BALATON-KÖR   5.TÚRA     2015.JÚN.28.

 TIHANY-ASZÓFŐ-ÖRVÉNYES-TIHANY

 "  Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív."

          Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi ekhóhoz  1803 (részlet)

Tihany a Belső-tóval

        Ma újra asszonynapot tartottunk,mivel kedvesem másik kedvenc növénye a nárcisz mellett a levendula ,mely hazánkban természetes környezetben a Tihanyi-félszigeten él a legnagyobb számban. A levendula ezekben a hetekben virágzik és ilyenkor nyújtja a legpompásabb látványt,ezért erre a napra tűztük ki a Balaton-kör e szakaszának bejárását,így sikeresen össze kapcsoltuk a kellemest a hasznossal.

Levander

      

        A hivatalos ítiner a félsziget bejárását két szakaszban adja meg,de mi a könnyebb logisztika végett ezeket az etapokat összemostuk és tettünk egy teljes kört a félszigeten és hozzá csaptuk még Aszófőt és Örvényest,hogy legközelebb ezekre már ne legyen gond. Ez a táv így nagy vonalakban 30 km lett,nagyrészt hullámvasútazós terepen,ennek köszönhetően kicsivel több mint 900 m.szintet is sikerült letudnunk

    Az időjósok és a saját használatú kecskebékám is szeles,felhős időt jósolt átvonuló záporokkal és túrázásra invitáló kellemes hőmérséklettel. Minden be is igazolódott,délután még egy zápor is elkapott bennünket az Akasztó dombnál.

  

    Reggel igyekeztünk elérni az első kompot,hogy mi hamarább tudjuk kezdeni a túrát. Már régen kompoltam,inkább körbe szoktam menni,praktikusabb,így kicsit meglepődtem amikor a pénztárgép kijelzőjén megláttam a 2900 ft-os összeget. Ennyiért oda- vissza meglehet kerülni a Balcsit,de a feeling.... 

     A reggeli időjárás nem épp a legkegyesebb arcát mutatta,a nyílt vízen csípős ,metsző szél fogadott minket,a hegyek fölött pedig barátságtalan gomoly felhők riogattak,semmi jót nem ígérve. Szerencsére a szél elfújta ezeket a felhőket,legalábbis délutánig.

Morcos reggel

  

       Mint régészeti leletek is bizonyítják  Tihany  környéke már az őskorban is lakott volt,a község mai formája 1055-ben alakult ki ,mikor I. András az egyik legrégebbi nyelvi emlékünkben , a család temetkezési helyéül Tihanyt jelölte ki és fölé bencés monostort emelt. A király ma is a Tihanyi Apátság altemplomában nyugszik. Az Apátságról már annyi információval rendelkezünk és valószínűleg már mindenki járt ott,így arról többet nem írok és a túra útvonalába sem iktattuk be.

        Az autót a Látogató Központ előtt hagytuk az ingyenes parkolóban és  7 óra után pár perccel el is indultunk a mára tervezett nyomvonalon.

Száradó levendulák egy manufaktúránál

         A Tihanyi-félszigetet  évmilliókkal ezelőtt vad vulkánok alakították ki és a Balatont két medencére osztja. Itt a legkeskenyebb a két part közti távolság,így már a Római-korban is átkelő működött .

          A  vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a félsziget igen gazdag geológiai és biológiai értékekben.Lépten-nyomon a vulkanikus tevékenységek nyomára bukkanunk. Ezeknek az adottságoknak köszönhetően a területen alakították ki az ország első tájvédelmi körzetét 1952 ben és itt jelölték ki az első tanösvényt is,melyet a kiváló geológusról,Lóczy Lajosról neveztek el 

    A kutatóról elnevezett gejzírösvény végigkalauzol a szabadtéri geológiai  múzeumként is felfogható félsziget minden jelentős látnivalóján. Túránkat mi is erre a tanösvényre fűztük fel,hogy minél szélesebb bepillantást nyerjünk az évmilliókkal ezelőtt történt eseményekbe.

Foci pálya a Belső-tó partján

       A  túrát a Belső-tó partján kezdtük el,mely lefolyástalan és a Balaton vízszintje fölött 25m-rel helyezkedik el egy vulkáni kalderában.  Az egykor gazdag élővilága,melyet az ide telepített tájidegen ázsiai halak tizedeltek meg,az utóbbi évek tudatos tevékenységének köszönhetően kezd helyreállni. A tó partján a    jelzésen kezdtük meg a túrát és rövidesen el is értük az ide telepített szürkemarha gulya legelőjéhez,mely egyben igazoló pont is. Sajnos a gulya most  nem ezen a részen legelészett,így az ellenőrző fénykép nélkülük készült el,bár kedvesem szerint elég ha én rajt vagyok....

A szürkemarha gulyánál(igazoló kép)

     Pár lépés múlva a jelzés elhagyta az eddig követett múrvás utat és balra kanyarodva elkezdtük az emelkedést a Hármashegy irányába egy nem túl meredek ,de folyamatosan emelkedő ösvényen. Hamarosan az eddigi jel mellé csatlakozott a T  jelzésű Tanösvény és így értünk el a Hármashegyi kúphoz. Megmászva a sziklás meredek csúcsot készítettünk pár igazán remek képet a Belső tóról és a faluról, a félsziget képét meghatározó Apátság épületével.

Panoráma a Hármashegy-kúpról

Megvan a gulya !!

      Ezután folytatva az emelkedést elértünk a 175 m magasan található legismertebb gejzirit kúphoz az  Aranyházhoz.Köszönhetően a kora reggeli időpontnak elkerültük a kirándulók seregét,így nyugodtan tudtunk nézelődni és csámborogni e lenyűgöző természeti képződménynél.

Aranyház gejzírkúp  

     A gejzirit kúpok évmilliókkal ezelőtt alakultak ki,a törésvonalak mentén felszökő hévforrások mész és kovatartalmának kicsapódásával.

A "Golden House"-ban(Igazoló kép)

      Miután elkészítettük az igazoló fotókat folytattuk utunk, bolyongtunk még a T jelzésen. Megnéztük a Kőzetbemutató épületét,megcsodáltuk a Borsóköves kúpot,majd vissza tértünk a jelzésű úthoz . Ezen a szakaszon jobbára szintben haladtunk ami tempós iramot tett lehetővé.

A Borzvár

     Pár száz lépés után a T balra, Dk-nek elhagyta az ösvényt,mi ezt az irányt követtük. A gejzírösvényen újabb gejzírit kúpok mellett haladtunk el(Kis-kúp,Borzvár,ekkor már a félsziget legnagyobb erdejében a Szarkádi erdő kocsánytalan tölgyesében jártunk.

A Hálóeresztőnél

    A Hálóeresztőnél,balról becsatlakozott az Aszófőre tartó  is,mely további utunk jelentős részén elkísér.Egy rövid ereszkedés után elértük a Gejzírmező határát ,melynek sziklaképződményei három millió évesek és a legjelentősebbeket már érintettük.  Ez a pont is fényképes igazoló hely,így a fotók elkészülte után folyattuk baktatásunkat a Szarkádi erdőben a hegyre fel,völgybe le mottó jegyében.

A Gejzírmező határán(Igazoló kép )

mint fent

   A szűk,néhol nehezen, nagy odafigyeléssel járható  ösvény ezen a szakaszon a Tihanyi-félsziget keleti felén halad.Jobbról a sűrű erdő és sziklák szegélyezik ,balról pedig a meredek hegyoldal zuhan a nádasok szegélyezte Balaton vízébe. Néhol elég egy hanyag lépés,megcsúszás és máris hömbölgünk a Balcsi felé a meredélyen. A dús vegetációt bal oldalt néhol tisztások szakítják meg,ahonnét csodálatos kilátás tárul a szemünk elé. Előttünk a tó hatalmas víztükre,mely minden alkalommal más színben tűnik fel és a Nyugati-medencében jó idő esetén Keszthely is fel-fel tűnik.

  

Csak egy lépés balra....

       Balról Észak -Somogy tűnik a szemünk elé,a látképet a Kőrőshegyi-völgyhíd és a Bálványosi-tető uralja,de ki lehet venni a Boglári és Fonyódi várhegyeket is.

A Balcsi nyugati medencéje

        Jobbról a Bázsai-öböl nád rengetegén túl Aszófő és Örvényes uralja a tájat,mögöttük a dörgicsei és zánkai vonulatok emelkednek. A távolban feltűnnek a Tapolcai-.medence tanúhegyeinek sziluettjei is . Festeni való képek tárulnak az odatévedő elé. Hál Istennek ez a rész kívül esik a Tihanyba látogató tömegek érdeklődési körén,így a táj sokat meg tud  őrizni eredeti jellegéből.

Somogyország a Kőrőshegyi-völgyhíddal

     Jó kilométernyi talpalás után leereszkedtünk egy hatalmasnál hatalmasabb tölgyek szegélyezte tisztásra,ahol a Tihanyi Levendula Erdei Iskola is található. Most nem volt csoport ,így csak kívülről néztük meg.

Erdei Iskola ,öreg tölgyek árnyékában

      Egy rövid szusszanás után folytattuk az utat és megkezdtük a kapaszkodást a Csúcs-hegy irányába. Az ösvény az eddigiekhez hasonlóan jobbára közvetlenül a hegyoldal peremén haladt,csak néhol tértünk beljebb az erdőbe. Ezen a szakaszon a kellemes emelkedőket néhol combos kaptatók szakították meg,nem egy helyen lépcsők voltak kialakítva,melyek fokainak magassága néhol óriásokra voltak méretezve. Az ilyen törpébb növésűek,mint mi legnagyobb örömére.  Itt jobbról egyre több gejzírit szikla szegélyezte utunk. A Gurbicsa-tetőt elhagyva a T ösvény több helyen elágazik a   -tól,mi mindig a tanösvényt követtük,amit mindenkinek ajánlok,mert szebbnél szebb sziklaalakzatok mellett,alatt halad . Az első letérésnél található a Gejzír-barlang,melyet emlegetnek Sobri Jóska barlangként is. Szomorú látni,hogy valami vadállatok e védett üregben is óriási tűzet raktak,teljesen össze kormozva a barlang falait.

Felelőtlen,vandalizmus

    Felérve a félsziget legmagasabb pontjára,a 232 m magas Csúcs-hegyre alig győztünk csodálkozni a már leírt panorámában,innét újra elénk tárult a Belső-tó képe is a fölötte magasodó faluval és az Apátsággal.

    

Látkép a Csúcs-hegyről

      Ebben a nagy kilátó építési lázban igazán megérdemelné a félsziget,hogy legalább ide is kerüljön egy.

       Pihegtünk egy keveset,ettünk egy csúcscsokit,fotóztunk és indultunk tovább.

       Egy rövid lejtő után felkapaszkodtunk a Nyereg-hegy sziklatömbjei közé. Talán a legszebb és legváltozatosabb gejzírit képződményeket láttunk ezen a szakaszon. A hegy tetőn már feltűntek a Balaton egyik ékkövének Sajkodnak a házai is.

Mint egy figyelő sas

Sziklatömb a Nyereg-hegyen

    Elérve a fennsíkot ahol az Apáti-hegy és a Nyereg hegy találkozik az ösvény északnak fordult és határozottan elkezdett lejteni. Erre már kevesebb sziklaképződménnyel találkoztunk és az út is betért az erdőbe. Kiérve egy fennsíkra egy jelzetlen úton kisétáltunk a hegy szélére,gyönyörködni a panorámában,ahol a Balaton-keleti medencéje tűnt fel az Aszőfői-sarokkal.Csodás rálátás nyílt Balatonfüredre és a Külső-tóra.

Füred az Apáti-hegy fennsíkjáról

A Külső-tó

   Ezután az erdőben leereszkedtünk a következő fényképes ellenőrző ponthoz az Apáti-templomhoz.

Apáti templom

   Az Apáti-hegy lábánál az egykori Apáti település helye található, mely a  mindenkori tihanyi apát birtoka volt. A török időkben a falu teljesen elpusztult,egyetlen ránk maradt emléke az Árpád-kor Apáti templomrom,melyet 1211-ben említ először oklevél. A templomot először 1942-ben a Pannonhalmi bencések újították fel,míg 1999-ben közadakozásból újjá építették. Napjainkban miséket és koncerteket rendeznek itt.

Az Árpád-kori templomnál(Igazoló kép)

     Innét a  -on Aszófő felé vettük az irányt a forgalmas kerékpárúton. A monoton ballagást a folyton csilingelő kerékpárosok elhaladása szakította meg. Az aszfaltozott bringaúton tempósan tudtunk haladni a település felé. Elmentünk egy Halsütöde mellett,majd elcsábultunk,de igazából nem voltunk kajásak,így tovább siettünk.

Halsütő Aszófő előtt

    Aszófő már a római korban is lakott település volt. Az Árpád kortól a tihanyi Apátság fennhatósága alá tartozott. A török időkben a falu kihalt és csak a XVIII. sz-ban népesült újra.A faluban    egy hangulatos parkon keresztül értünk el a vasútállomáshoz,mely a kihalás jeleit mutatja. Csak egy szolgálat tevő található,a jegykiadás szünetel. Azért egy igazoló stemplit begyűjtöttünk a kedves úrtól ,aki Jim Morrisont hallgatott,legnagyobb örömömre.

Aszófő v.á.

    Pecsételés után elbattyogtunk egy hadi park mellet,ahol egy üzemképes szovjet időkből származó tank virít. A plakátok szerint igény szerint beröffentik és lehetőség van kipróbálni és vezetni a csodát.

A Magyar Néphadsereg hagyatéka

   Eztán újra rátértünk a kerékpárútra és tempós haladással jó 25 perc alatt átpörköltünk Örvényesre,ahol kb. fél távnál jártunk.

    Örvényes ,ez a pici falu szintén már az Árpád-korban is létezett és a környék falvaihoz hasonlóan a Tihanyi Apátság birtokaként szerepelt oklevelekben. Látnivalói az Árpád-kori templom a temetőben és a működőképes Műemlék Vízimalom,mely igazából jövetelünk célja is volt.

A működő vízimalom Örvényesen

    Betérve a malomba kértünk a molnártól egy pecsétet az igazoló füzetünkbe,ki mindjárt három félét is ajánlott,így kidekoráltuk velük az ítinerünk. Ezután megmutatta a birodalmát,egy-két masinát be is indított a kedvünkért. Mindezt potom 300 Huf-ért. Elpanaszolta,hogy nagyon sokan sokallják ezt az összeget.

Árpád-kori templom ,Örvényes

    Befejezve az ipartörténeti okosodást,az útba eső vendéglőbe betoltunk egy frissítő sört (én 0/0 %) valamint engedtünk a csábításnak és ettünk ketten egy frankó halászlevet.

   A rövid intermezzo után nehezünkre esett az első pár száz lépés,nehezen fogyott az aszfaltcsík a lábunk alatt. Aztán egyre nagyobb sebességre kapcsolva ,végül is fél óra alatt visszaértünk az aszófői vasútállomásra,ahonnét toronyiránt megközelítettük a Kövesdi templomromot.

Kövesdi templomrom

  A templom a XIII. sz-ban épült és az egykori Kövesd lakóit szolgálta. A terület az Apátsághoz tartozott.A falut és a templomot a törökök pusztították el. A templomrom nagyjából azóta abban a formában látható,a falu nem épült újra.

Azért kortyoltam belőle egy jóízűt

    Egy jóízűt kortyoltam a romok előtti Almás -forrásból ,majd az óriási nádas mellett haladó keréknyomokon átbattyogtunk Sajkodra,ahol az Apáti vendéglő előtt értünk ki.A nagyjából 2 km-es távon,a  a kezünk járt mint a motolla,a rengeteg szúnyog miatt,megváltás volt kiérni belőle.

A nádas után

   Sajkod a Balaton egyik ékszere,Bakonykútihoz vagy Vérteskozmához hasonlítható. A Tihanyi -félsziget nyugati öblében megbúvó,minden tömegközlekedéstől mentes nyaralótelep egy titkos tipp a kicsit elhúzódni vágyóknak. Kevesen ismerik,de akik igen azok rajonganak érte,aki itt vásárol ingatlant az biztos,hogy nyaralót vesz. A tömegturizmus elkerüli,mégis közel van mindenhez. Úgy vettem észre,hogy nem is nagyon népszerűsítik a helyet,a főúton sincs kitéve útjelző tábla. Szerintem nem véletlen.

Sajkodi kaptatás

   Amiért meglátogattuk a települést az Németh László ,ki 1956-tól majd 20 éven keresztül itt élt és alkotott. A ház és az ingatlan még most is a család kezén van. A telek kerítésén emléktábla örökíti meg az író személyét,mely egyben fényképes igazoló hely is.

A Németh László emléktáblánál(Igazoló kép)

   A Balaton szintjéről(110m) elkezdtük az emelkedést az Apáti-hegy irányába. Először a meredek Mályva utcán kaptattunk felfelé,közben elvégeztük a fotózást,majd a Galagonya utcán keresztül eltalpaltunk a  és T jelzésig. A már érintett ponton jobbra  felkaptattunk az Apáti-hegy nyergébe,hol a jelzésre váltottunk át és egy rövid kaptatón keresztül felértünk a fennsíkra. Ekkor jobbról elénk tárult a jutalom!

Őslevendulás 

   Kedvenc feleségem már reggel óta zsörtölődött,hogy mennyit kutyagoltunk már és még egy árva levendulát sem látott,pedig megígértem!

    Nos hát eljött a pillant elértük az Őslevendulást,mely az Apáti-hegy déli oldalán terül el. 

  

      A terület kedvező mediterrán hatású éghajlatának köszönhetően az 1920-as években telepítettek levendulát,az ültetvény a 40-es évekre  száz hektáros ültetvénnyé fejlődött.A többes hasznosítás érdekében gyümölcsfákat(mandula) ültetettek a bokrok közé. A szocializmus éveiben ezeket az ültetvényeket megsemmisítették és szőlőt telepítettek a levendula bokrok helyére, a megmaradt csekély területen pedig megindult az erdősödés.A kilencvenes évektől a Nemzeti Park megkezdte a cserjék,bokrok visszaszorítását,így lassan visszatért eredeti pompájába a levendulás. Sőt helyi manufaktúrákkal együtt működve,több helyen új ültetvényeket telepítettek,mára a növény visszakapta eredeti hírét,egyre népszerűbb lesz ,egyre több területen használják fel nálunk is a szépségipartól a gyógyszer gyártásig . Sőt újabban teát,kávét fagylaltot stb is készítenek belőle.

Séta a levendulák közt

    A levendulás híre lassan vetekszik már az Apátságéval,egyre többen ezért keresik fel a Tihanyt.A kirándulók csoportosan keresik,kutatják a levendulást,folyamatosan kérdezgetve hol van? Sokan tűsarkúban,nagy estélyiben vágnak neki felfedezni a levendulást,persze köszönni ,kivéve nagyon keveseket,elfelejtenek.

Egy idősebb példány

    No mi is betértünk az Őslevendulásba,amerre a szem ellát mindenhol a lila tónus uralkodik.Gyönyörű és megkapó látvány. Kedvesem is kigyönyörködte és kifényképezte magát kedvére,majd visszatértünk az elhagyott ösvényre és elballagtunk az Apáti-hegyi kilátóponthoz,ahonnét a legjobban lehet rálátni a Külső-tóra.

Panoráma az Apáti-hegyi kilátópontról

     A Külső-tó az egykori vulkán főkráterében keletkezett. Az élővilágban gazdag sekély tavat az 1800-as években lecsapolták,vízét a Balatonba engedték és kaszálókat alakítottak ki .Aztán a múlt század 70-es éveiben az akkori Term.Véd.Hatóság lezáratta a levezető csatornákat és megkezdte a tó regenerálását. Napjainkra vissza nyerte egykori szerepét,gazdag növény és állatfaj telepedett meg ,nem egy ritka ,védett faj is megtalálható a területén.

ld.mint fenn

    Jó pár kép elkészítése után tovább folytattuk utunk és elkezdtünk ereszkedni a Külső-tó szintjére(116m).A néhol meredeken lejtő és sziklás ösvényen hamarosan elértük a kereszteződést,ahol a  jelzésbe torkollott az eddigi utunk,úgyhogy innét ezen folytattuk a túrát.

    Előbb azonban tettünk egy rövid (400m-es)kitérőt az Őslevendulás első  végébe,ahol a fentebb tapasztaltabbnál sűrűbb és egészségesebb mező fogadott bennünket.

Boldogság

Panoráma a levendulásban

   Újabb örömködés után vissza tértünk a kereszteződéshez,ahonnét először  a Külső tó déli nádasai mellett haladtunk,majd mindkét oldalról szőlők közt.

Élet a vadbodzán

    Nos ezen a szakaszon találkoztunk rengeteg kirándulóval,kik a levendulást keresték.Ki kocsival,ki motorral,ki csordában. Szörnyű volt a látvány.  Turistát csak elvétve lehetett felfedezni köztük.

Irány a levendulás,tömegével...

Hagyományos(gyalog)tőkék közt

     A Belső-tó ÉNy-i sarkánál aztán jelzésünk elérte újból a T tanösvényt.Itt északnak fordultunk és először szőlők közt haladtunk szintben,majd kapaszkodásba váltott az ösvény a Kis-erdő tető és a Szélmarta-sziklák felé. Ez egy nem túl hosszú,de izmos emelkedő volt,néhol már a fülünkön is vettük az oxigént.

Elegem volt

      A már megszokott szikla képződmények mellett haladva értük el a 204 m-es magasságot. Nem jártunk még a Szélmarta-szikláknál,lebilincselő,látványos hely.

A c"csúcson"

     A gejzírit kúpoktól leereszkedtünk a 71-es főút felé tartó bekötőútra,ahol a nagy forgalom miatt nehézkesen jutottunk át. Ezen a ponton elhagyott bennünket a  és a település felé vette az irányt.

A Szélmarta szikláknál

     Mi tovább haladtunk K felé a T jelzésen és elkezdtünk kapaszkodni a Óvár gerinc oldalában. Nemsokára utunk a   jelzésbe torkollott ,és jó darabig együtt haladt.

     Az Óvár gerinc(hegy) a félsziget keleti felén húzódik,tetején fut végig a vaskori földvár sáncainak maradványa.  A gerincen elértünk egy kilátópontot ahonnét talán a mai nap legszélesebb panorámája tárult elénk. Alattunk feküdt az egész Tihanyi-félsziget falustól ,Apátságostúl,Tavaktól és a nyugati oldal tanúhegyeistől,melyek mögött a Balaton haragos zöld vize tükröződött. A látóhatárt Badacsony sziluettje zárta le.  

     

Panoráma az Óvár gerincéről

     Jobbról a Füredi-öböl és Füred nagyvárosi látképe fogadott.

A Füredi-öböl

       Elérve a csúcsot meredek,sok helyen lépcsővel segített ereszkedésbe kezdtünk,jó fél km-es ereszkedés után elértük a bazalttufa sziklákba vájt barátlakásokat,melyeket bazilita szerzetesek készítettek és laktak. A szerzetesek I.András királyunk feleségével érkeztek a Kijevi Nagyfejedelemségből. Több barlang beomlott,mára három csoport maradt fenn a valamikori nagyobb számból.

Barátlakások I....

      Ezen a szakaszon már értünk utol turistákat is,kik nem csak fő látványosságokért keresik fel Tihanyt. 

..II.

    Körbenéztünk,csodálkoztunk,fényképeztünk,majd tovább ereszkedtünk a Balaton szintje felé.

     Elértük a félsziget egyetlen felszínre buggyanó  forrását a Cipriánt(Orosz-kút) ,ahonnét egy rövid lejtőn,tempós haladással elértük a Balaton mellet vezető sétányt. Szokásom szerint lemostam az útporát és kortyoltam egy jóízűt a hűs,friss forrásvízből.

Ciprián forrás

    A viharos Balcsi mellett  a térköves sétányon pillanatok alatt beértünk a Hajóállomáshoz,ahol először feltöltöttük szénhidrát készleteinket. Ettünk egy lángost,első menyasszonyom ivott egy pohár kékfrankost én egy 0/0 %-os Gösser.

Jönnek a fellegek

  Félórai pihenő után kibandukoltunk a hajóállomás pénztárába beszerezni az igazoló füzetbe a pecséteket.

A kikötőben

  A hajóállomásnál elköszöntünk a T jelzéstől,mely itt véget ér és melyen mai túránk nagy részét megtettük. 

Az Apátság viharfellegekben

     Ahogy elindultunk a centrumba vezető szerpentinen elkapott egy zápor bennünket,elő az esőkabát és nyomás tovább már nem állunk meg közel a cél,döntöttük el. Szerencsére csak egy futózápor volt,mely 10 perc alatt el is állt.

Az MTA Vendégháza

      A kikötőből a  jelzésen haladtunk ,először a már említett szerpentinen felkapaszkodtunk a nagy parkolóig,majd onnét felmentünk az Akasztó-dombi Gejzírit sziklákhoz,ahol a ami nap utolsó fényképes ellenőrző pontja volt.

Szakad (Akasztó-hegy)

    A domb tetejéről elég körülményes és nehéz megközelíteni a sziklákat,de megoldottuk a csúszós talajú köveken is.

A Gejzírit szikláknál(Igazoló kép)

ld.mint fenn

    Mire vissza másztunk a dombtetőre az eső is elállt.

  Nem maradt más hátra,mint a -on visszatérni a parkolóba és a Rendeskő utcán lesietni a Levendula Ház LátogatóKözponthoz,hol igényes,interaktív programokkal várják a környéket jobban megismerni szándékozókat.

Látogatóközpont

Még a bicaj is lila

    Mi is betértünk és kértünk a füzetünkbe egy Levendula Házas pecsétet,majd ittunk egy levendula teát és egy levendulás kávét ,majd kibattyogtunk a kocsihoz és haza indultunk,ahol várt a jutalom ami kivételesen egy jól behűtött pezsgő  volt.

Jutalom

   Fárasztó,élményekben gazdag túra napon vagyunk túl. Rengeteg információval gazdagodtunk környezetünk kialakulásáról. Szebbnél-szebb helyeken jártunk,csodás panorámákban gyönyörködhettünk. Mindezt a felkapott és nyüzsgő Tihanyban,de mégis nyugalomban ,csendben.

     Ma Tihanynak egy más,lenyűgöző arcát ismertük meg. A Balatoni Körtúrának ez a csúcspontja,szerintem még Badacsonyt is lekőrözi. Kedvenc túra helyszínünk lett,még biztos vissza térünk.

    Nehezen értem meg,hogy gazdag látnivalói ellenére miért nem érinti sem az Országos Kéktúra sem a Balatoni Kéktúra. 

 A Tihanyban készült többi felvétel:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorTihanyOrvenyesTihany?authkey=Gv1sRgCJO7m4_Iu5ORTQ

Térkép és szintrajz a szakaszról: