2017. szeptember 9., szombat



        BFK. 1. TÚRA 2017.08.31.

           PÉTFÜRDŐ v.á.-BALATONALMÁDI v.á.


  " Völgyben,vadonban,rónaságon
         a békesség bolyong velem.
         Csak egy öröm van a világon
         s ez az öröm fegyvertelen"
                                        Áprily Lajos:Fegyvertelen vadász dala

             Az elfoglaltságaink és az élet úgy alakította,hogy több hónapos kihagyás után tudtunk csak kedvelt szabadidős tevékenységünknek újból hódolni. Mivel elfoglaltságaink továbbra sem engedik,hogy több napos túrákban gondolkodjunk,ezért egy újabb, a közelben található mozgalom teljesítésébe kezdtünk bele, Újkenyér havának  utolsó napján. Ez a jelvényszerző gyalogos túramozgalom a Balaton-felvidéki Kéktúra.

              A BFK-t a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség írta ki - a Millecentenárium évében,1996ban- és tartja karban. A túra útvonala a  K.gif jelzések mentén Pétfürdőtől-Badacsonyig tart több mint 100 km-en keresztül. Az útvonal felújítását 2009-ben végezték el,a jelzéseket folyamatosan frissítik. A mozgalomról bővebben a VMTSz honlapján tájékozódhattok.



Pétfürdő v.á.


                    A mozgalom első szakaszát Pétfördő vá. és Balatonalmádi v.á. közt terveztük teljesíteni,cirka 28 km-en,elfogadható szintemelkedéssel. Az útvonal nagy része gerinceken vezet,így igazán szép látképekre számíthattunk,bár a gyakorlatban a melegnek köszönhető párás időben ez korlátozottnak sikeredett.

                   Mára az időjósok még nyár végi kánikulát 31-33 °C -t ígértek,ami be is igazolódott,így a meleg elég kellemetlenül befolyásolta túránkat. A logisztikát úgy szerveztük,hogy Fűzfő-gyártelepről buszoztunk Pétfürdőre ,majd a túra végén Almádiból ide tértünk vissza.Mivel a nagy meleg miatt korán szerettünk volna elindulni,.így a 6,30-kor induló járatot céloztuk meg,aminek eléréséhez kora hajnalban kellet Alarmot vezényelni életem párjának. A mai napra(is) Ő állította össze a ruházatomat és nosztalgikus,fennkölt állapotának megfelelően Manna zöld szerkót készített elő számomra.


A BFK indulópontjában


                    Kissé álmosan kászálódtunk ki az autóból a busz indulása előtt 2 perccel,így csak kapkodászati tevékenységgel sikerült jegyet váltanunk a helyi érdekeltségű,érdekes formájú ,lepukkant autóbuszra,melyen valódi kihívás volt az utazás Pétfürdőig,ahova negyed nyolc környékén gördültünk be. Valóságos felüdülés volt megszabadulni az utazástól. Pétfürdőn a településre és a környékre oly jellemző vegyi anyag szag fogadott bennünket,mely a környék vegyi üzemeinek tudható be.Nem szívesen szagolnám állandó lakosként.


                         Pétfürdő,ipari nagyközség Veszprém megyében a Bakony déli lábánál,Várpalotától pár kilométerre. A környék a leletek tanúsága szerint már a Római - korban is lakott volt,első írásos említését 1082-ből olvashatjuk ,a Péti-vízen működő malmai által.A középkorban Peyt,Peth alakokban ismerték, ekkoriban Palota várának tartozéka volt. A török hódoltság idején elnéptelenedik és csak 1716-ban említik újra a melegvíz-forrásainak köszönhetően. Ekkor kezdődik újratelepítése is a környék urainak,a Zichyeknek köszönhetően. 1860 környékén fürdőhelyet építenek ki,ekkor épül a vasútállomása is. Mai nevét 1913-ban kapja.A településre jellemző vegyipar az 1930-as évek elején épül ki ,nemcsak a faluban,hanem a környéken is. A műtrágyagyárában készült a híres Pétisó,a márkanév külföldre is eljuttatta a település hírét. A II.vh alatt a gyárak hadiüzemként funkcionáltak,ezért több bombatámadás is érte a falut. A szocialsita érában jelentősen bővítik a gyárakat a magyar vegyipar fellegvára alakul ki a térségben..A tervgazdaság összeomlásával a gyárak csődbe mennek,nagyarányú leépítések következnek. A helyzetet a Péti Nitrogénművek Rt.stabilizálja és a település újra  a környék gazdasági életének meghatározójává válik.A település 1996-ban szakad el Várpalotától,azóta önálló nagyközség.



                               Leszállva a buszról a Székesfehérvár-Szombathely közti vasúti fővonal töltésén botladoztunk el az egykor sokkal szebb napokat látott,lerobbant állomás épülethez,ahol jó magyar szokás szerint szünetel a jegykiadás,de forgalmi személyzet még tartózkodik a valamikori forgalmas állomáson.

                             
A BFK indulópontjában

                             

                                    A Máv és a GySEV 20-as számú villamosított fővonala,a Dunántúl egyik legfontosabb vasúti pályája. A pályát a "Magyar Nyugoti Mozdonyvasút Társaság" építtette ,a forgalom 1872.október 3.án indult meg Székesfehérvár-Kis-Czelli közt.A vonalat a  2000-es évek elején villamosították.


A Péti-víz duzzasztott tava


                               Megkerülve az épületet, beütöttük ítinerjeinkbe az első indító  pecséteket az ellenőrző lapjainkra,majd rövid fotózás után fokozatosan növelve sebességünk ,belecsaptunk a lecsóba.A K.gif jelzések jól követhetően követték egymást a település utcáin. Pillanatok alatt elértük a Péti-víz felduzzasztott medrét és máris a  hosszú és hullámzó  Akácfa utcán koptattuk bakancsaink talpát. Jó kilométernyi hullámvasutazást követően Ny-DNy nak fordultunk és elkezdtünk kapaszkodni a Péti-hegy "égbeszökő "csúcsa felé.A Balaton-felvidékre oly jellemző növényzet közt,fekete fenyősben kapaszkodtunk a gerinc felé.Szervezetünknek újra  hozzá kellett szokni ehhez a mozgásformához. Az emelkedő elején még zihálva kapkodtuk a levegőt,tüdőnk a zsebünkben volt,de szervezetünk felismerte a már ismerős terhelést,így a zihálás is rövidesen alább hagyott. Mire stabilizálódtunk már fel is értünk a Péti-hegy  kopár,kövekkel borított gerincére,ahol hullámvasutazva kezdtünk a gerincvándorlásba. 


Berhida a távolból

                                 Felbattyogtunk a hegy 205 m magas csúcsára,az ott lévő térképészeti alapponthoz,ahonnét gyönyörű panoráma tárult elénk a Keleti-Bakonyról,Veszprémről ,az alattunk elterülő ipari medencéről,valamint a Balaton-felvidék dombvonulatáról. Északra tekintve ,a  távolban még a Balaton víztükrének csillogását is felfedezni véltük. Bár ez lehet,hogy csak a képzeletünk délibábja volt.


Gerinctúra


                                 A kopár fennsíkon a jelzésfestőknek a ritkás,csenevész növényzeten nehéz dolguk lehetett,de  tökéletesen oldották meg dolgukat.Bár vélhetően pár finnyás sporttársunknak hagynak ezek a jelzések kívánni valót maguk után.Sebaj,nekem semmi bajom velük és csak gratulálni tudok az ötletességükhöz.


A Csúcson! (?)




Távolban egy fehér tivornya


                                A K.gif-ok hosszan vezettek bennünket dombról-dombra bukdácsolva,miközben az ősz hírnökei is fel-fel  tűntek a sűrű aljnövényzetben.Továbbra is tartva eddigi irányunk, egy magasfeszültségi vezetéket  értünk el,melyeket már ismerősként köszöntöttünk ,már a köszönésük is barátságosabbnak tűnt.Egy napraforgótáblát megkerülve átbuktunk a Sukori-hegy oldalára és azon bandukoltunk tovább.


A Péti-hegy gerince


                               A megművelt föld sarkánál a jelzések DNy-nak fordultak és betértek a Vilonyai.Parkerdőbe. A széles kitaposott ösvény fokozatosan emelkedett,időről-időre tájékoztató táblák tűntek fel. Jó negyedórás vonulást követően újra kiértünk a hegy kopár,fekete fenyőkkel tűzdelt  gerincére. A kilátás itt is gyönyörű,festői volt.


Ismerősök


                               Egy idő után ösvényünk lejtésbe kezdett a Feső-hegy és a Sukori-hegy közt lévő Malom-völgybe,ahol a Séd igyekszik sebesen célja felé.Átkeltünk a Lepsény-Veszprém vasútvonal elhagyatottnak tűnő vonalán és a Séd gátján,vadregényes környezetben értük el a Berhida felé igyekvő forgalmas utat.  Megcsodáltuk a Séd zsilipét,majd beléptünk az utunkba eső első településre, Királyszentistvánra. Ezen a településen még soha nem jártunk,megkapott a rendezettsége,takarossága.



Vilonya-Parkerdő

                                  A Lepsény-Veszprém mellékvonalat 1895-ben adták át. A pályát a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Jelenleg csak a Veszprém.Királyszentistván szakaszt használják,de kizárólag csak teherforgalom van rajta,viszont a teljes szakaszt fenntartják,mint mentesítő vonalat.


Sín a sziklák alatt

                              

                                     A Szent  István Parkban rövid pihenőt tartottunk,ettünk egy energia szeletet,frissítettünk és szerelvényt igazítottunk.


A Séd völgyében

                                    Királyszentistván a Séd völgyében fekszik,Veszprémtől alig 10 km-re. Már a római időkben is lakott volt,ezt ásatási leletek is bizonyítják.A hagyományok szerint I. Szent István itt győzte le a lázadó Koppányt.A XVI.sz-ban Várpalota tartozékaként tartják számon. A török harcokban a falu többször elpusztul ,1650-től a Zichy Család a hűbérúr. Jelentős murva és kőbánya működik a környéken,mely a falu jólétét is jelentősen befolyásolja.


Duzzasztó a Séden

Királyszentistván



                                         A szusszanást követően tovább álltunk a falu dimbes-dombos főutcáján,a központban aztán  K.gif jelzéseink Ny-nak fordultak és pár lépés múlva ,átkelve a Bendola-patak rozoga hídján  már el is hagytuk a falut. Újabb irányváltást követően a Mogyorósi-hegy lábánál  kanyarogtunk,majd DNy-nak kanyarodva elkezdtünk mászni a csúcs irányába. Előbb lankásan emelkedtünk,majd a domb szigorúságba fogott és egyre meredekebben folytattuk a kapaszkodást.


Fárasztó volt

                                         Fekete fenyvesben értük el a hegy gerincét ,ahol jelzéseink Nynak fordultak  és hullámvasutazásba kezdtünk. Ennek a szakasznak a jellegzetessége az volt,hogy rövid,meredek lejtőn leereszkedtünk egy alig pár méter széles völgybe,majd ugyanolyan meredek, rövid emelkedőn felkapaszkodtunk egy keskeny nyeregbe. Ezt jó párszor ismételtük meg mígnem kiléptünk a Mogyorósi-hegy kopár fennsíkjára,ahol egy óriás kőbánya,Litér és a litéri Gázerőmű,míg távolban a Balaton csillogó keleti  medencéje tárult elénk.


Litér, tartalék gázerőmű

                                          Szóval volt fénykép téma dögivel,volt elfoglaltság. Szusszanást követően köves,kavicsos meredek  ösvényen ereszkedtünk Litér felé. Fokozottan kellett figyelni hova lépünk a köves talajon és ez jelentősen lassította a lejutást.Litérre a Varjas Vendéglőnél értünk be,ahol a mozgalom pecsétje is található. Kihasználva a kínálkozó lehetőséget letelepedtünk az árnyas kerthelyiség egyik asztalához és egy-egy sörrel frissítettünk és öblítettük le az út porát. 


Litér madártávlatból


                                            Ez alakalommal én húztam a rövidebb fűszálat,így én ittam a 0/0 ás citromos Borsodit,míg kedvenc feleségem egy üveg Millerrel jutalmazta magát. Jó 20 perces ejtőzést követően beütöttük az igazoló pecséteket és tovább álltunk.


Csak óvatosan

                                             Litér a Balatontól pár kilométerre fekszik a 72-es  főút mellett. A falut már a XI.sz-tól ismerjük,ekkor a veszprémi káptalanhoz tartozott. Ebből az időszakból származik a falu híres román-kori    református temploma.Veszprém 1552es elestével a falu is kipusztult és csak a török kiűzését követően népesült be újból. A környék XX.sz. eleji iparosodásával nőtt meg a lakosság lélekszáma,hisz a környék vegyi üzemei messze földről vonzották a munkát keresők tömegeit. Litéren üzemel az ország egyik gyorsíndítású ,gázturbinás tartalék erőműve .     


Frissítés

                                            Litért nagyon rövid részen érinti a BFK nyomvonala,így megismerni sem tudtuk .Miután  K.gif jelzéseink átvezettek bennünket az igen forgalmas 72-es főúton,előbb a Határ,majd a Táncsics utca takaros portái közt kapaszkodtunk DNy-i irányba. Közben sikerült lencsevégre kapni a múlt rendszer egyik  emblematikus jelképét,melyet gondos kezek újíthattak fel. Elkapott a nosztalgikus hangulat bennünket,melyből pár lépés múlva egy hypermodern csoda zökkentett vissza a jelenbe.


Egykor álom volt

Űrbusz



                                         Mire felocsúdtunk az érzelmekből,a Bendola -patakból felduzzasztott  tavacska mellett már el is hagytuk a falut és álmos,poros szekérúton bandukoltunk tovább enyhén emelkedve a Nyerges-hegy lábánál. Egy erősebb emelkedő végén elértük  a hegy gerincét,ahol  Balaton-felvidékre oly jellemző fekete-fenyvesek közt, köves -kavicsos ösvényeken fogyasztottuk a métereket az egyre melegebbé váló időben,többnyire nyílt terepen árnyék nélkül.


A falu tava

Fel a Nyergesre


                                      Az út természetesen folyamatosan "hullámvasutazott" alattunk,délre tekintve ahol a viszonyok lehetővé tették,folyamatosan meg-meg csillant a Balaton kéklő tükre. Pár kilométer után elértük a fiatal veszprémi  vértanúról elnevezett Bódi Mária Magdolna kerékpárút minőségi aszfaltját,hogy pár száz méter azon tegyünk meg


Ördögszántásos fennsík


                                       A letérés a kerékpárútról elég trükkösen van jelezve,ha nem figyelünk könnyű túlrobogni az alig észrevehető ösvényen.Ezen a részen a térképek Római-kori villa maradványokat jeleznek,de hiába meregettük éles sasszemeink,nem sikerült felfedeznünk őket.


Keskeny ösvény

                                      Az ösvény egy újabb trükkös leágazást követően tér át -ezt sikeresen benéztük,így pár száz métert sikerült rátennünk-a Rómkúti-völgy romantikus,vadregényes részére . Sűrű aljnövényzetű,bokros ösvényen kanyarogtunk a vízmosta ,szakadékos kiszáradt patakmeder mellett. 


A már ismerős Megye-hegy

                                        Egy idő után az ösvény elkezdett alattunk egyre intenzívebben kapaszkodni,ebből tudtuk ,hogy már a Megye-hegy platója felé közeledünk. A sűrű vegyes erdőben egyszer csak  becsatlakozott a nyomvonalunkba a Balatonfűzfőtől idáig emelkedő S.gif  jelzés,melyen  a Balaton-kör teljesítése során idáig haladtunk.Erről a túránkról itt olvashattok.


Tüskés úton

                                        Innentől már ismerős,ismert úton kapaszkodtunk a Megye-hegy derekán. Pár száz lépés múlva kiértünk a hegy kopár  platójára ,ahol tovább emelkedtünk. A K.gif-ok nem érik el a Megye-hegy csúcsát,attól pár tíz méterre D-re fordulnak és visszatérnek az erdőbe.


Csúscsoki

                                         Újabb irányváltást követően DNy-nak fordultunk és egy jártabb ,szélesedő ösvényen értük el az erdő szélét egy ismerős,lefektetett beton villanypóznánál. Itt életem értelme pihenjt  vezényelt,frissítettünk,megettünk egy hazulról hozott szendót,benyomtunk egy csúcscsokit,mivel nagyjából itt értük el mai túránk legmagasabb pontját.


Alattunk Almádi

                                           Jó húszpercnyi ejtőzést követően ,erőt vettem magamon és most én vezényeltem : "gázt neki.." . Kicsit nehezünkre esett a nekiindulás,kissé kijöttünk a formából ,irtó meleg is lett,ráadásul kedvesem egy korábbi gerincproblémája is jelentkezett,így úgy döntöttünk ha leérünk Vörösberénybe nem teszünk kitérőt a Malom-völgybe,ott már jártunk többször is,hanem nagyjából másfél kilométert rövidítve a Veszprémbe tartó országút mellett érjük el újra a  K.gif  jelzéseket,az Árpád-kori Erődtemplomnál.



Malom-völgy(2016 .május)

                                         Köves,sziklás ösvényen vesztettünk jelentős szintet ,míg elértük a 7217es országutat,melyen nem É-nak,hanem D-nek fordultunk  Jó ötszáz lépéssel értük el Balatonalmádi Vörösberény városrészét,ahol már járdán tudtuk folytatni a vonulást. 


Vörösberény-Erődtemplom

                                         A továbbra is lejtő útvonalon újabb pár száz lépéssel elértük az Erődtemplomot,ahol az imént elhagyott K.gif   jelzések is visszatértek. Innentől már újból ismert szakaszon haladtunk a Balaton északi partjának egyik legkedveltebb kisvárosának utcáin a központig.



Balatonalmádi, centrum

                                        Balatonalmádiról engedelmetekkel most nem írok,mivel ezt már e fentebb idézett túránkon részletesen megtettem, Ha valakit érdekel a kisváros története kérem olvassa el ott.


Igazolás I.

                                        Jó félórás menetelessel értük el a nyár végi utószezonban már kevésbé nyüzsgő városka főterét ,ahol a mozgalom igazolópecsétje is található. Azaz ez alkalommal csak található lett volna,mivel vandál kezek eltörték,így ma pecsét helyett igazoló fotókkal bizonyítottuk,hogy itt jártunk


.
Igazolás II.

                                       Az igazolás elvégzése után a Balaton egyik legjobb(volt) fagyizójában öblítettük le az út porát. Kedvesem egy Aperol Spritz-el,én pedig egy mentás limonádéval(fűszál effektus). 



Aperolkodás

                                         Jó félórás pihit követően a számtalan buszjárat egyikével tértünk vissza Fűzfőgyártelepre,az ott hagyott autóhoz. Még készítettünk egy képet az egykor nyüzsgőbb térről,majd kocsiba pattantunk és haza fele vettük az irányt. Útközben még pótoltuk energia veszteségeink,miközben értékeltük a mai napot.


Fűzfőgyártelep



                                       A mai nap nagyjából 28 km-t tettünk meg,körülbelül 450 m szintemelkedéssel. A túránk első része ismeretlen helyeken vezetett,nagyon élveztük a remek kilátást nyújtó gerincvándorlást. A második szakaszon már ismert részeken haladtunk és sajnos a fentebb vázoltak miatt nem úgy fejeztük be a túrát,ahogy terveztük. Ennek ellenére tartalmas,érdekes napunk volt,soha rosszabbat,csak ne legyen ilyen meleg.  :D

                                      Hazaérve ma egy vodka naranccsal és egy pohár Hungária sekt-el jutalmaztuk meg magunkat.



Jutalom



  Több kép a mai túráról: https://goo.gl/photos/qru6Xwa1nzME6MR76


  Mozgóképek:        https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=akD1LxJTDcQ


  Térkép és szintrajz:







                                            
                                     
                                             
                                  

                                                         


                            

2017. április 18., kedd

                                    



                      RP-DDK        21. TÚRA

                         KISMÓRÁGY  -  SZEKSZÁRD


                                      


                                       Az erdő hallgatag,
                                      nyugosznak a vadak,
                                      lankatag állal hevernek
                                      ágyán a hűs avarnak,
                                      mit a szelek levernek.
                                     majd újra felkavarnak.
                                                             Babits Mihály: Paysages intimes - 3 .Alkony (1 vsz.)  1906













                                        ...és akkor  végre eljött ez a nap is,Szelek Havának tizenegyedik napján befejeztük több mint 550 km-es vándorlásunk a RP-DDK nyomvonalán.A legutóbbi túránkat Kismórágynál sötétedés végett félbe kellett szakítanunk,így ma monstre táv(~32km) várt ránk több mint 1000 m szintemelkedéssel,úgyhogy volt mire gyúrni. A szakasz folyamán Kismórágyról indultunk és Szálkán,valamint Grábócon keresztül a Szekszárdi -dombság emelkedőin bukdácsoltunk a RP-DDK végállomásáig, Babits Mihály szülővárosáig,valamint a vörösbor fellegváráig Szekszárdig.

                                   
Szekszárd v.á.

                                        A mai napra igazi bolondos áprilisi időjárást ígértek a hozzáértők,ami tökéletesen be is igazolódott. Volt részünk szikrázó ,kellemes napsütésben,erős szélben sőt egy futó záporban is,mely Sötét-völgy után kapott el bennünket és keserítette meg a túra egyik legszebb részét egészen Kerék-hegyig.Egyedül a hőmérsékletre nem lehetett panaszunk a kellemes tavaszi meleg egész nap kitartott,így az idei év első rövidnadrágos túráját sikerült teljesítenünk. Bár lehet,hogy csak mi vagyunk az átlagnál hidegebb vérűek,mert a Sötét-völgyben lévő kirándulók dzsekiben és hosszúnadrágban elég fázósan néztek ránk.


A Szekszárdi-dombság lankái,távolban a Zengő



                                    Mára a logisztikát egyszerű volt megszervezni,csak Kismórágyig kellett eljutni valahogy. Ez nem is volt a legegyszerűbb,mert az egyetlen ésszerű időben induló vonat is 7h2'kor indult Szekszárdról Bátaszékre,ahonnét busszal tudtunk eljutni az indulási pontunkhoz.Így már hajnali 4-kor szólt a kakas,hogy auf! A korai időpontnak köszönhetően a gyér forgalomban fél hét után pár perccel értünk Szekszárd vasútállomásra. Így volt időnk kényelmesen megvenni jegyünk ,fotózni és még kávézásra is jutott időnk. A kávéra elég háklisak vagyunk,de most be kellett érjük  váróteremben lévő automata gép kávénak nevezett löttyével,mivel Szekszárdon resti már nagyon régóta nem működik,sőt még a jegypénztár is csak délután fél ötig van nyitva.Igazi mellékvonali élet tanúi lehettünk.


Indulás

                                   A Sárbogárd-Bátaszék vasútvonal Tolna megye székhelyét kapcsolja be az országos fővonalba. A vasúti pályát két lépcsőben építették meg ,először a Rétszilas(Sárbogárd)-Szekszárd szakasz készült el 1883 decemberében. A vonalat aztán 1887-ben hosszabbították meg  Bátaszékig. A vasútvonal Rétszilasnál a Budapest-Dombóvár-Pécs ,míg Bátaszéknél a Dombóvár-Bátaszék és a Bátaszék-Baja-Kiskunhalas fővonalakhoz csatlakozik. A forgalamat elsősorban Bzmot motorvonatok bonyolítják le,melynek elterjedt nevei még a Piroska,a csöcsrázó és majomringató alakok is.


Bátaszék v-á.-


                                 Vonatunk a menetrend szerint pontosan érkezett meg és ízelítőt kaphattunk a GySEV és MÁV közti  minőségi különbségből. Nagyon látszik,hogy a melyik milyen tulajdonban van.Alig húsz perces zötykölődéssel érkeztünk Bátaszékre,melynek állomás épülte szintén nem a legtökéletesebb állapotban leledzik. Kisétáltunk az állomás előtti buszmegállóhoz,ahova fél nyolckor érkezett a reggeli gyűjtőjárat Bonyhád felé,mely bejárja a dombok közé zárt apró településeket. Nagyon kedves sofőrünkkel jót beszélgettünk,így elröppent az idő és 7,50-kor már meg  is érkeztünk Kismórágyra túránk indulási pontjához.


A mai első lépések

                       
                                 Rövid szerelvényigazítást követően a buszmegállóból DNy-i irányba indultunk tovább és pár perc alatt elértük a mozgalom K.gif  jelzésű nyomvonalát,így innét ezeket a jeleket követve haladtunk tovább a Lajvér-patak völgyében. Jelzéseink pár száz méter múlva időszakosan elköszöntek a pataktól és egy birka akolnál É-nak fordultak és elkezdtek kapaszkodni a Szekszárdi-dombság első emelkedőjére ,az Öreg-templom-hegyre.

                       
Életkép egy szurdikból

A Mecsek az Öreg-Templom -hegyról


                           A Szekszárdi-dombság a Dunántúli-dombvidék kis területű tagja.Északról a Völgységi-patak ,délről a Lajvér-patak míg nyugatról  a Rák-patak,keletről pedig a Sárköz határolja.Kiterjedése nagyjából 150 négyzetkilométer. Legmagasabb pontja 285 m.melyet a helyiek egyszerűen Óriás -hegynek neveznek.A termékeny lösztalajnak köszönhetően kitűnő szőlő termesztési adottságokkal rendelkezik,területén már évezredek óta folyik a szőlő -és bor feldolgozás. A Szekszárdi-borvidék neve már évszázadok óta összefonódik a vörösborkultúrával.



                               
Tűzkő Birtok



Útkereszteződés a Radnai-magaslaton


                           Jól járható,löszös szekérúton kapaszkodtunk,mely előbb lazán nyitott,aztán egyre jobban begorombult.Bemelegítésnek pont jó volt. A kopár dombról szép kilátás nyílt a Mórágy-tömbre ,valamint nyugatra a Mecsek magasabb csúcsai is jól kirajzolódtak,élükön a  Zengővel. Elérve a domb gerincét aztán két kerítés közé érkeztünk,balról a Tűzkő Birtok szőlői,jobbról pedig egy gyümölcsös mellett haladtunk hosszú percekig. Az út továbbra is emelkedett,hullámvasútazott alattunk,így tempósan tudtunk haladni és hamarosan elértük a Radnai-magaslat útkereszteződését ahonnét a K3.gif és a Zöld kereszt turista jelzés jelzések indultak útjukra. A mi  K.gif  jelzéseink balra kanyarodva az erdőbe térve elkezdtek lejteni . Hangulatos tölgyesben ereszkedtünk a Mőcsény-hegyről egyre meredekebben DNy-D-i irányba,a végén már elfogyott az út és ösvényen,bokrok közt értünk  egészen a Szálkai-tó szintjéig,ahol jobbra ÉK-i irányba fordultunk,az ösvény újra szekérúttá szélesedett és egy idő után kiért a víztározó partjára,a tavat két részre osztó gátnál. A tó nyugati fele a vizisportok és fürdőzők számára nyújt örömöt,míg a keleti rész a horgászok paradicsoma. Innét hangulatos vízpari séta közben fogyasztottuk a métereket,a jő időnek köszönhetően rengeteg horgász próbálkozott beszerezni  a közelgő ünnepekre a finomabbnál finomabb halakat. Bár elmondásuk szerint inkább csak keszeget,kárászt fogtak,a nemesebb halak elkerülték őket.


Ereszkedés a Mőcsény -hegyről

                               A halőr házát elérve elhagytuk a romantikus környezetben lévő tavat és az országúton bandukoltunk tovább Szálka irányába,melynek szélét pár lépéssel el is értük. Az országútnál csatlakozott hozzánk a DDP P.gif jelzése,hogy a faluig hátralévő pár tíz métert együtt tegye meg a két útvonal.


A Szálkai -tónál I.

II.

Felriasztott vadkacsák

                         Az országúton pillanatok alatt elértük a falu központjának számító terecskét,ahol a két mozgalom igazoló pecsétje is található a Trófea Sörözőben. A tér központi helyén egy világbajnok szarvasbika élethű szobra látható,melyet még 1891-ben ejtettek el és több mint 60 évig viselte a büszke címet. Csodálkozás és fotózás után betértünk a helyi társadalmi élet központjába,ahol többek közt lóversenyfogadással is ellehet tölteni az időt. A kora időpont végett(még nem volt 9h) mi voltunk az egyetlen vendégek,így nagyon jót beszélgettünk a fogadóssal,ki azon szerencsés német ajkúak egyik leszármazottja aki megúszta az esztelen kitelepítést a második világégést követően. Tőle tudtuk meg,hogy a falu közössége rövid időn belül kitaszítja a nem oda illő elemeket,így sem kisebbségi sem lump elem nem lakik erre fele.


Érkezés Szálkára

                         Igazoló füzeteinkbe mind a két mozgalom pecsétjét benyomtuk és ledöntöttünk mellé egy üveg Gösser citromost (2%) és egy üveg szűretlen Weißbiert. Kifele rákukkantottunk még Tolna megye egyik ikonikus és messze földön híres gasztronómiai  intézményére a Horog Csárdára és már ekkor tudtuk,hogy este még visszatérünk egy kulináris kirándulásra.

A Világbajnok


                            Szálka,község Tolna megyében a szekszárdi dombvidék déli részén erdős környezetben helyezkedik el. A falu a Honfoglalás környékén jött létre,első írásos említése 1015-ből datálódik. A XIV.sz elején már templomos hely.A  török defterek is lakott településként jegyzik bár a hódoltság idején elnéptelenedik és csak a XVII. sz. utolsó éveiben népesedik újra,amikor rác telepesek érkeznek.A XVIII.sz hetvenes éveiben jelennek meg a német telepesek,innentől a falu lakosságának többsége német ajkú volt. Az új telepesek felvirágoztatták a falut,a XIX.sz -ban több mint 1500 lakosa volt. A II.vh-t követően a kollektív bűnösség jegyében a német lakosságot kitelepítették,helyettük Heves megyéből hoztak új telepeseket,kik később a nehéz körülmények hatására elvándoroltak.Jelenleg a lakosság létszáma 500 körül mozog. A  község legfőbb vonzereje a Szálkai-tó,melynek kiváló horgász és kiránduló adottságai révén a falu fejlett turizmussal rendelkezik, A Szálkai-tó a Lajvér-patak völgyének az elzárásával épült meg 1978-79-ben,mint víztározó. 

                            
Egy jellegzetes porta a faluból





                       Jó húsz perc elteltével szedelőzködtünk és fájó búcsú után a Petőfi utcán kaptattunk újból fergeteges magasságok felé. Szálka tényleg nagyon rendben van,le a kalappal a lakói előtt! Nem láttunk gondozatlan,ápolatlan portát,házat. Mintha még a füvet is egyszerre  nyírnák,parancsszóra. Minden porta előtt szinte élére van vágva,a házak egytől-egyig felújítottak. A Kék-kör vándorlásunk során már érintettünk pár csodás települést(Szentbékkálla,Bakonykúti etc.),de Szálka mindent vitt (eddig).


Frissítés

                         
                           A hosszú Petőfi utca egy nevetlen patak mellett emelkedett a Szálkai-hegyre egyre gorombábban,így tüdőnk kapacitása is fogyott és hamar a zsebünkbe került,párszor meg kellett állnunk egy-egy szusszanásnyira.Elhagyva az utolsó portákat a szekérút egy szurdikban emelkedett tovább,mígnem elért egy gerincet  és a K.gif -ok ,ahol  balra kanyarodtak,itt csatlakoztak hozzánk aK+.gif és aKM+.gif valamint a MZ.GIF   (Magyar Zarándok út) turistautak jelzése is.


A Petőfi utcán

                            A jelzések innét szőlők és szántók közt kanyarogtak tova a gerincen,majd egy szurdikban ereszkedtek egy tisztás irányába,ahonnét fenséges kilátás nyílt a Szekszárdi-dombság lankáira és a Mecsek vonulataira. A hely tökéletes színhely volt videó és fotók készítésére,sikerült egy vonuló őz-csordát is lencsevégre kapnunk.


Ereszkedés Grábócra

                               Innét egy meredeken lejtő szurdikon keresztül értük el Grábóc határát,a faluból először a szerb ortodox kolostor és templom jellegzetes kupoláját fedeztük fel. A szurdikból kikapaszkodtunk egy rétre,ahonnét csodás felvételeket tudtunk készíteni a falu nevezetességéről és a környezetéről. Mivel lusták voltunk vissza menni a kékre,így tornyiránt indultunk a kolostor irányába. Igen ám csak az utolsó méterek előtt szinte áthatolhatatlan dzsungel és egy meredek domboldal állta az utunkat.


Videózás

                                Visszamenni botorság lett volna,így egy életem-egy halálom kiáltással neki indultam a meredek ,bokros oldalnak kedvesemnek esélyt sem adva a választásra. Szinte gatyaféken ,összekarcolva értem el a parkolót,ahonnét vezényeltem első menyasszonyomnak egy viszonylag járható útvonalat. Így,kalandosan érkeztünk meg a kolostor parkolójába.



A Szerb ortodox templom és kolostor

"Szentkút"


                    Grábóc a szekszárdi-dombság nyugati részén található,elsősorban szerb ortodox templomáról és kolostoráról ismert. A település már az Árpád-korban létezett,a XIV.sz-ben bencések építettek kolostort és templomot,melynek csekély maradványai mai láthatóak egy bozótos részen.A falut a török elől menekülő szerb szerzetesek tették híressé,akik Dalmáciából 1580-ban érkeztek ide. Először csak fatemplomot építettek,majd a budai basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot és zárdát is emeltek.1667-ben a törökök feldúlták a kolostort és templomot,,mely el is néptelenedett. A szerb lakosok és az ortodox szerzetesek a Rákóczi-szabadságharc után tértek vissza ,ekkor épült(1736) a mai is látható ortodox templom. A XVIII.sz-ban aztán svábok érkeztek és 1765-ben megépítették első római kat. templomukat. A német ajkú lakosok a a XIX.sz. elejére már többségbe kerültek.Ez az arány az évek alatt egyre jobban eltolódott,így a XX.sz-ban a szerb kolostor és lakosság már csak kuriózumnak számított.A II.vh. kitelepítési eszetlensége Grábócot sem kímélte,ekkor a svábok helyére székelyeket telepítettek.A szocializmus éveiben ide száműzték a bolgár ortodox egyház fejét a szófiai pátriárkát. A bolgár kolostor az utolsó bolgár szerzetes haláláig(1974) működött,utána az épület szociális otthonként funkcionált 1994-ig,amikor újra a szerb ortodox egyház tulajdona lett. Ma apácák és szerzetesek lakják és gondozzák  az épületeket. Grábóc lakossága napjainkban nem éri el a 200 főt.



                                
A Kolostor




                            Mivel nem a hivatalos úton értünk a kolostorhoz,persze,hogy nyitva volt (még nem volt 10). Fotóztunk,sétáltunk a kolostor kertben ittunk a "Szentkút" vízéből. A kút forrása egy a Grábóci-patakba igyekvő nevetlen erecskére van építve és vize igencsak ízletes. Körbejártuk a templomot,ami zárva volt,de egy fiatal szerzetes észre vett bennünket és a kolostorból kiintett,hogy mindjárt jön és beenged bennünket.Jártunk már itt,de most is szívesen körülnéztünk,pláne,hogy nejem szerb gyökerekkel rendelkezik,így számára különös élmény volt. A fiatal szerzetes nem beszél magyarul,mi pedig szerbül,így a maradt a német,mint közös nyelv. Elmesélte,hogy jelenleg csak egyedüli szerzetesként él itt,idősebb társa tavaly halt meg és a kolostor kertjében temették el. Nyáron vele él két apáca,akik a jó idő kíjöttével költöznek ide,addig Szegeden élnek egy szerb egyházi intézményben.


Kolostorkert

                       Lefotóztuk a templom belsejét,a védelem alatt álló,értékes  ikonosztázt, vásároltunk egy kis szúvenyírt. A vezetésért 400 HUF/fő a díjazás,a fényképezés ingyen van. Mivel a rendkívül kedves szerzetes elmondta,hogy igencsak szűkén vannak az anyagi javaknak,így 2000 ft-t tettünk a perselybe. A látogatás végeztével az Atya a kolostor kerítéséig kísért bennünket és jó utat kívánva megáldott bennünket. Felemelő volt,a vándorlásunk egyik csúcspontja!


A védet Ikonosztáz


A templom jelenlegi "gazdája"

                             A Szerb Kolostortól leereszkedtünk Grábóc igencsak elhanyagolt épületrei közt a falu központjában lévő Mini ABC-ig,ahol benyomtuk az igazoló pecséteket. Vetettünk pár pillantást a róm.kat.templora,majd átkelve a Grábóci-patakon a K.gif  -ok mentén haladtunk tovább.Eljátszottunk a gondolattal,hogy a K3.gif -ön felkaptatunk a nemrég átadott Mária-kilátóig,de mivel jól eljárt az idő (11h volt már!)lemondtunk erről és a Szt.Vendel szobor elhagyása után rákanyarodtunk a falu Újsor nevű utcájára,mely a rengeteg kutyáról és a kisebbségről nevezetes.  Nem mondom,hogy jóleső érzéssel slattyogtunk az acsargó kutyák és a függöny mögül ránk irányuló szempárok közt,de erre visz a túra útvonala,ez van. Mennyivel jobb lenne felkapaszkodni a kilátóhoz és toronyiránt leereszkedni a kékre.


Grábóc,Róm.kat.templom

Legelésző csorda


                            Egy istálló,karámnál elhagytuk a falut és nyugalmasabb részre érve,legelők,villanypásztorok és legelésző,tehenek,bocik közt haladtunk a Geráb-dűlő völgyében futó poros földúton. Már a völgyben elkezdett emelkedni az út,de beérve az erdőbe egyre meredekebben kapaszkodott felfele,így tüdőnk újra zsebünkbe került. Szuszogva értük el a dombgerincet,ahol egy szúrós csodabogyó bokor mellett betoltunk egy csúcsbanánt és meredeken, ösvényen ereszkedve,egyszer elvétve egy lekanyarodást, ereszkedtünk a Gyurkó-völgy talpa felé ,az elhagyott Gárbóci erdészházig.


Az elhagyott Grábóci-erdészház


                            Innét újból kemény és meredek emelkedő kezdődött ,mely során érintettünk egy jól berácsozott vadászházat(kulcsosházat),ahonnét továbbra is erős emelkedőn kaptattunk a gerinc felé,melyet egy széles földútnál értünk el. Itt csatlakoztakK.gif  jelzéseinkhez a S.gif  jelzések.A nemrég kihelyezett MTSz táblák tanúsága szerint ekkor a Szarvas-völgyben jártunk(dombgerincen -sic!).


Vadászház,turistaház?

Ereszkedés a Fazekas-völgybe


                              A kereszteződés után pár perc múlva jelzéseink balra térve felvették az É-i irányt és ereszkedésbe kezdtek egy földúton,mely néhol mélyútba folytatódott. Ez a lejtmenet egészen a Fazekas -völgy talpáig, a Haramia-forrásig tartott. A forrásnál tartottunk egy rövid pihenőt,megkóstoltuk a vizét,majd ÉNy-nak folytattuk az utunk, aK.gif-ok mentén. Az útvonal ezen a szakaszon nem a völgytalpban futó erdei úton vezet,heaem attól pár méterre egy ösvényen ,felvéve a terepviszonyokat. Így a Sötét-völgyig hátralévő távolságot igen hangulatos erdőben,hullámvasútazva tettük meg,óriás medvehagyma mezőket elhagyva. Közben elolvastuk az útba eső tanösvényes táblákat,kipróbáltuk az erdei tornapálya néhány  eszközét,majd ripsz-ropsz megérkeztünk a Sötét-völgy központjába a Játszótérig,ahol rengeteg esőbeálló és pad szolgálja a túrázók,kirándulók kényelmét. Először itt vettük észre a tornyosuló felhőket,de nem igazán zaklatott fel bennünket.


Haramia-forrás

                                   
Jól járható ösvény a Sötét-völgy oldalában


                       A Sötét-völgy Természetvédelmi Terület 1977-ben létesült ,azzal a céllal ,hogy megőrizze a Szekszárdi-dombság lösz felszíni eróziós formáit és élővilágát.A területet 98%-át erdő borítja ,így kedvelt kiránduló hellyé fejlődött a környékbeli természetkedvelő lakosság körében,kiket remek kiépített infrastruktúra vár a természetvédelmi területen.


Medvehagyma mező



                       Ezen a pihenőhelyen most is többen voltak,így még mielőtt átkeltünk volna a földúton,annak bal oldalán kerestünk egy csendes zugot ,ahol az ott lévő padnál megettük a hazulról hozott szendókat,melyeket az útközben szedett medvehagymával ízesítettünk. Pihentettünk is egy keveset,majd szedtük a cók-mókunk és miután keresztül vágtunk a Játszótéren,balra kanyarodtunk és óriás tölgyek közt vonultunk a Sötét-völgyi Táborig,ahol  jelzéseink D-DK-nek fordultak,hogy óriási U betűt formázva haladjanak tova.


Erdei tornaszeren

                      Ekkor kezdett el intenzívebben esni az eső,igazi tavaszi zápor kapott el bennünket. Így előkerültek az esőkabátok,érzékeny masináink pedig vízmentes helyre,a hátitatyó aljába kerültek.Mi pedig felvettük a nyúlcipőket és a lehetőségekhez képest erős tempót diktálva haladtunk.Előbb a Húshagyó-domb meredek kaptatóján küzdöttünk az emelkedővel és a csúszós talajjal,majd miután elértük az Éles-hegyhát gerincét a meredek lejtmenet tette próbára állóképességünket.


Sötét-völgy  Játszótér

Pihenő


                            A Gyermektábortól jó öt km-t tettünk meg a Szarvas-szurdik bejáratáig,ahová beérve ösvényünk újból meredek emelkedésbe kezdett a néhol öt-hat méteres vadregényes löszfalak közt A máskor is sötét szurdik,most az esőnek köszönhetően még zordabb,valóságosan félelmetes képét mutatta. Így valósággal megkönnyebbülve értük el a mélyút északi kijáratát az elcsúfított  Bati-keresztnél.


Sötét-völgy Gyermektábor

Viszlát Sötét-völgy


                               A kereszt után az eddigi földút betonozott műútba ment át és rövidesen átbuktunk a Kerék-hegy gerincén és meredek ereszkedésbe kezdtünk az alattunk elterülő Szekszárd irányába. Itt előbb elkezdett csillapodni,majd mire elértük a Kápolna-teret teljesen el is állt az eső,így az esőkabátok és a masinák helyet cseréltek.


Szekszárd-Palánki-hegy

Remete-kápolna



                                Illegális módon,a kiírt táblák figyelmen kívül hagyásával belógtunk a Remete-kápolnához,majd annak a kertjén keresztül leereszkedtünk a bővizű Remete-csurgóhoz,melynek fenséges vize kimondottan jól esett. Megettünk egy forrás-csokit,fotóztunk párat,majd visszatértünk a K.gif-okhoz,melyek Szegszárd Fősőváros falusias részén ereszkednek tovább a megyeszékhely központjának irányába.



Emléktábla 

Remete-csurgó




                        Szekszárd a Dunántúli-dombság és az Alföld határán található megyei jogú város,Tolna megye központja. A megyeszékhelyek közül Szekszárdon élnek a legkevesebben (cca 30 000 fő).Borváros,egyben a környék történelmi borvidékének is a névadója, Területén majd 5000 pince található. A város már a Római Birodalom Birodalom idején is lakott volt,ekkor Alisca néven ismerték a limes mellett elterülő települést. Oklevelek először 1015-ben említik,majd 1061-ben I.Béla királyunk bencés Apátságot alapított itt.Az épület a mai Vármegyeházánál volt található,I.Bélát is ide temették el.I. Mátyás idején a terület Vitéz János birtoka volt ,ki összeesküvést szőtt a király ellen ,ezért várát leromboltatta Mátyás Király.1543-ban török kézre kerül,szandzsák székhellyé fejlesztik.A Rákóczi szabadságharc idején a városban fogták el Béri-Balog Ádámot.1779-ben vált megyeszékhellyé és ugyancsak ekkor szüntették meg az Apátságot. Ekkortól alakultak a város céhei és vett komoly lendületet a fejlődése. A betelepülők hatására népessége tízévente megkétszereződött. A telepesek döntő többsége magyar volt,de jelentős számú (kb 20%)német ajkú telepes is érkezett.1794-ben tűzvész pusztította el a város jelentős részét,fejlődése megakadt,de az újjá építést követően újra meglendült.A város gazdaságát sokáig(még ma is ) a szőlő és bortermelés határozta meg.1905-ben vált rendezett tanácsú várossá,1994 óta pedig megyei jogú város.


Kálvin tér ,ref.templom


               Először itt keltünk át a Szekszárdi-Séd fölött,majd mini porták,pincék közt haladtunk a Bethlen Gábor utcán,mely néhol pár méter keskenységűre szűkült össze. Ez Szekszárd ősi része,igazi falusias,hegyi feeling lengi körül. Napjainkban kezdik felfedezni ennek varázsát,így némelyiket kimondottan divatosan,szépen felújítják,de némelyek nagyon elhanyagolt állapotban leledzenek.



Jellegzetes Fősővárosi pince




                     A sok érdekes látnivaló teljesen belassított bennünket,de már ráértünk sehova nem kellett sietni,az utolsó lépéseket tettük meg az RP-DDK-n ,melyeket szerettünk volna teljesen kiélvezni.  Andalogva értük el a Kálvin-téri ref.templomot,majd a Mérey utcán a Babits Mihály utcába kanyarodtunk. Benéztünk a költőóriás szülőházának udvarába is,ahol lencsevégre kaptuk a géniusz szobrát.


Babits Mihály szülőháza és...

ülőszobra a kertben


                           Kilépve újból átkeltünk a Szekszárdi-Séden és pár lépéssel elértük a történelmi Szekszárd központját az I. Béla teret.A teret az Urunk Mennybemenetele róm.kat.templom copf stílusú hatalmas épülete uralja,míg keletről a régi Apátság romja fölött épült régi Vármegye Háza zárja le,melyet Pollack Mihály tervezett.


A Szekszárdi-Séd fölött

Urunk Mennybemenetele róm.kat.templom az I.Béla téren


                            A téren fejet hajtottunk az 1848-49-es szabadságharc emlékműve előtt,nézelődtünk -volt mit (Szt.Háromság szobor,Bezerédj szobor....) majd betértünk egy nyalásnyira a Levendula Kézműves fagyizóba. Elnyaltunk egy-egy gombóc levendulás étcsokit ,kedvesem egy gombóc ibolya én pedig egy gombóc Szicilai Pisztácia fagyit. Nagyon jól esett és nagyon finom is volt.


Volt Vármegyeháza

Itt minden a levenduláról szól


                               Az I.Béla téren csatlakoztak a RP-DDKK.gif  jelzéseihez,a DDP P.gif jelzései és az utolsó métereket együtt teszik meg a célig,a vasútállomásig. A két jelzés mellett ereszkedtünk a Garay-térig,ahol a Szegszárdon született  másik költőóriásnak Garay Jánosnak a szobra található.


Garay János szobra

Jelzések Árkádok alatt



                             Miután átkeltünk a forgalmas 56-os főúton a jelzések betértek az Augusz-ház árkádai alá,majd a a Szent-István tér platánjai alatt folytatódtak. Közben érintettük az I.világháborús Emlékművet,melynél egy néma főhajtás erejéig elidőztünk ,majd a Megyei Múzeum jellegzetes épülete mellett a Bajcsy-Zsilinszky utca platánsorán még egyszer átkeltünk a Szekszárdi-Séd fölött és már meg is érkeztünk a RP-DDK végpontjához az autóbuszállomás területén található Rockenbauer Pál kopjafához és ezzel végére értünk a csaknem 550km-es vándorlásunknak .


Célegyenesben


                                 Igazából ilyenkor az ember nem érez különösebb meghatottságot,csak jól eső érzés és fáradtság járja át. A kopjafánál fotóztunk,felraktuk a magunkkal hozott nemzeti színű szalagot ,fejet hajtottunk és talán még egy könnycsepp is a szemünk sarkába szaladt. Forró tsókkal "jutalmaztuk" egymást és átballagtunk a vasútállomásra,hogy hivatalosan is befejezzük a túrát és beütöttük az utolsó pecséteket az igazoló füzeteinkbe.


Rockenbauer kopjafa,a RP-DDK végpontja



Emlékezés










Utolsó pecsétek









                                 Kocsiba pattantunk és Szálkára hajtottunk,ahol a már reggel említett Horog Csárdában koronáztuk meg a napot. A menü halászlé,szarvasburger és rántott borjúláb volt,melyek egyszerűen fenségesek voltak.



Horog Csárda kívül 

s belül


                               Míg vártunk ételeinkre összegeztük a mai napot. Nagyon szép és tartalmas túranapon vagyunk túl,melynek során szép és feledhetetlen helyeken jártunk. A szakasz méltó megkoronázása volt a mozgalom során megtett 550 km-nek .A mai nap 32,5 km- tettünk meg miközben felfele 1013,míg lefele 1041 m. szintkülönbséget "küzdöttünk"le.Kicsit anekdotáztunk még a RP_DDK során velünk történtekről és kiadtuk a következő,várhatóan hosszú időszak jelszavát:

                                              Arccal az OKT és az AK felé !



                             Hazaérve már behűtve várt a jutalom,mely ma egy különleges Hungári Isai Olivér pezsgő volt,megkoronázva a napot.Egészségetekre!

Jutalom



                                                               

Több kép a mai túráról:    https://goo.gl/photos/NMX5LAeRspRdoQuo8


Mozgóképek:                     Összegzés

                                            Grábóc fölött,Kálvária-hegy 1.

                                            Grábóc fölött,Kálvária -hegy 2.


Térkép és szintrajz: