GYEREKEKKEL PETESMALOM CSODÁI KÖZÖTT

Ezúttal másfél, valamint három és fél éves unokáinkkal indultunk a csodák és a vidrák nyomába Belső-Somogyban.

Mint tudjuk, az élet nagy rendező. Úgy alakította a dolgokat, hogy a fiúk pár napig nálunk voltak, így lehetőségünk adódott, hogy kicsit megszerettessük velük a természetet. Több opció is felvetődött, de a végén a vidrapark mellett döntöttünk. Ez a hely nem vonz tömegeket, mégis több olyan attrakcióval szolgál, melyek lekötik az örökmozgó legkisebbeket is. Ráadásul a rövid, könnyű sétákat lenyűgöző tavak közt tehetik meg, miközben számukra rengeteg új csodát fedezhetnek fel. Délután jól kifáradva és kipirulva fejeztük be a kirándulást. A fiúk hazafelé egész úton az élményeikről csacsogtak. Persze a kisebbik a sajátos, gagyogós nyelvén próbált versenyre kelni a bátyjával. A kirándulás olyan mély nyomokat hagyott bennük, hogy még éjszaka is azzal álmodtak.

Útban Belső-Somogy felé, Bárdudvarnok után nem sokkal egy ma már nem szokványos emlékművet vettünk észre az út szélén. A II. v. h. alatt a környéken húzódott a Margit-vonal, ezért súlyos harcok alakultak ki itt. A „felszabadító” Vörös Hadsereg itt komoly ellenállásba ütközött, a haladása hosszabb időre megakadt, súlyos veszteségeket szerzett. Ennek mementójaként a háború után a Szovjetunió a környéken emlékműveket állított, melyek közül több is átvészelte az elkövetkező viharos időket, és ma is állnak, a tetejükön pedig ott virít az ötágú vörös csillag. Ezeket az emlékműveket ma is gondozzák, a költségeket az Oroszország fedezi.

Következő rövid megállónkat Mikén tartottuk, mely már az avar korban is lakott volt, később mezővárosi ranggal rendelkezett, évi hat vásár tartására volt joga. Legjelentősebb műemléke az 1821-ben épített klasszicista kastély. A ma nagyon romos állapotban található főúri lakot a falu birtokosai, a Somssich Család építtette. Körülötte angolparkot létesített, ahol több értékes, védett fa él. Az egykor virágzó kastély műemléki védelem alatt áll. Az előző rendszerben szövetkezeti irodaként funkcionált. A 2000-es évek elején egy belga befektető grandiózus tervekkel vásárolta meg, de semmi nem történt. A kis falu központját elcsúfító, életveszélyes állapotú kastély jelenleg hatósági zár alatt van. A kastély mögötti gazos területen, egy kis tó partján található a Somssich-mauzóleum, mely azonban azóta üres, hogy az oroszok feldúlták a háború alatt.

Mike után pár perces autózással elértük a letérést a Petesmalmi Vidraparkhoz. Jól járható földúton, sárguló akácosban, nyíresben majd vegyes erdőben előbb a pergetőházat, majd a Vidrapark fogadóépületét értük el. Mivel érkezésünk előtt nem sokkal etették a vidrákat, így először a Petesmalmi tanösvényt jártuk be, hogy megismerkedjünk a vidrák és a tórendszer világával. A kisebbik fiú még hamar elfárad, így ő az út egy részét babakocsiban tette meg.

A Petesmalmi-tórendszer több mint 100 éves múltra tekint vissza. A 170 hektárt meghaladó halastórendszert a Lábodi-Rinya duzzasztásával alakították ki. Legnagyobb tava a sokatmondó nevű Patikus, mely további 14 tavat lát el. Mint a nevéből is kiderül, egykor malom működött ezen a helyen, aztán a malmok eltűntével a felduzzasztott tavakból halastavak alakultak ki. Mivel itt találkozik a tavi és az erdei élettér, ezért rendkívül gazdag és varázslatos élővilágnak ad otthont. A nádasokban sok énekesmadár fészkel, de megfigyelhető a feketerigó, a szürke gém, a réti sas és a fekete gólya is. Nagy számban él itt a cigányréce, mely európai elterjedésének itt éri el a nyugati határát. Jelentős a mocsáriteknős-populáció és kétéltűek is nagy számban élnek a környéken.

A Balaton és a Dráva közti mocsaras, tavas területek a legmegfelelőbb körülményeket nyújtják a fokozottan védett vidráknak, ezért a terület igazi „vidraparadicsom”. Az eurázsiai vidra Európa talán legveszélyeztetettebb ragadozó emlőse, előfordulása a földrészen jelentősen megritkult. Hazánk az egyik utolsó menedékhelye, így Magyarországot, azon belül is Belső-Somogyot „vidranagyhatalomként” tartják számon. A legnagyobb hazai menyétfélénk 90-120 cm-re nő meg, súlya akár 10-12 kg is lehet. Megfelelő körülmények között 12-14 évig él. Alapvetően éjszakai állat, egy nappali találkozáshoz nagy szerencse szükséges. Legkedvencebb tápláléka a hal, de elejt madarakat, kisebb emlősöket és békákat is. Miután elejtette a zsákmányát, azt a szárazföldre viszi, és ott eszi meg. Régebben nagy halpusztítónak tartották, ezért és értékes prémjéért vadászták előszeretettel. Ma már tudjuk, hogy a céltalan vérengzés nem jellemző rá, legfeljebb a fiatal egyedek botlanak meg esetenként. Az év jelentős részében magányosan, kisajátított területükön élnek, territóriumukban semmilyen idegent, még fajtársaikat sem tűrnek meg. Birtokuk határát ürülékükkel jelzik. Ilyen „határköveket” mi is fedeztünk fel a gátakon sétálva.

A zajos „vidranász” alkalmával a nőstények és a hímek felkeresik egymást, majd azután újra elválnak az útjaik. Az anya kéthónapos vemhességet követően egy-két kicsi vidrát hoz világra földalatti kotorékban. A kicsik az anyjukkal akár egy évig is élnek, aki ez idő alatt megtanítja őket az önálló életre. Ilyenkor az anya többször is változtathatja a lakóhelyét, óvva a kölyköket. Ekkor fordul elő a leggyakrabban, hogy a második kicsiért már nem ér vissza, így az vagy elpusztul, vagy ha szerencséje van, állatmentők találják meg, és gondos kezekbe kerülnek.

A vidrák régebben számos helyen kedvező életfeltételeket találtak, de a környezet átalakulásával (mocsarak lecsapolása, folyamszabályozások) életterük beszűkült, közelebb kerültek az emberhez, aki nagy számban pusztította őket. Bár ma már törvény védi őket, de a vizek szennyeződése, élőhelyük szűkülése, az autóbalesetek és az orvvadászat jelentősen veszélyezteti őket. Lutráról, a vidralegény kalandjairól Fekete István írt nagyszerű regényt. Ebből a vidrák életén kívül megismerhetjük az eredeti életterüket, a nádasok, mocsarak élővilágát is. Fiatal korunkban sokunk kedvenc olvasmánya volt. 1986-ban film is készült belőle.

A Petesmalmi Vidraparkot és a halastavakat az 1980-ban alapított Somogy Természetvédelmi Szervezet üzemelteti. Célkitűzésük Somogy megye természeti kincseinek megőrzése, különös hangsúlyt fektetve a vizes élőhelyek megőrzésére. A Vidraparkot 1998-ben hozták létre, mely állatmenhelyként is funkcionál. Fenntartásához az egyesületen kívül az Alapítvány a vidrákért és a Messzelátó Természetvédelmi Egyesület is hatékonyan hozzájárul. Működésük során rengeteg elárvult, lebetegedett vidrát mentettek meg, neveltek fel és engedtek vissza a természetbe.

A park a vidrákon kívül más beteg, sérült állatok számára (madarak, emlősök) is átmeneti menhelyül szolgál. A menhely vezetője és mozgatórugója Balogh Márta állatvédő, a „Vidramama”. Márti a vidrák mellett hányatott sorsú yorki kiskutyák mentésének is aktív elkötelezettje. A vidrák és a yorkik mentését nem csak munkájának, hanem az élete értelmének is tekinti. 2007 óta 30 vidrababát nevelt fel, önálló életre szoktatta őket. Legközelebb a szívéhez talán Kinga baba került, őt nagyon nehezen engedte vissza a természetbe. Legkedvesebb mentett yorkijának, Myrának – akit a szaporító megnyomorított, megvakított és kidobta egy szemétdombra – pedig a Vidrapark központi részén állított emlékművet, szomorú életéről pedig könyvet írt. Márti Petesmalomban lakik. Sok mindent elárul, hogy miközben a nyáron egyetlen hétre elment szabadságra, négy árva kecses ragadozó érkezett a menhelyre. Sajnos most nem volt szerencsénk személyesen találkozni, mivel Mártit dolgai elszólították.

A Petesmalmi halastavak környékén sok vidra él. Ezek közül jelenleg csak a Nagyzsilip túloldalán kialakított, természetes kotorékban élő 4 éves Bendegúz és a 19 éves Luca látható. Mindkettejük árván, betegen került Mártihoz. Bendit kétnaposan, sérülten találták Kaposvár sétálóutcáján. Luca anyját autó ütöttel el, életkora pedig teljesen ellentmond a vidrákról elmondottaknak. A mentett egyedeket teljesen máshol, nyugodt környezetben tartják és szoktatják az önálló életre. Akárcsak a gyerekek, a kis vidrák előbb bölcsibe, majd oviba kerülnek, és csak ezután jön az önálló élet tanulása. A nevelés vagy gyógyulás után a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai határozzák meg, hol eresszék szabadon a vidrákat. Jellemzően erre a Dráva környékén kerül sor, ott a legadottabbak a feltételek, de volt már rá példa, hogy külföldre került mentett vidra. Dana például Hollandiában talált új otthonra.

Sétáltunk a vadregényes környezetű halastavak gátjain, olvasgattuk a tanösvény tábláit, megmásztuk az egyik tó partján álló kilátót és madárlest. A tanösvényen mindent megtudhatunk a környék élővilágáról, a kialakított madárles-kunyhókban pedig előzetes egyeztetést követően akár egy éjszakát is eltölthetünk. Próbáltuk a fiúkat csendre inteni, de madarat sajnos nagyon keveset láttunk. Persze jóval túl vagyunk már a vonulási időszakon, így csak a környezetet és a nyugalmat élvezhettük a kellemes őszi napsütésben. Visszatérve a fogadóépülethez várakoznunk kellett, mivel a következő etetés ideje még nem jött el. Ezt az időt a fiúk a játszótéren töltötték, mi pedig egy jót beszélgettünk Évivel, Márti munkatársával.

Közben eltelt az idő, megérkezett a friss hal, és a gondozó hölgy hívására Bendegúz elő is jött, bemutatkozott, sőt pózolt is a fénykép kedvéért. Luca őnagysága már megfontoltabb és lustább, ritkábban jön elő, de akkor kiadósan belakmározik. Egész más élmény volt természetes élőhelyén látni ezt a bájos ragadozót, mint állatkerti fogságban. Maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak, mindenkinek szívből ajánlom a vidrapark meglátogatását.

Petesmalmi Vidrapark – Lábod

GPS koordináták: 46° 22, 73’É, 17º 50, 18’K
Nyitva: mindennap 10.00-18.00
Telefon (Balogh Márta): +36 (30) 474-2491
E-mail: vidrapark@stvsz.com
Felnőtt belépőjegy: 1000 Ft 
Gyermek/diák/nyugdíjas belépőjegy: 500 Ft 
Családi belépőjegy (1 vagy 2 szülő és gyerek(ek): 2000 Ft 
Támogató jegy: 2000 Ft

 

Írta: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit, Töreki Tamás