RP-DDK 20.TÚRA 2017.MÁRC.23.
JÁK- BOZSOK
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát."
Petőfi Sándor: Ki a szabadba! (1845 ápr.) 1 vk.
Dolgaink sűrűsödése és pár nedves nap végett,majd egy hónapot kellett kihagynunk a túrázásból,de Kikelet Havának huszonharmadik napján sikerült bakancsot húznunk és folytatnunk a RP-DDK vándorlásunk. A mai napra már egy évek óta halogatott szakasz bejárását iktattuk be. A halogatást a táv viszonylagos messzeségével és az előzetesen várt unalmasságával magyaráztuk meg. Ez utóbbiban kellemesen csalódtunk,bár nem a leglátványosabb etapja ez a mozgalomnak,de az előzetesen várt silányságot bőven felülmúlta. Ma kelet-nyugati irányba gyalogoltunk Jákról Bozsokra,érintve a Nyugat-Dunántúli régió egyik nagyvárosát Szombathelyt. A nap folyamán majd 34 km-t tettünk meg ,közel 500 m szintemelkedéssel,ami ezen a sík vidéken elég meglepőnek tűnik. A mai nap jelszava a táv hosszúsága végett : ami a csövön kifér !
 |
| Ják Szt.György Bazilika |
Mára az időjósok,kitűnő tavaszias időt ígértek 20+ fok meleggel,az előrejelzések tökéletesnek bizonyultak a csodálatos idő egész nap kitartott.,végig szikrázó napsütésben ,szélcsendben tudtunk vándorolni.Így felszerelésünk is ennek megfelelően alakult. Reggel csak egy pólót és egy softsellt vettünk fel,de ez utóbbi már az első méterek után lekerültek és egy mellény váltotta,mely nemsoká szintén feleslegessé vált. Egyedül a levegő páratartalma okozott csalódást,mert így a várt csodás panorámák elmaradtak,pedig fentem a fogam egy kis Schneeberg kukkolásra,mely ideális körülmények közt tökéletesen látható lenne. No sebaj,majd legközelebb.
Bár az ország nyugati,fejlett részén jártunk, az eldugott falvak tömegközlekedése itt sem a legfényesebb,így a logisztika összerakása rövid fejtörést igényelt. Végül úgy döntöttem,hogy Balogunyom lesz a kiindulási pont,mivel ez a falu főútvonal és vasútvonal mellett fekszik,így remek a megközelíthetősége. Mivel a busz fél nyolckor indult Balogunyomból Jákra,így öt óra után pár perccel pattantunk autóba és indultunk el,indulási állomásunkra,ahová jó negyed órával a busz indulása előtt érkeztünk. A busz iskola járat volt,így ennek megfelelően elég zsúfolt körülmények közt utaztunk a pár kilométerre lévő Jákra,ahol még 2015 januárjában szakítottuk meg a mozgalom bejárását.
 |
| RP-DDK pecsét Jákon |
Jákon a központi autóbuszmegállóban szálltunk le,ahonnét pár perces sétával az ébredező falu főutcáján elértük a magyarországi román építészet egyik legismertebb alkotását a Szent György tiszteletére felszentelt Bazilikát,ahol a RP-DDK mozgalom igazolópecsétje is található a fogadóépület szomszédságában.Mikor legutoljára itt jártunk a a régi típusú pecsét még az információs irodában volt,melyet akkor zárva találtunk,így egy söröző-pizzériában stempliztünk akkor. Mára ez szerencsére megváltozott,így az információs tábla oldalára szerelt új bélyegzővel pillanatokon belül elvégeztük az adminisztrációt.
Ják már a vaskorban is lakott hely volt,ezt régészeti leletek is alátámasztják. Később Savaria közelségének betudhatóan a rómaiak is építkeztek a falu területén.A települést írásos dokumentumok először 1211-ben említik Lyak alakban. A Bencés Apátságot 1214-ben a Ják nembéli Márton comes alapította,melyet követően álltak neki a monumentális templom építéséhez.A monostorba a XIV.sz-ra élénk szerzetesi élet alakult ki,megépült a Ják nemzettség palotája is,melynek nyomai szintén előkerültek. A XV.sz. ötvenes éveitől királyi adományként többször gazdát cserélt,többek közt Bakócz Tamás ,majd Erdődy Péter lett a kegyúr.A török dúlás idején ,1552-ben a mohamedánok felégették az Apátságot,mely súlyos károkat szenvedett.1562-ben a monostort elhagyták a szerzetesek,az épületeket 1745-ben állíttatta helyre gr.Erdődy Gábor akkori apát.A falunak a XVIII:sz végére 1000 körüli lakosa volt,mely 1910-re kétezer fölé emelkedett.Napjainkban 2600 körüli lakosa van ,a szépen fejlődő,gondozott településnek.
 |
| A templom Szentélye |
A kora reggeli időpont ellenére már nyitva volt az információs iroda,ahova betértünk,hogy kérjünk egy dísz pecsétet is,melyhez azonban most nem volt szerencsénk,mert a bélyegző nem volt az irodában. Így a kedves Úr által hagytuk rábeszélni magunkat egy Coffera és egy-egy stampesz házi kerítésszaggatóra,mely igazán jól esett és megadta a kezdő löketet,hogy belecsapjunk a lecsóba.
 |
| Néma főhajtás |
A Bazilika belső megtekintését most is szomorú szívvel hagytuk ki,de sajnos a túra hosszúsága végett ma ez egyáltalán nem fért volna bele. Így elköszönve kedves házigazdánktól a
és 
-ok mentén elkezdtük a mai nap szánt Szent Evangéliumot. |
| Jáki-Sorok és a Turistaház |
A Templomdombról pillanatok alatt leértünk a falu egyik Hősi Emlékművéhez,ahol egy néma főhajtással tisztelegtünk. Továbbállva átkeltünk a falut ketté szelő Jáki-Sorok hídján és már el is értük a falu központját,ahonnét pár tíz métert a Szombathelyre tartó mellékúton tettünk meg. Átkeltünk egy újabb neve sincs erecske hídján,majd a jelzések mentén ÉK felé fordultunk.
 |
| Visszatekintés a falura |
Szépen rendben tartott régi és új építésű házak,ingatlanok közt trappoltunk-hisz mai jelszavunk ezt "írta" elő. Az épültek,porták sugározták a jólétet,gazdagságot. Jó látni a fejlődést és rossz tapasztalni az éles kontrasztot Somogy és Baranya eldugott falvainak látványával.
 |
| Töltésen,szántók közt |
A hosszúra nyúlt falu utcáin kanyarogtunk jó darabig,míg elmaradtak az utolsó ingatlanok és egy töltés féleségen két árok közt haladtunk tovább egy szekérúton a Majnóti-dűlő megművelt földjei közt.
Jákon csatlakozott a RP-DDK mozgalom
-hoz a Szent Máton Út jelzése, a zarándokúttal és a mártír Püspök életével ebben az írásomban foglalkoztam bővebben,akit érdekel elolvashatja ,a linkre kattintva. A két fonódó jelzés a falutól jó darabon együtt halad céljuk felé. |
| Átkelés a Bolygó-patakon |
Majd kettő ezer lépést megtéve értünk a szántók végéhez és értük el a Bolygó-patak folyását. Nagyra becsült túratársam ,Hörpölin ittjártakor még egy épített híd vezetett át a meder fölött,melyet mára valószínűleg elragadott egy árvíz,így az átkeléshez kisebb fajta tornamutatványokat kell bemutatni. Viszont így legalább élvezetes,kalandos emlék marad meg bennünk.
 |
| Ibolya mező |
A térképek többségén ez az óriási erdő Jáki-erdő néven szerepel,holott tulajdonképpen ez három erdő ,nem "osztatlan közös bírtok",a három terület elkülönült egymástól. A XIX.sz-ban ennek az erdőnek három tulajdonosa volt,Szombathely város,Szentmárton község (mely ma már Szombathely belvárosa) és a szombathelyi Püspök, A nevük ennek megfelelően Sorki-erdő,Szent Márton erdő és Püspöki-erdő. A Szent Márton erdő elnevezés elsősorban Szentmárton településre utal és csak másodlagosan a vértanú püspökre,ki a településen született.
 |
| A Püspöki-erdőben |
Miután megörökítettük a kalandos átkelést az ébredező,kora tavaszi Püspöki-erdőben kanyarogtunk előbb fától-fáig vezető jelzések mentén,majd széles,hosszú végeláthatatlan nyiladékokon ,szekérutakon. A döngölt dózerúton simán tudtuk tartani az erőltetett tempónkat,melyre nagy szükségünk volt,mivel még nagyon sok volt hátra.
 |
| Szent Márton-erdei pihenő |
Több mint félórás gyaloglással értük el a Szent Márton erdő határát és a zarándokút egyik állomását a Szent Márton erdei pihenőt. Egy rövid szerelvényigazítást és frissítőt rendelt el felvezetőm,majd folytattuk a tempós haladást és rövidesen a Sorki-erdő talaját koptattuk bakancsainkkal.
 |
| Kilépés az országutra |
A pihenőtől jó ezer lépéssel elértük a Ják és Szombathely közt futó aszfaltcsíkot,melyen ÉK-nek fordultunk és pár lépés erejéig koptattuk azt. Mikor az út kiért az erdőből elénk tárult a közeli nagyváros ködös -párás látképe,az óriás házaival,gyárkéményivel. Mi nem arra folytattuk a túránk,hanem egy újabb irányváltással Ny-nak tértünk és egy széles fenyves soron folytattuk vándorlásunk a Csupor villáig. Az egykori vadászház mai idős tulajdonosa kint tett-vett a kertben,így természetesen pár szót váltottuk vele,mielőtt végleg elhagytuk a Sorki-erdőt és Felső-Haraszt nyílt területére ,szántók közé értünk.
 |
| A ködös "Nyugat Királynője" |
 |
| Fenyő soron |
A nyílt területen keletre "karnyújtásnyira"sorakoztak a nagyváros épületei,balról pedig a Vasi-víz komposztáló telepe mellett robogtunk el,majd jöttek újból a megművelt földek,itt tűnt fel nyugatra először a közeli Nárai látképe is. A szántók közt futó földúton egy kereszteződésben a
-ok időlegesen elköszöntek jelzéseinktől,hogy aztán nemsokára újra visszatérjenek. |
| Csupor villa |
 |
| Nárai a látóhatáron |
Innét illegális szeméthalmok közt hamarosan elértük a Náraiba tartó közutat (régebben ezen az aszfaltcsíkon vezetett a kék túra egészen Jákig) ,melyen pillanatok alatt átkeltünk és a Pusztafai-erdőben folytattuk a túrát. Itt cigi helyett egy müzliszeletre "gyújtottunk",melynek élvezetes majszolása közben benéztünk egy letérést,így adósai maradtunk az ördögnek jó háromszáz méter kitérővel. Miután vissza battyogtunk a helyes útra,eddigi legközelebbi "vadas" találkozásunkhoz volt szerencsénk.
 |
| Nárcisz az erdőben |
A sűrűben egy dagonyánál,talán tíz méterre, kedvesem észrevett egy csapat csíkos hátú vadmalacot,melyhez persze az anyjuk is hozzá tartozott. Rögtön álljt vezényeltünk. Persze egyből észrevett a kis csapat bennünket és először az anya iszkolt be a sűrűbe,ahol bevárta a kicsiket,majd együtt csörtettek tovább. A biztonság kedvéért vártunk pár pillanatot ,majd mi is tova álltunk. Sajnos ez oly gyorsan zajlott le,hogy mire a fotó apparátot beüzemeltük,már csak történelem volt,mi pedig folytattuk a már megszokott széles ,hosszú nyiladékokon. Ezen a szakaszon kezdett el enyhén hullámozni alattunk az út,valamiből össze kell jönnie a szintnek.
 |
| Ösvény a pusztafai-erdőben |
Miután száraz lábbal átkeltünk a most kiszáradt Gaj-árok medrén,pillanatok alatt elértük Szombathely hétvégi telkeit ,mely a Kukolló területét szabdaljak pici,miniatűr parcellákra. Ezt a hobbi telek részt már Rockiék is megénekelték klasszikussá vált sorozatukban.
 |
| Érkezés a favellákhoz egy ősjelzésnél |
Itt nyoma sem volt a Jákon látott jólétnek,itt inkább a szegénység jelei látszódtak. Igazi Villa Negrák sora mellett haladtunk,miközben balról a Séi-erdő szélén a Gaj-árok pangó medre kísért bennünket.
 |
| Villa Negra |
Ezeknek a "favellának" a többségéből a kerítések mögül acsargó kutyák "köszöntek ".ránk,mely azt mutatja,hogy valószínűleg lakják is ezeket az "épületeket". Közben elértük a Hosszú-erdő dűlő parcelláit,majd nemsokára a Parkerdő bejáratát,ahol a Parkerdei Büfénél hivatalos teendőink is akadtak.
 |
| Memento |
Egyrészt el kellett végeznünk a pecsételés feladatát,valamint be kellett dönteni egy már-már kötelező seritalt. Ez utóbbi ezuttáa egy Borsodi és egy Gösser citromos volt-csak óvatosan,mert még vezetni is kell hazafele!!-,melyeket egy helyben csöpögtetett zsírosdeszkával kísértünk le. Mit ne mondjak,mindegyik nagyon jól esett.
 |
| Parkerdei Büfé |
Jó félórás ejtőzést követően szedtük a sátorfánkat ,a
-ok mentén bevettük magunkat a Parkerdő "sűrűjébe". Mindjárt az első lépéseknél feltűnt pár régi megszűnt ,ottfelejtett turistajelzés,mely fokozatosan igaz Szombathely környékére. Erre valósággal hemzsegnek ezek a jelzések,így akit érdekelnek a régi jelek,jelzés történetek,annak igazi Eldorádó ez a környék. |
| Frissítés |
Szombathelyet a RP-DDK útvonala egy több mint tíz km-es vargabetűvel kerüli meg. Közben végig a város területén csámborgunk,ám lakott részt alig érintünk,így a várost alig ismerhetjük meg.Mindenesetre akinek ideje engedi szánjon egy plusz napot Magyarország egyik legrégebbi városának :"A nyugat királynőjének" a meglátogatására,felejthetetlen élményekkel fog gazdagodni.Mi már nagyon sokszor jártunk itt,így most csak a szigorúan vett nyomvonalon haladtunk ,beszámolómban is csak egy rövid bemutatást írok róla.
 |
| Megszűnt út elfeledett jelzése |
Szombathely a Kisalföld és az Alpokalja határán fekszik,dombokra épült,így a városon belül jelentős szintkülönbségek találhatóak.A város területén előkerült régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban is lakott terület volt. Első felvirágzása a Római-korban jött el,mivel kedvező fekvésének köszönhetően- A Borostyánút mellett található- előbb ló -és kocsiváltó állomás,majd Pannónia provincia egyik legjelentősebb városa Savaria(Sabaria) épült meg,melyet Claudius császár colonia rangra emelt,így Felső-Pannónia központja lett,majd Nagy Konstantin idején Pannonia Prima tartomány székhelyévé vált. Itt született a keresztény egyház egyik legnagyobb szentje,Szent Márton.A népvándorlás során előbb a hunok és különböző barbár népek özönlötték el a környéket. A várost Attila foglalta el 441-445 közt,ráadásul a hun pusztítást 445-ben egy földrengés követte,mely lerombolta a várost.A pusztítást követően a latin nyelvű lakosság Itáliába menekült,az itt maradt lakók az újonnan érkező keleti gótokkal és longobárdokkal keveredett. Ezeket a népcsoportokat az avarok és a szlávok követték. Az avar birodalom bukásával Nagy Károly frank király érdekkörébe kerül a város,aki avarokat és morvákat telepít ide. A várost 900 környékén foglalják el a magyarok.1009-ben I.Szt.István a várost a győri Püspökségnek adományozza.A tatárjárás idején a várost teljesen feldúlják a barbár hordák,a lakosság a közeli erdőkben keres menedéket.1407-ben kap városi rangot,de a következő években is több csata és ostrom által szenved. A számos kiváltsággal bíró város 1578-ban lett Vas Vármegye székhelye,felvirágzása ekkortól datálódik. A török és a kuruc időkben viszonylagos béke uralkodott a városban,a harci cselekmények jórészt elkerülték. A Rákóczi szabadságharc azonban már érintette és alig lett vége a harcoknak a városban szörnyű pestisjárvány pusztított.Ekkor a majdnem teljesen kihalt lakosságot német ajkú telepesek pótolták.A német jelleget öltött város fejődése töretlen maradt,gimnázium épült,megalakult a szombathelyi Egyházmegye,megépült a Székesegyház.1809-ben Napoleon elfoglalja és három hónapig megszállva tartja.1817-ben tűzvész,1831-ben kolera pusztított.1848 márciusában elsők közt állt a város a függetlenség oldalára,de dec.28.-án elfoglalják a császári csapatok és innen a város semmilyen szerepet nem játszott a Szabadságharc történetében.A kiegyezést követően a város korábbi főjegyzőjének,Horváth Boldizsárnak köszönhetően a város gyors fejlődésnek indult. Horvát Boldizsár lett a az új kormány igazságügy minisztere.1865-ben épült meg a Nagykanizsára tartó vasútvonal,majd az újabb vasútépítések hatására 1872-re Nyugat-Dunántúl közlekedési csomópontjává fejlődött. ezt a státuszt a mai napig tartja.E korban épült számos ma is álló palotája,épülete. Az I.vh. -t követő igazságtalan békediktátum végett a város fejlődése kissé megtorpant,majd a kezdeti sokkot kiheverve a húszas évek közepétől újabb fejlődés vette kezdetét. A II.vh. vége szörnyű szenvedést hozott a városra,ugyanis a menekülő nyilas hatalom a környéken rendezkedett be,amiért a szövetséges csapatok nagy erejű légi csapást mértek a városra. Az épületek jelentős része megsemmisült.A károk helyreállítása után újabb lassú fejlődés vette kezdetét,több országos hírű cég létesített üzemet és sorra épültek a lakótelepek.1991-ben II.János Pál pápa is meglátogatta a várost és misét is celebrált a repülőtéren.lakóinak száma napjainkban 80 000 körül mozog.
 |
| Bejárat |
A Parkerdő széles,karbantartott ösvényein kitűnő jelzések mellett szinte észre sem vettük a távolság fogyását,mert hol egy lovassal,hol egy gyerkőcöket sétáltató anyukával vagy egyszerűen csak sétálókkal találkoztunk,kik közül nem egyel váltottunk pár szót. Időközönként tanösvényi állomások ,pihenőhelyek szakították meg az "egyhangúságot"
 |
| Gazda és hűséges barátja |
Mai túránk során először jöttek szembe hegyek-völgyek,melyek most kimondottan jól estek,a nyílt trappolás után. A néhol ritkuló erdő nyiladékain felfedeztük a közeli Torony és Sé rendezett házait,telkeit és mögöttük már feltünedezett a Kőszegi-hegység vonulata is.
 |
| Túra a sétányon |
 |
| Parkerdei panoráma |
Jó órás hullámvasútazás után elértük Szombathely Olad városrészének takaros házait. Meredek utcákon ereszkedtünk,majd kapaszkodtunk a városrészben a
-ok mentén Olad-Rózsadomb teteje felé. Elérve annak gerincét É-nak fordultunk és hétvégi telkek közt értük el az Oladi kilátótornyot,ahova csak szerettünk volna felmenni,ugyanis a kilátó épülete már évek óta zárva van a rossz állaga végett. Sebaj,a túra erre vezet,erre kell jönni,még ha lenne rövidebb útvonal is. |
| Érkezés Oladra |
 |
| Kereszt a Rózsadombon |
A kilátó környezete viszont gondozott,így az ott lévő padok egyikénél tartottunk egy újabb rövid frissítőt. Ettünk a hazulról hozott elemózsiából,betoltunk egy csúcsbanánt,mivel nagyjából a mai nap legmagasabb pontján voltunk. Ejtőztünk,kicsit süttettük magunk a kellemes napocskával,majd jó húsz perc múlva tovább álltunk.
 |
| Oladi (ál)Kilátó |
Leereszkedtünk a Rózsa dombról és az egykor szebb napokat látott,ma már zárva lévő Kilátó Szomjoltó mellet elkanyarodva a Márton Áron utcán nyugati irányba kanyarodtunk és egész Olad központjáig slattyogtunk vissza ,ahol a Szentháromság rk.templom klasszicista épülete is áll.
 |
| Olad központjában |
 |
| Arany-patak |
Itt újabb irányváltást követően átkeltünk az Arany-patak hídján,elhaladtunk az Ernuszt Kastély mellett,mely ma Szakképző Iskolának ad helyet és mintha Toscanaba csöppentünk volna. Szebbnél -szebb talján ,mediterrán stílusú épületek közt haladtunk,melyek csak úgy sütötték magukból a jólétet,hivalkodást. Micsoda kontraszt a kb. két órája látott favellákhoz képest. S mindkettő a Nyugat Királynőjének a területén.
 |
| Ernuszt Kastély |
 |
| "Magyar Toskana" |
Győztünk álmélkodni,csodálkozni és csak azt vettük észre,hogy a
jelek kiértek a 89-es főúthoz,mely Bucsun keresztül tart a Lajtán túli Ausztriába. Sebtében átkeltünk a forgalmas főúton és máris óriási szántók közt,poros földúton battyogtunk tovább. Itt már élesen kirajzolódott az Írott-kő vonulata,melynek lábánál volt mai célunk. Nagyon távol ,nagyon ködösen látszott,a célig még vagy 14 kilcsi volt vissza,fárasztó,unalmas 14 kilcsi ,majd végig erdőben. |
| Távolban a cél |
 |
| Szántók közt |
Előbb a Felső-mező megművelt parcellái közt rúgtuk a port ,majd következtek a Gencsi-erdő végeláthatatlan nyiladékai,egyenesei,ösvényei. Változatosság nagyon kevés csak az egymást követő magaslesek sokasága színesítette a képet. Viszont nagyon szép,érintetlen erdőrészeken vágtunk keresztül,mély csöndben. Annyira magával ragadott bennünket a mélységes csönd,hogy még egymáshoz is elfelejtettünk szólni és csak tettük egyik lábunk a másik után.
 |
| Nyiladék I. |
 |
| Nyiladék II. |
A hosszú egyeneseket néha megszakító irányváltások hoztak színt a vonulásba,de a kanyarodás után szomorúan konstatáltuk egy egy újabb szörnyű egyenes,nyiladék következik. Észrevétlenül értünk előbb a Külső-erdő,majd a Fenyős -erdő területére. Valahol a rengetegben találkoztunk egy kéktúrás párral,kik Gyöngyösről érkeztek és ma vágtak bele a RP-DDK vándorlásba. Pár szót váltottunk és ment mindenki a saját útjára. Üdvözlet innen is!
 |
| Nyiladék III. |
 |
| Nyiladék IV és mini magasles |
Az eseménytelen vándorlásba egy nevetlen patakon való élvezetes átkelés hozott csak színt,mely kizökkentett a monotóniából kissé bennünket.
 |
| "Fahíd" |
Megbeszéltük nem nézzük meg az óránk csak Bozsokon,megyünk mint a távirat ,majd érünk amikor érünk. Be is tartottuk és Olad után egyszer sem pillantottunk az órákra,telcsikre. Közben egy magaslesnél benyomtunk egy erdőjárócsokit,frissítettünk. Aztán lassan eljött az igazság pillanata és kiléptünk a rengetegből,előttünk a Kőszegi-hegység,az Írott-kő és feltűntek Bozsok épültei is. Ekkor a Kecske-domb gerincén álltunk.
 |
| Előttünk a cél |
Igaz,hogy láttuk a célt,de az még igencsak odébb,jó 2 km-re volt.de a tudat újabb löketet adott,mert már nagyon erőnk végén jártunk. Fotóztunk ,videóztunk ,majd villanypásztorokkal védett kerítések közt elkezdtünk ereszkedni Bozsok irányába.
 |
| Útkereszteződés |
Elérkeztünk a falu határában egy kereszthez ,ahonnét láttuk,hogy a kiszemelt autóbusz épp elhagyja a falut. Már nem kellett óráinkra nézni,tudtuk hány óra. A következő járat több mint két óra múlva megy erre,így azt is tudtuk stoppolás fog következni,ha leérünk.
 |
| Bozsok |
Bozsok a Kőszegi-hegység déli lábánál az Arany-patak völgyében fekszik.Régészeti leletek tanúsítják,hogy a területe már a kőkorszakban is lakott volt.Laktak itt a kelták,majd a rómaiak,későbba a hunok is. Írásban először IV.László oklevelében olvashatunk a községről 1273-ban. Már ekkor , közeli Szent Vid várával egyetemben a Kőszegi Család tulajdona volt.Hűbér urai sűrűen változtak,birtokolták a Nemetújváriak,Garaiak ,Bornemisszák . Kőszeg ostromakor,1532-ben a környékbeli falvakkal együtt az oszmán hadak Bozsokot is teljesen elpusztították,elnéptelenedett. Pár évvel később német és horvát telepesek népesítik be újra,ekkor kapja meg a Sibrik Család királyi adományként.1616-ban a Batthyány család vásárolt tulajdont a faluban,így ekkortól a falunak két ura volt,mindegyik kastélyt is építtetett,melyek közül a Sibrik kastély mai látható,a Batthyányiaké viszont majd teljesen elpusztult. A faluban többek közt megfordult II.Rákóczi Ferenc és I.Ferenc császár is.A XIX.sz. végére a falu teljesen elmagyarosodott. A szocialista érában elzárt település volt,ezért fejlődése is lelassult,mely a rendszerváltást követően gyorsult fel.Jelenleg 350 körüli a lakosok száma.
A kereszttől egy mélyúton trappoltunk be a falu első házáig,majd hamarosan elértük a Rákóczi utcát,melyen ÉK felé kanyarodtak
jelzéseink,melyek pár száz méter múlva megérkeztek Bozsok központjához,a buszváróhoz,ahol az igazoló pecsét is található. |
| A Rákóczi utcán |
Mielőtt azonban elértük volna az ellenőrző pontot betértünk a Kerekes Üzletházba,ahol régebben a RP-DDK pecsétje is lakott és magunkhoz vettünk egy kis hideg frissítőt és egy péksütit,amiket jó étvággyal dobtunk be a bolt előtti padok egyikén. Jól esett a kis ejtőzés 34 km után!
 |
| Öröm és pihi a célban |
Erőt véve magunkon elvánszorogtunk a buszváróba,ahol benyomtuk igazoló pecsétjeink az ítinerekbe. Három évvel ezelőtt jártunk Bozsokon,akkor vágtunk bele a RP-DDK mozgalomba,most visszatérve elmondhatjuk,hogy már a finisbe értünk és hamarosan teljesítjük a kiírást .
 |
| Vasútállomás Kőszeg |
Örömködtünk,dicsérgettük egymást,majd stoppolásba kezdtünk. Több sikertelen kísérletet követően egy ingázó szakács srác Kőszeg vasútállomásig röpített bennünket. Idáig is akartunk jönni,mivel szerettünk volna egy tisztelgő szalagot elhelyezni a Vasútállomáson lévő Kéktúra Emléktáblánál.
Kőszegről a GySEV helyi érdekű vonatával érkeztünk Szombathelyre a vasúti csomóponthoz,ahonnét félórás várakozást követően indult hyper-super Flirt vonatunk Balogunyom irányába,ahol kocsiba pattantunk és haza felé vettük az irányt.
 |
| Vasútállomás,Szombathely |
Útközben még pótoltuk energia veszteségeinket és összegeztük a mai napot. Ma nagyjából 34 km-t tettünk meg ,miközben felfele 498m,lefele 371 m szintkülönbséget teljesítettünk. A túra nagyrésze sík területen haladt,így meglepőek ezek az adatok,de átgondolva simán kijönnek a számok. A nap első szakasza élvezetes,tartalmas volt,viszont Szombathelytől elég egyhangú unalmas volt ,de soha rosszabb napot!
 |
| Flirt |
Hazaérve már várt a szokásos jéghideg jutalom,mely ma egy üveg BB Rosé Sec pezsgő volt. Egészségetekre!
 |
| Jutalom |
Több kép a túráról:
https://goo.gl/photos/dSA29Y19uU4D9zxS9
Mozgó képek:
Összegzés
Bozsok,Kecske-domb
Térkép és szintrajz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése