Boglári Túrázók

RP-DDK 14.TÚRA 2016.SZEPT.20.

MESZTEGNYŐ-SOMOGYSÁRD

" .....Azt is láttam, hogy szegény Gazsi, mikor rákerülendõ volt a sor, boldogult Székács úrnak négyszemközt úgy mondott valamit, hogy azt csakis Székács úr hallhatta és érthette meg. Azt azonban világosan megértettem, mert fentszóval mondotta Gazsi, hogy azt óhajtja, hogy az osztrák házon teljesüljön be azon átok, mely Dávid egyik zsoltárában olvasható.”
Soltra Alajos református lelkész Noszlopy kivégzéséről

Majd két hét elteltével folytattuk vándorlásunk a RP-DDK útvonalán és Földanya havának huszadik napján újra koptattuk bakancsaink talpát. Kis csapatunk ezúttal hazai tájakon,Belső-Somogyban rótta a métereket. Ma másik szívszerelmünk Somogyország rejtett ,kevésbé ismert értékeivel ismerkedtünk meg és ezen a napon túráztunk a kéken legközelebb lakóhelyünkhöz,bár igaz,hogy Badacsony és a Balaton-felvidék légvonalban közelebb van,de az már más tájegység. A mai terv a Mesztegnyő és Somogysárd közti etap volt ,nagyjából 22 km-en és elhanyagolható szintemelkedéssel. A mai nap a Boronka -Melletti Tájvédelmi körzet óriás erdejéről,a tavakról a kisvasútról és Kossuth szavaival élve:" a XIX.sz. legbátrabb emberéről",Noszlopy Gáspárról és emlékezetéről fog szólni és a zalai agyagos-cuppogós sarat a nem kevésbé "kellemes" süppedős homok fogja felváltani

Eredetileg egy nappal korábbra terveztük a szakasz bejárását,de az időjósok kiadós esőkkel riogattak hétfőre,de ez nem jött be..... Mivel keddre már csapadékmentes időt jósoltak,így áttettük a túrát,bár mint kiderült nem kellett volna. Éjszaka,reggel viszont esett és elég borús időre ébredtünk,így ruházattal is úgy készültünk,hogy hátha megázunk. Szerencsére délelőtt a felhők elvonultak és a nap is kisütött,de élénk szél támadt és időnként goromba széllökések zavarták komfortérzetünk. Összességében azonban kiváló túraidőt fogtunk ki.

A Kis vendég

Mivel az éjszaka "szálló" vendégünk volt a kis unokánk személyében,így nem a szokásos hajnali indulást választottuk,igaz nem is messze volt az induló állomás. Fél nyolc környékén szálltunk ki az autóból Mesztegnyőn a templom előtt,ahonnét Laciék Böhönye és Nagybajom érintésével autóztak Somogysárdra,hogy onnét kezdjék el a szakasz bejárását. Logisztikailag ez a szakasz tőlünk macerás lenne tömegközlekedéssel,mert eleve nehézkes eljutni Mesztegnyőre,hogy a Somogysárdról való hazajutást ne is említsem.Így a legjobb választás újfent az autós ,szemből bejárás volt.

Mesztegnyő Faluház

Miután átkeltünk az élénk forgalmú 68-as számú főútvonalon a Mesztegnyői Tájházban szereztük be indító pecsétjeinket,itt éles szemű kedvesem rögtön kiszúrta,hogy a Tó büfében lakó és az itteni pecsét különbözik egymástól,ami csak alapos szemrevételezés után derül ki. A pecsét megkeresése kicsit hosszabb időt vett igénybe,mivel a tartódoboz a Faluház tornácának a téglaoszlopán található,de a belső oldalon,így egyáltalán nem látható és semmi nem mutatja a helyét.

Mindszenty szobor Mesztegnyőn

Körülnéztünk a Faluház udvarán,ahol a falusi élet és gazdálkodás jellemző használati eszközeit mutatják be szemléletesen és színvonalasan. Sajnáltuk,hogy a korai időpont végett a benti kiállítást nem tudtuk megnézni. Ezután a faluház előtti haranglábat ,valamint a Mindszenty szobrot vettük szemügyre. A harangláb a közeli,mára kihalt településeknek (Kak-puszta,Sörnyepuszta,Cserfekvés etc.)állít emléket.

Ágasfa

E rövid intermezzo után nekiláttunk az érdemi munkának és beröffentettük a motorokat és megtettük az első lépéseket. A szokásos indítási "löket" most kimaradt,mert du. még mindkettőnknek vezetni kellet és nem akartunk reszkírozni.

A falu szélén

A túra első lépéseit a betonozott Ladi János utcán tettük meg,ahol a

jelzések K-nek tartottak. A kezdeti bemelegítő lépéseket követően a felvezetőm egyre nagyobb sebességet diktált ami (köszönhetően a majdnem sík terepnek)az egész nap jellemezte haladásunk Köszönhetően a gyors iramnak pillanatok alatt elértük a Táncsics utcát,melyen D-nek fordulva pár lépéssel elértük a falu szélső házait ,ahol az eddigi betonúton DK irányába kanyarodtunk és egy erdő közt folytattuk a trappolást. Pár száz lépéssel elértük az egykori Balatonszentgyörgy -Somogyszob vasútvonal gazos nyomvonalát. A síneken átkelve aztán a jelzések elhagyták az eddigi betonutat és egy növendék akácosban folytatódtak DK-i irányban.

A felhagyott vonal

A Balaton déli partját Belső-Somoggyal összekötő vasútvonalat a Somogyvármegyei Egyesült Hév társasság építtette és 1893-ban adták át a forgalomnak.A vonal gazdaságtalansága végett 2009 óta szünetel a forgalom rajta.

Alig tettünk meg pár száz lépést és a

-ok teljesen logikátlanul É-i irányba fordultak majd talán 100 lépést követően,a Gyóta-Búsvár vm-nél elérték a Mesztegnyői erdei kisvasút nyomvonalát,ahol felvették az előbbi DK-i irányt. Itt két lehetőség adódott vagy a sínek közt haladunk,esetenként meg-meg csúszva a nyirkos talpfákon,vagy a pálya mellett lévő ,esetenként nehezen járható ösvényen haladunk. Váltogatva a lehetőségeket hol itt,hol ott nyomultunk tovább.

Nyomulás a keskeny nyomtávon

A Mesztegnyői Erdei Kisvasút első szakaszát 1925-ben építették meg a Hunyadi Család megbízásából. Elsősorban gazdasági szerepet szolgált,a környező óriási erdőterületről szállította a faanyagot a mesztegnyői fatelepre. Átadását követően egy kis "C" tengelyelrendezésű gőzös szolgált itt. A szállítások a II.vh. alatt is zavartalanul folytak,de a "felszabadulást" követő tervszerű gazdálkodás következtében a mozdonyt elszállították és a már jól ismert négylábúak lettek a vonóerők. Aztán 1958-ban egyB26 tip. dizel mozdonyt kapott a vonal,így az addigi "vontatók"nyugállományba vonulhattak.1958-ban épült meg a ma is használatos vonal Felsőkakig,ekkor indult meg a korlátozott személyforgalom is. Aztán ahogy a gazdasági szerepük elvesztették az erdei kisvasutak,megszűnt a teherszállítás. Manapság a Sefag ZRT üzemelteti és csak személyszállítás van rajta. A kisvasúton szinte érintetlen részekre juthatunk el a tájvédelmi körzet tavai-erdei közti pályán.

Előbb sűrű,bozótos akácosban,majd egyre tisztuló vegyes erdőben vezetett az útvonal,itt nem tudtuk tartani az addigi sebességünk a leírtak miatt,de azért igyekeztünk sietősre venni a figurát.Nemsokára elértük a már rég látott ismerős óriásokat,kik örömmel üdvözöltek e korai órán,majd folytattuk a battyogást a Szinai-berekben futó sínek közt(mellett).

Találkozás a rég látott óriásokkal

A Boronka Tájvédelmi Körzet Belső -Somogy középtáján helyezkedik el több mint 7500 ha.on. A nagyrészt erdők borította ,vízfolyások szabdalta,halastavak tarkította Tájvédelmi körzet háborítatlan környezete több ritka növény és állat élőhelye.Több mint 50 védett növényt(békaliliom,fehér tündérrózsa) mutattak ki a területén. Állatvilágára a gazdag madárállomány (fekete gólya,réti sas,cigányréce) jellemző. Megtalálható itt pl. a mocsári teknős,pettyes gőte. Az utóbbi években jelentősen elszaporodtak a hazánkban újra megjelenő aranysakálok és itt él a Dunántúl legéletképesebb vidra populációja is.

Első lépések a Boronkai Tájvédelmi Körzetben

Útközben több a földön heverő,gazdátlan vasúti talpfacsavarral találkoztunk,egyet haza is hoztam,ez is mutatja a pálya állapotát.Pár perc alatt elértük a Boronka -patakot,melyről a Természetvédelmi terület is kapta a nevét,majd annak hídján átkelve a gazdag madár és halállománnyal bíró Búsvári-Halastó ÉNy-i szegletét. A kisvasút nyomvonala itt a tavat kettévágó töltésen halad,északra mocsaras-nádas,míg délről nyílt vízterület között.Ekkor már hárman szeltük a métereket és csatlakozott hozzánk a Para nevezetű útitárs. Ugyanis tudni kell,hogy első menyasszonyom retteg(fóbiája van) a különböző víz melléki élőlényektől. Ezen a háborítatlan területen pedig ezekből bőven található,szerencsénkre a reggeli órán nem botlottunk egybe sem,igaz igyekeztem jó nagy hanggal haladni.

Boronka-patak

A reggeli tó pompás téma volt,így sok felvételt készítettünk,megcsodáltuk a nemrég átadott madármegfigyelő kilátó impozáns építményét. A letérő ösvénynél,a tó ÉK-i csücskénél elgondolkodtunk,hogy kimegyünk ,de ahhoz,hogy a felzavart madarak újra visszatérjenek hosszabb idő szükséges,aminek most híján voltunk,így lemondtunk a madárlesről.

A Búsvári-tó partján

Ekkor már a Tájvédelmi körzet Búsvári részén haladtunk,egyre zártabb és tisztább erdőben koros fák közt és pár perc alatt elértük a Szúnyogvárirakódó vm-t. Itt egy rövid időre megálltunk frissítettünk és fotóztunk,majd a D-nek tartó vágányok közt-mellett folytattuk a túrát. Bő kilométernyit haladtunk mire elértük a Búsvárirakódó területét,ahol a sínek és a

jelzések K-nek kanyarodnak és belekezdenek a pálya utolsó harmadába.

Szúnyogvár vm.

Ezen a szakaszon a vonat nyíltabb részre ér és feltűnik a pálya mellett egy erdészeti út homokos talajú sávja. Itt mi is felhagytunk a sínek közti bandukolással és kiléptünk erre az "erdei sztrádára". Itt könnyebb és gyorsabb volt a haladás,ugyanakkor fárasztóbb is,mivel a süppedős homok igencsak vendégszerető tud lenni.

Búsvári rakódó

Keskeny vasút,széles erdei "sztráda"

Előbb a Mély-égeri halastó töltésén keltünk át,mely két részre osztja a tavat. Eztán az erdők közt futó nyílt szekérúton szaporáztuk a lépteink,hisz a következő pihenőnek kinézett cél három km-re volt. Nyiladékok,léniák váltogatták egymást,elhagytuk a Mélyéger v.m-t. Közben utolért bennünket az erdei kisvasút mozdonya és egy gazdasági kocsija,mely munkásokat szállított . Érdekes,hogy a kisvonat alig haladt gyorsabban mint mi.,de azért a lépést nem tudtuk tartani vele.

Mélyéger-halastó

Jön a vonat

Előző pihenőnk óta jó harminc perc elteltével érkeztünk meg a kisvasút Felsőkaki végállomására,ahol szépen kialakított ,tágas ás gondozott pihenőhely szolgálja a természetjárókat. Fontos,hogy a pihenőnél jó minőségű,iható víz található. A vizet a több mint 20 méteres mélységből egy nyomós kút szolgáltatja.

Felső-Kak(végállomás és erdei pihenő)

Kakpuszta az erdőbe vesző település három részből tevődött össze:Alsó-Kak,Kakpuszta és Felső-Kak.Az erdők,mocsarak határolta falvakban mindig nehéz volt az élet,a lakói az elzártság ellenére sokat szenvedtek az épp aktuális háborúk során. A település a XX.sz. közepén élte aranykorát,de a munka és közlekedési lehetőségek nélküli ,erdőbe szorított falvak az 1970-es években kezdtek elnéptelenedni,majd az 1980-as években kihaltak. Azóta a természet visszavette a területet,az erdőben ma már csak egy-két épület romja és a temető elhagyott,düledező sírjai találhatóak.

A végállomáson utolértük a munkásokat szállító szerelvényt ,kik épp akkor kászálódtak ki a vagonból. Pár szó erejéig elbeszélgettünk velük a környékről ,az élet egyéb dolgairól. Megtudtuk például,hogy jó idő esetén a vidrák tömegével napoznak a tavak közt futó síneken és szekérúton. Képbe kerültünk a környék gazdag vadállományáról és azok vadászatáról,valamint a környékbeli területek új birtokosairól.

Jól megérdemelt pihi

Eztán pihentünk,fotóztunk frissítettünk,én megkóstoltam a nyomós kút jéghideg és friss vizét. Tanulmányoztuk a DDNP által létrehozott Tőzike Tanösvény ,valamint az Eltűnt puszták nyomában Tanösvény érdekes információs tábláit. Egyszer jó lenne időt szánni rá és végigjárni őket,tanulságos túra lenne.

Frissítés

Itt találkoztunk először Noszlopy Gáspár emlékével,melyet Felső-Kakon egy fából faragott szobor jelképez. Bár az igazat megvallva elég rosszul sikerült alkotásról van szó,a tudatlan embernek inkább egy postás vagy egy bakter jut róla az eszébe sem mint egy hadvezér.

Jó negyedórás ejtőzést követően belevágtunk túránk következő majd 10 km-es távjába,melyről tudtuk már túratársaink leírásából,hogy szerény legyek,nem a legélvezetesebb szakaszok egyike. Felsőkakról a

jelzések D-nek fordulnak és a Nagybajomba tartó ,rendkívül mély homokos erdei úton hullámvasútaznak tovább,előbb fekete fenyők közt,majd vegyes erdőben. Az erdőt balról egy kiterjedt és bekerített csemetekert szakította meg.

Sose lesz vége....

Jó két és fél kilométernyi monoton vándorlás közben csak a Sárréti-tó(manapság Lencseni-tó) látványa oldotta valamelyest unalmunk.Bár a gondozott és látványos körbekerített tóhoz a bejárás tiltott,de mi figyelmen kívül hagytuk a kiírást és elsétáltunk a tópartra.

A Sárráti-tó partján

Újabb homokoskodás után egy kereszteződéshez értünk,ahol a

jelek balra K-nek fordultak. Pár száz lépés után átkeltünk az Aranyos-patak rozoga hídján majd nemsokára elértük a

jelzésű turistautat,mely innét indul és az egykori Kakpuszta érintésével tart Libickozma felé .

Homok rugdosódás

Az Aranyos-patak felett

Ezen a szakaszon már zártabb erdőkben ,könnyebben járható szekérúton haladtunk sokkal változatosabb részeken.Ekkor találkoztunk Laciékkal,kik idáig értek a túrájuk során. Néhol csemetekertek mellett haladtunk,máshol vegyes erdőben . Az egyik csemetekert sarkánál

-ok D-nek fordítottak és jó kilométernyi haladás után újból felvettük a korábbi K-i irányt. Mai túránk során ekkor értünk a legzártabb és leghangulatosabb erdejébe a Sárközi-erdőbe.

Végre nem homok

Elérve a kereszteződést,ahol az egykori Fehértó-pusztai település temetőjének felújított haranglábához lehet eljutni,elgondolkodtunk,hogy kitérünk és megnézzük,de mivel Újvárfalván megbeszélt időpontra vártak bennünket,így elvetettük a gondolatot. Innentől pár száz lépés múlva újra D-nek hívtak jelzéseink és ekkor egy sétányszerű nyiladékon haladtunk egy kerítésig,melyen egy létra segítségével jutottunk be egy csemetekert területére,itt pár száz lépést tettünk meg ,majd újabb kerítésmászás után elhagytuk.

Mint egy sétány

Létráskodás

Ekkor egy vegyes erdő szélére jutottunk,ahol a jelzéseink balra,K-nek fordítottak a Zaboskert nevezetű vegyes erdőbe. Itt egy az eddigieknél is mélyebb és homokos mélyútban rúgtuk a homokot és a port,de igyekeztünk tempós iramot diktálni,mert tudtuk,hogy nemsokára elhagyhatjuk azt a feledhető részt. Aztán egy hatalmas tarvágást követően,tisztulni kezdett az erdő és megpillantottuk Újvárfalva első házait. Átkeltünk a Miklós-csatorna igen gondozatlan medre fölött és egy lezárt sorompót kikerülve értük el a falu szélső házait és hamarosan elértük az aszfaltos utat,melyen jobbra D-nek fordultunk,a takaros ,szépen gondozott falu hosszú főutcájára. Jó volt újra szilárd talajt érezni a talpunk alatt,pedig mennyit szidjuk az aszfaltos szakaszokat.

Tarvágás

Miklós-csatorna

Újvárfalva -Somogy megye közepe- erdők ölelésében fekvő zsáktelepülés,a Boronkai Tájvédelmi Körzet része. A falu Somogysárdról közelíthető meg közúton. Ebben a formában 1909 óta létezik,korábban Vrácsik,Nadalos és Korotna településekből állt. Vrácsik első írásos említése 1497-ből datálódik,tulajdonosa ekkor Zewrényi János volt. Később tulajdonolta a Thulmon Család,a Berzsenyiek,majd a Noszlopy Családnak is volt itt birtoka.Az 1900-as évek elején a Sárdi Somssich István volt a legnagyobb birtokos. Vrácsik része volt Nadalos-puszta is.Vrácsik híres szülötte Noszlopy Gáspár honvédőrnagy,kormánybiztos , az 1848-49-es szabadságharc vértanúja. Koroknya(Korokna)-puszta a középkorban a Győr nemzettség tulajdona volt.A XV.sz-ban a Koroknyai Család birtoka lett,ők építették Korotna várát. A várat 1555-ben a budai basa foglalta el. Lakosainak száma napjainkban 300 körül jár.

Újvárfalva -Somogy közepe

A Kossuth Lajos utca (mi más lenne) takaros ,gondozott házai közt hamarosan elértük a kis falu Önkormányzati épületét,ahol bejelentkeztünk,hogy megérkeztünk. Ugyanis előző nap telefonon egyeztettem a rendkívül szívélyes és segítőkész polgármester asszonnyal ,hogy szeretnénk meglátogatni a Noszlopy Kúriát. Ugyanis ezt csak előzetes egyeztetést követően lehet.Kiss Péter Pálné polgármesterrel nem csak a múzeum megtekintéséről lehet egyeztetni,de készséggel segít szállás ügyben is az érdekelteknek. Telefonszáma:+36309390530. A faluban,akárcsak a szomszédos Somogysárdon szívesen fogadják a "kékezőket" és mindenben segítségünkre vannak. Megtisztelve érzik maguk,ha meglátogatjuk nevezetességeik. Ezt Somogysárd polgármester mondta. Követendő példa.

Noszlopy kúria

Bejelentkezéskor kiderült,hogy a gondnok már a Múzeumnál vár bennünk,így gyors köszönet nyilvánítás után átrobogtunk a falu szélén található Noszlopy -kúriához. A szintén nagyon szívélyes gondnoknő pár szóval elmondta a tudnivalókat és hagyta hadd nézelődjünk az 1981-ben nyílt Múzeumban ,ahol a Noszlopy emlékkiállítás található. A Múzeumban ,mely az egykori kormánybiztos szülőházában kapott helyet, a "Somogy a reformkorban és az 1848-49-es szabadságharc idején" című kiállítás tekinthető meg.

Noszlopy Gáspár kormánybiztos,honvédőrnagy 1820-ban született,Pápán végzett jogi tanulmányokat. 1846-tól a Marcali kerület szolgabírája volt.1848 szeptemberétől a járás népfelkelőinek parancsnoka. Csapataival részese volt a Jelasics elleni sikeres támadásoknak.Tervet dolgozott ki a Dél-Dunántul felszabadítására,melyet a Tavasz Hadjárat alatt meg is valósított.A császári csapatok kiverését követően őrnagyi rangban Somogy és Tolna kormánybiztosaként megszervezte a Dél-Dunántúl védelmét.
1849 júliusában Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki.Később gerillacsapatot szervezett és a függetlenségi szervezkedések egyik vezérévé vált.A Bakony rengetegeiben szervezte gerillacsapatait,majd 1850 áprilisában elfogták,de az ítélethozatal előtt megszökött és folytatta a szervezkedést. 1851-ben Ferenc József elrablására szervezett szabadcsapatot.Terve kútba esett így újra bevette magát a Bakony erdeibe,de az utána folytatott hajtóvadászat során 1852 nov. 16.án elfogták. Bécsben halálra ítélték és 1853 tavaszán Pesten az Újépület udvarán kivégezték.

A honvédőrnagy díszegyenruhája

Érdekes,tanulságos kiállítást tekintettünk meg,belépti díj nincs,mindenki saját belátása szerinti adománnyal támogatja a kiállítás fenntartását. Mi a múzeumban jó húsz percet nézelődtünk,majd elvégeztük az adminisztrációt a Kúria kerítésére szerelt bélyegzővel és tovább álltunk e takaros és aranyos falucsából,hogy megtegyük mai túránk utolsó három kilométerét Somogysárdig már végig aszfalton.

Koroknai vízfolyás

Úton Somogysárd irányába

Pár lépés múlva elértük a Koroknai-vízfolyás hídját és azon átkelve szaporáztuk lépteink Somogysárd irányába. Elhaladtunk a bekötőút mellett,hol Korotna várához lehet eljutni,de mivel Laciék is a célhoz közeledtek,így fájó szívvel kihagytuk ezt a lehetőséget és beértünk Somogysárd első házai közé a hosszú Kossuth Lajos utcán. Majd kilométernyi trappolást követően

jelzéseink balra kanyarodtak az Ady utcára,majd újabb pár száz lépést követően újból balra tartottunk a Fő utcán,ahol aztán pár lépéssel elértük a falu központját,egyben mai túránk végcélját az egykori Betyár Csárdánál,ahol Laci hagyta az autót.

Somogysárd központ-Hősi Emlékmű

Somogysárd első említése 1364-ben történik egy oklevélben Saard alakban. Ekkor az írások mint a Győr nemzettség ősi birtokát említik. Később a Győr nemzettség Szerdahelyi ágának tulajdona lett.Az 1332-ers pápai tizedlevél már plébániával rendelkező településnek írja le.A török időkben a defterek mindössze egy házzal említik.A XVIII.sz elején lassan újra népesedik a falu ,ekkor már 20 háztartást írnak össze.A mezővárosi rangot elért település királyi adományként 1752-ben kerűl a Somssich Család tulajdonába,kik felvirágoztatják és többek közt új templomot és kastélyt építtetnek. Jelenleg 1200 körüli a lakosok száma.

Noszlopy szobor

Először megálltunk egy néma főhajtás erejéig a Hősi Emlékműnél,majd készítettünk pár fotót a központról,ahol többek közt egy Noszlopy Gáspár szobor is helyet kapott.majd betértünk az Aranyfácán Sörözőbe ahol egy citromos és egy fekete ribizlis 0koma0 sörrel öblítettük le az út porát és elvégeztük a túra megszakítását igazoló pecsételést ítinerjeinkbe. Elbeszélgettünk a helyi erőt most egy személyben képviselő törzsvendéggel és a pultossal,a valamikor szebb napokat látott településről és rövid pihi után tovább álltunk,hisz még megszerettük volna nézni a valamikor fényes napokat élt Somssich -kastély romló állapotú épületét.

Somssich-Kastély

Kilépve a déli kellemes melegbe először a szintén jobb sorsra érdemes Betyár Csárdát vizuáltuk meg,de látva az állapotát nagyon elkeseredtünk.

Betyár Csárda

A híres somogysárdi Betyár Csárdát 1752-ben Somssich Antal építette és a somogyi szegénylegények és betyárok találkozó helye lett.Az egykori csárdát később átépítették,vendéglőként,presszóként üzemelt,Manapság egyáltalán nem hasznosítják egyre rosszabb állapotban leledzik.

A Kastély keleti homlokzat

Egy REM a konyhában

Innét pár lépéssel átértünk a Kastély valamikor impozáns épületéhez,ahol volt szerencsénk találkozni a falu polgármesterével, Fentős Zoltánnal. A polgármester Úr volt szíves megengedni,.hogy megnézzük az egykori fényére ma csak nyomokban emlékeztető kastélyt és védett parkját,valamint a lovarda épületeit.A kastély jelenleg az Állam tulajdona,de az Önkormányzat kezelésében van. A lovarda még használható helyiségeit is ők használják,elsősorban raktározás céljából. Fentős Úr elmondta,hogy 2010 környékén a tetőt felújították,tényleg eredeti fényében pompázik,de a későbbi renoválások megakadtak. Igaz,hogy 2014-ben bekerült a Nemzeti Kastélyprogramba,de azóta semmi nem történt csak tovább romlott az épület állaga. Mai magyar valóság.

Egykori Lovarda

Lóállások

A Somssich -kastélyt a család a XVIII.sz. közepén építette barokk stílusban.,majd a későbbiekben neobarokkos jegyekkel átépítették.A kastély parkjában található lovardában 1953-ban méntelepet hoztak létre,ahol híres ügető lovakat tenyésztettek. A Kastély és a lovarda 1993-ban a rendőrség tulajdonába került. Itt folyt a lovasrendőrök kiképzése 2007-ig. Ebben az időszakban a kastély és az istállók állapota rendkívül leromlott,egyes részei életveszélyesek.Megmentése folyamatosan napirenden van,csak a kivitelezés nem indul el.A Kastély héthektáros parkja természetvédelmi terület,első fáit 1876-ban ültették,legjellegzetesebb közülük a bejárat közelében lévő négy méter kerületet is meghaladó páfrányfenyő.

A híres páfrányfenyő

Ezt követően kocsiba pattantunk és Mesztegnyő felé vettük az irányt,ahol Laciék már izgatottan vártak minket. Útközben megálltunk még egy röpke pillanatra a Nagybajom Határában található szovjet Hősi Emlékműnél,mely az egykori Margit-vonal mentén található. A környéken véres elhúzódó harcok folytak 1944 decembere és 1945 márciusa közt. A monumentális Emlékmű a harcok szovjet áldozatainak állít emléket,kik közül sokan ide is vannak eltemetve. A német elesett katonákat Böhönyén temették el ,ahol ugyancsak Emlékmű található a katonai temetőben.

Nagybajom határában

Nem maradt más hátra,mint összeszedni Laciékat és Marcali határában egy kedvenc helyünkön pótolni folyadék és energia készleteink. Várva a jól megérdemelt ebédünket összegeztük a mai napi túránk,melynek során kicsivel kevesebbet tettünk meg mint 24 km,és sem a szintemelkedés sem a lejtés nem érte el a 200 métert,így síkvidéki túráról beszélhetünk. A túra első szakasza Felsőkakig és utolsó etapja Újvárfalva- Somogysárd közt érdekes tanulságos szakasz,melyet kimondottan élveztünk. A településeken rendkívül szívélyes,barátságos emberekkel találkoztunk,köszönet innét is.A középső tíz km viszont nagyon egyhangú homokrúgásos etap,mely nagyon csekély nyomot hagy emlékezetünkben.

Mivel ez egy elég rapid túrára sikeredett már du. három környékén itthon voltunk és nem maradt más hátra,mint elfogyasztani a szokásos jutalom italainkat,melyek ma egy-egy kupica Fütyülős és egy-egy doboz Tuborg voltak.