RP-DDK.        17.TÚRA       2016.NOV.24.

                        ZSELICKISFALUD-GÁLOSFA

               



   " Azért indulok el mindig egy nagy útra,hogy bennem is elinduljon valami."
                                                                                            Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós    







                                           
                                             Enyészet havának huszonnegyedik napján újra bakancsot rántottunk és folytattuk szűkebb pátriánk,Somogyország megismerését a RP-DDK soron következő szakaszának bejárásával. A mai nap a Zselic szívében vándoroltunk több mint 26 km-en közepes szintemelkedéssel. Csodásnál csodásabb helyszíneket kerestünk fel a Somogy  turista központjának számító területen. Többek közt eljutottunk Kardosfa-pusztára ,a Zselici Csillagparkba és Ropoly-pusztára is.A mi nap a Zselic kincseiről,csodás erdeiről és nem utolsó sorban a mélyutakról fog szólni.

Zselici Csillagda madártávlatból

                                              Az időjósok mára is az elmúlt napok,csöndes ,nyugodt őszi időjárását jósolták tavaszt idéző kellemes hőmérséklettel. Az előrejelzés teljesen be is jött,sőt a húzósabb emelkedőket követően volt ahol  pólóra is lehetett(kellett) vetkezni. Így a körülményekre semmi panaszunk nem lehetett,ennek megfelelően kiváló túranapon vagyunk túl.

                                              Vacilláltunk,hogy reggel melyik autóbusszal menjünk Zselickisfaludra,végül is volt menyasszonyom hathatós érvei előtt meghajolva a fél nyolckor induló járatra "szavaztunk". Ennek a legfőbb előnye az volt,hogy nem kellett kora hajnalban kelni,ráértünk "csak" háromnegyed hatkor ébresztőt fújni. A nyüzsgő reggeli életét élő "Kapozsváron" a vasúti felüljáró alatti parkolóban hagytuk a kocsit,majd a pár méterre lévő megállóban szálltunk fel a járatunkra. A buszon nagyvárosi érzés kerített hatalmába,mert a hangszórókban bemondták a soron következő megálló nevét. Ilyet ritkán tapasztalhatunk vidéki járatokon. A dolog szépséghibája egyedül az volt,hogy a rossz állapotú busz zümmögésétől,csattogásától csak érteni nem lehetett. Mindegy a szándék a fontos,mert mint a mondásból  tudjuk : " a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve"

Kaposvár reggel

                                              Jó félórás buszozás után érkeztünk meg a múltkor már megismert Zselickisfaludra,ahol a múltkorival ellentétben most a buszmegállóban sikerült leszállnunk.A kellemesen  meleg buszból kicsit didergősen szálltunk ki a csípős zselici reggelbe és a közelben lévő bót-kocsma kombó bolti részében ( az ívó már  évek óta nem működök) magunkra kaptunk egy-egy folyékony télikabátot.Ebben a vegyesben is csak a szörnyű kategóriába sorolható féldekások kaphatóak,a falura jó lesz mottó jegyében.

Szörnyűségek

                                                 Miután a keserűk kicsit átmelegítették szívünk-lelkünk belevágtunk a mai etapba. Előbb elandalogtunk a falu központjáig,ahol kedvesem a reggel első fényeiben készített pár felvételt a ref.templomról,a Faluházról és a Hősök Emlékművéről,ahol egy főhajtás erejéig tisztelegtünk.

Szilvásszentmárton Zselickisfaludról

                                                A központból aztán DNy-ra haladtunk tovább,rendezett porták közt a   ,   és  a  jelzések mentén. Elhaladtunk a falu és a környék életét bemutató Tájház mellett,vetettünk pár pillantást jobbra a reggeli nap fényében fürdő Szilvásszentmártonra és a Szentmártoni-árokból kialakított Szentmártoni Árvíztározóra és már meg is érkeztünk mai utunk első igazoló pontjához a hatalmas hársak alatt található Vándor Kulcsosházhoz. Itt a kerítésen lévő új típusú stemplivel igazoltuk itt jártunk,bepótoltuk a múltkor időszűke miatt elmulasztott bélyegzést is. Sajnos a szigorúan lelakatolt kerítésen nem tudtunk bemenni,így közelebbről nem tudtuk szemügyre venni az épületet. Nem tudom mire ez a nagy lakatolás,ártó szándékkal úgyis megtalálják a módját a bejutásnak.   Elvégezve dolgunk  belecsaptunk a lecsóba és neki láttunk túránk érdemi részének.

Szigorúan védett objektum

                                                      A Vándor Turistaház a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesületének a tulajdona,melyet 1985-ben vásárolt meg az Egyesület. Az eredetileg erdészháznak készült épület később volt csendőrőrs,börtön,kultúrház ,mozi és más funkciókat is ellátott. Hányatott sorsa a tulajdonos váltással szűnt meg, az Egyesület helyreállította , felújította, vizes blokkot alakított ki,a kertben pedig pihenőhelyeket és sátrazási lehetőséget létesített. 

A nap első mélyútja

                                          Pár lépés múlva egy kereszteződésnél kezdődött a  jelzés,mely Visnyeszéplakra tart,mi pedig az eddig jelzéseink mentén DK.nek fordultunk és az első mélyúton belekezdtünk a Bereknyei-hegy "meghódításába". Több méter magas löszfalak közt emelkedtünk a szórt zuzalékos mélyútban, elég szigorú emelkedőn. Kedvesem elég szigorú tempót diktálva törtetett egyre feljebb ,így percek alatt felértünk a hegy gerincére,ahol jelzéseink K-nek fordítottak bennünket . Innentől elhanyagolt és ápolt szőlők,gyümölcsösök közt hullávasútaztunk tovább.

Elhagyatva

                                        Elérve a gerincet a komoly tempónak és az emelkedőnek köszönhetően a reggel felvett polárpulcsik lekéredzkedtek és a hátitagyóban kellett tovább cipelnünk őket egész nap.A gerincútról szép panoráma tárul elénk a Zselic vonulatáról,néha még a Mecsek is fel-fel tűnik,de a mai párás reggelen nekünk ehhez nem volt szerencsénk. Pár száz lépés gerincvándorlást követően elértük a Tergócsi-erdő első fáit,mely egyben a  Zselici Tájvédelmi Körzet határa is,mely 1976 óta védett terület.

Első lépések a Zselici Tájvédelmi Körzetben

                                        A terület határától kezdődik az alig 2km-es Lobokai Tanösvény,mely a Zselic történetével,növény és állatvilágával ismeret mg bennünk informatív táblák során. A Tanösvény könnyen követhető,hisz a  jelzések mellet található az összes állomása. A Zselic legszebb részébe érkeztünk,megismertük a növény és állattársulását. Elhaladtunk a Millenniumi Emlékhársas még élő fái mellett.

Ezüsthársas

                                       Az Esterházy herceg birtokán a millennium évében ,1896-ban 400 ezüsthársat ültettek el a Honfoglalás emlékére. Mára ezekből a fákból nagyjából 70 él még.

Vadgesztenye sor

                       Ezután a szintén herceg Esterházy által ültetett vadgesztenyés soron sétáltunk,míg elértük a Kardosfára vezető aszfaltos utat,ahol D-i irányt vettünk fel.A vékony aszfaltcsíkon hangulatos őszre jellemző erdőben már csak fél kilométer volt hátra,hogy elérjük az egykori Kardosfa falu területét,mely ma a színvonalas hoteljéről a legismertebb. Olvasgattuk a táblákat,melyeken a falu és a Turisztikai Központ történetét ismerhettük meg,fényképeztünk ,sétáltunk a hotel arborétumra emlékeztető lenyűgöző parkjában,aztán amilyen gyorsan jöttünk tovább is álltunk.

Hotel Kardosfa

                                                           Kardosfáról írásos feljegyzést először  a XI.sz.-ból,  I.László adománylevelében olvashatunk,Karán-puszta alakban,amikor is a Zselici kanászlakok közül egyet itt említenek. A Zselic erdőrengetegeiben ,a mára már teljesen eltűnő makkoltató állattartást folytatták,a disznók őrzői ilyen kicsi településeken éltek.  Aztán ezek a puszták az állattartás ezen ágának megszűntével elnéptelenedtek,ma(kevés kivételtől eltekintve)már csak a nevüket ,emléküket ismerjük,melyek elsősorban szájhagyomány útján maradtak fenn. A  középkorból Kardosfáról sem maradt fenn jóformán írásos emlék,sorsát bizonyítottan csak a XVIII.sz. húszas éveitől ismerjük. Ekkor került az Esterházyak birtokába, kik a kitűnő vadászhelyen megépítették a Zselic első vadászházát.A település aztán vadászati és erdészeti irányító központtá fejlődött,így 1850-től a vadászházzal szemben erdőmesteri,fővadászi és erdőgondnoki lakásokat építettek.Ekkor majd harmincan laktak a faluban,de később a település elnéptelenedett,de az épületek betöltötték korábbi funkciójukat. Az erdőgondnoki lakást a SEFAG Zrt 1982-től vadászházzá alakította át,ahol 21 szobában fogadták a vendégeket és a vadászokat. Ezt a funkciót 2006 tavaszáig látta el,amikor hozzá láttak a Hotel Kardosfa *** Ökoturisztikai és Konferenciaközpont építéséhez,azóta ebben az új,50 fős  épületben fogadják a Zselic rengetegébe érkező pihenni vagy vadászni érkező vendégeket.  A hotel szorosan együtt működik a közelben található Zselici Csillagparkkal.

Szponzorált útjelző

                                                 Kardosfán a   és  jelzések bevégezték feladatuk,idáig tartanak,ugyancsak idáig tart a  jelzés,mely Szenna után ágazik ki a K  - ból és idáig kanyarog a Zselic szebbnél-szebb részein. Mi a Zselickisfaludot  Ropoly-pusztán keresztül a 67-es úttal összekötő keskeny aszfaltúton haladtunk tovább a   jelzéseket követve DK-i irányba.

Zselici Csillagpark

                                               Egy darabig még a hotel kerítése mellett siettünk tovább,majd egy jobbról nyílt kaszáló mellett haladtunk,közben elhagytuk a Dugáskúti körtúra leágazását,melynek óriási ,egyedi jelzéseit már messziről észre lehet venni. Jó ezer lépés megtétele után egy időre elhagytuk a RP-DDK útvonalát és egy meredek bekötőúton felkaptattunk a Zselic legújabb büszkeségéhez a Csillagparkhoz és a Kilátóhoz.

A 25m magas messzelátó

                                                A Zselici Csillagpark komplexuma 2015-ben nyílt meg az érdeklődők előtt. Hazánkban a Zselic azon kevés területek egyike,ahol a fényszennyezettség elenyésző,ezért a csillagos égbolt látványát a fények alig zavarják. Erre tekintettel 2009-ben Európában először,a skóciai Galloway Forest Parkkal közösen a Zselici Tájvédelmi Központ elnyerte   a "Nemzetközi csillagoségbolt-park" címet.A cím elnyerésekor a világon mindössze 4 ilyen park volt található,mely jól mutatja a cím jelentőségét.A Csillagpark létrehozását a SEFAG Zrt végezte,a munkálatokra az Új Széchenyi terv keretében vissza nem térítendő támogatás felhasználásával. A munkálatok során utakat újítottak fel,megépült a látogatóközpont (ahol Planetárium is található),a csillagvizsgáló és egy 25 m .magas  faszerkezetű kilátó.A minden igényt kielégítő komplexum felejthetetlen élményekkel gazdagítja a látogatókat,kik egész évben felkereshetik az épületet.

                                   A rövid,de fogós emelkedő után lihegve értük el a Csillagpark és Csillagvizsgáló impozáns,modern épületegyüttesét. Eredeti terveinkben az szerepelt,hogy  megnézzük a kiállítást és befizetünk egy vezetésre is. Aztán menet közben módosítottunk,mert a vezetés eleve két órás program és a mostani rövid napokon ez nem fért volna bele ,ráadásul negyed tíz környékén érkeztünk ide és ilyenkor még zárva vannak a téli időszakban. Mivel a személyzet már ott volt,úgy gondoltuk azért iszunk egy coffett a büfében,de ez nagyon hiú ábránd volt,mivel még ránk sem hederítettek trécselés közben. Úgy tettek mintha nem vettek volna észre.Hiába,a szemlélet nem igen akar változni....

A kilátó belseje

                                                   Így maradt a séta az épület előtti parkban,majd következett  a nap csúcspontja a tavaly átadott kilátó megmászása. Az ötemeletes ,egyedi kialakítású kilátót csigalépcsőn lehet bevenni,a tériszonyosoknak (nekem is) ez egy külön próba.Viszont megéri felkapaszkodni rá,mert lélegzetelállító panoráma tárul elénk a Zselicről ,a Mecsekről és a Balaton -felvidékről. Megfelelő idő esetén  a kilátóból a Tárta és a Schneeberg  látványa helyett be kell érnünk a Horvátországi Papuk hegység csúcsaival. 

Párás látkép a kilátóból

                                                   Sajnos ezt a panorámát a  mai párás,ködös időben  csak leírásokból volt szerencsénk megismerni,így be kellett érnünk a Zselic vonulataival és a Mecsek homályos körvonalaival.Ilyen a mi formánk,de ez a látvány is megkapó és emlékezetes marad. Miután kedvenc feleségem kiélte fotós és videós szenvedélyét leereszkedtünk a csigalépcsőkön és az egyik pihenőpadnál frissítettünk,ettünk egy csúcsbanánt és a közelgő Advent aktualitását megtartva egy csúcsszaloncukrot, majd visszatértünk a  -hoz,mely aszfalton ereszkedett tovább a Zselic egyik legszebb bükkösében a Ropolyi-árok völgyének  irányába.

A Ropolyi-árok völgye

                                                Jó pár száz lépés törtetés után állunk leesett,mert egy csodálatos erdők és dombok közé szorult keskeny völgy tárult elénk az egyik kanyarból kilépve. A  szemünk a Ropoly-völgyi Horgásztó gondozott tükrén akadt meg először,majd sorba következett az egykori falura emlékeztető harangláb és a hosszú,keskeny völgy. Magnific!

Mementó

                                            Leérve a völgytalphoz újra elhagytuk a mozgalom útvonalát és egy rövid kitérőt tettünk a tónál kialakított pihenőhelyhez. A tavat a Ropolyi-árokból (egyes források Berki-patakként említik) kialakított egykori vaddisznódagonya kotrásával és fejlesztésével építették ki,mely mára közkedvelt kiránduló és pihenő hely lett. 

Gémeskút jelzéssel

                                           Rövid fotózást követően aztán a réten battyogtunk tovább ÉK-i irányba.egy majorsági épületig,ahol jobbra kanyarodtunk és a Ropolyi-árok hídján átkelve   elértük a DDP  sávját ,mely csatlakozott a mi  jelzésünkhöz,hogy pár száz métert együtt tegyenek meg a Zselic gyöngyszemében a Ropolyi-erdőben.Közben egy népi mondás járt az eszemben,mely a XIX.sz. elején  volt népszerű ,amikor még Barcs és a Balaton közt jóformán megszakítás nélkül a természet uralkodott.  " nem az erdők vannak Somogyban,hanem Somogy van az erdőben" 

                                             

Ropoly-puszta

                                                   A két jelzés mellett elhaladtunk a Sefag által létesített és  üzemeltetett favágó tanpálya mellett,mely már több országos favágóversenynek is helyet adott,melyre egy óriás kopjafa is emlékeztet. Érdekes volt látni a már tévéből ismert ördögi szerkezeteket.A tanpályát elhagyva újból elhagytuk a RP-DDK   sávját és a DDP   sávján tettünk egy rövid kitérőt az egykor szebb napokat látott Ropolyi Kastélyhoz,mely legutóbb elegáns vendéglőként funkcionált. Napjainkban sajnos újra az enyészet az úr.



                                         

Favágó Tanpálya

          Az aszfaltos utat elhagyva egy meredek emelkedőn kapaszkodtunk fel a vadászházig,ahol a DDP egyik pecsételőhelye is található. Levizitáltuk ,hogy van-e a ládikában elég nyalóka és mivel bőven volt belőlük,ezért egyet a mi füzeteinkbe is benyaltunk,bár a RP-DDK-nak Ropolyon nincs ellenőrző pontja-kár,. Miután végeztünk a rendhagyó igazolással a DDP nyomvonalán pár száz lépést  megtéve vissza tértünk a   sávokhoz,hogy a továbbra is csodálatos bükkösben tovább kapaszkodjunk a jelzések mentén.

                                                

Emlékoszlop

                                                       
                                                   Ropoly ma a vadban gazdag erdőrezervátumáról ismert a vadászok és a természetszeretők körében.A Zselic gyöngyszemének tartott területen elsősorban ezüsthársas-bükkös erdő található,de jellemző még az illír gyertyános-tölgyes társulás is. A védett terület köze 230 ha-n fekszik,ebből 56 ha a magterület,amit a védőzóna vesz körbe. A Zselic többi hasonló sorsú településéhez hasonlóan Ropoly sem volt mindig kihalt,elhagyott. Ahogy a többi állattartó falu,úgy Ropoly is először a törökdúlás idején néptelenedett el,majd a visszatelepült lakosok végleg a XX.sz. urbanizációja során hagyták el.Pedig Ropoly már a X.sz-ban is létezett,ekkor I. Szent István itt adományozott birtokot az őt támogató német Rupel lovagnak. Ekkor a közeli dombon egy jelentős földvár is állt,de ez később megsemmisült.Az egykori településen ma elegáns vadászház áll.Ugyancsak Ropolypusztán rendeznek időről-időre fakitermelő és favágó versenyeket a SEFAg Zrt által kialakított és fenntartott pályán.Ugyancsak Ropolypusztáról érhetjük el a kalandos történetű Dugás-kút foglalatát és az Olasztemetőt,valamint az egykori Ropolyi-földvár csekély maradványait.  Érdemes megemlíteni,hogy Somogy ezen része a XIX.sz-ban kedvelt búvó helye volt a somogyi szegénylegényeknek-betyároknak. Többek közt a leghíresebb somogyi betyárok közül itt bujkáltak a Patkó-fivérek is Tóth István és Tóth János,de a köznyelv őket egy személynek mossa össze,kit Patkó Bandiként emlegetnek.

Ropolyi Kastély

                                               Az út vonalvezetése elég meredeken emelkedett,de mivel aszfaltos burkolaton vándoroltunk,ezért a körülményekhez képest gyors tempóban tudtunk haladni. Majd kilométernyi kapaszkodás után a  sávok elköszöntek,hogy folytassák vándorlásuk egy másik útvonalon Szekszárdig,de a Mecsekben még fogunk velük találkozni vándorlásunk alatt. A kereszteződésben a RP-DDK    sávjai ÉNy-nak fordultak és erdei szekérúton ,ösvényen emelkedtünk tovább a Pölöske gerincéig,ahol elértük a Régi Postakocsi út még ma is jó állapotú sávját.

Erdei kereszteződés

Növendék erdőben

                                               A Régi Postakocsi út Kaposvártól az 1950-ig Somogyhoz tartozó Szigetvárig vezetett 36 km-en keresztül a Zselic rengetegében.A mai fogalmak szerinti sáros-kátyus szekérút már az I.Katonai felmérés(1763-87) térképén is nyomon követhető.A valamikori fontos országút a 67-es szilárd burkolatú út megépültével már több mint egy évszázada jelentőségét vesztette,de mind a mai napig járható,szekérút formájában,de több helyen szilárd burkolatot is kapott. Az út északi részén több kilométerkő is ránk maradt és pusztuló félben dacol az idővel.

A régi Postakocsi út

                                              Az egykori főúton jó két km. hosszan hullámvasútaztunk vadregényes tájakon,közben az elmúlt évszázadok szegénylegényei,betyárjai jártak eszünkbe,kiknek kedvenc vadászterülete volt ez a rengeteg. Kerestük,sasoltuk a még megmaradt ,pusztuló kilométerköveket,de csak egyet sikerült meglelnünk belőlük. Közben valahol elértük mai túránk legmagasabb pontját(284 tfsz) és ennek tiszteletére lenyomtunk egy csúcscsokit és ittunk rá egy kevés üccsit és wassert.

Dacolva az idővel

                                             Jó fél órás gerincvándorlás után valahol a Gesztenyés területén elértünk egy erdei pihenőt ahonnét a  jelzések indulnak Töröcske irányába. Mi itt jobbra Dk-nek fordulva követtük a  jelzéseket és előbb szekérúton,majd ösvényeken ereszkedve hagytuk el a Pölöske  gerincét. Hol meredekebben hol lankásabban jutottunk egyre lejjebb a bokáig érő ezerszínű avarban.

Pihenő a kereszteződésben

Itt még medre sincs a pataknak

                                            Nagyjából ezerötszáz lépés múlva elértük a még itt csak csermelyként folydogáló Zselickislaki-patak folyását,melynek ingoványos-vízenyős medrén száraz lábbal bajos az átkelés.A kalandos átkelés után a   jelzések mentén tettünk egy újabb kitérőt és elmentünk a pár száz méterre lévő Pölöskei (Gesztenye) forrás nemrégiben kiépített foglalatához és az ott lévő pihenőhelyhez.

Átkelés után

                                              Az út eleje rendkívül ingoványos,cuppogós részen vezet,de az ösvény később kiszélesedik és szárazabb lesz. Sajnos a forrás kis foglalata egy deszkatámfallal van körülvéve, megakadályozandó a földomlást,így rendkívül nehezen vehető észre. Elsőre nekünk sem sikerült,csak itthon a képeket nézegetve fedeztük fel a foglalatot.  Egyébként a forrás nagyon szép,vadregényes környezetben,szurdokok közt  található,megéri felkeresni.

Pölöskei(Gesztenye)forrás

                                         Visszatérve a   jelzésekhez a Zselickislaki-patak völgyében a Pölöskei -réten folytattuk túránk É-i irányba előbb dzsindzsás majd tisztább részeken. Jó 600 m -t tettünk meg a kaszálón,majd Ny-nak fordultunk és egy deszkahídon keltünk át a patakon a völgy túloldalára. Elérve a Kecske-hát talpánál lévő erdőt kisebb bizonytalanság után találtuk csak meg a jelzéseket. Rálelve a helyes útra a patak jobb oldalán haladtunk tovább pár száz métert,majd K-nek fordulva megkezdtük a Kecske-hát megmászását egy széles ,meredek szekérúton.

Ez a nap sem telt el dzsindzsa nélkül

                                       Nagyjából 400m-es emelkedőt kellet legyűrnünk,de milyen 400 m-t! Na itt kellett pólóra vetkőzni mikor elértük a gerincet,ahol balra fordultunk. Mielőtt folytattuk volna az utat az itt található új építésű pihenőnél fújtunk egyet,frissítettünk. A pihenőnél csatlakozott a RP-DDK   útvonalához a   jelzés ,mely Bőszénfa közeléből tart Kaposvár irányába és a   jelzés  ,mely Kaposvárról indulva és oda érkezve egy körtúrán ismertet meg a Zselic kincsivel.

Oda fel!

                                           Újabb kilométernyi gerincvándorlásba kezdtünk É-i irányba a már vegyes társulású erdőben,mikor a     jelek elhagytak bennünket,mi pedig DK-nek fordulva megkezdtük az ereszkedést a Kecske-hátról,megismerve a vendégszerető zselici agyagot,dagonyákat.A Kecskeháti-erdészháztól aztán egy meredekebb mélyútban folytattuk az ereszkedést a Zselic-patak völgye felé.

Ismerkedés a Zselic agyagával

Kecskeháti Vadászház

                                            A Zselic-patak hídját felújítják ,így a régi le van zárva,de a gyalogosoknak egy ideiglenes fahídon meghagyták az átkelés lehetőségét. A patak túloldalán egy rövid emelkedőn kapaszkodtunk ki a völgyből és értük el a forgalmas 67-es utat,ahol az egy héttel ezelőtti túránk és Cipő slágere jutott eszünkbe.
Itt ahogy a dal mondja " a 67-es út ,mellett az árokparton..." folytattuk tovább  pár száz méteren, Simonfa határáig.  

Zselic-patak

"67-es út mellett..."

                                       Simonfán a "Zselic szívében" előbb leereszkedtünk a Csurgó-patak duzzasztásával kialakított Dísztóhoz,ahol egy hosszabb pihenőt iktattunk be a kellemes déli melegben. Megettük a hazulról hozott ellátmányt,frissítettünk és pihiztünk is egy keveset,majd újra felpattantunk az "Apostolok lovára" és tovább álltunk.

Pihenő Simonfán

                                              Simonfát 1421-ben fedezhetjük fel írásos alakban egy oklevélben,melyben Zsigmond király a Tamási Családnak adományozta a környéket.A török korban sem néptelenedett el,ekkor a Szigetvári-vár tartozékaként tarják számon. A török kiűzését  követően előbb Guary Gábor birtoka volt,majd később a Hunyadi Családé és 1776-tól pedig a Somssich Család volt a fő tulajdonos.A majd teljesen katolikus vallású falunak a a XX.sz elején 700 lakosa volt,mely mára 300 körülire apadt.



                                              

Disztó Simonfa

                                                 Testi és lelki feltöltődés után  belevágtunk mai túránk utolsó szűk hét kilométerébe. Előbb a tó gátján elsétáltunk a Díszparkig,majd a falu főutcáján koptattuk bakancsaink talpát. Elértünk egy kereszteződést,ahol a  jelzések elköszöntek  jelzéseinktől és folytatták útjukat.Viszont itt csatlakoztak hozzánk a   jelzések,melyek innét indulva és ugyanide érkezve szintén körtúra folyamán ismertetnek meg a Zselic északi részével.Innét már csak pár lépés választott el a település központjától,ahol a Hősi Emlékmű is található,melynél szokásaink szerint most is megálltunk egy néma főhajtás erejéig. Ugyancsak a központból indulnak a  jelzések,melyek a Csurgó-hegy csúcsán lévő kilátóig vezetik a kíváncsi vándort.

Néma főhajtás

                                              A központtól az enyhén emelkedő Ady Endre utcán folytattuk vándorlásunk K-i irányba a község intézményei mellett.Jó fél km megtételét követően az emelkedő szigorodni kezdett,de nekünk balra ki kellett térnünk ,mert megérkeztünk a simonfai ellenőrzőponthoz,mely a Meteor turistaháznál található egy domb tetején,rögtön a róm.kat.templom alatt.

Róm.kat.templom és egy Pieta Simonfán

                                                 Simonfán a Meteor kulcsos turistaház a kaposvári Meteor Természetbarát Turista Egyesület tulajdona. A kulcsosház egy egykori iskolaépületből lett kialakítva ,mely egész évben nyitva tart. A turistaház a RP-DDK útvonalán fekszik,így annak bélyegző helye is egyben. A házat több zselici turistaútvonal is érinti,valamint kiindulópontja több országos jelentőségű teljesítménytúrának is(pl Zselic40 éjszakai) . A ház udvarán található kopjafán a hazai természetjárás és természetfilm készítés ikonikus alakjának,Rockenbauer Pálnak a kopjafája is megtalálható. Ugyancsak áll egy kopjafa a kert alsó részén,mely a Meteor Egyesület elhunyt tagjainak állít emléket. A háztól pár méterre található az Egyesület másik kulcsosháza a Zselic Turistaház,melyet egy a XX.sz fordulóján épült parasztházból alakítottak ki. A lejtős kert végében egy forrás is fakad.

Meteor th. Simonfa

                                                 A nehézkes bejutás után először "Rocki" kopjafájánál emlékeztünk meg minden természetjáró példaképéről,majd fotóztunk és elkészítettük az igazoló pecséteket. Kíváncsiságból belenéztem a villanyóraszekrénybe,ahol a régebbi igazolásul szolgáló matricák szoktak lenni. Szerencsémre találtam még pont 2 db-ot,így ereklyeként azt is benyaltuk a füzeteinkbe. Eztán egy rövid főhajtás erejéig lementünk a kert aljában lévő kopjafához,ahol a Meteor elhunyt tagjainak emléket állító kopjafa van.

Rockenbauar kopjafa

                                                Dolgunk végeztével felkerekedtünk és a róm.kat.templom és egy Somogyban oly kedvelt Pieta-szobor mellett elhaladva  visszatértünk a  és   sávok jelezte útra,mely itt már szigorúan emelkedett.Az utolsó háznál hat kisebb és nagyobb kutya acsargott a kerítésen kívül,de csak a területüket védték ,annak határától nem jöttek közelebb. Igaz kedvesem nagyon ért az ebek nyelvén,így még sehol nem volt velük problémánk(kopp,kopp),de azért nem árt az óvatosság,mert ha megérzik,hogy félsz tőlük ,könnyen lehet baj a dologból.

Néma főhajtás

                                                Elhagyva az utolsó portákat útvonalunk DK-nek fordult és egy meredek ,sötét mélyútban,több méter magas löszfalak közt kapaszkodott a Nagy-hegy platója felé. Egy karámnál és magtárnál értük el a hegy gerincét,ahonnét szép panoráma tárult elénk. Egy újabb Pieta-  szobor és egy újabb kutyás kaland után sebes léptekkel haladtunk a telep mellett,melynek végénél jelzéseink jobbra fordultak és a telep kerítése mellett haladtak tovább.

Romantikus és..

vadregényes

                                             Elérve egy aszfaltos,keskeny utat a   -ok ideiglenesen elhagytak bennünket,Bőszénfa irányába,mi   jelzéseink pedig DK-nek fordulva haladtak tovább ezen a keskeny aszfaltcsíkon.

Kuvasz a pietanal

Erdei aszfalton

                                                 Az aszfaltcsík megszűnését követően szekérutakon és ösvényeken törtettünk több mint 3 kilométert a Konkolyos és a Vörösalma -erdő hangulatos ,őszi erdeiben. Utunk során egyik mélyútból a másikba estünk,hol fönek,hol lenek haladtunk ezeken a   romantikus és vadregényes ,néhol több méter magas "szurdokokban".

Ösvény a mélyútban

Sipos -hegy platója

                                              Mikor elértük a Sipos-hegy első zártkertjeit a   sáv jelzések visszatértek és csatlakoztak   jelzéseinkhez. Itt elvadult és gondozott telkek közt haladtunk,mígnem egy keresztnél jobbra fordult az útvonal. Innét a célig még 1600m volt vissza ,na itt néztem az órámra. Háromnegyed három volt és a kiszemelt járat 3,10-kor indult. Megint sikerült jól kicentiznünk! Közepes tempóban is elértük volna a buszt,de a biztonság kedvéért  szaporáztuk lépteink,mert még szerettünk volna egy-két képet elkészíteni a faluban.

A nap utolsó mélyútja

                                      A kereszttől újabb mélyút következett,melynek zuzalékos burkolata egy idő után betonra váltott. Pillanatokon belül elértük Gálosfa temetőjét,mely a meredek löszfal tetején volt,innét még pár lépés és máris beértünk a faluba a róm kat templomnál,majd elhaladtunk az egykor sokkal szebb napokat látott Festetics-kastély mellett és máris megérkeztünk a buszfordulóba,ahol már bent állt a járat,de még volt az indulásig 9 perc.

Róm.kat.templom és a..

                                                 A Festetics -kastély a XVIII.sz-ban(1760 környékén) épült késő barokk stílusban,majd a következő évszázadban átalakították.Az 1990-es években felújították,vonzó kastélyszállót alakítottak ki,de a vállalkozás nem bizonyult sikeresnek,így a csőd után idősek otthonaként funkcionált egy ideig. Ma állítólag felújítás alatt áll az elhagyott, jobb sorsra érdemes kastély,mely Műemléki Védelem alatt áll és jelenleg Faluházként funkcionál.

Festetics Kastély Gálosfán

                                               Mivel idő milliomosok voltunk ,ezért kedvesem még beugrott a szomszédos nemzeti dohányoshoz egy Mirindáért és egy Pepsiért,melyek kimondottan jól estek,én pedig rövid diskurzust folytattam a várakozókkal az élet és a falu nagy dolgairól.


                                                 A buszon bőven volt időnk összegezni mai túránk,mivel minden útba eső zsáktelepülésre bementünk. A mai nap a Zselic szívében ,a Tájvédelmi Körzetben tettünk meg a kitérőkkel együtt több mint 26 km-t és felfele 639m,míg lefele 644 m szintet teljesítettünk. Ma alaposan megváltozott a véleményünk a Zselicről,ez a szakasz teljesen lenyűgözött,felejthetetlen lesz számunkra,csodás túranapon vagyunk túl. 

Frissítés a buszváróban

                                                  Kaposváron még egy rövid beszélgetésre összefutottunk Hevesi Zoltán túratársunkkal,barátunkkal ,kinek blogjából sok hasznos információt merítünk útjaink tervezésekor. Ezután pótoltuk folyadék és energia veszteségeink,majd haza felé fordítottuk az autó kormányát,ahol már várt a jól megérdemelt jutalom. Előbb szomjunkat egy pohár Borsodival oltottuk,amit egy üveg BB Rosé Sec pezsgővel kísértünk el.

Jutalom

              Még több kép a szakaszról:    https://goo.gl/photos/fzTWN6MbcLBW9Pap8

              Kisfilmek a mai napról:       Összegzés 1

                                                           Összegzés 2

                                                           Zselici Csillagpark -Kilátó 1

                                                           Zselici Csillagpark -Kilátó 2 
              Térkép és szintrajz: