Sajnos a múlt héten nem
tudtunk elszakadni,így ma folytattuk a Balaton Kör bejárását a 11-es szakasszal ,Tapolca - Vonyarcvashegy
közt ami több mint 28km és felfele 695,lefele 712 m szintemelkedést takar , az útvonal elejét leszámítva
végig a Keszthelyi-hegységben vezet.
A mai napra igazi kiránduló
időt ígértek az időjósok, ami tökéletesen így is lett, sőt már-már meleg is
volt, jelentősen megnövelve a folyadék igényünket. Szerencsére bőven készültünk
inni valóval és ezen az etapon pár forrás is útba esett, úgyhogy nem adódott
ezzel sem gond.
A városból a Keszthelyi-hegységbe a
legegyszerűbb eljutni, a Billege mocsaras, vízfolyásos területén, amin
csak egy aszfaltozott út vezet át,így az
igazolófüzet kimondottan utal rá,hogy a Tapolca-Lesenceistvánd szakaszt ne az
igen forgalmas 77-es úton járjuk le,hanem
vegyük igénybe a Volán társaság járműveit. Ez a szakasz az OKT útvonalával
egyezik meg,így amikor azt teljesítettük
már letudtuk ezt a kellemetlen emlékeket idéző etapot,így nyugodt szívvel
hallgatunk az ítinerre.
 |
| A mocsaras Billege |
Korai,negyed 7-es indulás
után,pár perccel 7 után értünk a tapolcai vasútállomásra,ahol az autót hagytuk.
Rövid cihelődést követően, elkértük a mai nap első igazoló pecsétjét a 
és 
sávokon indultunk neki a túrának.
 |
| Indul a mandula |
Tapolca neve szláv
eredetű,a környék már a népvándorlás környékén lakott volt,első írásos emléke a
XII. sz. végéről datálódik. A török korban ,oly sok településhez
hasonlóan elnéptelenedett és csak a XVII.sz közepére népesült be újra. A város
leghíresebb szülötte a kalandos életutat bejárt jakobinus költő Batsányi János,kinek hamvai is itt nyugszanak. A város az ország idegenforgalmi térképén
is jelentős helyet foglal el, a Tapolcai Tavasbarlangnak köszönhetően.
Okulva a Keszthelyen
történtekből a város megismerését két részben ejtjük meg,ma csak az autóbusz
állomásig útba eső nevezetességeket érintjük.
A vasútállomást
elhagyva egy parkon átvágva értük el a város temetőjét,ahol az említett költő
sírja is található,de sajnos zárva volt még a kapu,így nem tudtuk meglátogatni.
A temető előtti Hősi Parkban a II. világháború tapolcai hőseinek az Emlékműve
található,valamint van még három emlékmű,mely a különböző nemzetek
katonáinak(német,amerikai és szovjet) állít emléket,kik a környék harcai során
vesztették életük. Egy rövid főhajtás idejére mi is megemlékeztünk róluk.
 |
| Néma főhajtás a II.vh.elesettei előtt |
A buszállomás felé útba
esett még az I. világháborús emlékmű is ,ahol újra megálltunk egy pillanatra,hogy
a szokásos tisztelgést megadjuk a Hősöknek.
 |
| Tisztelgés az I.vh. hőseinek |
Feltűnt a város
rendezettsége,tisztasága,mely a múlt rendszerben nem volt jellemző erre az
ipari(bányász) városra. Láttunk egy követendő példát,a mozgáskorlátozottak
megbecsülésére más várososok számára.
 |
| Csínos |
 |
| Példaértékű |
Pontosan akkor értük el a buszpályaudvart,
mikor beállt a mi járatunk is. Rövid, negyedórás buszozással értünk el túránk
igazi indulópontjához a már jól ismert
Fapados kocsmához.
 |
| A már jól ismert kiskocsma |
Lesenceistvánd első említése
a XIV.sz első felében történik,majd ez a falu is elnéptelenedett és csak az
1700-as évekre telepedtek meg újra.
A kedvező talajnak köszönhetően a
lakosok elsősorban szőlőtermesztéssel foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Érdemes megkóstolni a környék tüzes
borait,sajnos nekünk ki kellett hagyni,mert délután még vezetni kellett.
 |
| Róm.kat. templom |
A falu központjából a –on haladtunk a település
utcáin kanyarogva,majd elhagyva a falut
a Szilos oldalában folytattuk az utat szőlőtáblák és présházak közt,az út végig
emelkedett,hol szigorúbban,hol enyhébben.
 |
| Védett présház |
Kedélyünk jelentősen feldobta a rengeteg virágzó fa és nyíló növény ezer
színű kavalkádja,élvezetes volt a kaptatás. Rövidesen elértük a Belátó
oldalában a Máté-kút forrását, tartottunk egy rövid pihenőt,megkóstoltuk a
friss és hideg forrásvizet,gyönyörködtünk az alattunk elterülő táj
panorámájában. Bár kissé párás volt az idő,azért jól belátható volt a Tapolcai-medence
az összes tanúheggyel,a távolban a Balaton víztükre is megcsillant. Festői
látván!. Mivel a nap szemben sütött,így a fotót el kellett felednünk.Kár!
 |
| A Máté-kút |
A forrás után DNy-nak
fordultunk és pár száz méteren szintben haladtunk a Csengő oldalában egyre
elhagyottabb épületek közt,majd a jelek élesen jobbra fordítottak és egy kaszálón keresztül behívtak a Kő-orrára vezető erdei ösvényre. Mielőtt beléptünk volna
az erdőbe a biztonság kedvéért befújtuk magunk Szuku- nukuval. Az erdőben az ösvény többnyire
szuszogtatóan emelkedett,néhol kimondottan meredek volt. Amikor az OKT-t
teljesítettük akkor a jelzések elég nehezen voltak követhetőek,hiányosak
voltak. Mostanra teljesen fel lettek újítva és könnyedén követhetőek. Jó negyedórás
kapaszkodást követően egy meredek domboldalon értük el a Kő-orrának a vállát.
Most egy kiépített lépcsőn lehet megtenni ezt a néhány tíz métert,mi a múltkor
ezt nem találtuk és a meredélyen
egyik-fától a másikig ereszkedtünk
,jobbára gatyaféken.(Akkor ellentétesen jártuk be ezt a részt.)
 |
| Az erdőben |
A lépcső tejénél balra
fordultunk és szintben haladtunk pár száz lépést,míg elértük a 
jelezést,mely a Kő-orrának
csúcsára vezet fel. Először egy
rendkívül meredek ,de rövid , kopár domboldalt kellet letudni ,csak pár cserje
és bokor képezte a növényvilágot,viszont rengeteg szamóca virágzott már.
 |
| Szamóca virág |
Elérve a kopár domb
tetejét,a Máté –kútnál már megismert csodás panoráma tárult elénk ,készítettünk
pár felvételt és mivel ez még nem a hegy teteje ,így tovább indultunk a nagyon
ritkás jelzéseken.
 |
| Panoráma a Kő-rrától |
Az ösvény rövidesen
beért a vegyes erdőbe,a talaj egyre sziklásabb,kövesebb (bazalt) lett,viszont
alig észrevehetően emelkedett csak. Látszott a gyalogúton,hogy erre már egyre
kevesebben járnak,alig volt kivehető a csapás.
 |
| Bazalt folyam |
 |
| Csúcson |
A Kő-orra ,a környék többi hegyéhez hasonlóan vulkanikus
eredetű így itt is volt szerencsénk megkövesült lávafolyáshoz. Rövidesen elértünk
a 399 m-es Kő-orra magassági pontját jelző kőhöz. Rövid pihenést és nézelődést
követően elkészítettük a kötelező igazoló képeket,készítettünk pár képet a
lávafolyásokról és a meredek sziklákról. Sajnos a dús vegetáció végett a
kilátás elég korlátozott,így aki csak ezért mássza meg a hegyet az jobban
teszi,ha csak a kopasz részig jön fel.
 |
| Igazoló kép |
A már megjárt útvonalon
keresztül leereszkedtünk a jelzéshez, az Alsó-szőlőhegy
ültetvényei közt hol elhanyagolt,hol példásan gondozott terciák közt haladtunk. A már
ismert panoráma látványa fantasztikus, melyet a virágzó fák nyíló növények látványa emelt,ahogy az
olasz mondaná: bellissimá…
 |
| Elhagyatva |
 |
| Orgona |
 |
| ....."Amikor kinyílnak majd a violák..." |
Elérve a
Szépkilátás-pontot készítettünk még pár panoráma képet,mivel erről a helyről a
legteljesebb a könyék beláthatósága. Visszatekintettünk még a Kő-orrára és
folytattuk az ereszkedést a Várvölgyi-országútig,265 m magasságig.
 |
| Panoráma a Szépkilátás pontról |
Zala és Veszprém megyék határán
haladtunk a Horgos hétvégi telkei,házai közt pár száz métert,majd jobbra
kanyarodtunk Ny-i irányba,betérve a Barbacsi-erdőbe.
A már
teljes pompájában tündöklő vegyes erdőben hullámvasútazva haladtunk,jól járható
erdészeti úton. Az erdőt talaját hol
óriási,már virágzó medvehagyma mezők,hol
egyéb szintén virágzó talajtakarók tarkították a szivárvány minden színében.
Kicsit lassabban is tudtunk haladni,mert kedvenc feleségem lépten-nyomon érdekesebbnél-érdekesebb
fotó témákat fedezett fel,miket kár lett volna kihagyni.
 |
| Tavaszi lednek |
 |
| Metény |
 |
| Vérehulló fecskefű |
Elérve a régi kisvasút nyomvonalát a mai
napra végleg elhagytuk a jelzést,innét jó másfél km-en az egykori vasúti
töltésen haladtunk,majd egy, az eddigieknél is nagyobb medvehagyma mezőn
keresztül,leereszkedtünk a meredek hegyoldalon a Szent-Miklós völgybe ,ahol
elértük a + turista jelzést,melyen tovább kellett haladnunk D-DNy-i irányban.
A jelzett turistaútvonal itt megegyezik a Medvehagyma Tanösvény nyomvonalával,melynek
tábláiról sok érdekes információ tudható meg a környékről és a
Keszthelyi-hegységről.
 |
| Patakmeder kiszáradva |
 |
| Ikrek? |
A szurdok szerű völgyben vezető szűk ösvény többnyire emelkedve vezetett a
sziklák és kiszáradt vízmosások közt,vadregényes részeken keresztül az
Abrincsos –völgyig ahol egy széles erdei útra tértünk rá,azon folytatva az
emelkedést a Szent Miklós forrásig,melyhez egy meredek lejtő vezetett.A Szt. Miklós völgy a Keszthelyi-hegység talán legszebb része,kimondottan öröm volt a haladás,érdemes kitérni az OKT nyomvonaláról,megéri. A távolság is nagyjából ugyanannyi és rengeteg lehetőség van Büdöskút után visszatérni.
 |
| A forrás felé |
A forrás az egykori Vállusszentmiklós nevű település területén található,mely már századok óta
eltűnt. A forrás környéki erdőben az egyetlen magyar alapítású rend(Pálosok)
temploma és kolostora volt
található,melynek nyomai mára teljesen eltűntek csak egy-egy szikladarab
emlékeztethet rá.
Magát a forrást egy mesterséges beton
szalagcsíkon keresztül lehet elérni,nem érdemes próbálkozni átkelni
mellette,mert nagyon elvan iszaposodva ,a túra botom könnyedén tudtam lenyomni
csaknem teljesen.
 |
| Szomjoltás |
A forrás foglalása megegyezik volt
menyasszonyom születési évével,így volt nagy boldogság….
A hely egyben fényképes
igazoló pont,így elkészültek ezek a fotók is,majd megkóstoltuk a friss
vizet,mely igencsak jól esett,mert a saját készletünk igencsak megmelegedett
már. A forrás nem mindig ad vizet,sokszor kiszárad,nekünk szerencsénk volt,most
bő vízhozama volt
 |
| Igazoló kép |
A meredek emelkedőn
visszakapaszkodtunk a turista útvonalig,mely innét már 
sávként vezet a tovább is emelkedő erdészeti úton. Pár száz
lépés után elértük mai utunk legmagasabb pontját a Görbe-tető vállán lévő
Kutyasírokat 415 m magasságban.
A kutyatemetőben
katonakutyák sírjai találhatók ahová a szolgálat teljesítés közben elhunyt
kedvenceiket temették el a Görbe-tetőn lévő légvédelmi bázison szolgálatot
teljesítő katonák. A hűséges társak,mind a gazdájuk rangját viselték a
legmagasabb őrnagy fokozatban volt. A bázis mára bezárt,jelenleg egy egyszerű
átjátszó állomás üzemel a csúcson.
 |
| A kis hősök |
Mivel ez volt a mai nap legmagasabb
pontja,ezért lenyomtunk egy csúcscsokit,frissítettünk és az eddigi erdészeti
kocsiúton innentől ereszkedésbe fogtunk. Ezen a részen intenzív erdészeti munka
folyik ,így rengeteg kitermelt farakás mellett haladtunk a Büdöskúti
pihenőig,mely a közeljövőben lett
impozánsan felújítva. Itt egy hangos,fiatal bicajos társaságba
botlottunk,kik főzéssel,piknikezéssel múlatták az időt. Igazán nem nagyon
igyekeztek köszönni,így mi is mellőztük a kontaktus felvételét és egy gyors
fotó után tovább álltunk. Maga a hely ideális ilyen programokra és autóval is
aszfalton megközelíthető,így nagy népszerűségnek örvend.
 |
| Esőbeálló a Büdöskútnál |
Tovább haladtunk az eddigi
jelzésen,melyhez a pihenőnél a 
is csatlakozott. Talán kétszáz lépéssel
elértük a zöldhárömszög jelzést,mely a Pad-kő
409 m-es csúcsára vezet fel. Mi is erre a széles jól járható útra
tértünk rá és kapaszkodtunk a csúcs felé mely nagyjából 400 m-re van. A csúcs
felé vezető út kellemesen emelkedett,csak az utolsó 100 m volt meredekebb,de
kényelmesen saját tempóban könnyedén letudható.
 |
| Sztráda a kilátóhoz |
A csúcson jelenleg új kilátót
építenek a régi,elbontott helyére,így ez nem látogatható. A készültségi fokot
elnézve rövid időn belül átadják az impozáns új kilátót.
 |
| Vadiúj kilátó |
 |
| Kopjafák a pihenőnél |
A kilátónál található a Dr.Jakabffy
pihenő régi és új padokkal,ahol mi is elfogyasztottuk a hozott kajánk,kicsit
ejtőztünk,elkészítettük az igazoló fotókat és belefogtunk túránk utolsó
szakaszába,mely innen a célig már végig lejteni fog ,mígnem elérjük a Balaton
magasságát a 105 m-t.
 |
| Igazoló fotó |
Előbb a zöldháromszögön, a Pad-kű
erdőben leereszkedtünk a + jelig,melyen
jobbra fordulva visszatértünk a és jelzésekhez,hol balra fordultunk.
Jó ötszáz lépés után a végleg elhagyott bennünk és a Berzsenyi kilátó felé vette az irányt. Mi a Cser-völgy mélyútján folytattuk az ereszkedést
és majd 3 km után elértük a Cseri-kaput,ahol egy nagyon igényesen kialakított
pihenő és piknikező hely van kialakítva.
 |
| Elegáns pihenő |
Elhaladtunk a Fekete-hegy
lábánál és rövidesen elértük
Vonyarcvashegy szélső épületeit,melyek közt két kanyarral elértünk egy széles
utcát,mely a vasútállomásig vezetett
már. Innét még volt vissza jó 2 km és a kiszemelt vonat indulásáig 15 perc.
Átgondoltuk,hogy bármennyire is sietünk nem fogjuk elérni azt,így lazábbra
vettük a tempót. Átkelve az iszonyú
forgalmas 71.es főúton az első kávézóban megpihentünk és frissítettünk,mert jó
1 óra múlva jött a következő járat.
 |
| Felújítás alatt |
Nagyon jól esett a kávé ,a
hideg üdítő és a citromos sör,csak ezt
lehetett,mivel még vezetni is kellett.
 |
| Jutalom |
Ejtőzés után
letudtuk a vissza lévő 7-800 m-t a vasútállomásig,ahol megváltottuk a menetjegyet,elkértük
az igazoló pecsétet és már be is robogott a vicinálisunk,a Piroska néven ismert
motorvonat. Megérkezve Tapolcára autóba pattantunk és siettünk haza.
A mai szakasz 28 km
volt,de az első etapot busszal „jártuk” le,így ténylegesen cca.20 km-t
gyalogoltunk,miközben felfelé 695 m,lefelé kb 712 m szintemelkedést tudtunk
le,minderre 4 óra 55 percre volt szükségünk.
Összességében nagyon
élvezetes túrán vagyunk túl,nagyon kellemes időjárásban volt részünk. A
megújuló tavaszi természet ezer csodája, színei nagyban hozzájárultak, hogy
roppant feldobódva gondolunk vissza erre a napra. Soha rosszabbat.
Térkép és szintrajz a szakaszról:
