsan kocsiba pattantunk és haza felé vettük az irányt.

                                                                           Az autóban összegeztük a mai túrát,melynek során elhagytuk Belső-Somogyot egy rendkívül érdektelen,unalmas és hosszú szakaszon,majd az Északi-Zselic dombjai közé vettük be magunk. A Zselic ezen szakaszától mindketten kicsivel többet vártunk,enyhe csalódást éreztünk a túra végén,mely az idő múltával talán csökken és szívesebben gondolunk vissza erre a szakaszra is. Bár voltak szép és izgalmas részek (Szenna,Csipány forrás körüli erdő stb) a túra során ért hatások azonban árnyalják az összképet. A mai nap több mint 32 km-t gyalogoltunk le,miközben alig valamivel több mint 400m szintet tudtunk le.,mind felfele,mind lefele. Hazafelé még egy finom kajával pótoltuk energiaveszteségeink és a szerencsésebbikünk(ez most kedvesem volt) egy igazi Csíki sörrel a folyadékveszteségét.

A kontraszt: Csíki sör -Heineken-es pohár

                                                                           A mai szokásos jutalom egy pohár sör és utána egy üveg eredeti Prosseco voltak. Egészségünkre!

Jutalom

       Még több kép a mai napról:   https://goo.gl/photos/RgqRtAMSvm7azTGK8


       Kisfilmek a mai napról:       Összegzés
                                                        
                                                     Szenna fölött

                                                     Szenna Skanzen


       Térkép és szintrajz: