BALATON- KÖR  1. TÚRA  2015.MÁRC.22.  B.Fenyves-B.Boglár

    " A rómaiak Lacus Pelsónak nevezték;majorságokat,villákat építettek a part vidékén,s
        szőlőt telepítettek a napos lankákra. A Balaton mögöttes területe történelmi,emberi táj.

        A tó tündéri színpompája szeszélyes változékonyságában is megnyugtató,békét lehelő
        fodrozódó hullámverésből tükörré simuló otthonos végtelene : mennyi öröm forrása!

       De aki igazán ismeri a vidéket,tudja,hogy ott nemcsak a víz az üditő,nemcsak a nyár a szép,
       hanem minden évszak.Akkor is jó ott járni,amikor talpunk alatt a ropogó hó kristályszőnyegét
       érezhetjük,a fákon lebegő dércsipke szűzi ragyogását figyelhetjük. S a tavasz meg az ősz!
       Ahogy virágba borulnak a lankák gyümölcsfái,s belengi a békés hajnalokat a szőlővirág könnyű
       illata.Ahogy halványzöldben suhogni kezdenek a nádasok,és csevegve rohannak le a tóba a 
       Bakonyból induló patakok!"
                                                     Idézet: Keresztury Dezső





        Más irányú elfoglaltságaink végett egy bő hónapot kihagytunk a túrázásból,de mivel nagyon hiányzott a mozgás ,ezért úgy döntöttünk itt az ideje egy kicsit megmozgatni izmaink,el ne felejtsék a már megszokott ingereket.
   
       Idő szűkében ,úgy döntöttünk,hogy elkezdjük a  Balaton Körtúra közel 400 km-es távját,amely során kb 6000 m. szintet kell "leküzdeni". Ezen szakaszok mind közel esnek hozzánk ,így amikor eltudunk szakadni ,egy jó fél nap alatt tudjuk teljesíteni bármelyiket.
   
     Kicsit megváltoztatva a mozgalom hivatalos nevét, alcímként "átkereszteltem" Boglártól-Boglárig,mivel a teljesítést itt kezdtük és itt is szeretnénk  majd befejezni.

     Az első szakasz teljesítésére a mai napot választottuk,az időjósok borongós,felhős kicsit hideg napot ígértek,de ezekből szerencsére nem valósult meg semmi. A reggeli felhős idő 9-re elmúlott,kellemes napsütés kerekedett,így csodás időben sikerült túráznunk. Sajnos a levegő párás volt ,így az északi partról készült panoráma képek nem a legjobban sikerültek.

   Ezen túramozgalom nem mindig kijelölt turista úton halad,ezért fontos rendelkezni segédeszközökkel,valamint nem árt ha jó tájékozódási képességgünk is van(a mai szakaszra ez nem igaz).

   A túráin tervezésekor,szervezésekor nagy segítségünkre vannak Hevesi Zoltán sporttársunk blogjának remek leírásai,melyek hasznos információkkal szolgálnak.

 
   A mai túrát lakásunktól-lakásunkig sikerült megtenni,köszönhetően a közeli indulási pontnak.

     Reggel 3/4 hét környékén indultunk hazulról, az Árpád utcán először elhaladtunk a  Varga Béla Városi Kulturális Központ épülete mellet,mely a benne a II.világégés során működő lengyel Líceumnak köszönhetően ,kultikus helye  a két nép barátságának.

Egykor lengyel Líceum,ma Kulturális Központ

     Pár lépéssel elértük a boglári általános iskolát,ahol kedvesem is koptatta a padokat ifjú leányként,én "gyüttment" vagyok,így nincsenek élményeim az épülettel kapcsolatban.

Boglári Ált.Iskola

     Az iskola elhagyása után rögtön a nemrég épült evangélikus templomhoz értünk,ahol a Boglár jelképéhez a Gömbkilátóhoz vezető kaptató kezdődik. A kilátóról majd következő túránk során írok.

Az ev.temp.,háttérben Boglár egyik jelképe

    Elhagyva a város legrégebbi utcáját (Hétház) máris a róm.kat.templom modern épületéhez érkeztünk,ami egyben Nemzeti Sírhely is,mivel az altemplomban nyugszanak városunk talán leghíresebb polgárának , Varga Bélának a hamvai,kiről a későbbi plébános  Szölősi Ferenc (mindnyájunk Szafi bácsija) így emlékezett:

     " Szíved minden percben hazádért, de legfőképpen Balatonboglárért dobogott... . Neked Boglár jelentette a legtöbbet, sőt mindent. Ha Balatonboglár ismert név a világon, azt csakis Neked köszönhetjük... hisz városodért minden áldozatot kész voltál meghozni és semmi fáradságot nem sajnáltál érte. Nagy embert veszítettünk el Benned. De jó lenne ilyenből nagyon sok! " 

Róm.kat.temp. modern külseje.....

  

...és modern belseje

     A templomtól pár lépéssel elértük az Országzászlót,mely egyben Hősi Emlékmű is,itt egy perces néma főhajtással megemlékeztünk városunk szülötteiről,kik a hazáért adták életük.

Néma főhajtás

    Az emlékművel elértük a Vörösmarty teret,mely egyben Boglár centruma is.

Vörösmarty tér

    Balatonboglárt a szőlő és bor nemzetközi városát először 1211,ben II. Endre oklevelében említik "villa Boclar"-ként,de egy másik oklevél  már 1093-ban említi"villa Boclar cum portu" néven ,ami arra utal,hogy már akkor rév átkelő működött a környéken.
   A Szőlőskislaki városrészen a Római-korban már foglalkoztak szőlő termesztéssel.

   A város az ismertségét elsősorban a szőlő termesztésnek és a borkészítésnek köszönheti,a BB márka mára fogalommá vált. 
    Nyaranta itt rendezik a Boglári Szüreti Fesztivált,melynek programjai nagy látogatottságnak örvendnek,közel százezer látogató kíváncsi rájuk.

     Óránkra nézve tapasztaltuk,hogy eljárt az idő,így szaporázni kellet lépteink,hogy elérjük a 7,20-kor induló személyt,jegyvásárlás után csak egy gyors fotó fért bele az egykor szebb napokat látott vasútállomásról és már indult is a vonatunk.

Egyen állomás I.

     Jó 20 perc múlva értük el B.fenyvest,ahol az "egyen vasútállomás"pénztárában kértük el az igazoló stemplit a készséges pénztáros hölgytől.

Egyen állomás II.

     Kilépve a településre megütött bennünk a csend és kihaltság,ami oly jellemző a szezonon kívül a Balaton part helységeire.

      Balatonfenyves a múlt század elején jött létre,a környékbeli kisebb települések összeolvadásával,de "önálló" településsé csak a rendszerváltást követően vált. Nevét a keleti végében található egykori fenyveseknek köszönheti. A településen mai  is az átlagtól több tűlevelű található,így adózva a névadó fafajta előtt.

     Kilépve a község "főterére" lencsevégre kaptuk az itt még létező,egykor minden Balaton parti település képét meghatározó "Gombát".

A nosztalgikus Gomba

     Ezután az aszfalton megkezdtük a tempós haladást K felé.Pár száz méter után elértük az Önkormányzat épületét és egy kis szoborparkot ,ahol az Aradi Vértanúkra emlékeztek meg,illetve itt található egy Hősi Emlékmű,ami itt egy kopjafa képében adózik a hősök előtt.    

Községháza fenyők közt

                                                                                                                                                                                                                                               

Emlékezés az Aradi Vértanúkra....

       

...és a helyi Hősökre

       Egy néma főhajtás után indultunk tovább a különböző korú és állapotú nyaralók,hétvégi házak közt,elhaladva az általános iskola épületei mellett,melyek egyikének oldalfalán az egykori megyei alispán emléktáblája fedezhető fel,aki innét szervezte a "Fenyvesi Fürdőegyletet" és a falu fejlődését.

A híres épület

  
     Elhagyva az egykori patika épületét,mely ma könyvtár az egyik oldalutcán leszaladtunk a Balaton partra,hogy innét is megörökítsük a tavat és a túlpart panorámáját.

Utasra várva

   

Párás panoráma Fenyves felől

      Az aszfaltos út és a kihalt település tempós haladást tett lehetővé,mely jól is esett e korai időpontban,így pár perces haladást követően elértük a Szent Erzsébetről elnevezett róm.kat. templomot,melynek stílusjegyei szintén a modern építészetet juttatták eszünkben. Érdekes a templom belső kialakítása,az oltár középen helyezkedik el.

Szt. Erzsébet templom,fenyők közt

Modern belső,üvegjtón keresztül

      További szapora lépésekkel értük el Alsóbélatelep első házait és a vasúti megállóhelyét,elhaladtunk a településrész kápolnája előtt,mely Szt.Annáról kapta a nevét.

Szt.Anna kápolna

   
   Beérve Bélatelepre átkeltünk a vasúti síneken és a híres halsütőnél megjutalmaztuk magunk egy frissítővel.Habár csak akkor nyitottak,de már lehetett választani a sült halak széles skálájából,de mi ezt most kihagytuk ,mivel nem rég reggeliztünk és innét várt ránk mai túránk "legnehezebb" része a fonyódi hegyek megmászása.

Jutalom  a halsütőnél

       Rövid ejtőzés után szedtük a sátorfánk és a kemping mellett elhaladva  megérkeztünk a Bélatelepi-vasúti megállóhelyhez,melynek impozáns épülete árulkodik a helyiség egykori jelentőségéről.

Valamikor fontos megálló volt

      Bélatelepet (Balaton Bélatelep) és a  Balaton rajongók fürdőegyletét Szaplonczay Manó (a Marczali Kórház alapítója)Somogy-megyei tisztifőorvos alapította az 1800-as évek végén .Hathatós segítséget kapott Gróf Zichy Bélától,aki a lengyeltóti uradalom tulajdonosa volt és felkarolta az egyre népszerűbb Balaton-kultuszt. Ennek az elhívatottságnak köszönhetően a múlt század első éveiben fel is épült a Balaton legszebb villasora a magasfal szélén,ahonnét a Balaton egyik legszebb panorámája tárul a nézelődő szeme elé.

kis okosodás

    A villasoron a kor híres előkelőségei építettek szebbnél szebb nyaralókat,melyek még most is sugározzák egykori pompájuk,sokukat felújították illetve újítják fel,de egykori fényük már megkopott. A villák tulajdonosairól a magas part sétaútján több emléktábla is megemlékezik..

Útjelzők,régi villával a háttérben

   A vasúti megállóhely után átkeltünk a 70-es főúton és a  Szaplonczay sétányon megkezdtük a fonyódi Vár-hegy "támadását". Az egykori patinás sétányon elhanyagolt padok,kandeláberek ,lépcsők között haladtunk egyre feljebb. Egy idő után megérkeztek a      jelzések is,amik Fonyódról vezetnek Bélatelepre. 

   Útközben a remek panoráma tárult elénk az északi partról,de ez vegetációs időben elég korlátozott lehet.Láthattuk a közelmúlt löszfal omlásának nyomait és a további megcsúszások megakadályozására  tett erőfeszítéseket.

   Felérve a felső sétányra,a sétaút minősége megváltozott ,innét már gondozott,pedáns állapotban van. Rengeteg információs tábla és ódon pihenő pad található mellette.  Jobbra lélegzetelállító panoráma tárult elénk,balról pedig a patinás villák sora kísérte utunk.

Az egyik híres villa

 Innét már a   jelzések is bekapcsolódtak és együtt vezettek tovább a hegy csúcsa felé.

     Hamarosan elértük a  Millenium évében emelt Kettős kereszthez,ahonnét talán a legszebb Badacsony látképe.

Kettős kereszt,kilátóval

    

Panoráma a kereszttől

         Egy kis pihenő és fotózás után indultunk tovább,átkeltünk a hegyen átvezető műúton és egy keskeny közben D-i irányban kapaszkodtunk a Várhegy csúcsa felé.Hamarosan elértük a parkerdő szélét,ahol egy rövid tanösvény is indul,bejárva a hegyet.

       Ezen a tanösvényen a  és a  jelzések egy széles,gyönyörűen karbantartott sétaúton kapaszkodott lankásan a hegy teteje felé. A nyári szezonban biztos sok nyaraló bolyong ezen a szakaszon,látszik az útvonal kialakításán,de most senki sem zavarta meg magányunk. Ez egy elég rövid tanösvény(talán 1 km) így a táblák is elég sűrűn követik egymást,több helyen van kialakítva bográcsozó és grillező hely,az ösvénytől 50-100 m-re.

Irány a gulyás ágyú...

      Elérve egy nyerget a  jobbra ,D-i irányba kivált és egy utolsó kapaszkodással elérte a hegy csúcsát. Ez egy kellemes emelkedésű útszakasz volt,csak a legvégén(kb 50m) volt meredek,viszont itt a kényelmesebbekre,vagy lustábbakra is gondolva kiágazik egy lankás szerpentin a csúcs irányába.

Finisben a kilátó előtt

 
     Mi persze a meredekebb emelkedőt választottuk,ahhoz vagyunk szokva.

      Felérve a Berzsenyi kilátóhoz először azzal szembesültünk,hogy a  zárva van és csak májusban fog kinyitni,de akkor is csak hétvégén.Naponta csak jun-aug. közt tart nyitva és szept.-okt. hónapban visszatérnek a hétvégi nyitva tartásra. Belépni csak díj ellenében lehet. Érdekes megoldás.... látszik,hogy errefelé mindent a nyári hónapok határoznak meg.

A Berzsenyi kilátó

      Így"gyönyörködtünk"a korlátozott kilátásban,kicsit ejtőztünk a pihenő padok egyikén,megettünk egy csúcscsokit,majd fotóztunk párat és elkészítettük a túramozgalom első igazoló fényképét,melyen mi is és a kilátó is szerepel. Ez feltétele a sikeres teljesítésnek.

Igazoló kép a kilátónál

       Nagyon sajnáltuk,hogy nem találtuk nyitva,mert innét az egyik leglátványosabb a Balaton panorámája,kedvező viszonyok közt az egész északi part látványa tárul szemünk elé,Tátikától egész a Tihanyi-hegyig. Belátható az egész Nagyberek,rálátni a fonyódi földvárra. Most ez nekünk nem adatott meg,majd legközelebb.
        Ezek után amerre jöttünk,vissza mentünk a kereszteződésbe ,ahol jobbra K-nek elkezdtünk ereszkedni a már megismert ösvényen. Ezen a szakaszon is tökéletesen vezettek a   és  jelzések.

     A meredek Erdősor utcán értük el Fonyód "öreg" részét,és folytattuk a túrát a hegyen átvezető műúton K-i irányban.

A meredek Erdősor utca

      Fonyód üdülő és kikötő város,valamint fontos vasúti csomópont,itt ágazik el a Kaposvár-Pécs fővonal. Kikötőjéből évente több mint százezer utas hajózik át a túlpartra,Badacsonyba,elsősorban,hogy felejthetetlen borkóstolós élményekkel térjen vissza.

     A város jelenleg járási székhely is egyben,így rengeteg régiós intézmény található it.

    Először 1082-ben említik oklevelek Funoldi néven,a török időkben jelentős földvára volt,melynek kapitánya a legendás törökverő Magyar Bálint volt.


      Gyors léptekkel értük el először a róm.kat.templomot,mely szintén modern stílus jegyeket hordoz magán.

A róm.kat.temp. Badascony panorámájával

     Innét egy rövid emelkedőn jutottunk el az evangélikus templomig,hol  a  jelzés jobbra elválik a  -tól ,hogy megmássza a Sipos-hegyet.

Az ev.temp. fák közt

     Először egy szerpentines földúton haladtunk a szintén gondozott sétaúton,majd egy meredek,szuszogtató beton cikkekből kialakított úton értük el a hegy csúcsát ,ahol a Postás kilátó található.

   Már meg sem lepődtünk(az előző kilátónál már ki volt írva),hogy ez is zárva,nyitva tartása  megegyezik a Berzsenyi kilátóéval,bár ez megérthető ,mert távközlési célokat is szolgál.

Sipos-hegyi Postás kilátó

   Így rövid frissítés után elkészítettük az igazoló fotókat és a meredek  jelzésen megkezdtük az ereszkedést a Sipos-hegyről.

Igazoló kép a kilátóval

      Közben megcsodáltuk az alattunk elterülő város látványát és a Halastavak és a Berek képét. Erdei szerpentinen a Sportcsarnoknál értünk ki,ahol átvágva a hegyi műúton ,egy lépcsősoron elértük a a 70-es főutat. Innét lepusztult házak,panziók közt értük el a Rendőrkapitányságot,ahol átkeltünk a főúton ás a vasúti síneken a most kihalt kikötőbe,csak pár horgász és néhány sétálgató lézengett a hatalmas területen.

Elhanyagolt panzió (*** -os)

 

Villa Negra

Fonyód,vasútállomás

      Készítettünk pár képet a mára szépen kiépített Szúnyog szigetről,kigyalogoltunk a Balaton leghosszabb mólójának a végére,megemlékeztünk Lányi Antalról(először Ő repülte át a Balatont),majd megkezdtünk túránk utolsó szakaszát.

A Szúnyog sziget

   

A felújítás alatt lévő hajóállomás

Aki először repülte át a Balatont

Séta a fonyódi mólón

Elhaladtunk a valamikori Gyöngyhalász Étterem helyére épített parkoló és strand mellett és a Pogány-völgyi-vízig(a környéken csak Fonyódi-árokként ismerik),ami remek harcsázó hely , a Fürdő utcán haladtunk,.érintettük Dr. Németh István Kaposvár egykori polgármesterének impozáns villáját.

Impozáns...

 
     Átkelve a csatornán lesétáltunk a Balaton partra és innét már egészen a szakasz végéig a vízparton haladtunk.

A Fonyódi-árok torkolata

    Bár szépen sütött a nap,de enyhe szél lengedezett a parton,így a hőérzetünk hideget jelzett,jó 2-3 fokkal lehetett hűvösebb mint a szélvédett utcákon,ahol eddig jöttünk.

Szomorúfűz a Balcsi partján

   A parti sétányon tempósan tudtunk haladni,északra a Balaton víztükre és a túlpart panorámája ,délre pedig a nyaralók kísértek bennünk.Elhaladtunk pár csoda villa mellett,amelyek az egykori Szot üdülők és szabad strandok helyére épültek. Néhány helyen példát láttunk a természet erejére , hogy vissza veszi ami az övé.

Valamikor ott volt a kerítés...

Vadkacsák

Új idők,új szelei...

Panoráma háttérben Gulács

     Bő 3 km után, kb. félóra alatt értünk Fonyódligetre,ahol a kedvenc helyünk már nyitva volt,így megjutalmaztuk magunk egy pohár Krusovice-vel,elbeszélgettünk a tulajjal.Jó 20 perc ücsörgést követően indultunk tovább.

Jutalom

    Elérve a fonyódligeti Erzsébet Tábort(egykor Somogy Megye Gyermektábora) annak északi kerítése mellett haladtunk,kisétáltunk a tábor elhanyagolt mólójára,majd jó km-nyi K-i haladás után elértük az egykor szebb napokat látott Ordacsehi község strandját,mely ma már az enyészeté. Pár éven belül biztos csodapaloták sora fog itt is virítani...

Az egykori Gyerektábor

 

Elhanyagolt bejárat a valamikori kikötőbe

Ejtőzés

Egykori strand....

     Átkelve a Csehi-árok lefolyásán felfedeztünk egy   jelzést,mely Ordacsehiből tart Boglárra,aki nem szeretne már tovább a Balaton parton menni,az nyugodtan követheti,mert elvezet egész a vasútállomásig.

Átkelés a Csehi-árok torkolatánál

     A híd után már Boglár Jankovich Üdülőtelep részén haladtunk. Először a volt Ikarus üdülő helyén épült csodapaloták mellett ,majd váltakozva az újonnan épült csoda villák és még az idővel dacoló egykori vállalati üdülők(pl.Cukorgyár ,Csepeli Papírgyár stb.) vezetett az út. Csak idő kérdése,hogy a még meglévő épületek mikor kerülnek kapzsi kezek markába,hogy csoda épületek váltsák fel őket.

Modern villa 

 

Még dacol az idővel

Fradi Üdülő(no comment)

Elérve a Fradi Üdülő lerobbant területét(talán a következő áldozat?) tovább mentünk a Szt.István térig,a településrész központjáig,ahol a városrész temploma is található.

Szt.István tér

A Jankovich-telepi templom

Innét vissza tértünk a partra,ahol a csodálatos platánok közt vezető sétányon haladtunk a Jamai-patak torkolatáig,mely két éve még teljesen ki volt száradva.most már élettel telt meg újra.

Panoráma Jankovich telepről

Platán sor Jankovich telepen

A Jamai-patak a luxusapartman teleppel

Bőséges utánpótlás

Vadászat után

 Elhagytuk a mostanában épült luxusapartman telepet ,majd a Fiumei utcán értük el a boglári lakosok legkedveltebb strandját a Sziget-strandot.

Mint Toszkanában...

Sziget-strand

  Innét kibattyogtunk még a vasútállomásra.hogy megszerezzük az igazoló pecsétet,majd lesétáltunk még a nemrég felújított hajókikötőbe,mely az egyik legszebb lett a Balaton parton.

A Hajóállomás

   Kisétáltunk a mólóra.készítettünk pár képet,megemlékeztünk a Rév szerencsétlenségben elhunytakról .

Múzeum hajó

A mólónál

Emlékmű

Végezetül a Platán Strandon  átvágva, a város nyári főterén(Platán tér)és a gyönyörűen felújított Platán Sétányon értünk a magyar repülés első mártírjának az emlékművéhez, ahol  befejeztük  a mai túrát.

A Platán jelképe

Zene pavilon a Platán téren

Platán sor

Emlékmű

          Így nem maradt hátra mint gyorsan haza trappolni és elfogyasztani a jól megérdemelt vasárnapi ebédünk,amit egy pohár jó hideg Tuborggal kísértünk le.



         A mai túránk végig lakott területen vezetett,jórészt aszfalton,igyekeztünk minél többet közvetlenül a parton haladni,kiélvezve a csöndes,nyugodt kora tavaszi Balaton szépségeit. A reggeli borongós idő után kellemesen simogató napsütésben volt részünk,a túra vége felé,már csal egy aláöltözőben róttuk a métereket.

      Összességében kicsivel többet mentünk mint 22 km,mindehhez 4 óra 40 percre volt szükségünk. A túra útvonala végig sík terepen vezetett(110 m-en),ez alól csak a fonyódi hegyek "megmászása" volt kivétel,ezen a szakaszon 233 m. magasságot értünk el(Várhegy) ,majd hullámvasútazva átmentünk a 190 m. magas Sipos-hegyre. Így cca 150 m.szintet" küzdöttünk" le mid felfele,mind lefele 4 és fél km alatt.

    Mindenkinek ajánlani tudom ezt a túramozgalmat,mert ez kiváló lehetőség megismerni a Magyar Tenger rejtettebb kincsit is.



  A túra többi felvétele:itt érhető el

 Térkép és szintrajz a napról: