OKT 9.túra 2014.márc.13.Abláncmajor(Csárda)-Csényeújmajor

 Tavaszi  nagy túránk befejező napjára az Abláncmajor-Csényújmajor etapot terveztük be,mely kb.28 km-t ígért,nagyrészt sík terepen.
 Az autót Sárváron hagytuk,majd átbuszoztunk Szombathelyre,onnan tovább Abláncmajorig.Milyen pici a világ,ugyanaz a sofőr volt szolgálatban aki három napja összeszedett bennünk Abláncnál.Így  már ismerősként üdvözöltük egymást,jól elbeszélgettünk vele,így nagyon gyorsnak tűnt az út.

  Miután leszálltunk a már jól ismert megállóban ,battyogtunk egy jó 5-600 m-t az aszfalton Bük felé ,mikor is a K-  bevitt az erdőbe egy rövid,de meredek kapaszkodóra,mely egy kerítésnél ér véget,amin viszont egy kiakasztható kapu van.Itt visszanéztünk a kaptatóra

Búcsú Kőszeg-hegyaljától

a távolba még felsejlett a kőszegi hegy sziluettje is.A bejutás után kb-150-200 m.után elértük a kerítés másik oldalát,hol ugyanolyan kapu vár bennünk.Ezen is átjutva jó ütemes tempót diktálva haladtunk tovább.A haladós tempót könnyen tudtuk tartani,mivel az előző napokban kellő edzettséget szereztünk és feszült az erő bennünk.Egész megfeledkeztünk a cipőink által okozott vízhólyagokról,így ez sem hátráltatta a sebességünk.Az út végig erdőben vezet a volt góri vasúti megállóig,itt a sínek alatt átvezető alagúton

Alagútban

jutunk át a pálya másik oldalára .Itt a K-sáv nem sokára újból találkozik a Mária úttal,és innét a kettős jelek vezetnek tovább erdőben illetve nyiladékon keresztül

Fenyvesben

egész addig míg a Mária út letér balra.Itt nagyon kell figyelni,mert a kéket nem jelzik,hogy tovább megy egyenesen,a jelek csak nagy sokára kerülnek elő.Bizonytalanság esetén elő a térkép vagy GPS.Mi is így tettünk.

  Miután elhagyjuk a Mária utat,az addig is használt nagyon jó minőségű dózer úton haladunk tovább,mely erre a környékre nagyon jellemző. A mai nap legnehezebb szakaszára érünk,ahol az út folyamatosan emelkedik,de ez kellemesen ,így nem vesztünk a sebességünkből ,mivel a látnivaló is szegényes elég gyorsan haladunk.Azért nem árt figyelni a jelekre,mert nem mindenhol látható,sok helyen hiányos vagy takarja a bozótos.
  Ezután a fa

Utolsó mohikán

után nagyon kell figyelni,mert a K- hirtelen letér jobbra, az első jel jó 50.m-re van ,de a bozótos aljnövényzet eltakarja.A nálam lévő túlélő késsel amennyire tudtam kitisztítottam előtte a bozótot,de úgy is benövi nemsokára .Ezt megismételtem még pár jelnél,bíztos más is megteszi ,így talán egyszer láthatóak lesznek a jelek itt is.

  Erre az út végig erdei,szép környezetben visz,a virágok már szárba szökkenek és a tavaszi erdő ezer csodáját figyelhettük meg.
  A következő letérés jól láthatóan jobbra egy emelkedőn egy fenyves erdőbe visz be.Miután felérünk a kaptatón nagyon kell figyelni,mert a kék hirtelen betér balra egy ösvényre.

   A letérés után következik az eddig teljesített útvonalak közül a legvadregényesebb,egyben nagyon elhanyagolt része.Sok helyen kidőlt fenyők

Bujócska

közt kell átverekedni magunk(szó szerint)kerülni nagyon nehéz,mivel fenyvesről van szó.Miután átküzdjük magunk a rövid,de rossz szakaszon,tovább haladunk jobbra egy ösvényen hasonló körülmények közt. Itt ha lehet még fokozódik is a helyzet ,van olyan kidőlt fa ,amelyiket előbb meg kell mászni,majd a másik oldalt le mászni róla.Ezt is leküzdjük és elérjük a már többször megénekelt bozóttal benőtt

Tovább a repce földön keresztül

,járhatatlan utat,melyet  a mellette lévő vetésen lehet kikerülni,melyben jelenleg a repce kezdett nőni. Itt megálltunk egy pillanatra,visszanéztünk és láttuk,ha nem térünk le az ösvényről ugyanerre a vetésre érünk csak 200 m.el feljebb. Kényelmesek és félősek válasszák ezt a megoldást. Volt olyan kidőlt fa ,ahol megzavartunk egy rókát és előttünk iszkolt el.

   Miután kiértünk a vetésből ,már láttuk Felsőszeleste szélső házait.Itt következik egy rövid kapaszkodó,majd a K- bevezet a templom kertbe,hol néma főhajtással adóztunk a felsőszelestei hősök előtt

Néma főhajtás

.

   Innét egy rövid ereszkedés után az utunk tovább visz a falun végig,nagyon hosszú falu.Jó  1500-1800 m után érjük el az a bélyegzőhelyet az alsószelestei kocsmát.Itt rendeltünk egy-egy sör italt és megettünk egy szendvicset.Kár,hogy a kocsmáros leány csak azután vált kedvessé,miután rendeltünk,addig csak flegmán vette tudomásul ,a "turisták" érkezését.
    Miután tovább indulnánk kiértékeljük utunk eddigi részét .Ablánctól megtettünk idáig 10,5 km-t az átlagsebességünk 4,8 km/h volt és felfele 122,lefele 137 m szintet teljesítettünk.

  Szelestét a történeti források már a XII:ik sz. közepén említik.Jelenleg a gyógyfürdőjéről,védett parkjáról és a Festetich Kastély Szállóról híres.Rövid körbenézés után szintén egy megemlékezés következik

Újabb emlékezés

,ezúttal azon alsószelestei hősök előtt akik életüket adták a hazáért.

  Ezután átkelünk a falut elkerülő 86-os gyorsforgalmi út

Autópálya fölött

felüljáróján és beérünk egy igazi békebeli vasútállomásra

Nosztalgikus

,hol megállt az idő.Igaz,hogy csak 2 km-el ezelőtt pecsételtünk,de mivel ez is bélyegzőhely itt is elkérjük a szolgálattevő hölgytől a  pecsétet. Kedélyesen elbeszélgetünk vele,invitáljuk tartson velünk,hajlana is rá,de akkor mi lesz a forgalommal?

    Továbbindulva a vasút mellett haladunk,egy mező szélén,ritka jelek mellett,aztán egyszer elfogynak a jelek egy kereszteződésben,Térkép nézés után jobbra fordulunk és haladunk először egy mező,majd egy vetés szélén 2-300 m-t,mígnem befordulunk jobbra az erdőbe és megyünk visszafele arra ahonnét jöttünk csak fentebb.Itt van már jel,sőt.Miután kiérünk egy tisztásra a jó 100 m-re lévő fákon legalább tíz friss jel virit.Ott ahol csak egy szekérút vezet át a tisztáson.Nem jutott volna belőlük oda ahol meg semmi nincs?

  Vissza térve az erdőbe egy idő után balra fordulunk és folyamatos kapaszkodással elérünk egy,láthatóan  egykor szebb időket látott vadgesztenye sort.

Valamikori vadgesztenye sor

Először a Lőrinci erdőbe,majd az Ölbői nagy erdőben vezet az utunk.A határt nem tudom,nem érzékelhető.
   Elérjük a már ismert autópálya kerítését,ahol balra fordulunk és egy hosszú,

Valamikor laktanya bejárat volt

unalmas, egyenes sóder úton elérjük a 87-es utat. Ezen átkelve egy 200m-t haladunk a forgalmas főúton,majd bekanyarodunk a Váti Erdőbe.

A Váti-erdőben

  Innen jóformán nyílegyenes erdei út vezet Bögötig végig,kevés értékelhető dologgal. Meg kell jegyeznem,hogy az ölbői vasútállomás után a jelzések hagynak kivetnivalót maguk után.Legnagyobb gond,hogy az erdei kereszteződésekben sokszor nincs jel és csak nagy sokára kerül elő.

   Miután beértünk Bögötre

Bögöt rk.templom

megkerestük a bélyegzőhelyet,mely a helyi ABC-ben van.Miután a kocsma már zárva volt,így a boltban kértünk egy-egy sört a bélyegző mellé. Finom hűtött sörrel tudott szolgálni a hölgy.
  Míg elfogyott a frissítő kiértékeltük ezt  a szakaszt is,mely alatt megtettünk 8 km-t,gyakorlatilag sík terepen,az átlagunk nagyon közel volt az 5 km/h-hoz.

    A rövid pihenés után egy gyors főhajtás a bögöti szabadságharcosok előtt

Néma főhajtás

és indulás tovább.

  A faluból kiérve a Tilos erdőn keresztül elérjük a vasúti átjárót,ahonnét a kedvencünk jön,az aszfalt mely utunk végéig elkísér.
   Beérve Csényére,ezen a falun végig rohanunk,mert a kinézett busz indulási ideje vészesen közeledik és még jó 2 km Csényújmajor.

    Kiérve mai utunk végcéljához látjuk van még időnk bélyegezni a Mária kápolnánál

Mária kápolna Csényeújmajoron

és lencsevégre kapni a valamikor sokkal szebb időket látott majorsági épületeket

Dolgozik az erózió

,ahová bekukkantottam és némi életnek láttam a jeleit,de bizalmatlan szemek néztek rám,ezért tovább álltam.
    Bögöttől idáig 7,5 km-t jöttünk több mint 5 km/h-s átlaggal,sietni kellett.

  Összegezve elmondhatom ,nem ez a szakasz lesz a kedvenc OKT  szakaszunk,mivel hosszú és unalmas részeken halad,bár pár helyen az erdő látványa és élete kárpótol a hiányosságokért.

Még több kép a szakaszról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTAblancmajorCsenyeujmajor?authkey=Gv1sRgCLndz8rc1KrThQE

 Térkép és szintrajz a szakaszról:

Dátum: 2014-03-13
Hossz:26.2 km
Szintadatok: +161/-191