2019. január 29., kedd


    KDP.   2.   TÚRA    2019.01.21.

                                  EPLÉNY-BAKONYNÁNA 


  Hótaposás holdfogyatkozás után sípályán,majd a Keleti-



Bakonyban





"Puha hó-paplan alatt
 a hideg követ diderget.
 Szorosra húzzák a fák
 magukon a kérget.

  Tó üveg.Csikorog a fagy.
  Lelkemre rálehelt a tél.
  Reszket,akár kint feledt'
  rigó az ág hegyén"
                Dezső Anna:Lesz még tavasz 1-2 vk. 2010,jún.28.












Fergeteg havának huszonegyedik napjának hajnalán megcsodáltuk a holdfogyatkozást,majd felejthetetlen,havas túrán előbb a Siaréna kiváló minőségű,”vasalt” pályáin aztán a Keleti-Bakonyban tapostuk a sok helyütt szűz havat. Az időjárás végig elkényeztetett bennünket,szikrázó napsütésben ,-1 – +1 fok közti hőmérsékleten igazi örömtúrázásban volt részünk. A túrán a KDP egy újabb szakaszát teljesítettük,fogyasztva a mozgalom hátra lévő kilométereit.



Testünk és lelkünk edzésén kívül a téli túrák legnagyobb előnye,hogy az alapos tisztítás után is maradnak bakancsainkban elbújó sármaradványok. Nos ezek aztán az ilyen túrákon biztos,hogy kiáznak belőlük. Így eggyel több okot tudtunk felvonultatni,hogy indulunk. Terveinkben egy havas kékezés szerepelt,de mivel tudjuk ,hogy az élet egy nagy rendező,így újból bepirosodtunk. Számba vettük a szóba jöhető szakaszokat és úgy döntöttünk,hogy mivel sível már annyiszor lesiklottunk az Ámos-hegyről, ideje lenne már egyszer gyalog is megmászni és lécek helyett ezúttal bakancsban „leszáguldani”a lejtőkön,aztán újabb kapaszkodások,ereszkedések után Bakonynánán befejezni a túrát.


folyékony télikabát


Eplény




Ahogy múltkori beszámolómban,így a mostaniban is állandó túratársam rövid,de velős összegzésével kezdem a nap élményeinek leírását:

                                   "Ma újra látogatást tettünk Hó Királynőnél és Jég Királynál...Víz Hercegkisasszony ma szabin volt,hála ég...Viszont a nadrágom tele lett az eplényi sípályán lefelé. A hangyák nagyobbat lépnek,mint én ott lefelé. Mennyivel könnyebb lejönni sílécen... Legalább azt élvezem... Ott kicsit elszakadt a cérna. Vigasztaltam magam egy finom aszaltszilvás forraltborral. Viszont az,hogy EGY patakon sem kell átkelni,maga a csoda volt. Ja,átkeltünk a Gaja -patakon....és hídon!Jég Király csak néha volt jelen,igaz egy piruettet is dobtam...erre fel is hívom a jégtáncosok figyelmét...tanulhatják a koreográfiát..Hogy minél előbb átjussak a jég birodalmán, bekapcsoltam a rakétákat. Ez annyira jól sikerült,hogy találkoztunk egy futóval(mondjuk ebben az időben nem hogy futni,kimozdulni sem szeretek! ) aki elismerően nyilvánult meg a tempót illetően.D e a szikrázó napsütés,a hó gyémátcsillogása kárpótolt mindenért. Meg hajnali 5-kor a Hold ragyogása.. 


Enikő pansio

Teliholdkor általában hidegebbek a reggelek,ez az idei év első teleholdjakor sem volt másképp.Ráadásul most egybeesett a vérholddal és egy teljes holdfogyatkozással is. Ilyet nem mindennap lát az embergyereke,így mindenképpen hajnalban keltünk volna. A fényszennyezett városban is csodás látvány volt,ahogy a föld árnyéka egyre nagyobb darabot harap ki a holdból. Még a hideg sem tudott eltántorítani,hogy percekig figyeljük ezt a ritka jelenséget,mielőtt beültünk a már közben jól felmelegedő autóba. Aztán útközben kevésbé fényszennyezett területeken többször is megálltunk még megcsodálni. Ennek és az útközbeni ristrettózásnak,rétesezésnek köszönhetően ezennel pontosan időzítettük Zircre való érkezésünket. A kiszemelt járat sofőrje már épp készült becsukni az ajtókat,mikor loholva odaértünk.


Ámos-hegyi Parkerdő

Óriások ödvözlése

A busszal Eplényig hajtattunk,ahol dideregve léptünk ki a hideg levegőre. No ezen nincs mit csodálkozni,hazai viszonyok közt hegyi vidékre érkeztünk. A zirci apát tulajdonában lévő területre a 18.sz-ban érkeztek német telepesek. A falu fellendülését az 1929-ben nyitott mangánércbánya indította el,mely az 1970-es évek végéig működött. Napjainkban az Ámos-hegyen üzemelő Síaréna tette a falu nevét országosan ismertté.


érkezés a Síarénába


Átkeltve a forgalmas 82-es főúton az Ámos-hegyi Parkerdő Újtelepi pihenőjénél magunkra öltöttük folyékony nagykabátjainkat,megigazítottuk cók-mókunkat és belekezdtünk a kapaszkodásba a hegy tetejének irányába. Utunkat rövidesen meg kellett szakítanunk,hogy a zárva lépvő Enikő panziónál beüthessük ítinerjeinkbe a mai első igazoló pecséteket. Széles sétaúton kapaszkodtunk egyre feljebb,köszöntünk a felettünk haragosan sercegő óriásoknak,melyek a magasfeszültségű távvezetéket tartják. Átadtuk a régebbi túráinkon megismert testvéreik üdvözletét,így már a mérges fogadtatást barátságos zümmögés váltotta. Kapaszkodás közben a nap is kisütött.Valóságos fényjátékot varázsolva a havas tájra. Így ma nagyon hamar előkerültek a naphemük és napkrémek,de ezek ellenére is délutánra szépen kipirosodtunk,mintha szoliban töltöttük volna az időnket.



csákányosok fordítója

Az elmúlt napoknak köszönhetően a régebbi hó olvadásnak indult,majd a hideg érkeztével jégpáncéllá fagyott. Még szerencse,hogy valamennyi utánpótlás is érkezett,így nem a jégen,hanem a vékony hótakarón kellett baktatnunk. De ha nem jól léptünk könnyen jött a kicsúszás. Így első Menyasszonyommal egész nap egymást váltogatva mutattunk be dupla Axeleket és tripla leszúrt Rittbergereket. Már reggel bekattant a hazai Rock and Roll apostolának slágere „Napfény a jégen”,melyet egész nap dúdolgattunk.


reggeli csemdélet

Egy kereszteződésben elgondolkodtunk felmenjünk-e az Ámos-hegyi kilátóba,de időtakarékossági okokból ezt elvetettük és pillanatokon belül megérkeztünk az Aréna legújabb attrakciójához ,a nemrég átadott kétüléses sífelvonó alá ,az ősöreg csákányos felvonó középállomásához. Eplényben egy vidéki kis sípálya működött kiszolgáltatva a természet kényének-kedvének,évi pár sínappal. Aztán jó pár éve pár megszállott befektető mert nagyot álmodni és áldozatos munkával kialakítottak egy hazai viszonyok közt kiemelkedő sípálya rendszert. A fejlesztéseknek köszönhetően már nemcsak Holle-Anyó kegyeiben bízhatnak,hanem korszerű hóágyúikban is,melyek számát egy romboló hadihajó is megirigyelhetné. A munka meghozta gyümölcsét,valóságos alpesi centrumot varázsoltak,melyet rengeteg síző és síelni tanulni vágyó látogat.


bevetésre készen

ezerrel tolják az ágyuk


Korán érkeztünk,még zárva volt az Aréna,így kényünkre kedvünkre szlalomozhattunk a remekül előkészített,széles pályákon. Mennyire más érzés villámgyorsan lesiklani a hol enyhébben,hol vadabban lejtő dombokon,mint azokon gyalog lemenni. Túratársam hiszticskéje elő is jött egy pillanatra,de ezen „atyai”szigorom gyorsan segített. Rászóltam,hogy ne tottyogj mint lúd a jégen,erre ugye jött a durcás korszak és a dac. De hatott,mert vele a bátorság is előkerült. Persze,ha sível megyünk…. Ereszkedés közben a hóágyuk garmadája ontotta ránk a friss műhavat,így ma még „hóesésben”is sikerült túrázni.


ereszkedés a sípályán

Holle Anyó

Mire leértünk a völgyállomáshoz,már a mai napi negybecsű is bőszen gyülekezett. Már nyitott a Holle-Anyó hütte is,melybe persze,hogy betértünk egy forralt bor erejéig,a kissé átmelegedünk indokkal.


Szent Sólyom

melegítő


Gyorsan repültek a percek,kissé megkésve folytattuk a túránk a Malom-völgy keskeny aszfaltcsíkján. Útközben integettünk a szélvész sebességgel száguldó négy üléses Szent Sólyomnak,elköszöntünk a sípályáktól,de a hóágyuk dübörgése még sokáig kísért bennünket. Csodáltuk az alattunk csillogó,kanyargó Malom-völgyi-patak medrét,az egymást követő duzzasztott víztározókat. Közben mobil vadászleseken virtuálisan gyakoroltuk a célbalövés tudományát,aztán csak azt vettük észre,hogy elhagytuk az aszfaltot és egyre fickósabban emelkedik alattunk az út.


befagyott víztározó

A Malom-völgyben

gyakorlás


Régi vasútvonalat kereszteztünk párszor,melynek kevés nyomait csak szakavatott szemek veszik észre és máris a Köves-kút csepegő foglalatánál következett a forrás procedúra. Öreg magányos fánál értünk a fennsíkra,a fát az örök szerelem hatalmas méretű „bokrai”tették látványossá. Hullámvasútazást követően erdei utak hálózatán valósággal leestünk Alsóperére ,egy meredek ereszkedéssel.


Köves-kút

matuzsálem

fennsíkon

átjátszó

Alsópere Árpád-kori település,a határában egy pusztatemplom romjai is láthatóak. A terület tulajdonosai a Nádasdy Család volt,mely a Dunántúl egyik legjelentősebb,legnagyobb hatalmú főnemesi famíliájának számított. A 19.sz-ban Nádasdy Ferenc itt alakította ki a Nádasdyak erdészeti és vadgazdálkodási központját. Előkelő vadászkastélyt(ma kastélyszálló) és angolkertet (ma Arborétum) építtetett. Ma a Verga ZRT kezelésében található a birtok,ahol vendégház,irodák s látogatóközpont is található.


érkezés Alsóperére

Alsópere

igazoló pont

hangulatos feszület


Alsópere csodáiból most csak ízelítőt kaptunk,a haranglábnál elhelyezett pecséttel igazoltuk ittjártunkat és elegánsan a távozás mezejére léptünk.2018-ig nem a mai útvonalon vezetett a KDP nyomvonala. Addig az Öreg Futóné 575m-es csúcsán haladt tovább,de a terület tulajdonosának kérésére megváltozott az útvonal. Ezentúl Alsóperétől északnak tartva kell tovább haladni. Hosszú 4 km-es aszfaltkoptatás kezdődött végig emelkedő úton egy hangulatos fasorban. Túratársam rám nézett,mosolyogva megkérdezte „-mit is mondtál a sípályán?” és bekapcsolta az utánégetőket. Nagyobb sebességet tud tartani ,mint ami nekem kényelmes,de most erre nem volt tekintettel,így bele kellett adnom anyait-apait,hogy tartsam a lépést. De szólni ugye nem volt alapom,így fogcsikorgatva trappoltam utána. A mai túrán sem találkoztunk egy „sporttárssal”sem csak az említett túrafutóval,aki ezen a szakaszon dicsérte meg kedvesem tempóját.


fasorban

aszfaltoskodás

A Felsőperei elágazóba zihálva(ki kevésbé,ki jobban) érkeztünk meg ,hogy egy végső mindent elsöprő rohammal bevegyük az 521m magas Csengő-hegyet. Ez a végső szakasz már amolyan a tüdőnk hamar a zsebünkbe kerül fajtából volt való,így a tetőn már mindenki a haján is vette a levegőt. A kilátóból legendás kilátás élvezhető. Látni az eplényi sípályarendszert,a zirci medencét, a Bakony fővárosát,a Magas-Bakony vonulatát,sőt rossznyelvek szerint a Balaton is fel-fel tűnik néha. Szép ez a sziklaperemre készült messzelátó,csak őt is elérte a hazai kilátók jó részének a betegsége. Ugyanis a körülötte lévő fák koronaszintje már elérte a kilátószint magasságát ,így vegetációs időszakban igencsak korlátozott kilátást tesz lehetővé. Bár most is zavaró volt az ágak belógása a képbe. Ezt már az elején orvosolhatták volna,ha kicsit magasabbra építik…


pantomineskedés

Csengő-hegy

magasban

kilátás

a messzelátó

Fotóztunk és mivel ma már nem törünk magasabbra,betoltunk egy csúcscsokit. Már nem volt más vissza ,mint hogy egy jó 5 km-es ereszkedéssel leérjünk Bakonynánára,ahol mai túránkat befejezzük. Süppedős,nemrég szélesíthetett úton értünk a Csengő-zsombolyhoz. A Tési-fennsíkon nagyjából 200 barlangot ismernek a szakemberek. Ezek egyike a 134m mély aknabarlang a Csengő Zsomboly,mely a pár méterre lévő Ördög-lyuk barlang mellett nyílik. Ez utóbbit már Bél Mátyás is említi. A zsomboly bejárata erős vasráccsal van lezárva,csak kötélbiztosítással járható. A nagyközönség számára nem látogatható.


széles ösvény

zsomboly

Ördög-lyuk


Barlangászás” után hosszan ereszkedtünk a cseres-tölgyesben erdei utakon,többször méretes keréknyomokat kerülgetve. A túra végét már a Bakonynánára vezető erdei vékony aszfaltcsíkon tettük meg,mely szerpentinezve küzdi le a szintet. 


ereszkedés

láthatáron a Tési-fennsík

szerpentinezés




 A falu fölött búcsút vettünk a pirostól és a K+-on értük el a település első házait. Száraz lábbal keltünk át a Gaja-patakon,ami a múltkori gázlóskodás után igazi felüdülés volt. Az OKT bélyegzővel igazoltuk a túra megszakítását. Ekkor néztem az órámra és a kiírt menetrendre és tudatosult,hogy a kinézett járatnál eggyel korábbit is elérhetünk. Volt 5 percünk az 500m-re lévő megállóba való érkezéshez. Na itt aztán már kocogásra váltottunk és ma már másodszor értük el uccsó pillanatban,lihegve a buszunkat.


Gaja híd

A Gaja

OKT stempli

Bakonynána


Zircre érve persze most sem maradhattak el a kihagyhatatlan fotók az Apátságról. Útközben kedvenc veszprémi éttermünkben egy-egy forró orjalevessel és velővel töltött gombafejekkel pótoltuk energia szükségletünket. 



Zirc


Idehaza pedig egy kupica vajdasági sljivovicával és egy üveg Podmaniczky Fekete rigó cuve-vel jutalmaztuk meg magunkat. Újabb tartalmas,élvezetes téli túrán vagyunk túl,mely alatt a Kelet-Bakony eddig nem ismert csodáit is felfedeztük. A nem túl megerőltető szakasz bejárásátpróbáljátok meg  szívből ajánljuk mindenkinek,ha tehetitek ezt a túrát is télen bejárni. Megéri.


Egszségetekre!



Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit





Térkép és szintrajz:












2019. január 15., kedd


   KDP.  1. TÚRA   2019.01.09.

                                     VINYE-ZIRC

VASPARIPÁVAL ÉS AZ APOSTOLOK LOVÁN 

A CUHA-SZURDOKBAN


Porhavat zúdít
a fergeteg,
minden utat, ösvényt
eltemet.

Útközben a friss szél
elaludt;
hó lepi az erdőt,
a falut.
             Szergej Alekszandrovics Jeszenyin






Régi vágyunk teljesült ezen a januári, napsütéses, hideg és havas hétköznapon. Szerettünk volna úgy túrázni a Cuha-patak völgyében, hogy nem találkozunk más emberrel. Most sikerült, túlságosan is jól. A 10-15 centiméteres, nagyrészt szűz hóban, az előző napok olvadásának köszönhetően magas vízállásnál, néhol jeges, rettentően csúszós talajon igazi kihívással ért fel a kirándulás, melyen egyúttal megtettük az első lépéseket a Közép-Dunántúli Piros túrán is.


Alagút a völgykatlanban 

Túráinkat mostanában elsősorban igyekszünk a Kékkörre tervezni, melynek bejárásában 60% körül tartunk. A hátralévő szakaszok már messze esnek a lakóhelyünktől, így kellett keresni egy közelebbi mozgalmat, melyre egynapos túrák keretében is el tudunk jutni. A fiókom mélyén akadtam rá kettő KDP-igazolófüzetre, tehát a célpont eldőlt. A mozgalom kiíróinak a célja, hogy a teljesítők megismerjék a Közép-Dunántúli Régió tájait, nevezetességeit a Bakony, a Vértes és a Gerecse bejárásával. A túrázó Zircről indul, és bő 300 km megtételét követően Piszkén ér célba.


Túraút a Cuha-szurdokban

A túra élményeinek legtökéletesebb, tömör megfogalmazása első menyasszonyom és állandó túratársam összegzésében: „Tegnap kiengedtük a gőzt, én nagyon, az tuti. Amikor a patakmederből másztam fel a havas, jeges partra, anyázások közepette... Szerintem az összes felmenőm azóta is vigyázzállásban fekszik a sírjában. Nálam jobban senki nem iszonyodik a víztől és a jégtől. Hát a tegnapi túránkon csak ebben volt részem. A bakancsomból minden lépésnél pumpáltam ki a vizet. Amúgy tök szuper volt minden.”

                                             
Zirc,ciszterci Apátság



Országzászló


Tőlünk Zirc autóval másfél óra alatt kényelmesen elérhető, de a télies körülmények miatt korábban indultunk, így a kiszemelt vonat indulása előtt megérkeztünk a Bakony fővárosába. A ciszterciek több mint 900 éves magyarországi központjában már többször volt szerencsénk megfordulni, így aznapra a Rákóczi tér részletesebb megismerése szerepelt a terveinkben. Mivel jól álltunk idővel, ezt a programot áttettük reggelre. A város főterének keleti oldalán a ciszterci apátság hatalmas épületegyüttese, míg a nyugatin a neves finnugrista nyelvész, utazó Reguly Antal szülőháza található. A mindent ellepő hófehér paplan alatt a tér meseszerű, varázslatos és festői látképpel fogadott bennünket.

Fotó: Soós Margit
Bakonyi turisták Okm-es köve
                     


KDP Okm


A téren több nevezetes köztéri alkotás is található. Először a bakonyi turisták 0 kilométerkövét kerestük meg. Az alkotást 1938-ban faragta id. Szemmelveisz Ferenc kőfaragó mester a Magyar Kirándulók Országos Szövetségének megbízásából. Innen indulnak a Bakony turistaútjai. A Kéktúra emlékoszlopot 1988-ban állíttatta a Magyar Természetjáró Szövetség a Szent István vándorlás 50 éves jubileuma alkalmából. Ugyancsak itt látható a KDP 0 km-es emléktáblája is.


Fotó: Soós Margit
Reguly szobor

Fekete István dombormű


A tér meghatározó alkotása az 1937-ben Zirc lakóinak összefogásával készített Országzászló-emlékmű, melyet legutóbb 2013-ban renováltak. A tér nyugati oldalán találjuk Bányai Ödön alkotását, Reguly Antal mellszobrát, melyet 1943-ban avattak fel. Sajnos az 1751-ben állított barokk Nepomuki Szent János-szobornak napjainkban már csak a talapzata látható, mert a szobrot 1950-ben a Zircen állomásozó Vörös Hadsereg „hős” katonái ledöntötték.



Fotó: Soós Margit
II.Rákóczi Ferenc szobra

koszorúzás


A téren található kettő, a közelmúltban állított szobor is. II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobra fekete márvány talapzaton áll. Domonkos Béla készítette, a helyben alakult Rákóczi Szövetség állíttatta 2010-ben. A szabadságharcos fejedelem szobránál mi is elhelyeztük az emlékezés szalagját, és egy néma főhajtással adóztunk a hős előtt. A tér legújabb köztéri alkotása a 2018 novemberében avatott Fekete István-dombormű, melyet a zirci Országzászló Alapítvány készíttetett.


Akit a mozdony füstje megcsapott


Fotó: Soós Margit
Csörgők találkozása




Nosztalgiázás


A látnivalók számbavételével gyorsan elröpült az idő, így a bakonyi túrázás fellegvárának vasútállomására hajtottunk. Sajnos a lenyűgöző „Zircz” vasútállomás monarchia kori épületét az esztelen tervgazdálkodásban lerombolták, és egy szocreál épületet emeltek helyette. A békebeli állomást ma már csak a váróban lévő korabeli fényképekről ismerhetjük meg. Mivel pénztár már nem üzemel, így gyerekes izgalommal vártuk, amíg a szerelvényünk begördül, melyet egy „Csörgő” vontatott. A múlt századi, kissé lerobbant kocsikban kellemes meleg fogadott, megvártuk a Győr felől érkező szerelvényt, melyet ugyancsak egy „Csörgő” húzott. Éles füttyszót követően a vonat mozgásba lendült, és megkezdődött a romantikus utazás hazánk legszebb hegyvidéki vasútján Vinyéig.

"Napfény a jégen"


Fotó: Soós Margit
Vinye vmh.

A Győr-Veszprém(-Dombóvár) helyiérdekű vasutat 1896-ban adták át a forgalomnak. Építése elsősorban gazdasági okokból kezdődött, megkönnyítve a bakonyi elzárt falvak termékeinek eljutását frekventált piacokra. A terep különleges adottságai miatt legkésőbb a Bakonyszentlászló-Veszprém szakaszt adták át. Ezen a szakaszon szeli át a vasút a Magas-Bakonyt, melynek terepi adottságai igazi kihívás elé állították a kor vasútépítő mérnökeit. Veszprémet elhagyva a szerelvények több viadukton, szerpentinen kapaszkodnak fel Eplényig, majd egy hosszú alagúton keresztül zakatolnak Zirc felé.

Találkozás 


Zirc után a vasút eléri a szeszélyes, kanyargós Cuha-völgyet. Porva-Csesznekig még szelíd arcát mutatja a táj. A vasútvonal végig a Cuha mellett, fenyvesek és sziklák között éri el az eredeti monarchiás hangulatot árasztó vasútállomást. A megállótól aztán már vadregényes, zord tájon zakatolnak a szerelvények. Vinye megállót követően a vonal ősfenyves mellett kanyarog, és hamarosan kiér a Bakonyból, véget ér a felejthetetlen, romantikus utazás. 



A Cuha

A turisztikailag is fontos vonalat a MÁV 2006-os vonalbezárási javaslata veszélyeztette, de társadalmi összefogás révén megmaradt, sőt a Veszprém-Bakonyszentlászló szakaszt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléki védelem alá vonta.

Ahogy szerelvényünk egyre gyorsult, úgy nőtt kisgyermeki örömünk is, köszönhetően a lebilincselő tájnak. Pillanatok alatt elhagytuk Zirc épületeit, Kardosrét (volt Kisesztergár) házai, üdülői közt értünk egy fenyvesbe, és máris a Bakony hegyei közt pöfögött a vonatunk. Porváig rétekkel, kaszálókkal tarkított tájakon haladtunk a Cuha-völgyben. A patak hol a jobb, hol a bal oldalon kanyargott a töltés mellett. Kitekintve az ablakból már felsejlett a ránk váró nehézségek sora. Látszott, hogy magas a vízállás és az ösvényen nyomokat sem láttunk. Már itt tudtuk, hogy kalandos túra vár ránk. Ahogy közeledtünk Porvához, a környezet is egyre vadabb arcát mutatta. A békebeli vasútállomás után aztán következett a vasútvonal legszebb, vadregényes szakasza. Óriási mészkősziklák mellett haladtunk el, beértünk a Cuha-szurdokba. A patak is egyre mélyebbre került a töltés mellett és egyre zordabb arcát mutatta. Jöttek az alagutak, a viadukt, a hidak. A vonat itt elég lassan halad, így volt időnk kiélvezni az utazás minden percét. Valamelyik alagútban még a „szabad a csók” klasszikus is elhangzott fennhangon… Az idő gyorsan elröpült, és alig 20 perces romantikus vonatozás után kissé dideregve szálltunk ki Vinyén. Látszott, hogy mostanában nem túl jelentős a forgalom, mert jóformán szűz hóba léptünk a vonat lépcsőjéről a peronra.

Gázló(?)

Hogy mulasszuk a hideg kellemetlen érzését, ezért gyorsan előkerült a magunkkal hozott kis lapos, benne eredeti Sljivovicával. A hófödte padok egyikénél aztán magunkra öltöttük folyékony nagykabátjainkat. A bizsergető melegség hamar átjárta a testünket, máris készen álltunk, hogy megtegyük az első lépéseket a KDP-n. Elsétáltunk a buszfordulóhoz, tanulmányoztuk a régi tűzzománc térképet, mely a környék turistaútjait mutatja be.


Sljivovica


Fotó: Soós Margit
Vinye.hu büfé

Vinye a Cuha-völgyi kirándulóközpont centrumának is tekinthető, így több büfé, csárda és turistaház is üzemel itt, melyek közül azonban most egy sem volt nyitva. Utat törtünk a Vinye.hu büféhez, ahol a mozgalom pecsétje található, hogy beüthessük itinerjeinkbe a mozgalom első igazolásait.

Fotó: Soós Margit
Kőpince-barlang

Innen pillanatok alatt lerongyoltunk a Cuha partjára a Kőpince-barlanghoz, melyet a híres bakonyi betyár után Savanyú Jóska-barlangként is ismerünk. A Bakonyban talán nem is találunk olyan barlangot, üreget, melyhez ne kötődne valamilyen legenda a híres betyárról.

Szurdokoskodás

újabb átkelés


Barlangászás után aztán kezdődött a kalandos túra, jött a feketeleves. Ugyanis át kellett kelni a magas vízállású Cuhán. Máskor ez nem okoz problémát, de most igazi kihívással ért fel. Az még csak hagyján, hogy magas a víz, de a vékony jégre nem volt ajánlatos rámerészkedni. A kövek és a méretes ágakból készült hidak a rárakódott hó és jég miatt igencsak csúsztak. Nagyon hasznosnak bizonyultak a síbotok (mi ezt használunk túrabot helyett), támaszkodni is lehetett rájuk, de jól jött a víz magasságának teszteléséhez is. Bizony a 120 cm-es botok néhol több mint félig elmerültek a patakban. Volt olyan átkelés, ahol simán át tudtunk lépkedni köveken, fákon, olyan is akadt, ahol már minden mindegy alapon simán átrobogtunk a gázlón. Akadt nem egy olyan lecsúszás, félrelépés, beszakadás, ahol lábszárközépig sikerült megmerítkeznünk. Aztán olyan is volt, ahol nem mertük bevállalni az átkelést, és úttalan utakon maradtunk ugyanazon az oldalon, addig, amíg nem találtunk megfelelő átkelési lehetőséget. Nem tudom, hányszor keltünk át a Cuhán, de többször, mint ami jólesett volna. Kalandos út volt, jó néhány vízbelépéssel.

Fotó: Soós Margit
még egy...

Már rögtön az első átkelésnél elvesztettük bakancsaink vízhatlanságát, mely normál körülmények közt szuperül szolgál. De van egy rossz tulajdonságuk, csak addig vízhatlanok, míg a száruk nem kerül víz alá, no, onnét már csónakként használhatóak. A kamáslik meg otthon figyelnek a szekrényben, persze, ott a helyük. Kedvesem ennél az első átkelésnél fogalmazta meg az élményeit, de persze előbb rendesen levette rólam a keresztvizet, mivel én voltam az ötletgazda.

Fotó: Soós Margit
Gubányi Károly viadukt



Milleniumi obeliszk


Ezek ellenére a túra minden méterét élveztük. Lenyűgözött a hatalmas, zord sziklák közt dübörgő Cuha-patak, a monumentális Gubányi Károly-viadukt, melynél a vasút építésének emlékéül a Milleniumi obeliszk áll. Aztán az alagutak, a hatalmas támfalazat, melyet olasz hadifoglyok építettek. Egyik csoda a másikat követte.

Alagút bejárat


Mészkőszikla 

vadregényes

támfalazat



út a szurdokban

újabb alagút
 Nem is vettük észre az idő múlását, és máris le kellett térni Porva-Csesznek mesebeli vasútállomásához, ahol újabb ellenőrző pont következett. Porvát követően a Cuha völgye megszelídült, kiszélesedett, de a hó is lényegesen nagyobb lett, és az addigi halvány keréknyomok is eltűntek. Megkezdődött az igazi szűzhavazás, mely amennyire élvezetes, annyira fárasztó is. Ezt igazán a másnap beköszönő combfarkas bizonyította, mely igazán nehéz, hosszú túrák után szokott benézni hozzám. A sötét szurdok után egyre jobban kivilágosodott, közben a nap is kisütött, így hamar előkerültek a naphemük, megelőzendő a hóvakságot.
itt kéne átmenni

havas pihenő

Porva-Csesznek

Fotó: Soós Margit
megint egy átkelés

Párszor még átkeltünk az egyre szelídebb Cuhán, egyre több kaszáló és rét következett, és máris a Kardosrét alatti fenyvesben jártunk. Zircre már jól letaposott szekérúton értünk be, megkerestük az igazoló pecsétet, és a vasútállomáson hagyott autónkhoz siettünk. Közben aznap utoljára és először száraz lábbal átkeltünk a Cuha hídján. A néptelen váróteremben felvettük a magunkkal hozott száraz ruháinkat. Az öltözködésben csak egy forgalmista „zavart” meg bennünket, aki elég furcsán tekintett ránk. Hogy megnyugtassuk, nem vagyunk hontalanok, elmondtuk, merre jártunk. Mesélés közben egyre jobban változott a tekintete, a döbbenetet fokozatosan az elismerés váltotta fel.

híd a Cuha fölött

felmentünk rá


Fotó: Soós Margit
finisben

Hazafele kedvenc veszprémi éttermünkben egy forró levessel és velős-sonkás pirítóssal, míg odahaza egy üveg eredeti Sangriával jutalmaztuk meg magunkat. Igazi vadregényes, kalandos túrát teljesítettünk. Bejárását mindenkinek szívből ajánljuk, de a körülményeket nagyon vegyétek figyelembe. Télen, hóban, magas vízállásnál csak az igazán elszántak keljenek útra, de igazi maradandó élmények viszont csak ilyenkor égnek az emlékezetünkbe. 


Egszségetekre!


Írta: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit


Video:  https://www.youtube.com/watch?v=KCiMm43GdUg

Térképek és szintrajz:


?v=KCiMm43G