2016. január 21., csütörtök

             BALATON-KÖR     9. TÚRA    2016.JAN.19.

BALATONFŰZFŐ  V.Á.- SIÓFOK-SZABADIFÜRDŐ V.M.                                                                                                                                                                                    




       Akit Isten búval vert meg,
              Ezt a partot,ezt a berket,
              Ezt a kedves völgyi katlant
              Keresse fel mielébb:
             Búja oszlik,kinja enyhül,
             Boldogságról szerelemrül
             Csattog a dal útja közben
             Annak aki ide lép.
                                Soós Lajos:Kenesei magas partok    1900.




         
              Pár hónapos kihagyást követően Fergeteg havának tizenkilencedik napján  folytattuk a Balaton-kört  Balatonfűzfő vasútállomásról indulva.Szándékunk szerint Balatonvilágosig akartunk menni,de a korai érkezésnek köszönhetően megfejeltük a távot bő 6 km-el és Siófok-Szabadifürdőig teljesítettük a túra útvonalát. A mai túránk tervezésekor nagy szerepet kapott a hidegre  fordult időjárás. Szerettünk volna a befagyott Balaton parton remek fényképeket készíteni a jeges tóról. Sajna ez a szándékunk csak részben teljesült ,mert a hideg idő ellenére nagyon párás volt a levegő,így a távolabbi felvételek nem sikerültek.

            A mai nap a hőmérséklet egész nap hideg maradt a reggeli -10 fokot követően délben is csak 0-+1 fokig melegedett fel,cserébe viszont napsütés növelte amúgy is remek kedvünk. Csak a párás-ködös levegő ne lett volna.

Napkelte a jeges tavon

           A körtúra ezen szakasza több mint 90%-ban jelzetlen úton és aszfalton halad,ezért szükséges a fokozott felkészülés és türelem. Cserében viszont az egész etap során kárpótol a Balaton fenséges látképe és nyáron a fürdőzés kellemes ígérete.

           A szokásos hajnali kelést követően 6 óra 20-kor szálltunk fel a siófoki autóbuszállomáson a Veszprémbe tartó járatra,mellyel Balatonfűzfő vasútállomásig mentünk,ahova 7,15-kor érkeztünk meg.

Balatonfűzfő vá.

            Először a forgalmi irodában beszereztük az igazoló pecsétet és mivel a környéken nem találtunk nyitva lévő műintézményt,hogy egy lélekmelegítőhöz jussunk, ezért belecsaptunk a lecsóba. Átkelve a forgalmas 71-es főúton pár lépcsőn felkaptattunk a városi Parkba ahonnét a Zöld sáv turista jelzés és Sárga rom turista jelzés jelzéseket követve haladtunk tovább.A pici parkon pár méretes lépéssel átkeltünk,majd jobbra fordultunk a Jókai utcán a jelzéseket követve.

Hajnal a parkban

            A  csípős levegőben ütemesen kapkodtuk lábaink,így pillanatokon belül elértük Balatonfűzfő ősének, Máma falunak az Árpád-kori romtemplomát.


            A település a Balaton észak-keleti sarkában a Fűzfői-Öböl mellett található. Régészeti leletek szerint a környék  története a római-korig nyúlik vissza.  Máma falu már a Honfoglaláskor létezett,Szent István királyunk egy oklevelében már említi a falut és templomát. A tatárjárás idején  a falut és templomát teljesen elpusztították a barbár hadak ,a mostani romtemplom a XIII.sz-ban a tatárjárást követően épült. 

Mámai-templomrom

          Máma falu pusztulásáról nincsenek pontos adatok,valószínűleg a Rákóczi szabadságharc vérzivataros éveiben pecsételődött meg a sorsa. A lakói a békét követően sem tértek vissza,csak a templomban és a mellette lévő remetelakban éltek szerzetesek. A mai Balatonfűzfő történelmi elődjének tekinti az egykori falut,ennek tisztelegve a jelenlegi templomot is a romtemplom elé építették. A romtemplom napjainkban is helyet ad jelen ünnepségek lebonyolításának.

Jézus-Szíve rk.temp.

         Balatonfűzfő fejlődése az Északi-vasút átadását követően(1909) kapott lendületet. Eleinte nem idegenforgalma volt jelentős,hanem az ide települt vegyi és papír ipar.  A Nitrokémiai Üzeme területén jelentős hadi üzemek is kialakultak. A jól prosperáló üzemeknek köszönhetően a település több jelentős intézménnyel bővült a múlt század közepét követően.

Árpádházi Szt.Imre szobra a Jókai utcában

        Az ipari intézmények háttérbe szorulását követően kezdődött meg a település idegenforgalmának fellendülése,mely napjainkban is tart. Jelentős látogató létszámot vonz a Balaton-part első téli-nyári bobpályája,ezenkívül élénk vitorlás turizmus is jellemzi a 2000-ben városi rangot kapott települést.

      Először egy néma főhajtás erejéig áldoztunk a város hőseinek emléktáblája előtt ,ami az új templom oldalfalán található. Ezt követően elkészítettük az igazoló felvételeket a templomromnál,majd a Zöld sáv turista jelzés jelzést követve tovább haladtunk DK-i irányba az álmos,kihalt település utcáin.

Ig.fotó

       Kellemes,de meredek  emelkedőn kapaszkodtunk a jelzéseket követve. Alattunk  a Balaton sejtelmes,jéggel borított látképe és a város épületei sorakoztak.Épülő és elkészült csiliárdos villák mellet haladtunk,mely a meredek löszfal tetejére épültek és épülnek folyamatosan ,gazdáiknak örök panorámát ígérve.

A Fűzfői-Öböl a kilátó utcából


      Elérve Fűzfőfürdő kihalt részét a jelzett út elkanyarodott,mi pedig előbb a Jánoshegyi-utcán,majd a Cserje utcán haladtunk az egyre kopottabb épületek,villák közt. Ahogy mindenhol az országban itt is hatalmas a kontraszt.

      A Cserje utca végén jobbra kanyarodtunk és hamarosan elhagytuk a településrész utolsó ingatlanjait is. Innét egy keskeny fasorban haladtunk a fagyos talajú földúton  a Mámai-dűlő fennsíkján. A fasoron túl hatalmas művelt földek kísértek bennünk.

Irány:kelet

      A földeken túl jobbról a Balaton ,balról a Bakony vonulata látszott-volna,ha nem ilyen párás az idő,így csak sejtelmesen rémlettek fel. Rövidesen elértük az egykori Mámapuszta bejárati útját,majd a Bögre-hegy oldalában haladtunk,most már aszfaltos úton.

Párában a Bakony



Bekötőút Mámapusztára 


      Az ingerszegény környezet iramos haladásra késztetett bennünk,így hamarosan feltűntek a Balatonkeneséhez tartozó Soós-hegy első telkei, épületei. Ekkor a Bajcsy-Zsilinszky utcán haladtunk,figyelve a Kilátóhoz elkanyarodó út tábláját.

      Mivel nem sikerült eltévesztenünk a  lekanyarodást,így a rövid emelkedőt "leküzdve" hamarosan megérkeztünk a 175 m Soós-hegy csúcsára a Kenesei- Magas parton. 


Jeges napkelte a Kenesei-Magas partról

      A Magas-part egyik hegyét Soós Lajos költőről nevezték el,kit a Balaton elfeledett poétájaként szoktak említeni.A költő 1856-ban Csajágon született, élete nagy részét Kenesén töltötte,1902-es halálát követően ,kívánságának megfelelően a helyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

       1927-ben a Balatoni Szövetség egy vöröskőböl faragott  obeliszket emeltetett a Magas-parton a  költő tiszteletére ,majd később a hegyet is róla nevezték el.

A költő obeliszkje





       A Soós-hegy jellegzetes,védett  növénye a dél-orosz sztyeppéken elterjedt tátorján,mely hazánkban igen ritka,ilyen jelentős mennyiségben csak itt fordul elő. A védett növény és a hegy megismerésére kialakították a Tátorján.tanösvényt,mely bejárja az egész hegyet és a települést.

Kilátó a Soós-hegyen

        Először a kilátónak álcázott távközlési adótoronyba másztunk fel,hogy pillantást vessünk a Balaton keleti medencéjére,de a kilátás az említett okok miatt nagyon korlátozott volt. Azért kedvesem bőszen kattintgatott az elkészült képek a körülmények ellenére jónak mondhatók.

Balatonkenese madártávlatból

      Leereszkedve a kilátóból előbb megettünk egy csúcsbanánt,ami ma a szokásos csúcscsokit helyettesítette,majd elkészítettük az igazoló fotókat a Soós Emlékműnél és a már említett Tanösvény jelzéseit követve elhagytuk a csúcsot.

Ig.fotó

          Meredeknek mondható ösvényen ereszkedtünk le a ref.temető DNy-i végéhez. 

A Magas part közelről

            Egy rövid séta erejéig körbejártuk a temetőt ahol a költő vöröskő sírja is található. 

A Balaton elfeledett poétájának sírköve

      A temető másik végén egy katona temető is helyet kapott,ahol a II.vh. , környéket érintő ádáz harcainak áldozatai alusszák örök álmukat.


In memoriam

       Miután egy néma főhajtással mi is áldoztunk a hősök tiszteletének a Tanösvényen tovább ereszkedtünk a település irányába. Elhaladtunk a Tatárlikak barlangjai előtt. Ezekbe  a löszbe vájt lakás célú barlangokba  először a tatárok elől menekülő lakosság rejtőzött ,majd később a környék szegényei is birtokba vették.

Tatárlik

       A Tatárlikakat elhagyva pár méteres ereszkedés után elértük Balatonkenese első házait. A település a Balaton észak-keleti sarkában található ,az egyetlen olyan település mely sem a tó északi sem déli partján nem helyezkedik el. Sajátos fekvésének köszönhetően kitűnő adottságokat nyújt a vitorlázás és a horgászat szerelmeseinek,ennek köszönheti idegenforgalmi jelentőségét.

        A település története a bronzkorig nyúlik vissza,első írásos említése 1000 környékén datálódik Knésa alakban.Mindig lakott terület volt,lakói szenvedtek a tatár és török hadak dúlásától is.A II.vh. végén itt húzódott a Margit vonal egy szakasza ,mely következtében ekkor is szörnyű harcok sújtották.

Balatonkenese vá.

      1532-ben országgyűlést tartottak itt,majd 1846-ban a Kisfaludy gőzős is itt kötött ki először. 1960-tól nőtt meg turisztikai jelentősége,több országos cég építtetett itt üdülőt. Később több jachtkikötő és klub is települt ide. 2009 óta város.

Luxus yachtoknak-luxus kikötő

      Elérve a 71-es főutat,azon átkelve a vasútállomás épületét vettük célba,hogy beszerezzük az igazoló pecséteket  az ítinerünkbe.

Marina Port 

       Az adminisztráció végeztével a Marina Portban telelő luxus yachtokat vettük szemügyre,majd a legnagyobb magyarról elnevezett parkon keresztül elsétáltunk a hajóállomásig,ahol a befagyott Balaton hálás téma volt kedvesem fotózási ingereinek kielégítésére.

Ma nem maradok éhesen

Csúszi-csak óvatosan

      A Széchenyi (aki többször is járt a településen) Parkban található egy szabadtéri" fitnesz terem" is,melynek edzőgépei bárki számára elérhetők. A poén kedvéért mis is kipróbáltuk őket....

Szabadtéri edzőterem

      Innét a kihalt Balcsi parton topogtunk tovább,mígnem a vízpart luxus házak utunkat állták innét a Parti-sétányon haladtunk tovább tempós iramban,ami már néha kocogásba csapott. Több magánvillát követően elértük a Telekom Hotel( Postás Üdülő) impozánsan felújított és szigorúan védett épületegyüttesét. Gondoltuk iszunk a lobby bárjában egy coffet,de belépni one,mivel mindenhol elektromos kapuk és sorompók zárják el a bejutást. Ez van.

A jeges strand

Parti sétányon

      Innét pár száz lépéssel elértük a Honvédség Rekreációs és Kiképző Központ (volt Honvéd Üdülő) kerítését,ami utunk állta a további egyenes haladásban,így balra fordulva emelkedtünk a Csittény- hegyen .


Hotel Telekom


Honvédségi terület

      Elhagyva a" Honvédségi területet" Kenese határához érkeztünk. A sínek mellett elkutyagoltunk a Csitény-hegy nevezetű vasúti megállóig,majd a síneken átkelve az Orgona utcán emelkedtünk a Magas-parton. Az említett utca kivezetett a 71-es főúthoz,így ott jobbra kanyarodva az út melletti járdán haladtunk tovább a falu főutcáján ,melyet Rákócziról neveztek el.
Csiitényhegy vm.


A csavar elrontja...

       Elérve  a Thököly utcát azon a Millenium Parkon keresztül visszatértünk a Magas-part szélére a Kisfaludy sétányra.Innét legendás panoráma tárult volna a szemünk elé,ha nem ily párás időhöz van szerencsénk. Azért a látkép így sem volt kutya.

Emlékezés a kajak óriására Akarattyán a Millenium parkban

      A Kisfaludy -sétányon elvileg egy Sárga sáv turista jelzés jelzésű turista útnak kellene vezetni,de jelzéseket nem láttunk,csak a Parknál fedeztünk fel egy elég viseltes,kopott jelzést. Úgy látszik ez az útvonal megszűnt,feledésbe merült.



Panoráma a sétányról





Kisfaludy sétány








                                                                                                                                                                                                                        Elérve az Esze Tamás utcát  azon balra fordultunk és egy hangulatos fasoron keresztül értük el a Rákóczi Leader kultúrparkot.

Árva(egyetlen)jelzés

      Balatonakarattya kialakulása a XIX.sz-i fürdőkultúra felvirágzásához köthető,alapításában jelentős szerepet játszott a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület,mely a XX.sz-ban megszűnt és csak a 2000-es években alakult újjá. Balatonakarattya már létesülésétől kezdődően Balatonkeneséhez tartozott,annak szerves része volt.2012-ben népszavazáson nyilvánították ki elszakadását Kenesétől,így 2014-től önálló község.

Rákóczi -szílfa

      A község központjában állt a 400 éves Rákoczi -szilfa ,mely 1950-ig Zala és Somogy vármegyék határát jelölte. A legenda szerint a kuruc Fejedelem ehhez kötötte ki a lovát és hirdette ki a nép "akarattyát",de a valóságban a Fejedelem soha nem járt itt.


A Fejedelem szobra


       Az 1960-as években a fa elhalt,de legendáját tovább ápolták és ápolják,körülötte parkot alakítottak ki,a fa helyét kerítéssel vették körbe ,a megmaradt törzs ma Emlékmű. 2011-ben egy Rodostóból származó platánt ültettek az Emlékhelyre. A kerítésen belül egy Wass Albert szobrot is állítottak. Tisztelem és szeretem is az írót,de nem értem,hogy került pont ide....

Ig.fotó

      Mivel a Rákóczi-fa fényképes igazolóhely is,ezért elkészítettük a fotókat és a Rákóczi úton folytattuk a haladást a néptelen faluban. Vetettünk egy pillantást a róm.kat. templomra,majd percek alatt elértük a a település központját. 

Nagyboldogasszony rómkat.temp.B.Akarattya


A Mercato Ristorante logója: egy Topolino

      Itt egy lépcsőn jutottunk le a vasúti alagút bejáratáig,majd a Balaton utcán a körforgalomig battyogtunk,ahol megnéztük a már említett Margit-vonal egyik szakaszának a helyén állított Emlékművet.

Vasúti pálya a felüljáróról

A Margit vonal Emlékműve B.Akarattyán

        Mivel egész idáig nem találtunk egy nyitva tartó műintézményt sem,ezért még elmentünk a 71-es mellet található benzinkútig,ahol pótoltuk koffein hiányunk. A kávé mellé kértünk egy frissen sült pogit is,így tiszta cafe mit kuchen érzésünk támadt.

Cafe mit Kuchen

      E kis intermezzo után visszatértünk a Rianás utcán  a Magas-partra ,ahol egy kilátópontnál búcsút intettünk a Balaton keleti medencéjének.

Búcsú a keleti medencétől

      Mivel az ösvény zsákutcába torkolt,így vissza kellet mennünk a Sirály utcára,ahol a Balatoni-kerékpárút is halad és azon folytattuk a tempós haladást és nemsokára Gáspártelep nevű településrészhez értünk.

      Ezen a szakaszon előbb gondozott,ápolt víkendházak közt koptattuk az aszfaltot,majd egyre elhanyagoltabb épületek ,telkek következtek.Ahol lehetőség adódott rá ki-ki mentünk a Magas-part szélére egy-egy pillantást vetni a Balatonra.

A végtelen Sirály utca

       A végtelen,egyenes aszfalton észrevétlenül hagytuk el Balatonakarattya és Veszprém megye területét és értünk a Balatonvilágoshoz tartozó Balatonaliga és Somogy megye területére. Erre abból jöttünk rá.hogy a dzsumbújt újra felváltották az ápolt nyaralók,telkek.

Téi Balaton valahol Akarattya és Aliga közt

        Balatonaliga főként üdülőövezetként ismert,itt található a minden földi luxust kínáló, egykor zárt Párt Üdülő  is,mely ma Club -Aliga néven ismert.Hiába a változás a bejutás sokkal ma sem sokkal lett könnyebb.

Az egykori Párt Üdülő

         Aligán egy új építésű lakóparkon keresztül értük el a Gagarin lakótelepet,mely az egykori üdülő személyzetének szolgálhatott szállás és lakhelyül. 

Épülő lakópark Aligán

         A Club-Aliga bejáratánál átkeltünk a vasút alatt lévő alagúton,majd egy parkon keresztül felbaktattunk Balatonaliga felújított állomás épületéhez,ahol újabb pecsétet kellett szereznünk az ellenőrzőfüzeteinkbe. 

Club Aliga- bejárat

        A túramozgalom hivatalosan innét indul és ide érkezik,ezért egy laza poént eleresztettem,hogy  mi egy alkalommal megszereztük a túra indító és záró pecsétjét.

Hív a vasút...


Balatonaliga vá.

           Az állomástól tovább haladtunk DNy-i irányba Balatonvilágos felé,majd a Révai utcán kimentünk a Magas-partra ,ami innét szép parkká van alakítva és egy sétány vezet közvetlenül a meredély szélén. Jó körülmények közt felejthetetlen panoráma tárul elénk a keleti medencéről,a Tihanyi-félszigetről .Kivételes esetekben Fonyódig és Badacsonyig is ellátni.

Rákóczi szobor a Magasparton

          A gondozott parkban több szobor,emlékmű is helyet kapott. Ezen a szakaszon újabb igazolófotót kell készíteni,melynek helyszínéül mi a Korona mását tartó hatalmas Emlékművet választottuk.

Nem volt neve,mindenki gondoljon valamire

A Korona  hatalmas mása

         A tempós haladás érdekében visszatértünk az aszfaltozott utcára és rövidesen elértük előbb Balatonvilágos Újtelep részét.  Innét már csak pár perc választott el Balatonvilágos vasútállomástól,utunk eredeti céljától.

Kilátás Világos fölött

        Balatonvilágos fiatal település 1961-ben alakult,akkor vált külön Balatonfőkajártól ,2013-tól Somogy megyéhez tartozik.

Balatonvilágos vm.

        Fél kettő környékén érkeztünk a vasúti megállóhelyhez,a kiszemelt vonat érkezéséig még 6-7 perc volt hátra. Mivel egyáltalán nem voltunk fáradtak, a lábunkban benn volt a boogie és az idő is gyönyörű volt ezért meggyőztük egymást,hogy kicsit fejeljük meg a mai napot és vállaljunk be még egy  kicsivel több mint 6 km-t Szabadifürdőig,így legalább lesz lehetőség a befagyott Balatonban is gyönyörködnünk.

A déli parton már nem sima a jég

       Az elhatározást tett követte és előbb egy meredek ,elhanyagolt lépcsőn keresztül újból felmentünk a Magas-Partra,ahol a Balaton nagy festőjének Mészöly Gézának az Emlékhelye található.

Rozoga lépcső  a Mészöly Emlékműhöz


A Balaton nagy festőjének emlékére

          Visszatérve az állomáshoz leereszkedtünk a Balaton szintjéhez,majd a végtelen Baross utcán megkezdtük a vonulást Siófok irányába. Pár száz lépés múlva elértük Siófok-Üdülőkörzet határát,de innét Siófok központja még legalább 10 km.

Érkezés a Balaton fővárosába

          Ahol lehetőség adódott le-le mentünk a partra és érdekesebbnél.érdekesebb alakzatokat sikerült lefotózni  a jeges Balcsiban.

Hullámzás közben fagy be

          Míg az északi parton tükörsimára fagyott vizet láttunk,addig itt a hullámzás hatására  érdekesnél érdekesebb alakzatokban fagyott meg a víz.


"Marsi "táj

          Előbb  a kihalt Szabadi-Sóstó területét értük el,ahol újabb szusszanás következett a szabadstrandon.

A Balaton Szabadi-sóstói strandról

          Innen már csak szűk két kilométer volt hátra Siófok-Szabadifürdőig. A táv a változatos ,igényes nyaralók közt hamar elfogyott és vele együtt a rendkívül hosszú Baross utca is. A célba érve nem maradt más hátra mint beszerezni az igazoló pecséteket.

A célban,Szabadifürdő vm.

        Mivel a vasúti megállóban személyzet nem tartózkodik,így más lehetőség után kellett nézni és a téren található Siker ABC -ben kértünk egy stemplit az ítinerünkbe.

      Szerencsénkre csak öt percet kellett várnunk az első busz érkezéséig,mellyel bementünk Siófok buszpályaudvarára,ahova 4 óra után pár perccel érkeztünk.

      Kocsiba pattantunk és összegeztük a napot. A túrát hideg,de kellemes időben teljesítettük,jól éreztük magunk. A távon elég sok látnivaló érdekesség adódott,megfelelő időjárás esetén az elénk táruló panorámáknak köszönhetően a körtúra egyik leglátványosabb szakasza.

       A mai nap megtettünk majd 30 km-t,melynek megtételéhez bruttó 8 órára volt szükségünk. Elfogadható,pláne ha figyelembe veszem,hogy több mint 260 fotót készítettünk. A szakasz megtétele során mind lefele,mind felfele cca 480 m-t teljesítettünk. ezen az értéken én is meglepődtem kétszer is újra terveztem a távot nem tévedtem-e(bár a technika soha nem téved),de az eredmény helyesnek bizonyult. Végig gondolva elég sok hepe-hupát tettünk meg és ezek összeadódásából könnyen kijöttek ezek az adatok.

L'eau de vie áfonyából


     Hazaérve egy áfonya pálinkával jutalmaztuk magunkat,melyet egy üveg,nagyon finom Törley Talisman Doux champagn-al kísértünk le.

Jutalom 


       Több kép a szakaszról:   

  https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKor9BalatonfuzfoVaSiofokSzabadifurdoVm20160119?authkey=Gv1sRgCNbrp9Kgt8SGggE


       Térkép és szintrajz a távról: