RP-DDK 15.TÚRA 2016.SZEPT.24.
GÁLOSFA-ABALIGET V.Á.
Hollófészek legendája-Zselici népmonda
Kihasználva a csodálatos ,kimondottan túrázásra invitáló időjárást,Földanya havának huszonnegyedik napjára ismét beiktattunk egy túrát barátainkkal.Ez alkalommal Somogyország "hegységének" a Zselicnek a bejárásába kezdtünk bele.Ez alkalommal a RP-DDK Gálosfa és Abaliget v.á. közti távját teljesítettük több mint 27 km-en ,miközben eljutottunk a dombvidék legmagasabb pontjára is.A szakasz vonalvezetése majd végig emberlakta területek érintése nélkül kanyarog a Zselicben,így igazán volt időnk az elmélkedésre és a feltöltődésre a csodaszép és csendes környezetben.
 |
| Ébredő Zselic |
A mai napra az időjárás felelősök csendes nyár végi időt jósoltak,sok napsütéssel és kellemes 20-22 fok körüli hőmérséklettel,így igazán nagy kedvvel készülődtünk. Nem is kellett csalódnunk,mert a kezdeti csípős reggel gyönyörű napsütéses idő követte,mely túránk végéig kitartott.Bár mindig ilyen körülmények közt tudnánk talpaskodni.
Mivel végcélunk,Abaliget több mint 100 km-re található tőlünk,így a szokásos hajnali indulást választottuk,de mivel csekély volt a forgalom,így már hét óra előtt Gálosfára érkeztünk. Az álmos reggeli faluban a buszfordulóban szálltunk ki didergősen a csípős reggeli időben. Laci és kis csapata rögtön elhajtottak Abaliget irányába,hogy Ők onnét kezdjék a mai nap túráját.
E korai időpontban még a kocsma is zárva volt,így úgy gondoltuk,hogy majd ha visszatérünk pecsételünk(bár akkor sem volt nyitva),ezért rövid szerelvényigazítást követően belecsaptunk a lecsóba és tempós,már-már rohanó léptekkel indultunk neki a
és 
-ok mentén DK-irányba a pici falu főutcáján,a Dózsa Gy. utcán DK-i irányba. |
| Hajnal Gálosfán |
Gálosfa a Zselic erdővel borított dombjai közt fekszik a Surján -patak völgyében,első írásos említése 1425-ből datálódik .Tulajdonosai ekkortájt a Szerdahelyi Család tagjai voltak,később az Imrefyak tuljdona,majd a XVIII:sz elején a Festetics Család a tulajdonos és tulajdonukat a XX.sz negyvenes éveinek közepéig meg is tartották,sőt egy előkelő kastélyt is építtettek . A XIX.sz-ban országos vásártartási jogra tett szert.A Községhez tartoztak Szentluka-puszta,Kistótváros-puszta ,Nagytótváros-puszta és Terjék is. Az előbbi kettőn kihasználva a Zselic adottságait előbb síküveggyártással majd cserépedény gyártással foglalkoztak. Miután megszűnt a cserépedénygyártás az üzem felszerelését a Zsolnay Család vásárolta meg,így alapozva meg a híres porcelángyár hírnevét.A II.vh. után a sváb lakosság kitelepítésével jelentősen csökkent a falu lélekszáma,majd rövid fellendülést követően a helyi téesz megszűntével és a tulajdonviszonyok átrendeződésével az elvándorlás folytatódott. Mára álmos településsé vált,bár a Festetics Kastély idegenforgalmi hasznosítása jelentősen lendítene a gazdasági helyzetén.
Jó kilométernyit trappoltunk a főutcáján,amikor
és jelzéseink balra kanyarodtak a Szentbalázsra tartó országútra,pár lépés múlva elértük a Csurgó-árok hídját ,majd utána rögtön jobbra kanyarodtunk és elértük a Surján-patak völgyét. A még vizes fűben pillanatokon belül elértük az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonal ,felszedett pályájának nyomvonalát. Mielőtt felléptünk volna a vasúti töltésre tettünk egy kitérőt és elsétáltunk az alig 50 m-re lévő egykor szebb napokat látott gálosfai vasútállomás épületéhez,melyet körbejárva készítettünk pár felvételt és visszatértünk a szekérúthoz,melyet az előbb hagytunk el.A Kaposvár -Szigetvár helyiérdekű vasútvonalat 1900-ban adták át a forgalomnak .Almamalléken 1901-ben csatlakozott hozzá,a még ma is működő Almamelléki Állami Erdei Vasút. A vasútvonalon 1976 végén szűnt meg a forgalom,majd 1978-ban a vágányokat is felszedték.
 |
| Egykori v.á. Gálosfa |
Átkelve az egykori vasúti pályán ritkás jelek mentén haladtunk DK.i iányba pár száz métert,míg elértük a Surján-patak medrét. A patakon való átkelést követően a
-ok a Bükk-alján elhagyták a jelzéseinket ,mi pedig belefogtunk a mai nap talán legmeredekebb emelkedőjének a leküzdésébe a Szamár-domb aljában és ezzel együtt a Zselic megismerésébe is.A Zselic a Dunántúli -dombság déli részén helyezkedik el,két kistájra osztják az északi- és a déli -Zselicre.Északról aKkapos-völgye,ÉK-ről a Völgység,keletről a Baranyai-hegyhát és a Mecsek,délről a Drávameneti-síkság,nyugatról Belső-Somogy határolja.Legmagasabb pontja a Hollófészek 358 m.Természeti értékét jellegzetes erdei adják,ásványkincsekben szegény,elsősorban mészkövet ,homokkövet és agyagot találhatunk.Gazdasága a völgyekben végzett mezőgazdaság mellett is ezekre az ásványkincsekre épült. A jó minőségű mészkövet útépítésre,építőkőnek is használták,a homokövekből vályúkat,csatornákat készítettek. A jó minőségű,idős homokra alapozva üveghutákat építették,a hozzájuk szükséges energia rendelkezésre állt,a végtelen erdők kimeríthetetlenek voltak. Később az agyag felhasználására porcelánmanufaktúrák alakultak-ezek alapozták meg a Zsolnay gyár hírét is.Az agyag adta lehetőséget kihasználva jelentős téglaipar is kialakult.A Zselic környéke már az újkőkorban is lakott terület volt.A Honfoglalás környékén szlávok lakták.Buda ,Pécs és Szigetvár elestét követően a Zselic török uralom alá került,a megszállás alatt a környék majdnem teljesen kihalt. A török kiűzését követően a XVIII.sz-ban sváb telepeseket hoztak. Az 1882-ben átadott Pécs-Buda vasútvonal jelentősen csökkentette a falvak elzártságát ,ekkortól indult fejlődének a Zselic környéke.Hazánkban a Zselic azon kevés területek egyike,ahol a fényszennyezettség elenyésző,ezért a csillagos égbolt látványát a fények alig zavarják. Erre tekintettel 2009-ben Európában először nyerte el a "nemzetközi csillagos égbolt-park" címet.2015-ben e program keretében nyílt meg a Zselici Csillagpark,hol egyedülálló élményekben lehet részünk.
 |
| Átkelés a Surján-patakon |
Előbb oldalazva ,de folyamatosan emelkedve haladtunk a tölgyes-gyertyános erdőben,majd egy bal kanyart követően ,meredeken szuszogtató emelkedőbe kezdtünk egy vadregényes szurdokszerű árok partján. Az erős emelkedőn fényképezés indokkal kétszer álltunk meg,hogy rendezzük légzésünk,majd mikor már erőnk vége felé jártunk felértünk a Szamár -domb gerincére és kiléptünk egy rétre,ahol szép panoráma tárult elénk a Zselic környező vonulatairól,melyet sejtelmessé tett a a reggeli pára felszállása.
 |
| Vadregényes szurdoka Bükk-alján |
A rét ÉK szélén pár száz lépéssel vágtunk át,majd ÉK felé fordulva beléptünk a Szénégető erdejébe és megkezdtük a több kilométeren át tartó gerincvándorlásunkat. Mivel az alattunk futó szekérút nagyon jó minőségű és pocsolyáktól,dogonyáktól mentes volt,így begyújtottuk a rakétákat és ami csövön kifért toltuk,mert tudtuk,hogy utunkból még sok van hátra és lesznek még nehezebb részek is.
 |
| Reggel a Szamár-dombon |
A fiatal vegyes erdőt tölgyes váltotta fel,mi pedig hullámvasútazva haladtunk a reggeli erdő neszei kiséretében. Jól esett hallani a távoli szarvasbőgés ide hallatszó moraját,a közeli énekesmadarak vidám "zenéjét" és a kisebb talajlakó állatok ijedt neszezését. Nem is vettük észre és máris kiértünk az erdő széléra,ahonnét bal kéz felől egy kerítés mögött feltűnt egy magánkilátó,melynek megközelítése lehetetlen,kár is próbálkozni. Fantasztikus kilátás nyílt a szemünk elé Kistótváros a hermetikusan elzárt Kistótváros épületeire és a birtok rendezett területére. Kistótváros területét az új tulajdonosok teljesen körbezárták az egykori faluba vezető aszfaltutat sorompóval zárták el és még a megépült kilátót is csak az Ő vendégeik használhatják. Mai magyar valóság.
 |
| Magán kilátó |
Fotózás,rövid pihegés és frissítés után újból felvettük a nyúlcipőt és sietős léptekkel szeltük a métereket. Jobbról az erdő,balról pedig a már megismert kerítés kísért bennünket emelkedőre fel,emelkedőről le. Ez a jó kilométernyi hullámvasútazás igazán jól esett,mert az emelkedők sehol nem voltak vészesek ,így igazán jó tempóban tudtunk haladnia
-ok mentén DK-i irányba.. |
| A párába burkolózó Kistótváros |
Jó ezer lépést követően a kerítés eltávolodott tőlünk,mi pedig beljebb értünk a Tótvárosi-erdő sűrűjébe,a szekérút továbbra is jó minőségű volt,de egy idő után mélyút szerűre változott. A kora őszi erdő annyira lekötötte figyelmünk,hogy alig vettük észre,hogy megérkeztünk az egykori Nagytótváros területére. Erre a fel-fel tünedező dió és egyéb gyümölcsfák és pár még épségben maradt kerítésoszlop hívta fel a figyelmünk. Aztán pikk-pakk megérkeztünk egy erdei útkereszteződésbe,ahol egy nemrég épült turistapihenő is található,valamint innét indul a
jelzés,mely Terecsenybe tart. |
| Az egykori Tótváros itt terült el |
Újabb rövid pihi és frissítés következett,majd kedvesem indúljt vezényelt és ötödik sebességbe kapcsolt a továbbra is jó minőségű erdei úton. Talán öt-hatszáz lépést tettünk meg és egy tisztásra érkeztünk,ahol újabb elágazással találkoztunk ,a Rp-DDK útvonalából itt ágazott ki a
jelzés,mely a Csepegő-kőhöz vezet. Kicsit elgondolkodtunk,hogy kitérjünk-e ehhez a páratlan természeti jelenséghez,de aztán lemondtunk róla,mert oda-vissza több mint 2,5 km-es út lett volna. Talán egyszer lesz szerencsénk bepótolni.Úgyhogy nem maradt más hátra,mint felvenni az eddigi tempót és a
jelzések mentén tartva a D-DK-i irányt hullámvasútaztunk a tölgyes erdőben,valahol ezen a részen léptünk át Somogyból Baranya megyébe. Jó 2 és fél km -t követően elértük a Cigány-domb 256 tfsz magasságát és kiléptünk az erdőből,ahol lélegzetelállító panoráma tárult elénk.Először itt láttuk meg a Mecsek távolba vesző,párába burkolódzó jellegzetes vonulatait,előttük pedig a Zselic lankái. Alattunk feltűntek Csebény portái. Nem álltuk meg és készítettünk erről az idilli tájról egy-pár felvételt és egy videót is.  |
| Cigány-dombon |
Innét a jelzéseink az erdő és a kaszáló határán haladtak tovább és talán ezer lépés megtételét követően egy sáros mélyúton megérkeztünk a kihalás szélén lévő Szabás település első ingatlanához,mely paradox módon lakott. Az udvarban dühüsen acsarogtak a házőrzők,de a tulaj csak akkor jött elő ,mikor már jó 3-400 méterre voltunk a háztó. Aztán látta,hogy túrázók vagyunk,így csak intett és megnyugodva vissza ment az ingatlanra.
 |
| Érkezés Szabásra |
Szabás jelenleg pusztaként szerepel és Csebényhez tartozó zsáktelepülés. Azonban a középkorban jelentős falu lehetett,ugyanis 1332-ben már templomos helyként írják le,azonban 1542-ben plébániája már nem létezett. Lakói elszegényedtek,majd a falu elnéptelenedett,azonban az élet mindig pislákolt a gyönyörű természeti helyen található faluban.
 |
| Remény... |
Az első ház után aztán hosszú szünet következett és csak a sáros út mellet húzódó villanyvezeték árulta el,hogy tulajdonképpen "lakott" részen járunk. Aztán két-háromszáz lépést követően kezdtek feltünedezni a régi házak. Pár közülük elhagyott,düledező volt,de némelyikük karbantartott,felújított látszott,hogy van gazdája még ha csak időlegesen is laknak itt. Mindenesetre van remény,hogy ez a település nem hal ki teljesen,mint oly sok másik ,melyeket már érintettünk országjárásunk során.
 |
| A porták előtti elmaradhatatlan szelídgesztenyefa |
Szembetűnő volt ,hogy majd mindegyik ház előtt óriási szelídgesztenyefa strázsált,mint egy őrködve az elmúlás fölött. Egy ilyen óriási fa alatt,talán itt lehetett a falu valamikori központja, útvonalunkból jobbra a
sáv jelzés,míg balra jelzés vált ki. Előbbi Horváthertelend felé,míg utóbbi Alsókövesd irányába tart,érintve a Szent István forrást. Mi a
-on,továbbra is DK-i irányba haladtunk és utunk folyamán először hosszabb ereszkedésbe kezdtünk az Almás-dűlő meredek oldalában egy vízfolyásos,sáros mélyútban. Balról bükkös.míg jobbról egy óriási tarvágás közt ereszkedtünk egy neve sincs patakocska völgyébe. A völgybe egy automata vadetetőnél értünk le és ott jelzéseink jobbra D-nek fordultak.  |
| Automata vadetető |
Itt egy mély talajú erdei szekérúton haladtunk a patak hűvös és sötét völgyében vagy kétezer lépést,mígnem egy kereszteződésben balra kanyarodtunk,felvéve az ÉK-i irányt és egy vadregényes meredek mélyútban kapaszkodtunk tovább. Ez egy elég hosszú és fárasztó emelkedő volt,így a fülünkön is vettük már a levegőt mire megadta magát az emelkedő és elértük Felsőkövesd majorsági épületeit az autóbusz fordulónál.
 |
| Kapaszkodás a mélyútban |
Felsőkövesd Tormáshoz tartozó apró erdei település,lakónak száma 40 fő körül mozog.Legfőbb nevezetessége ,hogy itt indul/végződik a Fekete István Emlékösvény. A kiváló író ,okleveles gazda ezen a vidéken dolgozott és vadászott gróf Majláth György uradalmában,mint segédtiszt 1926-29 közt. A szerzett élményei emlékére a Mecsekerdő emléktáblákat állított,mely az író saját szavaival meséli el a történeteket és egy fél évszázados vadászélet tapasztalatait adja át. Az emlékösvény táblái Hollófészek és Felsőkövesd közt vezet,nagyrészt a RP-DDK útvonalán.
 |
| A Fekete István Emlékösvény egyik állomása |
Miután elolvastuk az Emlékösvény köszöntő tábláját,a falut jelentő 4 egyforma cselédlakás mellett elrobogtunk a központot jelentő parkig,ahol az egykori iskola is található. A parkban áll egy fa harangláb,melyet 1855-ben állítottak. A parkban egy koros ezüsthársfasor is található,ezek árnyékos aljában pedig egy turistapihenőt alakítottak ki. Ugyancsak itt található a RP-DDK ellenőrzőpontja is. A pecsét a hirdetőtáblára van felszerelve.
 |
| Pihenő az óriás hársok alatt |
Először az adminisztrációt végeztük el,majd letelepedtünk az árnyas óriások alá az egyik padra és hosszabb pihenőt tartottunk. Frissítettünk,ettünk egy csúcsbanánt és elmélkedtünk a gyönyörű környezetben . Élveztük a csendet,nyugalmat ,el tudnánk képzelni itt az életet,a törtető ideges mindennapok helyett amik a nyüzsgő városban várnak ránk.
 |
| Egykori iskola Felsőkövesd |
A hosszabb pihenő után fájó szívvel vettünk búcsút az apró településtől és aszfaltos úton lépkedtünk. A falu határában elhagytuk a kereszteződést,ahonnét a
jelzés indul az Ödön-forrástól a Nagy-Máté Vadászház irányába.A jelzések pedig meredek ereszkedésbe kezdtek a keskeny aszfaltcsíkon.A kanyargós útvonalon tempósan tudtunk haladni,sebességünket csak a környék lebilincselő látványa lassította. Nagyjából 2 km-t ereszkedtünk és már el is értük az Alsókövesdi vadászházak romantikus környezettben lévő területét,ahol Fekete István is lakott.Alsókövesd egykor önálló település volt,ma Tormáshoz tartozik,lakóinak száma 5 fő.
 |
| Alsókövesd vadászház |
Elhagyva a vadászházat talán 10 métert tettünk meg az aszfalton ,mikor jelzéseink jobbra elkanyarodtak és egy turistapihenő mellett elhaladva egy dzsindzsás részre értünk,ahol a vizes aljnövényzetbe törtettünk tovább,közben elolvastuk az útba eső Emlékösvény tábláit. Alig pár perc "Ramboskodás" után kiléptünk a bokros-cserjés részről a Nagymáté felé vezető keskeny aszfaltcsíkra,de ezen csak átkeltünk és pár lépéssel elértük a Szágyi-patak keskeny folyását,melynek hídján keresztül elértük a Kanász-hegy alján lévő erdő szekérútját és megkezdtük a mai leghosszabb emelkedő "meghódítását"melynek végpontja a Zselic legmagasabb pontja a Hollófészek lesz.
 |
| Indul a kapaszkodás ...... |
A hangulatos mélyút hol meredekebben,hol lankásabban kapaszkodott egyre feljebb,de elfáradni nem volt időnk,mert mire elfogyott volna a szufla addigra feltűnt az Emlékösvény egy-egy táblája. Közben elhagytuk a kereszteződést,ahova a
jelzések érkeztek meg Szabás felől. |
| ... és érkezés a Tatárugratóhoz |
A táblák olvasásának ellenére jól kipirosodva,szuszogva értünk fel a Tatárugratóhoz,ahol a tanösvény újabb állomása és egy kereszteződés található. A
-ok itt felveszik a D-i irányt ,míg a jelzések az Emlékösvény oldalágán Bakócára tartanak . |
| Alattunk Bakóca |
Itt hadd idézzek az írótól egy anekdotát a hely nevével kapcsolatban: " Alig múlt egy hete amikor egyik öregebb vadőrünknél firtattam,hogy az erdő legszebb szálas részét miért hívják Hollófészeknek.Talán a hollók költöttek ott valamikor?Az csak szóbeszéd kérem.Hát a Tatárugratót mért híjják Tatárugratónak?Ki tudná azt megmondani,hogy megugratták-e itt a tatárokat?
Fekete István:Hollófészek-részlet 1935
 |
| Tatárugrató |
Kicsit elsétáltunk a
jelzéseken,hogy lenézzünk Bakócára,majd visszatérve folytattuk a kapaszkodást az eddigi,mélyútban szép szálas erdőben,koros tölgyek és bükkök közt. Pár száz méter haladtunk és az emelkedő egyre jobban megadta magát és egy szélesebb erdészeti utat elérve egy tarvágás végén elénk végre elénk tárult a Hollófészek!Itt egy gerincúton folytattuk a széles jó minőségű úton a trappolást hullámvasútazva. Itt újból be tudtuk gyújtani a rakétákat és magasabb fokozatba kapcsolva haladtunk.Egyre szélesedő dózerúton koptattuk bakancsaink talpát és egyszer csak az ismerős zenebonára lettünk figyelmesek. Laci és kis csapata érkezett egy kanyarba szembe velünk. Gyors kulcs és tapasztalatcserét követően érzékeny búcsút vettünk egymástól és folytattuk a túrát,mert még jócskán volt előttünk távolság. Jó negyedórás hullámozás és emelkedés után egy újabb kereszteződésbe érkeztünk,ahol a Fekete István Emlékösvény táblái elköszönnek a RP-DDK vándoraitól és a
-en a Nagymáté Vadászház felé tartanak,ahol az író szobra is található. A vadászház csak 500 m kitérő,de nagyon sajnáltam az időt a kitérésre,pedig első menyasszonyom kapacitált,hogy menjünk el. Volt is egy kis összeröffenés,de édes volt a békülés.... Most már nagyon bánom,hogy nem tettük meg ezt a rövid kitérőt az egész oda-vissza út nem lett volna több fél óránál. Talán lesz még szerencsénk járni erre. |
| Útkereszteződésben a Nagymátén |
Így keserű szájízzel és nem szólva egy darabig egymáshoz folytattuk utunk a
jelzések mentén most már újból emelkedve a Hollófészek irányába,mely alig egy kilométer volt innét. Ezen a részen továbbra is szép,szálas erdőben haladtunk,így alig tíz perc alatt megtettük a távot a leágazásig,ahol a 
-ek É felé elvezetnek a Hollófészekig. A csúcs a RP-DDK útvonalától alig 200 m-re található és már itthon megbeszéltük,hogy kimegyünk hozzá ,ezért mi is észak felé vettük az irányt és alig járt ösvényen enyhe emelkedőn pillanatok alatt elértük a csúcsot. |
| Csúcstámadás |
A csúcsról általában az él a képzeletünkben,hogy egy kopár szikla ,ami a környezete fölé magasodik és gyönyörű a kilátás róla. Hát a Zselic legmagasabb pontja nem ilyen. A Hollófészek egy sűrű szálasban található,ahonnét semmilyen kilátás nincs,viszont éppen ez adja a hely báját és varázsát. Leírni nehéz, látni és átélni kell.
A Hollófészeknél a szokásos magassági pont mellett tájékoztató táblák és pihenőpadok is találhatóak. Ezeknél egy újabb hosszabb pihenőt tartottunk,kicsit békülgettünk,majd frissítettünk ,ettünk egy csúcscsokit,mely most ténylegesen rá szolgált a nevére. Kicsit elmélkedtünk,átadtuk magunk a hely szellemének,majd visszasétáltunk a kereszteződésig és belekezdtünk túránk utolsó,nagyjából tíz kilométeres etapjába.
 |
| Hollófészek |
Visszatérve
a jelzésekhez,balra,K-nek fordultunk és nagyjából 400m megtétele után egy erdei útkereszteződésbe értünk egy tisztáson,ahonnét Kán és Gorica felé lehet eljutni,de mi balra,ÉK felé fordultunk és egy nagy tarvágást elhagyva ,zárt erdőbe érkeztünk. Mai túránk során ez az erdei szakasz volt a legszebb. Hatalmas,öreg bükkök közt haladtunk ,folyamatosan vesztve a magasságunkból,bár időről -időre egy-egy kisebb emelkedőt is le kellet küzdenünk. Folyamatos kanyargás és hullámvasutazás következett bő három km-en keresztül,aztán egyszer az erdő világosodni kezdett és kiléptünk a Csurgó kaszálójára.  |
| Szálas Bükkösben |
Balról továbbra is a a Lipalagi erdő mellett haladtunk,jobbról és szembe viszont egy óriás nyílt terület tárult elénk. Először itt tűntek elénk a Mecsek jellegzetes csúcsai,a Jakab-hegy ,a Misina és a Zengő. Egyik ámulatból a másikba estünk ,készítettünk pár felvételt,majd egy videót is az elénk táruló látványról.
 |
| Körpanoráma a Csurgóról |
Nyílt,ligetes területen megmásztunk egy újabb dombot,ahonnét az eddigiektől is gyönyörűbb panoráma tárult elénk a Mecsekről és itt láttuk meg először Karácondfa és Szentkatalin házait. A jól járható szekérút egyszer csak elkanyarodott tőlünk és mi egy frissen kaszált ,széles gyalogúton vesztettünk magasságunkból. Nem tudtam eldönteni,hogy ez a helyi gazdák műve-e vagy már működik a ranger rendszer. A rangerek feladata lesz a turistautak karbantartása ,ellenőrzése. Mindenesetre jól esett,hogy nem a derékmagasságú gazban kellett botorkálni.
 |
| Kaszált turistaút |
 |
| A háttérben a Mecsek vonulatai |
Ezen a szakaszon félkörívben kerültük meg a völgyben megbújó két falut,közben ettünk egy lejtőcsokit és elértük
a jelzést,melyen Szentkatalint érhetjük el. Ezután a -ok elértek egy végeláthatatlan szekérutat,mely mellett balról erdő,jobbról pedig egy óriási szántó húzódott. Még szerencse,hogy a látkép feledtette az egyhangú vonulást. |
| Alattunk Szentkatalin |
 |
| "Végtelen út" |
Az út vonalvezetése enyhén hullámzott,de tempós lépésekkel rövidesen elértük a Kántor-hegy 258 tfsz csúcsát ,ahol a leborult Hódosi -kereszt is található. Innét újabb dombra fel,dombról le következett és bő ezer lépést követően újra egy zárt erdőben fogyasztottuk a métereket.
 |
| A Hódosi-kereszt |
Ekkor a Kovács-erdő tölgyeseiben kanyarogtak
jelzéseink előbb D-i,majd Dk-i irányba. Közben több tarvágást hagytunk el,megmásztunk és leereszkedtünk több dombról,mígnem kiléptünk egy nagyjából száz méter széles kaszálóra. Mi a rét jobb oldalán az erdő szélén kezdtünk meredek ereszkedésbe. Pár száz lépést követően előbb egy ligetes részen,majd egy sűrű fiatalos erdőben ereszkedtünk minden eddiginél meredekebben. A jelzések itt fától-fáig vezettek bennünket és egyre közelebb hallottuk az alattunk futó országút zajait.  |
| Szállításra várva |
 |
| Ereszkedés egy keskeny nyíladékon |
Alapos dzsindzsáskodás után ,egy elhanyagolt ,de lakott tanyát elhagyva egyszer csak kiléptünk a Sásd és Szigetvár közt futó országút aszfaltcsíkjára,ahol a
jelzéseink balra fordultak.Ezen a részen nem árt figyelni,mert az előbb említett tanyáról két acsarkodó kutya is felénk indult,de közel nem igen merészkedtek. |
| A cél előtt... |
 |
| még dzsungelharc várt ránk |
Talán száz métert tettünk meg K-i irányba ,maikor jobbra kanyarodtunk és átkelve a Bükkösd-víz patakján elértük mai túránk célját ,az Abaligeti-vasútállomást. Órámra nézve még magam is meglepődtem ,mivel negyed kettőre járt az idő,így igazán rapid túrán voltunk túl. Most kezdtem igazán sajnálni,hogy nem tértünk ki az útba eső Csepegő-kőhöz és a Nagymáté Vadászházhoz,lett volna rá bőven időnk.
 |
| Elhagytuk a Zselicet |
 |
| A célban |
A vasútállomáson elvégeztük a szokásos adminisztrációt,a peronon lévő pecséttel,váltottunk pár szót két fiatal túrázóval,kik egy szép kutyussal túráztak az elmúlt napokban a lebilincselő Mecsekben. Közben befutott a fiúk szerelvénye,mi pedig szerelvényigazítás és átöltözés után kocsiba pattantunk és elindultunk Gálosfa irányába. Útközben Sásdon még legurítottunk egy citromos sört(0/0 %) és negyed háromra visszaértünk Gálosfára,ahol összeszedtük Laciékat,bepótoltuk a reggel elmulasztott pecsételést,de a "hivatal" most is zárva volt. Gálosfán elég érdekes helyen van a pecsét,egy családi ház udvarán lévő kocsmánál,de ha a kocsma zárva van ,csak egy kapun keresztül jutunk el hozzá. A kaput Maci kutya őrzi,de az eb egyáltalán nem veszélyes,sőt barátságos,így nem kell tartani tőle.
 |
| Maci kutya |
Az igazolás elvégzését követően autóba pattantunk és irány-Darány felkiáltással haza felé vettük az irányt. Útközben egy általunk eddig nem ismert helyen pótoltuk folyadék és energia szükségleteink és egy jó hideg igazi Csíki sör kortyolgatása közben összegeztük a mai napot. A mai túránk során a nekünk ismeretlen Déli-Zselic lankáin túráztunk,kicsivel több mint 28 km-t tettünk meg,miközben leküzdöttünk 680 m-szintet felfele és ereszkedtünk 650-et. A túra majd végig lakatlan területen,erdőben vezet ,igazán lebilincselő környezetben. Közben megismerkedhettünk Fekete István író munkásságával,műveivel. Ma egy újabb tájegységgel ismerkedtünk meg , a túra mély nyomokat hagyott bennünk.
 |
| Az igazi Csíki-sör |
Hazaérve ma egy-egy pohár szilvóriummal és egy pohár fehér cuvée-vel ,melyet a Hujber Pincészet készít,jutalmaztuk meg magunkat.
 |
| Jutalom |
Több kép a szakaszról: https://goo.gl/photos/K7NH1F5uEiDrtRMBA
Kisfilmek: A Cigány-dombon Csebény fölött
Csurgó-rét Karácodfa fölött
Térkép és szintrajz:
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése