SOMOGYI       VÁRAK             II.RÉSZ





              A  középkori somogyi várak emlékei közti barangolásunk második részét olvassátok. Ez a beszámoló Észak és Külső Somogy még fellelhető,általunk választott erődítményeinek leírását tartalmazza. Ezeken a várakon és várnyomokon kívül rengeteg un. zsebvárnak,váracsnak a nyoma található még a megyében,talán egyszer lesz időnk azokat is felkutatni.



      9.   Szőlőskislaki Vársánc nyomok és az elpusztult Landord település      2015.Máj.18.



       Szőlőskislak,mely napjainkban is meghatározó szőlőtermű terület, már a római korban is lakott terület volt,melyet régészeti leletek bizonyítanak,itt haladt át   az egyik hadi út,mely Aquincumot Fenékpusztával kötötte össze.. Ezeket az időket a település Római út nevű utcája a mai napig őrzi.Valószínűleg a rómaiak honosították meg a szőlőkultúrát is a környéken.

A hadi úton,Kislak térképével

 
     A település a középkorban a környék jelentősebb falvai közé tartozott,amit a török defterek feljegyzései is bizonyítanak. Ezek szerint 1536-ban 16 adófizető portát tartottak számon.Az állandó harcok,sanyargatás végett elnéptelenedett a közeli Boclár-ral(Boglár) együtt és csak 1740 körül népesedett be újra a környék,mint földesúri majorság.

A "vár"

   1986-ban az akkor még létező Boglárlelléhez csatolták és azóta is településrésze Balatonboglárnak.



      A szőlőskislaki palánkvár történetét és megtalálásának körülményeit Horváth Iván helytörténész barátom írásából mutatom be,kiről már volt szó az I.részben A várat Iván fedezte fel és kutatja a mai napig,így Nála szakavatottabban senki sem tudna írni a területről. Ha esetleg valakit bővebben is érdekelne a környék helytörténete neki segítségképpen belinkelem Iván blogjának a címét,hol rengeteg érdekes írás található szűkebb pátriánkról:   Iván blogja

„Török-hagyás”, régi földvár Szőlőskislak határában

Jó három éve már, hogy egy tavaszi napon, Légli Attila barátomnak megmutattam a régi, kislaki, középkori templom helyét a Landordra vezető úton. Az 1980-as évek végén nagy átmérőjű gázvezetéket építettek ezen a tájon. Az árokásó gép a „Mernyei parlag” nevű helynévvel bíró terület dél-nyugati oldalán, egy körülbelül 12 méter hosszúságú falmaradványt és néhány sírt hozott felszínre. Levéltári anyagokból tudom, hogy 1432-ben, még 2 kis dénár tizedet fizet a kislaki pap az egyháznak. A középkori feljegyzésekből ismerjük, hogy a hajdani falu, a mai kastély területén és attól nyugatra húzódót.

Ahogy Attilával szemlélődünk, onnan kissé nyugatra, szemünk megakadt egy koporsó alakú dombvonulaton. Barátom mondja, hogy az az ő családja tulajdona, és az elmúlt őszön levágták az erdőt róla. Több évtizedes, környékbeli, régészeti történelmi kutatásaim arra a következtetésre juttattak, hogy a régen kereset földvár helye előkerült. A régi emberek, az elmúlt kétszázötven évben, ha a mezőt vagy erdőt járták és elhaladtak utódaikkal egy ilyen domb mellet, mindig megjegyezték, ez itt „török-hagyás”. Az itt élő föld népe tudatában volt a régi dolgoknak, és azt emlékezetében hordozta. Régi XVIII. századi térképeken, a Kishegy, Bánomhegy egész területén lévő erdőket „várszói erdőként” jelöli, beszédes helynév. Lipszky János hadmérnök 1798-as térképén, Kislaknál rom jel látható, s az akkori térképmagyarázatban latinul ez áll: „Árces defolata vel Rudera” /magas, elhagyott várrom/. Másnap, május hatodikán GPS műszerrel megkezdtem az adott terület felmérését. Ilyen lehetőség, hogy egy, közel nyolcvan éve erdő borította területet, a zavaró növényzet nélkül vizsgálni és felmérni lehessen, kevés kutatónak jut osztályrészül. Három hónapot vett igényben az egész szőlőhegyet elfoglaló objektum felmérése. A felmérés eredménye: valóban egy hajdani palánkvár volt a dombon. Az eddigi földvárkutatások arról szólnak, hogy e várak falainak töltését fából készített kazetták közé hordták fel. A legtöbb, a sík vidéken épített, általában mocsárral körülvett erődítményeknél ez így is volt. Az általam vizsgált kislaki palánkvár rendhagyó módon készült, itt az alapot adó löszdombot faragták le, és abból alakították a képen látható, nehezen járható rézsűket, szegletbástyák alapjait, és a feljárót biztosító mellvédeket. Így a lefaragott alapokra csak a felső védő falakat kellet felépíteni, melyet már a szokásos vert fal megoldása adta, általában két méter széles, és az egész várat körbefutotta. Ennek bizonyítása is megtörtént, sikerült bizonyítani a fal meglétét. Amelyből következtetni lehet az eddigi feltevésem helyességét, hogy e helyen több korszakon átívelő védmű, palánkvár állt. Természetesen e kutatásaimról egy nagyobb összefogó anyag készül. Sok ismeretanyag birtokában, a levéltári kutatások és a terepen végzet mérések alapján kijelenthetem, hogy Szőlőskislaknak igen jelentős történelmi múltja van.

H Iván - 2014.    

             Szőlőskislak,mint már említettem Balatonboglár kertvárosi része,így nagyon könnyű megközelíteni, a Lengyeltóti felé vezető közút mellett található. Autóval vagy kerékpárral a templomnál kell elkanyarodni és egész a Gaál Kastélyig haladni. Sajnos a kúria magánkézbe került a BB megszűnése után és azóta nem látogatható. A kocsit itt le lehet parkírozni és gyalog folytatni az utat D-i irányba. Az első lejtő után,a gázvezeték nyomvonalán kell jobbra térni és 50 méter után a szemünk elé tűnik a megmaradt várfal,ami,most  a dús vegetációnak köszönhetően kevésbé adja vissza az eredeti formákat. Ha van kedvünk,miután átmentünk a természetes "vizesárkon" érdemes megmászni a rendkívül meredek domboldalt,várfalat. Felérve a tulajdonképpeni vár belsejébe a környék megszokott,látványos panorámája tárul a szemünk elé. Érdemes megfigyelni,hogy a környező várakra(Fonyód,Szigliget,Csobánc stb),ami a könnyű kommunikációt tette lehetővé köztük, mind rálátni. Arra ,hogy a közeli szőlősgyöröki várral milyen kapcsolata volt nincs semmilyen információnk. Valószínűleg mindkettő a közeli Fácános várnak volt elő vagy zsebvára.

A vizesárok

           A bakancsos kirándulást kedvelők gyalog is felkereshetik a vár helyét,mivel a Boglárról Somogyvárra tartó    mellett található.

A meredek várfalon Ivánnal(Igazoló kép)

Kedvesem Ivánnal a várban(igazoló kép)

            Jelenleg sajnos nehéz megtalálni,mert semmilyen információs tábla nincs kint,de remélhetőleg valamikor erre is tud áldozni valaki.

A keleti falon

            Miután megmásztuk a "várfalakat" tettünk egy sétát a "vár" keleti és déli "falain". A helyzetet nehezíti,hogy a fennsíkon ma szőlőültetvény van,.így az magánterület,de ismerve a tulajdonosokat senkinek nem fognak szólni,ha ide veti a dolga.

Egykor vár,ma szőlő

A szokásos panoráma tárul elénk

      Befejezve a nézelődést vissza tértünk a földútra és a   -on tovább haladva elgyalogoltunk az egykor létező Landord falu hűlt helyére. A falura ma már csak egy gesztenye fasor emlékeztet. Jelenleg e környék a boglári szőlőtermő területek egyik legértékesebb része. 

A zöldön

Az egykori falu,a hírmondónak maradt gesztenyékkel

    Innét vissza gyalogoltunk a Kastélynál hagyott kocsihoz és indultunk utunk következő célpontjához.

A Kislakon készült további képek:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakKislak?authkey=Gv1sRgCKainOXT3Im2ag


      10.  GYUGY      ÁRPÁD-KORI   TEMPLOM és a KÁLVÁRIA    2015. Máj.18.

Gyugy címere

                               
        Gyugy község (ahogy a környékbeli külföldiek mondják:Giugi) ,már az avar korban is lakott település,melyet a megtalált Avar-kori temető is bizonyít.

       A honfoglalás környékén,eleink a diófát "gyugynak" hívták és mivel a környéken már akkor is rengeteg diófa volt,ezért róla nevezték el a települést. A környéket Somogy nagy részéhez hasonlóan a Bő nemzetség foglalta el szálláshelyéül. Ennek a nemzetségnek volt a leszármazottja I.Izsép,aki a faluban templomot építtetett,román stílusba. A templomot 1231-ben szentelték fel és a mai nap is használják Istentiszteletek tartására a szépen felújított,karbantartott műemlék épületet.

Az Árpád-kori templom

      A falu és környéke a történelem során  sok nemes tulajdonában volt,közülük csak a jelentősebbeket sorolom fel(Török Bálint,a Tóti Lengyel család,Széchenyi György,a Jankovics és a Kacskovics család).

Pihenő Ivánnal a "templomkertben"

       Meg kell még említeni a Kacskovics Kastélyt,melyet a család Ignác nevű tagja épített 1865-ben. A főúri  lak nevezetes volt 7000 kötetes könyvtáráról,melynek több ritkaság is a tulajdonában volt. A gazdasági épületeket és gyönyörű parkot is tartalmazó birtok a II.vh.után pusztulásnak indult. Elgazosodott,romos épületeit egy német család vásárolta meg,elvégezték a kezdeti állagmegóvásokat,de tovább nem igen jutottak a felújításban. A kastély nem látogatható!

Kacskovics Kastély

     A török időkben az adólajstromban Nagy-Gyugy néven szerepel és összesen két portát tüntetnek fel.


    Ma körülbelül 300 fő lakja a falut,igen népszerű,köszönhetően szép fekvésének, a külföldi letelepülők közt.

   
      A legenda szerint "Gyugynak harangot hozott a víz",erre épülve alakult ki búcsújáró-hely mivolta. Egykor nagy hagyomány volt búcsúba járni ide,amit a múlt rendszerben elhanyagoltak és csak 1994 után újították fel.

Búcsúi legenda

      Meg kell még említeni Jelenka György  polgármestert,ki 1994-es megválasztása után a lepusztult,haldokló faluból kitartó,tudatos munkával egy virágzását élő települést varázsolt. A helyiek azóta is hivatalában tarják a polgármestert. Érdekesség,hogy bármilyen színezetű volt  a regnáló kormány a falu mindig tudott forrásokat szerezni a település csínosításához,fejlődéséhez.

Jól látszik az eredeti és a hozzá épített rész

     Homokbánya működött a romos Árpád-kori templom alatt,ebből lett a  II.János Pál domb. A dombra felvezető Kálváriát ,Nemzetünk Csillagainak Emlékösvényének nevezték el.mely rendhagyó módon 21 stációból áll. A stációkon történelmünk nagyjainak emléktáblái vannak elhelyezve.

A Kálvária domb

A nem szokványos stációk egyike

    A 2007-ben felszentelt Örökkévalóság Parkját,mely a temetőben kapott helyet,maga Paskai Bíboros szentelte fel.

Az Örökkévalóság Parkjában

     A falut Szőlősgyörök felől lehet megközelíteni közúton. Balatonboglárról gyalog a   vagy a   turista jelzéseken lehet eljutni.


    Gyugyon minden látnivaló példa értékűen ki van táblázva,mindenhol információs táblák találhatók,melyek rengeteg tudnivalót tartalmaznak.

    
     Jó félórás nézelődés után álltunk tovább.


A többi Gyugyi kép: https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakGyugy?authkey=Gv1sRgCOSyy8_Y5Mr9Fw

    11.  BÉNDEK- a KIHALT FALU     2015.Máj.18.


        Béndek település régészeti leletek bizonyítják,hogy már az ókorban is lakott volt. Erre vezetett Észak-Itáliából a Duna felé tartó hadi út,melynek védelmére a rómaiak és az avarok is fegyvereseket telepítettek a környékre.

Béndek térképe

        A honfoglalás környékén szlávok lakták,kik az  évek folyamán elmagyarosodtak. Első írásos említése az Árpád-korban (1237) történik,ebből az időszakból templomrom is maradt ránk.

A XIII:sz.i gótikus templomrom 

    Ekkortól több nemesi család birtoka is volt,a település un.jobbágyfaluként funkcionált. A török időkig  gazda volt többek közt a  Kanizsai család, enyingi Török Imre,enyingi Török Bálint,Tahy Ferenc(kanizsai várkapitány).


    A török hódoltság alatt valószínűleg elnéptelenedett és csak a XVII.- sz- első harmadában telepítenek újra jobbágyokat a környékre,művelni a gazdag földeket és erdőket. Ekkoriban a Jankovich és a Lengyel család osztozott  a környéken.A falut ekkor Kis-Béndek és Nagy-Béndek néven említik.

   A XIX.- sz. közepén Kis-Béndek Kacskovics Mihály(a családdal már találkoztunk Gyugyon).míg Nagy-Béndek gróf Nicky Emmánuel tulajdonába került és nagyjából 300 fő lakott itt.

    A két településrész közt helyezkedik el a középkori gótikus templomrom, a temető és a klasszicista stílusú templom,melyet 1857-ben a Nicky család építtetett. Tulajdonképpen ma már csak ez a rész maradt meg és emlékezetet az egykor szebb napokat látott,csodálatos környezetben fekvő településre.

Felújítás alatt

   A két nemesi család felvirágoztatta a települést ,komoly gazdaságokat alakítottak ki és mindkét família kastélyt épített. Főleg állattartással és gabona termesztéssel foglalkoztak,de jelentős volt az erdő gazdálkodási tevékenységük is. Ezekben az időkben telepítették a környék Európa hírű mogyoró és dió ültetvényeit.

Kacskovics kúria 1930  körül

   Az államosítások után téeszcsé működött a faluban,amit aztán az 50-es években a hácsi Tsz-be integráltak. Ezek a gazdálkodási formák nem tudták a korábbi nyereséges üzemeltetést produkálni.

  
        1940-től posta,majd 1950-től bolt is működött a településen. Iskoláját 1965-ben zárták be.

       1950 után a két kastélyt engedély nélkül lebontották és az építőanyagát valamint az ingóságokat a környékbeliek széthordták.

   
        Az iskola bezárás után a falu lakói fokozatosan hagyták el a települést,legtöbben Hácsra költöztek be. Legutolsó lakója 1983-ban hagyta el a falut.

     
         Mára (alig 30 év alatt) a természet teljesen vissza vette a területet és semmi sem emlékeztet az egykori településre. Kivéve a már említett kápolnát és a temetőt.  A temetőbe még egy-két sírhoz évente egyszer-kétszer visszajárnak,de ezen sírok száma is vészesen fogy.

Elhagyott sír...

        A nagyon romos állapotba került kápolna felújítását Molnár Zoltán kántor vezetésével a környék katolikus közössége kezdte el 2009-ben. Sajnos a szűkös anyagi lehetőségek hiányában ,jóformán csak állagmegóvásra futja a felújítás nagyon lassan halad. 

       Minden szeptemberben megtartják a volt béndekiek találkozóját,valamint a Balatonboglári 622.-es Gaál Gaszton cserkész csapat szeptemberben minden évben Emléktúrát szervez a kápolnához. Ezen rendezvények bevételét a szervezők a templom felújítására ajánlják fel.  Reméljük sikerül találni valami forrást,mely  által komolyabb fejlesztések is lehetővé válnak.

Már csak ez emlékeztet az egykori falura

      Béndek, a szellemtelepülés Hácsról közelíthető meg,melyet csak Lengyeltóti felől érhetünk el autóval vagy autóbusszal. Legegyszerűbb az autót a helyi kocsmánál hagyni ,mivel ez előtt halad el a  ,melyen a legegyszerűbb megközelíteni a helyszínt. A bátrabbak és kitartóbbak Balatonboglárról is tehetnek egy komolyabb gyalogtúrát a vasútállomásról induló  jelzésen,mely Béndek érintésével tart Somogyvár felé. Ha csak Béndekig akarunk kigyalogolni,majd vissza cca 42 km-re készüljünk fel.A túra érinti a boglári,kislaki,györki szőlőültetvényeket. Az egykori Landord települést,valamint Gyugy nevezetességeit is. Látványos,érdekes útvonal. Ajánlom mindenki figyelmébe.

    Mi a helyi "műintézménynél" hagytuk az autót ,Ivánnal becsaptunk egy Sopronit majd a  -on Ny-nak indultunk,egy betonozott úton. Gyorsan fogytak a lábunk alatt a méterek,majd az út igencsak meredekbe csapott át.jobbról elkanyarodott a község temetője felé vezető út,majd rövidesen a betonút is jó minőségű erdészeti útba váltott. Felérve a nyeregbe ereszkedésbe kezdtünk. Kb.másfél kilométer megtétele után a jelzés balra az erdőbe hívott bennünk. Itt egy rosszabb minőségű szekérúton folytattuk utunk egy  erdőben,melyben jobbára a tölgy az uralkodó fa. Az út enyhén,de hosszan emelkedett(amolyan sunyisan),mígnem kiértünk egy fennsíkra,melyről szép panoráma tárult elénk a környék erdeiről,dombjairól,sőt még a Balaton víztükre is fel-fel sejlett.

Lassú emelkedés

   A fennsíkon továbbra is nyugati irányba haladtunk,jobbról előbb egy vadkerítés ,majd erdő,balról lengedező gabonamező szegélyezte az ösvényt.

Gabonatábla szélén

    Jó 500 m talpalás után elértünk egy mélyutat,melyen jobbra ÉNy-nak kanyarodtunk. Ez a mélyút hol meredekebben,hol enyhébben vezetett le a völgybe és a közelmúlt esőinek köszönhetően vízmosta és csúszós volt,így elég nehezen járható.                                                                                                                                                      

Mélyútban

              Bő kilométernyi gyaloglás után elértük a völgy alját,ahol a  É-nak      Landord felé kanyarodik. Mi innét a    jelzésen folytattuk a túrát. Pár száz lépéssel elértük az egykori falu helyét és felsejlett előttünk a domboldalon ,gesztenyefák árnyékában megbúvó templom képe. Az óriási gazban a dombra felvezető ,egykori út szépen le volt kaszálva,így könnyű volt felmenni a temetőhöz és a műemlékekhez.   

Beérkezés a "faluba"

     Nézelődtünk,fényképeztünk elmerengtünk az élet mulandóságán. A kihalt,lepusztult település hangulata titokzatos és érdekes egyben elszomorító is.  Sajnos itt sem találunk semmilyen információs táblát,pedig ha más nem is a XIII. sz-i kápolna romjai megérdemelnék.

A fák közt a templom

    Ezután nem maradt más hátra,mint az eddigi útvonalon visszatérni Hácsra ,meginni még egy Sopronit,begyűjteni az igazoló pecsétet és megcirógatni kedvesem,hogy hozzon haza bennünket.

   A túra távja cca. 7,5 km és könnyű terepen,jó utakon  vezet,200 m-es szintemelkedéssel


A Béndeken készült többi kép:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakBendek?authkey=Gv1sRgCImVgZ_mqrD5SQ   

   

    Térkép és szintrajz a túráról:

                              

     12.KEREKI       FEHÉRKŐ    VÁRA    2015.Júl.12.    

Kereki címere

        Kereki Külső-Somogyban a Kőröshegy-pusztaszemesi völgyben található, területéről őskori leletek is kerültek elő. Valószínűleg erre haladhatott el a Tihany-Balatonszántódtól délre induló kereskedelmi és hadiút,mely mentén már az őskorban települések alakultak ki.

      A  község első említése,Quereki néven, 1193-ból datálódik,III. Béla adománylevelében.A környék tulajdonosai,földesúrai voltak többek közt a székesfehérvári lovagok,Enyingi Török Péter,Báthori család és végül a XX.sz.első felében Bálványosi Satzger Pál.

      Nevezetességei közt a 2012-ben felavatott Horthy Miklós kormányzó szobrát és a település határában található Fehérkő várát érdemes említeni.

A nyugati fal

       Somogy a középkorban rengeteg várral rendelkezett,de ezek a történelem süllyesztőjében majd mind elpusztultak vagy csak nagyon csekély nyomuk maradt fent. Üdítő kivétel ezek közül Fehérkő vára,mely megyénk legjobb(egyetlen) állapotban fennmaradt várromja.

A belső várban

      Fehérkővárát a népi emlékezet Kupavárnak őrizte meg,mivel Somogyban Koppány szálláshelyén minden várat Kupavárnak neveztek. Ismeretes még a Katonavár elnevezése is,mely egy XIX.sz-i katonai térképen szerepel.

    A vár a település határában egy 283 m magas domb csúcsán található. 

    Valószínűleg  Anjou Károly király adott parancsot egy uradalmi központ építésére a XIV.sz. 30 éveiben,a környékbeli jobbágyfalvak felügyelésére és védelmére. Első említett kapitánya az erősségnek Czikó várnagy volt.


   1403-ban a trónkövetelő Nápolyi László csatlósa Marczali Miklós erdélyi vajda elfoglalta a király (Luxemburgi Zsigmond) tulajdonában lévő kereki várat is.Az ostrom során a vár jelentősen megrongálódott,majd évekig elhagyatottan állt. A kegyelmet kapott Marczali család csak 1408-ban kapott engedélyt a vár felújítására. Az újjáépítés során főként téglát használtak építőanyagként,ami elsősorban nem katonai hanem birtok központként játszott fontos szerepet.

Önerőből készült

   1474-től az ország mágnásai közé tartozó Báthori család(már többször találkoztunk velünk barangolásunk során) érdekeltségébe került.

   1490. ápr.6.,Hunyadi Mátyás halála után a  német-római császár(Habsburg Miksa) zsoldos csapatai lerohanták a Dunántúl jelentősebb városait,várait. E rabló  hadjárat folyamán a pici,jelentéktelen Kereki vár is áldozatul esett a dúlásnak.

    Az elkövetkezendő években a Fekete sereg, élén Kinizsi Pállal segítette visszafoglalni Báthory Istvánnak a család birtokát,de a vár felújítására nem áldozott a dúsgazdag család,mivel épületeit nem lakták. Így  1530-ig romokban hevert.

   Ekkor Perneszi Ferenc nemes megvásárolta és felújíttatta a várat és a környező épületeket,de sajnos a viszonylagos jólét nagyon kevés ideig tartott,mert 1543-ban a környékbeli keresztény végvárak katonái felrobbantották falait,nehogy a rohamosan terjeszkedő oszmán hódítók kezére kerüljön és befészkeljék maguk.

    Ezen okból a török idők harcaiban nem játszott szerepet,s török feljegyzések sem említik a várat,bár a környék a Porta fennhatósága alatt állt.

  Omladozó falait a XIX.sz.30-as éveiben kezdték el bontani,anyagát a falu templomába építették be. A bontás a XX.sz.20-as éveiben folytatódott ,akkor az építőanyagokat egy közeli vadászkastély építésénél használták fel. A kastély a II.vh.folyamán teljesen elpusztult.

Kopott lépcsők a meredélyen

  A vár területén az 1960-as évek elején folytak feltárások,ekkor kerültek elő a ma látható romok.Az ásatások rövid ideig tartottak,majd teljesen elhanyagolták a romokat,mindent beborított a bozót,a természet igyekezett vissza venni  a helyet.

       A 2000-es években egy lelkes,helyi várbarát társaság kitisztította a területet ,turista utat létesített hozzá,azóta látogatható.   


   
      Kereki a Szántódot Kaposvárról összekötő országút mellett található,Szántódtól 7 km-re,így egy esősebb napon kiváló program a nyaralásukat töltőknek is. Bakancsos turistaként Kőrőshegyről két útvonalon érhetjük el. Vagy a   -on indulunk a község központjából és a Kőrőshegyi-völgyhídat érintve haladunk a  -ig ,mely a várhoz vezet. A másik lehetőség,ugyanonnét indulunk a  -on,mely Bálványoson keresztüléri el a  -ot és így közelítjük meg a várat.

      Nekünk a mai napra is több vár felkeresése volt beiktatva,így autóval érkeztünk a faluba és stílszerűen a Dózsa György utca végén lévő Czikó pihenőből hódítottuk meg a 283 m magas Várhegyet.Elérve az tölgyes első fáit választási lehetőség elé értünk. Vagy megyünk a kényelmes,szerpentines  jelzésen,vagy felkapaszkodunk a rendkívül meredek emelkedőn. Valamikor erre is vezetett jelzés,de ezeket lefestették,gondolom a rendkívül nehéz járhatóság végett. Mivel reggel még erőnk teljében voltunk,így ezt a nehezebb,de élmény telibb változatot választottuk. A kezdeti lankásabb emelkedés után brutális meredekségű szakasz következett,néhol jelentős magasságú szintekre kellett fellépni. Kedvesem dicsért is a döntésért,de hősiesen küzdötte le métereket. A meredekség néhány helyen majd 80%-os lehetett. Igencsak fel kellett kötni a gatyót. Az emelkedő vége felé.néhány ,gondozatlan lépcső könnyítette a haladást,de ezek elhanyagoltsága végett nagyon kellett figyelni. Ezt az útvonalat csak jó erőben ,felkészült állapotban,  (cipő,bot)ajánlom mindenkinek. Gyakorlatlan túrázók,kirándulók mindenképp a jelzett utat válasszák.

Pihenő az első várnagyról elnevezve

 
      Fáradozásunk jutalmaként jó öt perc alatt elértük a vár sáncait és a külső várárkot. A felsőbb szinteken már a le-le gurult kövek,téglák látványa fogadott.

A kép nem adja vissza az igazi meredekséget

        A külső sáncot elhagyva aztán beértünk a megmaradt romok közé. A várat az említett helybeli várbarátok a lehetőségeikhez képest szépen rendbe rakták.látogathatóvá tették. Bóklásztunk az ódon falak közt,a képzeletünk vissza révedt a történelemben,próbáltuk felidézni milyen élet lehetett egykor e falak közt.

       Találtunk az egyik boltív falán egy kőbe vésett arcot,mely talán eredeti lehet. Erre utaló feljegyzéseket nem találtam.

Egy megmaradt oszlopdísz

      A dús vegetáció végett a kilátás elég korlátozott,csak észak felé adódott némi kilátás.

       Fényképezést követően,úgy döntöttünk lefelé nem a meredek lejtőn csúszkálunk le,hanem a hosszabb,de biztonságosabb   jelzésű ,kitűnően kiépített a hűs tölgyesben levezető szerpentines ösvényt választjuk. Mielőtt leereszkedtünk a vár aljába tettünk még egy rövid sétá az erdőben és kisétáltunk a  kereszteződéséig a hűs,árnyas tölgyesben,így a "gyalogos" rész  3,5 km-re sikeredett.

Igazoló kép a várban

      A várnál felemás érzéseim voltak,mivel köszönhetően pár lelkes aktivistának,kik társadalmi munkában kitisztították,látogathatóvá tették a várat az Ő általuk készített emléktáblán kívül semmit nem láttam.Továbbra sem értem,hogy a megye illetve a régió(Balaton) miért hanyagolja el a megmaradt ,csekély történelmi emlékeink helyét.

A Hősi Emlékműnél

     Ezután egy néma megemlékezés erejéig megálltunk a foci pálya mellett kialakított Hősi Emlékparknál,hol a helyi hősöknek és a "Puma" vadászezred egy hős pilótájának(ki itt szenvedett halálos balesetet) emlékművei találhatók.

Református harangláb

   
    Miközben elhagytuk Kerekit ,lencsevégre kaptuk még a Református Haranglábat és egy röpke időre megálltunk és elmerengtünk a  Horhty szobornál. Az egykori,vitatott életpályájú kormányzóról készült faszobor a róla elnevezett Parkban található az országút mellett.

A Horthy szobornál

Még több kép Kerekiről:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakKereki?authkey=Gv1sRgCPSb5Jm4louFpwE


    Térkép és szintrajz a gyalogos részről:

  13.  Böre-vár (Lulláról)     2015.Júl.12.

       A learások túlnyomó része a várat Ságvár területéhez sorolja,de mi a könnyebb logisztika végett a dallamos nevű Lulla település felől közelítjük meg.

Hősi Emlékmű a haranglábnál

      A látványos földvár csodaszép természeti környezetben a Jaba-patak fölé magasodó sűrűségben bújik meg ,szinte észrevétlenül. Csak az igazán beavatottak találnak rá.

       Ságvár a római korban fontos hadiutak kereszteződésében állt,így már akkor is erős várral rendelkezett,ami a 4.sz.-ban elpusztult. A környékre vetődő honfoglaló eleink(Ság törzs)megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Ekkor építhették a közelben Böre-várát is,melynek szerepéről nem sokat tudunk,valószínű  a Fok és Koppány közt húzódó hadiút egyik állomása volt.

A Böre-vár sáncán

    Ságváron a későbbiekben erős várat építettek,a török időkben sok csata színhelye volt,gazdag történelme egy másik történet. Egyszer talán lesz szerencsénk túrázni arra is ,akkor majd bővebben írok róla.

     A  Böre- várról jóformán semmit nem tudunk,a történészek ezeket a forrás nélküli erősségeket történelem nélküli várakként emlegetik,ezért nézzük meg a vár alatt egykor elterülő település rövid történetét.

      Bére falu a történelem süllyesztőjében nyomtalanul tünt el.még tulajdon vagy földrajzi nevek sem őrzik emlékét. Az enyészetet egyetlen hatalmas építmény a Böre-vár élte túl.

    Iraotk először 1082-ben említik a falut Berey néven.Majd bő száz év múlva említenek egy Kisberey nevű települést párhuzamosan a már létező faluval. Valószínűleg a két településrész egyesült,mert 1435-ben már csaj Bérét említik. Legutolsó említése 1536-ra datálódik,akkortól sehol nem említik többé.

   A falu és a vár tulajdonosai közt említhetjük az Ugaliakat,a Batthyanyiakat,az esztergomi káptalant és a szentgáloskéri Berei családot.

     

Le és feljárat a belső várba

    Mint már említettem az első várat valószínűleg a Honfoglalást követően építették meg a Jaba-patak völgyében az egyik hegyhát északi részén. A keskeny tető lejt a patak völgye felé,északon és délen egy-egy sáncárokkal vágták át a dombtetőt. Majd mindkét végére egy keskeny,magas föld bástya került. A vár közepén két magaslat van,melyek egymástól árokkal vannak elválasztva. Az egész várat sánccal vették körül.

     Ennek a földvárnak a megmaradt emlékeit az ország leglátványosabb földvárai közé sorolják.


    Sajnos a történelem viharai és a későbbi emberek mohósága(kincskeresés) alaposan elpusztították a várat,illetve a nyomait.

     Az előkerült csekély lelet azt bizonyítja,hogy állandóan lakott hely lehetett,a szerte-széjjel található kő darabok pedig arról árulkodnak,hogy valamiféle kőépület is állhatott a vár központi részén.

Meredek sáncfal részlet

      Lullát a közelmúltig csak Tab felől lehetett megközelíteni,egy zsák település volt. Pár éve,hogy elkészült a Balatonendréddel összekötő út,ami lehetővé teszi,hogy a csodás környezetben fekvő település az autópályáról is könnyedén elérhetővé vált.Ezt  a csendes  falut minden oldalról dombok és szebbnél-szebb erdők veszik körül ,így Külső-Somogy egyik ékköve. Igazi varázsát az eldugottsága és ismeretlensége adja.

    Az erdő mélyén megbúvó Böre-várat több turistaúton is megközelíthetjük. Egyrészt ha valaki a faluba érkezik az a  jelzésen induljon el,majd elérve a   és  jelzéseket ,azokon haladjon a  jelig,mely már a várhoz vezet.
     Megközelíthető még Ságvárról Somba tartó  turistaúton,amelyről a szintén a már említett  jelzésnél kell letérni. De nagyon egyszerű megközelíteni a DDP útvonaláról is,mely szintén a előtt halad el. Aki erre jár semmi esetre ne szalassza el,szánjon rá a kitérésre egy kevés időt,mert az ország egyik leglátványosabb földvárát fogja látni.

Letérés a várhoz

      Mi egy másik módját választottuk a vár felkeresésének,kocsival Jabapusztáig mentünk,majd bekanyarodva a lezárt erdészeti útra az első nagyobb fáig mentünk,ahol árnyékba hagyva az autót lábbuszra váltottunk.
    A keskeny jó minőségű aszfalton gyorsan fogytak a méterek a lábunk alatt. Jobbról dombok és erdők kísértek bennünk,balról pedig a végtelen napraforgó táblák mögött a Jaba -patak.

Napraforgó tábla

       Tempós haladással hamarosan elértük a leágazást,mely az árnyas vegyes erdőbe hívott bennünket. Széles,végig kellemesen emelkedőn haladtunk egy jól járható szekérúton egy vadetetőig,ahol a jelzések a fák közé térve emelkedtek tovább.A jelzések kivezettek egy nyiladékra ,ahol élesen É-Ék-nek fordultak. Na ennél a kanyarodásnál jött a fekete leves. A reggel tapasztalttal megegyező  meredekségű dombon kellett egyre feljebb kapaszkodni. A nyiladékot dzsindzsa fedte,de a nyiladék ösvénye le volt kaszálva! Nem tudtam hová tenni ,mire eszembe jutott,hogy tegnap volt a Löszölő teljesítménytúra,ami szintén érinti a várat. Gratulálok a szervezőknek,így jó ideig megkönnyítik az ide vetődő bakancsosok életet.

Feljárat a Böre-várhoz

     Mikor már a néha szó szerinti mászás közben már a fülünkön is vettük a levegőt,végre felértünk a nyeregbe.Ez nem egy hosszú szakasz,talán 250 m,de az micsoda 250.

    Ahogy felértünk behívtak a jelek újra az erdőbe és akkor tapasztaltuk,hogy nem is a nyeregbe hanem valószínűleg a vár sáncára értünk fel.Innentől már jobbára szintben haladtunk a valamikori vár sáncain,falain. Tényleg még a laikusnak is jól érzékelhetően felismerhetőek az egykori vár sáncai,falai,árkai stb.  Közben elértünk egy magassági alappontot 203m,melytől tovább bandukolva értünk be a tulajdonképpeni belső vár területére.  Jól kivehető volt a már említett két magaslat ,köztük az árokkal. Ezeket is sikeresen megmásztuk,leereszkedtünk az árokba. Egy kicsit vissza csöppentünk gyerek korunkba mikor is katonásdit játszottunk.  Micsoda helyszín lett volna ez akkor nekünk..

A belső vár falán

     Ez a vár tényleg bevehetetlennek tűnt,kár,hogy keveset tudunk róla. Mivel a várban nem volt kút,ezért a vizet a közeli Jaba- patakból hordták. Nem irigylem azokat az embereket akik ide felcipelték a teli vödröket.

Igazoló kép a magassági pontnál

     Már nem is csodálkoztam,hogy ismertető táblát nem találtunk. Minek is az ? Fölösleges pénzkidobás...

Tó a vadászháznál

        Majd félórát bóklásztunk a a várban,majd toronyiránt leereszkedtünk az erdészeti útig,ahol a mentén kigyalogoltunk még a közeli Ali-réti vadász házig,mely a Sefag kezelésében van.

Ali-réti vadászház

      Még nem volt szerencsém itt járni,meg is döbbentem a vadászház épületének és környezetének luxust árasztó hatásától. Leírhatatlanul csodás természeti környezetben egy domboldal alján lévő tisztáson bújik meg. A  park gondozottsága nem hagy kivetni valót maga után. A hatást egy ,valószínűleg mesterséges tó fokozza.,melynek partján egy oszlopcsarnok szerű fenyő sétány fut tovább a vadászházig.

Sétány a vadászháznál

     Kis pihegés és frissítés a tó parton  ,majd sietős léptekkel vissza mentünk a kocsihoz és irány a szandzsák egykori székhelye.
       

Tóparton

      Térkép és szintrajz a túráról:

     

      A környékről készült többi kép:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SopmogyiVarakLullaBoreVar?authkey=Gv1sRgCN_BpKO-zYS1DA

14.     Törökkoppány-A Somogyi Szandzsák székhelye  2015.Júl.12.         


   
                                    

A település címere

     

         Ha már jó sorsunk és  a letűnt világ keresése közben a vidékre vetődtünk nem illet volna kihagyni a  Koppány-völgyének legjelentősebb települését, az egykori somogyi szandzsák székhelyének felkeresését.

        Törökkoppány  Külső-Somogy keleti,eldugott szélén fekszik a Koppány-patak szeli ketté.
A Koppány völgye,mely dús, vadban gazdag erdőkkel és kitűnő gabona termő földekkel rendelkezett Géza fejedelem idejében a pogány és a kereszténység ellen lázadó somogyi herceg,Koppány nyári szálláshelye lehetett . Feltételezhetően már ekkor rendelkezett valami erődítménnyel,várral,mely az évszázadok nyomán nyomtalanul eltűnt. A várat,hasonlóan Somogy többi várához,Kupa várnak hívták. A helyi néphagyomány szerint Szt.István a környéken győzte le a lázadó fejedelmet 997-ben,de hiteles forrásokból tudjuk,hogy e csata Veszprém mellett zajlott le.

Rk.templom.

      A falut oklevelekben először 1138-ban említik "Villa Cuppan" formában,a majd kétszáz év elteltével keltezett pápai tizedjegyzékben "Koban" alakban fordul elő,ekkor már plébánia is található itt. Ebből az időszakból származik a mai róm.kat.templom szentélye is,mely a község legrégebbi látnivalója.

       Jelentőségének növekedésével a XV-XVI.sz-ban várat építettek a településre. A budai Pasa seregei 1551-1553 környékén foglalták el a várat,s a Pasa ekkortól tette a Somogyi-szandzsák(kerület,mai fogalmakkal megye) központjává. A szandzsákhoz 5 nahie(mai fogalmakkal járás)tartozott,melyek közül a koppányi nahie volt a legjelentősebb a maga 60 falujával.

II.János Pál szobra a templomkertben

       A török hódoltság idején elsősorban a várat építették,erősítették meg. Az ekkor épült magas földsáncok ,melyek majd teljesen körül vették a várat még a XX.sz elején is láthatók voltak.

     Közigazgatási célra a meglévő épületeket használták,a koppányi aga a mostani plébánia épületében lakott.Vallási célú épületeket is emeltek az oszmánok,a falu ekkor 2 dzsámival és 11 mecsettel rendelkezett.

Templombelső

     Ebben az időszakban ragadt rá a "Török" előnév a településre.

      A törökök természetesen itt is építettek "török fürdőt" ,melynek romjait a XIX.sz. végén széthordták,beépítették,így mára semmi nyoma nem maradt. A fürdő vízellátását a közeli Cseszme-erdőben fakadó un. Török-kút látta el,melynek vízét  kb.2km hosszú agyagcső vízvezetéken vitték a fürdőhöz.  E kútnak az építményei az erdőben ma is láthatóak.

Török-kút foglalata

    1587-ben Nádasdy Ferenc és Zrínyi György vezette végvári vitézek rövid időre visszafoglalták a várat,s a falut,de véglegesen csak Buda visszafoglalása után 1689-ben került magyar kézre és szűnt meg a szpáhi birtok.

    A falu szélesebb körben Fekete István regényéből ,s a belőle készült filmből vált ismerté.

A vezeték a faluba tart

    Török időkből sajnos nagyon kevés emlék maradt fent,a már említett kút építmények mellett,mindössze a sekrestyében található rituális mosdómedence és a plébánia kertjében található turbános sírkő tanúskodik.

    A Török Köztársaság 2001-ben a Rózsák Atyjának(Gül-Baba) életnagyságú szobrát ajándékozta a falunak,melyet a bektasi dervisről elnevezett téren állítottak fel.
     

Török idők emlékei

      A néphagyomány sokkal többet megőrzött ebből a világból,a neveket még ma is használják és ezek mind a török korra emlékeztetnek. "Fősővári temető,Küsővári utca,Asóvári utca,Hocsa-kert,Bég-útja vőgy,Csejzut ajja,Baba-Dag.


     1689 után Széchenyi Pál birtoka lett,1715-től gróf Esterházy Józsefé lett,majd 1726-tól fele részben a veszprémi Püspökségé,fele részben pedig Esterházy bírtok lett egész a XX.sz-ig.

A márványos csorgó

     Az egykori mezőváros jelentősége a XIX:sz végére,XX.sz elejére fokozatosan csökkent,az útépítések elkerülték ,mára egy elszigetelt,csendes faluvá vált.

     Említést érdemel még gazdag népművészete,Kodály Zoltán is megfordult a faluban és igen sok dallal járultak hozzá a helyiek a gazdag népdalgyűjteményéhez.

       Az egyik forrástól.egy siratóasszonytól maradt fenn a következő,örök becsű mondás:
  " Azt nem kő tanunyi,csak éreznyi kő."
   

Rk.templom

         Törökkoppány az egykor oly fontos település mára teljesen eljelentéktelenedett,elszigetelődött. Közlekedési szempontból is teljesen kiesik Tabról Kapolyon és Miklósin keresztül közelíthető meg rossz minőségű mellékúton. Illetve Tolna megyéből érhető el, a 61-es főútról Nagykónyinál lekanyarodva .

       Dél környékén értünk a faluba és először a falu központjába ,az egyetlen kocsmába(Presszó) tértünk be egy frissítőre és pecsételtetni az itinerünkbe,illetve információkat gyűjteni. Mindháromhoz rövid időn belül hozzájutottunk,így hamarosan bele fogtunk felfedezni a falu csekély megmaradt emlékeit.

      Mivel miséhez készülődtek,ezért először a róm.kat.templomba tértünk be. Szóba elegyedtem a sekrestyéssel ki végigkalauzolt a templom sekrestyéjében berendezett helytörténeti múzeumon. Itt gyűjtötték össze az egyházi emlékek mellett a kevés fellelhető török emléket. Látható a  már említett rituális mosdómedence,a két turbános sírkő néhány ágyúgolyó egy karcolat az egykori várról. Ennyi. Szomorú.

A rituális mosdómedence a sekrestyében

     Megnéztük még Gül-baba szobrát,és a templom előtt a márvány csorgót,melyből jó szokásomhoz híven kortyoltam egy jó ízűt.

Gül-Baba Emlélműve

    Mivel már időszűkében voltunk,így kocsival kimentünk a négycsillagos csilli-villi,modern Ifjúsági táborig,ahonnét előbb a on majd miután becsatlakozott a  is ezzel, együtt haladtunk a Cseszme-erdő emelkedőjén ,míg elértük a  jelzést,mely az eléggé elhanyagolt Török-kúthoz vezetett .

A hiper modern Ifjúsági Tábor

 

Igazoló fotó a Török-kútnál

   A szemetes kútfoglalatból csordogáló víz megkóstolását kihagytam,így fényképezés után visszatértünk a táborig,ahonnét még elkutyagoltunk a Gyertyános -forrás vadregényes foglalatához. Sajnos ez a forrás jelenleg el van apadva,így ezt sem tudtam megkóstolni,így nem maradt más hátra mint visszatérni az autóhoz és tovább indulni mai utolsó célpontunkhoz.      
   

A Gyertyános-forrásnál

A Szandzsákon készült többi kép:  https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakTorokkoppany?authkey=Gv1sRgCLKd37L7qLCSrQE

                        Térkép és szintrajz :

       15.     NYIM         KÁSI-VÁR    2015.Júl.12.



                                                               

Nyim címere

                                             
   



        Bár Nyim környékén már avarok,rómaiak is éltek,de  a falu sohasem volt jelentős lakosságú település,legtöbben a XIX. sz.vége felé éltek,jelenleg 200 fő körüli lakossága . Észak-Somogyban dombok közé ékelődve található.

   

Hősi Emlékmű a faluban

      Első okleveles említése  1193-ból Nyn néven fordul elő,majd 1229-ben III.Endre említi meg egy megerősítő oklevélben. Az uralkodók rövidebb-hosszabb időszakokra hol a hű nagyuraknak,hol az egyháznak adományozták a kiváló szőlő termő területet.

      Az oszmán hódítás idején a falu elpusztult és csak az 1770-es évek utolsó harmadában jelennek meg újra telepesek.  

Úton a várba

       A környék egyetlen nevezetessége a Kási-várrom a községtől cca 3km-re található a Nyím -patak völgyében.


    A Kási-várrom az ország egyik legnagyobb földvár maradványa. A  valószínűleg mesterségesen kialakított,meredek oldalfalú dombon álló ovális alaprajzú vár kb.29X21m. Alatta kettős árok és sánc rendszer fut,minek köszönhetően a vár teljes területe elkerülte a fél hektárt.

A belső vár

     A rendkívüli földrajzi fekvése kitűnő védelmi lehetőségként szolgált,meredek falai szinte bevehetetlenek voltak. 

     Építtetője ismeretlen,valószínűleg az Árpád-korban készült és az alatta elterülő egykori Kás falu lakóit védelmezte.A pici falut először 1229-ben említik,de a vár valószínűleg már az előző évszázadban is állt.  A környék gazdái a  székesfehérvári püspökség és a Csák nemzettség dudari ágából kerültek ki.

Várárok két oldalt sánccal

      A vár ismert írásos említése először és utoljára is 1424-ből datálódik ,amikor is "monsNagheg" (Nagyhegyen) lévő alakban említik.

Itt lehetett a bejárat

      A török hódoltság idején a közeli kisebb török kézen lévő  várak(Foki,Endrédi) nem nyújtottak védelmet a portyázó végváriak ellen,ezért a török várépítésbe kezdett. Érdekes módon nem a jól védhető Kási-várat erősítette meg ,hanem Ságváron kezdett várépítésbe. E döntésben valószínűleg a vár kicsi alapterülete és ezért csekély hadászati jelentősége jelentős szerepet kapott.

Meredek feljáró a vár belsejébe

     A település és a vár pusztulásnak indult és a török defterek már 1565-ben pusztaként említik.

    A környék nevezetessége még a Szent-László monostor egykori épülete,de azt mai túránk folyamán nem érintettük,majd más alkalommal keressük fel.

         A környék sűrű erdei kiváló búvóhelyül szolgáltak a XIX.sz-ban a szegénylegényekből betyárrá válóknak. A környéken a híres Somogyi-betyárok közül a Patkó testvérek bujkáltak és itt is lőtték meg őket,Patkó Pista sírja is a környéken található(Bábonymegyer). 

Patkó Pista síremléke(Bábonymegyer)

      A Nyimi dombtetőn,szántók közt egy hatalmas ,közel 200 éves fa áll(t)-sajna 2012-ben kiszáradt-mely kitűnő megfigyelőhely. A betyárok is ennek használták,ezért Patkó fájának nevezte el a népnyelv.

Élet s halál(Patkó fa)

      Nyim egy zsáktelepülés,szilárd burkolatú úton csak Ságvár irányából közelíthető meg.

      A Kási-vár gyalog Bábonymegyerről a DDP útvonalán haladva,Nyimből a legegyszerűbben a -on túrázva érhető el. Mindkét esetben a elágazásnál kell letérni és és jelek elvezetnek az ország egyik legnagyobb megmaradt földvárához.

     Mi az utóbbit választottuk és az autót a helyi szellemi központnál hagytuk(bót-kocsma kombó) és belevágtunk a túrába. Előzetesen azt olvastam,hogy cca 3 km-re van a vár a falútól,de érzésre ez jóval több. Meg nem mértem,de ahogy számolgattam idehaza legalább 4,5 km a távolság.

Mélyút a löszfalban

   Elhagyva a falut egy jól járható szekérúton kanyargott a jelzés velünk szántók közt. Az út végig emelkedett,egy-két helyen szigorúbb emelkedőkkel. Jó 500 m után az eddigi út egy mélyútba váltott és meredek löszfalak közt emelkedett. Felérve egy nyeregbe a jelzés jobbra fordult,innét  a a fennsíkon haladtunk érő búza és napraforgó táblák közt. A szekérút néhol leereszkedett egy-egy völgybe,hogy utána vissza térjen ugyanolyan magasra mint  amin előtte voltunk. A 33 fokos melegben kész élmény volt a poros,homokos úton bandukolni. Ráadásul a végtelen táblákon folyt a gabona betakarítása,így az is felkavarta a port. Élvezet volt .

Aratás

   Ezt az egyhangúságot viszont kitűnően kompenzálta a panoráma,mely elénk tárult. A végtelen gabona és napraforgó táblák mögött Külső-Somogy dimbes-dombos tájképe zárta le a láthatárt.Talán megyénk legszebb részén haladtunk.

Leng a kalász

    A végtelen szántók kitűnő fénykép alanynak bízonyúltak. Kedvesem hol a búzamezőben,hol a napraforgók közt kellett fényképezni. Elértük a már említett Patkó-fát,mely még mindig dacol az évekkel és elhalva is büszkén uralja a dombtetőt. Kár,hogy körbe ültetik minden évben,ráadásul most napraforgóval,így nem sikerült megközelítenünk.

Manyesz a gabonásban...

és a napraforgósban

    A fától már tartottuk a magasságot és szintben haladtunk a gerincen a hol learatott,hol még lengedező gabonatáblák közt.

     Elérve a   kereszteződést jobbra fordultunk és egy kerítés mellett haladva beértünk egy vegyes erdőben,melyben jobbára a tölgy dominált. Itt újabb jó fél km.után elértük a vár első sáncát ,melyen teljesen körbe lehet sétálni a belső várat. A látvány és az élmény leírhatatlan. A sáncon hamarosan elértük a vár "bejáratát",ahol leereszkedtünk a belső sánc aljára.

Már a finisben

    Itt egy örömteli meglepetés ért,mivel előttünk egy információs tábla tűnt fel,de ez sem a hivatalos szervektől van,hanem a kerületi erdész (Papp Úr) önszorgalomból,társadalmi munkában állította. Itt is köszönjük áldozatos munkáját.

Manyesz a"bástyán"

       Írtunk pár szót a vendégkönyve,fényképeztünk és megmásztuk a belső vár igen meredek falát. Bejártuk a belső falakat,kerestünk egy kevésbé meredek lejtőt és néhol gatyaféken leereszkedtünk a várárokba,ahol visszatértünk a táblához.

Igazoló kép a vár sáncán

    Nagyon jól éreztük magunk ebben a várban is,majd egy órát elbóklásztunk a kalandos helyen.

    Ezután nem maradt más hátra,mint visszatérni a kocsmához,leöblíteni a port egy pohár Sopronival,én 0/0%-sal és tűz haza.

Panoráma egy magaslesről

     Tartalmas túra napon vagyunk túl. Somogy eldugott,kevésbé ismert tájain barangoltunk. A térség szépsége,gazdag történelme megérdemelné ,hogy mind többen megismerjék ezt a vidéket.

A túráról a többi kép:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakNyimKasiVar?authkey=Gv1sRgCKqr786qq-nKew


    Térkép és szintrajz a túráról:

Jutalom

16.            FONYÓD      FÁCÁNOS(ALSÓ) -VÁR        2015.Júl.14.

        Fonyód történelmét a XIII. sz-ig már említettem a túramozgalom beszámolójának első részében ,így most onnét igyekszem folytatni.
           
       Fonyód nevét először 1082-ben I.(Szent) László összeíró levele említi "Funoldi" alakban. Az 1330-as évek környéki pápai tizedlevele "Sconold,Fonold" néven szerepel,ekkor már plébániával is rendelkezett a település.

Hajókikötő a város szívében

      Fonyód,mely eredetileg a tóti Lengyel családé volt, az 1500-as évek harmincas éveiben került házasság révén a híres török verő  kapitány palonai Magyar Bálint  tulajdonába.Az új tulajdonos 1541-ben a község templomát palánkkal megerősítette,árokkal körülvette. Később növelte a vár területét és újabb palánkokkal és árkokkal erősítette meg.

Fonyódi vár eredeti metszete

    A külső várárok négy sarkán erős földrondellákat emeltetett ,oldalfalát masszív palánk védte. A vár bejárata a mai Szt. István utcáról nyílot,ahonnét először külső várudvarba,majd egy újabb hídon keresztül a belső várba lehetett bejutni. A belső várban volt található a román stílusú templom és kőből épült erődítések és épületek voltak.Magát a templomot és az erődítéseket egy újabb várárokkal vették körül,mely 8 m.mély volt.

A valamikori külső várárok helye

    A rettegett hadvezér hírében lévő várkapitányt a török elleni harcok folyamán rendre elszólította a parancs a várból. Ezeket az alkalmakat kihasználva a törökök többször próbálkoztak a vár elfoglalásával ,sikertelenül,mivel a kapitány a szüntelen kirohanásaival,rajtaütéseivel sok borsot tört az ellenség orra alá.

Palonai Magyar Bálint

      A kapitány 1573-as halála után még két évig tartották a várat a végvári vitézek,de 1575-aug.3.-án elesett.  Az oszmán seregek elfoglalták a várat és a településsel együtt földig rombolták,így torolván meg a sérelmeket ,melyeket a hős kapitány és katonái ejtettek rajtuk.

A vár utolsó védőinek emlékműve a külső várban

     Ezután a terület elnéptelenedett és csak az 1700-as közepén  érkeztek újabb telepesek a pusztára,ekkor újra a lengyel család birtokában találjuk. Később gazdát cserélt falu előbb az Inkey családé,majd a báró Wodainer család kezére került.

      Fonyódról bővebben: ebben a beszámolóban írtam.

Igazoló képek I-II.

    A falu igazi fejlődésének a Dáli-Vasút adott igazi lendületet,mikor rengeteg ember talált munkát a vasútépítésnél.

A Sipos-hegy a kilátóból 

     A település a XIX.sz.végén kezdett fürdőhellyé,üdülőhellyé válni dr.Szaplonczay Manó főorvosnak köszönhetően,de ez már egy másik történet.

Délutáni panoráma a mólóról Badacsony irányába

    Az üdülőhely fejlődése,épülése azóta is töretlen. Jelenleg járási székhely,fontos közlekedési csomópont a térség egyik mozgatórugója.

    Az alsó vár elhanyagolt,elgazosodott területét Fitz Jenő által 1957-59 közt  tárta fel és rekonstruálta ,a már említett,Giulio Turco császári hadmérnök fenn maradt alaprajza szerint.

A vár mai  "fala"

    Ma a fácános várnak kevés falmaradványa, a vizes árok és a középkori templom csekély alapfalai láthatók.  Jelenleg parkként és játszótérként funkcionál,itt tartják minden évben a fonyódi hadijátékokat és rock koncerteknek is helyet ad. A fa építmények állapota romlásnak indult a palánkvár több része is felújításra szorulna.

A külső várban,előttünk a belső várárok

    Fonyódot  nagyon egysezrű megközelíteni,mind autóval mind tömegközlekedéssel,mivel országos főutak(autópálya) és fővonalak (vasút,busz,hajó) mellett található.

A belső várban

    Magához a várhoz nem vezet jelzett turistaút,de a település központjából a Szt. István utcán keresztül egy rövid séta közben könnyedén elérhető.

A belső várban lévő templom maradványai

    Mi egy rövid kirándulás keretében kerestük fel a várat és készítettünk felvételeket a vár jelenlegi állapotáról és a városról.

Az "Öreg Présház" csárda a vár fölött

 A többi kép Fonyódról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakFonyod?authkey=Gv1sRgCJuUwL7LstzG4QE








  17.       BALATONBOGLÁR     VÁRDOMB                   2015.Júl.14.

Naplemente a Gömbkilátóból

        A Somogyi-várak megismerését hol máshol fejeznénk be mint szűkebb pátriánkban Balatonbogláron,a nekünk legcsodálatosabb Balaton-parti városban. Városunk elsősorban a szőlő termesztésnek és bor,valamint pezsgő készítésnek köszönheti országos hírét. Sőt a kiváló szőlőkből ,kitűnő  helyi borászok által készített finomabbnál finomabb nedűk az országhatárokon kívül is ismerté és jól csengővé tették a város nevét.

A város jelképe

       Ezenkívül számos ,országos jelentőségű kulturális esemény(Méta Fesztivál,Kazinczy verseny stb) is növeli városunk ismertségét.

Ev.templom

      Boglár történetének bemutatásához segítségül hívom a már említett Horváth Iván helytörténész barátom,kinek három remekbe sikerült írásából próbálom bemutatni a város rövid történetét.

Kivehetőek még a sáncok

      Az elsőben  Iván barátom a Boglár név kialakulását és a település rövid történetét idézi fel:

Sokan, sokféleképp próbálták a Boglár nevet eredeztetni. A kutatók többsége a XII. századi oklevelekben fennmaradt tihanyi apátság birtok-felsorolásánál Baclár, Boclar nevet török besenyő eredetűnek gondolták. A latin nyelvű oklevelekben azért írták Boclárnak mert a latin ábécében a „K” betűt e formában nem írják, csak C alakban. Az idők folyamán aztán K betű G betűvé áthasonul, s lett „boclárból” Boglár. A tihanyi egyház birtokainak 1092. évi leírása szerint: „Egyhelyűt van Gamás falu a tihanyi egyház birtoka, tőle nyugatra fekszik az apát Baclárja rév kikötőjével egyűt”. A magyar nyelvben megkülönböztettünk BOGLÁR névvel ékszert, szövés anyagba beleszőtt mintázatot, mely anyagából kidomborodik, és a Boglárka nevű virágot. Egy régi monda szerint is falunk a boglárka nevű virágról lett elnevezve:

Valamikor réges-régen, még a Balaton sem létezett, e tájon élt két óriás, akik naphosszat csak azzal foglalkoztak, hogy ültek a földön, és markukkal a földet rakták egyik helyről a másikra. Így keletkeztek a túlparti hegyek, és ahonnan a földet kivették ott támadt a Balaton árka. Az óriásoknak volt egy kis szolgája, aki ellátta őket. Történt egy napon, hogy az egyikük véletlen úgy megszorította markával a kis szolgát, hogy az nyomban meghalt. Keservesen sírt a két óriás, és a kivájt mederbe hullatták könnyüket melyből aztán lett a Balaton vize. Az egyikük a halott kis szolgát letette a vízpart déli oldalára, és három marék földet tett rája sír gyanánt, a másik óriás leszakított egy szál Boglárka virágot és a dombocskák közepébe szúrta, és ettől az időtől fogva a helyet Boglárnak hívják. 

Természetesen a monda a nép ajkán évezredekig fennmarad. Csánki Dezső (1857-1933) Magyarország monográfiájának leírásában a következőket írja boglár és környékének falvairól: Boglár, Orda, Csehi, Szőlősgyörök, Szőlőskislak, Visz, Látrány igen ősi nevű települések, visszanyúlhatnak a kora kőkorig. Ezeket az M7 autópálya építése, és az azt megelőző, régészeti, leletmentő ásatások is alátámasztják. Bogláron több, mint 9000 éve élnek emberek, melyet a régészeti kutatások kézzel foghatóan bebizonyítottak. Az 1880-as évektől kezdődően, építkezések során kora kőkori sírok zsugorított, (magzat póz) csontvázai, pattintott és csiszolt kőeszközök kerültek felszínre.1980-ban a falu végén, a hajdani vadszőlők területén, csatornaásás közben rézkori tömegsírra bukkantam, melynek korát a régészek 7000 évre becsülték. A várhegyre a bronzkor embere építette az első földvár-sáncot, melyet aztán az avar előkelőségek kibővítettek, és a környék uraivá váltak. Temetőjük a kilátó utca építkezéseikor és az útépítés során előkerültek. A mai bugaszegi lehajtó út alatt VIII. századi, őslakossági temetőt tártunk fel. A temető elrendezése a mai temetők formáját mutatják. Az „S” karikás népek temetője soros sír elrendezésűek. Ezen kívül Boglár közvetlen körzetében további négy különböző korú temető létezéséről, valamint jó néhány településről van tudomásunk.

     A második írás a Várdombon található földvár maradványait idézi fel:

Kopaszdomb

A 165 méterrel a tengerszint felett magasodik a boglári várhegy a Balaton déli peremén, öblöktől csipkézve. Az 1900-as évek elején még teljesen kopasz felszínű domb volt, geológiai felépítését már korábbi írásomban leírtam. 1903-ban Kuzsinszky Bálint neves régész, kutatta a várhegyen található ókori sánc maradványokat. Megállapította, hogy a korai vaskor idején épülhetett a domb alap idomának kihasználásával. A déli oldalon kiásott félkörívű sáncrendszer védte, a kelti oldalt teljes hosszában lefaragva meredek védfallá téve azt.

Az északi és nyugati oldalak védelmét a természetes meredek szakadékos lejtők adták. A domb dél-nyugat oldalán ez időkben már igen kiterjedt őslakossági telepek húzódnak több korszakon át fejlett mezőgazdasággal. Ennek okán már Kuzsinszky professzor is rámutatott, hogy a dombon lévő erőd nagyságánál fogva csak külső támadás esetén szolgált védelmet a kis létszámú vezető rétegnek és a környéken élő embereknek. A régészeti megfigyelésekhez hozzátartozik a XX. századi régészeti kutatások során előkerülő a mai kilátó utca alatt és a nyugati oldalon húzódó, több történelmi korszakban használt nagy létszámú temető. A domb növényzettel való betelepítése Gaal Gaston földesúr nevéhez fűződik. A kegyúr jóvoltából 1909-ben, hosszas kísérleteket követően után fekete fenyővel került betelepítésre, mely sikerrel járt. Az ősi vár sáncai a mai napig láthatóak, sajnos a 1970-években a falu tanácsa, a könnyebb feljutás érdekében 150 méter hosszan betöltötte a sánc elejét a déli oldalról, majd a vízmű idetelepítése során is csorbult a látvány. A kilátó utca délre lenyúló lösz hátán 1910-es években szőlő és gyümölcsös kert alatt nyugodtak az ősök évezredes sírjaikban. Az 1950-es években, amikor a tsz silógödröket ásott, az akkori emberek arról meséltek, hogy kocsiderékszám hordták el a csontvázakat a berekbe töltésnek. Később lakóházak alapjainak ásásakor vesztek el az ősi sírok, a múltunk ékes bizonyítékai. Fájó szível a kutató a régész tudomásul kell, hogy vegye e szomorú tényeket, de legalább írásaiban maradjon fenn az eljövendő nemzedék számára.

H.I. - 2014 .

Séta a Várdombon

 Végül a Temető domb rövid történetét ismertető írás:

A boglári Temető domb története

Ahogy a löszrétegek rárakodtak egymásra, a bazalttufa dombot körülölelte, a történelmi korok embere is úgy hagyja nyomát rajta. Az ókor népei a pattintott nyílhegyet, később a csiszolt kőbaltát hagyták hátra e domb nyugati lejtőin. A réz- és bronzkor temetőinek urnába zárt hamvait a mellékleteivel, az összehajtott bronz kardokkal a déli oldalon találták meg. A rómaiak a domb legmagasabb pontjára - mely a tengerszint felett 168 méter - őrtornyot építettek. A honfoglalók díszes öv veretét és lószerszám veretét 1936-ban Szabó Ferenc községi jegyző kertjében gyümölcsfa ültetés során találták meg a keleti oldalon.

Szent László király 1092. évi összeírásában olvashatjuk, hogy Gamás faluról tesz említést, és itt jelenik meg először Boglár a kikötőjével együtt. „Ville Gamas, ibidem villa Baklar cum portu” Az ekkor még kicsiny falu a mai temető domb és a várhegy közötti nyeregben feküdt. Boglár 1211-ben a pápai tized jegyzékben már templomos hely volt. 1333-ban papja, Márk ötven kis dénárt fizet, 1426-ban Pálnak hívják a boglári plébánost. Aki a töröknek már 1552-ben adót fizet, és a fonyódi palánk vár elestével, 1575-ben fontos helyé válik a török hadvezetés számára. Molart János, Osztrák császári hadbiztos 1614-ben levelet ír a budai basának és nehezményezi, ”hogy a török castelt épít, boglár ősi templomának romjaira, kövét és fáját már összehordta”. A panasz ellenére megépült a török őrtorony, romjait még a XVIII. század végén Bél Mátyás említi, hogy e dombon fehérlő rom valamilyen erődtorony lehetett. A XVIII. század elején bekövetkezett úrbéri rendezés során Boglárt a Rendesi Bárány család kapja birtokul. Az eklektikus stílusú temetőkápolnát a Körmendy család építtette 1793-ban. A falunak 1932-ig, a nagytemplom megépítéséig nem volt temploma, ezért a kápolna felszentelt katolikus templomként is működött. Körmendy család birtokai Balatonlellén voltak, rokonságban álltak a Rendesi Bárányokkal. A temető domb nyugati lábnál Bárány Pál földbirtokos udvarházat épített 1825-ben, és a község részére ekkortájt adta a domb felső platóját köztemető céljaira. A temető különössége az volt, hogy a faluban élő három felekezetnek is szolgált temetőjéül az 1920 évek közepéig. Az 1840-es években a Rendesi Bárányok a Gyulai Gaál családnak adták át házasság révén a birtokot, a kegyúri jogokkal együtt. A Gyulai Gaál család kápolnája 1896-ban épült, neogótikus stílusban. A temetődomb mára megszépült, visszakapta régi fényét.

A régi temetőben

       Ma a Várdombon és a Temető dombon teszünk egy sétát,ezeknek a helyeknek az érdekességeit igyekszem bemutatni fotók formájában is. A város többi részéről ebben a beszámolóban találhattok fotókat és leírásokat.

Igazoló képek I-II.

      Az egykori földvár nagyon csekély nyomait láthatjuk már csak a Várdombon,melynek kopasz tetejét az 1900-as évek elején ültették be a ma uralkodó fekete fenyővel. Ekkor és a későbbi vízmű építésekor szenvedtek végzetes sebeket a még látható földvár nyomok,sáncok.

A valamikori "vársáncon"

      A Várdombot a mára a város jelképévé vált Xantus János Gömbkilátó uralja,melyről jó időjárási körülmények közt jóformán a Balaton egész víztükre látható. Északra a tanúhegyek és a Tapolcai-medence kiemelkedéseiben gyönyörködhetünk.  Keletre Külső-Somogy dimbes -dombos látképe tárul elénk,míg nyugat és dél Fonyód látképe és  a Nagyberek nádrengetege határolja a horizontot.

Kilátó távolból

Panoráma nyugat és dél felé

Panoráma észak felé

    A Gömbkilátó az 1967-es BNV-n volt a Belföldi Idegenforgalmi Hivatal pavilonja és a vásár bezárását követően került a városba. Gyorsan nagy népszerűségre tett szert az ide látogató idegenek közt. Sajnos az állagmegóvására vajmi keveset áldoztak,így elég gyorsan életveszélyessé vált,évekig nem lehetett látogatni.

A múlt században ültetett feketefenyők pár darabja

   A 2000-es években egy helyi vállalkozó kalandparkot és bob pályát álmodott ide és azzal a feltétellel kapta meg a területet,hogy a Gömbkilátót is rendbe teszi. Aztán évekig tartó pereskedés lett a dologból az építkezés is állt. Végre pár esztendeje zöld utat kapott a beruházás ,így újra teljes pompájában látogatható a kilátó,mely díszkivilágítást is kapott.

A bob és kalandpark fogadóépülete

    A Várdomb látogatottságát az utóbbi években jelentősen növelte a nyári bob pálya és a kalandpark,mely remek kikapcsolódást nyújt,nem csak gyerekes családoknak.

Panoráma a Temető-dombról

   A Várdombról a Kilátó,Árpád utca,Kápolna utcák érintésével lehet eljutni a Temető dombra,melynek fő látványosságai a Kék és Vörös kápolnák. A neogótikus kápolnákat a XIX.sz közepén és végén építették.

A Vörös-kápolna

    A Vörös -kápolnát a Gyulai-Gaál család 1896-ban,míg a Kék-kápolnát a Körmendy család 1856-ban építette. Liturgikus célokra már a múlt század közepe óta nem használják egyiket sem. A múlt rendszerben a kápolnák és a Temető-domb környékén teljes rendezetlenség uralkodott. A régi temető sírjai beomlottak,a kápolnák is siralmas állapotba kerültek,a dombon megkezdődött az erdősödés. A 70-es évek közepén hippik vették birtokba ,egyik botrány a másikat érte. Aztán az akkori Tanács megelégelte a dolgot,a Kápolnákat felújították,a dombot rendbe rakták

A Kék-kápolna

       A Kápolnák mellett szabadtéri színházat alakítottak ki,ahol  Kaposvári Csiky Gergely Színház  akkori legendás társulata tartott nyári színházi előadásokat.

A felújított színpad

        A Vörös és Kék kápolnákban azóta időszaki nyári képzőművészeti tárlatokat tartanak,főként ifjú,feltörekvő tehetségek alkotásaiból.

Modern alkotás a Vörös-kápolnában :"Térerő-Erőtér"

       A Temető -domb felújítása  is az utóbbi években kapott újabb  lendületet. A lepusztult színpadot megújították,a kápolnák is átestek felújításon. Ekkor hozták létre az impozáns Szent Erzsébet-parkot,melynek egyedien kialakított sétaútjain feledhetetlen kikapcsolódásban lehet részünk,miközben a Balaton panorámáját is megcsodálhatjuk.

A Szt. Erzsébet parkban

    A projekt keretében rendbe tették a még fellelhető sírokat és kitisztították az Árpád-kori kápolna még fellelhető maradványait.

Az Árpád-kori templom romjai

     Balatonboglárt érinti az M7 autópálya és a Déli vasút fővonala is,így a megközelítése nagyon egyszerű.

    Gyalog a Várdombot a település központjából a  on lehet megközelíteni egy könnyű séta során érintve a róm.kat. és ev. templomok modern épületeit,valamint az Acsády kastélyt..

Ösvény a Várdombra

 A temető dombra pedig a jelzésű turistaúton juthatunk el akár a város központjából,akár a Várdombról.

Acsády-kastély

     A temető-dombon egyúttal végére értünk a Somogyi-várakat megismerő túramozgalomnak. A kötelezően felkeresendő 12 pontot túl 5 szabadon választott helyszínt kerestünk fel,melyek megyénk életében hol kisebb hol nagyobb jelentőséggel bírtak egykor.

    Túráink során rengeteg új információval gazdagodtunk,eljutottunk általunk még nem ismert eldugott somogyi tájakra,falvakba.

    Sajnos csak a legismertebb középkori emlékek fértek bele az időrendünkbe,nagyon sok helyszínre nem sikerült eljutnunk,melyek szintén befolyásolták történelmünk. Igyekszünk folytatni ezt a megkezdett munkát.

  Külön köszönet Hevesi Zoltán sporttársunknak ki létre hozta és karbantartja ezt a túramozgalmat.



  Több felvétel Boglárról:  https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/SomogyiVarakBalatonboglar?authkey=Gv1sRgCO7V88GGtOXW9wE