2015. március 31., kedd




              BALATON-KÖR  2.TÚRA  2015.MÁRC.30.    B.SZENTGYÖRGY-B.FENYVES


     " Sohasem felejtem el azt a pillanatot,
        amikor ezt a tündérországot megláttam...
       Megálltam,mintha a lábam gyökeret vert volna."
              Idézet:Eötvös Károly, Utazás a Balaton körül c.kényvéből(1900)




       Sikerült egy napra kiszabadulni a hétköznapok hajtásából,így eldöntöttük,hogy a mai nap teljesítjük a Balaton Körtúra 14-es és 15-ös szakaszát, B.Szentgyörgy és B.fenyves közt ,érintve Kéthelyet és a Nagyberket.   A táv cca 36 km,csekély szintemelkedést,Kéthely után teljesen sík szakaszt ígért.


    A mai napra a meteorológia borús,szeles,csepergős időt ígért,de nem zárta ki a futó záport sem. Ez az előrejelzés nagyjából be is jött,de azért dél környékén volt szerencsénk egy kis napsütéshez is.

     Reggel a 7 óra 20-kor induló vicinálissal indultunk túránk indulópontjához,bő 40 perc alatt értünk oda,közben 9 helyen állt meg a vonat.

     A vasútállomás fontos vasúti csomópont,ez látszott is az életén,nyüzsgőbb volt egyéb állomásokénál. A vasútállomás eredeti neve Keszthely-Külső Pályaudvar volt,csak utána változott meg,hogy elkészült a Keszthelyre tartó szárnyvonal.
"Keszthely-Külső Pályaudvar"


     Először elvégeztük a kötelező adminisztrációt ,majd belevágtunk túránk érdemi részébe.

   A vasútállomás területét elhagyva, a P.gif   jelzésen,mely B.Berénybe tart, vágtunk neki a falu utcáinak,pár lépés után balra átkeltünk a vasúti síneken,majd elhaladtunk a Posta logisztikai központja előtt és nemsokára elértük a 76-os főút csomópontját. Az átkelés elég hosszú időt vett igénybe,lévén iszonyúan forgalmas ez a szakasz lévén Keszthelyt és Zalaegerszeget ez a főút köti össze az M7 autópályával.

  
    Balatonszentgyörgy valószínűleg már a Római időkben is lakott terület volt. Később Besenyő néven volt ismert,névadójáról , Sárkányölő Szt.Györgyről elnevezve először a XVI.sz-ban elején fordul elő. A török időkben teljesen elnéptelenedett ,csak az 1700-as évek elején népesül be újra.


   Jó tíz perces ütemes haladással értül el az általános Iskola épületét és a vele szemben lévő róm.kat.temlomot,mely természetesen a falu névadójának nevét viseli,kinek kultuszáról több ház falán lévő festmény ,címer stb. is árulkodik.
Róm.kat. temp.


   A templomkertben található a helyi hősök emlékműve,melynél megálltunk a szokásos megemlékezésre.
Néma főhajtás


   Ezután a hosszú Csillagvár utcán koptattuk tovább az aszfaltot,mely a falu legrégebbi része,elhaladtunk pár műemlék épület,köztük a Talpasház előtt.
A Talpas ház



Műemlék épület Szt.György díszítéssel 


      A P.gif az Amerikába tömegesen kivándoroltak  emlékére állított emlékműnél(kereszt) tovább halad a Battyánpusztára vezető műúton,de mi továbbra is a Csillagvár utcán maradtunk,enyhén balra tartva,így egy földúton vágtunk át a helyi téglagyárhoz és értük el az imént elhagyott turistajelzést.
Az "amerikás" kereszt


    


Téglagyár

       Innét továbbra is aszfaltúton enyhén emelkedve haladtunk a település legismertebb nevezetességéhez a Csillagvárhoz,melyet a Festetics család építtetett  az 1820-as években,így a közhiedelemmel ellentétben semmi köze nincs a török idők végvári harcához.
Csillagvár,ami nem is várként funkcionált


   A magán múzeum még a téli zárva tartás miatt nem üzemel ,egy papírfecni tanúsága szerint ápr. 1.-én lesz a nyitás.Mivel már több ízben jártunk ítt,így igazán nem bánkódtunk,kívülről szemügyre vettük,készítettünk pár fotót,köztük igazoló fényképeket is ,mivel a túramozgalom kiírója ezen a ponton is megköveteli.
Igazoló kép


     Rövid pihegés és frissítés után továbbindultunk egy fickósabb emelkedőn a Bari-erdő felé. A Csillagvártól a P.gif-csatlakozott a Z.gif  sáv is,mely Marcalit köti össze a kirándulóhellyel. A turistaút jelzései a közelmúltban lehettek felújítva,így könnyen követhetőek,megfelelő távolságban vannak felfestve.

    Letudva a rövid,de meredek emelkedőt egy gabonatáblát kerültünk, meg,tovább emelkedve és értük el a Bari -erdő szélét. Mielőtt befordultunk az erdőbe kigyönyörködtük magunk az elénk táruló panorámában. Bár az idő borongós és párás volt,de így is beláttuk az Zala völgyét a háttérben a Kelet-Zalai-dombság emelkedőit,ide látszott az újudvari Tv átjátszó tornya. A rengeteg nádasban fel-fel csillant a Kis-Balaton víztükre. Észak felé korlátozott a kilátás ,mivel arra erdő terül el,de kivető volt a Kesthelyi-hegység egy-két magasabb csúcsa és felrémlett a szigligeti Várhegy,a Szent György-hegy és a  Badacsony is.
Panoráma a Bari-erdő széléről


   Készült pár kép,nem a legsikeresebb az idő miatt és folytattuk az utat,most már az erdőben vezető szekérúton enyhén emelkedve. Pár száz méter után a P.gif   végleg elhagyott bennünk és balra kanyarodva tartott a Banácsi-erdőn keresztül B.Berénybe.
Turista utak ,ha találkoznak


     
Tavaszi hírnök

       Mi tovább tartottunk Dny-i irányban,újabb pár száz méter után a Z.gif   egy  széles lénián D felé kanyarodott. Előbb emelkedett az út majd egy lejtőre értünk,vegyes erdőben haladtunk,balról fiatalos kísért bennünk,ott pár éve lehetett tarvágás. Még egy emelkedőt és lejtőt leküzdve ,jobbra ,Dny-nak kanyarodtunk  egy széles szekérútra,mely közepesen emelkedett,de pulzusunk azért megugrott a kapaszkodás alatt.
Egy kis kapaszkodás
Kisebb tócsákat kerülgetve szintben haladtunk a következő irányváltásig,mely egy meredek,de rövid domb leküzdését jelentette,most K-i irányban.

    A nyereg tetején jobbra a szokásos irányba (DNy) kanyarodtunk,jobbról a tarvágásnak köszönhetően újabb lebilincselő panoráma tárult elénk.    
Panoráma tarvágáson keresztül
                                                                                                                                                                                                                                                                              Újabb fotózás után tovább haladva egy erdei útkereszteződésben balra tartva egy mélyúton felkapaszkodva értük el előbb a 70-es főutat,majd az M7 autópálya felüljáróját.
Az M7 fölött


   Itt végleg elhagytuk a Bari-erdő területét és előbb a Felső-hegy majd a Bari -hegy tanyái,földjei és szőlői közt egy jól járható,folyamatosan emelkedő földúton baktattunk tovább.

   Egy tanyáról rengeteg kutya jött hangosan üdvözölni minket,de a veszett csaholásra senki nem reagált az épületből,szerencsére túl közel nem merészkedtek,így gond nélkül haladtunk a néhol gondozott,helyenként elhagyott szőlők közt.

    Elhagytunk néhány hagyományos építésű boronás,zsuppfedeles présházat,jobbról remek kilátás adódott több helyről a Zala -völgyére és a Balaton nyugati csücskére.
Felújított boronás présház


   Egy keresztnél rövid kitérőt tettünk a Hollád községhez tartozó Szt. Donát kápolnához,mely a Bari-hegy csúcsán egy csendes,idillikus helyen található 240m-es magasságban. Ez a pont egyben fotós igazoló hely is.így készítettünk egy -pár képet rólunk is és a megható piciny kápolnáról is. Igazán megérdemelné az alaposabb felújítást....
A Szt.Donát kápolnánál




Igazoló kép

   Egy keveset szusszantunk a padokon,megettünk egy csúcscsokit,majd az ezen a részen szépen rendezett porták közt folytattuk az utat a Z.gif  jelzésen. Pár lépés után elértünk egy kereszthez,ahol jobbra kell kanyarodni ,tovább az egyre elhanyagoltabb szőlők közt Dny-i irányban értük el a Vadaskert területét,egy GSM adótorony után az első kereszteződésnél kell lekanyarodni a jelzett útról balra, K- irányba.
GSM átjátszó a semmi közepén
                                                                                                                                                                                              Itt átgázoltunk egy nagyobb dagonyán(csak hogy el ne felejtsük a sarat).  Pár száz métert haladtunk és az első lénián jobbra Dny-nak kanyarodtunk,ezen a széles erdei úton haladtunk egy vadkerítésig,ahol balra kanyarodva,felvéve a K-,Dk-i irányt haladtunk tovább. Ezt a széles utat már nem kell elhagyni egész a Kőfedeles kútig.


    Ezen a szakaszon néhány helyen felfedeztünk kb.30-40 éves kéknégyszög turistajeleket,melyek Kéthelyről tartottak egykor Szentgyörgyre.
Egykori turista jelzés   


      Egy rövid emelkedő után egész a Csemetekert nevű részig lejtőn haladtunk a szellős,vegyes és tölgy erdőben. Öröm volt tapasztalni az éledező,tavaszi erdő életét.
Éled az erdő
                                                                                                                                                                                 Néhol jobb,néhol rosszabb minőségű úton értük el a Csemekert lápos területét,balról csatlakoztak hozzánk a Pöcög-domb kopár,megművelt lankái.
Egy jobb minőségű út   


 
A Csemetekert földjei


   Tempós haladással értük el a Baglyas-hegy aljában a kőperemes kutat, mely mára kiszáradt.
Csendélet


    Innét egy emelkedő ,hangulatos mélyútban folytatódott a szekérút,mely pár száz méter után ketté vált,nekünk a baloldalit kellett választani és egy utolsó emelkedő után értük el a Vári-dűlő szőlőtábláit,ahonnét már  feltűntek Kéthely házai is. 


Mediterrán hangulatú mélyút


   . A tetőről újabb csodás panoráma tárult elénk,jó időben egész Tihanyig el lehet látni,így gyönyörködhetünk majd az egész Északi part változatos tájképében. Előttünk keletre a Nagyberek terül el,amit a lellei  Kis-hegy zár le.
Panoráma részlet a Vári-dűlőről  


   Gyorsan elértük a település első házait,ahol balra kitérve felkerestük a Fáncsi-várat,ahol újabb fényképes igazolást kell készíteni. Kicsit nézelődtünk,elképzeltük ,hogy nézhetett ki fénykorában,tekeregtünk a vár közepén található zsidó temetőben,majd visszatérve a víztoronyhoz,a Vár utca lejtős aszfaltján lerobogtunk a falut kettészelő 68-as főútig.
"Vár állott..."


     
Igazoló kép

     Átkelve a forgalmas uton betértünk a Vadásztanya nevű sörözőbe,ahol megjutalmaztuk magunk egy-egy pohár Sopronival,kicsit elbeszélgettünk a tulajjal és a vendégekkel,majd nyakunkba vettük a falu főutcáját és azon trappoltunk D.-i irányba a központig.

     Kéthely feltehetőleg Árpád-kori település,első írásos emléke az 1270-es évekből datálódik.A településen és környékén a Hunyady(i) család birtokai voltak,az nem tisztázott,hogy ez a család megegyezik-e a törökverő Hunyadyak-kal,kik Mátyás királyt is adták.


    Mivel a település egyben pecsétes igazoló pont is,ezért rendhagyó módon úgy döntöttünk,hogy a Plébánián kérünk pecsétes igazolást az igazolófüzetünkbe.
Plébánia hivatal,egykor zárda is volt

   
     Szerencsénkre a Plébánia kapujában találkoztunk Németh József Atyával,ki készségesen és örömmel teljesítette a kérésünk. Megmutatta a Plébánia épületét és az abban található egyházi helytörténeti kiállítást,majd a XVIII.-sz elején épült róm.kat.templomot.  A bemutatás és kedélyes beszélgetés közben rengeteg hasznos dolgokkal lettünk gazdagabbak,örülünk,hogy az igazolásnak ezt a módját választottuk. Köszönjük szépen !
A kiállítóteremben  



   
A róm.kat.temp. kívülről...


   
...és belülről

      Ezután körülnéztünk és fotóztunk a település központjában,megejtettük a szokásos megemlékezést a Hősi Emlékműnél,majd egy hosszú ,lejtős utcán(Arany János) elértük a Balaton magassági szintjét a 110 m-t.

    Egy rosszabb minőségű úton haladtunk a Nagyberek felé,mely a  régmúltban Balaton egyik árterületi öble volt,ma védett területnek számít.Gazdag az élővilága,nagyon sok védett növény és madárfaj él a területén. Ezenkívűl nagyon gazdag vadban,fontos vadászati hely is.

     Elhagyva a falut előbb a Fűzesi-árok hídján majd a megszűnt B.Szentgyörgy-Somogyszob sínpárján lekanyarodtunk az egykor szebb napokat látott,ma már teljesen elhagyott kéthelyi vasútállomásra.
Lassú enyészet


   Visszatérve a műútra jó 300 m után balra kanyarodtunk és a Füzesi -árok töltésén vezető földúton haladtunk Ény -i irányba. Ezen a szakaszon jobbról a Boronkai-patak kísért bennünk. Az ingerszegény környezetet a nádasok,vizek változatos növényei tették színessé.
Vízi világ

   A töltés homokos talaja igazi vendégmarasztaló lehet esős időben,nekünk szerencsénk volt,mert most száraz volt és köszönhetően az elmúlt napok esőjének a homokszemek nem porzottak túlságosan. Mindenesetre nem irigylem azon túra társaim ,kik a nyári tűző melegben haladnak ezen a sík,árnyéktalan részen.
Végtelen út


    Jó két km-es tempós haladás közben elhaladtunk a Fenyősi-dűlők,az Égett-tábla,majd a Kanász-kúti dűlő földjei mellet és értük el a Nyugati-övcsatorna beton hídját,ahol a Füzes -árok is belefolyik. Ez a pont egyben fényképes igazoló hely is,így készült pár fotó. A csatorna elég széles,halban gazdag,horgászatra 
alkalmas, mi is láttunk jó pár horgászt a partján.
A Nyugati-övcsatorna hídján



Igazoló kép

  

      Átkelve a hídon előbb K,majd Dk irányban haladtunk tovább az eddigiekhez hasonló úton,jobbról a végtelen nádas berek látszott rengeteg magaslessel. Balról ugyanaz,csak a látóhatárt az Északi part változatos hegyei zárták le.  Elhaladtunk egy megszűnt kisvasút végpontja mellett,átkeltünk az Andrássy-árok hídján,majd a Gyula -sziget mellett haladva elértük a Sári-belvízcsatorna hídját,melyen átkelve elértük az egykori Pálmajor területét.
Pillanatkép a Nagyberekből


  
Vasúti megállóhely


      Itt tettünk egy kis kitérőt és elsétáltunk a Nyugati-övcsatorna hídjához. Mára már csak pár növény(elsősorban nárcisz) és egy-egy aszfaltos útmaradvány árulkodik arról,hogy valamikor ezen a tájon is éltek emberek.
Az élet nyomai  I


   
Az élet nyomai  II.


     Visszatérve a nemrég elhagyott kereszteződéshez,Ék-nek folytattuk tovább az utunk a Pálmari-csatorna töltésén. Jobbról a kisvasút pályája kísérte utunk. A következő bő 4 km-t itt a Szentpáli-berek területén tettük meg.közben a kisvasút pályája jobbra elkanyarodott,mi pedig baktattunk a most már füves,de laza és mély talajon.A csatornát sűrűn keresztezték hídnak nevezett tákolmányok,melyek a víz túloldalán lévő magaslesekhez vezettek.
Még egy végtelen út


     
"Híd"

    Elérve a az összefolyást,ahol a Pálmajori-csatorna beleömlik a Nyugati főcsatornába,az autópálya mellett,újabb igazoló fotókat készítettünk. Itt kapott el bennünk egy kisebb zápor,de szerencsére nem tartott sokáig,így nem áztunk át túlságosan,mert menedék semerre nem volt.
Torkolatnál


  
Igazoló kép

      Az összefolyásnál K-nek fordultunk és a Belső-berek szélén a csatorna mellett haladva elértük az Imremajorba vezető aszfaltos utat,melyen balra kanyarodva a Rigó-csatorna mellett értünk be B.fenyves Bocskai telepnek nevezett részére.
Az autópálya alatt


   
A Vízház

     Elhaladtunk a szivattyúház,majd a Hubertusz Rt. irodái mellet és elérve a 70-es főutat a kisvasút forgalmi irodájában kértük el mai túránk utolsó igazoló pecsétjét. A pecsételés közben húzott be a "nagy" állomásra a Pesti gyors,így ezt már nem volt esélyünk elérni. A következő vonat jó óra múlva 16,39-kor indult.így átsétáltunk a múltkor megénekelt Gombához,ahol két frissítő sör mellett vártuk be az indulást.
Indul a kisvonat



   
Mementó


     Összességében egy kellemes túra napon vagyunk túl,kimondottan kedvező időjáráshoz volt  szerencsénk.
Kéthelyig élvezetes ,erdei dombos környezetbe haladtunk,utána egy más világ fogadott,de az egyhangú út ellenére ez a szakasz is szolgált érdekességekkel köszönhetően a Nagyberek gazdag élővilágának.


   A túránkon nagyjából 36 km-t tudtunk le,melyre 7 óra 40 percre volt szükségünk,miközben mind felfelé,mind lefelé 283 m szintet tudtunk le.




     
Jutalom

   
   Még több kép a napról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorBalatonszentgyorgyBalatonfenyves?authkey=Gv1sRgCNX5jsjElNCCIQ

   Térkép és szintrajz a szakaszról: