2015. január 30., péntek


  RP.-DDK   2. túra  2015.Jan.27.   KATAFA-JÁK



       "...   Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban  ..."
     Részlet Lehoczky János: A vizek fohásza c. verséből




       Mivel az  OKT -már olyan szakaszok vannak hátra,melyek teljesítését több napos túrák során tervezzük,ezért úgy döntöttünk,hogy folytatjuk a tavaly megkezdett Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúrát.
      
       A mai napra a Katafa- Ják közti etapot néztük ki,ami körülbelül 33 km leküzdését jelentette,de bátran mertük vállalni,mert a túratáv jóformán sík terepen,rengeteg ér,patak,és a Rába mellett vezet, a Kemeneshát határán mérsékelt emelkedőkkel.

        Az elmúlt hétvége zordabb időjárása után a mai napra szebb,bár borongós időt jósoltak minimális csapadék lehetőségével.

        A szokásos kora hajnali indulás után fél nyolc környékén értünk Katafa határához,ahol a K.gif  elhagyja a 76-os főközlekedési utat és a Kemenesháton folytatódik. Csípős hidegben szálltunk ki a jó meleg autóból,irigykedtünk barátainkra ,kik tovább mentek Ják irányába a fűtött kocsival.

        Kemeneshát  a Lugos patak és a  Zala,Marcal és a Rába folyók határolta dombvidék Vas megyében.

   
      Mai túránk Katafa mellett kezdtük el egy fennsíkon,a 76-osról jobbra kanyarodva a Szarvaskend felé vezető országúton vezett a K.gif  .  Pár száz lépés után balról elhagytuk a falu egyik temetőjét,majd egy jó nagy ívű balos kanyar után egy rövid,de meredek lejtőn ereszkedtünk,hogy a völgy aljából a szemközti ugyanilyen emelkedőn kapaszkodjunk tovább.
Az első lépések a Kemenesháton
Ezt még párszor megismételtük,átkeltünk a környék vizgyűtője (Csörnöc-Herpenyő) felé igyekvő Hegyalja patak hídján,majd egy újabb izmos emelkedő után elértük Nagymizdó szélső házait.
    
        A települést az országút épp csak érinti,de a K.gif  egy térnél,  kőkeresztnél,balra tér és bevezet az egykor szebb napokat látott kicsiny faluba,melyet ma talán 100-an laknak.
Kereszt Nagymizdón I.



           Mai és az elkövetkező túráink alkalmával rengeteg az imént elhagyott útmenti kereszt -tel fogunk találkozni,melyet elsősorban a hívek emeltettek és a Dunántúl ezen részére fokozottan jellemzőek. Valószínűleg a kivagyiság és rivalizálás is hozzájárult ,hogy ilyen sok kereszttel találkozhat az utazó ezen a tájon.

         Pár száz lépést haladtunk a falu fő utcáján /szomorú volt látni a lepusztult ,elhagyott házakat,ingatlanokat/,mikor a K.gif   jobbra fordult,minő meglepő -egy újabb keresztnél,hogy rövidesen elhagyja a falut és kiérjen egy földúton a szántók közé. Itt újabb keresztek közt vezetett tovább a túra útvonala előbb ÉNy-i,majd Ny-i irányba. Ezen a szakaszon láttunk egy díszes Máriát a kisdeddel ábrázoló keresztet melyen a K.gif  a is fel volt festve,így mutatva utat a mai vándornak.
Kereszt Nagymizdón II.


          Kb 500 lépés után egy jobbos,éles kanyarral D- irányt vett fel eddigi utunk és elértünk egy szőlőhegyet,ahol öreg és fiatalabb présházak között haladtunk. Egy huppanó után elértük a nemrég elhagyott országutat,melyen balra kanyarodtunk.
            Az aszfalton előbb leereszkedtünk,majd felmásztunk egy dombra,átkeltünk a Szarvaskendi-patak hídján,majd elértük Szarvaskend első épületeit,a falu állítólag Kond vezérről kapta a nevét,aki a X.-k sz.-ban szálláshelyül használta.
           Az eldugott piciny településen jelenleg a lakosok száma nem éri el a 100 főt.Takarosan rendbe rakott és elhanyagolt épületek váltogatták egymást a főutcán,melyen leereszkedtünk a központba,ahol túránk első ellenőrző pontja is található. A hivatalos bélyegző a kricsmiben található,de az még a reggeli időpontban zárva volt,így a mellette lévő élelmiszer üzletben kértünk céges pecsétet. A nagyon kedélyes és udvarias tulajdonos hölggyel egy jót beszélgettünk a környék dolgairól. Többek közt elmondta,hogy a hónap végén feladja a harcot és bezár.   Úgyhogy ha valaki kora reggel akar itt igazolni a túra füzetébe,kénytelen más megoldást keresni!  Önkormányzat stb.

     Az adminisztráció végeztével a bolt melletti lépcsőn felmentünk meglátogatni a falu nevezetességeit a barokk stílusú róm.kat.templomot és az egykor iskolának használt Sibrik Kúriát,melyet az iskola megszűntével, a látottak alapján, hagynak lepusztulni.
Szarvaskend róm.kat.templom-a felkelő nap sugaraiban


Szarvaskend Sibrik Kúria


     Fotózás után a dombról toronyiránt  leereszkedtünk az országútra ,mely továbbra is lejtős maradt az első balos kanyarig,ahol É-nak fordultunk. A kanyar után a K.gif    újra egy hídon vezetett át,mely egy neve sincs patak fölött ívelt át.

     Ezután újból emelkedni kezdett az útvonal. Elhagyva a falu utolsó házait egy vegyes erdő közt folytattuk a mászást.

     Pár száz lépés után felértünk egy fennsíkra ahol  a jelzések jobbra ,DK-i,irányba fordítottak,a Döbörhegyre vezető országútra. Elértük a két falu hidroglóbuszát,ahol a felkelő nap remek fotótémákkal szolgát,így egy pár percet elidőztünk.
Napfelkelte a Kemenesháton


   A fennsíkon a K.gif   nyílegyenes szakaszon folytatódik,jobbról erdő,balról szántók szegélyezik,így tempós haladást tesz lehetővé. Jó 1 km-es trappolás után értük el a Döbörhegy határát jelző táblát. A települést szintén a kihalás fenyegeti,jelenleg 100 körüli a lakosok száma,de nagyon szépen rendbe rakott ingatlanok közt vezetett az utunk. Rengeteg házat csak időszakosan laknak,nyaralónak használva azokat. A helybeliek elmondták,hogy egyre több külföldi vásárol ebben a csodás természeti környezetben található faluban ingatlant.
 Ennek megfelelően feltűnően sok házon volt kint a többnyelvű, az eladást hirdető tábla.

  A faluba való ereszkedés közben elértünk egy neve sincs kis erecskét,mely a Bogrács-patak felé igyekszik,itt az utunk balra kanyarodott pár lépés erejéig,hogy utána jobbra kanyarodva átkeljen a patak hídján és rákanyarodjon az Iskola utcára,mely az egykor ebben az utcában található iskoláról kapta a nevét. Az épületben jelenleg a falugyűjtemény kapott helyet. Jó lett volna megnézni a néprajzi emlékeket,de az idő sürgetett,így tovább álltunk.
Falumúzeum Döbörhegy



Szabadtéri gyűjtemény


    Folytattuk a baktatást az emelkedő aszfalton,míg elértük a nemrég elhagyott főutcát az új építésű templom mellett.
Róm.kat.templom,Döbörhegy


     Innét már szintben haladtunk tovább,a már megszokott,rendre ismétlődő keresztek közt.

    Elérve a település központját, a kricsmi-bót kombót,a K.gif   ÉK-nek haladt tovább az Öreg-hegyre (243 m !) vezető szekérúton. Az enyhén lejtős jó talajú úton szaporán tudtuk szedni a lábunk. Elérve egy valamikor talán vadászházként funkcionáló épületet , átkeltünk a Bogrács-patakon(előszőr) és rögtön balra fordultunk,ÉNy-nak.

    Utunkat előbb erdősávok,majd szántók kísérték,miközben folyamatosan "emelkedett",míg el nem értünk a "hegy" határát jelző,alacsony építésű kereszthez,melyen egy vaskereszt látható.
Ilyen építésű keresztekkel eddigi túráink alatt itt találkoztunk először.Nem tudom miben különböznek társaiktól,érdemes lenne utána nézni.
Kereszt az Öreg-hegy kapujában



      A túrára való felkészülés alatt olvastam az ezen a részen található hangulatos présházakról,melyek közül nem egy régi ,boronás szerkezetű zsuppfedeles építmény eredeti formájában maradt fent.. Sajnos csalódnom kellett ,mert a K.gif   csak egy ilyet érintett ami fel volt újítva,illetve elmentünk egy szétboruló mellett,amit remélem felújítanak.
Felújított boronás présház


Felújításra vagy enyészetre váró présház


      Igaz,hogy az Öreg-hegy nagy részén nem halad át a turista jelzés.,lehet,hogy ott több présház maradt meg eredeti állapotában.

     Elértünk eddigi utunk csúcspontjához,egy y elágazáshoz ,ahol a mi jelzésünk a bal oldali mélyútban ereszkedett tovább. A jobb oldali ág tovább halad a szőlőhegyen a "csúcs" felé.

    Leereszkedve a mélyúton egy a völgyben ,szebbnél -szebb hétvégi és üdülő házak közt haladtunk tovább. Elmentünk  a Hegyközség által gyűjtött pénzből,nemrég felavatott a szőlészek védőszentjének,Szent Orbánnak a szobra mellett.
Szt.Orbán szobor az Öreghegyi üdülőövezetben


    Majd egy balos kanyar után elértük a Bogrács-patak hídját,azon átkelve jobbra fordultunk és a patak felduzzasztásával ,a múlt század 70-es éveiben létrehozott mesterséges tó partján haladtunk tovább és beértünk Döröskére,melyet az oklevelek a XIII.-k sz. negyvenes éveiben említenek először.
A Bogrács-patak,háttérben a Döröskei tó


           Ebből az időből származik a falu fő nevezetessége a román stílusú rom.kat. templom a régi temetővel. A templom a Veleméri kápolnánál is alkalmazott fényvetülési technikával épült.
Árpád-kori templom Döröskén


     Mindenképp szerettük volna megnézni ezt az emlékhelyet,ezért a kitűnően megépített strandnál elhagytuk a K.gif  -ot és az aszfaltos úton felbaktattunk a faluba,ahol az üzleteknél jobbra kanyarodtunk a Fő-utcára ,majd azon végig haladva elértük a letérést ami a templom felé vezetett. Közben elhaladtunk a mai temető mellett és elértük a műemlék temetőt és templomot,mely a Kemeneshát szélén található,a Rába völgyére leszakadó dombon.
A falu régi temetője


   Innét csodás panoráma lenne az alattunk elterülő sík vidékre,de sajnos a burjánzó növények és fák igencsak korlátozzák a kilátást.
Kemeneshát és a Rába-völgy határa


   Elmerengtünk a tájon és a műemléken, megettünk egy csúcscsokit,mert a mai napnak  ez volt a legmagasabb pontja,majd toronyiránt leereszkedtünk az országútra,ahol a K.gif   a vezetett tovább, most már mai túránk újabb hazai tájegységén a Rába-völgyben . 


    Utunk ezen szakaszán jó 4 km-es monoton trappolás várt ránt a nyílegyenes,nagyon gyér forgalmú országúton,mely a közeli Rába árterén halad keresztül.
Monoton baktatás a semmibe




    Ezt a hosszú,egyenes szakasz csak  a Csörnöc-Herpenyő patak hídján való átkelés színesíti valamelyest.
Lassan a célban...

       Innét egész a jáki célig jóformán nyílt területen vezet a túra,így azokat akik nyáron járnak itt egyáltalán nem irigylem. Nekünk szerencsénk volt,ezen a részen elkapott bennünk egy hózápor,mely egész a Rába hídig kitartott,így ez is színt vitt az egyhangú gyaloglásba.


    Elérve a Rábát 
A Rába Molnaszecsődnél
 és átkelve rajta elértük utunk következő települését Molnaszecsődöt,mely már egy kicsit nagyobb falu,de saját iskolája még neki sincs. A gyerekek innét is Körmendre járnak tanulni.

   A település egyben ellenőrző pont is a,mely a folyó partján található Árvíz Büfében található,mely nem csak büfé,de egyes kenutúrák induló pontja is. Valamint  nyáron ,itt szoktak kikötni a vízi túrázók is éjszakára .
Pecsételőhely valamint vízi túrázók pihenőhelye


  
   A pecsét mellé kértünk egy-egy folyékony nagykabátot és egy önkényuralmi jelképű ser italt is,melyek elfogyasztása közben elvégeztük a papír munkát és kiértékeltük az eddig megtett távot.
   
   Katafától idáig jöttünk,trappoltunk,futottunk(ez a szakasz alkalmas a tempós haladásra) 15,2 km-t ,3 óra 35 perc alatt. Magassági adatokat csak megszokásból írok,melyek szerint felfele kb 160,míg lefele cca 230 m-t tettünk meg.


    Miután elfogytak az italaink és a havazás is alább hagyott továbbindultunk.Először lesétáltunk a Rába partra kicsit nézelődni,fotózni,majd tovább indultunk. 
    
   A K.gif   Molnaszecsődőt csak érinti,egy rövid szakaszon halad keresztül a falun,így nem sokat látunk belőle. A büfét elhagyva pár lépés alatt kiértünk a falu központjához,mely a 8-as főút mellett van.
Hózápor után


        Átkelve a forgalmas úton,rövidesen el is hagytuk a falut a Szabad-birtokok szántói,mezőgazdasági területei között futó szekérútra(dűlő). Itt amaddig a szem ellátott megművelt területek voltak. Az út nyílegyenesen haladt,néhol egy-egy bokor ,cserjesor színezte az egyhangúságot. 
    Ekkor már a Vas-Soproni -Síkságon haladt a mezőgazdasági út,melyet a nagykerekű gépek gumiabroncsai szinte járhatatlanná szántottak fel. Szerencse,hogy hideg volt,így megfagyott a talaj és a barázdák közti tócsák is befagytak. Mivel azonban a vékony hólepel belepte a tájat,sokszor olyan helyre sikerült lépni,ahol vagy beszakadt alattunk a vékony jég,vagy pedig dagonyát lepett el a hó. Néhol bokáig süllyedt a bakancsunk  a vízben vagy sárban,viszont kimondottan élveztem.
Dagonya I.

    Gondolom ez a szakasz minden körülmények közt elég rossz minőségű.Ha nem saras,dagonyás akkor poros lehet, mindenképp  szívás.

    Bő kilométernyi togyogás után elértük az egykori radarbázis leromlott minőségű aszfaltútját az első bunkerszerű építményeknél,innét már lényegesen könnyebbé vált a haladás. Balról 100-200 m-ént váltogatták egymást ezek a "bungik",melyeket ma az ötletes gazdák szalmabálák tárolására használnak.
Ez a laktanya is az enyészeté

Ötletes hasznosítása a silónak



   Elhagyva a valamikori laktanya főbejáratát pár száz méteren még tartott az aszfalt,majd amilyen hirtelen jött,ugyanolyan hirtelen meg is szünt,így újból kezdődött a togyogás.

   ÉNy-nak haladtunk tovább és szerencsére hamar beértünk a Molnaszecsődi-erdő fái közé,ahol az út előbb füvesre,majd jó minőségű dózerútra változott.Itt már tempósabban tudtunk haladni,csak a hó lepte tócsákra kellett figyelni.Nem lehetett!

    Az erdőben nagyon sok őzet és szarvast láttunk átsuhanni az úton az ivó vagy evő helyük felé. Mivel azonban a kelleténél zajosabbak voltunk,így fényképezni nem igazán sikerült őket.
Dagonya II,őzzel



   Jó kilométernyi haladás után a K.gif   előbb élesen balra,majd 100-150 m után élesen jobbra fordult,felvéve az eredeti Ény-i irányt. Most már a Zichy-erdő fái közt koptattuk az utat és kerülgettük a befagyott tócsákat.

   Miután elértük az erdő határán folyó neve sincs erecskét és átkeltünk a beszakadt hídján,kiértünk egy lényegesen jobb minőségű mezei útra,mely újból óriási szántók közt haladt.

   Nem tettünk meg száz lépést és feltűntek Laciék a távolban. Elérve egymást,gyors kulcs és tapasztalat csere után mindenki folytatta a maga útját.

    7-800  m után elértük a Mukucs patak hídját,ahol a hídon található jelzések ,balra fordítottak és az óriási szántók közti töltésen kanyarogtak tovább. Egy ligetes részen való kanyargás után a K.gif  újból átkelt a patakon és az eddigi Ny-i irányt É-i váltotta fel. 
A Mukucs patak hídja.....



... és végtelen gátja


    Elhaladtunk egy szennyvízátemelő mellett,minden gyönyörűségével együtt, és egy beton kockákból(régi M7) épített hosszú ,egyenes úton elértük az eddigi legnagyobb települést:Egyházasrádócot .

    A községet először a XIII.-k sz.első harmadában említik oklevelek,jelenlegi formáját 1936-ban nyerte el,három falu összeolvadásával.

     Először Kissároslak településrész utcáin haladtunk,elhagytuk a közelmúltban felújított Hotel Klastrom épületét,majd egy jobbos letérés után kiértünk a roppant forgalmas 86-os főközlekedési útra,melyen átkelve már Egyházasrádóc településrészen jártunk.
Nincs főszezon...

  
    Egy nyílegyenes utcán haladtunk a családi házak közt,majd egy emelkedő után balra feltűnt a vasútállomás épülete,ahol a túra ellenőrző pecsétje volt található míg meg nem szűnt itt a szolgálat. Így a pecsét a Pub sörözőbe került át. Mi benéztük és az említett kricsmihez hasonlító egységbe tértünk be,hogy elvégezzük a pecsételést.
Szellem állomás



Ahol mi bélyegeztünk


     A tulaj rendkívül szívesen adta a céges bélyegzőt(mások is kérnek nála),rendeltünk egy-egy Sopronit és elvégeztük az ellenőrzést,majd megettük a szendvicseink ,amit a tulaj volt szíves megengedni.(köszönjük)

   
    Papírmunka közben összegeztük a túra ezen szakaszát. Molnaszecsődtől megtettünk 9 km-t,miközben "emelkedtünk" kb 50 m-t és"süllyedtünk" 40-et. Minderre 2 óra 5 percre volt szükségünk.


   Cíhelődés után pár lépéssel elértük a vasútállomás épületét,majd a síneken átkelve a falu főutcáját trappoltunk tovább.Elértük az I. és II. világháborús emlékművet,melynél egy néma főhajtás erejéig elidőztünk.
Néma főhajtás Egyházasrádóc hősei előtt


   Innét pár lépéssel elértük a már említett sörözőt,ahol a hivatalos MTSz-es pecsét van,de mi nem mentünk be érte,mert sietni szerettünk volna.
A "hivatalos" pecsételő hely


     Száz méterrel később a K.gif    jobbra kanyarodott egy emelkedős utcára,ahol előbb régi ,majd új építésű házak közt hagytuk el a települést.

     A hidroglóbusznál az út balra fordult és a haladt Ny-i irányban szántók közt. A mezőgazdasági út itt is barázdás,tócsás stb volt,így nehezítve a haladást.

   Egy körbekerített vörös keresztnél É-nak fordult az út és a Ritási allé nyílegyenesén haladtunk tovább a már ismert káposztaföldek szegélyezte úton.
Mezei útkereszteződés,kereszttel  

Dagonya II.



  Elérve a Ritási-kút helyét a K.gif   a balra ÉNy-nak tért el. A kanyarodás kb 500 lépéssel elértük Ják-alsó erdejének szélső fáit,ahol újabb balos törés következett,majd nemsokára jobbra ,aztán balra és jobbra kanyarodtunk. Itt elértük a Hideg-kúti patak partját,attól pát méterrel haladtunk Ny.nak pár tíz lépést,majd átkeltünk rajta.
Kapu a szántó közepén


   Elérve a bekerített rész kiakasztható kapuját tovább haladtunk nyílegyenesen ,elhaladtunk egy új,felújított lovarda mellett. Jó félórás menet végén elértük a bekerített rész másik kapuját,azon átmenve kiértünk az országútra,ahol a K.gif    jobbra kanyarodott.
Ják határában


  Kb 100 m után elértük,utunk végcélját ,Jákot ,mely már a XI.-k sz-ban lakott hely volt.A falu főutcáján koptattuk az aszfaltot tovább.és majd kilométernyi bandukolás után balra tértünk ki
Közel a cél

,hogy felkapaszkodjunk a Templomdombra a falu nevezetességéhez  a román stílusú temlomhoz,mely a magyar román kori építészet szimbolikus alkotása.Ezt a műemléket jószerivel mindenki ismeri és egyszer el is jön ide.
Az Árpád-kori templom I.


    Párszor már mi is voltunk itt,de azért körbe jártuk ,sőt be is mentünk volna,de ebben az időszakban csak előre bejelentett csoportokat fogadnak,Így ezzel az élménnyel szegényebbek lettünk.
Az Árpád-kori templom II.


Az Árpád-kori temlom III.


   Mivel a település volt túránk végcélja ,itt is bélyegezni kell a túra igazolófüzetébe.amit a templom információs irodájában lehet megtenni,de az ugyan úgy zárva volt mint maga a műemlék.

   Ezért alternatívaként a Patkó Sörözőben nyomtuk be a mai utolsó pecsétet,miközben megittunk egy kitűnő kávét .
Itt "lakik" a pecsét


   Egyházasrádóctól "leküzdöttünk" felfelé 50,lefelé 40 m szintet ,8.9 km alatt, amire 2 óra 10 percre volt szükségünk.

   Ezután nem maradt más hátra mint autóba ülni és elindulni oda ahol reggel kezdtük a túrát.

  Útközben belefért még egy rövid városnézés a Batthyányak településén:Körmenden .
Főtér


Batthyány kastély


  
  Negyed órás nézelődés után elmentünk Gyöngyiért és Laciért Katafára,kik már vártak ránk,majd szélsebesen hazafelé vettük az irányt.


    Vegyes érzésekkel zártuk a mai túra napot.Voltak benne érdekes,szép szakaszok(Kemeneshát apró falvai,Ják),de unalmas(Rába-völgy,Vas.Soproni síkság)  részek is bőven.

     Nagyon nagy élmény volt az apró falvak lakóival a találkozás,aki csak utunkba került,mindenki szívélyesen elbeszélgetett ,érdeklődött és csodálkozott és mi is csodálkoztunk,hogy a mai rohanó világban egyáltalán létezik még olyan hely ahol figyelnek az emberek egymásra és az idegent ilyen szeretettel és bizalommal fogadják.
   Valami azt súgja,hogy az RP-DDK útvonalán még sok ilyen kellemes élmény vár ránk!

  


   Több fénykép a szakaszról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/RPDDKKatafaJak?authkey=Gv1sRgCN3758uC0ubsEg



 Térkép és szintrajz a szakaszról:



-Ják



Dátum: 2015-01-27
Hossz:26.95 km
Szintadatok: +168/-199