BALATON-KÖR 15. TÚRA 2016.NOV.17.
BALATONSZEMES-BALATONBOGLÁR
."....Bűvőlően szép e látvány,Lelle kimagasló pontján.
Ó Kishegy! Te természet által minden gyönyörűséggel megáldott hely...."
Szabó László: Balatonlelle Kishegy (részlet)
Hát eljött ez a nap is ! Enyészet havának tizenhetedik napján újra bakancsot húztunk és lejártuk a Balaton körtúra befejező szakaszát Balatonszemes és Balatonboglár közt. Mivel a túramozgalmat itthon kezdtük,így úgy stílszerű,hogy a befejezést is szeretett városunkban ejtsük meg. Örömmel ,ugyanakkor némi szomorúsággal készülődtünk erre a napra. Örültünk,hogy végére érünk a több mint 400 km-es vándorlásnak,de szomorú érzések is kavarogtak bennünk,hogy befejezzük ezt a szép és tartalmas mozgalomnak,mely során a Balaton környékének több ismeretlen helyére is eljutottunk. Összegzés helyett azonban még hátra volt egy szakasz a közvetlen környékünkön,melyet előbb még le kellett járnunk,hogy elmondhassuk,hogy valóban a végére értünk.
A mai szakasz a hivatalos kiírás szerint 22 km körül van,de mivel az ajánlott útvonal Rádpusztáig érdektelen részeken halad,ezért tervezéskor eltértünk ettől és Balatonszemesről felkerestük a Balaton déli partjának egyik legszebb és legvadregényesebb részét a Tündér-völgyet és a Bóbita-forrást valamint a közelükben található Pálos emlékhelyet. Innét Rádpusztára mentünk,ahonnét jelzetlen utakon Látrány és Kis-hegy érintésével érkeztünk Boglárra valamint a Várdombra. A táv így kicsivel több lett mint 30 km,de így legalább érdekes és sokak által ismeretlen helyere is eljutottunk. A mozgalom szervezői a következő kiíráskor figyelembe vehetnék ezeket a helyeket és módosíthatnák az útvonalat .
A meteorológusok erre a napra esőmentes,kissé hűvös időt jósoltak,némi csepegéssel. Ez mind be is jött,mert napközben sütött is a nap,be is borult és kisebb eső is elkapott bennünket,de mindent egybevetve kiváló túranapon tudtuk teljesíteni a távot.
Az induló állomás közelségének köszönhetően m,a nem kellet hajnalban indulnunk,ráértünk a fél nyolc előtt pár perccel induló vonattal utazni. Pontosabban vonat helyett a felújítások végett érvényben lévő vágányzár miatt vonatpótló busszal. Megérkezve Szemesre előbb a vasúti pénztárban beszereztük indító pecsétjeink az ítinerekbe,aztán a közeli krimóban felvettük a folyékony nagykabátokat (copyright by Hörpölin),közben a műintézmény falán bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat olvasgattunk. PL:
"Kérjük ne dobjanak égő cigarettacsikket a földre,mert megégetheti távozó vendégeink tenyerét" vagy "Gyere be,mert ketten halunk meg! Te szomjan,Én éhen! " stb,stb
Miután a felvett kabitkától kellően átmelegedtünk felhúztuk a nyúlcipőket és iszkiri. A vasútállomás előtti térről a
és 
jelzések mentén haladtunk a utcán déli irányba Balatonszemes kertvárosias részén. A már ismert útvonalon sorba hagytuk el az település intézményeit és pár perc alatt megérkeztünk a 7-es főút kereszteződésébe,ahol az országszerte ismert és túldimenzionált Kistücsök Étterem is található. Miután a szerintem feleslegesen működő villanyrendőrökön átkeltünk a főúton a jelzések Balatonőszöd felé elhagyták útvonalunk,mi pedig a Telekibe tartó jelzéseket követve Ny-nak kanyarodtunk.
Vetettünk egy pillantást a múltkori túránkon már bővebben megismert , az egykori lóváltóállomáson működő Postamúzeumra,majd a Latinovits Zoltán Emlékházra és a a Pálosok történetét bemutató,régi magtár mellett elértük a balatonszemesi Baptista Gyülekezet impozáns épületét,melynek sarkán jobbra kanyarodtunk és az Általános Iskola sportpályája mögött elhaladva a Széchenyi utcára kanyarodtunk ,újra felvéve a déli irányt.
Tempós haladás közben gondozott és elhanyagolt épületek közt vezetett az utunk,jó pár száz lépés múlva az épületek ritkulni kezdtek,présházak ,pincék váltották a lakóépületeket,ekkor már az Öreg-hegy alján jártunk. Újabb pár száz métert követően elértük az M7 autópálya alatt átvezető alagutat és már meg is érkeztünk a Bagó-hegy és az Avas közt húzódó romantikus,vadregényes és gyönyörű Tündér-völgy bejáratához. Előbb elhaladtunk a valamikor szebb napokat látott Bagó-dombi kemping pusztuló,de ennek ellenére gondozott területe mellett .
A kempinget elhagyva az aszfaltos út megszűnt ,melyet jól járható (általában) szekérút váltott fel.Most azonban köszönhetően az elmúlt napok heves esőinek egy dagonyába érkeztünk,ahol öröm volt az óriás tócsákat és dagonyákat kerülgetni,mely sebességünket is alaposan lelassította.
Az ismerős terepen hamarosan elértük a
jelzést,melyen majd folytatni fogjuk a túránk,de előbb még akadt dolgunk a Tündér-völgyben és a Barátok dűlőben ,így tovább tartottuk a D-i irányt a jelzéseken,melyek gyönyörű tölgyesben emelkednek a Mészkemence-tető(267 tfsz) felé. Enyhe emelkedőn szekérúton haladtunk az őszi erdő színpompáját élvezve a 
jelzésig,melyre rátérve leereszkedtünk a vadregényes környezetben található Bóbita-forrásig.
Az ereszkedés egy alig járt ,meredek ösvényen komoly kihívás,pláne ha előtte esett és csúszós a talaj. Az alig pár tízméteres út elég kalandos,de megéri leereszkedni a forráshoz. Amilyen szép helyen van,annyira elhanyagolt a környezete a foglalatlan forrásnak Talán több törődést érdemelne ez az eldugott gyöngyszem.
Mivel a foglalás nincs kiépítve,ezért kóstolásra is alkalmatlan volt a forrás. Nézelődés után déli irányba tekeregtünk még a forrás utáni romantikus ,meredek oldalú szurdokban .Pár száz métert követően egy kevésbé meredek oldalon felmásztunk és visszatértünk a jelzéséhez,melyen az leereszkedtünk a Barátok felé kanyarodó jelzetlen szekérútig.
Egy csemetekert kapuján belépve újabb emelkedő legyűrésével jutottunk el a 2012-ben kialakított,alig ismert Pálos Kegyhelyig.
Az egyetlen magyar alapítású ,üldözött sorsú magyar szerzetesrend kolostorát 1323-ban alapították Jakab fia,Lökös mester adományából. A Mindszentekről elnevezett jelentős templom,kolostor és a szerzetes lakások ekkoriban Teleki faluhoz tartoztak.A kiterjedt és virágzó gazdálkodást folytató kolostor története a XVI.sz. közepéig pontosan nyomon követhető. Az első török támadás 1543-ban érte,de ezt kisebb károkkal átvészelték. a következő jelentős támadás 1555-ben aztán megpecsételte a sorsát,ekkor elnéptelenedett és pusztulásnak indult az állaga.II. József hírhedt rendelete szerint megszüntette a Pálos rendet(is) a kolostor kezelését kivette a kezükből a területet Balatonszemeshez csatolták és az akkor még megmenthető romok megóvása elmaradt az enyészet vette át a főszerepet.A XIX-XX. sz-ban a terület gazdái a kolostor még megmaradt köveit és tégláit elhordták szemesi és szóládi építkezéseikhez,teljesen a földdel téve egyenlővé a területet.A valamikori kolostor helyén 2012-ben alakították ki az erdei emlékhelyet. Elkötelezett kutatók minden évben feltárásokat ,kutatásokat végeznek a környéken,melyek során minden egyes alkalommal értékes leletek kerülnek elő a föld mélyéről.
Elrévedtünk egy kicsit e felszentelt helyen a középkor történetében ,kavarogtak érzéseink.Ez a hely (is ) megérdemelné,hogy a Balaton körtúra útvonalát erre módosítsák az érdektelen útvonal helyett. Fényképezés és frissítés után pedig visszatértünk a nagyjából egy órája elhagyott jelzéshez,melyen ÉNy-i irányába folytattuk utunkat.
A túrát rögtön egy szuszogtató emelkedő legyűrésével kezdtük az Avason ,majd elérve annak gerincét tovább hullámvasútaztunk az erdei úton nagyjából tartva a nyugati irányt.
A szekérúton továbbra is sűrűen kellett kerülgetnünk az óriási tócsákat,dagonyákat,így bakancsainkra tetemes mennyiségű sár rakódott. Ekkor már a Rádi erdő óriási területén caplattunk,ereszkedtünk Rádpuszta irányába. Egy idő után elértük a Kerek-domb óriás szőlőültetvényeit,így innét jobbról kerített szőlők,balról pedig az erdő közt haladtunk,a lehetőségekhez képest tempós sebességgel.
Egy idő után az erdőt szőlő váltotta,mely jelezte ,hogy már közel járunk az egykor jelentős település határához,melyet óriási karámok közt értünk el.
Rádpuszta,zsáktelepülése egykor a nyugalom szigete volt,de az utóbbi évek óriási fejlesztései felkapott turisztikai célponttá tették az egykor majorságot és pincészetet,ahol a Balatonboglári Állami Gazdaság egyik üzeme is működött.A Gasztro Élménybirtok több száz milliós(vissza nem térítendő támogatás) beruházást követően nyugati és tehetős hazai turisták pénzére vadászó vállalkozás lett. Az egyébként ma is hangulatos hely pincékkel,csárdákkal,lovaglással és halastavakkal csábítja a vendégeket. Rádpuszta jelenleg Balatonlelléhez tartozik,a 7-es főútról lekanyarodva keskeny úton érhető el .A környék régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott,Rádpusztáról pedig a bronzkorból és a vaskorból kerültek elő leletek. Ugyancsak kerültek elő római kori emlékek is Rádról,mivel ekkoriban fontos Hadi út vezetett erre.A Honfoglalás korából pedig egy temetőt sikerült feltárniuk a szakembereknek. A környéket I Szt.István adományozta a hozzá hű német lovagoknak,kik elévülhetetlen szerepet játszottak Koppány leverésében. A király feleségének,Gizellának egyik kedvenc bajor lovagjának a fiáról Rádról eredeztethető a falu neve,sőt nem csak a falu születése köthető hozzá,hanem az egész Rád nemzettségé is. Valószínűleg ők építettek egy kisebb kápolnát,melynek helyére a XIII.sz-ban faragott homokkőből és téglából épített román stílusú templomot építettek.Az egyhajós,keletelt félköríves szentélyzáródású templomot Urunk Mennybemenetel titulusra keresztelték. Az eredeti románkori templomot több ízben átalakították,bővítették.A falu és környéke elsősorban a Rád nemzettség birtoka volt,de rendelkeztek területtel itt a pannonhalmi bencések és a fehérvári káptalan is. A török időkben adóösszeírásokból tudjuk,hogy akkor is létezett a falu és török uralom alatt volt.de adatok szerint kétfelé adóztak a lakók. A faluról az utolsó ismert adataink 1588-ból származnak,a tihanyi bencés apátság 1671-87 közti összeírásában már csak pusztaként említik Rádot. A templom ennek megfelelően pusztulásnak indul,senki nem törődik vele. Később a Festetics Család szerzi meg a terület tulajdonát,de csak majorságot hoznak létre,az egykori kápolnával ők sem törődnek.A romokra úgy tekintettek,mint egy kőbányára így a területet többször megbolygatták.Az elhagyott elhanyagolt romot az Országos Műemléki Felügyelőség az 1960-as években tárta fel és konzerválta a még fellelhető romokat.A rendszerváltást követően a romokat példamutatóan helyre hozták és gondozzák a területet. Ennek köszönhetően a maga nemében az ország egyik legszebb . látnivalójává vált a templom.Nyaranta színházi előadásokat és komolyzenei koncerteket szerveznek az ódon falak közt,melyek kitűnő hangulatát többször is volt szerencsénk megtapasztalni. Rádpuszta napjainkban második virágkorát éli.
Tekeregtünk az elhagyott és felújított épületek közt,megvizuáltuk az egykori majorsági épületeket(nemrég még pinceként üzemeltek) az új építésű Élménybirtok ingatlanait,a lovaspályát,majd megérkeztünk a falu fő látványosságához az Árpád-kori templomhoz,mely egyben fényképes igazoló pont is. A példásan karbantartott romokhoz egy egyedi hangulatú temetőn keresztül érkezünk meg. Itt a sírokat léckerítéssel veszik körbe.
Részletesen körbenéztünk ,frissítettünk,elkészítettük a fényképes igazolásokat,majd elsétáltunk a szomszédos telken lévő lovakig,ahol szóba elegyedtünk azok gazdájával az egykori kiváló hegymászóval és síoktatóval Kónya Lajossal. Hamarosan közös ismerősöket is emlegettünk,így egy jó fél órát eldumcsíztunk Vele.
Elhagyva a romokat elköszöntünk a jelzésektől és utunkat innét egy jó darabig jelzetlen úton folytattuk déli irányba egy keskeny aszfaltúton. Elhagytuk a Rád-Ikon borászat csilli-villi épületét,mely szintén az utóbbi években és szintén vissza nem térítendő pénzből épült majd pár lépéssel elértük az új építésű 67-es gyorsforgalmi út aszfaltcsíkját és persze,hogy eszünkbe jutottak Cipő örökbecsű szavai
Igyekeztünk gyorsan átkelni a forgalmas főúton ,hogy a Szilas-alja mocsaras,ingoványos területén futó töltésen elgyalogoljunk a Tetves -patakig,mely mellet óriási legelők találhatóak,ahol a teheneket rideg tartással nevelik. Innét ,miután átmentünk a kiakasztható villanypásztoron ,a patak gátján haladtunk míg el nem értük annak hídját.
A patak átkelés után eredeti terveink szerint a jobbra tartó szekérúton szerettünk volna átvágni a Szarka rétek homokos területén,de ez az út a járhatatlanság hátáráig sáros,dagonyás volt így kis kerülőt vállalva balra tartottunk a könnyebben járható utat választva. Jó kis látrányi homokos talajon szedtük sebesen a lábaink,majd az első lehetséges kereszteződésben nyugatnak fordultunk és pár perc alatt elértük Látrány rettegett,kisebbségek által lakott részét a Kölcsey utcát. Az ember ha teheti ide nem tesz be a lábát,de mi kényszerűségből kénytelenek voltunk a putrik fele menni. Egykor mikor antenna telepítéssel foglalkoztunk az embereim jártak ide dolgozni és szokták mesélni,ha a létrán álló leejtett egy csavart az nem szokott koppanni......Itt meg Horváth Pista járt az eszünkbe.. Így amilyen gyorsan lehetett igyekeztünk elhagyni a telepet és elérni a falu központját,ahova a Postánál érkeztünk meg. Kihasználva ezt betértünk a hivatalba és kértünk a kedves postás kisasszonytól egy extra bélyegzést a füzeteinkbe.
Látrányt az egykori hadiút biztosítására valószínűleg a Koppány nemzettség alapította.nevét írásban először 1325-ben olvashatjuk,ekkor királyi birtok volt. Az Árpád-korban a mai falu területén hat kisebb település volt :För,Látrány,Péntekhely,Csopak,Csegléd és Iklód,melyek nevét ma is őrzik a környék részei.A falu a török megszállás alatt is lakott maradt,adójukat a Portának fizették .A XVIII.sz. ötvenes éveitől a Lengyel Család tulajdonába kerül,később Széchenyi Ferenc,majd gróf Festetics Pál tulajdona ,a XX.sz elejétől pedig a Löwensohn Család birtoka.Az 1900-as évek közepétől Látrány fejlődése újabb lendületet vett,lakóinak száma jelenleg 1300 környékén van.
A falu főutcáján a hosszú Rákóczi utcán északnak tartva visszasétáltunk a Füzes Büféig,hol megittuk jól megérdemelt Borsodinkat,melyet egy vörös csillagos serrel kísértünk el,majd elbandukoltunk a Füzes -tóig ahol újabb fényképes igazoló pontunk volt található.
A Füzes-tó az 1800-as években keletkezett,jelenleg Horgásztóként funkcionál szigorúan védett objektumként. Teljesen körbe van kerítve,a partjára a lejutás földi halandó számára szinte lehetetlen,így csak a bejárati kapu mellett tudtuk elkészíteni az igazoló képeket.Hiába no,érdekes időket élünk,pedig nem is oly rég a tó környékére egy pihenő és kiránduló parkot építettek,de úgy látszik most más koncepció van érvényben.....
A Füzes -tótól egy dózerúton É-irányba fordultunk és egy középkori temető helyére emlékeztető emlékművet elhagyva pincék,szőlők közt emelkedtünk Péntekhely irányába. Mikor az út véget ért és egy áthatolhatatlan dzsindzsa és mélyút állta utunk,nyugatnak fordultunk és előbb szőlők,majd bekerített gyümölcsösök közt haladtunk úttalan utakon.
Gyümölcsösök közt (Péntekhely kitűnő és híres gyümölcs termesztő vidék) kanyarogva értük el a Diós nevezetű dűlőt,ahol nevéhez méltón dió ültetvények és szőlők találhatóak. Ezen a részen kapott el bennünk egy kisebb eső,hogy szokjuk ezt is..
.
Miután a gyümölcsösök elmaradtak ,szőlők közt futó szekérúton másztunk meg egy fickós emelkedőt,ahonnét kitűnő panoráma tárul a vándor elé. Nekünk csak tárult volna,mert a párás időben még a Balatonig sem láttunk el. Miután leereszkedtünk (kedvesem futó lépésben) erről a dombról elértük a Várszói -erdőt. Lehetett választani,hogy a közeli betonútra sétálunk ki vagy az erdőben folytatjuk tovább. Mi természetesen ez utóbbit választottuk és a csodás őszi erdőben folytattuk túránk.
Előbb egy szekérúton ereszkedtünk le egy völgybe,majd egy lénián felkaptattunk egy rendkívül meredek dombgerincre,ahonnét fák,bokrok közt ereszkedtünk le a Kis-hegyet körbejáró betonúthoz,melyen újabb kaptató kezdődött. Innét jó ezer lépés múlva értünk fel a Kis-hegy centrumának számító Szent Donát kápolnához.
A Balatonlelléhez tartozó Kis-hegyet emlegetik még a "déli part Badacsony" jelzővel is.A terület a környék egyik legkiválóbb bortermelő vidéke,az itt készült tüzes,tiszta borok a legjobbak közül valóak. A hangulatos pincék,présházak sok látogatót vonzanak a közeli üdülőtelepülésekről mind nyáron ,mind pedig az év más szakaszaiban is.A hegy lábánál volt található a középkori Al- és Felgamás település,mely a török időkben néptelenedett el. Ezek emlékét ma már csak egy gémeskút őrzi.Az 1758-ban felszentelt Szent Donát(a szőlősgazdák védőszentje) barokk stílusú kápolna a hegy dísze.Belső berendezése ,faoltára mintegy drágaköve a hegynek.A kápolna környékéről talán a déli part legszebb panorámája tárul a szemünk elé megfelelő körülmények közt.A Kis-hegy másik nevezetessége a Parkerdő(Várszói-erdő) óriási területe,ahol érdemes egy jó sétát,túrát tenni.A Kis-hegyen több neves borászat közelmúltban épült pincéje,központja is megtalálható.
A Szent Donát kápolnánál hosszabb pihenőt terveztünk,frissítettünk ,megettük a hazulról hozott elemózsiát és kicsit pihentünk. Sajnos az év ezen szakaszában az itt lévő borozók,pincék csak rendezvénykor vannak nyitva,így a borkóstolás elmaradt. Fotóztunk párat,bár az idő ma nem velünk volt,elkészítettük a kápolnánál az igazoló képeket. Sajnos,hogy párás volt az idő,mert megfelelő körülmények közt csodálatos kilátás tárul elénk.A túlpartot Badacsonytól Tihanyig teljes pompájában láthatjuk és a hegyek előtt a majd mindig más arcát mutató Balaton víztükrét.
A kápolnától a Kis-hegyet körbejáró betonúton ereszkedtünk déli irányba szőlők közt,az út pár száz lépést követően egy romantikus löszfalba vájt mélyútban folytatódik és érkezik meg a Csengős kereszthez,majd a Gémeskúthoz,mely az egykori falukra emlékezteti az utazót.
Túránkon ekkor már Balatonlelléhez tartozó területén jártunk. Sajnos a Balaton Körtúra Lellének csak a külterületét érinti,a Balaton egyik legkedveltebb üdülőhelyét nem ,pedig a mozgalom teljesítői biztos örülnének,ha megismerhetnék közelebbről is a várost. Így ez csak fakultatív formában lehetséges. Pár szó erejéig azért bemutatnám a várost.
Balatonlelle környéke régészeti leletek tanúsága szerint már a bronz és vaskorban is lakott terület volt,a római korban fontos hadiút vezetett erre. Első írásos említése 1229-ből datálódik,mint a tihanyi apátság tulajdona.1550-ben kerül török kézre,ekkortól a lakosság nagy része elmenekül vagy elpusztul.A XVIII.sz-ban a Majthényi Család birtokolja később a Szalay Család a fő tulajdonosa.1848-ban kap a település mezővárosi rangot,1882-től körjegyzőség. A fürdőélet és üdülőhellyé fejlődése a Déli Vasút átadását követően kezdődött,mára az egyik legkedveltebb Balaton melletti üdülőhely.1978-ban Boglárlelle néven egyesítik Balatonboglárral,1986 óta város,majd 1991-ben a két város szétválik azóta mindkettő újra önálló.
A betonozott úton folytattuk a tempós haladást, újra nagyüzemi szőlők közt vezetett az út, átkeltünk az M7autópálya fölött átvezető hídon,majd a Garamvári szőlőbirtok épületénél nyugatnak kanyarodtunk és a Fonyó-réten elhanyagolt szekérúton,szántók közt vonultunk célunk felé. Még átmentünk a most kiszáradt Fonyó-árok fölött,majd újra szőlők közé érve értünk be a még Balatonlelléhez tartozó Maort- telepre.
Elhagyott üzemi épületek és lakott házak közt délnek kanyarodtunk és pár perc alatt elértük Balatonlelle és Balatonboglár határát,megérkeztünk hosszú vándorlásunk végcéljához. Innét azonban még hátra volt még több mint 3 és fél km,míg megérkeztünk utunk végcéljához a Balatonboglári vasútállomáshoz,hogy a teljes kör bezáruljon.
Balatonboglárról részletesen ebben a beszámolómban írtam,a város történetét pedig a Somogy középkori várairól szóló írásom Boglári bekezdésében olvashatjátok. Szűkebb pátriánk utcáin kanyarogva értük el a Várdomb alját és a város legújabb büszkeségén a Kalandparkon és a Bob-pályán keresztül kapaszkodtunk fel annak csúcsára, utolsó fényképes igazoló pontunkhoz a Xantus János kilátóhoz,ahogy mindenki ismeri a Gömbkilátóhoz, Balatonboglár jelképéhez.
A Várdombot a Gömbkilátó uralja,melyről felejthetetlen panoráma tárul az utazó elé,jóformán az egész Balaton víztükre látható a mögötte húzódó tanúhegyekkel. Keletre pedig Külső -Somogy dombjai láthatóak,míg nyugatról a Nagy-berek csodás vízi világa zárja le a látóhatárt.A Gömbkilátó az 1967-es BNV-n volt a Belföldi Idegenforgalmi Hivatal pavilonja és a vásár bezárását követően került a városba, Gyorsan nagy népszerűségre tett szert az ide látogatók körében.Sajnos az állagmegóvására keveset költöttek,így gyorsan romlott az állapota,életveszélyessé vált.A 2000-es években egy helyi vállalkozó Kalandparkot és Bobpályát tervezett ide,a megvalósítására azzal a feltétellel kapott engedélyt,hogy a kilátót is rendbe teszi. Aztán évekig tartó pereskedés lett a dologból ,az építkezés állt., Aztán pár éve zöld utat kapott a megvalósítás,így újra teljes pompájában látogatható a kilátó,amely díszkivilágítást is kapott.
Miután leszurkoltuk a jelképes belépőt a kilátó megtekintéséhez,elkészítettük ezen túránk utolsó igazoló fényképeit,a megunhatatlan körbenézést,most elhagytuk,mert a pára végett jóformán a városra sem lehetett rálátni és elég metsző szél is fújdogált.
A Várdombról aztán lesétáltunk a vasútállomásra,de útközben legurítottunk még egy Borsodi-Heinekken kombót és az állomáson beüttettük a Balaton Körtúra mozgalom utolsó igazoló pecsétjeit az ellenőrző füzeteinkbe. Több mint 400 km megtétele után végére értünk a mozgalomnak! Büszkék voltunk és lehettünk magunkra! A költő szavaival elmondhatjuk: " Ez jó mulatság,férfi munka volt" Amint időm engedi igyekszem a mozgalom összegzésére egy külön írást készíteni .
A vasútállomásról még másfél kilométeres levezető gyaloglással haza sétáltunk,ez már nem számított a túra részének,majd szokásainktól eltérően ma idehaza ünnepi menüvel pótoltuk energia veszteségeinket. Étkezés közben még összegeztük a mai napot,melyen hazai,szeretett tájakon vándoroltunk ismerős helyeken.A mai nap a kiírástól jócskán eltérve több mint 31 km-t tettünk meg,miközben felfele 607m,míg lefele 594 m. szintet teljesítettünk. A túrát nagyrészt jelzetlen útvonalon jártuk le,melynek remélhetőleg egy részét beiktatják a mozgalom kiírásába. Mivel hazai részen túráztunk,ezért az elfogultság végett csak szépet és jót tudunk mondani a szakaszról,mely az egyik legemlékezetesebb a Balaton-kör folyamán.
Étkezést követően szomjunkat egy Borsodival oltottuk,majd a legjobb magyar pezsgőnek számító Hungária család Rosé sec italával jutalmaztuk magunkat.
Még több kép a szakaszról: https://goo.gl/photos/nyECk4e1De8btqRr8
Kisfilm a napról:https://goo.gl/photos/kRHC9aGSgraFEguPA
https://goo.gl/photos/apvGZo7oXkfytyWx8
Térkép és szintrajz:
 |
| Balatonboglár jelképe (2015.07.21.-i felvétel) |
A mai szakasz a hivatalos kiírás szerint 22 km körül van,de mivel az ajánlott útvonal Rádpusztáig érdektelen részeken halad,ezért tervezéskor eltértünk ettől és Balatonszemesről felkerestük a Balaton déli partjának egyik legszebb és legvadregényesebb részét a Tündér-völgyet és a Bóbita-forrást valamint a közelükben található Pálos emlékhelyet. Innét Rádpusztára mentünk,ahonnét jelzetlen utakon Látrány és Kis-hegy érintésével érkeztünk Boglárra valamint a Várdombra. A táv így kicsivel több lett mint 30 km,de így legalább érdekes és sokak által ismeretlen helyere is eljutottunk. A mozgalom szervezői a következő kiíráskor figyelembe vehetnék ezeket a helyeket és módosíthatnák az útvonalat .
A meteorológusok erre a napra esőmentes,kissé hűvös időt jósoltak,némi csepegéssel. Ez mind be is jött,mert napközben sütött is a nap,be is borult és kisebb eső is elkapott bennünket,de mindent egybevetve kiváló túranapon tudtuk teljesíteni a távot.
 |
| Balatonszemes vá. |
Az induló állomás közelségének köszönhetően m,a nem kellet hajnalban indulnunk,ráértünk a fél nyolc előtt pár perccel induló vonattal utazni. Pontosabban vonat helyett a felújítások végett érvényben lévő vágányzár miatt vonatpótló busszal. Megérkezve Szemesre előbb a vasúti pénztárban beszereztük indító pecsétjeink az ítinerekbe,aztán a közeli krimóban felvettük a folyékony nagykabátokat (copyright by Hörpölin),közben a műintézmény falán bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat olvasgattunk. PL:
"Kérjük ne dobjanak égő cigarettacsikket a földre,mert megégetheti távozó vendégeink tenyerét" vagy "Gyere be,mert ketten halunk meg! Te szomjan,Én éhen! " stb,stb
 |
| Ötletes |
Miután a felvett kabitkától kellően átmelegedtünk felhúztuk a nyúlcipőket és iszkiri. A vasútállomás előtti térről a
és 
jelzések mentén haladtunk a utcán déli irányba Balatonszemes kertvárosias részén. A már ismert útvonalon sorba hagytuk el az település intézményeit és pár perc alatt megérkeztünk a 7-es főút kereszteződésébe,ahol az országszerte ismert és túldimenzionált Kistücsök Étterem is található. Miután a szerintem feleslegesen működő villanyrendőrökön átkeltünk a főúton a jelzések Balatonőszöd felé elhagyták útvonalunk,mi pedig a Telekibe tartó jelzéseket követve Ny-nak kanyarodtunk. |
| Első lépések |
 |
| Szemes központja |
Vetettünk egy pillantást a múltkori túránkon már bővebben megismert , az egykori lóváltóállomáson működő Postamúzeumra,majd a Latinovits Zoltán Emlékházra és a a Pálosok történetét bemutató,régi magtár mellett elértük a balatonszemesi Baptista Gyülekezet impozáns épületét,melynek sarkán jobbra kanyarodtunk és az Általános Iskola sportpályája mögött elhaladva a Széchenyi utcára kanyarodtunk ,újra felvéve a déli irányt.
 |
| Lóváltóállomás-ma Múzeum |
 |
| Baptista imaház |
Tempós haladás közben gondozott és elhanyagolt épületek közt vezetett az utunk,jó pár száz lépés múlva az épületek ritkulni kezdtek,présházak ,pincék váltották a lakóépületeket,ekkor már az Öreg-hegy alján jártunk. Újabb pár száz métert követően elértük az M7 autópálya alatt átvezető alagutat és már meg is érkeztünk a Bagó-hegy és az Avas közt húzódó romantikus,vadregényes és gyönyörű Tündér-völgy bejáratához. Előbb elhaladtunk a valamikor szebb napokat látott Bagó-dombi kemping pusztuló,de ennek ellenére gondozott területe mellett .
 |
| Elhagyott vendéglő és galéria |
 |
| Bagó-dombi kemping |
A kempinget elhagyva az aszfaltos út megszűnt ,melyet jól járható (általában) szekérút váltott fel.Most azonban köszönhetően az elmúlt napok heves esőinek egy dagonyába érkeztünk,ahol öröm volt az óriás tócsákat és dagonyákat kerülgetni,mely sebességünket is alaposan lelassította.
 |
| Érkezés a Tündér-völgybe |
 |
| Dagonyában |
Az ismerős terepen hamarosan elértük a
jelzést,melyen majd folytatni fogjuk a túránk,de előbb még akadt dolgunk a Tündér-völgyben és a Barátok dűlőben ,így tovább tartottuk a D-i irányt a jelzéseken,melyek gyönyörű tölgyesben emelkednek a Mészkemence-tető(267 tfsz) felé. Enyhe emelkedőn szekérúton haladtunk az őszi erdő színpompáját élvezve a jelzésig,melyre rátérve leereszkedtünk a vadregényes környezetben található Bóbita-forrásig. |
| Szurdokban |
Az ereszkedés egy alig járt ,meredek ösvényen komoly kihívás,pláne ha előtte esett és csúszós a talaj. Az alig pár tízméteres út elég kalandos,de megéri leereszkedni a forráshoz. Amilyen szép helyen van,annyira elhanyagolt a környezete a foglalatlan forrásnak Talán több törődést érdemelne ez az eldugott gyöngyszem.
 |
| Bóbita-forrás |
Mivel a foglalás nincs kiépítve,ezért kóstolásra is alkalmatlan volt a forrás. Nézelődés után déli irányba tekeregtünk még a forrás utáni romantikus ,meredek oldalú szurdokban .Pár száz métert követően egy kevésbé meredek oldalon felmásztunk és visszatértünk a
jelzéséhez,melyen az leereszkedtünk a Barátok felé kanyarodó jelzetlen szekérútig. |
| A Barátok-dombon |
Egy csemetekert kapuján belépve újabb emelkedő legyűrésével jutottunk el a 2012-ben kialakított,alig ismert Pálos Kegyhelyig.
Az egyetlen magyar alapítású ,üldözött sorsú magyar szerzetesrend kolostorát 1323-ban alapították Jakab fia,Lökös mester adományából. A Mindszentekről elnevezett jelentős templom,kolostor és a szerzetes lakások ekkoriban Teleki faluhoz tartoztak.A kiterjedt és virágzó gazdálkodást folytató kolostor története a XVI.sz. közepéig pontosan nyomon követhető. Az első török támadás 1543-ban érte,de ezt kisebb károkkal átvészelték. a következő jelentős támadás 1555-ben aztán megpecsételte a sorsát,ekkor elnéptelenedett és pusztulásnak indult az állaga.II. József hírhedt rendelete szerint megszüntette a Pálos rendet(is) a kolostor kezelését kivette a kezükből a területet Balatonszemeshez csatolták és az akkor még megmenthető romok megóvása elmaradt az enyészet vette át a főszerepet.A XIX-XX. sz-ban a terület gazdái a kolostor még megmaradt köveit és tégláit elhordták szemesi és szóládi építkezéseikhez,teljesen a földdel téve egyenlővé a területet.A valamikori kolostor helyén 2012-ben alakították ki az erdei emlékhelyet. Elkötelezett kutatók minden évben feltárásokat ,kutatásokat végeznek a környéken,melyek során minden egyes alkalommal értékes leletek kerülnek elő a föld mélyéről.
 |
| Pálos-kegyhely |
Elrévedtünk egy kicsit e felszentelt helyen a középkor történetében ,kavarogtak érzéseink.Ez a hely (is ) megérdemelné,hogy a Balaton körtúra útvonalát erre módosítsák az érdektelen útvonal helyett. Fényképezés és frissítés után pedig visszatértünk a nagyjából egy órája elhagyott
jelzéshez,melyen ÉNy-i irányába folytattuk utunkat. |
| Gázvezeték fölött |
A túrát rögtön egy szuszogtató emelkedő legyűrésével kezdtük az Avason ,majd elérve annak gerincét tovább hullámvasútaztunk az erdei úton nagyjából tartva a nyugati irányt.
 |
| Balarusz |
A szekérúton továbbra is sűrűen kellett kerülgetnünk az óriási tócsákat,dagonyákat,így bakancsainkra tetemes mennyiségű sár rakódott. Ekkor már a Rádi erdő óriási területén caplattunk,ereszkedtünk Rádpuszta irányába. Egy idő után elértük a Kerek-domb óriás szőlőültetvényeit,így innét jobbról kerített szőlők,balról pedig az erdő közt haladtunk,a lehetőségekhez képest tempós sebességgel.
 |
| Egykori apátsági szőlők a Kerek-dombon |
Egy idő után az erdőt szőlő váltotta,mely jelezte ,hogy már közel járunk az egykor jelentős település határához,melyet óriási karámok közt értünk el.
 |
| Érkezés Rádpusztára |
Rádpuszta,zsáktelepülése egykor a nyugalom szigete volt,de az utóbbi évek óriási fejlesztései felkapott turisztikai célponttá tették az egykor majorságot és pincészetet,ahol a Balatonboglári Állami Gazdaság egyik üzeme is működött.A Gasztro Élménybirtok több száz milliós(vissza nem térítendő támogatás) beruházást követően nyugati és tehetős hazai turisták pénzére vadászó vállalkozás lett. Az egyébként ma is hangulatos hely pincékkel,csárdákkal,lovaglással és halastavakkal csábítja a vendégeket. Rádpuszta jelenleg Balatonlelléhez tartozik,a 7-es főútról lekanyarodva keskeny úton érhető el .A környék régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott,Rádpusztáról pedig a bronzkorból és a vaskorból kerültek elő leletek. Ugyancsak kerültek elő római kori emlékek is Rádról,mivel ekkoriban fontos Hadi út vezetett erre.A Honfoglalás korából pedig egy temetőt sikerült feltárniuk a szakembereknek. A környéket I Szt.István adományozta a hozzá hű német lovagoknak,kik elévülhetetlen szerepet játszottak Koppány leverésében. A király feleségének,Gizellának egyik kedvenc bajor lovagjának a fiáról Rádról eredeztethető a falu neve,sőt nem csak a falu születése köthető hozzá,hanem az egész Rád nemzettségé is. Valószínűleg ők építettek egy kisebb kápolnát,melynek helyére a XIII.sz-ban faragott homokkőből és téglából épített román stílusú templomot építettek.Az egyhajós,keletelt félköríves szentélyzáródású templomot Urunk Mennybemenetel titulusra keresztelték. Az eredeti románkori templomot több ízben átalakították,bővítették.A falu és környéke elsősorban a Rád nemzettség birtoka volt,de rendelkeztek területtel itt a pannonhalmi bencések és a fehérvári káptalan is. A török időkben adóösszeírásokból tudjuk,hogy akkor is létezett a falu és török uralom alatt volt.de adatok szerint kétfelé adóztak a lakók. A faluról az utolsó ismert adataink 1588-ból származnak,a tihanyi bencés apátság 1671-87 közti összeírásában már csak pusztaként említik Rádot. A templom ennek megfelelően pusztulásnak indul,senki nem törődik vele. Később a Festetics Család szerzi meg a terület tulajdonát,de csak majorságot hoznak létre,az egykori kápolnával ők sem törődnek.A romokra úgy tekintettek,mint egy kőbányára így a területet többször megbolygatták.Az elhagyott elhanyagolt romot az Országos Műemléki Felügyelőség az 1960-as években tárta fel és konzerválta a még fellelhető romokat.A rendszerváltást követően a romokat példamutatóan helyre hozták és gondozzák a területet. Ennek köszönhetően a maga nemében az ország egyik legszebb . látnivalójává vált a templom.Nyaranta színházi előadásokat és komolyzenei koncerteket szerveznek az ódon falak közt,melyek kitűnő hangulatát többször is volt szerencsénk megtapasztalni. Rádpuszta napjainkban második virágkorát éli.
 |
| A múlt,s a |
 |
| a jelen Rádon |
Tekeregtünk az elhagyott és felújított épületek közt,megvizuáltuk az egykori majorsági épületeket(nemrég még pinceként üzemeltek) az új építésű Élménybirtok ingatlanait,a lovaspályát,majd megérkeztünk a falu fő látványosságához az Árpád-kori templomhoz,mely egyben fényképes igazoló pont is. A példásan karbantartott romokhoz egy egyedi hangulatú temetőn keresztül érkezünk meg. Itt a sírokat léckerítéssel veszik körbe.
 |
| Lovaspálya |
 |
| Rádpuszta büszkesége |
Részletesen körbenéztünk ,frissítettünk,elkészítettük a fényképes igazolásokat,majd elsétáltunk a szomszédos telken lévő lovakig,ahol szóba elegyedtünk azok gazdájával az egykori kiváló hegymászóval és síoktatóval Kónya Lajossal. Hamarosan közös ismerősöket is emlegettünk,így egy jó fél órát eldumcsíztunk Vele.
 |
| Az Árpád-kori templom maradványai |
 |
| A hegymászó az élményeiről mesél |
Elhagyva a romokat elköszöntünk a
jelzésektől és utunkat innét egy jó darabig jelzetlen úton folytattuk déli irányba egy keskeny aszfaltúton. Elhagytuk a Rád-Ikon borászat csilli-villi épületét,mely szintén az utóbbi években és szintén vissza nem térítendő pénzből épült majd pár lépéssel elértük az új építésű 67-es gyorsforgalmi út aszfaltcsíkját és persze,hogy eszünkbe jutottak Cipő örökbecsű szavai |
| Ikon borászat |
 |
| 67-es |
Igyekeztünk gyorsan átkelni a forgalmas főúton ,hogy a Szilas-alja mocsaras,ingoványos területén futó töltésen elgyalogoljunk a Tetves -patakig,mely mellet óriási legelők találhatóak,ahol a teheneket rideg tartással nevelik. Innét ,miután átmentünk a kiakasztható villanypásztoron ,a patak gátján haladtunk míg el nem értük annak hídját.
 |
| Villanypásztor állja el az utat |
 |
| Tetves-patak |
A patak átkelés után eredeti terveink szerint a jobbra tartó szekérúton szerettünk volna átvágni a Szarka rétek homokos területén,de ez az út a járhatatlanság hátáráig sáros,dagonyás volt így kis kerülőt vállalva balra tartottunk a könnyebben járható utat választva. Jó kis látrányi homokos talajon szedtük sebesen a lábaink,majd az első lehetséges kereszteződésben nyugatnak fordultunk és pár perc alatt elértük Látrány rettegett,kisebbségek által lakott részét a Kölcsey utcát. Az ember ha teheti ide nem tesz be a lábát,de mi kényszerűségből kénytelenek voltunk a putrik fele menni. Egykor mikor antenna telepítéssel foglalkoztunk az embereim jártak ide dolgozni és szokták mesélni,ha a létrán álló leejtett egy csavart az nem szokott koppanni......Itt meg Horváth Pista járt az eszünkbe.. Így amilyen gyorsan lehetett igyekeztünk elhagyni a telepet és elérni a falu központját,ahova a Postánál érkeztünk meg. Kihasználva ezt betértünk a hivatalba és kértünk a kedves postás kisasszonytól egy extra bélyegzést a füzeteinkbe.
 |
| Szabadtartásban |
 |
| Érkezés Látrányba ..... |
Látrányt az egykori hadiút biztosítására valószínűleg a Koppány nemzettség alapította.nevét írásban először 1325-ben olvashatjuk,ekkor királyi birtok volt. Az Árpád-korban a mai falu területén hat kisebb település volt :För,Látrány,Péntekhely,Csopak,Csegléd és Iklód,melyek nevét ma is őrzik a környék részei.A falu a török megszállás alatt is lakott maradt,adójukat a Portának fizették .A XVIII.sz. ötvenes éveitől a Lengyel Család tulajdonába kerül,később Széchenyi Ferenc,majd gróf Festetics Pál tulajdona ,a XX.sz elejétől pedig a Löwensohn Család birtoka.Az 1900-as évek közepétől Látrány fejlődése újabb lendületet vett,lakóinak száma jelenleg 1300 környékén van.
 |
| Ref.templom Látrány |
A falu főutcáján a hosszú Rákóczi utcán északnak tartva visszasétáltunk a Füzes Büféig,hol megittuk jól megérdemelt Borsodinkat,melyet egy vörös csillagos serrel kísértünk el,majd elbandukoltunk a Füzes -tóig ahol újabb fényképes igazoló pontunk volt található.
 |
| Borsodiskodás |
A Füzes-tó az 1800-as években keletkezett,jelenleg Horgásztóként funkcionál szigorúan védett objektumként. Teljesen körbe van kerítve,a partjára a lejutás földi halandó számára szinte lehetetlen,így csak a bejárati kapu mellett tudtuk elkészíteni az igazoló képeket.Hiába no,érdekes időket élünk,pedig nem is oly rég a tó környékére egy pihenő és kiránduló parkot építettek,de úgy látszik most más koncepció van érvényben.....
 |
| Füzes-tó |
 |
| Látrány középkori temetője |
A Füzes -tótól egy dózerúton É-irányba fordultunk és egy középkori temető helyére emlékeztető emlékművet elhagyva pincék,szőlők közt emelkedtünk Péntekhely irányába. Mikor az út véget ért és egy áthatolhatatlan dzsindzsa és mélyút állta utunk,nyugatnak fordultunk és előbb szőlők,majd bekerített gyümölcsösök közt haladtunk úttalan utakon.
 |
| Szőlők mellett |
Gyümölcsösök közt (Péntekhely kitűnő és híres gyümölcs termesztő vidék) kanyarogva értük el a Diós nevezetű dűlőt,ahol nevéhez méltón dió ültetvények és szőlők találhatóak. Ezen a részen kapott el bennünk egy kisebb eső,hogy szokjuk ezt is..
.
 |
| A Diós csúcsán |
Miután a gyümölcsösök elmaradtak ,szőlők közt futó szekérúton másztunk meg egy fickós emelkedőt,ahonnét kitűnő panoráma tárul a vándor elé. Nekünk csak tárult volna,mert a párás időben még a Balatonig sem láttunk el. Miután leereszkedtünk (kedvesem futó lépésben) erről a dombról elértük a Várszói -erdőt. Lehetett választani,hogy a közeli betonútra sétálunk ki vagy az erdőben folytatjuk tovább. Mi természetesen ez utóbbit választottuk és a csodás őszi erdőben folytattuk túránk.
 |
| Ez meleg lesz |
 |
| Az is volt |
Előbb egy szekérúton ereszkedtünk le egy völgybe,majd egy lénián felkaptattunk egy rendkívül meredek dombgerincre,ahonnét fák,bokrok közt ereszkedtünk le a Kis-hegyet körbejáró betonúthoz,melyen újabb kaptató kezdődött. Innét jó ezer lépés múlva értünk fel a Kis-hegy centrumának számító Szent Donát kápolnához.
 |
| A kerítés mögött Medvék laknak :D |
 |
| Érkezés Kis-hegy központjába |
A Balatonlelléhez tartozó Kis-hegyet emlegetik még a "déli part Badacsony" jelzővel is.A terület a környék egyik legkiválóbb bortermelő vidéke,az itt készült tüzes,tiszta borok a legjobbak közül valóak. A hangulatos pincék,présházak sok látogatót vonzanak a közeli üdülőtelepülésekről mind nyáron ,mind pedig az év más szakaszaiban is.A hegy lábánál volt található a középkori Al- és Felgamás település,mely a török időkben néptelenedett el. Ezek emlékét ma már csak egy gémeskút őrzi.Az 1758-ban felszentelt Szent Donát(a szőlősgazdák védőszentje) barokk stílusú kápolna a hegy dísze.Belső berendezése ,faoltára mintegy drágaköve a hegynek.A kápolna környékéről talán a déli part legszebb panorámája tárul a szemünk elé megfelelő körülmények közt.A Kis-hegy másik nevezetessége a Parkerdő(Várszói-erdő) óriási területe,ahol érdemes egy jó sétát,túrát tenni.A Kis-hegyen több neves borászat közelmúltban épült pincéje,központja is megtalálható.
 |
| Sajnos zárva volt |
A Szent Donát kápolnánál hosszabb pihenőt terveztünk,frissítettünk ,megettük a hazulról hozott elemózsiát és kicsit pihentünk. Sajnos az év ezen szakaszában az itt lévő borozók,pincék csak rendezvénykor vannak nyitva,így a borkóstolás elmaradt. Fotóztunk párat,bár az idő ma nem velünk volt,elkészítettük a kápolnánál az igazoló képeket. Sajnos,hogy párás volt az idő,mert megfelelő körülmények közt csodálatos kilátás tárul elénk.A túlpartot Badacsonytól Tihanyig teljes pompájában láthatjuk és a hegyek előtt a majd mindig más arcát mutató Balaton víztükrét.
 |
| Szt.Donát kápolna |
A kápolnától a Kis-hegyet körbejáró betonúton ereszkedtünk déli irányba szőlők közt,az út pár száz lépést követően egy romantikus löszfalba vájt mélyútban folytatódik és érkezik meg a Csengős kereszthez,majd a Gémeskúthoz,mely az egykori falukra emlékezteti az utazót.
 |
| Szőlőfa |
 |
| Rózsák a sorok végén |
 |
| Késői szüretre várva |
 |
| A Csengős-kereszt |
Balatonlelle környéke régészeti leletek tanúsága szerint már a bronz és vaskorban is lakott terület volt,a római korban fontos hadiút vezetett erre. Első írásos említése 1229-ből datálódik,mint a tihanyi apátság tulajdona.1550-ben kerül török kézre,ekkortól a lakosság nagy része elmenekül vagy elpusztul.A XVIII.sz-ban a Majthényi Család birtokolja később a Szalay Család a fő tulajdonosa.1848-ban kap a település mezővárosi rangot,1882-től körjegyzőség. A fürdőélet és üdülőhellyé fejlődése a Déli Vasút átadását követően kezdődött,mára az egyik legkedveltebb Balaton melletti üdülőhely.1978-ban Boglárlelle néven egyesítik Balatonboglárral,1986 óta város,majd 1991-ben a két város szétválik azóta mindkettő újra önálló.
 |
| Az egykori Al -és Felgamáson |
A betonozott úton folytattuk a tempós haladást, újra nagyüzemi szőlők közt vezetett az út, átkeltünk az M7autópálya fölött átvezető hídon,majd a Garamvári szőlőbirtok épületénél nyugatnak kanyarodtunk és a Fonyó-réten elhanyagolt szekérúton,szántók közt vonultunk célunk felé. Még átmentünk a most kiszáradt Fonyó-árok fölött,majd újra szőlők közé érve értünk be a még Balatonlelléhez tartozó Maort- telepre.
 |
| A Fonyó-réten |
Elhagyott üzemi épületek és lakott házak közt délnek kanyarodtunk és pár perc alatt elértük Balatonlelle és Balatonboglár határát,megérkeztünk hosszú vándorlásunk végcéljához. Innét azonban még hátra volt még több mint 3 és fél km,míg megérkeztünk utunk végcéljához a Balatonboglári vasútállomáshoz,hogy a teljes kör bezáruljon.
 |
| Érkezés Boglárra |
Balatonboglárról részletesen ebben a beszámolómban írtam,a város történetét pedig a Somogy középkori várairól szóló írásom Boglári bekezdésében olvashatjátok. Szűkebb pátriánk utcáin kanyarogva értük el a Várdomb alját és a város legújabb büszkeségén a Kalandparkon és a Bob-pályán keresztül kapaszkodtunk fel annak csúcsára, utolsó fényképes igazoló pontunkhoz a Xantus János kilátóhoz,ahogy mindenki ismeri a Gömbkilátóhoz, Balatonboglár jelképéhez.
 |
| A Kalandparkban |
A Várdombot a Gömbkilátó uralja,melyről felejthetetlen panoráma tárul az utazó elé,jóformán az egész Balaton víztükre látható a mögötte húzódó tanúhegyekkel. Keletre pedig Külső -Somogy dombjai láthatóak,míg nyugatról a Nagy-berek csodás vízi világa zárja le a látóhatárt.A Gömbkilátó az 1967-es BNV-n volt a Belföldi Idegenforgalmi Hivatal pavilonja és a vásár bezárását követően került a városba, Gyorsan nagy népszerűségre tett szert az ide látogatók körében.Sajnos az állagmegóvására keveset költöttek,így gyorsan romlott az állapota,életveszélyessé vált.A 2000-es években egy helyi vállalkozó Kalandparkot és Bobpályát tervezett ide,a megvalósítására azzal a feltétellel kapott engedélyt,hogy a kilátót is rendbe teszi. Aztán évekig tartó pereskedés lett a dologból ,az építkezés állt., Aztán pár éve zöld utat kapott a megvalósítás,így újra teljes pompájában látogatható a kilátó,amely díszkivilágítást is kapott.
 |
| Gömbkilátó |
Miután leszurkoltuk a jelképes belépőt a kilátó megtekintéséhez,elkészítettük ezen túránk utolsó igazoló fényképeit,a megunhatatlan körbenézést,most elhagytuk,mert a pára végett jóformán a városra sem lehetett rálátni és elég metsző szél is fújdogált.
 |
| ünnepi szelfi a kilátóban |
A Várdombról aztán lesétáltunk a vasútállomásra,de útközben legurítottunk még egy Borsodi-Heinekken kombót és az állomáson beüttettük a Balaton Körtúra mozgalom utolsó igazoló pecsétjeit az ellenőrző füzeteinkbe. Több mint 400 km megtétele után végére értünk a mozgalomnak! Büszkék voltunk és lehettünk magunkra! A költő szavaival elmondhatjuk: " Ez jó mulatság,férfi munka volt" Amint időm engedi igyekszem a mozgalom összegzésére egy külön írást készíteni .
 |
| A célnál |
A vasútállomásról még másfél kilométeres levezető gyaloglással haza sétáltunk,ez már nem számított a túra részének,majd szokásainktól eltérően ma idehaza ünnepi menüvel pótoltuk energia veszteségeinket. Étkezés közben még összegeztük a mai napot,melyen hazai,szeretett tájakon vándoroltunk ismerős helyeken.A mai nap a kiírástól jócskán eltérve több mint 31 km-t tettünk meg,miközben felfele 607m,míg lefele 594 m. szintet teljesítettünk. A túrát nagyrészt jelzetlen útvonalon jártuk le,melynek remélhetőleg egy részét beiktatják a mozgalom kiírásába. Mivel hazai részen túráztunk,ezért az elfogultság végett csak szépet és jót tudunk mondani a szakaszról,mely az egyik legemlékezetesebb a Balaton-kör folyamán.
Étkezést követően szomjunkat egy Borsodival oltottuk,majd a legjobb magyar pezsgőnek számító Hungária család Rosé sec italával jutalmaztuk magunkat.
 |
| Jutalom |
Még több kép a szakaszról: https://goo.gl/photos/nyECk4e1De8btqRr8
Kisfilm a napról:https://goo.gl/photos/kRHC9aGSgraFEguPA
https://goo.gl/photos/apvGZo7oXkfytyWx8
Térkép és szintrajz:
Kedves Lajos gratulálok!
VálaszTörlés