BALATON-KÖR    11.TÚRA        2016.ÁPRILIS.13.

                 ÁBRAHÁMHEGY V.M.- BADACSONY  V.M.

„Hagy ott a várost.Csend-övembe jöjj,

Hagyd ott az ingerült és hetyke szókat.

Itt fákat,felhőt,forrást üdvözölj,

S hallgasd a zengő mámoros rigókat”

      Áprily Lajos:Biztatás  (1966.április.4.)

          
                        Legutóbbi bakancsos túránk után először a cudar időjárás majd nem várt családi ügyek intézése miatt kellet kihagynunk bő másfél hónapot kedvenc  hobbink űzéséből.  Dolgaink nagyjából el tudtuk intézni így Szelek havának tizenharmadik napján ismét felhúztunk bakancsaink,hogy egy kicsit koptassuk a talpaikat. A mai napra a Balaton-körtúra Ábrahámhegy-Badacsony közti távot terveztük be. Ezt a szakaszt nyugodtan nevezhetjük a túramozgalom Király etapjának,mivel a nap folyamán nem kevesebb mint négy hegycsúcsot kell megmásznunk,ami nem kevés szintkülönbséget  takar. Viszont a szakasz könnyebbségét az adja,hogy végig jelzett turistautakon vezet,így a tájékozódásra kevésbé kell odafigyelni. A táv során érintünk történelmi emlékhelyet és várakozással tölt el bennünk a hegycsúcsokról elénk táruló panoráma.

                  Megérzéseink és az időjósok mára kitűnő,túrázásnak  kedvező időt ígértek,ami tökéletesen  teljesült. Már reggel is nagyon kellemes volt a hőmérséklet, így végre elő kerülhettek a rövidgatyók is ( kockás is) .   A remekre szabott időjárás egész nap kitartott,kellemes,melengető napsütés jellemezte   még a hónapra jellemző szeleskedés is csak a nap végén került elő.   Nagyon vártuk a hegycsúcsokat, ahonnét felejthetetlen panoráma tárult elénk,de sajnos a levegő elég párás volt,így csak a szemünk gyönyörködhetett a fényképek sikerülhettek volna jobban is.

                      Ezt a szakaszt Gyöngyi és Laci már teljesítette, így párommal , egyben oldalbordámmal szokás szerint hajnalban röffentettük be az autó motorját  és negyed nyolc környékén érkeztünk meg Ábrahámhegy vasúti megállóhelyének parkolójához. Legutóbb januárban jártunk a Balaton-parti településen, mely akkor nagyon kihalt arcát mutatta. Most már látszott, hogy ébredezik az élet ebben az üdülőfaluban is,egyre több háznál fedeztük fel az élet nyomait.  A vasútállomással szembeni élelmiszerbolt is kinyitott már  legnagyobb örömünkre.  Ez a bolt jobban felszerelt, szélesebb a választéka , mint az éven át nyitva tartó Áfész bolté a faluban. Így be is tértünk feltölteni készleteink        ,valamint magunkhoz vettünk két féldekást,hogy megadjuk a kezdő lökést az induláshoz.

Indulás a nyári ABC-től

                   A boltban  beszereztük még az indító pecsétjeink az ítinerjeinkbe,majd „indul a mandula” felkiáltással belecsaptunk a lecsóba és megtettük az első lépéseket mai túránkon. A   és     jelzéseken  vonultunk a település főutcáján,mely  Salföld felé vezet.  

Ábrahám teázó

                  Ábrahámhegy  a Balaton egyik legkedveltebb üdülőhelye,melyet csendes,hegyekkel védett elhelyezkedésének köszönhet. A  község  már a rómaiaknak is kedvenc helye volt,ezt számos régészeti lelet bizonyítja. Első írásos említése 1082-ben történik Ábraham alakban,II Endre korában a királyi udvarnokok birtokolták. A török korban a környék településeihez hasonlóan elnéptelenedett és csak a XVII. századtól tért vissza lassan  az élet,az új telepesek elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak,ami máig jellemző a környékre. A  falu fejlődése a Székesfehérvár-Tapolca vasútvonal átadását(1909) követően lendült meg.1925-ben alakult a Fürdő –és Kulturszövetkezet, mely nagyban hozzájárult a falu fejlesztéséhez. XX.sz-i  története szorosan összefonódik a szomszédos Balatonrendesével.Ezekben az években többször összevonták  őket,illetve szétváltak. Jelenleg mindkét település önálló. A híres festő Bernáth Aurél életében döntő szerepet játszott a falu,nyaranta itt lakott. Műveivel egy kiállításon ismerkedhetünk meg,mely a 71-es főút mellet található.     

Szent László templom

                   Az aszfaltos enyhén emelkedő utcán tempós ,sietős léptekkel  elhaladtunk egy egyedi hangulatú teázó ,majd egy modern építésű,ugyanakkor kedves kis kápolna mellett és máris átkeltünk a Burnót-patak hídján.

A Burnót-patak

                    A Híd utáni kereszteződésben a turistautak elváltak,mi a  -on  haladtunk tovább. A jelzések itt  ÉNy-i  irányban vezettek tovább és az út is elkezdett jobban emelkedni,de  lendületünkből nem veszítettünk. Takaros épületek közt haladtunk tovább,a házakat pár száz lépés múlva gondozott szőlők présházak váltották és az aszfalt is elfogyott a lábunk alól. Ekkor már a Körmic -dűlő parcellái közt baktattunk egyre feljebb.

                     Egy nagyobb szőlőbirtok sorai közt egy ötletes, vadászlesre hajazó  kilátót fedeztünk fel,ahonnét csodás kilátás nyílik a Balatonra. Sajnos ma csak nyílott volna, mert a kora reggelnek és a melegnek köszönhetően csak a felszálló sűrű párát lehetett látni a tó tükre fölött. Kár, mert így nem sikerült hazaintegetnünk, nagyjából pont Boglárral szemben voltunk.   

Kilátó v.magasles?

                      A  szusszanást követően pár perc alatt felértünk a Körmic-nyegébe,ekkor kb. 180 tfsz-en jártunk. A nyeregben tettünk egy száz méteres kitérőt a   szabadtéri bognárműhely kiállításhoz. A kiállítás csak május 1. után tart nyitva állandóan. A kiállítás a néhai Nemes Károly bognármester műhelyében és környékén található ,  a bognár  mesterség eszközeivel, gyártmányaival ismerteti meg az érdeklődőket.  Nekem a hely elhanyagoltnak tűnt, több gondosságot igényelne,de gondolom nyitásra más körülményeket teremtenek  az illetékesek
.

Szabadtéri kiállítás

                    Visszatérve a jelzett úthoz,tovább folytattuk túránk  nagyjából nyugati irányba. Ekkor már vegyes erdőben  vezetett az ösvényünk, az út folyamatosan hullámvasútazott.  Ördögszántásos,sziklás környezetű erdőben haladtunk és jó tíz perc gyaloglást követően beléptünk a Klastrom-völgy lenyűgöző területére,ahol mai túránk legnagyobb látványossága várt bennünk a Salföldi kolostorrom.

Ausztriába értünk?

          A  Salföldi pálos kolostorrom  eredeti temploma valószínűsíthetően nem a pálosok építették ,hanem már egy meglévő román-kori templomot építettek át saját igényeik szerint. Az egyhajós keleti tájolású templomhoz északról építették hozzá a szerzetesek a kolostorukat. A kolostort a kőkúti Sal család alapította az 1260-as években,ekkor épülhetett az eredeti román stílusú templom is .Az 1440-es években a trónért folyó harcban a környéken kemény harcok dúltak,ekkor a kolostor elnéptelenedett és  csak 1475-ben tértek vissza a Pálosok ,mikor a kolostor megújításának érdekében búcsúengedélyt kapott a hely. Ezt követően a századforduló környékén késő gótikus stílusban átépítették,de egy 1520-as pálos összeírásban már nem szerepel a rend kolostorai közt,így ha lakták is szerzetesek azok már nem pálosok voltak. A XVI.sz-i végvári harcok során a kolostor elhagyott és düledező volt. Az épületek köveit szokás szerint a környékbeli építkezésekhez hordták el, de az erősebb anyagokból,jobban megépített templom  jobban bírta a megpróbáltatásokat és maradhatott meg máig aránylag jó állapotban. Az első régészeti feltárásra  1959-ben került sor,ekkortól 1967 –ig több hullámban restaurálták a falakat.  A felújítási munkálatokat az ezredfordulót követően több hullámban folytatták,legutoljára 2005 és 2007 közt.  Jelenleg aránylag jó állapotban látogatható.

A romok keletről

            A romok  csodálatos erdei környezetben koros cserfák aljában  találhatóak egy domb tetején. A  műemlék  kedvelt kirándulóhellyé vált ,a közelmúltban kulturált pihenőhelyet alakítottak ki. A csendes nyugodt ,felszentelt környezetben jól esik az elmélkedés és a pihenés. Mi is leültünk a padok egyikéhez,kicsit frissítettünk majd egy jó fél órát bolyongtunk ,fényképeztünk az ódon falak közt. Mivel a pont fényképes igazoló hely is,így elkészítettük a szokásos igazoló fotókat és tovább álltunk.

Egykori borospince

         A jelzések egy meredek ösvényen vezettek tovább,először kellet a mai nap szaporábban vennünk a levegőt és kissé lassítani,hogy bírjuk a tempót.  Ekkor már a Csönge-hegy  vegyes erdejében jártunk,ahol a tölgyek,cserek mellett néhány bükköt is felfedeztünk.

Eredeti mérműves ablak

           A Csönge-hegy szorosan csatlakozik a Káli és Tapolcai medencék tanúhegyeihez,de nem bazaltból hanem a Balaton-felvidék legrégebbi kőzetéből a permi vörös homokkőből áll. Ez a kőzet hazánkban legjellemzőbben a Mecsekben(Jakab-hegy) fordul elő. A hegy erdejének jellemző és ritka növénye a csarab  félcserje, mely az egyedüli hangaféleség hazánkban. A hegy területe ezért fokozottan védett .

       

               A kolostortól a Csönge-hegy válláig  (260 tfsz.) kapaszkodtunk fel,ízelítőt kapva a mai nap még ránk váró emelkedőkből. Elérve a hegy  gerincét    jelzéseink elérték a Balaton-felvidéki Kéktúra   jelzéseit.  Itt mi is erre a turistaútra tértünk,melynek a felújított jelzéseit követve jobbra ÉK-nek fordultunk,eddigi ösvényünk egy jól járható szekérútra  váltott.

A Balaton-felvidéki kéken

                A gerincen jobbára szintben,enyhén hullámozva haladtunk tovább,a talaj és az út minősége lehetővé tette,hogy emeljük lépéseink számát,így megint tempósan tudtunk haladni  a tölgyek,cserek közt.Ezen a szakaszon megjelentek a Balaton-felvidékre oly jellemző és egyben tájidegen feketefenyők is. Az út mellett mohás,köves volt az erdő talaja,így nem a szekérúton mentünk,hanem a fák közt,ahol nagyon jó érzés volt a puha ,süppedős talajon a haladás.

             Elértünk egy sziklás szakaszt,ahol megálltunk pár fénykép erejéig,az egyik szikláról a fák között felbukkant következő célpontunk a Tóti-hegy csúcsa is.

Sziklán

             Visszatértünk  a szekérútra,ami a sziklás részt követően átváltott lejtősbe. A magasságot gyorsan vesztve haladtunk és jó tíz perc elteltével kiléptünk az erdőből egy bokros,cserjés részre,melyen egy jól járható,kitaposott ösvény vezetett keresztül. Átkelve a bokros részen egy széles kitaposott szekérutat értünk el,amin jelzéseink jobbra fordultak. Pár lépés múlva elhagytuk a növényeket és egy sík területre értünk,melyen szőlők  és legelők váltották egymást. Ekkor már a Csigó-tag parcellái közt baktattunk .

Gondozott szőlő

            Pár lépés múlva ,a szőlőtáblák szélén a   balra elhagyták ezt a földutat és egy frissen gyalult szekérútra hívtak bennünket. Balról a rendkívül szépen gondozott szőlőtáblák,jobbról pedig egy akácos erdősáv kísért minket az enyhén emelkedő  utunkon.

            6-700  lépést követően a jelzések jobbra elhagyták a szekérutat és egy ösvényre vezettek bennünk a Csendes-hegy erdejébe.  Itt maradhattunk volna a szőlő széli szekérúton ,mert az is elvitt volna bennünket  a  - hoz,melyen majd tovább kell haladnunk,de mi  ragaszkodtunk a tervezett útvonalhoz,így továbbra is a Balatoni kéktúra jelzésein maradtunk.

Irány a Tóti-hegy

          Pár száz méter vonulást követően elértük a kereszteződést,ahol a    jobbra elkanyarodtak és a  jelzései pedig balra ÉNy-nak kanyarodtak az erdőbe.  Nekünk ezen a jelzésen kellett tovább haladnunk ,a Csarabos erdejében. Innét az útvonal emelkedni kezdett,amin saját tempóban simán tudtunk haladni. Ezen  a szakaszon egy nemrég elvégzett favágási munkák nyomaival  is meg kellett küzdenünk,mert a kivágott fákat,ágakat következetesen az ösvényre döntötték. Sűrű szitkozódás közben kerülgettük és lépkedtünk át az ágakon,törzseken. Lassan kezdtem megbánni,hogy nem „kispistáztunk”.

Itt megy az ösvény

          Jó  tíz perces „dzsungelharc” után elértük azt a pontot,ahová a szőlők szélén lévő út felér,ajánlom mindenkinek,hogy inkább ezt válassza . Az ösvényünk innét továbbra is emelkedett és vegyes erdőben vezetett egész a Mohos-tető tisztásáig,ahol a  egy szekérútba csatlakoztak.

         Itt gondozott és elhanyagolt  rétek,szőlők közt tettünk meg pár lépést,mígnem egy méretes cseresznyefánál  balra fordultunk és kapaszkodtunk tovább a művelt parcellák közt. Innét jobb kéz felé elénk tárult Káptalantóti és a Káli-medence látképe,a háttérben a Hegyes-tűvel és a Bakony vonulataival. Ekkor már a Tóti-hegy masszívumának derekán jártunk,ahol a kedvező bazalt talajnak köszönhetően gondozott szőlők közt kanyarogtunk.

Irány a hegycsúcs

              Pár száz lépés kanyargást követően újfent beértünk egy erdőbe,ahol pár lépést követően a   jelzésű turistaútból kiváltak a  jelzések és a hegy csúcsa felé invitáltak bennünket. Mivel a mozgalom kiírásában a csúcs bevétele is szerepel ,ezért mi is erre a turistaútra tértünk és elkezdődött a mai nap első hadd el hada.

               

              A csúcsra vezető ösvény jól kijárt,de néhol igencsak fickós meredekségű ,a haladást több helyen kiálló gyökerek és sziklás szakasz nehezíti.  Szokás szerint itt kedvesem felvette a szokásos hegyjáró sebességét ,én pedig saját tempóra kapcsoltam. A táv egyre nőtt közöttünk,de semmi pánik,a csúcson úgy is bevárjuk egymást.

   

Utolsó kaptató

                Mikor már a fülünk is szelelt,a szemeink pedig már kezdtek kigúvadni,elértük az utolsó szakaszt a csúcs előtt,ami szokás szerint a legmeredekebb és legnehezebben járható a sziklák,kövek végett. Egy utolsó lendülettel  elértük a hegy első csúcsát,amin jó ha tíz embernek van hely. Itt egy kicsit feltöltődtünk,kipihentük a mászás fáradalmait és pár kép elkészítése után a már nem vészes emelkedőn  felmentünk a Tóti-hegy igazi csúcsára,ami 346 m tfsz-en található.

Panoráma a Tóti-hegyről

                 A Tóti-hegy egy a Tapolcai-medence  számos tanúhegye közül,bazaltcsúcsa cukorsüveg alakú,harmadkori vörös  homokkőre épült. Oldalát ritkás erdő borítja,a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területe.

               A hegy főcsúcsa már egy kicsit tágasabb,itt összezsúfolódva húsz ember is elfér egymás mellett. Mivel a csúcs teljesen kopasz ,így felejthetetlen körpanoráma tárul elénk,talán az egyik legszebb a Balaton-felvidéken.  Alattunk kivehetőek a Tapolcai-medence falvai(Káptalantóti,Diszel, Nemesgulács etc),délre a Badacsony és Szigliget hármas hegye mögött a Balaton csillogó víztükre és a somogyi dombok  kötik le figyelmünk. Keletre a hegy ikercsúcsa a Gulács a panoráma fő eleme,de mögötte a Szent György-hegy  bazalt koporsója és a Keszthelyi hegység vonulatai  is felejthetetlenek.  Északra a medence falvain túl Tapolca jellegzetes látképe is elénk tárul,a településeken túl pedig a Csobánc jellegzetes alakja  a várral köti le figyelmünk,ami mögött  a Halápi-hegy és a Somló sziluettje is fel tűnik. Kivételes esetben az Alpok közelebbi csúcsai is felfedezhetőek.  Keletre pedig a Káli-medence  tárul elénk,mögötte pedig a Bakony jellegzetes vonulatai tárulnak szemünk elé.

A Tóti-hegyen

           Egyszóval :gyönyörűség,meg éri felkapaszkodni ide. A csodás panoráma ellenére a csúcs nem annyira népszerű a kirándulók közt,talán a nehézkes megközelítésnek köszönhetően,de talán nem is baj ha vannak ilyen elfeledett gyönyörű helyek. A csúcson a fényszennyezettség is csekély lehet,így bátran ajánlható a hegy a csillagokban szívesen gyönyörködők számára

A csúcs előtt

            Körülnézve,mi is alig bírtuk támogatni egymást,mert egyik ámulatból a másikba estünk. Kedvenc feleségem alig győzte kattogtatni a fényképező masináját,kár ,hogy párás olt az idő és a gép nem adta vissza ezt  gyönyörűséget. Készítettünk magunkról és egymásról fényképes igazolást,frissítettünk,megettünk egy csúcscsokit,kicsit fújtattunk ,majd jó fél órás élvezkedés után szedtük a cók-mókunkat és megkezdtük az ereszkedést a csúcsról.

Csúcscsoki

              „Lenek” mindig nehezebben tudunk haladni,mint „fönek”,de azért igyekeztünk a sziklás,meredek lejtőn minél előbb túl lenni. Télen vagy esős,saras időben a csúszásveszély végett nem lehet egyszerű megtenni ezt a szakaszt. A fokozott figyelem mindenkor ajánlott. Az ereszkedés közben még lencsevégre kaptunk egy láva-folyást,a Tóti-hegyen ezt az egyet láttuk. A Badacsony vagy a Szent György –hegy lávafolyamaihoz képest ez csak egy láva –erecske,de maga a hegy mérete is jócskán elmarad a többitől.

Láva erecske

             Magasságunk gyorsan vesztve , a  jelzések hamarosan  elérték a  jelzéseket. A kereszteződésben Ny-nak fordultunk és egy jól járható szekérúton haladtunk tovább a vegyes erdőben. Pár száz lépést követően jelzéseink ÉNy-nak fordultak és hamarosan kiértek az erdőből. Ekkor újból szőlők,présházak közt ereszkedtünk,a jó minőségű útnak és a lanyhuló lejtőnek köszönhetően sebességünk újra gyorsult.

              Jó negyedórás trappolást követően a jelzések egy éles kanyarral DNy-ra váltottak ,ekkor már a Hegymögi –szőlők közt jártunk. Elhaladtunk egy felhagyott kőbánya területe mellett,a Tóti-hegy sem úszta meg,hogy ne sebezzék meg kapzsi emberek.

Bányagödör a Tóti-hegy oldalában

          Jobbról egy bekerített mintagazdaság mellett vezetett az útvonalunk. Ebben a gazdaságban jellegzetes magyar haszonállatokat, (szürkemarha, mangalica) tartanak,amik hasznos témával szolgáltak kedvesem alkotó kedvéhez.

            Balról pedig az Istvándy-pincészet területe kísért minket,sajnos jelenleg hétközben a pincészet még nincs nyitva ,így nem sikerült megkóstolni a Tóti-hegy levét.

Pihen a nyáj.....

          Innét már pár perc alatt elértük az országutat ,amin az OKT kéksávhív!!! jelzése is vezet. Az útkereszteződésben még kimérgelődtük magunkat a közelmúltban kihelyezett félrevezető útjelző táblákon,majd balra kanyarodtunk az aszfaltos úton,hogy  a következő letérésig  visszalévő száz lépést megtegyük rajta.

            A kereszteződéstől már ismert útvonalon haladtunk,mert az OKT  bejárásakor már jártunk erre. Az ismerős aszfalton talán ha kétszáz lépést kellett megtenni,amikor a   és  jelzések jobbra hívtak az erdőbe bennünket. Először egy széles, jól járható szekérúton emelkedtünk,amit a jelzések pár perc haladást követően   ÉNy-i irányba elhagytak és egy ösvényre váltottak.

Búcsú a Tóti-hegytől

           A már jól ismert környezetben emelkedtünk egyre magasabban a Gulács-oldalában , vegyes erdőben. Előző bejárásunkkor is gazdag aljnövényzettel találkoztunk, ami mostanra sem változott meg,még szerencse,hogy a vegetáció elején vagyunk,így csak térdig-derékig értek a különböző növények. Később nem lehet egy leányálom erre járni.

Dzsungelharc

            Az ösvény elég szigorúan emelkedett alattunk,de kedvesem kellemes tempót diktált,így könnyedén jutottunk egyre magasabbra. Még poénkodtunk is,hogy mikor először jártunk   ,mennyire szenvedtünk ezen a szakaszon.

            Jó negyed órás folyamatos kapaszkodás után elértünk a Gulács vállát ,innen  az OKT már nem megy a csúcs felé,hanem ereszkedésbe kezd. A mi mozgalmunk viszont megmássza ezt a csúcsot is,így a  -re váltottunk és jobbra kanyarodva haladtunk tovább. Egy pár méteres szintbeli haladás után ,rögtön egy fickós emelkedő várt ránk,de amilyen meredek,olyan rövid is volt. Egy méretes  bükknél a    is elhagyott bennünket és  a Szent György –hegy felé vette az irányt.

Ösvény a lávafolyón

        A   egy újabb emelkedőt követően egy  széles lávafolyam(ez már tekintélyes folyó volt!) partjára ért. Lebilincselt a látvány ,muszáj volt pár képet lőni,majd átkeltünk a folyón,sikerült száraz lábbal megúszni a kalandot. Közben építettünk a manapság oly divatos buddhista kőrakásokra egy-egy emeletet.

Még egy emelettel feljebb

          A hegy sajátossága végett a turistaút nyugatról megkerüli a csúcsot és  spirálisan  vezet fel rá. A csúcsra vezető ösvény így nem vészesen emelkedik,kényelmesen járható. Közben elhaladunk  bazaltorgonák mellett,balra pedig a néhány tisztáson keresztül vethetünk egy-egy pillantást a Badacsonyra és a Balaton csillogó tükrére.

A Gulács bazaltsípjai

            Jó negyedórás emelkedés után elértük a Gulács mini csúcsát  393 m tfsz-en.A  kis sziklás platón ha két ember tartózkodik ,a harmadiknak már szűkös helye lesz. A kilátás  elég korlátozott csak Nyugat-Észak-nyugat irányába  láthatjuk a Badacsonyt, Szigligetet és a Szent György-hegyet.

Kukucskálás

           A Gulács a Tapolcai-medence egyik jellegzetes tanúhegye,mely bazaltból épül fel. Értékes kőzetének köszönhetően a hegyen is intenzív bányászat folyt 1961-ig,ennek nyomait a  hegy sebei őrzik. A hegyre jellemző a virágzó szőlőtermesztés,melyet már a rómaiak is folytattak. Jellemző fajtái az olaszrizling,szürkebarát  és a Muscat ottonel. Keresztury Dezső a „magyar Fudzsinak” nevezte.

A Gulács mini csúcsa

              A csúcson készítettünk pár felvételt,köztük az igazolófotókat is,kicsit frissítettünk ,ettünk egy csúcscsokit,majd gyönyörködtünk a korlátozottsága ellenére is gyönyörű panorámában. Ikertestvéréhez a Tóti-hegyhez hasonlóan ezt a csúcsot is elkerüli a tömegturizmus útvonala,alig ismert,de talán jó is ez így,szükség van az ilyen érintetlen természeti csodákra. Jó negyed órát töltöttünk el a csúcson,majd megkezdtük az ereszkedést a szinte érintetlen,vad és kalandos hegyről a már ismert útvonalon.

Valamikor oszlopok voltak

             Jó tíz perces ereszkedést követően értük el az OKT kereszteződését a Veltner-erdőben. Innét továbbra is ösvényen ereszkedtünk le a Gulácsról a már jól ismert dús vegetáció között. A tempós haladás közben szinte észre sem vettük,hogy közben ösvényünk  szekérútra váltott és egyszer csak a már jól ismert helyen kiléptünk az erdőből  és a a Rudi-hegy,  gondozott szőlő táblái közt találtuk magunkat.  Ezen a tájékon még a szőlők közt vezető utak is jó minőségű aszfaltból készültek,így szinte szárnyaltunk rajtuk „lenek”. Egy balos kanyar után a   jelzések átkeltek a Nemesgulács-Badacsonytomaj közti  országúton ,melyről egy lépcsősoron felmenve értünk a Ludámi-dűlő parcellái közé. Ez a szőlőterület már a Badacsony lábánál terül el.

"Kéktúrás"  feljáró

             A poros,homokos dűlőút balról présházak,szőlők,jobbról  nagyüzemi szőlőtáblák közt szaladt . A nyílt terepen már a nap is majd merőlegesen tűzött,a fel-fel támadó szél pedig kavarta,fújta a homokot ránk,már alig vártuk,hogy elérjük az aszfaltos-betonos utat Köbölkútnál.   Először az egykori falu,ma is gondozott ,rendben tartott temetője mellett haladtunk el ,majd elértünk  a településrész központi helyéhez,ahol három hárs alatt található a névadó kerekes kút felépítménye is.

Egykori falu mai temetője 

                Köbölkúthegy a valamikor önálló falu,egykor iskolája is volt. A Badacsony hegy északi oldalán található településrész  Nemesgulácshoz  tartozik ,szokás Alsógulácsként is emlegetni,jelenleg külterületi lakott hely.  Köbölkút nevét először 1394-ben említi forrás,1403-ban Köbölkútgulács,1480-ban már Köbölkút és Gulács községeket külön említik okiratok. A török korban a falu elnéptelenedett,a lakosság visszatértét követően a falu története Nemesgulácséval fonódott össze.

Köbölkút

           A pici központban fújtunk egyet,a kútnál elkészítettük az igazoló fotókat és belecsaptunk a mai nap legkeményebb kihívásába a Badacsony meghódításába. Aszfaltos,majd betonozott mélyútban haladtunk tovább,.ahol az út  egyre durvább emelkedésbe váltott át. Előbb szőlők,présházak közt kapaszkodtunk,.majd egy idő után egyre elhanyagoltabb épületek váltották egymást ,majd ezek is megszűntek és erdőben haladtunk tovább.

A kemence az enyészeté

                   Ez az erdei rész csak pár száz lépés erejéig tartott és beértünk Köbölkúthegy  Korkovány nevezetű részébe,ahol újra szépen rendben tartott szőlők,házak  következtek.  Itt az emelkedő is megszelídült,így nagyobb sebességfokozatba tudtunk kapcsolni. Pár perc  alatt elértük a Köbölkúthegyi Bányász Emlékművet,ahol kicsit kifújtuk magunk,vetettünk még egy pillantást a Gulácsra és ikertestvérére a Tóti-hegyre valamint a Csobáncra . Készítettünk még az Emlékműnél is igazolófotókat,mert az ítinerből nem derül ki pontosan ,hogy Köbölkúton hol is kell fényképeszkedni.

Az ikrek

Bányász emlékmű-Köbölkút

           E ,kis intermezzó után bevettük magunk a Badacsony oldalának erdejébe és erőteljes,szuszogtató emelkedésbe kezdtünk. Előbb ösvényen haladtunk,majd a haladást segítendő kiépített lépcsőfokokon kaptattunk egyre zihálósabban felfelé ,közben „megcsodáltuk” az egykori bánya drótkötélpályájának megmaradt romjait. Mikor már nagyon kezdett elfogyni a levegőnk  és az erőnk, végre felértünk egy gerincre a bazalt alsó határánál,ahol a Kuruc körút   jelzése keresztezi a   jelzését.

Izzasztó lépcsőkön

              A Kuruc körutat a Rákóczi szabadságharc kitörésének 250. esztendejében ,1953-ban alakították ki. A tanösvényként is funkcionáló turista út a bazalt alsó határán körbefutó szintúton kerüli meg a Badacsony széles  sapkáját,miközben ismertetőtáblákon olvashatunk a környék geológiai múltjáról.

              Pár perc erejéig mi is erre a szintútra tértünk és a   jelzések mentén elmentünk az egykori bazaltbánya elhagyott  munkaudvarába,hogy közelről is láthassuk az éktelen sebet,melyet a bányászat ejtett a Badacsony északi oldalában. Szívszorító látvány volt nézni az óriási gödröt és a meredek csupasz bazaltfalakat.

A bányában

             A Balaton-parti bazaltbányászatot az 1900-as évek elején kezdték meg a világ egyik legszebb vulkanikus csoportjának számító  a Tapolcai-medencében található tanúhegyeken. Ezen bányászati munkák során a hegyek jellegzetes bazaltkúpjait,megsebezték illetve egyeseknél félig elbányászták. Ilyen esztelen,a természeti értékekkel nem törődő bányászat zajlott a Badacsonyon kívül a Gulácson és a Tóti-hegyen is. A legnagyobb sebet azonban a Hegyes-tű jellegzetes alakján ejtették,ennek a hegynek majd felét elhordták. Ezt  a bazaltbányászatot a hosszú,évtizedes természetvédelmi célkitűzésekért folyó küzdelem nyomán fokozatosan felszámolták. A Badacsonyi-bányákat 1964-ben zárták be végleg.

                Visszatérve a túra utak kereszteződésébe,egy rövid ,meredek lejtőn elértük a Kőkapú felújított területét,ahol újabb pihenőt tartottunk,hogy megnézhessük a hely érdekességét.

Kőkapu

              A Kőkapunál látható a Badacsony legszebb  bazalt oszlopsora,mely úgy keletkezett,hogy a felszínre törő láva  a hirtelen kihűlés és térfogatcsökkenés hatására függőleges és vízszintes síkok mentén szilárdult meg. Az alattuk lévő lávafolyás a lehulló ,lemálló kövekből jött/jön létre.

Sejtelmes Bazaltoszlopok 

              A Kőkaputól kezdve érkezik el a feketeleves, ha valaki északról veszi be a hegyet. A  vályúszerű  kanyonban meredeken emelkedik a kiépített ösvény,melyen a haladást rendkívül megnehezítik a kisebb nagyobb bazaltdarabok. A cammogás közben folyton József Attila sorai jártak a fejemben:

                                „….. gondolok mindig, meg-megállva.

                                           Nyikorgó kosárral ölében,

                                           ment a padlásra,ment serényen”

Az éktelenkedő seb a Badacsony oldalában

               Hát valahogy mi is így tettük meg a pár száz méteres utat,mígnem elértünk egy újabb gerincre,ahol egy kilátóponthoz lehet kisétálni a bányagödör fölé.  Még nem jártunk ennél a kilátópontnál,így most szerét ejtettük.  Jó 150 lépéssel elértük a valamikori bányába leszakadó ,meredek sziklák szélét. Odaérve földbe gyökerezett a lábunk,a szánk tátva maradt-még egy bogár is berepült rajta- a gyönyörűségtől. A panoráma leírhatatlan, egyszerűen  magnific,ezt látni kell. Aki itt jár semmi képen  ne hagyja ki,ezt látni kell!

Ezt látni kell!

                Eztán egy utolsó rohammal bevettük a   -on a Badacsony  csúcsát. A 438 m tfsz-en található hegytetőn először egy pihenőt tartottunk és az ott  lévő padnál ettünk a hazulról hozott elemózsiából,frissítettünk,majd megettünk egy csúcsbanánt.

A Badacsony csúcsán

                 A Badacsony a Tapolcai-medence tanúhegyei közül a legmagasabb,jellegzetes széles platója jóformán a Balaton minden pontjáról látható,a Magyar Tenger egyik jelképe. Oldalát 280 m-es magasságig laza üledékek borítják,melyek kiválóan alkalmasak a szőlőtermesztésre. Európai  hírű borait  már a rómaiak is termelték,mára hazánk egyik leghíresebb borvidékévé vált. Leírásához segítségül hívom Eötvös Károlyt a Badacsony egyik legnagyobb szerelmesét:

         „Badacsony napkeleti oldala állt előttünk. Mint öreg,hatalmas uraság,amint  leül a parton s lábait füröszti a vízben. Feje kopasz,arcza mosolyog ,dolmánya tele boglárral és pitykével. Minden boglár egy-egy szép pince,nyaraló,szőlőhegyi hajlék.”

             

                A pihenést követően elkészítettük az igazoló fotókat,majd  kedvenc asszonykám  meghódította a  18 m. magas Kisfaludy kilátót,hogy onnét is csodálkozzon és készítsen pár képet az elénk táruló körpanorámáról. Nekem az ilyen „szédítő magasságok” nem a kedvenceim,így én csak a kilátó aljából képzeltem el amit Ő látott.

A Kisfaludy kilátóból

               Összeszedtük cók-mókjaink és a   jelzésen elhagytuk a csúcsot és megkezdtük az ereszkedést a Badacsonyról. A jelzések vegyes erdőben tölgyek,kőrisek s bükkök közt vezetnek egyre lejjebb a bazaltcsúcsról.   Egy balos kanyart követően egy völgybe kanyarodtunk le,ahol koros ,évszázados bükkök alatt haladtunk , az ösvényt egy időt követően természetes és mesterséges lépcsők váltották,melyek nem a kedvenceink,mivel a lépcsőfokokat óriásoknak alakították,az ilyen porbafingóknak,mint mi minden egyes fokkal meg kell küzdeni. Mire leérünk a Rózsakőhöz,ahol véget érnek,biztos megjelenik  kedvenc ismerősünk a  combfarkas  is.

Esőbeálló

               A Hertelendy Emlékműnél az   jelzése jobbra elkanyarodik,hogy folytassa hosszú útját  az Irottkőig. Mi az Emlékműtől a már jól ismert   ereszkedtünk tovább a célunk felé.

Hertelendy Emlékmű

               Ennek az útszakasznak a részletes leírását  a Balaton körtúra ezen beszámolójában találjátok,ezért  most csak vázlatosan közlöm .

                  A méretes lépcsőkön jó tíz perc alatt értük el a Rózsakő kultikus helyszínét,s tényleg  combfarkas barátunk is bekopogtatott. Pozitív változás,hogy a giccses vallási emlékhelyet megszüntették,így csak az eredeti állapot maradt meg. Jó pont. Azért most is leültünk a Balatonnak háttal a kőre,s váltottunk egy hitvesi csókot.

Rózsakő

                   A Rózsakőtől pár perc alatt lerongyoltunk Badacsony jelképéhez a Kisfaludy –házhoz,mely még zárva tartott,nem úgy a vele szemben lévő Széppataky  Róza présházában lévő Múzeum,mely már várta a látogatókat.

                    Közben  felfrissítettük,lemostuk magunk a most is bő vízzel folyó Kisfaludy –forrás kellemesen hűs vizében,majd a meredek aszfalton présházak,szőlők közt felvettük a nyúlcipőket és hallgatva Bergendyékre :         „Mint a sas,ha széllel szárnyal

                                                                         Mint a hal,hogyha úszik az árral

                                                                          Mint az idő a fiatalsággal

                                                                          Versenyt futunk a boldogsággal

                                                                          Hogy utolérd,hogy utolérjed

                                                                          Hogy utolérd,hogy utolérjed

                                                                         Hogy utolérd,hogy utolérjed

                                                                        Kapcsold az ötödik sebességet!”

                       Így tettünk és pillanatok alatt fogyott a távolság,miközben számos kellemes emléket ébresztő pince,borozó előtt  trappoltunk el.  Gondoltuk,hogy egyikünk iszik egy kéknyeletet valamelyikben,de még az össze zárva volt,így várnunk kellett míg leértünk a rablósorra.

Innét már haza látni

                      A kirándulók tömkelegét váró intézmények még ott is csak elvétve voltak nyitva, az egyiknél mely már várta a vendégeket sorshúzást követően kértünk egy pohár kéknyelűt és egy kávét. Most(is) oldalbordámnak volt szerencséje és neki jutott a hegy leve,nekem pedig a zacc és a kormány. Az árakat tekintve már most sem voltak szívbajosak,de sebaj nekik is meg kell élni,meg különben is egyszer élünk.

                        Miután kiürültek poharaink átsétáltunk a vasútállomásra és beszereztük az igazoló pecsétjeink az ítinerjeinkbe. Megérdeklődtük a következő vonat (most vonatpótló busz) indulási idejét,de addig még majd egy óra volt vissza. Ezért nem váltottunk jegyet hanem átsétáltunk a buszmegállóhoz,ahol ugyancsak azt láttuk,hogy a következő  busz csak egy óra múlva jön. Gondoltuk megpróbálunk stoppolni és szerencsénk is volt,talán már a tízedik autó felvett bennünk,így percek alatt visszaértünk Ábrahámhegyre,ahol kocsiba pattantunk és haza felé fordítottam a kormányt.

"Badacsonyi kéknyelű...."

                   Útközben a szokásos helyen pótoltuk energia és folyadék veszteségeink ,miközben összegeztük a mai napot. A Balaton-körtúra királyetapján több mint 2 km-t tettünk meg ,miközben mind  felfele ,mind   lefele  több mint 1100 szintet küzdöttünk le. Túránk során érintettünk  egy jó állapotú,csodás környezetben lévő középkori kolostort,meghódítottunk négy hegyet. A Tapolcai-medence tanúhegyeiről felejthetetlen panorámák égtek emlékezetünkbe,sok új dolgot láttunk,tanultunk Soha rosszabb túranapot!

                    Hazaérve egy stampedli kisüstivel és egy jéghideg Steffl sörrel öntöttük le az út porát.

Jutalom

Még   több kép a túráról:   https://goo.gl/photos/1rREYTheFwq3Yija6


  https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKor11AbrahamhegyBadacsony?authkey=Gv1sRgCJeR7brst7CRmgE


    https://goo.gl/photos/XQLhBAwPMCoti7Zt7


 Körpanoráma a Tóti-hegyről:https://www.youtube.com/watch?v=Ub7DV_wAOZ0

 Térkép és szintrajz: