OKT . 39. TÚRA    2020.05.01.

                   TERÉNY- KÉTBODONY 

 EGY  REKORDERREL A  CSERHÁT  SZÍVÉBEN

"Bár volna rá szavam,vagy hangjegyem,
hogy éreztessem,ahogy érezem
ez illatot,e fényt,e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája:létezés....tavasz!
                          Várnai Zseni:Csodák csodája 3.vk.

csoportkép a forrásnál

Régen esett,túl régen. Idén már tavasszal megtapasztalhattuk az aszály jeleit,amelyek az agyagos Cserhát lankáin különösen szembetűnnek. Minden porzik,a talaj repedezett.Ilyenkor ez nem általános,valami megváltozhatott a Föld működésében,egyre több figyelmeztetést kapunk.

zászlóskodás

A Terény-Kétbodony túránkra Ígéret havának elején került sor.Kis csapatunk mára 50%-al megnövekedett,velünk tartott egy legendás rekorder túrázó Csernus L.Gábor. Gábor tizenegyszeres OKT teljesítő,kétszer járta le az RP-DDK útvonalát, egyszer pedig az AK síkjait barangolta be. Így természetesen az Országos Kék Kör csodás jelvényének is tulajdonosa. Tudtommal ilyen teljesítménnyel senki nem büszkélkedhet rajta kívül,egy igazi példakép. Hatalmas tapasztalattal bír,a lábaiban több tízezer km van már. Óriási élmény volt vele együtt koptatni magyar "királyi turistalábainkat".

A rekorder

A túra napjára aztán megérkezett a rég várt égi áldás is. Mikor a kakas kora hajnalban elrikkantotta magát odahaza valósággal szakadt. Az eső változó intenzitással a Pelsótól  végig kitartott Kétbodonyig,ahol már Gábor várt ránk. Átpattantunk az ő autómobiljába és ripsz-ropsz Terényben találtuk magunkat. Még mindig elég kövér cseppekben esett,de tudjuk ha menni kell ,akkor menni kell. Az egész nap felemásra sikeredett,hisz a kora délelőtti eső után az ördög is elverte a feleségét,aztán kora délutánra egész jó idő kerekedett,még a nap is kibújt és jóleső meleggel cirógatott,szinte nyárias időben értünk be a célba.

jellegzetes nógrádi ház

Vártam,hogy első menyasszonyom szól,hogy öltsük fel a folyékony télikabátjainkat,de aztán kiderült,hogy a lapos otthon maradt.Még ilyet,minő gondatlanság. Ezen aztán jól eldödörögtünk ,de mint tudjuk egy hibás sose nincs,így felelőse nem lett a dolognak. Az esőben csak korlátozottan tudtunk fényképezni,pedig Terényben lenne mit. 

Szt.András templom,Terény

Kevés ilyen kicsiny település van hazánkban ahol ennyi nevezetesség van-orsósmagnó múzeum,csipke múzeum,istállógaléria etc.-úgyhogy legközelebb több időt kell szánnunk a Cserhát ezen ékkövére. Jellegzetes,jó állapotú nógrádi kontyos házak közt bandukoltunk,miközben gyorsan számba vettük a település történetét.

Terény fölötti szántók,háttérben a Szanda-hegy

A Szanda-patak völgyében megbúvó Terény nevét először 1274-es oklevélen olvashatjuk.A középkorban városi kiváltságokkal rendelkezett. A török hódoltság alatt csak rövid ideig birtokolták az oszmánok. Tulajdonosai voltak a Zichy gróf és a Balassa gróf családok,de voltak itt birtokai a herceg Esterházyaknak is. A Szent András róm.kat. templom középkori eredetű,a tornyában lakó egyik harang az 1497-es évszámot viseli.A Terényhez tartozó Kiskér-pusztán töltötte gyerekkorának egy részt a Nobel-díjas orvos,biokémikus Szent-Györgyi Albert. Emlékét emléktábla,szobor őrzi.

Liláskodás

Jellegzetes paraszti stílusú házak közt,aszfalton kapaszkodtunk a Terényi-szántók,a Zsabica felé. Jó hangulatban fogytak a méterek élvezettel hallgattuk Gábor korábbi élményeit. Bár elég jól esett, de a legendás cserháti sárnak a nyomát sem láttuk,sőt volt ahol az eső ellenére száraz volt a felszín. Máskor a "talpunk alatt fütyült a szél",de most csak a talaj porzott.

Szandaváralja,OKT pecsét

A szakaszban volt pár trükkös letörés,kanyar melyeknél igencsak keresni kellett a hogyan továbbot. Szerencsénkre Gábor mindig tudta a jó irányt,így nem kellett a modern kor vívmányait vagy a térképet segítségül hívni. Kis kacskaringó ide,kis kacskaringó oda,egy kis tüdőtágító emelkedés és máris a mai nap első huppancsának a tetején találtuk magunkat. A 323m magas Hucskó-hegy válláról aztán valósággal berongyoltunk túránk következő lakott településére , a kihalt
Szandaváraljára. Itinerjeinkbe begyűjtöttük a stempliket,melyek lenyomatát jól el is áztatta az égi áldás.

háborús emlékmű Szandaváralján

Szandaváralja a felette tornyosuló jellegzetes Szanda-hegy ikercsúcsaianak egyikére épitett várról kapta a nevét.Közigazgatásilag Szanda községhez tartozik. Főutcájának jellegzetes palóc házait érinti az OKT is.

Szanda vára a távolból

Rövid frissétés után átkeltünk a Szandaváraljai-patak gyalult fahídján. Melyen a múltkori műkorcsolyázókat megszégyenítő piruettem után feletébb óvatosan,totyogva lépkedtem. Itt még az esőnek és a párának köszönhetően a jellegzetes csúcsokból és a várból semmit nem láttunk,csak sejtettük,hogy ott vannak,valahogy úgy voltunk vele mint Provolone úr .

tanácskozás útközben

Az OKT nyomvonala  a Szanda-hegyet több változatban járta be,de mindig a kékvándorlás egyik legpazarabb kilátását tartogatta az úton lévőknek. Jelenleg a szandaváraljai Tájháznál kanyarodik délnek és egy meredek aszfaltúton kapaszkodik. Csalóka egy emelkedő ez,ha nem figyelünk a szufla hamar elfogy és a tüdőnk a zsebünkbe kerülhet. Én sem voltam körültekintő, a luft elfogyott, gőzölgött a hajam mire a faluszélére értünk. Kihasználtam az alkalmat és felszólítottam a tisztelt társaimat,hogy nézzünk vissza biztos pazar a látkép. Ők jótékonyan somolyogtak,de megadták az esélyt,hogy fújjak egyet. Vagy rossz napom volt, vagy az elmúlt hónapok punnyadása hozott pár kilót,de ma a szokásosnál is többször éltem ezzel a "trükkel"

A Szanda ikerhegyei

Szanda vára közelről

Közben az ördög is akcióba lépett asszony ügyben,így elkezdett lanyhulni az eső ,előjött a nap. Ennek köszönhetően a keleti csúcson a párából fel-fel tünedezett a keleti csúcs szimbóluma,az ég fel törő magányos várfal. Elkezdtünk bizakodni a panorámát illetően,hátha...  Nem árulok el titkot hiú ábránd volt.

mára ennyi jutott

Kaszálók,legelők mellett enyhébben emelkedő szakasz következett. Elérve az erdőhatárt alig tettünk meg pár métert és máris a Mária-forrás hűs vizét kortyolgattuk,töltöttük fel készleteinket. A szokásos forrás procedúrát követően készítettünk pár felvételt és máris folytattuk túránkat. Innét már andezit törmelékek,sziklák közt folytattuk a kapaszkodást a Szanda-hegy nyergéig.

Mária-forrás

A Mária-forrás a Szanda-hegy környékén lévő számtalan forrás egyike,a helyiek körében búcsújáró helyként is is ismert. A forrásnál lévő kereszt egykor a Péter-hegyen eredő Péter-kútnál volt. A mértéktelen bányászat azonban a heggyel együtt a forrást is elpusztította.A helybeliek a keresztet még időben elhozták onnét és a Mária-forrásnál állították fel. A forrás vizének csodatévő hatást tulajdonítanak,így búcsújáró helyként is számon tartják a legutóbb 10 éve felújított helyet.

kaptató a Várhegyen

Napjainkban a kéktúra nem kapaszkodik fel a Várhegy romjához,hanem a nyeregben el kezd ereszkedni Becske irányába. Mi azonban a kékrom jelzésen felkapaszkodtunk Szanda-várához. Ez a kitérő nagyjából 400m,de micsoda 400. Meredek sziklás kapaszkodón küzdöttük fel magunkat a vár egyetlen 5-6 m magas falához,mely a Cserhát egyik jelképe is. A Cserhát legszebb részén járunk,megfelelő viszonyok esetén talán a legszebb látkép tárul elénk az egész OKT során. Lábunk előtt hever az egész Cserhát,távolabb feltűnik a Karancs,a Naszály,a Börzsöny ,a Mátra és habként a tortán sok esetben a Magas-Tátra havas hegycsúcsai is. Persze ez nekünk most csak virtuálisan ,képzeletben sikerült,hisz a gomolygó pára szinte mindent eltakart. Hoztuk a szokásos formánk,nekünk a legritkább esetben van szerencsénk a várva várt panorámákhoz.

Szanda várának romjai

A Szanda a Cserhát legszebb,legismertebb vulkanikus hegye. A Szanda ikercsúcsaiból a nyugatit a mára már felhagyott mértéktelen bányászat részben eltüntette,a keletin még áll Szandavár csekély romja.A vár építésének pontos dátumát nem ismerjük,ez valószínűleg a Tatárjárás utánra tehető. 1331-ben királyi várként említik,ekkor a kapitánya Széchy Péter volt. Luxemburgi Zsigmond többször eladományozta,mígnem feleségének Cillei Borbálának adta ajándékba,ekkor jött el a vár fénykora.A 16.sz-ban az akkori tulajdonos a Báthory család nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a mellékvárnak és az oszmán hadak könnyedén elfoglalták.A szandai "pogányok" gyakori rablóportyáit megelégelve balassagyarmati magyar vitézek visszafoglalták. A győztes keresztény hadak elvonultukban felrobbantották a vár falait,hogy soha több ne legyen a pogány búvóhelye. Falai azóta az enyészeté lettek,csak a feltételezett őrtorony egyik fala áll még. Feltárása ,megóvása még várat magára.

A megfigyelőtorony maradványa

felhők közelében

Kiélveztük a csekély látképet,zászlóskodtunk,betoltuk a jól megérdemelt csúcscsokit és keserű szájízzel visszaereszkedtünk a méretes andezit sziklák közt a nyeregbe. Bő négy kilométeres ereszkedéssel értük el Becske első házait. Közben ahogy a pára elszállt ,a Bástya-hegy lábától már tisztán kirajzolódott a Szanda-hegy sziluettje. Poén szintjén felvetődött,vissza kéne menni,már biztos csodás lehet a panoráma. A faluban jellegzetes palóc népi házak közt baktattunk,melyek többnyire gondozottak jó állapotúak .de furcsa mód egy felújításra váró épület tetszett a legjobban. Tervbe volt véve a kitérő a Megvilágosodás sztúpához,de aztán elvetettük,mert valahol elszaladt az idő.Majd más alkalommal kerítünk rá sort.

kőbe nőve

Becske a Galga-patak völgyben,a Szanda lábánál található, első írásos említése 1272-ből datálódik. Régészeti leletek arról tanúskodnak,hogy egykor egy Benedek-rendi apátság állt a falu közelében. innét eredhet a neve is.A török hódoltság alatt rövid ideig oszmán fennhatóság alá került. Jelentősebb földesurai a Széchenyi ,a Bosnyák és a Lónyai család tagjai voltak. A község melletti Csiga-hegyen 2008-ban avatta fel tiszteletreméltó Serab Gyalcen rinpocse Magyarország hetedik buddhista sztúpáját.

Labdarózsa

Kihalt falu központjában bélyegeztünk a Máder fagyizónál található stemplivel.A kéktúrázók körében ikonikus fagyizóban majdnem megkóstoltuk a nyalnivalót,ugyanis zárva volt az egység. Így a központban lévő padok egyikénél betoltunk egy szenyót,frissitettünk,majd amilyen gyorsan érkeztünk,ugyanolyan gyorsan el is hagytuk ezt a feledhető Cserháti települést.

pillantás a múltba

pecsételés Becskén

A falu vége táblánál délnek kanyarodtunk és művelt szántók közt,földúton kapaszkodtunk fel a Muska-hegy válláig. útközben többször szép látkép tárult elépnk Becskéről,a Szanda-hegyről és a Berceli-hegyről is. Kaptunk egy kis kárpótlást a reggeli pára után.

Megvilágosodás Sztúpa

Rövid gerincvándorlás után pár métert ereszkedtünk a Galga-völgybe,ahol hosszú baktatásba kezdtünk. Ez egy amolyan sunyis szakasz volt ugyanis egészen a vasútvonalig végig,alattomosan emelkedett. Két és fél km-en bő 50m szintet emelkedett a ránézésre vízszintes út. Látni nem látod,tolod a lépéseket és egyszer csak azt veszed észre,hogy a hajadon is veszed a levegőt még sincs elég.

Az egykori vasútállomásnál

A volt kisecseti országúton

Fújtatva értük el az egykori Becske vasútállomást,melynek ma már hűlt helyét találjuk csak. Az erdőben szét szórt betondarabok,néhány elvadult gyümölcsfa árulkodik csak róla ,hogy itt nem is olyan régen még működő vasútállomás volt.

ágas-bogas

Az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc-Losonc helyiérdekű vonalat 1896-ban avatták fel. Eredetileg a beruházók Becskén keresztül szerették volna elvezetni a nyomvonalat,ám ezt a helyiek ellenállása meghiúsította. Ezért a falutól 5km-re terveztek új nyomvonalat,itt épült meg az új állomás is ami viszont a falusiaknak túl messze volt. A  nyomvonal változás nehezebb terepre kényszerítette a vasutat. A pálya végig emelkedik ,ráadásul a társaság egy 220m hosszú alagút megépítésére is rákényszerült,csak így sikerült átvágni a vízválasztó vonulatot. Az alagút és a Becskei állomás közt történt a becskei vasúti baleset 1971-ben. Mivel az állomás távol esett a környező faluktól így nem bonyolított jelentős személyforgalmat. Jelentősége abban állt,hogy az alagúthoz vivő meredek pályaszakaszon szükséges többlet vonóerőt biztosító mozdonyok itt álltak szolgálatban. Az állomás a korszerűbb  mozdonyok megjelenésével és a teherforgalom csökkenésével jelentőségét elvesztette,1980-ban bezárták.

gerincvándorlás

A vasúti átkelést követően a volt kisecseti út macskakövein trappoltunk,majd erdős részen emelkedtünk,kapaszkodtunk erdei szekérúton a Büdös-tó-hegy és a Cser-hát magaslat közti nyeregig. Itt az éles jobbost jól benéztük,még szerencse,hogy Gábor itt volt,mert bizony simán elrongyoltunk volna pár száz métert mire kapcsolunk. Erdőben jártunk mégis nehezen jelölhető a letérés,a sűrű aljnövényzet hamar eltakarja a festett jelet. Itt bizony jó szolgálatot tenne egy útjelző tábla vagy oszlop,melyek szép számmal megtalálhatóak olyan helyeken ahol teljesen felesleges az egyértelmű nyomvonal végett. Mindegy minden nem lehet tökéletes,néha kell egy kis kaland. Úgy gondolom itt sokan tesznek pár felesleges métert a lábaikba.

Cserháti lankák

Innét egy hosszú-hosszú hullámos vándorlás következett a tájegységnévadó 349m magas Cser-hát gerincén,amit hamarosan az Öreghegy gerince váltott. Közben Gábor magasabb fokozatra kapcsolt mivel neki Romhány volt.vá. volt a szakaszhatár a 12. teljesítése közben. Maradt a jól bevált csapatunk és állandó túratársam is nagyobb fokozatra kapcsolva diktálta a tempót.

Romhány volt vá.

Kétbodonytól jó 2km-re aztán egy meredek letörés után kemény lejtő kezdődött,egy erodálódott,vízmosta mélyútban. Esőben vagy saras időben kemény lehet itt mind a lenek,mind a fönek. Gyaníthatóan ilyen esetben már jó páran megtapasztalták a gatyafék segítségét.Ezt a szakaszt a helyiek úgy ismerik,Bukovina. Sokat sejtető a név.

mélyútban

Jól esett meglátni Kétbodony házait, kövek gördültek a TSz majornál,innét már aszfaltot koptattak bakancsaink. Kitérőt tettünk a Kétbodonyi-patak fölött átívelő kőhídhoz,majd egy utolsó rövid emelkedő legyűrését követően értünk az autónkhoz 22 és fél km. után.

érkezés Kétbodonyba

Átugrottunk Romhányba ,ahonnét már Gáborral közösen vissza gurultunk Terénybe az autójához. Útközben megbeszéltük a túrát,mely nagyon jól esett mindnyájunknak és abban maradtunk ha úgy alakul máskor is közösen teszünk meg egy-egy etapot.

Cserháti lankák

Búcsúzás után hazafele vettük az irányt,útközben még lőttünk pár képet,hisz már jelentősen javultak a körülmények. Hazaérve aztán megjutalmaztuk magunkat egy stampedli kisüstivel és egy pohár bitang erős vörös sörrel.

Egészségetekre!

Írta: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit

Térkép és szintrajz:

Még több kép:  https://photos.app.goo.gl/wpTtaQD9HiTrkQBa7