DDP. 10. TÚRA KAPOSVÁR- DESEDA 2024.10.26.

ISMERD MEG KAPOSVÁRT!

" Elhagyta már a gyík a rőzsét.

A legszebb szarvast is lelőtték.

Izzad a sólymos bércek orma

s vérzik az ősz a a bokrok csokra."

Takáts Gyula: Ősz

Fertály órával múlt reggel nyolc, mikor a kellemesen meleg társasgépkocsiból kikecmeregtünk a csípős reggelbe Somogy székhelyének űrállomásra hajazó, elegáns autóbusz pályaudvarán. A környék nem volt mindig ilyen rendezett, pár éve készült el ez a beruházás, melynek keretében nem csak ez az új létesítmény épült meg, hanem a szomszédos pályaudvart is csodálatosan felújították. Mai penzumunk során ettől a hyper-super helytől gyalogoltunk el bő 15km-en a Deseda tó közepéig, miközben megismerhettük Kaposvár centrumát, sportközpontját és a város Északi területét.

Persze, hogy a szokásos bemelegítő mozdulatok nem maradhattak el ezúttal sem. Nagyon megosztó reakciókat szűrtünk le a népes közönségtől, volt aki elismerően bólintott, csapta össze a tenyerét, vagy éppen hangosan, akár füttyszóval fejezte ki véleményét, de olyan is volt bezony aki megbotránkozva, sőt megvetően pislantott a két szokatlanul "rángatózó" csudabogárra, örültre. Mindegy no talán túléljük ezeket a reakciókat is! Ezután az intermezzo után belecsaptunk a lecsóba és beüzemeltük Magyar Királyi Kincstári turistalábainkat.

Kezdésnek lőttünk pár felvételt a vasútállomásról, egy Szergejről és egy éppen induló félben lévő Desiróról. Ahhoz, hogy elérjük a DDP első jelzéseit, be kellett vegyük az égbe törő felüljárót, hisz ezen a legegyszerűbb átvágni a roppant forgalmas Baross Gábor utcán. Bevévén az áthidalást, melynek becses nevet is adtak az építők- Esterházy- híd, a Petőfi téren kötöttünk ki, ahol rögtön fékeznünk is kellett, mert egy olyan szoborhoz értünk mely jószerivel minden magyar városban található. A magyar forradalmár költő, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjának 3 méter magas, monumentális szobránál süvegeltük meg Petőfi Sándort. A szobrot 1954- ben leplezték le, az alkotást a kaposvári születésű szobrászművész Ispánky József készítette. Az avatási ünnepségről a korabeli sajtó nagyívű tudósításokat közölt, egyenesen Magyarország legszebb Petőfi szobrának nevezték el az alkotást. Az avatáson a megyei- városi párt tótumfaktumokon kívül a kor ünnepelt, Kossuth díjas költője, Devecseri Gábor mondott ünnepi beszédet.

Somogyország székhelyéről egy másik túramozgalom során már írtam részletesen, így most csak az útba eső fontosabb nevezetességeket említeném meg. Az akkori írást, akit érdekel, itt találhatja meg: Kaposvár- Kaposvár vára . Továbbállván az Áchim András utcán előbb lepukkant üzletek, korcsmák mellett vezetett utunk, majd egyre tetszetősebb épületek, üzletek következtek. A sorban jövő saroknál, az Áchim szökőkútnál (2009-ben L. Balogh Krisztina tervei alapján készült) bekanyarodtunk a Noszlopy Gáspár utcára mely egyfajta vigalmi negyede a megyeszékhelynek, több tetszetős kávézó, pub, pizzéria is üzemel itt.

Az 1848-49-es szabadságharc honvéd őrnagyáról, Somogy-és Tolna vármegye kormánybiztosáról, későbbi vértanúról elnevezett utca hatalmas platánfái alatt legelőször egy újabb szökőkútrendszer kötötte le figyelmünket, mely szintén L. Balogh Krisztina alkotása. Az utca lejtését kihasználva egy- egy szökőkút több különböző méretű tálcából áll, a végén pedig az érkezőmedence közepén Borsos István 4 évszak nevű szoborcsoportjának egy- egy tagja látható. Ezt a szobrászművész 1982-ben alkotta Vivaldi 4 évszak című zeneművére.

Ezután az 1926-27-ben Lamping József tervezte, szecessziós stílusban épült egykori transzformátorházzal ismerkedtünk meg. Az épület funkcióját vesztve üzemelt többfajta boltként, üzletházként, étteremként, discoként. Jelenleg a Dél- Dunántúl legjelentősebb zenei klubja a Hang-ár Music Pub színvonalas előadásait élvezhetjük az épületben. Még fel sem ocsúdtunk a látványtól máris a Szivárvány Kultúrpalota hatalmas épülettömbjének látványától esett le az állunk. A késő szecessziós elemekkel bővelkedő épületet szintén a kaposvári Lamping József tervezte. Az eredetileg mozinak szánt hatalmas palotát Magyarország építészeti kalauza eképpen jellemzi: “Hazánkban alig akad hozzá hasonló monumentális, art deco stílusú épület.”

Az első előadásra 1928-ban került sor a Városi Mozgóképszínházban, melyet a korabeli sajtó hazánk egyik legnagyobb és legelegánsabb mozijának nevezett. A második világégés után nemes egyszerűséggel a Vörös Csillag mozi nevet akasztották rá. Ekkortól a mozi nem csak filmszínházként üzemelt, tartottak itt nagy sikerű koncerteket, színházi előadásokat, de párt- és társadalmi gyűléseknek, összejöveteleknek is helyt adott. Sőt sokáig itt tartották a Somogy megyei hadköteles fiatalok bevonulási "ceremóniáját" is. A rendszerváltást követően kapta a ma is használatos nevét, melyből következik, hogy most sem csak moziként üzemel, hanem sok- sok egyéb színvonalas kulturális programnak is helyet ad a Szivárvány, mely hazánk art mozi hálózatának egyik jelentős bástyája.

Innét több szobor, köztük Weeber Klára Florentine és a szintén Bors István alkotta Alakoskodó című alkotások megtekintése után értük el a Kossuth teret, melynek hangulatát szintén egy hatalmas szökőkút rendszer határozza meg, melyet a tér 2003-as felújításakor készítettek el Ripszám János tervei alapján. Szintén ekkor adták át Ambrus Éva által megtervezett, kerámiából épült ivókutat. A felújítást kövezően a teret Magyarország egyik legszebb tereként emlegetik, melynek meghatározó képét a hatalmas Kossuth szobor adja, melyet közadakozásból készített el Kopits János kaposvári származású szobrászművész 1911-ben.

A teret délről az impozáns neoreneszánsz Városháza uralja, melyet a 20. sz. elején építettek, északról pedig a neoromán Nagyboldogasszony Székesegyház határozza meg a tér arculatát. Magyarország egyik legnagyobb templomát mai formájában 1886-ban szentelték fel, de ezen a helyen már régóta templom állt, a mostani a sorrendben a harmadik. A tér többi épülete is lenyűgöző látványt nyújt, de ezek megismerése egy egész napos program lenne, így csak felsorolásképpen említeném meg őket: Csokonai Fogadó ( Dorottya ház), egykori Erzsébet Szálló, a teljesen stílusidegen Kapos Hotel ( melyet egy csodás szecessziós fogadó helyére építettek a '960-as években), egykori Gimnázium, majd Pénzügyi Palota, A Haza Kis Polgárainak nevű épület ( mely jelenleg is iskola), Püspöki Palota, a székesegyház nevét viselő Római katolikus Gimnázium.

A Kossuth tér további köztéri alkotásai közül említést érdemel még az 1748-ban barokk stílusban emelt Nepomuki Szent János szobor, mely a város legrégebbi köztéri szobra. Az 1700-as évek második felében készült a rokokó Mária oszlop, mely eredetileg Toponáron a Festetics - kastély udvarán állt, és a '970-es években költöztették a Kossuth térre. Csokonai Vitéz Mihály is ezer szállal kötődött a megyeszékhelyhez, emlékét a róla elnevezett fogadó és ez előtte található szobor őrzi, mely Fritz Péter alkotása, 1976-ban leplezték le. Kaposvár legfiatalabb köztéri szobra az életnagyságúnál valamivel nagyobb Márton Áron szobor, mely Párkányi Raab Péter művész alkotása, a szégyenteljes trianoni Békediktátum 100. évfordulóján került felállításra, 2020 október 3-án. Ugyancsak a tér impozáns építménye az 1923-ban épült Időjelző ház (Barométer), melyet 1923-ban építtetett a Kaposvári szépítő Egyesület.

Nos miután így megismertük a lényeges dolgokat a Kossuth téren, gondoltuk belülről is feltérképezzük a székesegyházat, de jó magyar szokás szerint Isten Házába nem ám csak úgy besétálunk, hét lakattal van elzárva a belső tér. Egye kánya, több is veszett Mohácsnál. Aztán úgy gondoltam, hogy valamelyik nívósabb kávézóban beállítjuk coffein szintünket, de nem csak az exclusivabb helyeken volt lakat, de még a kricsmi szintű műintézmények is zárva voltak! Betudtuk ezt a viszonylag korai időpontnak, de azért elég furcsa...

Dolgunk felemás végeztével aztán arra jutottunk jó lenne már kicsit haladni is, hisz alig tettünk meg az elmúlt másfél órában másfél kilométert. Így állandó túratársam ütemes tempóra váltott az emelkedő Zárda utcán, melyet hamarosan el is hagytunk és rákanyarodtunk a Bajcsy- Zsilinszky utcára ahol elhaladtunk a Kaffka Kollégium, majd a Kaposvári Egyetem Művészeti karának épületei mellett. Azonban hamarosan fékeznünk kellett kis időre, hisz elértük az Igazságügyi Palota ( Kaposvári törvényszék) monumentális épületét, mely Károlyi Emil, Marton Ákos és Reimer Márkus tervei alapján készült el 1907-ben. A Törvényszék szerves része a Somogy megyei Börtön hatalmas épülettömbje is, mely mellett a Kossuth Lajos utcára kanyarodva haladtunk el.

Újabb tempóváltások, újabb fékezések, Tűzoltó Parancsnokság, református Templom, mely most felújítás alatt van, majd az 1928-ban felavatott Berzsenyi park, ahol tettünk egy rövid kitérőt a 1956-os Emlékműhöz, mely a Szabadság Angyala nevet viseli. A parkban több érdekes köztéri alkotás is található ( Németh István szobor, Trianon Emlékmű, 44-es Gyalogezred Emlékoszlopa, Zenepavilon), de ezek meglátogatását ezúttal kihagytuk. Egy gyors pillantás a kecses tornyú 1929-ben felépült Evangélikus Templomra, majd megvízuáltuk Kaposvár leghíresebb és legnagyobb középiskoláját a Munkácsy Mihály Gimnáziumot, melynek elődje 1918-ban nyílt meg Egyesületi Leányközépiskola néven. A II. világháborúban hadikórházként funkcionált, majd 1962-ig szintén csak lányok járhattak a Gimnáziumba. Ekkortól viszont fiúk is járhattak a középiskolába, a jelenlegi épületegyüttest 1963-ban adták át.

Átkelvén a forgalmas 48-as Ifjúság útján továbbra is a Kossuth Lajos utca járdáján koptattuk bakancsaink talpát. Nem ismertük a város ezen részét, így hatalmas meglepetéssel konstatáltuk, hogy itt egy igazi békebeli hangulatot árasztó hagyományos pékség található. Pojtner János pékmester sütödéjébe evidens, hogy berongyoltunk és feltankoltunk friss, még gőzölgő finomságokkal, bár cofee itt sem volt, így kényszerűségből ezúttal is maradt a jó hazai élénkítő kortyolgatása.

Lassan bandukoltunk, lassan majszoltuk a békebeli finomságokat, majd rákanyarodván a lejtős Arany János utcára, külvárosi házak mentén értük el Kaposvár sportéletének központját, melyet az egykori olimpikon magasugróról, egyetemi docensről, Dr. Bodosi Mihályról nevezték el 2018-ban. A komplexumban az amatőr és a profi sportolók kiváló körülmények között készülhetnek fel hogy eredményesen szerepelhessenek a versenyeiken. Itt található a Kaposvár Aréna, mely többfajta sportág versenyinek lebonyolítására is alkalmas, de más rendezvényeknek is helyet ad, többek között nagysikerű könnyűzenei koncerteknek. Ugyancsak a Sportközpontban van többek között a Sportcsarnok, a Jégcsarnok, Asztalitenisz csarnok, Sportlövő pálya és a Ritmikus Sportgimnasztika csarnok is.

Elhagyván a Sportközpont területét a Zaranyi utca enyhe emelkedőjét gyűrtük le, elhaladtunk az egykori Zsille autóház mellett, mely ma már más néven üzemel. Kellemes emlékek fűznek a kereskedéshez, hisz egykoron két vadiúj autót is kigurítottunk Zsillééktől. Sajnos jelenleg új autót már nem forgalmaznak, szervizként ismerhetjük napjainkban. A nem is oly távoli múltban a szerviz után a DDP nyomvonala bevette magát a hangulatos Zaranyi- erdőbe, de a közelmúltban valami honvédségi fisz-faszság végett a megyei potentátoknak el kellett terelni az útvonalat egy sokkal jellegtelenebb útvonalra. Ezért hát napjainkban a romantikus erdei séta helyett koptathatjuk a Kaposvárt Toponárral összekötő kerékpárút keskeny aszfaltcsíkját, ahol percenként ugrálhatunk a nemegyszer vadul tekerő kerósok elől.

Erdőfürdő helyett kényszerűségből leereszkedtünk a Kisgáti- patak völgyébe, hogy aztán átkelés után izibe ki is kapaszkodjunk onnét a Fácános dombhátjára, hogy a Zaranyi táblák hatalmas szántói között folytathassuk a mai penzumot. Ugye mondanom sem kell, hogy amint Első menyasszonyom meglátta a terepet rögtön beizzította az utánégetőket és igyekezett behozni a városnézéssel "elvesztegetett" időt. Bizony nekem is tetszett a tempó, nagyon gyorsan le szerettem volna én is tudni ezt a jellegtelen részt. Zaranypusztánál kicsit lassítottunk, hogy megvízuáljunk egy útszéli keresztet és a hatalmas szárítóüzemet, melyet jelenleg a Göllei Agrár Zrt birtokol. Még egy kis aszfaltkoptatás és elértük a 61-es főút Kaposvárt elkerülő főút felüljáróját. Cseppet elnéztük a még Szombaton is élénk forgalmat, majd megkezdtük az ereszkedést a Deseda- patak völgyébe.

Átkelvén az elhanyagoltság látszatát keltő meder fölött, pár lépés megtételét követően a parkolónál a piros jelzéseink balra átot vezényeltek és hamarosan elértük a Deseda- tó Dk-i, toponári oldalát, ahol akárcsak legutóbbi desedai túránk alkalmával egy hatalmas "Deseda" felirat várt bennünket. Még ködös, sejtelmes képét mutatta a mesterséges tó, melyről bővebben itt írtam . Kezdésként zsiliprendszert, horgászokat vízuáltunk és próbáltuk átvenni a hely egyedi, romantikus hangulatát. Elhagytuk a jellegtelen bicikliutat és igyekeztünk minél közelebb slattyogni a vízhez, még annak az árán is, hogy elég vizesek lettünk a fűben.

Megcsodáltuk a vízisípályát, mely jó magyaros szokás szerint emígy írtak ki. Wakebord School! Bizony az igénytelenség mindent visz, Lőrincze és Grétsy tanár urak tuti forognak a sírjukban, látván ezt a trehányságot, amit édes anyanyelvünkkel művelnek manapság... Jöttek sorban a strandröplabda pályák, kemping,strand és a büfék, melyeknél már bőszen sürgött- forgott a személyzet. Kövek gördültek le hatalmas zúgással rólunk, na végre talán hozzájutunk egy pohár meleg kávéhoz, teához. Odaslattyogván a büféhez aztán illedelmesen megkérdeztem az ott sürgő- forgó hölgytől, hogy kaphatunk-e ezt-azt? A válasz foghegyről odavetett: nem vagyunk még nyitva! Pedig láthatóan már minden készen állt arra, hogy kiszolgálhassa szerénységünket. Nem maradtam adós a válasszal! Emberségből, szolgáltatásból elégtelen az egységnek és a nőnek!

No sebaj, gondoltuk majd a 2014-ben megnyílt Fekete István Látogatóközpontnál pótoljuk, de mint később kiderült ott meg csak automatás italok vannak... Így maradt a hazulról hozott élénkítő egy parti padnál. No de nagyon előre szaladtam, a Látogatóközpontig még történt egy, s más. Stégeken sétáltunk ki nyílt víz fölé, bejártuk a tó szélén a nádasban kanyargó pallósétányt, ahol a Deseda környékének élővilágával ismerkedhettünk meg. Madárlesen jártunk, de szárnyast élőben nem, csak fotón láttunk! Sőt Kedvesem egy hatalmas kerámia békát is megsimogatott, megcsókolt, de csak nem akart átváltozni csudaszép királyfivá, így kényszerűségből a továbbiakban is be kell érje szerénységemmel.

A Látogatóközpontot az egyik legolvasottabb magyar íróról, Fekete Istvánról nevezték el, aki a közeli Göllén született. A központban interaktív kiállításon ismerkedhetünk meg nemcsak a Deseda- tó, hanem egész Somogy flórájával- faunájával. Ezenkívül több élményelem is csatlakozik a központhoz, lehetőség van kerékpár - és csónak kölcsönzésre, de elektromos kishajóra is szállhatunk, hogy a vízről ismerjük meg a tavat. Mi ez alkalommal kihagytuk a központ mélyebb megismerését, csak futó pillantást vetettünk a benti kiállítóterekre, majd egy pihenőpadnál beállítottuk coffein szintünket és pár falat erejéig pótoltuk energia veszteségeinket is, mielőtt a túra második részébe csaptunk volna.

Feltöltődést követően amolyan andalgós élménytúra vette kezdetét a Desedát körülölelő közvetlen vízparti romantikus kerékpárúton. Közben az idő is kegyeibe fogadott bennünket, az előbukkanó nap kellemes késő őszi időt varázsolt, egy réteg gönc rögtön le is kívánkozott rólunk. Kellemes látványt nyújtott a víztükrén meg- megcsillanó napsugarak látványa, mely egyfajta lelki feltöltődéssel is felért. A gyaloglatot elég sokszor meg kellett szakítsuk, hol egy-egy horgásszal diskuráltunk, hol pedig érdeklődően figyeltünk egy- egy magányos kenust, egy- egy sup-ozó bátor próbálkozót, vagy éppen csak a madarak felrebbenése, vagy egy- egy ragadozó hal rablása keltette fel érdeklődésünket.

Lassan haladtunk, de azért hamarosan elértük Kaposvár vizisportjának központját a csónakháznál és a kajakkikötőnél. A mostani állapot szerint a sokkal szebb napokat is megélhetett vizisportközpontnál egyben a DDP igazolópontja is megtalálható, egy eléggé viseltes dobozkának lakik a pecsét. Sebaj gondolják a potentátok, legalább nem lóg ki a környezetből. Így is kell ezt, gratulálok! A sporttelep után jobb kézre a Toponári- szőlőhegy hétvégi házai váltogatták egymást, egyik csinosabb, mint a másik.

Megkerülvén a Toponári- csónakkikötőt továbbra is hétvégi házas környezetben slattyogtunk egy darabig, majd elhagyván az utolsó víkendházakat is a Csiguti-rét aljában haladtunk tova a Deseda partján egészen a hipermodern Répási-öböli pihenőhelyig, ahol újabb hatalmas "Deseda" felirat köszöntött bennünket. ...De található itt kajakkikötő, biciklis-gyalogos pihenő és pár információs tábla is. Ha már utunkba esett, gondoltuk próbáljuk is ki és egy kávét benyomtunk a promóciós termoszunkból. Itt csodálkoztunk rá a túlparti "Füredi beach-re" az impozáns kilátóval és mögötte a Füredi- szőlőhegyre. Azonban a túloldali vízpartot most nem strandolók tömegei töltötték meg, hanem a horgászok garmadái, akiknek valamilyen versenyük zajlott éppen.

Mielőtt azonban átkeltünk volna a Répási- öböl felett átívelő, 2012-ben épült 87 m hosszúságú, sajátos szerkezetű fapallós hídon, alaposan vizslattam hátha felfedezek egy hódot, vagy vidrát, netán egy hatalmas pézsmát, de nem jártam szerencsével, csak a nyomaikat véltem felfedezni a vadregényes partszakaszon. Kedvesem a kutatásban nem segített, hisz úgy fél ezektől az élőlényektől, mint az ördög a tömjéntől. Ő inkább gyorsan átfutott a túloldalra ahova jó tíz perc lepörgését követően érkeztem meg.

A Répási- félszigeten aztán hatalmas erdőfürdőt vettünk, hisz a táv hátra lévő részét a hangulatos, kimondottan tetszetősen ápolt Deseda- erdőben tettük meg. Élveztük a még itt lévő énekes madarak csivitelését, aztán a hollók, kányák károgását, de őzrudlit és magányos vadkant is felfedeztünk a hol tölgyes, hol fenyveses erdőrészen. Egy ideig eltávolodtunk a tótól, de aztán egyszer csak egy meredekebb ösvényen újból leereszkedtünk a Deseda közvetlen közelébe. A parton tekergő ösvény itt vegyes erdőben vezetett, számtalan gombát fedeztünk fel, de sajna nem olyanokat amit ismertünk volna, így a helyén hagytuk őket.

Ezen a részen egyetlen említésre méltó esemény történt, összefutottunk egy gombásszal akinek igencsak gazdag zsákmányhoz volt szerencséje. Hiába no ehhez a szakmához is érteni kell! Tudni kell mit és hol keressünk! Elérvén a "Joker" csónakkikötőt, túránk is a végéhez ért, nem maradt más hátra mint átkelni a szintén 2012-ben épült 41 m-es faszerkezetű hídon és gépesített járművünkbe pattanni és hazafele fordítani a kormányt. Útközben az egyik kedvelt, jó nevű Pelso parti pizzériában olasz menüvel pótoltuk energia veszteségeink, majd hazaérve ma rendhagyóan egy tüzes Badacsonyi Olaszrizlinggel jutalmaztuk meg magunkat!