BALATON-KÖR 2.TÚRA 2015.MÁRC.30. B.SZENTGYÖRGY-B.FENYVES
amikor ezt a tündérországot megláttam...
Megálltam,mintha a lábam gyökeret vert volna."
Idézet:Eötvös Károly, Utazás a Balaton körül c.kényvéből(1900)
Sikerült egy napra kiszabadulni a hétköznapok hajtásából,így eldöntöttük,hogy a mai nap teljesítjük a Balaton Körtúra 14-es és 15-ös szakaszát, B.Szentgyörgy és B.fenyves közt ,érintve Kéthelyet és a Nagyberket. A táv cca 36 km,csekély szintemelkedést,Kéthely után teljesen sík szakaszt ígért.
A mai napra a meteorológia borús,szeles,csepergős időt ígért,de nem zárta ki a futó záport sem. Ez az előrejelzés nagyjából be is jött,de azért dél környékén volt szerencsénk egy kis napsütéshez is.
Reggel a 7 óra 20-kor induló vicinálissal indultunk túránk indulópontjához,bő 40 perc alatt értünk oda,közben 9 helyen állt meg a vonat.
A vasútállomás fontos vasúti csomópont,ez látszott is az életén,nyüzsgőbb volt egyéb állomásokénál. A vasútállomás eredeti neve Keszthely-Külső Pályaudvar volt,csak utána változott meg,hogy elkészült a Keszthelyre tartó szárnyvonal.
 |
| "Keszthely-Külső Pályaudvar" |
Először elvégeztük a kötelező adminisztrációt ,majd belevágtunk túránk érdemi részébe.
A vasútállomás területét elhagyva, a
jelzésen,mely B.Berénybe tart, vágtunk neki a falu utcáinak,pár lépés után balra átkeltünk a vasúti síneken,majd elhaladtunk a Posta logisztikai központja előtt és nemsokára elértük a 76-os főút csomópontját. Az átkelés elég hosszú időt vett igénybe,lévén iszonyúan forgalmas ez a szakasz lévén Keszthelyt és Zalaegerszeget ez a főút köti össze az M7 autópályával.Balatonszentgyörgy valószínűleg már a Római időkben is lakott terület volt. Később Besenyő néven volt ismert,névadójáról , Sárkányölő Szt.Györgyről elnevezve először a XVI.sz-ban elején fordul elő. A török időkben teljesen elnéptelenedett ,csak az 1700-as évek elején népesül be újra.
Jó tíz perces ütemes haladással értül el az általános Iskola épületét és a vele szemben lévő róm.kat.temlomot,mely természetesen a falu névadójának nevét viseli,kinek kultuszáról több ház falán lévő festmény ,címer stb. is árulkodik.
 |
| Róm.kat. temp. |
A templomkertben található a helyi hősök emlékműve,melynél megálltunk a szokásos megemlékezésre.
 |
| Néma főhajtás |
Ezután a hosszú Csillagvár utcán koptattuk tovább az aszfaltot,mely a falu legrégebbi része,elhaladtunk pár műemlék épület,köztük a Talpasház előtt.
 |
| A Talpas ház |
 |
| Műemlék épület Szt.György díszítéssel |
A
az Amerikába tömegesen kivándoroltak emlékére állított emlékműnél(kereszt) tovább halad a Battyánpusztára vezető műúton,de mi továbbra is a Csillagvár utcán maradtunk,enyhén balra tartva,így egy földúton vágtunk át a helyi téglagyárhoz és értük el az imént elhagyott turistajelzést. |
| Az "amerikás" kereszt |
 |
| Téglagyár |
Innét továbbra is aszfaltúton enyhén emelkedve haladtunk a település legismertebb nevezetességéhez a Csillagvárhoz,melyet a Festetics család építtetett az 1820-as években,így a közhiedelemmel ellentétben semmi köze nincs a török idők végvári harcához.
 |
| Csillagvár,ami nem is várként funkcionált |
A magán múzeum még a téli zárva tartás miatt nem üzemel ,egy papírfecni tanúsága szerint ápr. 1.-én lesz a nyitás.Mivel már több ízben jártunk ítt,így igazán nem bánkódtunk,kívülről szemügyre vettük,készítettünk pár fotót,köztük igazoló fényképeket is ,mivel a túramozgalom kiírója ezen a ponton is megköveteli.
 |
| Igazoló kép |
Rövid pihegés és frissítés után továbbindultunk egy fickósabb emelkedőn a Bari-erdő felé. A Csillagvártól a
-csatlakozott a 
sáv is,mely Marcalit köti össze a kirándulóhellyel. A turistaút jelzései a közelmúltban lehettek felújítva,így könnyen követhetőek,megfelelő távolságban vannak felfestve.Letudva a rövid,de meredek emelkedőt egy gabonatáblát kerültünk, meg,tovább emelkedve és értük el a Bari -erdő szélét. Mielőtt befordultunk az erdőbe kigyönyörködtük magunk az elénk táruló panorámában. Bár az idő borongós és párás volt,de így is beláttuk az Zala völgyét a háttérben a Kelet-Zalai-dombság emelkedőit,ide látszott az újudvari Tv átjátszó tornya. A rengeteg nádasban fel-fel csillant a Kis-Balaton víztükre. Észak felé korlátozott a kilátás ,mivel arra erdő terül el,de kivető volt a Kesthelyi-hegység egy-két magasabb csúcsa és felrémlett a szigligeti Várhegy,a Szent György-hegy és a Badacsony is.
 |
| Panoráma a Bari-erdő széléről |
Készült pár kép,nem a legsikeresebb az idő miatt és folytattuk az utat,most már az erdőben vezető szekérúton enyhén emelkedve. Pár száz méter után a
végleg elhagyott bennünk és balra kanyarodva tartott a Banácsi-erdőn keresztül B.Berénybe. |
| Turista utak ,ha találkoznak |
 |
| Tavaszi hírnök |
Mi tovább tartottunk Dny-i irányban,újabb pár száz méter után a
egy széles lénián D felé kanyarodott. Előbb emelkedett az út majd egy lejtőre értünk,vegyes erdőben haladtunk,balról fiatalos kísért bennünk,ott pár éve lehetett tarvágás. Még egy emelkedőt és lejtőt leküzdve ,jobbra ,Dny-nak kanyarodtunk egy széles szekérútra,mely közepesen emelkedett,de pulzusunk azért megugrott a kapaszkodás alatt.  |
| Egy kis kapaszkodás |
A nyereg tetején jobbra a szokásos irányba (DNy) kanyarodtunk,jobbról a tarvágásnak köszönhetően újabb lebilincselő panoráma tárult elénk.
 |
| Panoráma tarvágáson keresztül |
 |
| Az M7 fölött |
Itt végleg elhagytuk a Bari-erdő területét és előbb a Felső-hegy majd a Bari -hegy tanyái,földjei és szőlői közt egy jól járható,folyamatosan emelkedő földúton baktattunk tovább.
Egy tanyáról rengeteg kutya jött hangosan üdvözölni minket,de a veszett csaholásra senki nem reagált az épületből,szerencsére túl közel nem merészkedtek,így gond nélkül haladtunk a néhol gondozott,helyenként elhagyott szőlők közt.
Elhagytunk néhány hagyományos építésű boronás,zsuppfedeles présházat,jobbról remek kilátás adódott több helyről a Zala -völgyére és a Balaton nyugati csücskére.
 |
| Felújított boronás présház |
Egy keresztnél rövid kitérőt tettünk a Hollád községhez tartozó Szt. Donát kápolnához,mely a Bari-hegy csúcsán egy csendes,idillikus helyen található 240m-es magasságban. Ez a pont egyben fotós igazoló hely is.így készítettünk egy -pár képet rólunk is és a megható piciny kápolnáról is. Igazán megérdemelné az alaposabb felújítást....
 |
| A Szt.Donát kápolnánál |
 |
| Igazoló kép |
Egy keveset szusszantunk a padokon,megettünk egy csúcscsokit,majd az ezen a részen szépen rendezett porták közt folytattuk az utat a
jelzésen. Pár lépés után elértünk egy kereszthez,ahol jobbra kell kanyarodni ,tovább az egyre elhanyagoltabb szőlők közt Dny-i irányban értük el a Vadaskert területét,egy GSM adótorony után az első kereszteződésnél kell lekanyarodni a jelzett útról balra, K- irányba. |
| GSM átjátszó a semmi közepén |
Ezen a szakaszon néhány helyen felfedeztünk kb.30-40 éves kéknégyszög turistajeleket,melyek Kéthelyről tartottak egykor Szentgyörgyre.
 |
| Egykori turista jelzés |
Egy rövid emelkedő után egész a Csemetekert nevű részig lejtőn haladtunk a szellős,vegyes és tölgy erdőben. Öröm volt tapasztalni az éledező,tavaszi erdő életét.
 |
| Éled az erdő |
 |
| Egy jobb minőségű út |
 |
| A Csemetekert földjei |
Tempós haladással értük el a Baglyas-hegy aljában a kőperemes kutat, mely mára kiszáradt.
 |
| Csendélet |
Innét egy emelkedő ,hangulatos mélyútban folytatódott a szekérút,mely pár száz méter után ketté vált,nekünk a baloldalit kellett választani és egy utolsó emelkedő után értük el a Vári-dűlő szőlőtábláit,ahonnét már feltűntek Kéthely házai is.
 |
| Mediterrán hangulatú mélyút |
. A tetőről újabb csodás panoráma tárult elénk,jó időben egész Tihanyig el lehet látni,így gyönyörködhetünk majd az egész Északi part változatos tájképében. Előttünk keletre a Nagyberek terül el,amit a lellei Kis-hegy zár le.
 |
| Panoráma részlet a Vári-dűlőről |
Gyorsan elértük a település első házait,ahol balra kitérve felkerestük a Fáncsi-várat,ahol újabb fényképes igazolást kell készíteni. Kicsit nézelődtünk,elképzeltük ,hogy nézhetett ki fénykorában,tekeregtünk a vár közepén található zsidó temetőben,majd visszatérve a víztoronyhoz,a Vár utca lejtős aszfaltján lerobogtunk a falut kettészelő 68-as főútig.
 |
| "Vár állott..." |
 |
| Igazoló kép |
Átkelve a forgalmas uton betértünk a Vadásztanya nevű sörözőbe,ahol megjutalmaztuk magunk egy-egy pohár Sopronival,kicsit elbeszélgettünk a tulajjal és a vendégekkel,majd nyakunkba vettük a falu főutcáját és azon trappoltunk D.-i irányba a központig.
Kéthely feltehetőleg Árpád-kori település,első írásos emléke az 1270-es évekből datálódik.A településen és környékén a Hunyady(i) család birtokai voltak,az nem tisztázott,hogy ez a család megegyezik-e a törökverő Hunyadyak-kal,kik Mátyás királyt is adták.
Mivel a település egyben pecsétes igazoló pont is,ezért rendhagyó módon úgy döntöttünk,hogy a Plébánián kérünk pecsétes igazolást az igazolófüzetünkbe.
 |
| Plébánia hivatal,egykor zárda is volt |
Szerencsénkre a Plébánia kapujában találkoztunk Németh József Atyával,ki készségesen és örömmel teljesítette a kérésünk. Megmutatta a Plébánia épületét és az abban található egyházi helytörténeti kiállítást,majd a XVIII.-sz elején épült róm.kat.templomot. A bemutatás és kedélyes beszélgetés közben rengeteg hasznos dolgokkal lettünk gazdagabbak,örülünk,hogy az igazolásnak ezt a módját választottuk. Köszönjük szépen !
 |
| A kiállítóteremben |
 |
| A róm.kat.temp. kívülről... |
 |
| ...és belülről |
Ezután körülnéztünk és fotóztunk a település központjában,megejtettük a szokásos megemlékezést a Hősi Emlékműnél,majd egy hosszú ,lejtős utcán(Arany János) elértük a Balaton magassági szintjét a 110 m-t.
Egy rosszabb minőségű úton haladtunk a Nagyberek felé,mely a régmúltban Balaton egyik árterületi öble volt,ma védett területnek számít.Gazdag az élővilága,nagyon sok védett növény és madárfaj él a területén. Ezenkívűl nagyon gazdag vadban,fontos vadászati hely is.
Elhagyva a falut előbb a Fűzesi-árok hídján majd a megszűnt B.Szentgyörgy-Somogyszob sínpárján lekanyarodtunk az egykor szebb napokat látott,ma már teljesen elhagyott kéthelyi vasútállomásra.
 |
| Lassú enyészet |
Visszatérve a műútra jó 300 m után balra kanyarodtunk és a Füzesi -árok töltésén vezető földúton haladtunk Ény -i irányba. Ezen a szakaszon jobbról a Boronkai-patak kísért bennünk. Az ingerszegény környezetet a nádasok,vizek változatos növényei tették színessé.
 |
| Vízi világ |
A töltés homokos talaja igazi vendégmarasztaló lehet esős időben,nekünk szerencsénk volt,mert most száraz volt és köszönhetően az elmúlt napok esőjének a homokszemek nem porzottak túlságosan. Mindenesetre nem irigylem azon túra társaim ,kik a nyári tűző melegben haladnak ezen a sík,árnyéktalan részen.
 |
| Végtelen út |
Jó két km-es tempós haladás közben elhaladtunk a Fenyősi-dűlők,az Égett-tábla,majd a Kanász-kúti dűlő földjei mellet és értük el a Nyugati-övcsatorna beton hídját,ahol a Füzes -árok is belefolyik. Ez a pont egyben fényképes igazoló hely is,így készült pár fotó. A csatorna elég széles,halban gazdag,horgászatra
alkalmas, mi is láttunk jó pár horgászt a partján.
 |
| A Nyugati-övcsatorna hídján |
 |
| Igazoló kép |
Átkelve a hídon előbb K,majd Dk irányban haladtunk tovább az eddigiekhez hasonló úton,jobbról a végtelen nádas berek látszott rengeteg magaslessel. Balról ugyanaz,csak a látóhatárt az Északi part változatos hegyei zárták le. Elhaladtunk egy megszűnt kisvasút végpontja mellett,átkeltünk az Andrássy-árok hídján,majd a Gyula -sziget mellett haladva elértük a Sári-belvízcsatorna hídját,melyen átkelve elértük az egykori Pálmajor területét.
 |
| Pillanatkép a Nagyberekből |
 |
| Vasúti megállóhely |
Itt tettünk egy kis kitérőt és elsétáltunk a Nyugati-övcsatorna hídjához. Mára már csak pár növény(elsősorban nárcisz) és egy-egy aszfaltos útmaradvány árulkodik arról,hogy valamikor ezen a tájon is éltek emberek.
 |
| Az élet nyomai I |
 |
| Az élet nyomai II. |
Visszatérve a nemrég elhagyott kereszteződéshez,Ék-nek folytattuk tovább az utunk a Pálmari-csatorna töltésén. Jobbról a kisvasút pályája kísérte utunk. A következő bő 4 km-t itt a Szentpáli-berek területén tettük meg.közben a kisvasút pályája jobbra elkanyarodott,mi pedig baktattunk a most már füves,de laza és mély talajon.A csatornát sűrűn keresztezték hídnak nevezett tákolmányok,melyek a víz túloldalán lévő magaslesekhez vezettek.
 |
| Még egy végtelen út |
 |
| "Híd" |
Elérve a az összefolyást,ahol a Pálmajori-csatorna beleömlik a Nyugati főcsatornába,az autópálya mellett,újabb igazoló fotókat készítettünk. Itt kapott el bennünk egy kisebb zápor,de szerencsére nem tartott sokáig,így nem áztunk át túlságosan,mert menedék semerre nem volt.
 |
| Torkolatnál |
 |
| Igazoló kép |
Az összefolyásnál K-nek fordultunk és a Belső-berek szélén a csatorna mellett haladva elértük az Imremajorba vezető aszfaltos utat,melyen balra kanyarodva a Rigó-csatorna mellett értünk be B.fenyves Bocskai telepnek nevezett részére.
 |
| Az autópálya alatt |
 |
| A Vízház |
Elhaladtunk a szivattyúház,majd a Hubertusz Rt. irodái mellet és elérve a 70-es főutat a kisvasút forgalmi irodájában kértük el mai túránk utolsó igazoló pecsétjét. A pecsételés közben húzott be a "nagy" állomásra a Pesti gyors,így ezt már nem volt esélyünk elérni. A következő vonat jó óra múlva 16,39-kor indult.így átsétáltunk a múltkor megénekelt Gombához,ahol két frissítő sör mellett vártuk be az indulást.
 |
| Indul a kisvonat |
 |
| Mementó |
Összességében egy kellemes túra napon vagyunk túl,kimondottan kedvező időjáráshoz volt szerencsénk.
Kéthelyig élvezetes ,erdei dombos környezetbe haladtunk,utána egy más világ fogadott,de az egyhangú út ellenére ez a szakasz is szolgált érdekességekkel köszönhetően a Nagyberek gazdag élővilágának.
A túránkon nagyjából 36 km-t tudtunk le,melyre 7 óra 40 percre volt szükségünk,miközben mind felfelé,mind lefelé 283 m szintet tudtunk le.
 |
| Jutalom |
Még több kép a napról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorBalatonszentgyorgyBalatonfenyves?authkey=Gv1sRgCNX5jsjElNCCIQ
Térkép és szintrajz a szakaszról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése