2020. december 6., vasárnap

KDP.  4.  TÚRA       2020.11.20. 

     ODVAS-KŐ HOTEL BAKONYBÉL


Egykori masiniszták nyomában a Bakony rengetegében


"Tudom,hogy ezt az országot a vasút emelte ki a középkorból,a vasút vitte el a világot a süppedt falvakba,a vasút segített ipart,kultúrát teremteni."  
                                Moldova György; részlet:Akit a mozdony füstje megcsapott  1975



a vasúti töltés ma
                         


Terveinkben a Kék-kör folytatása szerepelt,de az ismert járványügyi helyzet és a szigorítások végett a visszalévő távoli pontokon kérdéses volt a logisztika,így rögtönzött "értekezletünkön" az  a döntés született,hogy folytassuk a KDP piros sávján és vessük be magunkat a Bakony  hatalmas rengetegjébe. Ma Odvas-kő hoteltől Bakonybélig gyalogoltunk a hegység talán legvadregényesebb részén. 


az épen maradt hídpillér


Mesélhetnék bakonyi szegénylegényekről,véres,öldöklő betyár-pandúr csatározásokról, vagy hatalmas főúri vadászatokról,vadászkastélyokról ,de akár régen letűnt ősi kultúrákról,hatalmas földvárakról. Nem , a mai mese egy méltatlanul megszüntetett erdei vasútról fog szólni. Ha ezt a vonalat az esztelen vasútfelszámolás közben nem rombolják le, ma hazánk egyik legszebb,talán a legtöbb turistát vonzó vonalán zötykölődhetnénk a Magas-Bakony érintetlen bükköseiben. Az átgondolatlan közlekedési koncepció figyelmen kívül hagyta az ebben rejlő turisztikai lehetőségeket. Ma már tudjuk,hogy a vonalfelszámolások sok elhibázott döntésen alapultak,de visszaút már nincs.


                   



belépés a csodák birodalmába a Gerence hídján


Történetünk a múlt század tizedik esztendejében kezdődik,ekkor adták át a korra jellemző nagy pompával a Franciavágás-Dióspuszta közti nyúlfarknyi 2 km-es keskenynyomtávú vonalat. A Dióspusztán megtermelt mezőgazdasági árukat lóvontatású szerelvényekkel juttatták el Franciavágás vasútállomásig. Az állomás a Tatabánya-Pápa vonalon található. Személyforgalma soha nem volt jelentős,a teherforgalomban viszont meghatározó szerepet kapott. Az állomást 1915-ben jelentősen fejlesztették,hisz a közelben volt a Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora. 2007-ben a személyforgalmát megszüntették,a műtárgyakat elbontották,az épületeket lelakatolták. A teherforgalom azonban a mai napig is működik,de nagyon gyér forgalommal. Erdészeti rakódóként használják a kitermelt fa elszállítására.


bélyegzés Pápavár -aljánál
                       


Az 1910-es évek közepén aztán a környék kapzsi főurai és pénzsóvár fakereskedői szemet vetettek a Kőris-hegy érintetlen hatalmas ősbükköseire és szerződés kötettett köztük a kitermelésre. Milch fakereskedő megegyezett a MÁV-val,mint a pálya tulajdonosával, annak használatára és a pályát 13 km hosszúságúra építették ki Dióspusztától Huszárokelőpusztán keresztül a Kőrishegyig. Ekkortól az érintetlen őserdő csendjét fejszecsapkodások és a lovászfiúk ordenáré kurjongatása verte fel amint nógatták az öszvéreket. Hiszen a pályát lóvontatásra tervezték,az üres kocsikat csökönyös öszvérek vonszolták a helyenként 120 ezrelékes emelkedőkön.


szűkület Pápavárnál



A rakódás után a kocsikat párosával kézi fékezővel engedték le Huszárokelőpusztáig. Hát nem volt egy életbiztosítás fékezőként dolgozni,volt is rengeteg kisebb-nagyobb baleset. A forgalom jelentősen növekedett,az érdekeltek a hegység más részére is szemet vetettek,ezért 1923-ban megépült a Huszárokelőpuszta-Móricháza közti 6,5 km-es pályaszakasz is. 


Móricháza környékén



sorompó a szikla előtt
    


Egyes források szerint ezt a pályaszakaszt Witt Lajos erdőmérnök tervei alapján építették. Máshol viszont arról olvasni,hogy az 1898-ban született mérnök csak 1926-tól dolgozott a Pápa-Ugodi Uradalomban,mint erdőrendezési vasút tervezési és erdőgondnoksági vezető állásban. Mindenesetre több vasúti vonal az ő tervei szerint készült el. A második nagy világégés után messzire került szeretett Bakonyától. Előbb Győrben,majd Sopronban dolgozott vezetői,kutatói állásban. 1956-ban emigrálni kényszerül.Az élet Brit Kolumbiába(Kanada) sodorja,ahol a helyi egyetem zoológiai múzeumának kurátora nyugdíjazásáig. 1994-es halálát követően végakaratának megfelelően hamvait ugodi földben helyezték örök nyugalomra.A magaslatot ahonnan csodás kilátás nyílik a Bakony erdőségeire, ,magaslataira, azóta Witt-kilátónak nevezik. A pont a KDP vonaláról érhető el a legkönnyebben.   

              
kanyar a sziklásban




Pár esztendő alatt aztán a vasút szép lassan a Vörös János-séd völgyében Királykaput is elérte. 1928-ban jelentős fejlődés történik,ekkortól az Eszterházy uradalom a Magyar Keményfa RT-nek adta a kitermelés jogát. Az új bérlő első dolga az volt ,hogy egy modern O&K dízelmozdonyt állított üzembe,ami kisebb átalakításokkal egészen 1960-ig szolgált. A kőrishegyi emelkedőn azonban továbbra is "négylábú" mozdonyok szolgáltak.1940-ben az uradalom újra a saját kezébe vette az üzemeltetést,a sikereken felbuzdulva egy újabb O&K mozdonyt(valószínűleg MD-2 típusút) vásárolt,mely egészen 1955-ös selejtezéséig szolgált.


fenyves a bükkösben


A Bakony átellenes,városlődi oldalán is bor-és pálinkaleheletű favágók kurjongatása verte fel az erdőség  háborítatlan csendjét. Azzal a különbséggel.hogy a lovászfiúk és öszvérek ordibálása helyett már a kezdetektől vonatfütty és zakatolás hallatszott. Itt a veszprémi püspökség volt a tulajdonos,aki a Veszprém Faipari Vállalattal kötött erdőkitermelési szerződést 1918-ban. Ekkor adták át a Városlőd és Laposok közti 12 km-es vasutat,melyen rögtön egy gőzmozdonyt állítottak szolgálatba. A vontató állomány 1920-ban egy újabb gőzőssel bővült. 1924-ben a szerződés lejárt, ekkor a pályát részben felszedték,további fejlesztésre csak a felek újabb szerződésekor kerülhetett sor. A Vámos-pataktól épített szárnyvonal 1928-ban éri el Farkasgyepűt. 1929-ben a gyógyító erejű bakonyi friss levegőnek köszönhetően tüdőszanatórium épül Farkasgyepűn,az építkezéshez szükséges anyagokat a vasút szállítja a helyszínre. 1939-től pedig a farkasgyepűi fűrészüzem árui érik el a vonalon a MÁV fővonalát Városlődnél.


a városlődi pálya szakasza(2014)



Az élet a stratégiai fontosságú vasúton a második világégés alatt sem állhatott meg,hisz a Bakony kincseire az éppen azt birtokló harcoló feleknek létfontosságú volt. Aztán eljött a várva várt felszabadulás(?) és vele együtt a szocialista tervgazdálkodás is. 1946-ban villant az eszme, a fűrészüzemeket elkülönítették és a két vasutat egyesítették. Először csak üzemviteli adminisztrációs szempontból,de megfogant a két vonal fizikai összekötése is,bár eltérő nyomvonalúak voltak és hiányzott köztük bő 5km pálya is.


szurdik


1947-re a kőrishegyi bükkösök kezdtek kimerülni,ezért és a sok részben elkerülhető baleset miatta a 120 ezrelékes ló(öszvér)vontatású szakaszt leállították és megkezdik a vágányok felszedését. Okos gondolattól vezérelve a pályából mindig csak annyit szedtek fel amit máshol hasznosítani kívántak. Így a lassú haldoklás egészen 1966-ig tartott.


pálya a szikla mellett


Királykapunál


1952-ben építik ki a hiányzó szakaszt Laposok-Pápavár alja és Királykapu közt 760 mm-es nyomtávon.1957-ben az addigi terveket követően kiadták a parancsot: Egyesítünk! Mivel a két vonal nyomvonala más volt ,ezért a 760 mm-es városlődi szakaszt átépítették 600 mm-re. A ténylegesen egyesített vasúti vonal összhossza több mint 36 km lett,legnagyobb emelkedése 40 ezrelék,a legkisebb ívsugara pedig 18 méter volt. A szerpentines vonalvezetésű,a Magas-bakony legszebb részein zakatoló szerelvények pályasebessége 10 km/h lehetett. A már nyugdíjkorba jutó ,kiszuperált O&K dízeleket MD-40 motormozdonyok váltották fel.


egykor városlődi vasút,ma műút(2014)


1961-ben felcsillant a remény,a turisztikai hasznosításra megkezdődik a rendszeres személyforgalom, mely életképesnek bizonyult.1964-re már 13 km-en Franciavágástól Móricházáig röpítik a szerelvények az utasokat a Bakony legszebb részein. Voltak tervek további turisztikai hasznosításra,bővítésre,de az élet a haldoklást hozta el.


emelkedik a pálya


1968-ban a nagy eszme háttérbe szorította a vasúti közlekedést országszerte és a szocialista közlekedési koncepció a közúti személy-és áruforgalmat kezdte favorizálni. Sorra szűntek meg országosan a vasútvonalak és sajnos a bakonyi vasút sem kerülhette el a sorsát. Az új koncepció életbelépésével a MÁV rögtön 1968-ban megszüntette a városlődi rakódót és a rákövetkező évben innét kezdték meg a pálya felszedését.A személyforgalmat egy darabig még engedték,majd előbb Franciavágás-Gerencepuszta viszonylatra korlátozták,végül 1976-ban ezt is bezárták,a síneket felszedték. Ezzel végleg megpecsételve a Magas-Bakony vasútvonalának sorsát.


áttörés


Emlékét csak a megsárgult, épen maradt menetrendkönyvek őrzik. Nyomvonalán ma turista utak futnak. A Vámos-patak mellett az OKT-t járva,míg a Pápavár aljától Gerencepusztáig a KDP-n bandukolva haladhatunk az egykori vasúti töltésen. Figyelmesen haladva felfedezhetjük még a megmaradt hídpilléreket,talpfákat,síndarabokat,betonszegélyeket ,sőt a szerencsések egy-egy sínszeget is fellelhetnek az avarban
Legépebben maradt hídpillérjét a Vörös János-séd völgyében,az Öreg-Kecskeakol-árok torkolatánál fotózhatjuk,vehetjük szemügyre. Királykapunál az egykori munkásszállás és mozdonyszín romjai emlékeztetnek a szebb napokra. Ennyi maradt ebből a legendás vasútból.......


mementó



az egykori munkásszálló Királykapunál


No itt a mesém véget is érne,ha nem vesszük a  fejünkbe,hogy végig járjuk a KDP piros sávját. A teljesítés során óhatatlanul eljutottunk ide,hogy koptathassuk Magyar Királyi Turistalábainkat az egykori vasút vonalán a Vörös János-séd völgyében,csodálatos őszi erdőben a sárga ezer árnyalatában játszó avarszőnyegen.


Hotel Odvas-kő


Állandó túratársammal Bakonybélből hajtattunk a ritkás autóbuszjáratok egyikével kora délelőtt a Gerence-patak völgyében megbúvó Odvas-kő hotelig.  Lekászálódva a buszról a hotel előtti sziklán felöltöttük szokásos folyékony télikabátunkat,ma egy kupica Irsai párlat került a kupicákba. Rögtön vidámabban tettük meg az első lépéseket.

indulás


A túraútvonalak  kereszteződésében a kiépített pihenőnél aztán  megismerkedhettünk a bakonyi turistáskodás emblematikus személyével, Meiszner Viktorral,aki a bakonyi Gyilkos-tóhoz igyekezett szokásos pénteki túráján. Jól elbeszélgettünk,eszmét cseréltünk pár métert együtt tettünk meg aztán különváltunk. Az országban szerte-szét járva egyre több ikonikus természetjáróval hoz össze jó sorsunk. Ma egy újabb értékes ,nagy tudású ikonnal ismerkedtünk meg,hallottunk tőle érdekességeket. Úgy váltunk el,hogyha rendeződik ez a pandémia ügy, mindenképpen elmegyünk pár vezetett túrájára,hisz olyan titkok tudója Ő,amit máshol nemigen lelhetünk fel,ismerhetünk  meg.

Gerence-patak


A vándorlás során csodásnál-csodásabb helyeket,szurdokokat,áttöréseket érintettünk, egyik ámulatból a másikba estünk ahogy kanyargott alattunk az egykori töltés. A gondolat egyre csak fokozódott bennünk,hogy micsoda kincset hagytak elveszni. Az épen maradt hídpillérnél ma először kacsintott ránk Fortuna Istenasszony, belerúgott kedvesem valami keménybe és hát egy elkallódott rozsdás sínszeget talált.


ereklye
 

Szomorúan konstatáltam,hogy az ország más részein hódító új divathóbort szeretett Bakonyunkat is elérte. Ez nem más mint a szürkézés. Az esztelen ,átgondolatlan lefestésnek csak egy oka lehet : a pénz. Valószínűleg dupla pénz járhat ezért. Mi indokolná más mint,hogy egy festett jelet leszürkéznek és rögtön fölé v. a következő fára egy új jelzést pingálnak. Miért nem lehet felújítani a régit?  Esztelenség,amit csak a kicsit több profit vezérelhet.


Dühítő 


Utunk során további csodákat érintettünk,forrásoknál frissítettünk,több barlang mellett hasítottunk el melyekben  szegénylegények , betyárok találtak alkalmi menedéket.


a Markovics-kút


névtelen forrás Bakonybél határában

 Ma is volt pár izgalmas patak átkelés hevenyészett gázlókon,de ezek mindig érdekes szint visznek az útjainkba.Több,évezredes földvárat is érintettünk (Tevel-vár,Pápavár),de ezek más történetek,talán egyszer erről is mesélhetek.


Tevel-vár



csak óvatalosan




szeansz


A Pápavár-aljánál érzékeny búcsút intettünk a piros sávnak,ott majd legközelebb folytatjuk. Itt tartottuk meg a szokásos csúcscsoki  szeanszunkat,mivel számításaink szerint ma már nem hágunk magasabbra.A kereszteződésben a nagy Kékre váltottunk és kellemes gerincvándorlásban értük el a Mészégetőt ahonnét vetettünk volna egy pillantást Bakonybélre madártávlatból,de ezt a párás idő meghiúsította.


a monostor 2014-ben...


és napjainkban




Nem maradt más hátra mint a piros plusszon lerongyolni a Magas-Bakony hegyei közt megbúvó ezeréves településre,a bencések egyik központjába. Már a monostornál jártunk,amikor arra gondoltam leállítom a telefonom applikációját. Mint a villám hasított belém: A TELEFONOM!  Kilyukadt a zsebem amiben tartani szoktam! Pörögtek a kerekek mindkettőnk fejében hol is néztem meg  utoljára? A Mészégetőnél!



a Mészégetőnél 2014-ben



Nincs más hátra,mint uzsgyi vissza a P+-on. Mivel első menyasszonyom hegyre fel (is) lényegesen gyorsabb, Ő ment előre,minden perc számíthat. Fortuna Istenasszony ma másodszor kacsintott ránk,a telefon ott volt  Mészégetőnél az avarban. Gördültek ám a kövek előbb kedvesem,majd nemsokára én is felvertem a csendet,állítólag még a faluban is lehetett hallani a zúgásukat.


Bakonybél a Som-heggyel madártávlatból 2014-ben



Eufóriában ereszkedtünk vissza,autóba pattantunk és haza felé fordítottam azt a bizonyost. Otthon a szokásos jutalom várt bennünket,amire búzasör-törköly kombóval  alapoztunk!


alapozás


A pandémia alatt zárva tartanak az étkezőhelyek,így kedvenc pizzériánkból rendeltünk ma egy óriás pizzát,amit jó étvággyal be is dörgöltünk. Ezután jöhetett a jól megérdemelt jutalom,mely ma a BB új terméke egy üveg Spumante Demi sec volt!



egészségetekre!
                    


Írta:   Soós Lajos
Fotó: Soós Margit




Térkép és szintrajz: 


        


 












                         

2020. október 30., péntek

OKT 42. ÉS 43. TÚRA 2020.10.20-21. HOLLÓKŐ- NÓRGÁRSIPEK; BABLEVES CSÁRDA- MÁTRAVEREBÉLY


BÚCSÚ GÖRBEORSZÁGTÓL







" Aki az erdő fáitól,a sziklától.a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat ,az nem is fogy ki soha belőlük."
                                                             Mikszáth Kálmán



                           
a Tepke-kilátó

           




Elérkezett ez a szomorú nap is. Október 21. napjának kora estéjén búcsút vettünk a Cserháttól,miután a nagy kéken közel 130km-en keresztül koptattuk bakancsaink talpát a cserháti buckákon. Mindegyik túránk nagyon emlékezetesre sikeredett,mélyen beégett az emlékezetünkbe. Küzdöttünk az elemekkel, a legendás agyagos sártengerekkel.Volt részünk esőben,ködben, hőségben,fagyban. Görbeország minden csodáját megmutatta hátrányival együtt.Csodálatos emberek,gazdag hagyományok .Rendezett települések és olyanok is ahol az idő kereke megállt. Mikor végleg búcsút intettünk a Bableves Csárdánál ennek a csodálatos vidéknek, talán még egy-egy könnycseppet is elmorzsoltunk szemünk sarkában. Nem mondtuk ki,elég volt egymásra néznünk.



                           
Görbeország a Tepke-kilátóból

                      

Ha Görbeország és szállás, akkor csakis Rimóc.Ha Rimóc és szállás, akkor csakis az önkormányzat által üzemeltetett Piros Csizma vagy Tízpengős vendégházak egyike. Ez alkalommal a Tízpengősben kaptunk helyet mivel a másikat jelenleg felújítják, köszönhetően a Magyar Kormány Kisfaludy programjának ,mellyel a Covid végett nehéz helyzetbe került szállásadóknak nyújt segítséget. 


a Tízpengős délután

                     


A szállásunk helyzete nagyban meghatározta a logisztikát,de a falu előnyös helyzetének köszönhetően ez túránk előnyére is vált. Szokásosan kora hajnalban vezényelt a kakas ébresztőt és a frissítő kávét követően máris vígan robogtunk az M7-en a nagyfalu felé,melyet most kikerültünk az M0-án.Igaz,hogy távolságban jelentős a többlet,de időben viszont rengeteg előnyt jelent a kerülő. Mire felocsúdtunk máris a 21-es autóúton robogtunk. A mérsékelt forgalomnak köszönhetően alig 8 óra után parkoltunk le Hollókőn,a tervezettnél jóval korábban. Első feleségem,állandó túratársam meg is eresztett egy csipkelődést,hova a sietség,hisz mára csak egy rövid szakaszt terveztünk. Sebaj mondtam, több időnk lesz ismerkedni a környékkel és egymással, ráadásul még idő is marad egy kis feltöltődésre.


Hollókő reggel

                         

A parkolójegy vásárlás kicsit felbosszantott,hisz óránként 400 Huf a tarifa ,van napi jegy is 1500 Huf-ért, csak annak a megvásárlásáról nem esik szó az automata ismertetőjén ,hogy akkor mi van ha mobil fizetést választok. Én naivan elindítottam okos telómon az időt,de már csak 11-kor jöttünk rá,hogy a telefonos vásárlásnál nincs egész napos tarifa ,2 óránként újra kell indítani a parkolást. Így egy kisebb vagyonért tudtunk parkolni,visszatérve gondolkodtam,hogy reklamálok,de miért húzzam fel magam,mikor megoldás úgysem lesz. Nekem ez kicsit lehúzás szagúnak tűnik,de mindegy. Minden felkapott helységben így működik ez.
a kihalt falu

                            
                                                   
A mai napra cca 12km-es táv várt ránk Nógrádsipekig. Ezt még legutóbbi ittjártunkkor terveztük lejárni,de akkor az eső keresztül húzta a számításunkat,hisz a Bableves Csárdától idáig úgy eláztunk,hogy minden kedvünk elszállt a folytatástól Mivel minden rosszban van valami jó,így a Cserháti vándorlásunk egy nappal meghosszabbodott, ami újabb élményekkel gazdagított bennünket.
a "Templom tér"

                                 


Rövid szerelvény igazítást követően beizítottuk "magyar királyi turistalábainkat" illa berek ,nádak erek útra keltünk. A még kihalt Hollókőn gyorsan végig rohantunk,csak egy pár emlékeztető képet kattintott kedvesem. A Hollókői várat most északról, észak-nyugatról vizuálhattuk meg távolról. Elhagyva a települést egy rövid kaptatón értünk ki egy sziklás, ligetes legelőre óriás makkfák és vadkörtefák közé.

a Hollókői-vár ny-i oldala





Egy kisebb sziklánál elvégeztük a szokásos szeánszot és gallér mögé toltunk egy-egy kupica(1cl) vadkörte esszenciát,csak az íze kedvéért. Kihasználva a vár adta hátteret, jó pár felvételt ellőtt kedvesem és máris meredek ereszkedésbe kezdtünk a Várkút-forrás erecskéjének völgyébe. Ma itt kaptunk először ízelítőt abból ami meghatározta a napot: a legendás cserháti agyagos sárból.


szeansz a várfal alatt

                            





Kedves és a vár


Átkelünk az erecske fölött,mely a Hollókői-patak felé igyekszik,hogy folytassa hosszú útját a Fekete-tengerig. Rövid sárdagasztást követően máris megkezdtük a kapaszkodást a Gyertyános meredek kaptatóján. Punnyadásom eredményeként hamar a zsebembe került a tüdőm,de megállás nem lehetett,mert szigorú felvezetőm kemény tempót diktált. Muszáj voltam egyszer-egyszer cselhez folyamodni fényképészkedés ürügyén.Ezeket a trükköket kedvesem somolyogva vette tudomásul,de engedett az "erőszaknak".
ereszkedés a Gyertyánosból





A bekerített Erdei-játszótér mellett haladtunk sokáig,majd 300 tfsz környékén elértük a gerincet ,ahonnét csodás panoráma tárult elénk a környék emelkedőiről. Vadalma és vadkörtefák közt egy mélyútban ereszkedtünk le egy újabb nevetlen erecske völgyébe,ahol aztán újabb óriási dagonya fogadott a kiakasztható villanypásztor után, Kerülni a sűrű bozótos végett nem lehetett,így egy életem-egy halálom toronyiránti átgázolást vezényeltem a bokáig érő cuppogóban.

villanyászkodás






az első cuppogó

Ahogy elkezdett emelkedni a szekérút a Sósi-erdőben, a sár is alábbhagyott,de itt meg bika kaland vette kezdetét. A letaposott villanypásztor mögött pár tíz méterre egy hatalmas 4-5 mázsás bika meresztette felénk tekintetét. Az adrenalinunk kicsit feljebb szökkent,de szerencsére a bika nem volt emelkedett állapotban,így tovább álltunk. Pár lépés után az út menti árokban egy növendék bika kereste a kiutat a mélyből,ahova a letaposott villanypásztoron túljutva került. Ebből is jól jöttünk ki,mert nem találta meg a kiutat addig míg ott voltunk. Eztán már eseménytelen kapaszkodás várt ránk a Remete-hegy nyergéig,a pulzusunk már csak a meredek ösvénytől nőtt meg.


gondolkodom





487m tfsz-en betoltunk egy csúcscsokit,hisz ma már nem tervezünk magasabbra kapaszkodni,elértük a Remete-hegy nyergét. Innét tűrhető saras mélyútban ereszkedtünk makkfák és cserek közt előbb a Keresztes-hegy,majd a Pusztavár-hegy nyergén. Utóbbinál elgondolkoztunk,hogy kitérünk a valamikori vár helyére ,de aztán elengedtük ezt a gondolatot.

dagonya a Remete-hegyen





Sztrahora vára a 457m magas Puszta-vár hegyen állt Nógrádsipek felett,ma már csak csekély nyomait fedezhetjük fel a várfalaknak és a várkútnak. A várat a XIII.sz. végén a Kacsics nemzettség egyik tagja építtette. Katonailag jelentéktelen volt ,így alig néhány évtizedes történetét ismerjük. A legenda szerint innét hordták a köveket a jelentősebb Hollókői-vár építéséhez. 


Nagy Őzláb


ereszkedés a Pusztavár-hegy nyergében



Az elmúlt időben rengeteg csapadék esett ,így az erdőben számtalan ,elsősorban nagy őzlábgomba tört elő a sűrű avarból élelmet adva az erdei vadaknak és szerencsés gombázóknak. Nekünk pedig csodás fotótémát szolgáltattak a két nap alatt. Jó 3 km-nyi ereszkedéssel értük el a Rimóc-Sipeki patak völgyét (Malom-völgy),ahol a fekete leves is várt ránk.

Malom-völgyi dagonya




Ez a szakasz legendásan vizenyős,még nyaranta is lehet dagasztani a sarat,de ez a mostani állapot mindent vitt. Túrázásaink alkalmával már volt szerencsénk párszor találkozni hatalmas sártengerekkel,de ehhez foghatót nehezen tudtunk felidézni. Szörnyű volt,menekülni nem lehetett,értelmetlen volt.Próbáltuk a legoptimálisabb nyomvonalat megtalálni a néhol lábszárközépig érő dagonyában,de hasztalan volt.

sárban




Minden lépésnél marasztalni akart az agyag bennünket,valósággal küzdeni kellett néha a bakancs kiszabadításáért. Ráadásul a ragadós sár rárakódott bakancsainkra,melyek súlya 2-3 kilóval is megnőhetett. Szívta az erőnket ez a bő 3 km.

sárban 2





A legszörnyűbb helyzet a Dobos-kúti elágazónál volt ,itt a sártenger mellé óriás tócsák is társultak,gondoltam,hogy átgázolok rajtuk,legalább a lábbeli is tisztul,igen ám ,de a pocsolyák alja iszapos volt. Cseberből vödörbe,ráadásul az iszap roppant büdös is lett ahogy felvertem,így még illatfelhőt is sikerült húznom magam után.

a Dobos-kúti kereszteződésben




itt már elviselhetőbb


Hatalmas kövek gördültek ahogy elértük Nógrádsipek első gazdasági telepeit,ahonnét már szilárd burkolatú úton folytattuk vándorlásunkat. Eljártuk a Kállai-kettőst jó nagyokat dobbantva,aztán az út melletti hatalmas fűben dörgöltük lábbelinket. Több-kevesebb sikerrel.


érkezés Nógrádsipekre


buszforduló





A buszfordulónál épp lekéstük a déli járatot, így egy óránk volt. Elslattyogtunk a bótig frissíteni, újból megnéztük a gondozott kis főteret és már jött is a járat. ezkuzáltuk magunkat a söfőrnek,de ő csak legyintett ,látott ő már karón varjút. Szécsényi átszállással értünk Hollókőre,ahonnét a parkolás rossz tapasztalata miatt amilyen gyorsan csak lehetett elviharoztunk.
buszon




Szécsényben várost néztünk,pöcsételtünk egy más mozgalom ítinerjébe,Frei kávéztunk aztán Rimócba hajtattunk szállásunkra,ahol már várt kedves házigazdánk mellett a felfűtött szauna és jakuzzi. Bár hideg nem volt ma,de elég élénk szél fújt,így jólesett kényeztetni magunkat, közben gallér mögé hajítottunk egy üveg Sec champang-t. Este vacsorára Szécsényből rendeltünk helyi specialitásokat, melyeket finom barna Staropramennel locsoltunk le.

a Tízpengős este




Korán feküdtünk,így korán is pattant ki a szemünk. Csípős reggelre ébredtünk,be volt az autó üvege is fagyva. Hiába, a nógrádi települések eléggé fagyzúgos helyek.Reggeli,szedelőzködés és indulás. A mai nap az autót a Bableves csárdánál hagytuk, onnét kezdtük meg a napi penzumot. Fél 9 környékén tartottuk meg a szeánszot a vadkörtés stampedlivel és csaptunk bele a lecsóba.


szeansz a csárdánál






Bableves csárda


A csárda után pár száz méter erejéig elnyelt bennünket az erdő. Az első lépéseket követően olyan sártenger fogadott bennünk,mint tegnap a Malom-völgyben. Kedvesemnek felszaladt a homloka,láttam,hogy nehezen türtőzteti magát. Szerencse,hogy ez a szakasz csak rövid ideig tartott,ahogy elhagytuk az erdőt és kiértünk a Lyuk -völgybe a sár is alábbhagyott és a Tepke kilátót is megpillantottuk.A kéktúra csak pár éve kapaszkodik ezen az útvonalon a Barát-hegy nyergéhez,előtte Nagymező-puszta felé vitt a nyomvonal.


folytatódik a tegnap?


feltűnt a Tepke




Jól járható szekérúton kapaszkodtunk az erdőhatárig,ahol az út kövesre váltott a sár teljesen eltűnt és a tarvágásnak köszönhetően csodás látkép tárult elénk a már bejárt hegyekről. Cserébe viszont a emelkedő is begorombult,így hamar a hajunkon is levegő után kapkodtunk mire elértük a turistaút csomópontot a Barát-háton. Fújtunk keveset,majd jöjjön aminek jönnie kell, újabb kapaszkodás a Tepke felé. Fickós kapaszkodó következett mely egy idő után megadta magát és a gerincet elérve kényelmesebb járást tett lehetővé. Felfigyeltünk egy érdekes sziklaalakzatra,mely a kékvándorlásunk kezdetekor érintett jellegzetes sziklára hasonlít. El is neveztem rögtön Kis-Kalapos-kőnek.

messzelátás a Baráth-hegy oldalából




"Kis-Kalapos -kő"


Nagy eufória tört ki belőlünk mikor megpillantottuk a Tepke kilátót a csúcson. Ölelgetés ,hátlapogatás , pusziszkodás vette kezdetét. A bátrabbak messzelátót hódítottak,a puhányok a csúcskönyvbe írtak magasztos gondolatokat. Első feleségemnek nagy szerencséje volt, a tiszta időben még a Magas-Tátra csúcsait is megpillanthatta. Nekem erre még várnom kellett pár km-t. Szabad szemmel láthatóak voltak a csúcsok,de a masinánkkal megörökíteni nem volt szerencsénk őket,ahhoz nem volt elég optimális a körülmény, vagy a gépünk kis tudású? Ki tudja? Mindegy, erre a célra tökéletesen megfelel.
selfie a Tepkénél





Tepke-csúcs


A Keleti-Cserhát vulkanikus gerincén lévő Tepke 567m tfsz a Pásztó melletti egykori szlovák falu-Tepka-nevét őrizte meg az utókor számára. A csúcson látható többszintes fémvázas kilátó az 1960-as években készült,majd az Ipoly Erdő 2001-ben újította fel. Az egykor Szeged mellett Algyőn szolgálatot teljesítő olajfúrótorony társával együtt került Nógrádba. Társa a magyar Olümpuszon, a 729m magas Karancson található.

a Purga



Kedvesem fázósan ért le kilátóból,hisz fent elég hideg szél fújt,ráadásul eléggé ki is lengett a szerkezet. De az élményt ez nem ronthatta el,hisz csodás körpanoráma tárult elé: Mátra, Börzsöny,az egész Cserhát, a Zagyva-völgye és a már említett fénypont. Letelepedtünk a padoknál ,betoltunk egy csúcscsokit,bár ma még megyünk magasabbra,de a Tepke megérdemli a kivételt.

Macska-hegy




a völgyben Garáb


A rövid pihenő után "csúcstámadásba "kezdtünk a Vulkáni-Cserhát/Keleti-Cserhát/ gerincén. Leereszkedtünk a Tepke-nyeregbe,majd felkapaszkodtunk a Purgára( 575m),jött a Macska-hegy (574m). Innét nem messze csodás kilátás nyílt egy ponton,ahonnét még a Magas-Tátra is látszódott. Ereszkedés a Garábi-nyeregbe,kapaszkodás a Nagy-Kő-tetőre (561m) az átjátszóállomáshoz. Elballagtunk sorban a Varjú-bércek (541 és 540m)és a Köves-bérc (510m) mellett és a következő pihenőponthoz érkeztünk, a Négyfenyő menedékházhoz.

Négyfenyő pihenő




A Kerek-bükk csúcs(563m) alatt található és a földbe vájt Négyfenyői menedékház és pihenő 1960-ban épült és 2019-ben újította fel Szalai István vadőr a társaival.

a menedékház kívül....





és belül

Érdekes és számomra érthetetlen,hogy tanult turistatársaim elbeszéléseiből,beszámolóiból még csak nem is hallottam erről a helyről,senki nem említi. Pedig a csodásan felújított,szépen karbantartott pihenő és bivakhely előtt halad el az ösvény.A pihenőnél található egy "csúcskönyv"is egy fémdobozban,melyben amolyan túlélő csomagocskák is találhatóak. Követendő példa,bárki vehet ki és tehet helyette bármit a dobozkába. Sokszor nagy segítség lehet az úton lévőknek. Mivel mi jól el voltunk látva,ezért csak növeltük a doboz készletét. A pihenőnél ettünk pár falat hazait,közben megemlegettük Mászógép túratársunkat, aki a hazai bivakolás egyik nagymestere. Ha egyszer erre vetődik biztos élvezni fogja ezt a helyet is.

csúcskönyveskedés





visszatekintés


Hullámvasútba kezdtünk, elvándoroltunk a Kőkapu-hegy(462m),a Sátoros-hegy(498m) és a Nyerges-tető(516m) csúcsai alatt. A Nyerges -tető után a szekérút ereszkedésbe kezdett ami kitartott egész Nagybárkányig. A sűrű tölgyest vegyes erdő,majd bozótos váltotta és kiléptünk az erdőből és a Nagybárkány fölötti legelőkön folytattuk az ereszkedést. Hamarosan feltűnt a falu templomának tornya is és egy hupli mögött már az egész falu látképe elénk tárult.

alattunk Nagybárkány





adminisztráció


Nagybárkány már az 1200-as évek elején lakott volt,ekkor a Záh nemzettségnek voltak itt birtokai. Utódlási harcok után került királyi adományként a Rátót nemzettséghez. A török időkben elnéptelenedett ,új telepesek az 1700-as évek elején érkeztek. A neoromán Szt.Márton nevét viselő róm.kat. templomát 1883 szentelték fel.1889-ben óriási tűzvész pusztított,ennek állít emléket a Szent Flórián szobor.

jellegzetes nógrádi kereszt




Könnyen járható szekérúton rongyoltunk be a faluba a templom mellett,ahonnét már aszfaltos úton folytattuk a meredek ereszkedést. Pillanatokon belül elértük az önkormányzat épületét,ahol a pecsét is található. Itt egy filagória is áll,ennek az oszlopán lakik a pecsét. Elvégeztük az adminisztrációt, pihentünk egy cseppet majd újra a lovak közé csaptunk. Tekeregtünk a település utcáin a kék jeleket követve aztán egyszer egy "falnál" találtuk magunkat a Csüd-hegy lábánál. Ez az emelkedő talán ha 100 méter volt,de az micsoda 100 méter! 

a "fal"




visszanézés a falura


Felérve a "falra" könnyed mezei séta következett egy kökényes mellett.A gyümölcsöt már megcsípte a dér,így finom falatokban volt részünk. Rövidesen már az országúton kanyarodtunk Sámsonháza felé,melyet az egykori kőbányából kialakított geológiai bemutatóhelynél értünk el. Rövid ismerkedés az érdekes hellyel,melynél jól megfigyelhetőek a földtörténet egyes korszakai. Rövid ismerkedés a faluval és máris kanyarodunk a Szabadság utcára,amelyen a kék elhagyja a települést.

valaha kőbánya



Sámsonháza szlovák nemzetiségű település ,eredete az Árpád-korra tehető,első említése 1132-re datálódik. Első földbirtokosda egy Sámson nevezetű főúr volt. Ő építette a falu felett Sámson várát is,melyet Fejérkő várként is ismerünk. Felségárulás vádjával vesztette el Sámson a falut a várral együtt,eztán királyi birtok. Zsigmond 1424-ben feleségének Cillei Borbálának ajándékozza. A várat a XV.sz. 70-es éveiben már romként emlegetik,valószinűsíthetően a huszitákkal vívott harcokban pusztult el. A település az évszázadok során nem csak az ellenséget viselte el,de többször pusztított árvíz is. 1808-b1n egy tűzben az egész falu leégett.A falu leghíresebb látnivalója a település határában lévő egykori kőbánya,mely ma geológiai bemutatóhelyként látogatható.Földtani értéke miatt védett,ezért kőzet gyűjtés tilos.Jól kivehetőek a vulkáni andezit és andezittufa lerakódásának rétegei. pár millió éve tenger alá keűlt,így a vulkáni kőzet fölé lajtmészkő került,melyben rengeteg üledékes maradvány (csiga,korall stb.) található. A bányában két lávafolyás is felfedezhető 15-16 millió évvel ezezlőtről.Az andezitben a törésvonalak mellett számos hólyagüreg és méteres üreg található,ezekben fordulnak elő az ásványok. A nagy sziládrságú andezitet már a középkor óta bányászták,a 19.sz-ban már útépítésre használták. A technika fejlődésével a termelés is rohamosan növekedett ,csúcsidején 11800 köbméteres éves mennyiséget bányásztak ki. A bányát az 1970-es évek elején zárták be véglegesen.

ma geológiai bemutatóhely




A falut a Szálláska-völgyön át hagytuk el és kapaszkodtunk a Pláhi-hegy oldalában. Teltek a poroszkálás méterei,de szedtük a lábunkat,mert elrepült az idő.A Bába-völgyi kereszteződésben megfordult a fejünkben,hogy a Mária úton rövidítünk Szentkút felé,de hamar el is vetettük.Nem szeretnénk a szigorú inkvizítorok elé kerülni pár méter könnyítés végett.


Nagyboldogasszony basilica minor



a kegytemplom belseje




Ezért hát északnak fordultunk és megkezdtük a komoly kapaszkodást a Vörös-haraszt irányába. Próbáltuk szaporázni lépteink,de ebben az emelkedő megfogott bennünket. Mikor enyhülni és lejteni kezdett laza kocogásra váltottunk,hisz ha nem érjük el a négyes Uzsgyit bizony csak este negyed nyolckor lesz csatlakozás Pásztón! És már kettő elmúlt! 
 
a csodatévő Szűz Mária

          


Igyekeztünk,berongyoltunk Szentkútra,tényleg csak át futottunk rajta,mindössze pár képet engedélyeztünk magunknak. Bekukkantottunk a kegytemplomba,mely ma szokatlanul csöndes volt az egész zarándokhellyel együtt.Feltűnt,hogy a kegyhelyen sehol nincs kék jelzés. Ha nem tervezel és nézel előtte utána bizony keresgélés lesz a vége.
                 
a Szentkút

                                                                                                                                                     
      
A Mátraverebélyhez tartozó Szenkút Nemzeti kegyhely hazánk legjelentősebb katolikus búcsújáróhelye.A Mária kegyhely a ferences rend kezelésében áll,területén folyamatos fejlesztések ,építkezések zajlanak. A zarándokhely egy katlanban található,a területen szabadtéri misézőhely (Lourdy oltár),a kut,remetebarlangok,Ferences rendház, a Nagyboldogasszony basilica minor kegytemplom,a Szt.László forrás,számtalan butik, zarándokház található. Az analesek feljegyzése szerint mikor Szt.László a kunok ellen hercolt az ellenség bekerítette és völgybe szorult.midőn a szent életű király egy hasadékot átugratott,lovának patája nyomán víz szivárgott ki a földből. A király bárdjával forrás méretűvé tágította. Ezután a forrás környéke zarándokhely lett,több csodás gyógyulást,jelenést tulajdonítanak neki.A szentkút nevet 1195-ben kapja ,ekkor nyilvánítják szenthelynek is. XI. Kelemen pápa 1700 elején kivizsgáltatott néhány csodát és azok valódiságát elfogadta.A barokk kegytemplom az Almásy család anyagi támogatásával épült 1758-63 közt.A kegyhely legutóbbi fejlesztését 2015-ben adták át és szentelte fel az új épületeket Erdő Péter bíboros. Napjainkban több mint 200 000 zarándok keresi fel évente.

a Lourdy-oltár





Fél három lett,vissza van még 5km cca 120m emelkedéssel.Necces lesz az érkezés! Neki veselkedtünk a Csapás-tető 358m-es csúcsának. Fogak összeszorítva ,kaptatás a kemény emelkedőn,egyik láb a másik után. Kedvesem próbált erősebb tempót diktálni,de egy idő után nekem már sok lett. Így saját tempóra váltottam,ami ilyenkor talán kifizetődőbb. Nejem előbbre ment , Ő is felvett egy saját tempót. Megbeszéltük,hogy majd a templomnál bevár. 

érkezés Mátraverebélyre




Románkori műemlék



Ahogy átbuktam a gerincen és megszelidűlt az út, bele -bele kocogtam és a meredek lejtő előtt beértem kedvesem. Így együtt rongyoltunk be a templomhoz. Fél négy,meglesz ez! Így hát maradt idő pár fotóra a templomnál és a faluban ahol az aszfalton kocogásban haladtunk és tíz perccel négy előtt értünk a vasúti megállóhoz. Volt még idő megnézni az ikonikus öreg fát,ahol évtizedekig lakott a pecsét és az adminisztrációt is elvégeztük az egyik villanypóznán lévő pecséttel.

évtizedekig itt lakott a vaspecsét






az újfajta pedig már itt lakik
                         


Uzsgyink időben érkezett,melyen akaratlanul is blicceltünk,mivel a kaller nem ért hozzánk Pásztóig ,hogy megváltsuk a jegyet. Bő fél órát kellett várnunk a buszjáratra,a vonalon most nagy szerencsénkre egy középkorú Ikarus szolgált,így még nosztalgiázni tudtunk . A buszról a Bableves Csárdánál szálltunk le,mely a kéktúra egyik ikonikus,kihagyhatatlan vendéglátóhelye. Betérve megköszöntük, hogy ott lehetett az autónk és pótoltuk energia veszteségeinket, mi mással mint babgulyás variációkkal és juhtúrós sztrapacskával.

Uzsgyi




Ikarusz




Bableves csárda


A vacsora után nem maradt más hátra mint érzékeny búcsút venni Görbeországtól és haza felé tekerni a kormányt. Hazaérve még megjutalmaztuk magunkat egyik kedvenc vörös prosecconkkal.

Egészségetekre



Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit


Még több kép :



Térkép és szintrajz: