RP- DDK 19.TÚRA 2016.DEC.16.
MECSEKNÁDASD -KISMÓRÁGY
"Nem fáztok,ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az őszi aranyruhát"
Zelk Zoltán:Téli fák 1.vsz.
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az őszi aranyruhát"
Zelk Zoltán:Téli fák 1.vsz.
A RP-DDK mozgalmon soron következő szakaszát Álom Havának tizenhatodik napján jártuk le,amikor e mozgalom során végleg elhagytuk a Mecsek vonulatait és belekezdtünk a Geresdi-dombságon átvezető szakasz teljesítésébe.Eredeti terveink szerint Szálkáig szerettünk volna eljutni,de mint tudjuk Ember tervez,Isten végez,így , a rövid napoknak köszönhetően ,csak Kismórágyig jutottunk el ,megtéve majd 26 km-t és leküzdve 700 m szintemelkedést.Ma megérkezünk a szurdikok hazájába , a nap az útszéli keresztekről,dombok közé zárt takaros sváb falvakról és a meglepetésekről fog szólni
Az elmúlt esztendőkben már elszoktunk az ilyen hidegebb időjárástól november végén,december elején,mint amilyet mára is jósoltak az időjárás felelősök. A hőmérő higanyszála még a déli órákban is épp csak elkerülte a 0 C°-ot,az előzetes ígéretek ellenére tiszta,derült idő sem volt,csak dél környékén oszlott fel annyira a köd,hogy távolabbra is elláthassunk.Így igazi,hamisítatlan téli túrát sikerült teljesítenünk,csak a tél legfőbb kelléke a hó hiányzott,ami az utóbbi években eléggé ritkaság számba megy minálunk. Ruházatunk a múltkor kitűnően vizsgázó polár aláöltöző-síkabát kombó volt,csak a lapos maradt itthon,mert úgy gondoltam,hogy Mecseknádasdon tudunk felvenni valamilyen folyékony télikabátot,de semmi nem esett útba,így ezt a fajta bemelegítést ma tempós kezdéssel pótoltuk.
Mivel eredetileg 32 km-t terveztünk,ezért újból hajnalban keltünk,de az útviszonyok sem voltak tökéletesek,a forgalom is elég élénk volt,ráadásul Szakálynál még a "Pösti" IC-t is el kellet engednünk,így már elmúlt nyolc mire megérkeztünk Mecseknádasdra a Schloßberg Vendéglő parkolójába.Mecseknádasd a RP-DDK mozgalomnak nem igazolópontja,sőt hivatalosan a nyomvonal el is kerüli,de mivel logisztikailag a település választása a jó megoldás a mozgalom teljesítőinek zöme itt szakítja meg a bejárást. Az elmúlt időszak nagy nyomvonal változtatási őrületében az illetékes "elvtársak" igazán gondolhattak volna erre a nem elhanyagolható körülményre. Ráadásul a kiírás tesz is engedményt erre a módra. Viszont a Schloßberg igazoló pontja a DDP-nek,ezért a dobozkából benyaltunk két igazoló matricát füzeteinkbe.
 |
| Mórágy,gránittömb |
Az elmúlt esztendőkben már elszoktunk az ilyen hidegebb időjárástól november végén,december elején,mint amilyet mára is jósoltak az időjárás felelősök. A hőmérő higanyszála még a déli órákban is épp csak elkerülte a 0 C°-ot,az előzetes ígéretek ellenére tiszta,derült idő sem volt,csak dél környékén oszlott fel annyira a köd,hogy távolabbra is elláthassunk.Így igazi,hamisítatlan téli túrát sikerült teljesítenünk,csak a tél legfőbb kelléke a hó hiányzott,ami az utóbbi években eléggé ritkaság számba megy minálunk. Ruházatunk a múltkor kitűnően vizsgázó polár aláöltöző-síkabát kombó volt,csak a lapos maradt itthon,mert úgy gondoltam,hogy Mecseknádasdon tudunk felvenni valamilyen folyékony télikabátot,de semmi nem esett útba,így ezt a fajta bemelegítést ma tempós kezdéssel pótoltuk.
 |
| Mecseknádasd |
Mivel eredetileg 32 km-t terveztünk,ezért újból hajnalban keltünk,de az útviszonyok sem voltak tökéletesek,a forgalom is elég élénk volt,ráadásul Szakálynál még a "Pösti" IC-t is el kellet engednünk,így már elmúlt nyolc mire megérkeztünk Mecseknádasdra a Schloßberg Vendéglő parkolójába.Mecseknádasd a RP-DDK mozgalomnak nem igazolópontja,sőt hivatalosan a nyomvonal el is kerüli,de mivel logisztikailag a település választása a jó megoldás a mozgalom teljesítőinek zöme itt szakítja meg a bejárást. Az elmúlt időszak nagy nyomvonal változtatási őrületében az illetékes "elvtársak" igazán gondolhattak volna erre a nem elhanyagolható körülményre. Ráadásul a kiírás tesz is engedményt erre a módra. Viszont a Schloßberg igazoló pontja a DDP-nek,ezért a dobozkából benyaltunk két igazoló matricát füzeteinkbe.
Mecseknádasd a pécsváradi apátság alapítólevelében szereplő település,ami Szent István király tulajdonából került át a bencésekhez. E birtok emlékét őrzi a ma is látható Szent István kápolna,valamint a közelben található Réka vára és Skóciai Szent Margit hagyománya.A török időkben elnéptelenedik,a betolakodók kiűzését követően 1718-ban német ajkú telepesek érkeznek a Németországi Hessen tartományból,Elzász Lotaringiából és Stájerből. A II.vh-t követő kitelepítések során több mint 1000 személyt száműztek el otthonukból,ennek ellenére 2011-ben a lakosság több mint fele német nemzetiségűnek vallotta magát.
Múltkori túránkat a Kopasz-hegy megmászásával fejeztük be már koromsötétben a 6-os főút nyomvonalánál,így ma dönthettünk,vagy visszamegyünk oda a forgalmas út padkáján vagy pedig a
jelzésen a Vörös-hegy leküzdésével érjük el a RP-DDK 
jelzéseit. Ez utóbbit választottuk!
A Schloßbergtől a
sáv jelzésekkel együtt keltünk át a 6-oson ,a Nepomuki Szt.János kápolnáig,de a DDP jelzései a főút után rögtön elkanyarodnak ÉK-i irányba a Várhegy(Schloßberg) irányába. Mi a jelzéseken kanyarogtunk a faluban a Petőfi és az Alkotmány utcákon,melyek enyhén emelkedtek alattunk.
Jó ezer lépés megtétele után elhagytuk a falu utolsó házait és egy dzsindzsás részen átkeltünk egy neve sincs (legalábbis nem sikerült kinyomoznom) patakocskán,mely a közeli Öreg(Óbányai)-patak felé igyekezett . Pár lépés után a bozót kitisztult és keskeny ösvényen kezdtünk emelkedni a Vörös-hegy teteje felé. Mellettünk ennek a nevetlen patakocskának a vadregényes vízmosásos völgye futott,néhol meredek több méter magas szakadékok közt. Ebbe a keskeny erecskében most épp csak szivárgott a víz,de bővizű időszakok alatt a rengeteg oldal ág végett elég komoly víztömeg zúdulhat a falura. Jóformán mindenhonnan erek,medrek igyekeztek a mély meder irányába. A hol enyhébben,hol meredekebben kapaszkodó ösvény több ilyen erecskét,medret keresztezett,melyeken most vízmentes időszakban könnyű volt az átkelés. No de ha jön a víz,fel lehet kötni a gatyót. A Keleti- Mecsek méltóképpen búcsúzott,hozta a már megszokott lebilincselő formáját. Egy élmény volt ez a rövid szakasz.
Elérve a hegy gerincét az erdő megszűnt és egy széles kaszálóra értünk ki,melyen D-i irányba átvágva pár száz lépés elteltével elértünk egy vékony aszfaltcsíkot és a sávokat.A falutól idáig nagyjából 1,8 km-t tettünk meg mialatt majd 130 m szintet tudtunk le. A tisztásról még visszanéztünk és elköszöntünk a Mecsek ködbe burkolózó vonulataitól ,mely mély,kellemes nyomokat hagyott bennünk és üdvözöltük a Geresdi-dombság emelkedőit,völgyeit.
A Geresdi-dombság a Mecsektől kelet,dél-keleti irányban terül el mintegy 250 négyzetkilométeren.Keletről a Duna,észak és dél felől pedig Lajvér- illetve a Karasica- patak határolja,a Mecsektől a Rák-patak völgye választja el.A dombság főbb települései Ófalu, Bátaapáti ,Mórágy ,Feked és a dombság nevét adó Geresdlak.A dombság alapkőzetét karbon kori gránit és kristályos palák képezik. A tájegységre homokkőből álló alacsony hegységek és völgyekkel tagolt dombsorok jellemzőek,legmagasabb pontja -321tfsz-Kisgeresd határában található . A Geresdi-domságot 95 km hosszúságú turistaúton járhatjuk be, érinti a RP-DDK és a DDP útvonala is.
Elérve a Vörös-hegy gerincét a jelzések befejezték pályafutásuk és innét DK-i irányba haladtunk a -ok mentén,melyek egy keskeny aszfaltcsíkon ,az Aranyföldek óriási parcellái közt váltogatták egymást. Elhaladtunk két magasfeszültségű vezeték alatt,melyek az ismerős óriások testvéreinek a vállán futottak a céljuk felé. Valamivel több mint fél kilométer tempós haladás után elértük a Geresdi-dombság óriási erdejét,melyben túránk következő,jelentős szakaszát fogjuk lejárni.
Az erdőhöz egy sorompónál és kicsiny őrbódénál érkeztünk meg,ahol több papírfecni is öles betűkkel hirdette,hogy az előző napokban vadászat folyt a területen és a belépés tilos. Ezzel nagy szerencsénk volt! Szép szálas tölgyesbe érkeztünk meg,ahol egy szórt murvás-bazaltos keskeny úton ereszkedtünk tovább. Mire belemelegedtünk volna a trappolásba már el is értük mai túránk első igazolópontjának szélső házait a Gradwol-keresztnél.
Apátvarasdtelep(Vadászcsárda/Jägercsárda) piciny üdülőtelep az erdő mélyén, Apátvarasdhoz tartozik és jellemzően csak nyáron lakják a szép,erdei környezetben lévő felújított házakat. Apátvarasd mellett ,az Arany-hegyen római út vezetett. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a falu alapításától,ami biztos,hogy a török uralom alatt elnéptelenedett és csak a hódítók kiűzését követően az 1700-as évek elején népesedett újra .Ekkor sváb telepesek leheltek életet az elhagyott faluba.A majd színtiszta német ajkú falu lakóinak nagy részét a II.vh-t követően kitelepítették. Ekkortól csökkent a lélekszám és a faluhoz tartozó Apátvarasdtelep is halálra lett ítélve. A múlt század végére teljesen elnéptelenedett a külterület ,majd élelmes emberek felvásárolták és kicsínosították az egykori házakat. A telep Vadászcsárda (Jägercsárda) néven is ismert,a névadó felújított parasztház autentikusan felújított épületében vendégházat alakítottak ki. A településrészre bevezető út mellett található a Műemléki védelem alatt álló ,1882-ben állított Gradwol-kereszt,melyet 1996-ban újítottak fel.
Apátvarasdtelep üdülőtelep szépen felújított,ápolt ingatlanai közt andalogtunk és fényképeztünk.A házak a renoválást követően is megőrizték eredeti svábos stílúsukat,köszönhetően az új gazdák hagyománytiszteletének. Így érkeztünk meg a Vadászcsárdához(Jägercsárda)amelynek a kerítésén található a mozgalom pecsétje. A dobozkában volt még bőven régi típusú nyalóka is,így ebből is került igazolófüzeteinkbe egy-egy darab
Az igazolást követően tartva eddigi irányunk egy villanyvezeték mellett,mely a telepet látja el árammal,haladtunk egy megfagyott ,mezőgazdasági gépek által méretes gödrökkel "felszántott" földúton.Az út és a villanypászta egy széles nyiladékon ,erdő közt fut nyílegyenesen ,a cél végeláthatatlan. Itt rendhagyó módon jelzéseink a villanypóznákra voltak felfestve jó két és fél méter magasságba,így a nyári vegetációs időszakban is jól láthatóak. Ezen a nyílegyenes unalmas szakaszon kedvesemnek a Gemini örök becsű slágere ugrott be,így azt harsogva,dúdolva törtettünk előre. A fagyott úton,befagyott tócsák közti evickélés eléggé lelassított bennünket,így ezt a majd másfél km-es etapot a szokásosnál hosszabb idő alatt tudtuk teljesíteni.
Elérve végre a kereszteződést ahol útvonalunk K-nek kanyarodott,megszabadultunk a kellemetlen útviszonyoktól és sokkal jobb körülmények közt haladtunk tovább a Tűzkő-hegy oldalában. A következő két és fél km-t hangulatos ,szálas erdőben tettük meg,a széles út végig hullámzott alattunk,így folyamatosan fönek vagy lenek vándoroltunk.
Jó fél óra múlva jelzéseink egy kereszteződésbe értek,ahol elértük a Baranyai Zöldtúra
jelzéseit ,melyek délnek Erdősmecske,míg északnak Ófalu irányába tartottak. A kereszteződésben hatalmas ezüsthársak alatt egy pihenő valamint a hatalmas Hesz-kereszt és annak a tövében egy kis fakereszt látható.
A Hesz -kereszt Feked fölött található,a keresztet a felirata alapján 1857-ben állíttatta Anton Hesz. A kőkereszt mellett egy pici fakereszt áll,mely a szájhagyomány szerint orvvadászok által lelőtt erdésznek állít emléket.
A pihenőnél kicsit kifújtuk magunkat,frissítettünk, ettünk egy csúcsédességet,mely az Adventi időszakhoz méltóan ma salonzukker volt. Fényképezés után újból begyújtottuk a rakétákat és tovább álltunk.Pár lépés megtételét követően egy Y elágazásban elköszöntünk a sávoktól és mi az Y jobb szárnyán haladtunk tovább a jelek mentén.
Innét továbbra is egy széles nyiladékon,erdei szekérúton haladtunk a szálas Ófalusi-alapítvány erdőben,melyben a koros tölgyek,gyertyánok,hársak váltották egymást. Ezen a szakaszon éltük át eddigi vándorlásaink legmeghatóbb vadas élményét. Megálltunk egy rövid technikai szünetre és eközben tőlünk 25-30 méterre egy óriási szarvascsorda keresztezte útvonalunk. Mivel voltak vagy hetven-nyolcvanan ,így kedvesemnek bőven volt előkapni fotómasináját és készíteni pár képet a fenséges vadakról. Érdekes,hogy csoportokban keltek át az ösvényen és minden csoport előtt jött egy felderítő bika,ki komótosan megállt az ösvény közepén ,körül nézett ,várt egy keveset és átvezényelte a falkáját,majd ő is tovább állt. Ez a vonulás jó pár percig tartott,fenséges élmény volt. Talán az előző napok hajtóvadászatai űzték el addigi helyükről őket. Ki tudja?
A "kaland" után nemsokára elértük a volt "Nyolchárs pihenő" megmaradt emlékeit .majd folytattuk a vándorlást mígnem megláttuk a Héthárs erdei pihenő jellegzetes házacskáit. A hangulatos pihenőtől indul a
jelzés, melyen rövid séta alatt érhetjük el a mélyben rejtőző Tőkés-kút foglalatát. Mi most ezt a kitérőt,köszönettel kihagytuk mivel még sok volt hátra mai napunkból.
Az erdei pihenő után a jelzések pár lépés múlva egy az erdőben kanyargó keskeny aszfaltcsíkra tértek és ÉK-i irányban folytatódtak tovább. Itt továbbra is hullámvasútazva haladtunk ,az erdő fáit lassan koros szálbükkök váltották,néhány tisztásról szép kilátás tárult volna elénk ha nincs köd. Az aszfalt tempós haladásra késztetett ,ezért felvezetőm magasabb fokozatba kapcsolva diktálta a tempót és jó másfél km. megtételét követően megérkeztünk a Harsányi-kereszthez,ahol a sávok(Feked és Ófalu felé tartanak) újból keresztezték útvonalunk.
A Harsányi keresztet vitéz Harsányi János és neje Schmidt Gertúd állíttatta 1932-ben. Egy vaddisznóhajtás alkalmával Harsányi szerencsés kimenetelű balesetet okozott,ezért hálából emeltette feleségével Isten dicsőségére és véglegesen felhagyott kedvenc hobbijával a vadászattal.
Rövid körbenézés,fotózás után folytattuk a hullámzást eddigi irányunkba,jobbról erdő,balról kaszálók,rétek közt. Érdekes,hogy a sok hársnak köszönhetően több méhészet mellett vitt el az utunk, már egész a Vadászcsárdától,de ezen a szakaszon különösen közel voltak ezek az adott esetben veszélyes ,de rendkívül hasznos, szorgos állatkák. A csípésükre érzékenyek vigyenek magukkal bőségesen Calcium tablettát!
Erdők,.szántók ,bokrosok váltogatták egymást,közben egy "határsorompónál" átkeltünk Baranya és Tolna határán.mely jó fotótémával is szolgált. Innét már az út összetétele is megváltozott a talajt löszös,agyagos szerkezet váltotta.Továbbra is hullámoztunk az Ökörfő erdei,szántói közt,egy gerincnél, elértünk egy újabb jelzést,mely a Turista-forrás vadregényes foglalatához ereszkedik le. Most ennek a felkeresését is kihagytuk,legalább lesz indok visszatérni.
Innét inkább már szánók közt vezetett a túra útvonala,elérve egy gerincet ,az Iskola-földek közt kanyargó földúton elkészítettük a mai nap első és egyetlen videóját. Ekkor futottunk össze egy környékbeli,mogorva természetjáróvak,ki Tolna útjait járja szorgalmasan.
A videózást követően elérte az agyagos földút a csúcspontját és egy vadregényes mélyútban elkezdett ereszkedni mai túránk első lakott települése felé.A mélyútban favágók értek utol bennünket különböző járművekkel,kik elől illedelmesen félre álltunk,de még köszönésünket sem viszonozták,nemhogy megköszönték volna előzékenységünket. Nem a legjobb benyomást tették ránk ezek a találkozások a környékbeliekről....
A sáros,agyagos mélyút egyszer csak megszűnt és hatalmas dombok közt elértük Bátaapáti első löszfalba vájt pincéit,majd az első házakat. A RP-DDK nyomvonala nem érinti Bátapátit ,a falu első házainál a jelzések DK-nek fordulnak,de mivel a település igazolópontja is a mozgalomnak ezért a 
jelzésen pár száz méteres kitérőt kell tenni a falu központjáig,hogy beüthessük a pecsétet. Nem is baj,mert így legalább megismerhetjük ezt az Isten háta mögötti települést is.
Bátaapáti első írásos említését 1267-ből olvashatjuk Apathy alakban,ez időben a bátai bencés apátság birtoka volt.A török dúlás idején a falu elnéptelenedett és csak az 1700-as évek közepén érkeznek a területre evangélikus német telepesek. Ugyancsak a XVIII.sz. második felétől kerül a környék és a falu az Apponyi Család birtokába,kik fejlett szőlő és bortermelő kultúrát indítanak el a faluban. Ekkor épül a ma is látható,felújított Apponyi Kúria klasszicista épülete és a hatalmas présház pincerendszerrel. Ez utóbbit ma is eredeti funkciójának megfelelően működteti jelenlegi tulajdonosa. A II.vh.-t követő esztelen kitelepítések során a falu jelentős részét deportálják és az elüldözöttek helyére Felvidékről telepítenek ide ugyancsak hányatott sorsú embereket. A dombok közé zárt zsáktelepülés a szocialista rendszerben vegetált, sorvadásnak indult. Ennek vetett véget a 2005. július 10.-i népszavazás,melynek során a lakosság igent mondott a radioaktív Hulladéktemetőre,melyet a mórágyi gránit formációban alakítottak ki. A lerakótelep befogadásának ellensúlyozásaként a Paksi Atomerőmű jelentős anyagi támogatásban részesítette a falut,mely újra virágzásnak indult.
Soha nem jártunk még ebben a faluban ,előzőleg nem tudtuk mit várhatunk tőle. Aztán nagyon kellemesen csalódtunk,mert takaros,karbantartott porták közt haladtunk,melyek viszonylagos jólétet sugalltak.E jólét alapja bizonyosan a sváb felfogásban és a közelmúltban ide települt radioaktív lerakó hathatós anyagi segítségében keresendő. A faluban a Hutai-patak folyása mellett ereszkedtünk le a központig,közben érintettük a római katolikus ,piciny kápolnát és az Apponyi-kúria szépen felújított épületét,melyben turista szállás is működik.
A település központját a buszfordulónál értük el,ahol az önkormányzat és iskola is található. A "Hivatal" előtti információs táblán kapott helyet a mozgalom igazolópontja is,először ennek a feladatunknak tettünk eleget.majd az ugyancsak a "Hivatal" falán lévő fényújságnál leellenőriztük a Gamma -dózis szintjét és megnyugodva konstatáltuk azt.
Egy rövid főhajtás erejéig elsétáltunk a Turulos Hősi Emlékműhöz és a központot uraló hatalmas evangélikus templomig. Délidő lévén gondoltuk dobunk valamit a lovaknak és iszunk egy melegítő italt,de nem találtunk nyítva tartó egységet,így maradt a hazulról hozott elemózsia,melyet a jéghideg buszváróban fogyasztottunk el dideregve. A kiírás szerint ekkor -1,9 C° volt a faluban.
A frissítés után nem maradt más hátra,hogy a jelzések mentén vissza száguldjunk a falu végéhez és rákanyarodjunk a jelzésű útvonalunkra.
A keskeny kőzúzalékos erdészeti út pár lépést követően átkelt a Huta-patak hídján és komor ,meredek domboldalak közt folytatódott a hideg és sötét völgyben.Pár száz lépést követően az út elkezdett emelkedni és egyre gorombábban kapaszkodott a hangulatos vízfolyások,szurdikok és dombfalak közt. Szuszogva értünk fel egy nyeregbe ahol az ott lévő útkereszteződésben jobbra kivált a
jelzés,hogy a környék emelkedőit megmássza,mi pedig D-i irányba szép bükkösben szúrós csodabogyó bokrok közt leereszkedtünk egy hangulatos völgybe,ahol folyamatosan változtatva irányunk haladtunk ,hullámvasútaztunk tovább.
Erdei ösvényen értünk le egy újabb kőzúzalékos erdei úthoz,az Éva-völgy talpába. Itt indul elég hosszú vándorlásába jelzés az Anikó forrás vadregényes környezetéhez. Itt értük el a közelben eredő Mórágy-patakot és innét a rendkívül hangulatos,vadregényes patak völgyében haladtunk tovább. Az egésznek olyan feelingje volt ,mint legutóbbi barangolásunk során a Mecsekben. Kellemes szép ,felfedezésre váró táj ez. Ebben a hangulatos ,romantikus völgyben percek alatt elértük a Henrik forrás foglalatát.
A közepes vízhozamú Henrik-forrás a mórágyi gránittömb rétegvize,először 1968-ban foglalták. Az erdészet a forrást 1979-ben felújította ,ekkor helyezték el a fehér márványtáblát is a tölgyfa szimbólummal. 2009-ben a Mecsekérc ZRT az elismert forrásépítőt,Baumann Józsefet bízta meg a foglalat újbóli felújításával.
A forrásnál következett a szokásos és kötelező forrás-procedúra majd az "irány Darány" jelszó alapján tovább álltunk és meg sem álltunk kereszteződésig ahol a Magyar Zarándokút
jelzései és Mórágyról Véméndre tartó 
-ok érték el útvonalunkat.
No ebben a kereszteződésben a mozgalomnak egy újabb érdekes kérdése merül fel. Ha a-on megyünk Mórágyra a távolság cca 1 km jóformán nulla szinttel,viszont ha a hivatalos -ot válasszuk a távolság pont duplája,míg felfele 107 m szintet kell leküzdeni,míg lefele 121 m ereszkedünk. Mindezt elég fickós körülmények közt.A költői kérdés,hogy ez a tény vajh' hány embert késztet "Kispistázásra"? Erre a választ csak a Jóisten tudja. Mindenesetre mi természetesen a hivatalos útvonalat választottuk.
A fonódó és jelzéseken haladtunk pár métert délnek ,mikor a RP-DDK útvonala balra DK-i irányba kitért egy bokros ösvényen,ami nehezen vehető észre,nem árt a figyelem.Az ösvény rögtön meredek emelkedésbe kezd a mórágyi masszívum oldalában Zihálva lépkedtünk egyre feljebb a fiatalos,bokros erdőben. Mikor már azt hittük,hogy megadja magát a domb irányt váltottunk és balra egy még meredekebb emelkedő tornyosult előttünk. Itt a vegyes erdőt egy hangulatos fenyves váltotta,de kinek volt erre energiája figyelni. Igaz,hogy ezek az emelkedők nem tartanak hosszan,mindössze pár száz lépésnyiek,de a meredekségük mindent visz.
Jól kipilledve értük el a domb gerincét egy csemetekert kerítése mellett,ahol újabb irányváltást követően hullámvasútazás következett. Előtte azonban a "csúcson" kifújtuk magunkat,jött egy csúcsenergiaszelet bedobása. A pihit követően hangulatos erdőben hullámoztunk egy keveset a gerincen,majd meredek ereszkedésbe kezdtünk a löszfalba mart mélyúton a Szúnyog-völgy irányába,ahol már Mórágy első házai,pincéi találhatóak.
A faluba egy romantikus környezetben található turistaháznál és nyári tábornál értünk be,innét átsétáltunk a település határában a gránittömbben látható védett geológiai feltáráshoz,hol egykoron bánya is üzemelt. Nézelődtünk az elhagyott,gondozatlan gödörnél,majd tovább álltunk,lencsevégre kaptuk a dombba épült Földrengésjelző Állomás vasajtaját és máris elértük a falut lakott részét.
Mórágy több mint hatezer éves történeti múltra tekint vissza. Ezt annak a természeti adottságának köszönheti,hogy a határában emelkedik a felszín fölé egy gránittömb. A Tűzkő-domb még napjainkban is számos titkot rejt az archeológusok számára.A legkorábbi leletek az Újkőkorszakból kerültek elő a környéken.A falu oklevelekben először 1267-ben jelenik meg,ekkor Mórágy Királyi Erdőként említik. A Mohácsi vészt követően a lakosság elpusztul vagy elmenekül és csak az 1720-as években érkeznek német ajkú új telepesek Hessenből és Rajna-Pfalzból. Ők teremtik meg a helyi mezőgazdaság ,bányászat és kézművesség alapjait. A megélhetési források apadásával a lakosság egy része az 1900-as évek elején elvándorol Európa fejlettebb régióiba. A II.vh. utáni kitelepítési hullám a falut sem kerülte el,ekkor a megmaradt német nemzetiség nagy részét deportálták. Helyükre felvidéki magyarokat és székelyeket telepítettek. A szocializmus éveiben sorvadásnak indult falut azonban lakóinak összefogása nem engedte tovább pusztulni és máig tartó lassú fejlődés kezdődött.
A Mórágyi-patak folyását követve haladtunk a falu gondozott,szép házai közt. Mórágy meglepett,nem ismertük,nem is gondoltuk,hogy ezek a szép dombok közé zárt faluk ilyen szépek tudnak lenni. Lépten-nyomon tetten érhető a sváb gondolkodás,pedánsság,mely a falu más nemzetiségű lakóira is átragadt. Le a kalappal!
Több tíz, téglából épített "Sóhajok hídjára" hajazó átkelő mellett haladtunk el,melyeken keresztül juthatnak el gazdáik a házukhoz,otthonukhoz. Hipp-hopp és máris elértük az egykori malomban kialakított Helytörténeti Gyűjtemény épületét,majd a piciny róm.kat.templom következett és máris megérkeztünk a falu központjának számító buszfordulóhoz.
Itt egy hatalmas gránittömbből kifaragott ismertető oszlop látható és itt található a Patak "Csárda" mely egyben a mozgalom következő igazoló pontja is.Negyed három környékén értünk a falu "szellemi központjába",ahol a helyi erő a kora délutáni időpont ellenére már bőszen képviseltette magát.
A stempli a kocsmán belül található,így mindenképpen be kell térni a becsületsüllyesztőbe annak,ki pecsételni szeretne.Igazolás után kértünk két 0/0 %-os Sopronit és leültünk kicsit a belső teremben átmelegedni és megbeszélni a túra további folytatását.
Szálkáig még 9,5 km volt hátra 300 m szintemelkedéssel,ami testvérek közt is több mint 2 óra. Már elmúlt fél három mire megittuk söreink,átmelegedtünk egy kicsit. Osztottunk,szoroztunk és úgy döntöttünk,hogy mivel a rövid nappalok végett megint sötétben (lett volna öt mire elérjük Szálkát) botorkáltunk volna be a célba ezért csak Kismórágyig megyünk ma és a fennmaradó 6 km-t majd a következő etaphoz csapjuk,amikor terveink szerint elérünk Szekszárdra. Ez bő 30 kilcsis túra lesz,így ennek a teljesítését február végére-március elejére halasszuk amikor már hosszabbak a nappalok.
Mivel lerövidítettük a napot,kicsit még dumcsiztunk mielőtt tovább álltunk volna. Aztán háromnegyed felé szedtük a cók-mókunk és visszatértünk jelzésű útvonalunkra. Egy darabig még velünk tartottak a és jelzések,melyek Mórágy Világháborús Emlékművénél búcsúztak el végleg. A Hősi Emlékműnél egy rövid főhajtás erejéig tisztelegtünk ,majd előbb betonos,majd földes mélyútban meredek emelkedésbe kezdtünk Mórágy szőlői,gyümölcsösei felé.
Hosszú,de laposan emelkedő szekérúton értük el az első löszfalva vájt pincéket,melyek közt volt elhagyott,enyészetnek induló,de szépen felújított karbantartott is. A pincesort elhagyva folytatódott a laposan emelkedő mélyút,pár száz lépés múlva felértünk a Pince-hegy gerincére ahol az út háromfelé ágazott.Itt eredetileg a -ok a jobb oldali mélyútban vezettek volna,de ezt az utat már annyira vissza vette a természet,hogy járhatatlan. Ezét a mélyút bal oldalán vezetett egy ösvény egy szántó mellett. Igen ám,de ennek a szántónak a gazdája beszántotta egészen a gyepüig a földet,így út one.
Így vagy a szántó és a dzindzsa közti pár centin mégy,vagy a átvágsz toronyiránt a földön. Most ez a megoldás volt egyszerűbb, a sarjadó vetéseken trappoltunk tovább,de ha növekedésnek indul a bevetett növény ez már nem megoldható,ugyanakkor a szélén is bajos a haladás. Jelek persze sehol,csak a távolban,de ez vegetációsa időszakban bajosan látható. Ezért éles elmék a dzsindszás bokraira,csihatagaira mindent használtak a jelzésre. Volt ott csehszlovák sötétkék mackónadrág,bilikék alsógatyesz, pille,reklámtatyó,kék müa szalagok. Káosz a köbön...
Miután átértünk a szántó végét és újra normalizálódtak a jelzések,ösvényünk egy fiatalos akácosban ereszkedett ÉNy-i irányba. Pár száz méter után ez a fiatalos gyérült majd meg is szűnt és egy elég kopottas szekérúton ereszkedtünk egy legelőn . Közben elhaladtunk több felhagyott kőbánya mellett,tekintetünket az előttünk magasodó domb látványa kötötte le. Ez a domb az újratervezést követően következő túránk útvonalába fog esni.
Az elhagyott bányaudvarok remek fotótémával szolgáltak kedvesemnek, így észre sem vettük és egy nevetlen patakot értünk el ,megérkeztünk a völgy legmélyebb pontjára.A bányagödröknél egy újabb klasszikus ugrott be kedvenc túratársamnak,melyet jó ideig dúdolgattunk. Miután átkeltünk a patakon pár lépéssel elértük az egykori mórágyi vasútállomás pusztulófélben lévő épületeit.
A Dombóvár-Bátaszék vasútvonal a MÁV 50-es számú nem villamosított vonala,melyet 1873-ban adtak át a forgalomnak.Ekkor a mőcsényi domb akadályát két óriási kanyarral küzdötték le,majd az 1910-es évek elején megépítették a domb alatta 607 m. hosszú alagutat.A vonalon korábban helyi személyvonatok és a Dunántúlról Kecskemétre,Szegedre tartó gyorsvonatok egyaránt közlekedtek,de napjainkban csak napi 4 pár helyi személyvonat jár rajta.
Átkelve a síneken készítettünk pár igazoló fotót,hogy itt szakítottuk meg a túránk,majd átkeltünk a térség fontos vízgyűjtőjének a Lajvér-pataknak a hídján . A patak következő túránk alkalmával kap fontos szerepet.
A hídtól pár lépéssel elértük a Bátaszék és Bonyhád közt futó műút keskeny aszfaltcsíkját,ahol véget ért mai túránk. Kismórágy irányába kanyarodtunk,de a busz érkezéséig még több mint 40 perc volt,így újból stoppolásra adtam a fejem. Ma nem az első autó,hanem a második állt meg(újból szerencsénk volt),mely egész Bonyhádig repített bennünk. A városban a központban szálltunk ki és még egy rövid városnézés és egy jó finom olasz Coffee is belefért. Ezután megkerestük a buszpályaudvart,honnét öt perc várakozás után indult az első járat Mecseknádasd felé.
Szokásainktól eltérően most előbb pótoltuk az elvesztett energia és folyadékveszteségeinket a Schloßbergben. Amíg vártunk ételeinkre,italainkra összegeztük a mai napi túrát. Sajnos a rövid nappalok végett a kiszemelt távolságot nem sikerült teljesítenünk,így kényszerűségből meg kellett szakítanunk a túrát 26 km megtételét követően. Ezen a szakaszon felfelé 700m,míg lefelé 760 m szintkülönbséget teljesítettünk,néhol komoly középhegységekre jellemző meredekséggel.Ma számunkra teljesen ismeretlen terepen túráztunk és előzetesen ettől az etaptól középszerűséget vártunk. Nagy örömünkre azonban kellemesen csalódtunk,szép vadregényes és romantikus erdőkben szurdikokban jártunk. Az útba eső német nemzetiségű falvak teljesen elvarázsoltak rendezettségükkel,fejlettségükkel.Úgyhogy kiváló túranapon vagyunk túl.
Közben elfogytak ételeink,italaink és nem maradt más hátra kocsiba pattanni és hazafelé tekerni a kormányt,ahol már várt a mai nap jutalma egy üveg száraz Cserszegi Fűszeres.
Most az év végi ünnepek és a rövidebb nappalok végett egy kisebb szünet következik a túranaptárunkba és ezúttal kívánunk minden kedves olvasónknak,túratársunknak Meghitt,Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!
Több kép a mai napról: https://goo.gl/photos/5g1iFgvzMsw1jRLk6
Videók: Bátaapáti fölött az Iskola-földeken
Összegzés
Térkép és szintrajz:
Múltkori túránkat a Kopasz-hegy megmászásával fejeztük be már koromsötétben a 6-os főút nyomvonalánál,így ma dönthettünk,vagy visszamegyünk oda a forgalmas út padkáján vagy pedig a
jelzésen a Vörös-hegy leküzdésével érjük el a RP-DDK 
jelzéseit. Ez utóbbit választottuk! |
| A névadó szobra a kápolnában |
A Schloßbergtől a
sáv jelzésekkel együtt keltünk át a 6-oson ,a Nepomuki Szt.János kápolnáig,de a DDP jelzései a főút után rögtön elkanyarodnak ÉK-i irányba a Várhegy(Schloßberg) irányába. Mi a jelzéseken kanyarogtunk a faluban a Petőfi és az Alkotmány utcákon,melyek enyhén emelkedtek alattunk. |
| Átkelés egy nevetlen patakon a falu határában |
Jó ezer lépés megtétele után elhagytuk a falu utolsó házait és egy dzsindzsás részen átkeltünk egy neve sincs (legalábbis nem sikerült kinyomoznom) patakocskán,mely a közeli Öreg(Óbányai)-patak felé igyekezett . Pár lépés után a bozót kitisztult és keskeny ösvényen kezdtünk emelkedni a Vörös-hegy teteje felé. Mellettünk ennek a nevetlen patakocskának a vadregényes vízmosásos völgye futott,néhol meredek több méter magas szakadékok közt. Ebbe a keskeny erecskében most épp csak szivárgott a víz,de bővizű időszakok alatt a rengeteg oldal ág végett elég komoly víztömeg zúdulhat a falura. Jóformán mindenhonnan erek,medrek igyekeztek a mély meder irányába. A hol enyhébben,hol meredekebben kapaszkodó ösvény több ilyen erecskét,medret keresztezett,melyeken most vízmentes időszakban könnyű volt az átkelés. No de ha jön a víz,fel lehet kötni a gatyót. A Keleti- Mecsek méltóképpen búcsúzott,hozta a már megszokott lebilincselő formáját. Egy élmény volt ez a rövid szakasz.
 |
| Vízmosások közt |
Elérve a hegy gerincét az erdő megszűnt és egy széles kaszálóra értünk ki,melyen D-i irányba átvágva pár száz lépés elteltével elértünk egy vékony aszfaltcsíkot és a
sávokat.A falutól idáig nagyjából 1,8 km-t tettünk meg mialatt majd 130 m szintet tudtunk le. A tisztásról még visszanéztünk és elköszöntünk a Mecsek ködbe burkolózó vonulataitól ,mely mély,kellemes nyomokat hagyott bennünk és üdvözöltük a Geresdi-dombság emelkedőit,völgyeit. |
| A Vörös-hegy gerincén |
A Geresdi-dombság a Mecsektől kelet,dél-keleti irányban terül el mintegy 250 négyzetkilométeren.Keletről a Duna,észak és dél felől pedig Lajvér- illetve a Karasica- patak határolja,a Mecsektől a Rák-patak völgye választja el.A dombság főbb települései Ófalu, Bátaapáti ,Mórágy ,Feked és a dombság nevét adó Geresdlak.A dombság alapkőzetét karbon kori gránit és kristályos palák képezik. A tájegységre homokkőből álló alacsony hegységek és völgyekkel tagolt dombsorok jellemzőek,legmagasabb pontja -321tfsz-Kisgeresd határában található . A Geresdi-domságot 95 km hosszúságú turistaúton járhatjuk be, érinti a RP-DDK és a DDP útvonala is.
Elérve a Vörös-hegy gerincét a
jelzések befejezték pályafutásuk és innét DK-i irányba haladtunk a -ok mentén,melyek egy keskeny aszfaltcsíkon ,az Aranyföldek óriási parcellái közt váltogatták egymást. Elhaladtunk két magasfeszültségű vezeték alatt,melyek az ismerős óriások testvéreinek a vállán futottak a céljuk felé. Valamivel több mint fél kilométer tempós haladás után elértük a Geresdi-dombság óriási erdejét,melyben túránk következő,jelentős szakaszát fogjuk lejárni. |
| Óriások közt-alatt |
Az erdőhöz egy sorompónál és kicsiny őrbódénál érkeztünk meg,ahol több papírfecni is öles betűkkel hirdette,hogy az előző napokban vadászat folyt a területen és a belépés tilos. Ezzel nagy szerencsénk volt! Szép szálas tölgyesbe érkeztünk meg,ahol egy szórt murvás-bazaltos keskeny úton ereszkedtünk tovább. Mire belemelegedtünk volna a trappolásba már el is értük mai túránk első igazolópontjának szélső házait a Gradwol-keresztnél.
 |
| Gradwol -kereszt Vadászcsárda határában |
Apátvarasdtelep(Vadászcsárda/Jägercsárda) piciny üdülőtelep az erdő mélyén, Apátvarasdhoz tartozik és jellemzően csak nyáron lakják a szép,erdei környezetben lévő felújított házakat. Apátvarasd mellett ,az Arany-hegyen római út vezetett. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a falu alapításától,ami biztos,hogy a török uralom alatt elnéptelenedett és csak a hódítók kiűzését követően az 1700-as évek elején népesedett újra .Ekkor sváb telepesek leheltek életet az elhagyott faluba.A majd színtiszta német ajkú falu lakóinak nagy részét a II.vh-t követően kitelepítették. Ekkortól csökkent a lélekszám és a faluhoz tartozó Apátvarasdtelep is halálra lett ítélve. A múlt század végére teljesen elnéptelenedett a külterület ,majd élelmes emberek felvásárolták és kicsínosították az egykori házakat. A telep Vadászcsárda (Jägercsárda) néven is ismert,a névadó felújított parasztház autentikusan felújított épületében vendégházat alakítottak ki. A településrészre bevezető út mellett található a Műemléki védelem alatt álló ,1882-ben állított Gradwol-kereszt,melyet 1996-ban újítottak fel.
 |
| Felújított ház Apátvarasdtelepen |
Apátvarasdtelep üdülőtelep szépen felújított,ápolt ingatlanai közt andalogtunk és fényképeztünk.A házak a renoválást követően is megőrizték eredeti svábos stílúsukat,köszönhetően az új gazdák hagyománytiszteletének. Így érkeztünk meg a Vadászcsárdához(Jägercsárda)amelynek a kerítésén található a mozgalom pecsétje. A dobozkában volt még bőven régi típusú nyalóka is,így ebből is került igazolófüzeteinkbe egy-egy darab
 |
| Jägercsárda |
Az igazolást követően tartva eddigi irányunk egy villanyvezeték mellett,mely a telepet látja el árammal,haladtunk egy megfagyott ,mezőgazdasági gépek által méretes gödrökkel "felszántott" földúton.Az út és a villanypászta egy széles nyiladékon ,erdő közt fut nyílegyenesen ,a cél végeláthatatlan. Itt rendhagyó módon
jelzéseink a villanypóznákra voltak felfestve jó két és fél méter magasságba,így a nyári vegetációs időszakban is jól láthatóak. Ezen a nyílegyenes unalmas szakaszon kedvesemnek a Gemini örök becsű slágere ugrott be,így azt harsogva,dúdolva törtettünk előre. A fagyott úton,befagyott tócsák közti evickélés eléggé lelassított bennünket,így ezt a majd másfél km-es etapot a szokásosnál hosszabb idő alatt tudtuk teljesíteni. |
| Befagyott földúton |
Elérve végre a kereszteződést ahol útvonalunk K-nek kanyarodott,megszabadultunk a kellemetlen útviszonyoktól és sokkal jobb körülmények közt haladtunk tovább a Tűzkő-hegy oldalában. A következő két és fél km-t hangulatos ,szálas erdőben tettük meg,a széles út végig hullámzott alattunk,így folyamatosan fönek vagy lenek vándoroltunk.
 |
| Erdei vándorlás |
Jó fél óra múlva jelzéseink egy kereszteződésbe értek,ahol elértük a Baranyai Zöldtúra
jelzéseit ,melyek délnek Erdősmecske,míg északnak Ófalu irányába tartottak. A kereszteződésben hatalmas ezüsthársak alatt egy pihenő valamint a hatalmas Hesz-kereszt és annak a tövében egy kis fakereszt látható.A Hesz -kereszt Feked fölött található,a keresztet a felirata alapján 1857-ben állíttatta Anton Hesz. A kőkereszt mellett egy pici fakereszt áll,mely a szájhagyomány szerint orvvadászok által lelőtt erdésznek állít emléket.
 |
| Hesz-kereszt |
A pihenőnél kicsit kifújtuk magunkat,frissítettünk, ettünk egy csúcsédességet,mely az Adventi időszakhoz méltóan ma salonzukker volt. Fényképezés után újból begyújtottuk a rakétákat és tovább álltunk.Pár lépés megtételét követően egy Y elágazásban elköszöntünk a
sávoktól és mi az Y jobb szárnyán haladtunk tovább a jelek mentén.Innét továbbra is egy széles nyiladékon,erdei szekérúton haladtunk a szálas Ófalusi-alapítvány erdőben,melyben a koros tölgyek,gyertyánok,hársak váltották egymást. Ezen a szakaszon éltük át eddigi vándorlásaink legmeghatóbb vadas élményét. Megálltunk egy rövid technikai szünetre és eközben tőlünk 25-30 méterre egy óriási szarvascsorda keresztezte útvonalunk. Mivel voltak vagy hetven-nyolcvanan ,így kedvesemnek bőven volt előkapni fotómasináját és készíteni pár képet a fenséges vadakról. Érdekes,hogy csoportokban keltek át az ösvényen és minden csoport előtt jött egy felderítő bika,ki komótosan megállt az ösvény közepén ,körül nézett ,várt egy keveset és átvezényelte a falkáját,majd ő is tovább állt. Ez a vonulás jó pár percig tartott,fenséges élmény volt. Talán az előző napok hajtóvadászatai űzték el addigi helyükről őket. Ki tudja?
 |
| Törtet a csorda |
A "kaland" után nemsokára elértük a volt "Nyolchárs pihenő" megmaradt emlékeit .majd folytattuk a vándorlást mígnem megláttuk a Héthárs erdei pihenő jellegzetes házacskáit. A hangulatos pihenőtől indul a
jelzés, melyen rövid séta alatt érhetjük el a mélyben rejtőző Tőkés-kút foglalatát. Mi most ezt a kitérőt,köszönettel kihagytuk mivel még sok volt hátra mai napunkból. |
| Volt nyolchárs pihenő |
Az erdei pihenő után a
jelzések pár lépés múlva egy az erdőben kanyargó keskeny aszfaltcsíkra tértek és ÉK-i irányban folytatódtak tovább. Itt továbbra is hullámvasútazva haladtunk ,az erdő fáit lassan koros szálbükkök váltották,néhány tisztásról szép kilátás tárult volna elénk ha nincs köd. Az aszfalt tempós haladásra késztetett ,ezért felvezetőm magasabb fokozatba kapcsolva diktálta a tempót és jó másfél km. megtételét követően megérkeztünk a Harsányi-kereszthez,ahol a sávok(Feked és Ófalu felé tartanak) újból keresztezték útvonalunk. |
| A Héthárs pihenőnél |
A Harsányi keresztet vitéz Harsányi János és neje Schmidt Gertúd állíttatta 1932-ben. Egy vaddisznóhajtás alkalmával Harsányi szerencsés kimenetelű balesetet okozott,ezért hálából emeltette feleségével Isten dicsőségére és véglegesen felhagyott kedvenc hobbijával a vadászattal.
 |
| Harsányi-kereszt |
Rövid körbenézés,fotózás után folytattuk a hullámzást eddigi irányunkba,jobbról erdő,balról kaszálók,rétek közt. Érdekes,hogy a sok hársnak köszönhetően több méhészet mellett vitt el az utunk, már egész a Vadászcsárdától,de ezen a szakaszon különösen közel voltak ezek az adott esetben veszélyes ,de rendkívül hasznos, szorgos állatkák. A csípésükre érzékenyek vigyenek magukkal bőségesen Calcium tablettát!
 |
| Méhészet a hársak közt |
Erdők,.szántók ,bokrosok váltogatták egymást,közben egy "határsorompónál" átkeltünk Baranya és Tolna határán.mely jó fotótémával is szolgált. Innét már az út összetétele is megváltozott a talajt löszös,agyagos szerkezet váltotta.Továbbra is hullámoztunk az Ökörfő erdei,szántói közt,egy gerincnél, elértünk egy újabb
jelzést,mely a Turista-forrás vadregényes foglalatához ereszkedik le. Most ennek a felkeresését is kihagytuk,legalább lesz indok visszatérni. |
| Bukdácsolás a Geresdi-dombságon |
Innét inkább már szánók közt vezetett a túra útvonala,elérve egy gerincet ,az Iskola-földek közt kanyargó földúton elkészítettük a mai nap első és egyetlen videóját. Ekkor futottunk össze egy környékbeli,mogorva természetjáróvak,ki Tolna útjait járja szorgalmasan.
 |
| Megyehatár sorompó |
A videózást követően elérte az agyagos földút a csúcspontját és egy vadregényes mélyútban elkezdett ereszkedni mai túránk első lakott települése felé.A mélyútban favágók értek utol bennünket különböző járművekkel,kik elől illedelmesen félre álltunk,de még köszönésünket sem viszonozták,nemhogy megköszönték volna előzékenységünket. Nem a legjobb benyomást tették ránk ezek a találkozások a környékbeliekről....
 |
| Letérés a Turista-forráshoz |
A sáros,agyagos mélyút egyszer csak megszűnt és hatalmas dombok közt elértük Bátaapáti első löszfalba vájt pincéit,majd az első házakat. A RP-DDK nyomvonala nem érinti Bátapátit ,a falu első házainál a
jelzések DK-nek fordulnak,de mivel a település igazolópontja is a mozgalomnak ezért a 
jelzésen pár száz méteres kitérőt kell tenni a falu központjáig,hogy beüthessük a pecsétet. Nem is baj,mert így legalább megismerhetjük ezt az Isten háta mögötti települést is. |
| Az Iskola-földeken |
 |
| Ereszkedés a mélyútban |
Bátaapáti első írásos említését 1267-ből olvashatjuk Apathy alakban,ez időben a bátai bencés apátság birtoka volt.A török dúlás idején a falu elnéptelenedett és csak az 1700-as évek közepén érkeznek a területre evangélikus német telepesek. Ugyancsak a XVIII.sz. második felétől kerül a környék és a falu az Apponyi Család birtokába,kik fejlett szőlő és bortermelő kultúrát indítanak el a faluban. Ekkor épül a ma is látható,felújított Apponyi Kúria klasszicista épülete és a hatalmas présház pincerendszerrel. Ez utóbbit ma is eredeti funkciójának megfelelően működteti jelenlegi tulajdonosa. A II.vh.-t követő esztelen kitelepítések során a falu jelentős részét deportálják és az elüldözöttek helyére Felvidékről telepítenek ide ugyancsak hányatott sorsú embereket. A dombok közé zárt zsáktelepülés a szocialista rendszerben vegetált, sorvadásnak indult. Ennek vetett véget a 2005. július 10.-i népszavazás,melynek során a lakosság igent mondott a radioaktív Hulladéktemetőre,melyet a mórágyi gránit formációban alakítottak ki. A lerakótelep befogadásának ellensúlyozásaként a Paksi Atomerőmű jelentős anyagi támogatásban részesítette a falut,mely újra virágzásnak indult.
 |
| Érkezés Bátaapátiba |
Soha nem jártunk még ebben a faluban ,előzőleg nem tudtuk mit várhatunk tőle. Aztán nagyon kellemesen csalódtunk,mert takaros,karbantartott porták közt haladtunk,melyek viszonylagos jólétet sugalltak.E jólét alapja bizonyosan a sváb felfogásban és a közelmúltban ide települt radioaktív lerakó hathatós anyagi segítségében keresendő. A faluban a Hutai-patak folyása mellett ereszkedtünk le a központig,közben érintettük a római katolikus ,piciny kápolnát és az Apponyi-kúria szépen felújított épületét,melyben turista szállás is működik.
 |
| Apponyi Kúria |
 |
| Róm.kat.kápolna és |
A település központját a buszfordulónál értük el,ahol az önkormányzat és iskola is található. A "Hivatal" előtti információs táblán kapott helyet a mozgalom igazolópontja is,először ennek a feladatunknak tettünk eleget.majd az ugyancsak a "Hivatal" falán lévő fényújságnál leellenőriztük a Gamma -dózis szintjét és megnyugodva konstatáltuk azt.
 |
| Evangelikus templom Bátapátiban |
Egy rövid főhajtás erejéig elsétáltunk a Turulos Hősi Emlékműhöz és a központot uraló hatalmas evangélikus templomig. Délidő lévén gondoltuk dobunk valamit a lovaknak és iszunk egy melegítő italt,de nem találtunk nyítva tartó egységet,így maradt a hazulról hozott elemózsia,melyet a jéghideg buszváróban fogyasztottunk el dideregve. A kiírás szerint ekkor -1,9 C° volt a faluban.
 |
| Néma főhajtás |
A frissítés után nem maradt más hátra,hogy a
jelzések mentén vissza száguldjunk a falu végéhez és rákanyarodjunk a jelzésű útvonalunkra. |
| A Huta-patak fölött |
A keskeny kőzúzalékos erdészeti út pár lépést követően átkelt a Huta-patak hídján és komor ,meredek domboldalak közt folytatódott a hideg és sötét völgyben.Pár száz lépést követően az út elkezdett emelkedni és egyre gorombábban kapaszkodott a hangulatos vízfolyások,szurdikok és dombfalak közt. Szuszogva értünk fel egy nyeregbe ahol az ott lévő útkereszteződésben jobbra kivált a
jelzés,hogy a környék emelkedőit megmássza,mi pedig D-i irányba szép bükkösben szúrós csodabogyó bokrok közt leereszkedtünk egy hangulatos völgybe,ahol folyamatosan változtatva irányunk haladtunk ,hullámvasútaztunk tovább. |
| Lassú emelkedés |
 |
| Szúrós csodabogyók közt |
Erdei ösvényen értünk le egy újabb kőzúzalékos erdei úthoz,az Éva-völgy talpába. Itt indul elég hosszú vándorlásába
jelzés az Anikó forrás vadregényes környezetéhez. Itt értük el a közelben eredő Mórágy-patakot és innét a rendkívül hangulatos,vadregényes patak völgyében haladtunk tovább. Az egésznek olyan feelingje volt ,mint legutóbbi barangolásunk során a Mecsekben. Kellemes szép ,felfedezésre váró táj ez. Ebben a hangulatos ,romantikus völgyben percek alatt elértük a Henrik forrás foglalatát. |
| Az Éva-völgyben |
A közepes vízhozamú Henrik-forrás a mórágyi gránittömb rétegvize,először 1968-ban foglalták. Az erdészet a forrást 1979-ben felújította ,ekkor helyezték el a fehér márványtáblát is a tölgyfa szimbólummal. 2009-ben a Mecsekérc ZRT az elismert forrásépítőt,Baumann Józsefet bízta meg a foglalat újbóli felújításával.
 |
| Henrik-forrás |
A forrásnál következett a szokásos és kötelező forrás-procedúra majd az "irány Darány" jelszó alapján tovább álltunk és meg sem álltunk kereszteződésig ahol a Magyar Zarándokút
jelzései és Mórágyról Véméndre tartó 
-ok érték el útvonalunkat. |
| A Mórágyi-patak völgyében |
No ebben a kereszteződésben a mozgalomnak egy újabb érdekes kérdése merül fel. Ha a
-on megyünk Mórágyra a távolság cca 1 km jóformán nulla szinttel,viszont ha a hivatalos -ot válasszuk a távolság pont duplája,míg felfele 107 m szintet kell leküzdeni,míg lefele 121 m ereszkedünk. Mindezt elég fickós körülmények közt.A költői kérdés,hogy ez a tény vajh' hány embert késztet "Kispistázásra"? Erre a választ csak a Jóisten tudja. Mindenesetre mi természetesen a hivatalos útvonalat választottuk. |
| Indul a hadd el hadd |
A fonódó
és jelzéseken haladtunk pár métert délnek ,mikor a RP-DDK útvonala balra DK-i irányba kitért egy bokros ösvényen,ami nehezen vehető észre,nem árt a figyelem.Az ösvény rögtön meredek emelkedésbe kezd a mórágyi masszívum oldalában Zihálva lépkedtünk egyre feljebb a fiatalos,bokros erdőben. Mikor már azt hittük,hogy megadja magát a domb irányt váltottunk és balra egy még meredekebb emelkedő tornyosult előttünk. Itt a vegyes erdőt egy hangulatos fenyves váltotta,de kinek volt erre energiája figyelni. Igaz,hogy ezek az emelkedők nem tartanak hosszan,mindössze pár száz lépésnyiek,de a meredekségük mindent visz. |
| Fenyveserdőben |
Jól kipilledve értük el a domb gerincét egy csemetekert kerítése mellett,ahol újabb irányváltást követően hullámvasútazás következett. Előtte azonban a "csúcson" kifújtuk magunkat,jött egy csúcsenergiaszelet bedobása. A pihit követően hangulatos erdőben hullámoztunk egy keveset a gerincen,majd meredek ereszkedésbe kezdtünk a löszfalba mart mélyúton a Szúnyog-völgy irányába,ahol már Mórágy első házai,pincéi találhatóak.
 |
| Érkezés Mórágyra |
A faluba egy romantikus környezetben található turistaháznál és nyári tábornál értünk be,innét átsétáltunk a település határában a gránittömbben látható védett geológiai feltáráshoz,hol egykoron bánya is üzemelt. Nézelődtünk az elhagyott,gondozatlan gödörnél,majd tovább álltunk,lencsevégre kaptuk a dombba épült Földrengésjelző Állomás vasajtaját és máris elértük a falut lakott részét.
 |
| Felhagyott gránitbányában |
Mórágy több mint hatezer éves történeti múltra tekint vissza. Ezt annak a természeti adottságának köszönheti,hogy a határában emelkedik a felszín fölé egy gránittömb. A Tűzkő-domb még napjainkban is számos titkot rejt az archeológusok számára.A legkorábbi leletek az Újkőkorszakból kerültek elő a környéken.A falu oklevelekben először 1267-ben jelenik meg,ekkor Mórágy Királyi Erdőként említik. A Mohácsi vészt követően a lakosság elpusztul vagy elmenekül és csak az 1720-as években érkeznek német ajkú új telepesek Hessenből és Rajna-Pfalzból. Ők teremtik meg a helyi mezőgazdaság ,bányászat és kézművesség alapjait. A megélhetési források apadásával a lakosság egy része az 1900-as évek elején elvándorol Európa fejlettebb régióiba. A II.vh. utáni kitelepítési hullám a falut sem kerülte el,ekkor a megmaradt német nemzetiség nagy részét deportálták. Helyükre felvidéki magyarokat és székelyeket telepítettek. A szocializmus éveiben sorvadásnak indult falut azonban lakóinak összefogása nem engedte tovább pusztulni és máig tartó lassú fejlődés kezdődött.
 |
| Szeizmográf állomás |
A Mórágyi-patak folyását követve haladtunk a falu gondozott,szép házai közt. Mórágy meglepett,nem ismertük,nem is gondoltuk,hogy ezek a szép dombok közé zárt faluk ilyen szépek tudnak lenni. Lépten-nyomon tetten érhető a sváb gondolkodás,pedánsság,mely a falu más nemzetiségű lakóira is átragadt. Le a kalappal!
 |
| Helytörténeti Gyűjtemény |
Több tíz, téglából épített "Sóhajok hídjára" hajazó átkelő mellett haladtunk el,melyeken keresztül juthatnak el gazdáik a házukhoz,otthonukhoz. Hipp-hopp és máris elértük az egykori malomban kialakított Helytörténeti Gyűjtemény épületét,majd a piciny róm.kat.templom következett és máris megérkeztünk a falu központjának számító buszfordulóhoz.
 |
| "Sóhajok hídja" |
Itt egy hatalmas gránittömbből kifaragott ismertető oszlop látható és itt található a Patak "Csárda" mely egyben a mozgalom következő igazoló pontja is.Negyed három környékén értünk a falu "szellemi központjába",ahol a helyi erő a kora délutáni időpont ellenére már bőszen képviseltette magát.
 |
| Gránitból faragott információs oszlop |
A stempli a kocsmán belül található,így mindenképpen be kell térni a becsületsüllyesztőbe annak,ki pecsételni szeretne.Igazolás után kértünk két 0/0 %-os Sopronit és leültünk kicsit a belső teremben átmelegedni és megbeszélni a túra további folytatását.
 |
| Mórágy "szellemi"központja |
Szálkáig még 9,5 km volt hátra 300 m szintemelkedéssel,ami testvérek közt is több mint 2 óra. Már elmúlt fél három mire megittuk söreink,átmelegedtünk egy kicsit. Osztottunk,szoroztunk és úgy döntöttünk,hogy mivel a rövid nappalok végett megint sötétben (lett volna öt mire elérjük Szálkát) botorkáltunk volna be a célba ezért csak Kismórágyig megyünk ma és a fennmaradó 6 km-t majd a következő etaphoz csapjuk,amikor terveink szerint elérünk Szekszárdra. Ez bő 30 kilcsis túra lesz,így ennek a teljesítését február végére-március elejére halasszuk amikor már hosszabbak a nappalok.
 |
| Néma főhajtás |
Mivel lerövidítettük a napot,kicsit még dumcsiztunk mielőtt tovább álltunk volna. Aztán háromnegyed felé szedtük a cók-mókunk és visszatértünk
jelzésű útvonalunkra. Egy darabig még velünk tartottak a és jelzések,melyek Mórágy Világháborús Emlékművénél búcsúztak el végleg. A Hősi Emlékműnél egy rövid főhajtás erejéig tisztelegtünk ,majd előbb betonos,majd földes mélyútban meredek emelkedésbe kezdtünk Mórágy szőlői,gyümölcsösei felé. |
| Elhagyott.... |
Hosszú,de laposan emelkedő szekérúton értük el az első löszfalva vájt pincéket,melyek közt volt elhagyott,enyészetnek induló,de szépen felújított karbantartott is. A pincesort elhagyva folytatódott a laposan emelkedő mélyút,pár száz lépés múlva felértünk a Pince-hegy gerincére ahol az út háromfelé ágazott.Itt eredetileg a
-ok a jobb oldali mélyútban vezettek volna,de ezt az utat már annyira vissza vette a természet,hogy járhatatlan. Ezét a mélyút bal oldalán vezetett egy ösvény egy szántó mellett. Igen ám,de ennek a szántónak a gazdája beszántotta egészen a gyepüig a földet,így út one. |
| ..és gondozott löszfalba fúrt pince |
Így vagy a szántó és a dzindzsa közti pár centin mégy,vagy a átvágsz toronyiránt a földön. Most ez a megoldás volt egyszerűbb, a sarjadó vetéseken trappoltunk tovább,de ha növekedésnek indul a bevetett növény ez már nem megoldható,ugyanakkor a szélén is bajos a haladás. Jelek persze sehol,csak a távolban,de ez vegetációsa időszakban bajosan látható. Ezért éles elmék a dzsindszás bokraira,csihatagaira mindent használtak a jelzésre. Volt ott csehszlovák sötétkék mackónadrág,bilikék alsógatyesz, pille,reklámtatyó,kék müa szalagok. Káosz a köbön...
 |
| Hol az út? |
Miután átértünk a szántó végét és újra normalizálódtak a jelzések,ösvényünk egy fiatalos akácosban ereszkedett ÉNy-i irányba. Pár száz méter után ez a fiatalos gyérült majd meg is szűnt és egy elég kopottas szekérúton ereszkedtünk egy legelőn . Közben elhaladtunk több felhagyott kőbánya mellett,tekintetünket az előttünk magasodó domb látványa kötötte le. Ez a domb az újratervezést követően következő túránk útvonalába fog esni.
 |
| Ereszkedés |
Az elhagyott bányaudvarok remek fotótémával szolgáltak kedvesemnek, így észre sem vettük és egy nevetlen patakot értünk el ,megérkeztünk a völgy legmélyebb pontjára.A bányagödröknél egy újabb klasszikus ugrott be kedvenc túratársamnak,melyet jó ideig dúdolgattunk. Miután átkeltünk a patakon pár lépéssel elértük az egykori mórágyi vasútállomás pusztulófélben lévő épületeit.
 |
| Bányagödör Kismórágy határában |
A Dombóvár-Bátaszék vasútvonal a MÁV 50-es számú nem villamosított vonala,melyet 1873-ban adtak át a forgalomnak.Ekkor a mőcsényi domb akadályát két óriási kanyarral küzdötték le,majd az 1910-es évek elején megépítették a domb alatta 607 m. hosszú alagutat.A vonalon korábban helyi személyvonatok és a Dunántúlról Kecskemétre,Szegedre tartó gyorsvonatok egyaránt közlekedtek,de napjainkban csak napi 4 pár helyi személyvonat jár rajta.
 |
| A befagyott patakon |
Átkelve a síneken készítettünk pár igazoló fotót,hogy itt szakítottuk meg a túránk,majd átkeltünk a térség fontos vízgyűjtőjének a Lajvér-pataknak a hídján . A patak következő túránk alkalmával kap fontos szerepet.
 |
| Egykori vasútállomás |
A hídtól pár lépéssel elértük a Bátaszék és Bonyhád közt futó műút keskeny aszfaltcsíkját,ahol véget ért mai túránk. Kismórágy irányába kanyarodtunk,de a busz érkezéséig még több mint 40 perc volt,így újból stoppolásra adtam a fejem. Ma nem az első autó,hanem a második állt meg(újból szerencsénk volt),mely egész Bonyhádig repített bennünk. A városban a központban szálltunk ki és még egy rövid városnézés és egy jó finom olasz Coffee is belefért. Ezután megkerestük a buszpályaudvart,honnét öt perc várakozás után indult az első járat Mecseknádasd felé.
 |
| Lajvér-patak |
Szokásainktól eltérően most előbb pótoltuk az elvesztett energia és folyadékveszteségeinket a Schloßbergben. Amíg vártunk ételeinkre,italainkra összegeztük a mai napi túrát. Sajnos a rövid nappalok végett a kiszemelt távolságot nem sikerült teljesítenünk,így kényszerűségből meg kellett szakítanunk a túrát 26 km megtételét követően. Ezen a szakaszon felfelé 700m,míg lefelé 760 m szintkülönbséget teljesítettünk,néhol komoly középhegységekre jellemző meredekséggel.Ma számunkra teljesen ismeretlen terepen túráztunk és előzetesen ettől az etaptól középszerűséget vártunk. Nagy örömünkre azonban kellemesen csalódtunk,szép vadregényes és romantikus erdőkben szurdikokban jártunk. Az útba eső német nemzetiségű falvak teljesen elvarázsoltak rendezettségükkel,fejlettségükkel.Úgyhogy kiváló túranapon vagyunk túl.
 |
| Kismórágy |
Közben elfogytak ételeink,italaink és nem maradt más hátra kocsiba pattanni és hazafelé tekerni a kormányt,ahol már várt a mai nap jutalma egy üveg száraz Cserszegi Fűszeres.
 |
| Jutalom |
Most az év végi ünnepek és a rövidebb nappalok végett egy kisebb szünet következik a túranaptárunkba és ezúttal kívánunk minden kedves olvasónknak,túratársunknak Meghitt,Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!
Több kép a mai napról: https://goo.gl/photos/5g1iFgvzMsw1jRLk6
Videók: Bátaapáti fölött az Iskola-földeken
Összegzés
Térkép és szintrajz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése