2014. március 31., hétfő

OKT 10. túra 2014.márc.22. Nagyvázsony-Szentbékkála

 Folytatván a februárban megkezdett szakaszt ma az abból elmaradt  Szentbékkála-Nagyvázsony szakaszt terveztük be,mely közepesen nehéz ésközepesen hosszú szakasznak ígérkezett.
     A jobb tömegközlekedés végett ezt a szakaszt kelet-nyugati irányban tudtuk le.A kora reggeli indulásnak köszönhetően a busz indulása előtt 30 perccel érkeztünk,így volt időnk bepótolni a múltkor elmaradt néma főhajtást a szentbékkálai hősök előtt.
Emlékezés
   Igazán sajnálom,hogy az utunkba eső települések mindegyikén nem tudjuk ezt megtenni, idő hiányában,mivel nem az emlékmű felé visz az OKT,de lehetőség szerint igyekszünk ennek a hagyományunknak eleget tenni.

  Célállomásunkat Tapolcán keresztül értük el busszal,mintegy egy órás utazás után. A megálló a veszprémi főút mellett van így a kék útvonaláig volt időnk bemelegíteni(cca 1,5 km). Nagyvázsony meghatározó jelképét a Vázsonyi-Séd-patak mellett kialakított parkon és sétaúton értük el.

   Nagyvázsonyt először a tatárjárás idején említik,a vár
Kora reggel a Kimizsi-várnál
pontos építéséről nem maradtak fenn hiteles írások.Ami bizonyos,hogy Mátyás király az 1470-es évek elején adományozta a Fekete Sereg vezérének a várat,mely azóta is az Ő nevét viseli.  Kinizsi Pál halála után a XVI-ik sz.elején a Zichy család birtokába került. A Zichyek egyik székhelye volt a település ahová többek közt kastélyt is építettek,mely sajnos nem látogatható.A településről és a várról további infók:
  http://www.nagyvazsony.hu/?page=content&content_id=41

  Mivel a várnál van az OKT bélyegző pontja,ezért először pecsételni akartunk,de mivel a várpénztár csak 10-kor nyit és a kinti bélyegző rejtélyes módon nem volt a helyén(így az igazolást unortodox módon kellett megoldanunk) ,ezért gyors körülnézés után elkezdtük a mai túránk.

   A vár mellett elsétálva megcsodáltuk a Kab-hegy panorámáját
A távolban Kab-hegy
és a falu utcáin kiértünk a temetőhöz,mely mellett jobb oldalt vezet a K-. Először enyhén lejtős úton megyünk,majd beérve az erdőbe egy rövid kapaszkodó után megpillantjuk a Szent Mihály kolostorromot
A pálos kolostor romjai
és kutat. A pálos kolostort Kinizsi Pál és apósa ,a szintén törökverő Magyar Balázs alapította,azzal a céllal,hogy ez legyen a temetkezési helyük.Kinizsit ide is temették el 1494-ben,majd  később a sírkövét átvitték a várba. A kolostort a török elől a XVI.-ik sz.közepén felrobbantották. A múlt században nekiálltak a feltárásának,de igazából nem nagyon igyekeznek vele.
 A túra innen a Szent Mihály dombon  lévő erdőben vezet,enyhén hullámozva jó jelzettség mellett. Kiérve az erdőből egy gerincre érünk ki,ahol elkezdjük az ereszkedést egy réten,bokrok vadkörte és egyéb fák közt.A jelzések elég ritkák,de erre egyértelmű az út,eltévedni nem lehet. Menet közben láttunk a réten egy frappáns,követendő példa értékű kék túra jelet
Útjelzés a fennsíkon
.A réteken,legelőkön és a gerinceken igazán elkelne ilyen és ehhez hasonló jelzések sora.Leérve a sík legelőre az út az erdő mellet vezet,majd eléri a már említett Vázsonyi-Séd-patakot


Éledező természet
melynek a partján vezet tovább,romantikus képet adva ennek a szakasznak.A patak partján látszanak a gazdag vegetáció jelei és a vadnyomok is gazdag állatállományról árulkodnak.
   Egy idő után kiérünk az erdőből,majd a szélén haladva elérjük az a Szent Ilona templomromot
Az elfeledett falu,elfeledett temploma
,mely az egykor itt álló ,elnéptelenedett Tálod település egyik temploma volt. A kis templomot a XIII.-ik sz-ban emelték,majd miután az 1550-es évek elején a falut elhagyták a lakói az erdő teljesen maga alá temette és csak 1970-ben találták meg,de csak a 2000-es években áldoztak a romok megóvására.  Elgondolkodtató a falu és a templom sorsa és elfeledettsége...

   Kiérve a mezőre ,elkezd az út enyhén emelkedni,de ez egész a következő pontig,az erdei pihenőig eltart.Így érünk el előbb a Kinizsi forráshoz
A Kinizsi forásnál
,mely bő vízével, a mellette található Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére épült tálodi kolostort látta el friss vízzel. A  friss vizet nagyon megkóstoltam volna,de látva a tároló medence algásodását nem igazán jött meg a kedvem hozzá.

   A kolostort
Tálodi kolostor romjai
a pálosok alapították a XIII-.ik  sz közepe tájékán,majd az 1480-as években ferencesek költöztek be és maradtak egészen a falu elnéptelenedéséig,1552-ben amikor is felrobbantották.Mára sajnos nem sok maradt belőle.

   A túra innét jó 2 km-en keresztül vezet a Viszont völgy csodálatos erdejében ,hol lágyan lejtve,hol enyhén emelkedve egészen a vigánpetendi aszfaltcsíkig. Kiérve az országútra jobbra fordulva emelkedünk,egy jobbra eső tisztáson meglátunk egy nagyobb csoport túrázót.Szóba elegyedünk ,rövidesen kiderül Ők is OKT ügyben járnak erre,csak Ők ellenkezőleg járják ezt a távot.Örülünk ennek a találkozásnak,mert ez az első túránk,hogy találkozunk más kéktúrázókkal..Megbeszéljük a tapasztalatokat,majd a viszontlátás reményében elköszönünk és haladunk tovább a csicsói erdőbe bekanyarodó dózer útig.
Csak egyenesen....
Ez a jó minőségű út  végig egy erdősávban vezet jó két és fél kilométeren át,jobbára nyílegyenesen, csak az erdei iskola és pihenőhely közvetlen közelségében van néhány kanyar. Élvezetes lenne ez az útszakasz,de a nemrég történt tarvágásnak köszönhetően végig tűző napon kell gyalogolni. Melegebb,kánikulai napon szörnyű élmény lehet legyűrni ezt a szakaszt.

   Az erdei iskolával
Az erdei iskola bejárata
szemben van egy újonnan épített OKT-s pihenőhely,ami pecsételőpont is egyben . A bélyegző rendben a helyén,gyors igazolás és szendvicsevés,frissítés után kiértékeltük az út eddigi részét.
   Nagyvázsonytól idáig megtettünk 8,2 km-t 1 h 45 p. alatt,mely  4.66 km/h átlagnak felel meg,eközben "megmásztunk" 190 m-t és "ereszkedtünk" 144 m-t. Meg voltunk elégedve az átlagsebességgel,ekkor még nem sejtettük,hogy még rá fogunk tenni egy lapáttal.

    A már megismert murvás úton folytatódik az út. Mielőtt betérünk az erdőbe először ezen kell leküzdenünk további 2 és fél km-t. Eleinte egyenesen,majd elkezdünk ereszkedni,hogy utána fel tudjunk kapaszkodni a letérésig . Ezen a szakaszon újból találkozunk egy családdal,kik szintén OKT ügyben járnak. Velük van egy 9 év körüli kisfiú is.Gratulálunk a kis srácnak és rohanás tovább, ma nagyon duzzad bennünk az erő ,jó a terep,jó az idő minden happy.Hadd szóljon ami a csövön kifér.

     Beérve az erdőbe először egy kaptatón felmászunk a tetőre,majd megkezdjük az erdőben,jó jelzettség mellett a gerincutat. Szép szálas erdőben megyünk egy darabig,majd az  alj növényzet megszaporodik. Láss csodát az erdőben találkozunk egy párral,kik szintén az OKT-t járják . Eddig semmi,ma három találkozás,csodás.Kedélyes társalgás után indulunk tovább,kiérve az erdőből feltűnik a Káli Medence panorámája,a távolban a tanúhegyekkel ,a hegyek közt néhol a Balaton víztükre is meg-meg csillan.
Panoráma Balaton- felvidékről,a Balatonnal
Nagyszerű látvány.Pár perc élvezkedést mindenképp megér.

   Itt az út sokáig a gerincen vezet,igaz erre kevés a jel,de egyértelmű az útvonal.Aztán megkezdjük az ereszkedést Balatonhenyére
Balatonhenye
,mely szintén igazoló pont is.

   A faluban talált leletek alapján már a Római Birodalom alatt is lakott hely volt,első írásos emlékek az 1100-as évek végéből származnak. Egy gyors főhajtás az útba eső hősi emlékmű előtt.
Néma főhajtás
A pecsételő helyül szolgáló bolt-kocsmát még pont nyitva érjük. Miután kérünk fejenként egy barna sört és egy csokit,elvégezzük a bélyegzést,elbeszélgetünk a nagyon kedves tulajdonos hölggyel és kiértékeljük ezt a szakaszt is.
  Az erdészháztól idáig megtettünk 1 h 16 p.alatt  4.93 km/(!) átlaggal 6,2 km-t miközben felfele 88,lefele 193 m-t haladtunk.  Meg voltunk elégedve.

    Ezután nekiláttunk mai túránk legnehezebb szakaszának. A falut a K- n elhagyva rögtön megkezdjük az emelkedést a  Fekete hegyre,hol meredeken hol kicsit enyhébben. Az út ezen részén ,egész a kilátóig nagyon rossz a jelzettség .Kiemelten kell figyelni,mert sok helyen sehol vagy nagyon ritka a jelzettség,így sokszor elő kerülnek a segédeszközök.
   Az út nagyon szép tájon vezet,hol erdőben,a tavasz igazi jegyeivel
A tavasz hírnöke
,hol gerincen.Néhol ereszkedve. A tisztásokon kinézve mindenhol a Káli Medence megunhatatlan panorámája tárul elénk
   Egy mélyúton elérjük a köveskáli szőlőket,melyek között kanyarog tovább a K-,míg találkozik  a K+ jellel. Innen a két jel együtt emelkedik,izzasztó mászással az Eötvös kilátóig,melyről csodálatos panorámát van szerencsénk látni. Gyors csodálkozás után megkezdjük a meredek ereszkedést a Töttöskáli templomromhoz az Öreghegyen kersztül. Az út itt végig szépen megművelt szőlők közt halad,egy pincében meg is kóstoljuk a környék finom nedűit.

   A Töttöskáli templom
Töttöskál,romtemplom
,mely a hasonló nevű falu szolgálatában állt a XII-XIII-ik sz.fordulóján épült és hasonlóan a környék többi templom romjához  az 1500 évek első felében pusztult el ,a törökkel vívott harcok közepette.

    Továbbmenve hamar beérünk a faluba ,a már jól ismert presszóba,ahol a már ismert, kedves hölgyektől megkapjuk a jól megérdemelt sörünk és bélyegzőnk.
   Balatonhenyétől jöttünk 7,2 km-t,miközben felfele 271,lefele 321 m-t gyalogoltunk. Ehhez kellet 1 h.49p. ami 3,85 km/h átlagsebességű.

   Összegezve a mai nap ,nagyon kellemes szakaszon vagyunk túl,melyben voltak ugyan izzasztó részek,de nem számít nehéz szakasznak.  Barangoltunk a történelemben,csodás tájakon gyalogoltunk és a panoráma végig leírhatatlan volt.

   A mai nap búcsút vettünk a Balaton Felvidéktől,legközelebb már a Bakony rengetegeiben fogunk túrázni.Sajnos most a munkánk sajátosságának köszönhetően szünet következik.

  OKT viszlát szeptemberben!


Több kép a szakaszról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTNagyvazsonySzentbekkalla?authkey=Gv1sRgCKDX6Oae8sXJxgE

  Térkép és szintrajz a szakaszról:


Dátum: 2014-03-22
Hossz:21.7 km
Szintadatok: +524/-615






2014. március 24., hétfő

OKT 9.túra 2014.márc.13.Abláncmajor(Csárda)-Csényeújmajor

 Tavaszi  nagy túránk befejező napjára az Abláncmajor-Csényújmajor etapot terveztük be,mely kb.28 km-t ígért,nagyrészt sík terepen.
 Az autót Sárváron hagytuk,majd átbuszoztunk Szombathelyre,onnan tovább Abláncmajorig.Milyen pici a világ,ugyanaz a sofőr volt szolgálatban aki három napja összeszedett bennünk Abláncnál.Így  már ismerősként üdvözöltük egymást,jól elbeszélgettünk vele,így nagyon gyorsnak tűnt az út.

  Miután leszálltunk a már jól ismert megállóban ,battyogtunk egy jó 5-600 m-t az aszfalton Bük felé ,mikor is a K-  bevitt az erdőbe egy rövid,de meredek kapaszkodóra,mely egy kerítésnél ér véget,amin viszont egy kiakasztható kapu van.Itt visszanéztünk a kaptatóra
Búcsú Kőszeg-hegyaljától
a távolba még felsejlett a kőszegi hegy sziluettje is.A bejutás után kb-150-200 m.után elértük a kerítés másik oldalát,hol ugyanolyan kapu vár bennünk.Ezen is átjutva jó ütemes tempót diktálva haladtunk tovább.A haladós tempót könnyen tudtuk tartani,mivel az előző napokban kellő edzettséget szereztünk és feszült az erő bennünk.Egész megfeledkeztünk a cipőink által okozott vízhólyagokról,így ez sem hátráltatta a sebességünk.Az út végig erdőben vezet a volt góri vasúti megállóig,itt a sínek alatt átvezető alagúton
Alagútban
jutunk át a pálya másik oldalára .Itt a K-sáv nem sokára újból találkozik a Mária úttal,és innét a kettős jelek vezetnek tovább erdőben illetve nyiladékon keresztül
Fenyvesben
egész addig míg a Mária út letér balra.Itt nagyon kell figyelni,mert a kéket nem jelzik,hogy tovább megy egyenesen,a jelek csak nagy sokára kerülnek elő.Bizonytalanság esetén elő a térkép vagy GPS.Mi is így tettünk.

  Miután elhagyjuk a Mária utat,az addig is használt nagyon jó minőségű dózer úton haladunk tovább,mely erre a környékre nagyon jellemző. A mai nap legnehezebb szakaszára érünk,ahol az út folyamatosan emelkedik,de ez kellemesen ,így nem vesztünk a sebességünkből ,mivel a látnivaló is szegényes elég gyorsan haladunk.Azért nem árt figyelni a jelekre,mert nem mindenhol látható,sok helyen hiányos vagy takarja a bozótos.
  Ezután a fa
Utolsó mohikán
után nagyon kell figyelni,mert a K- hirtelen letér jobbra, az első jel jó 50.m-re van ,de a bozótos aljnövényzet eltakarja.A nálam lévő túlélő késsel amennyire tudtam kitisztítottam előtte a bozótot,de úgy is benövi nemsokára .Ezt megismételtem még pár jelnél,bíztos más is megteszi ,így talán egyszer láthatóak lesznek a jelek itt is.

  Erre az út végig erdei,szép környezetben visz,a virágok már szárba szökkenek és a tavaszi erdő ezer csodáját figyelhettük meg.
  A következő letérés jól láthatóan jobbra egy emelkedőn egy fenyves erdőbe visz be.Miután felérünk a kaptatón nagyon kell figyelni,mert a kék hirtelen betér balra egy ösvényre.

   A letérés után következik az eddig teljesített útvonalak közül a legvadregényesebb,egyben nagyon elhanyagolt része.Sok helyen kidőlt fenyők
Bujócska
közt kell átverekedni magunk(szó szerint)kerülni nagyon nehéz,mivel fenyvesről van szó.Miután átküzdjük magunk a rövid,de rossz szakaszon,tovább haladunk jobbra egy ösvényen hasonló körülmények közt. Itt ha lehet még fokozódik is a helyzet ,van olyan kidőlt fa ,amelyiket előbb meg kell mászni,majd a másik oldalt le mászni róla.Ezt is leküzdjük és elérjük a már többször megénekelt bozóttal benőtt
Tovább a repce földön keresztül
,járhatatlan utat,melyet  a mellette lévő vetésen lehet kikerülni,melyben jelenleg a repce kezdett nőni. Itt megálltunk egy pillanatra,visszanéztünk és láttuk,ha nem térünk le az ösvényről ugyanerre a vetésre érünk csak 200 m.el feljebb. Kényelmesek és félősek válasszák ezt a megoldást. Volt olyan kidőlt fa ,ahol megzavartunk egy rókát és előttünk iszkolt el.

   Miután kiértünk a vetésből ,már láttuk Felsőszeleste szélső házait.Itt következik egy rövid kapaszkodó,majd a K- bevezet a templom kertbe,hol néma főhajtással adóztunk a felsőszelestei hősök előtt
Néma főhajtás
.

   Innét egy rövid ereszkedés után az utunk tovább visz a falun végig,nagyon hosszú falu.Jó  1500-1800 m után érjük el az a bélyegzőhelyet az alsószelestei kocsmát.Itt rendeltünk egy-egy sör italt és megettünk egy szendvicset.Kár,hogy a kocsmáros leány csak azután vált kedvessé,miután rendeltünk,addig csak flegmán vette tudomásul ,a "turisták" érkezését.
    Miután tovább indulnánk kiértékeljük utunk eddigi részét .Ablánctól megtettünk idáig 10,5 km-t az átlagsebességünk 4,8 km/h volt és felfele 122,lefele 137 m szintet teljesítettünk.

  Szelestét a történeti források már a XII:ik sz. közepén említik.Jelenleg a gyógyfürdőjéről,védett parkjáról és a Festetich Kastély Szállóról híres.Rövid körbenézés után szintén egy megemlékezés következik
Újabb emlékezés
,ezúttal azon alsószelestei hősök előtt akik életüket adták a hazáért.

  Ezután átkelünk a falut elkerülő 86-os gyorsforgalmi út
Autópálya fölött
felüljáróján és beérünk egy igazi békebeli vasútállomásra
Nosztalgikus
,hol megállt az idő.Igaz,hogy csak 2 km-el ezelőtt pecsételtünk,de mivel ez is bélyegzőhely itt is elkérjük a szolgálattevő hölgytől a  pecsétet. Kedélyesen elbeszélgetünk vele,invitáljuk tartson velünk,hajlana is rá,de akkor mi lesz a forgalommal?

    Továbbindulva a vasút mellett haladunk,egy mező szélén,ritka jelek mellett,aztán egyszer elfogynak a jelek egy kereszteződésben,Térkép nézés után jobbra fordulunk és haladunk először egy mező,majd egy vetés szélén 2-300 m-t,mígnem befordulunk jobbra az erdőbe és megyünk visszafele arra ahonnét jöttünk csak fentebb.Itt van már jel,sőt.Miután kiérünk egy tisztásra a jó 100 m-re lévő fákon legalább tíz friss jel virit.Ott ahol csak egy szekérút vezet át a tisztáson.Nem jutott volna belőlük oda ahol meg semmi nincs?

  Vissza térve az erdőbe egy idő után balra fordulunk és folyamatos kapaszkodással elérünk egy,láthatóan  egykor szebb időket látott vadgesztenye sort.
Valamikori vadgesztenye sor
Először a Lőrinci erdőbe,majd az Ölbői nagy erdőben vezet az utunk.A határt nem tudom,nem érzékelhető.
   Elérjük a már ismert autópálya kerítését,ahol balra fordulunk és egy hosszú,
Valamikor laktanya bejárat volt
unalmas, egyenes sóder úton elérjük a 87-es utat. Ezen átkelve egy 200m-t haladunk a forgalmas főúton,majd bekanyarodunk a Váti Erdőbe.
A Váti-erdőben
  Innen jóformán nyílegyenes erdei út vezet Bögötig végig,kevés értékelhető dologgal. Meg kell jegyeznem,hogy az ölbői vasútállomás után a jelzések hagynak kivetnivalót maguk után.Legnagyobb gond,hogy az erdei kereszteződésekben sokszor nincs jel és csak nagy sokára kerül elő.

   Miután beértünk Bögötre
Bögöt rk.templom

megkerestük a bélyegzőhelyet,mely a helyi ABC-ben van.Miután a kocsma már zárva volt,így a boltban kértünk egy-egy sört a bélyegző mellé. Finom hűtött sörrel tudott szolgálni a hölgy.
  Míg elfogyott a frissítő kiértékeltük ezt  a szakaszt is,mely alatt megtettünk 8 km-t,gyakorlatilag sík terepen,az átlagunk nagyon közel volt az 5 km/h-hoz.

    A rövid pihenés után egy gyors főhajtás a bögöti szabadságharcosok előtt
Néma főhajtás
és indulás tovább.

  A faluból kiérve a Tilos erdőn keresztül elérjük a vasúti átjárót,ahonnét a kedvencünk jön,az aszfalt mely utunk végéig elkísér.
   Beérve Csényére,ezen a falun végig rohanunk,mert a kinézett busz indulási ideje vészesen közeledik és még jó 2 km Csényújmajor.

    Kiérve mai utunk végcéljához látjuk van még időnk bélyegezni a Mária kápolnánál
Mária kápolna Csényeújmajoron
és lencsevégre kapni a valamikor sokkal szebb időket látott majorsági épületeket
Dolgozik az erózió
,ahová bekukkantottam és némi életnek láttam a jeleit,de bizalmatlan szemek néztek rám,ezért tovább álltam.
    Bögöttől idáig 7,5 km-t jöttünk több mint 5 km/h-s átlaggal,sietni kellett.

  Összegezve elmondhatom ,nem ez a szakasz lesz a kedvenc OKT  szakaszunk,mivel hosszú és unalmas részeken halad,bár pár helyen az erdő látványa és élete kárpótol a hiányosságokért.

Még több kép a szakaszról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTAblancmajorCsenyeujmajor?authkey=Gv1sRgCLndz8rc1KrThQE

 Térkép és szintrajz a szakaszról:

Dátum: 2014-03-13
Hossz:26.2 km
Szintadatok: +161/-191





2014. március 20., csütörtök

Barangolás Kőszeg vidékén,Velemből a Szt.Vidig 2014.márc.12

 Kőszegi tartózkodásunk harmadik napjára,beiktattunk egy pihenős napot.Ma autóval kirándultunk a "sógoréknál",majd Velemből felmentünk minden kék túrázó kultikus helyére a Szent Vid kápolnához.Délután pedig egy kőszegi városnézést tartottunk.

    Kicsit kényelmesen keltünk reggel,nyugodt reggeli után autóba ültünk és átmentünk Lékára(Lockenhaus)
Először a várhoz mentünk fel,de sajnos itt is létezik téli nyitvatartás,ezért csak kivülről tudtuk megnézni Léka várát.
Léka vára
 A város már a Római Birodalom alatt is lakott volt,története elég zivataros,vára rengetegszer került új kézre,mígnem 1980-es évektől egy alapítvány működteti .A múzeumon kívül van itt gyógyintézmény panzió is.A parkolóban megnéztünk egy emlékművet
Magyarul egy szó sincs...
,melynek német felirata nekünk nagyon szomorú időszakot elevenít fel.

 Miután körülnéztünk a városban
Léka központja
továbbmentünk az Írottkő Natúrpark területén Rohoncra(Rechnitz)
Rohonc híres emlékkútja
Rohonc főtere
,mely szintén az ősidők óta lakott település.Rohonc is sokszor cserét gazdát a történelem során,számtalanszor majd teljesen elpusztult,de mindig hoztak új telepeseket aki újra és újra felvirágoztatták.

A városnézés után elindultunk vissza Kőszeg felé,megnéztük merre jártunk tegnap.Mennyivel kellemesebb élmény volt nézni autóból a tájat.
  Beérve Velembe megálltunk az autóbusz fordulónál lévő parkolóban,megnéztük a fűrészmalmot
Évek óta az enyészeté
és a Vasfüggöny Látogatóközpontot,melyben a II.világháboru végén  a kormány is székelt.

  Innen a KékL jelzésen jó félóra alatt felmásztunk az erős emelkedőn  a Szent Vid kápolnáig
Szt.Vid kápolna
,melyet a XVII.ik századba említenek először.Később jelentős búcsújáró helyként tartották számon.
 Ezután átmentünk jövetelünk igazi céljához az OKT emlékműhöz
Ide minden kéktúrázónak el kell jönnie
,melynél 1989 véget ért a kéktúra.Ennél az emlékműnél fejeződik be minden túrázó emblematikus filmje,a Másfélmillió.....
  Óhatatlanul eszünkbe jutott Rockenbauer Pál és csapatának teljesítménye.

 Felmentünk még a Kálváriához és a már ismert útvonalon leereszkedtünk Velembe.Megdöbbentünk még a valaha szebb napokat látott szálloda állapotán és visszatértünk Kőszegre.

 Itt városnézés
Hősök kapuja
Jézus Szíve Plébániatemplom
Jurisics-tér
után megvacsoráztunk,elsöröztünk és eltettük magunk másnapra.

 Több felvétel a napról: https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/KoszegAusztria?authkey=Gv1sRgCMiF64SnoMiYlwE

2014. március 19., szerda

OKT. 8.túra 2014.márc.11. Irottkő-Kőszeg(hősök kapuja)

Tavaszi nagy túránk második napjához érkeztünk,erre a napra a RP-DDK-n Bozsokból meghódítottuk Dunántúl és Burgenland legmagasabb csúcsát a 883 m.tengerszint feletti magasan található Irottkő csúcsát,majd az OKT-n "leereszkedtünk" az Alpokalja fővárosába Kőszegre.

  A nap eddigi történéseiről a RP-DDK blogban írtam,most az OKT élményeket fogom megosztani.Miután befejeztük a csodálkozást a gyönyörű panorámában az Árpád(eredeti név) kilátóban
Kilátó a határon
és kifújtuk magunk a pihenőhelyen, elfogyasztottuk a szokásos szendvicseket és csúcs csokikat,majd megkezdtük túránk második,könnyebbnek ígérkező részét.

  Az ereszkedést először,szinte hihetetlen módon,ismerve az idei tél időjárását, hófoltok
Dacolva az idővel
között kezdtük meg,melyek az elmúlt napokban eshettek és a magasabban fekvő,árnyékos helyeken még túlélték az elmúlt napok melegedését. Az út a Hörmann forrásig folyamatosan lejt és hol fenyves erdők
Suhogó fenyvesben
közt,hol szálas erdőkben vezet,szebbnél szebb környezetben. A csúcs után nem sokkal találkoztunk egy fiatal párral,akik kihasználva a csodás időt kiugrottak Szombathelyről és felgyalogoltak a csúcsra.Mint kiderült,Ők is gyakorlott túrázók,rengeteget igyekeznek hódolni ennek a hobbijuknak.Sokat átjárnak a közeli osztrák hegyekbe is (jó nekik) kirándulgatni.Ahol tisztásra vagy irtásra értünk szebbnél szebb panoráma tárult elénk a kőszegi medencéről.
  Jó 2 és fél km. ereszkedés után elértük a Hörmann forrást.
A Hörmann forrásnál


Gyors fotózás és a forrásvíz megkóstolása után folytattuk tovább az ereszkedést.Az útvonal ezen a részen először aszfalton folytatódik,pár száz méter után viszont betér vissza az erdőbe,hogy ott folytassa tovább az ereszkedést.A K- az Irottkőtől végig a Z- sávval együtt halad.Jó negyedórás erdei út után kiérünk az aszfaltos útra,amelyen nemsokára elérjük a Stájer Házakat.
Stájerházaknál
Aki igényli itt kitudja fújni magát ,mert innét egy darabon emelkedő fog következni.Ha nyitva van a kiállítás meg lehet nézni és akinek van kedve az eltud menni a Ciklámen forrásig is.

   Folytatva az utat a tisztás után rögtön elhaladunk a kb.200 éves hatalmas bükkfa mellett
Öreg bükk Stájerházaknál
.

Innét a következő állomásig végig felfele fogunk haladni ,aszfaltos úton legyűrve kb.100 m emelkedést,ami az aszfaltos úton nekem többnek tűnt.Mivel egyenletesen emelkedik erre a nyomvonal az emelkedés ellenére tempósan tudtunk haladni és persze már hozzá szoktunk a mai nap a kapaszkodáshoz,csodálatos módon a tüdőnk is "kitágult" és nem kellett kapkodni levegő után.

 Körülbelül 2 és fél km.után elérjük a következő pontot,a Vöröskeresztet,
Pihenő a Vöröskeresztnél
mely arról híres,hogy több turista út is találkozik itt illetve régebben a búcsú járó zarándokok itt tartottak pihenőt,mely az utóbbi években szépen fel lett újítva.Padok,asztalok sőt  egy menedékház is szolgálja a megfáradt turistákat. Mi is fújtunk egyet és frissítettünk ,majd elindultunk az Óház kilátó felé.

  Itt a túra vonala visszatér az erdőbe ,ezen a részen ösvényen haladunk tovább először gyenge emelkedőn,majd egy keveset  lefele is haladunk .Így érkezünk el a kilátóhoz,melyet egy rövid,de meredek emelkedőn érünk el. Az Óház kilátó
A Felsővárnál
eredendően a város első vára volt Felsővár vagy Óvár néven.Az évszázadok során vesztett a jelentőségéből és csak az 1990-es években kezdték helyreállítani,ekkor építették a mai kilátót is,melyre mindenképp érdemes felmászni,az elénk táruló panoráma bőven kárpótol a fáradtságért.

 Pár perc után megkezdjük az ereszkedést a Hét-forrás felé,ezen a részen megtudjuk miért áll a túra leírásokban,hogy ez egy nehéznek számító szakasz.A kilátótól a forrásig 1,1km az út,de ezalatt 181m szintcsökkenést kell leküzdeni. Előbb egy nagyon meredek részen ereszkedünk  lefele sziklás,köves ösvényen néhol kidőlt fákon átmászva.Majd elérünk egy kb.200 m-es egyenes szakaszra,ezután folytatjuk az ereszkedést az eddig megismert körülmények közt,annyi plusszal,hogy ezen a részen intenzív erdészeti munka folyik


Erdőgazdálkodás
,így annak melléktermékeivel(ágak,gyökerek,feltúrt ösvény stb.)is meg kell küzdeni.Bár látszik,hogy próbáltak figyelni rájuk,de a jelzések is megsínylették a munka folyását.Ennek ellenére könnyű megtalálni a tovább vezető utat. Végül egy erdészeti aszfaltúton érünk el az enyészetnek ott hagyott volt határőr laktanyához és a Hét-Forráshoz
A Hétvezér forrás távolból ...
,melyet Hétvezér forrásnak
és közelről
is neveznek,mely egyben OKT bélyegző hely is.

 Természetesen itt is megkóstoltuk a friss forrásvizet és összegeztük az Irottkőtől megtett távot.

Megtettünk 9,98 km.t 2h 32 perc alatt 3,94 KM/h átlagsebességgel ,miközben másztunk 149 m-t és ereszkedtünk 691 m-t.

 Ezután megkezdtük a kapaszkodást a Pintér tetőre,mely kb 3 km-re van és ezalatt 100 m-t emelkedik az út,de ez  a szakasz is kellemes emelkedésű végig és sok helyen szintezve haladunk.Közben átkelünk egy aszfaltúton majd betérünk az erdőbe,egy bal kanyarnál egyenesen kell menni,a rosszabbnak tűnő úton,de a jelzések remekül vezetnek.ezen a szakaszon szintén ösvényen haladunk,talán ez a legelhanyagoltabb része ennek a túrának.Rövid kapaszkodás után megérkezünk a Pintér tetőre
A Pintér-tetőn
,ahonnét már végig lejteni fog az út egész a városig.

 Az ereszkedés végig erdőben ,szebbnél szebb környezetben történik,közben a nyiladékokon,tisztásokon remek kilátás nyílik Ausztria felé.Így érünk ki a Trianon kereszthez
Golyónyomok a Trianon kereszten
vezető elágazáshoz,mely a K+ n érhető el.Az út kb 300 m.szintben,egyáltalán nem fárasztó így kár kihagyni.A kereszten lévő lyukak állítólag golyónyomok,a határőrök használták céltáblának a keresztet.Visszatérve a K- ra pár perc alatt elérjük a Kálvária templomot,
Kálvária templom
 mely a városból nézve meghatározza a tájképet. A templomot a jezsuiták építették a XVIII.ik század elején.Ma elég elhanyagoltnak tűnik.

  Pár perc nézelődés után megkezdjük túránk utolsó szakaszát,meredeken ereszkedünk a tizennégy stációból álló kálvárián a város felé,míg elérjük a Koronaőrző Bunkert
Korona bunker
,hol utoljára őrizték a Szent Koronát magyar földön,mielőtt külföldre került  hosszú évekre.


 Innét mai túránk végpontjához,ami egyben bélyegző hely is lett, a Kék Huszárba mentünk.Itt leöblítettük az út porát,megvacsoráztunk,majd a szállásra mentünk ami a Sziget Vendégház volt a Sziget utcában.Mindenkinek ajánlani tudom, a házigazdák(Ági,Ernő)nagyon kedvesek voltak és a nagyon nívós apartmanok is kedvező áron vehetők ki. 

  Összegeztük még túránk utolsó etapját,mely  4,8 km volt,amit 1 h 12 perc alatt tettünk meg és ereszkedtünk 120 m-t.

 Nagyon kellemes napon vagyunk túl,eddigi túráink alatt a legmagasabbra másztunk fel,de egy túra alatt nem most tettük meg a legtöbb szintet sem fel,sem le,mert a badacsonyi szakasz kicsivel több volt és az fárasztóbbnak is tűnt. Nagyon szép,változatos tájakon haladtunk az Irottkő Natúrpark területén,mindenkinek ajánlom,hogy ha tud töltsön el pár napot Kőszegen és környékén. 

 Mi biztos visszatérünk.
  


A mai szakasz szintrajza egy kicsit csalóka,mert előbb Bozsokról felmentünk Irottkőre,úgyhogy az adatokhoz + 651 m és -97 m hozzáadódott!

A táv többi felvétele:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/RPDDKOKTBozsokIrottkoKoszeg?authkey=Gv1sRgCMC54KTx64Ts5gE


   Térkép és szintrajz a szakaszról:

Dátum: 2013-03-11
Hossz:14 km
Szintadatok: +203/-804