RP-DDK  9. TÚRA   2016. FEB.24.

            ABALIGET v.á. - ÁRPÁDTETŐ

        "Pécs az ország déli városa,

            néha télen is meleg van itt,

           Jakabhegy és Tettye hajlatán

           januárban hóvirág virít."

                    Weöres Sándor,Rongyszőnyeg-részlet

   
            Jégbontó havának huszonnegyedik napján a Mecsekben jártunk és a RP-DDK túramozgalom királyetapját jártuk le, Abaliget v.á. és Árpádtető közt, több mint 27km-en és leküzdve 1200 m körüli szintkülönbséget. A szakasz rengeteg látnivalóval gazdagította tudásunk és a tájról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

            A  mai túra tervezésekor sokat hezitáltunk merre menjünk a DDK-n,mivel  az elmúlt időszak heves esőzései sártengerré változtatták a Dunántúlt. A végén   a Mecsekre esett a választásunk,mondván a hegység felépítése végett itt számíthatunk a legkevésbé dagonyára. Aztán a tapasztalat egészen mást mutatott,semmivel nem volt jobb a helyzet mint másutt,főleg,hogy az elmúlt éjszaka iszonyú vihar és zivatar lepte meg a Dél-Dunántúlt.  A reggeli borús,felhős  időjárás napközben szépen kitisztult,pár órára még  a nap is előbújt. A hőmérséklet nem volt igazán tél végi-tavaszi ,5-8 fok környékén lehetett,a hőérzetünket  a néha heves szél tovább csökkentette.

Titanicoskodás

           A szokásos hajnali indulást követően fél nyolc után pár perccel érkeztünk Abaliget vasútállomásához,mely a falutól jó öt km-re található. Nem gondolom,hogy túl sok utas használja ezt a leszállót. Gyöngyi és Laci tovább autóztak,hogy ők Árpádtetőn kezdjék el a mai napra szánt szent evangéliumot.

         Mi rövid cihelődés és szerelvényigazítást követően, az állomás oldalfalán elhelyezett új típusú  pecséttel beütöttük a mai nap első lenyomatait az ellenőrző füzeteinkbe, majd keményen  belecsaptunk a lecsóba. A reggeli folyékony nagykabát felvétele ma is elmaradt,mivel az állomás teljesen kihalt,semmi nincs a környékén.

Indulandusz

         Az első lépéseket a Dombóvár-Pécs vasúti fővonal sínjei közt tettük meg,aztán a  jelzések D-nek fordítottak minket. Egy fapallókból épült hídon átkeltünk egy keskeny árkon és egy lépcsősoron fellépve balra kanyarodtunk , egy gazos-dzsindzsás réten haladtunk tovább. Ahhoz ,hogy ezt a rétet elérjük át kellett kelnünk egy rendkívül saras,pocsolyás szekérúton. Így bakancsainkat mindjárt az elején felavattuk és  kaptunk egy kis ízelítőt abból,ami ránk várt.

Kis kóstoló

       A réten igazából semmi jelzés nincs,így a nemrég kihelyezett DDk információs tábla irányába vettük az irányt. A táblánál felfedeztük a  jelzéseket ,melyek a Kövesdi-hát szálas erdejébe hívtak bennünket, beléptünk a Mecsek végtelen erdeibe,melyekben következő két túránk során kalandozunk.

     

Az első lépések a Mecsekben

         A Mecsek hazánk legdélibb középhegysége,a Dél-Dunántúlon ,Pécstől északra helyezkedik el. Legmagasabb csúcsa a Zengő a maga 682m tszf magasságával,két részre tagolható a Keleti-Mecsekre és a Nyugati-Mecsekre.A hegység majd 500 négyzetkilométeren terül el,és az ország többi részétől különbözve viszonylag gazdag ásványkincsekben(szén,urán mészkő). Ennek köszönhetően fejlett bányaipar alakult ki a környéken. Jó minőségű fekete és barnaszenet bányásztak,valamint hazánkban egyedülállóan a hegység területén működött uránbánya. A bányákat kevés kivételtől eltekintve gazdasági és más okok miatt az 1980-as évektől kezdve fokozatosan bezárták.A klímája mediterrán hatású, a hegységben több olyan növényfaj is él,mely a Kárpát-medencében máshol nem fordul elő. Gazdag az állatvilága is,mintegy 5000 faj található a területén. A hegység kimondottan gazdag barlangokban és forrásokban. A területén Mánfa környékén már az ősember is megtelepedett. A kelták előtt egy eddig ismeretlen népcsoport a Kárpát-medence legnagyobb földvárát építette a Jakab-hegyen. Később lakták a kelták,illírek,majd a Rómaiak alapítottak településeket,melyek közül a legfontosabb Sopianae volt.A honfoglalást követően Szt. István püspökséget alapított Pécsett.A tatárjárást követően több várat is építettek a területén. Az Anjou korban alapította Nagy Lajos Pécs egyetemét.A török korban Pécs  és a környék a Porta fennhatósága alá tartozott.A török kiűzését követően szerbek,bosnyákok majd hesseni németek népesítették be a környéket.Az I.vh után a környék átmenetileg Jugoszláviához került. A II.vh. után a szocialista ipar megteremtése idején az ország egyik legfontosabb bányavidékévé vált.A bányák bezárását követően rendkívüli munkanélküliség rázta meg,mely visszavetette a fejlődésben.  Idegenforgalmilag a Mecsek és környéke az ország frekventáltabb területei közé tartozik.

A Zengő a Csemetekert sarkától

        Belépve az erdőbe a szekérút rögtön emelkedni kezdett és a cuppogás sarú ,vizes szekérúton csúszkálva kapaszkodtunk egyre feljebb az előbb vegyes,majd bükkös erdőben. Többször találkoztunk beton útjelzőkkel,melyek teljesen feleslegesek az erdőbe,pláne,hogy az oszlopok környékén mindenhol felfedeztünk két -három friss jelzést a környező fákon. Ki érti ezt ? Ugyanakkor a nyílt részeken,fennsíkokon nem sikerült ilyen útjelzőket telepíteni.

Itt egy  út vezet(ne)

       A nehéz talajon csak lassan haladtunk felfelé,bakancsaink többször kívánkoztak a ragadós sárba,elég volt kirángatni belőle. Elérve a Kövesdi-hát egyik 300 m körüli magaslatát aztán az emelkedő megadta magát és ereszkedésbe kezdtünk   D-DK-i irányba. 

Panoráma a Kövesdi-hátról

      Az erdő előbb bokrosodni kezdett,majd végül kiléptünk egy nyitott domboldal aljába, a Nyárasban. Ez egy elég húzós emelkedő volt,melyen szapora pulzussal kapaszkodtunk a domb nyergéig. Elérve a domb tetejét csodás panoráma tárult elénk a völgyben elterülő Abaligetről.

Abaliget a távolból

     A dombtetőn egy turistaútvonal kereszteződéshez érkeztünk ahol az Abaliget környékét bejáró Denevér tanösvénnyel találkoztunk.  A   -ok a dombról ereszkedésbe kezdtek a falu irányába. A helyes utat a domb bal szélén futó akácos fáira festett jelzések mutatták. 

     Pár perc alatt lerongyoltunk a dombról és annak az aljában a jelzések jobbra fordítottak bennünket. Elmentünk egy ismeretlen rendeltetésű,összeborult építmény mellett,majd jött a feketeleves.

     A Bükkösdi-víz egyik mellégága mellett kellett elhaladnunk és átkelnünk rajta. A roppant vizes időszaknak köszönhetően  a patakocska kilépett a medréből és az ösvényen jó pár centis víz folydogált. Próbáltuk keresni a jó utat,de miután kedvesem egy jól megtervezett lépés után a bakancsa széléig merült a vízbe,feladtuk és toronyiránt gyorsan átkeltünk ezen a goromba részen.

Most vajon merre

     Egy újabb domb aljába értünk,ahol megtalálva a helyes utat, pár lépést követően megláttuk Abaliget első épületeit. 

     A szinte teljesen kihalt üdülőtelepülés nyaralói,házai közt percek alatt már a Horgásztó sétányán koptattuk az igényes kövezetet.

Abaliget,Horgásztó

      
     Abaliget sajátságos üdülő és kiránduló hely Pécs mellett. Az élet  a faluban jószerével áprilistól ősz közepéig tart,egyébként teljes kihaltság jellemzi.A környéke Természetvédelmi Terület. Kelta eredetű településnek tartják.Mint nevéből is kiderül az Aba nemzettség alapította a XI. sz-ban,okiratban először 1332-ben említik Abaligete néven.A török hódoltság idején elnéptelenedett és csak 1750 környékén népesedik be újra magyarokkal és németekkel.A II.vh után a német ajkúakat kitelepítették, a kb 700 lakosából mára 1-2 % vallja magát németnek.Lakói elsősorban az idegenforgalomból,vendéglátásból élnek,mivel nevezetességei és  a sok szervezett program  a jó idő beköszöntével rengeteg embert vonz ide. .

Élet a tavon

          A Horgásztó mellett sétálva elértük a tó partján a domboldalba kialakított szabadtéri színpadot,melynek a környezet sajátságos díszletet kölcsönöz.  A Horgásztavat egy keskeny gát választja el a Csónakázó- tótól,ahol  fürdeni is lehet.

Abaliget,Szabadtéri színpad

          A két mesterséges tavat a barlang karsztvize táplálja és az 1950-es években a patak felduzzasztásával hozták létre. Átlagos mélységük 1,5-2,5 m . A tavak teljesen körbejárhatóak,partjukon több üzlet és vendéglő várja a kirándulókat,ezenkívül több tűzrakó és piknikező hely is lett kialakítva.

Abaliget,Csónakázó-tó

            Elsétáltunk a Denevér múzeum épülete előtt,melynél egy Emlékmű is található az Eszperantista természetbarátok 1977-es találkozójáról.

Denevér Múzeum

              A Denevér Múzeum 2004-ben nyílt meg és egyedülálló módon mutatja be ezen parányi emlősök misztikus életét.


             A Múzeumtól pár lépéssel elértük az Abaligeti-barlang bejáratát,melynek fogadóépületénél fontos feladatunk volt,ítinerjeinkbe be kellett ütni az épület falán elhelyezett pecsét lenyomatát.Terveinkben szerepelt,hogy bemegyünk a barlangba,de sajnos csak 10-kor nyit és addig még majd 1 óra volt hátra,ennyi csúszást nem engedhettünk meg magunknak. Sebaj,majd máskor pótoljuk. Kicsit nézelődtünk még az álmos környéken,kedvesem készített pár fényképet a tavakról,barlangról,frissítettünk egy keveset majd lassan tovább álltunk.

Pecsételőhely

              Az Abaligeti cseppkőbarlangot(más néven Pap-lika)1768-ban helyiek fedezték fel,Mattenheim József vezetésével.A barlangban több védett  denevérfaj is lakik.Vezetővel látogatható ,rendkívül szép cseppkövek találhatóak az üregben. Bejárható hossza nagyjából 500 m.

Abaliget büszkesége

            A barlangnál csatlakoztak  a   jelzésű útvonalunkhoz a   (Orrfű felé) és a   (Vigonvár kh. felé)  jelzésű utak,hogy egy darabig együtt tartsanak velünk. A barlang után rendkívül meredeken indult meg az ösvény ,az első legmeredekebb métereken lépcsők segítették a feljebb jutást. A lépcsősor végén DK irányba fordultunk , egy rendkívül hangulatos ,vadregényes gyertyános-bükkösben emelkedtünk tovább. 

A Vízhordó

Bükkösben

         Kicsit megenyhült az emelkedő és árkok,víznyelők mentén oldalaztunk tovább. A jó időnek köszönhetően minduntalan a tavasz hírnökeivel találkoztunk az ébredező erdőben. A rengeteg hóvirágot,medvehagymát ,kankalint kaszálni lehetett volna,ezenkívül más kora tavaszi növények is bontogatták virágaikat.

Tavaszi idill I.

II.

         A folyamatos emelkedőt néha rövid lejtők szakították meg,pár száz lépést követően előbb a   majd nemsokára a  is elhagyta az útvonalunk. A Domokos oldalában lévő turista útkereszteződésben a  jelzések jobbra, D-nek fordultak és megkezdték a hol szigorúbb,hol enyhébb kapaszkodást a Bodó-hegy oldalában. Koros bükkösben haladtunk a gerincúton,néha megállva egy-egy szusszanásra.,amire elsősorban nekem volt szükségem,mert első menyasszonyom csak úgy repült felfelé.

Hajt a medvehagyma

       A szekérúton,ösvényen sárból dagonyába léptünk,néhol nem volt menekülő útvonal és a sártenger közepén kellett átvágnunk. Ahol nem volt sár ott a hegyről lefolyó saras maszat nehezítette meg az életünk.Ekkor a Ragadás nevű magaslat irányába haladtunk,ami hű volt a nevéhez.  

A Ragadásban

      Egy idő után jobbról csatlakozott hozzánk a   (Hetvehely felől) és egy jó darabon velünk tartott. A szekérúton lassacskán egyre több kő, kavics tűnt fel ami könnyítette a haladást és jelezte,hogy közeledünk mai legnehezebb szakaszunk végéhez.Elérve a Bodó-hegy egyik 430m-es magaslatát az emelkedő megszelídült,sőt lejtőbe csapott át. A szekérút borítása egyre szilárdabb lett majd előbb betonra később aszfaltra váltott.

Örökzöld bokor

       Előbb kivált a  (Orrfű felé),majd pár lépéssel elértük a volt Petőcz akna körbekerített határát.Mivel a kerítésen csak délről lehet átjutni,így megkerültük azt és visszasétáltunk az egykori akna helyén található Emlékkőhöz.

A bányaüzemre emlékeztető kő

        A Petzőcz akna a Mecseki-uránbányászat egyik egyik üzeme volt.A termelést az 1960-as évek közepén kezdték meg a több mint 1200 m mély tárnákban. A uránbányászat 1997-es befejezését követően az 57 m-es  torony, valamint  az épületek bontása 2000-ben fejeződött be.

Petőcz-akna a fénykorában(forrás:az Internet)

         Rövid nézelődés,fotózás és frissítés után tovább álltunk. A Petőcz-akna egykori határán csatlakozott hozzánk a DDP  jelzése,.hogy pár száz métert együtt tegyünk meg.  Innét jó minőségű aszfaltos úton haladtunk,melyet ma már csak jószerével az erdészet használ. Pedig nem vagyok az aszfalt híve,de most nagyon jól esett a szilárd talaj a lábunk alatt..

Források kereszteződése

        Néhány száz lépést követően elértük a   jelzést,mely a rengeteg mecseki forrás egyikéhez a Bükkös forráshoz tart. Most nem tettünk kitérőt ide,csak befényképeztünk a mélybe.

         A forrás után áttértünk az út túloldalára és a   jelzések behívtak bennünket balra az erdőbe. Az út újból elkezdett intenzíven emelkedni,a talaj minősége visszatért az eddigi megszokotthoz,így emelkedtünk egyre feljebb a Jakab-hegy oldalában ,csodaszép koros bükkök közt.

        Pár száz lépés kapaszkodást követően elértük a Pálos-kút szép foglalatát,mely bőven ontotta magából a kristálytiszta forrásvizet. Jó szokásomhoz híven megkóstoltam a jéghideg vizet,mely kimondottan jól esett. Lejjebb ereszkedtünk a foglalattól és patakocskában lemostuk bakancsainkat,de minek?

A Pálos-kútnál

       E kis intermezzó után tovább álltunk és folytattuk a néhol szuszogtató emelkedést.A talaj színe egyre jobban vörösre váltott,jelezve ,hogy a Jakab-hegy jellegzetes  talaja vörös homokkő,melyből jellegzetes sziklái is kialakultak.

       Az emelkedő út mellett egyre több, kisebb-nagyobb jellegzetes halomsírt fedeztünk fel,melyek újabb megállásra és fotózásra késztettek. Ezek a halomsírok nem annyira jellegzetesek és nagyok mint amilyeneket Bakonybél felett láttunk.

Halomsír

        A Jakab-hegyi halomsírok a közeli hatalmas földvár egykori lakóit takarják. A változó magasságú sírokból több mint száz található a földvár dny-i sáncán kívül. 

          A halomsírokat elhagyva néhány lépéssel felértünk a Jakab-hegy platójára és a   jobbra elhagyta a RP-DDK útvonalát,hogy egy csodálatos,felejthetetlen útvonalon Cserkútra tartson. Az útvonal előbb a Sasfészek szikláit érinti,majd bejárja a Babás -szerkövek területét.

    

Indul a hadd el hadd 

            A Sasfészek egy elhagyott kőbánya,melynek anyaga vörös homokkő.A hegy lábánál elterülő falvak lakói voltak az egykori "kővágók" s ezekből a kövekből készültek a jellegzetes színű síremlékek,malomkövek ,keresztek.A nevével ellentétben sasokat még elvétve sem látni itt.

Sasfészek

           A Babás-szerkövek  neve a pogány magyarság korából maradt fenn és valószínűleg Babba-mama istenasszony tiszteletére nevezték el,  szerkövek pedig emlék és áldozati helyre utalnak.Geológiai kialakulásukban az erózió játszotta a legfőbb szerepet,melynek során a lazább anyagokat a szél és a víz elhordta és így alakultak ki ezek a lenyűgöző alakzatok.Ez a sziklasor mintegy egy km hosszan nyúlik el   a Jakab-hegy dny-i oldalában.

A Babás-szerköveknél I.

      
           Akinek ideje és bátorsága engedi mindenképpen térjen ki ,mert felejthetetlen élményekkel gazdagodik. A lenyűgöző sziklákon túl csodás panoráma tárul elénk a hegy alatti falukról (Bakonya,Golgota,Kővágószőllős etc.) és a Pécsi-félmedencéről. Láthatjuk a Villányi-hegységet a Tenkessel és feltűnnek a horvát hegyek  égbe törő sziluettjei is. Ez a kis kitérő nagyjából egy -másfél órát vesz igénybe ,amire figyelni kell tervezéskor. Az útvonal rendkívül nehezen járható,fontos a jó cipő és a kellő bátorság a néhol igen keskeny ösvényen.Kis csapatunk matematikusa és statisztikusa,Laci barátom, kiszámolta,hogy a Szerkövekhez az útvonal átlagos emelkedése 28 %-os ,ami sok mindent elárul.Árulkodó még a megtételhez szükséges idő is. A nagyjából 1,5 km bejárásához jó 55-60 perc szükséges.

II.

Megérdemelt szusszanás I.

           A letérést követően a    pár lépést után elérte az óriási  földvár dnyi- határát. A hatalmas "várfalak" épségben fenn maradtak és azokat  átvágva alakították ki azt az utat,melyen ma beléphetünk a vár belsejébe.

A vársánc dk. áttörése

          A Jakab-hegyen elterülő hatalmas földvár építését korábban a keltáknak tulajdonították aztán az újabb kutatások kiderítették,hogy  Kr.előtt 750-ben ,a vaskorban egy a hallstatti kultúrához tartozó nép emelte a sáncokat. A két részre tagolt erődítmény a Kárpát-medencében ekkor a legnagyobb kiterjedésű vár volt. A sáncokat összehordott kövekből és földből emelték,magasságuk 6-10 m,csak a déli oldalon alacsonyabbak,mivel ott jobban védhető volt .A nagyobbik sánc mérete 550X800 a kisebbiké 400x250 m. A sáncok ma is megmaradtak,jól kivehetőek. Kr. előtt 350 környékén aztán tényleg a kelták foglalták el,akik amolyan királyi székhelyként használták. Róma térhódításával az új hódítók a  keltákat elűzték ők már nem használták a várat,hanem megalapították Sopianae-t ,a mai Pécs elődjét.

Zsongorkő,szinte a levegőben

         A várba lépve aztán pár lépést követően egy újabb kitérőt tettünk a Remete barlanghoz és a Zsongor-kőhöz. A letérésre egy méretes bükkfa oldalára festett felirat hívja fel a figyelmet.

           A Jakab-hegyi Remete barlang valószínűleg egy mesterséges un. átjáró barlang volt,mivel két bejárata is található rajta.Kialakulására több verzió is van,a legvalószínűbb,hogy a vár őrhelye volt.Különlegessége az volt,hogy homokkőben nyílt a bejárata.Nevét onnét kapta,hogy a hiedelem szerint egykor pálos szerzetes lakott benne.

Remete barlang

        A  Zsongor-kő ,a Babás szerkövek egyik nevesített sziklája ,melyet az erózió formált a vörös homokkőből a Jakab-hegy dny-i oldalán.Nevét állítólag egy Zsongor nevű fiatalemberről kapta aki inkább a kedvesével együtt a mélybe vetette magát mintsem a törökök fogságába kerüljön. A sziklaalakzatot a Mecsek Egyesület 1892-ben vaskorláttal látta el,1943-ban védetté nyilvánították a rendkívül meredeken mélybe szakadó kiszögelést.

Több mint 100 éves korlát a "lelátónál"

         A kilátóhoz,de helyesebb a lelátó szó, a Remete barlang érintésével értünk. A barlangtól természetes és mesterséges ,vörös homokkő lépcsőkön jutottunk le a vaskorláttal védett sziklára. A panoráma szinte leírhatatlan,ezt látni kell.Körülbelül az a látvány fogadott bennünket, amit a Babás szerköveknél már leírtam, Bőségesen kifotóztuk magunkat,játszottunk egy kis Titanicosdit, aztán amilyen nehezen lemásztunk a lelátóhoz épp oly nehezen visszakapaszkodtunk a hatalmas lépcsőfokokon a -hoz.

Leírhatatlan panoráma

Megérdemelt szusszanás II.

        Visszatérve a kékre, folytattuk a hullámvasútazást a Jakab-hegy platóján. A környező erdőben hatalmas medvehagyma mezők szegélyezték az utunk. Nem is értettük, hogy a hírek szerint miért tiltották meg a Nyugati-Mecsekben a gyűjtését.Így félve attól hátha felbukkan egy természetvédelmi őr ,nem mertünk szakítani ebből a csemegéből.Majd máshol,ahol nem ilyen szigorúak, bepótoljuk. 

Amíg  a szem ellát medvehagyma

        Mivel a terep jelentősen megenyhült,így pár perc tempós haladás után elértük a vár középpontjában található Pálos kolostor romjait.

A Pálos kolostor kívülről..

és belülről

       A Jakab-hegyi kolostort a XIII.sz-ban alapították. A hegyen az Árpád-korban létrejött egy település és valószínűleg  a templomának a helyére építették a kolostort 1225-ben, Bertalan pécsi Püspök parancsára. A török hódoltság idején a szerzetesek elmenekültek ,így az épület pusztulásnak indult. 1736-ban  Fonyó Sándor pécsi nagyprépost aztán remeték számára újjáépíttette,bővíttette. A kolostor ekkor élte fénykorát. Majd miután 1780-ban  II.József feloszlatta a szerzetestrendeket lakói elhagyták és a pécsi Püspökség gondozásába került. 1828-ban végleg elnéptelenedett,állaga rohamosan romlott. Az 1930-as években köveit nagyrészt elhordták egy közeli erdészház építéséhez,falait lerombolták,csak a földszinti részek maradtak fenn.A II.vh-t követően a Pálosok új templom építésébe fogtak,de a rendek 1951-es feloszlatása végett ez félbemaradt. Ennek az új templomnak a tornya ma kilátó.Régészeti feltárása 1976-ban indult meg,de ezek hamarosan megakadtak. Újabb feltárásra és a romok konzerválására, megőrzésére 2006-2007-ben került sor.

Az Új Templom

       Előbb az új templom pihenő padjainál tartottunk egy hosszabb pihenőt,ettünk egy csúcsbanánt,mely ma a csúcscsokit helyettesítette,frissítettünk,majd heves fényképezésbe kezdtünk. Bejártuk a kolostor megmaradt romjait,majd a  -on K-i irányba folytattuk túránk. Pár lépéssel elértük a hegy mocsaras tavacskáját és mellette a Cigány-kút szivattyús foglalatát.

Jakab-hegyi tavacska

       A tavacskától következett mai túránk legkönnyebbnek ígérkező szakasza ,a következő 2 km-en emelkedővel nem fogunk találkozni,viszont  vesztünk a magasságunkból több mint 160 m-t. Így tempós haladásba kezdtünk és pár perc alatt elértük a Földvár DK-i sáncát,ahol egy újabb áttörésen keresztül keltünk át. Itt található egy összefoglaló tábla a várról,valamint ezen a ponton kitűnően megfigyelhető a vár "falainak" szerkezete és  az összehordott építőanyagok is.

A vársánc dk-i áttörése

       Az áttörést követően előbb tölgyesben majd szálas bükkösben folytattuk a sietős lépegetést. Az út minősége itt valamivel már jobbra fordult,voltak összefüggő száraz,jól járható szakaszok,de a sár azért meg-meg keserítette az életünk.

      Talán másfél ezer lépéssel értünk el a Szaudó- tetőre,ahol újfent kereszteztük a DDP   jelzését . A tetőn található a Fenyves-forrás is, ami a  jelzésen érhető el. Ez jó 500 m-es kitérő csak oda,így mivel már jól elment az idő , most kihagytuk,

Tubes,Kis-Tubes ,s a Misina

      A tetőn egy nagy tarvágás eredményeként csodás panoráma tárult elénk a Nyugati-Mecsek két meghatározó csúcsáról,a 611 m magas Tubesről  és az 535 m magas Misináról az adótornyokkal.Itt láttunk egy pici szeletet Pécs látképéből,amit egész napra be kellett osztanunk.

      Folytattuk az ereszkedést a  -on és jó 5-600 m után megérkeztünk a Patacsi-mezőre(Szaudó-nyereg),ahol hivatalos teendőnk is akadt,mivel igazoló pecsétet kellet ütnünk az ítinerjenkbe. A új típusú  pecsét az un. Blokkház teraszán található és az épületet ábrázolja.

Érkezés a Szaudó-nyeregbe

     Itt találkoztunk Gyöngyivel és Lacival,gyorsan megbeszéltük az eddig megtett távot, elláttuk egymást tanácsokkal és tovább álltunk.

Patacsi-mező,Blokkház

          A Szaudó -nyeregnél keresztezte az útvonalunk a  melyen jobbra Pécsre,míg balra Orfűre lehet eljutni.  A kereszteződéstől látványosan megjavultak az útviszonyok,ezen a szakaszon már lényegesen kevesebb saras-dagonyás résszel találkoztunk,de azért időről-időre feltűntek a tócsák, dagonyák,hogy el ne feledjük a jó nevelést. Ezen a szakaszon a Mecsekre már a szürke mészkő jellemző,úgyhogy már ezt tapostuk ezerrel.

Bár egész nap ilyen lett volna

        Fiatalos,majd öreg erdőben emelkedtünk egyre feljebb ,élveztük az ébredező természet jeleit,illatait. Közben a nap is kisütött és kellemes meleggel cirógatott bennünket,így hamarosan a kabátok is lekerültek. Elhaladtunk egy vörös színű kereszt mellett ,mely egy természetjárónak állít emléket.

Emlékkereszt

      Az emelkedés közben előbb a  jelzést értük (kitér a Cinke tanya Emlékkőhöz,majd visszatér ) majd keresztezte utunk a  ( Orfű és Kismély-völgy  közt tekereg a Mecsekben).Mi pedig belekezdtünk a  Rózsa-hegy meghódításába. A  nem megy fel a csúcsra,csak a hegy hátáig kapaszkodik fel,amit egy kitisztított nyiladékon érünk el. Ezen a nyiladékon egykor magasfeszültségű vezeték futott valamelyik bányaüzemhez.

A Rózsa-hegy derekán

     A Rózsa-hegy hátáról hatalmas montán bükkök közt ereszkedtünk egyre lejjebb ,a fák közt fel-fel tűnt a Tubes csúcsa . Jó kilométernyi tempós ereszkedés után elértük az Orfűre vezető országutat, valamint a Remete-réti turistaút kereszteződést és pihenőt.

Érkezés Remete-rétre

        A Remete-rét az egyik verzió szerint Török Antal pálos szerzetesről kapta a nevét,ki Szentkúton remetéskedett és ide járt imádkozni,elmélkedni. A másik változat szerint a remeték kaszálója volt.

Remete-rét

        A szépen kiépített pihenőhelyen mi is tartottunk egy hosszabb pihit. Csipegettünk a hazaiból,frissítettünk élveztük a gyönyörű napsütést . Jó tíz perces punnyadást követően újra beröffentettük terepjáró bakancsaink és tovább álltunk. A Remete-réten találkozik  a mi jelzésünkkel ma már többedszer. a  valamint a  (Lapis felé). A mi   jelzéseink É-nak fordultak és rövidesen átkeltek az Árpádtetőre vezető műúton és egy meseszép útvonalon haladtunk tovább.

Szintezés a bükkösben

        Az ösvény hatalmas bükkök közt oldalazott ,hullámvasútazott tova,jobbról balról töbrök,víznyelők szegélyezték. Élmény volt haladni ezen a szakaszon (is).

Egy kisebb ....

és egy nagyobb töbör

       Jó másfél ezer méter után jobbról megérkezett a  (Lapis-Orfű),hogy egy darabig velünk tartson és együtt érkezzünk meg következő igazolópontunkhoz,a Büdös-kúthoz. A forráshoz való ereszkedés közben érintettük Füleki Mihály pécsi természetjáró Emlékművét,majd egy kis hídon keresztül megérkeztünk a forráshoz és a kulcsosházhoz,mely egy romantikus,idillikus helyen áll az erdő közepén.

Füleki Emlékmű

      A Büdös-kúti kulcsosház egy bájos kis réten áll,fenyőfákkal takarva. Eredetileg erdészháznak épült az 1900-as évek elején,majd a  Pécsi Spartacus természetjárói alakították át kulcsosházzá. Jelenleg a Mecseki Állami Erdőgazdaság kezelésében áll.

Büdös-kúti kh.

Büdös-kúti panoráma

       Először a Büdös-kút friss vizét kóstoltam meg,majd körbejártuk a kulcsosház szépen gondozott környékét és  elvégeztük az adminisztrációt,kicsit még nézegettük a régi tűzzománc táblákat,melyek egyikén egy kovácsoltvas oszlopon ez az intelem olvasható:
                               "Mecsek Egyesület-Madárvédő osztály

                                              "Csak a szívtelen és tudatlan nem védi a hasznos állatokat és éneklő madarakat."

          Megszívlelendő,hasznos tanács.

A felirat ellenére nem büdös a víz

           Innét elsétáltunk még a Feri forrás bő vizű foglalatához és a közelében található Baranya Megyei Természetjárók Panteonjáig,ahol egy néma főhajtással mi is megemlékeztünk róluk.

Feri forrás

A Baranyai Természetjárók Panteonja

         Ezt követően visszatértünk a   jelzésekhez és belekezdtünk az emelkedésbe  a Zsidó-hegy dereka felé. Itt előbb egy ösvényen,ami később szekérúttá szélesült , kapaszkodtunk tovább a szálas erdőben. az út mentén óriás farakások mutatták az erdészeti munka eredményét. Az út minősége itt megint leromlott sok saras,tócsás rész követte egymást ,alig győztük kerülgetni őket,több .kevesebb sikerrel.

Jó kis tüzelő lesz

       Jó ezer lépést követően megérkeztek a  jelzések (Lapis-Orfű),a kereszteződésben megálltunk Unferdorben János favágó emlékére állított keresztnél,ki itt vesztette életét. A  jelzések DK-i irányba haladtak tovább,pár lépés múlva aztán balra tértünk a sűrűbe és leereszkedtünk egy völgybe,melyből egy erős kaptatón emelkedtünk fel a Lyukas-hárs nevezetű, rendkívül sáros  kereszteződéshez,ahol a   (Lapis-Nagy-Mély völgy) keresztezte a RP-DDK útvonalát. Innét egy rövid kaptatón követően felérkeztünk egy vadkerítéssel védett csemetekert széléhez,ami egyben a Meleg-Mányi-völgy Természetvédelmi Terület határa is.

Egy favágó emlékére

Volt fejvakarás,hogy merre

      Itt jelzéseink a kerítés mellett jobbra kanyarodtak és egy füves szekérúton ereszkedve megkerültük a csemetekertet ,aminek a végén balra tértek jelzéseink és hamarosan kereszteztük,ma már sokadjára a   jelzéseket. Mi DK felé haladtunk tovább és pár száz lépést követően kiléptünk az Árpádtőtőre vezető műútra,melyen balra fordultunk.

A Meleg-mányi-völgyi T.T.határán

    Pár perc alatt ,egy rövid emelkedőt leküzdve, elértük egy erdészház épületét,ahol az út megenyhült és lejtésbe kezdett. Újabb pár lépést követően újabb kereszteződéshez (Keresztkunyhó)értünk,ahol a  jelzések(Döbörkapu-Meleg-Mányi-völgyi vízesések) keresztezték az utunk. 

Erdészház

    A mi jelzéseink itt jobbra fordultak s egy rövid erdei úton elérkeztünk egy újabb útkereszteződésbe ,ahol a  (Rábay fa-Fehér-kúti kh.)csatlakozott hozzánk.A kereszteződésben balra fordultunk és keleti irányba egy jó minőségű szintúton percek alatt elértük a következő,mai utolsó,pecsétes igazolópontunk.       

  

Keresztkunyhói elágazás

    A Fehér-kúti kh. a Letics-parrag ny-i kúpján épült a Pécsi TTe szervezésében és eredetileg turistaházként funkcionált Wolf József turistaház néven. 1970-es években megszűnt,utána vendéglőként tartott nyitva. Miután a vendéglő bezárt,kulcsosházként üzemel tovább.

Fehér-kúti kh.

Természetfutó Emlékmű

       A szépen rendben tartott  épületnél és pihenőnél elvégeztük a szükséges adminisztrációt,frissítettünk, majd fotózást követően tovább álltunk.A tisztásról indul a   melyen Pécsbányára juthatunk le.A mi jelzéseink a Letics-parragon előbb É,majd K felé oldalaztak tovább,folyamatosan lejtve. Itt egy szépen karbantartott,sétányszerű turistaúton kanyarogtunk .

Mohás sétányon

     Mai túránk utolsó szakaszán jó kilométernyi ereszkedést követően átkeltünk az Árpádtetőre vezető műúton és megérkeztünk egy szépen kialakított pihenőhöz ,ahol egy bekerített tölgy őrzi Tripammer Károly emlékét.

Tripammer -fa...

       Tripammer Károly Pécs első erdőmestere volt,Ő kezdte meg a Mecsekben a tudatos erdőgazdálkodást.

...és kopjafa

      Körbenéztünk a gondozott tisztáson,fotózgattunk és a lovak közé csaptunk,hogy letudjuk az utolsó métereket mai túránkból.A  K-.nek haladt tovább és egy koros tölgyesben  szintben kanyarogva haladt tovább. Az út vonalvezetése  követte a völgyek bevágódásait és egy igen hangulatos ösvényen vezetett ki a forgalmas 66-os főútra.  Árpádtetőre érkeztünk!

Kanyargás

    Árpádtető a Mecsek központjában helyezkedik el,Pécstől két kilométerre és a megyei jogú város egyik városrésze. Árpádtetőn triász kori üledékes kőzetet tártak fel,a közelmúltban épült a Mecsekextrém Park,mely talán hazánk legkedveltebb kalandparkja.1921-ben fontos történelmi helyszín is volt,mivel a Magyar Hadsereg itt lépte át a demarkációs vonalat és ezáltal Baranya elszakított részei visszatérhettek az Anyaországhoz.

A célban

        Átkelve a 66-oson még elslattyogtunk a Kalandpark bejáratáig,majd elgyalogoltunk az autóhoz,melyet Laciék egy zárva tartó kocsma előtt hagytak.  Tiszta cipőt és ruhát váltottunk,ránk fért, majd kocsiba pattantunk és egyéb dolgaink elvégzése végett Orfűre hajtottunk a már részben ismert útvonalon.

Mecsekextrém Park

Visszatérési Emlékmű

        Orfűről Abaliget vasútállomásra mentünk Gyöngyiért és Laciért kik közben szintén sikeresen végeztek. Ők is tiszta göncöt húztak és a kormányt haza felé fordítottuk. Útközben pótoltuk még elvesztett energia és folyadék veszteségeinket,miközben kiértékeltük a mai szenzációs napot.

       A mai nap a RP-DDK királyetapjának számító távon több mint 27 km-t tettük meg ,miközben felfele majd 1200,míg lefele 1000 m szintet küzdöttünk le.A szakasz a Mecsek legszebb részein vezetett végig bennünket,lakott területet csak egyszer érintettünk. Túránk során szebbnél -szebb részeken jártunk,feledhetetlen panorámák tárultak elénk,miközben a hegység felépítéséről ,történelméről is rengeteget megtudtunk. A szakasz felveszi a versenyt bármelyik OKT szakasszal is,egyik legkedvesebb helyünk lett a Mecsek. Biztos ,hogy visszatérünk még,hogy a most nem bejárt útvonalakat is megismerjük.

      Hazatérve mediterrán, olasz napot tartottunk és egy pohár Grappával és egy flaska eredeti Frzzante-vel jutalmaztuk meg magunkat.

Mediterrán jutalom

       Még több kép a szakaszról:

https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/RPDDKAbaligetVAArpadteto?authkey=Gv1sRgCPmst43qgojWpwE


https://goo.gl/photos/vrxCwGheYys1hgTEA

 Egy kisfilm a képekből:

   https://goo.gl/photos/N7qrGufULiyUXJFH8

     Térkép és szintrajz: