Boglári Túrázók

RP. -DDK. 4. TÚRA 2015.SZEPT.22. KONDORFA-MAGYARSZOMBATFA

" A virág akármilyen messze is van a gyökértől,

a fatető legkisebb ágán is,ugyanabból a nedvből kap,

amelyet a gyökér szívott föl.

De ha a gyökér elvész,a legtávolabbi virág is kihal"

Babits Mihály gondolata

Hosszabb kihagyás után, szeptemberben újra a kéken! Már régóta terveztük az RP-DDK folytatását Kondorfától,ahol még február elején jártunk,de vagy az időjárás húzta keresztül a terveink,hol egyéb ügyes-bajos dolgaink végett nem jutottunk ide el folytatni a túrát.

Mára a csillagok kedvező állásának köszönhetően nem jött közbe semmi,így kedvesemmel tovább tudtunk haladni a DDK útvonalán. Mára csendes kora őszi időt jósoltak,amolyan vénasszony nyarasat,napsütéssel,20-25 fok körüli hőmérséklettel. Az előrejelzések mára is tökéletesen sikerültek ,így a túrát semmi nem zavarta, végig kellemes,ideális körülmények közt tudtunk haladni.

Hajnal Őriszentpéteren

A szakasz előzetesen cca. 30 km-t ígért 439m szintemelkedéssel és 447m szintcsökkenéssel. Ezek a számok túlzottnak tűnnek,tudva,hogy az Őrségben nincsenek magas dombok,de a sok alacsony dombra való fel-le jutás összeadódásából könnyen kijön akár egy Bakonyi szakasz szintmetszete is.

A logisztika megszervezésében adódott egy kis fejtörés,mivel az első,normális időben induló busz 6;35-kor indult Őriszentpéterről Kondorfára. A következő járat 8;36 kor lett volna,de az csak 9 után ért volna az indulási helyszínre,amely időpontot már későnek ítéltem meg ,egy ilyen hosszabb túra kezdésének. Ezért a hajnali indulás mellett döntöttünk és reggel fék ötkor már kocsiban voltunk és robogtunk Őriszentpéter felé. Az Őrség „fővárosában” zimankós idő fogadott bennünket,a sofőrünk elmondása szerint reggel 5-kor 3 fok volt náluk.

A buszos utazás egy igazi ismerd meg hazádat kirándulással ért fel,mivel az alig 10 km-es utat majd fél óra alatt jártuk le. Az Őrségben elég ritkák a járatok és amik mennek azok gyűjtőjelleggel a környék összes szerét,portáját bejárják,sok esetben csak egy fordulás céljából,mert az utasból adódik a legkevesebb. Az Őrségi emberek már hozzászoktak az elzártsághoz és tökéletesen szervezik meg az életük a kényszeredett rohangálás nélkül is.

A kellemes buszozás után 7 óra után 5-6 perccel szálltunk le az ismerős Kondorfán a buszról a Vadkörte fogadónál,ami a korai időpont ellenére már nyitva volt,így betértünk és bemelegítés céljából felhajtottunk egy-egy stampesz folyékony télikabátot,melyet a helyhez illően vadkörtéből főztek.

Vadköret a Vadkörtében

E kellemes intermezzo után negyed 8-kor belecsaptunk a lecsóba. Elhaladtunk a pici falu,pici központja előtt,majd a már ismert Hősi Emlékműnél jobbra,DNy-nak tértünk ,ahol a februárban elhagyott

jelzések haladtak.

Tűzoltószertár Kondorfán

Kondorfa első írásos említése 1350-ből Gardunfalva alakban lelhető fel. A falut és környékét a rengeteg itt található fenyőnek köszönhetően a „gyántás országaként” szokták emlegetni. Lakói az Őrség többi településéhez hasonlóan az ország nyugati határait védték,többnyire önkéntes alapon,minek jutalmául nemesi rangot kaptak. Békeidőkben állattartással, növénytermesztéssel,gazdálkodással foglalkoztak. Az évszázados elzártságnak köszönhetően a vidék rengeteget megőrzött eredeti kultúrájából ,életéből és természeti értékeiből. A falut ritka kivételként a jobbára református Őrségben ,színtiszta róm.kat. közösség lakja,templomát 1850-51-ben építették barokk stílusban.

Átkelés a Lugos-patakon

A Fővégen kaptattunk kellemes emelkedőn a falu vége felé,majd egy villanypóznánál balra D-i irányba hívtak a jelek. Leereszkedtünk a Lugos-patak völgyébe,majd miután átkeltünk a hídján a jelzések jobbra hívtak és beléptünk egy csoda szép erdőbe a Nagy-sári –hegy aljában. Először egy vegyes erdőben emelkedett kellemesen a túraút,majd miután megszűnt az emelkedés a szekérút vissza ereszkedett a Lugos szintjére,közvetlenül a patak mellé. Itt beléptünk az égígérő fenyők birodalmába,mivel az eddigi erdőt egy csodás,meseszerű fenyves váltotta fel. A hangulatos félhomályban a szőnyegszerűen elterülő tűlevelek közt jól esett a puha járás. Egyik ámulatból a másikba estünk,nem győztük az állunk feltenni a helyére….. Bellissima,wunderschön

Óriások közt

A végtelen csend birodalmába jártunk,ahol sétálni egy igazi feltöltődéssel ér fel. Régebbi Őrségi bicajtúráink alatt többször jártunk már ezen a tájon barátommal Lakatos(Talpas) Jánossal,ki Farkasfán él és onnét szervez túrákat,bicajkirándulásokat a környéken,de ez a mostani gyalogos vándorlás egészen más élményekkel ajándékozott meg bennünk.

Más években rengeteg gomba szokott lenni errefelé,de a mostani csapadékszegény időnek köszönhetően,jóformán alig találni,csak az erdő mélyén eldugva lehet találni. Az Őrség hazánk legcsapadékosabb tájegysége, ezért a legbőtermőbb gombalelőhely is egyben. Területén sok olyan gomba is megtalálható,mely hazánkban csak itt lelhető fel,pl az elsősorban az Alpokra jellemző nedű és csigagombák fajtái.

Őzláb

Pár szót ejtenék az Őrség gazdag élővilágáról,ahol a legtöbb hazai állat és növényfaj megtalálható,de itt is élnek olyan fajok melyek csak vagy csak itt vagy csak nagyon kevés helyen találhatóak az országban. Hazánkban itt él a leggazdagabb lepkefauna. A kaszálókon, réteken vizek mentén számos ,védett és ritka szitakötő faj él. Kuriózum az Alpesi gőte és a Dunai Ingola jelenléte. Ez utóbbi a Kerkában és a Kercában fordul elő. Nagyobb vizek környékén fellelhető a vidra is. Talán a legritkább és legvédettebb faj a Karéliai kérész,mely a világon már csak a Kerca környékén fordul elő.

Kapaszkodás a Lugos -völgyéből

Jó 20 perces csodás séta után elértünk a Lugos egyik gázlójához,ahol a

balra DK-nek fordult. Itt végleg elköszöntünk a pataktól ,mely Hegyhátszentmártontól kísért bennünk az RP-DDK útvonalán.

A kanyarodás után elkezdtünk kikapaszkodni a kicsi patak völgyéből,jobbról még fenyves kísért bennünk,de balról már gyertyános volt látható. Felérve egy nyeregbe tölgyesbe értünk és párlépés múlva elhagytuk az erdőt és a jelzések DNy-nak fordultak egy szekérútra. Jobbról az öreg tölgyes,balról egy villanypásztorral védett legelő kísért . Innét már látszott a Szalafői víztorony ezüstösen csillogó gömbje és a magasabb házak vörös cserepei is jól kivehetőek voltak,bár még messze jártunk a falutól.

Ide hallatszott a szarvasbőgés

A nyílt terepen a harmatos fűben caplattunk tovább,miközben rengeteg szarvasbőgés hangja jutott a fülünkbe ,hol közelebbről,hol távolabbról. Vadászok azt mondják az idén nagyon jó a szezon. Talán összefügg a gombaterméssel,mert tavaly azt dicsérték és a szarvasbőgést pedig közepesnek mondták. Nem értek hozzá.

Elérve egy villanyvezetékkel védett kukorica táblát a

balra, D-nek fordult pár lépés erejéig,hogy aztán újból DNy-nak forduljon és egy szekérúton kukoricások közt kivezessen a Farkasfa felé vezető országútra. Ennél a kereszteződésnél balra fordultunk és tempós aszfaltkoptatással pár perec alatt elértük a Szalafőhöz tartozó Papszer első házait. Az országút végig lejtett ,így még tempósabb,néhol már lassú futással faltuk a métereket. Megálltunk az apró szeren pár kép erejéig,majd rövidesen elértük a Pityerszerre vezető út kereszteződését.

Papszer

Pityerszer védett,népi műemlék együttese a leghűebben mutatja be az Őrség életét,emlékeit. Az itt található házaknak az a jellegzetessége,más skanzenektől eltérően,hogy az itt látható épületek nem ide hordottak,hanem mind az eredeti építési helyükön állnak és lettek felújítva. Legjelentősebb épületei az emeletes kástu és a kerített ház. Aki az Őrségben jár ,mindenképpen keresse fel ezt a szabadtéri kiállítóhelyet. Mi már többször jártunk itt,így most kihagytuk.

Útelágazások

A fentiek végett a kereszteződésben balra Őriszentpéter felé fordultunk és pár lépéssel elértük Szalafő központi részét:Templomszert.

Szalafő első említésével 1393-ból származó íráson találkozhatunk. Nevét a környéken eredő Zala folyóról kapta,amit errefelé Szala néven emlegetnek. Jellegzetessége ,hogy a falut alkotó szerek hét dombra(akárcsak Róma vagy Kaposvár) épültek .

Az Őrségi faluszerkezeteket a szétszórtan található szerek jellemzik,melyek a leghűebben tükrözik a Honfoglalás kori települések felépítését és ezek a formák a mai napig többé-kevésbé fennmaradtak.

Egykor Gatter ma Vendéglő

Értelemszerűen Templomszert dombra emelkedve értük el,előbb egy régi fűrésztelep mellett haladtunk el ,mely a közelmúltban vendéglővé lett átalakítva,stílszerűen Gatter Fogadó néven. Tovább kapaszkodtunk a szer „központja” felé elhaladtunk egy legelő borjú csorda mellett,majd elértük az Őrszem Fogadó épületét,ahová betértünk egy díszes pecsétre és megjutalmaztuk magunk egy újabb stampedli vadkörtével. Ma többet nem lehet,mert haza is kell menni,de ezt még nyugodtan bevállaltam mivel még jó 25 km –es gyaloglás várt ránk és az alatt bőven kidolgozza a szervezetem.

Őrszem Fogadó

Kellemesen elbeszélgettünk a fogadóssal,meghánytuk vetettük a szakma és az Őrség dolgait és lassú szedelőzködés után tovább indultunk. Enyhe emelkedés után értük el a ref.temlom előtti parkot,ahol a helyi Hősöknek állított Emlékmű található. Megálltunk a szokásos néma főhajtás erejéig,majd párat fotóztunk a központban,ahol az Őrségből kitelepítettek Emlékhelye is található. Sajnos a kora reggeli időpont végett a kiállítást nem tudtuk megnézni.

Néma főhajtás

A kitelepítési Emlékhely sarkánál a

jobbra ,D-nek fordul,hogy a helyi foci pálya mellet leereszkedjen a (S)zala völgyébe. Először Alsószer településrész szélső házait értük el,ahol jobbra egy jó minőségű makadám útra fordult a jelzésünk és azon ereszkedtünk le a Zala hídjához,mely itt még nagyon keskeny,sőt az idei aszályos évnek köszönhetően most csak lappangó vizet tartalmazott.

Alsószer

Szinte hihetetlen. Többször át fogunk kelni a Zalán,de mindenhol meg tudjuk tenni száraz lábbal,a hidakat sehol nem muszáj használni. A természet viszont fantasztikus,a mélyebben lévő részeken,kanyarokban lappangó vizekben gondoskodik az élővilág fenntartásáról.

Először a (S)zala fölött

Szalafőn csatlakozott hozzánk a 3,8 km hosszú Szala-menti Tanösvény és az Őrállók útja is,mely többször elhagyta a mi útvonalunk,de egész a nap végéig fel-fel bukkant.

útjelzés

Az első Szala átkelésünk után pár lépés múlva a

balra fordult egy igen dzsidzsás ,csalános,szedres ösvényre, Mivel rövidnadrágban voltunk ezért a vérkeringésünk rendesen felserkentették a különböző csalán fajták. Voltak melyek csak bizsegettek,de voltak mik jó 20-30 perc múlva is sajogtak. Átverekedve magunk a pár száz méteres gaztengeren,felfedeztük,hogy ki lehetett volna egy szekérúton kerülni,de az ösvényt mások is erre járták és igazándiból egy kis vérkeringetés serkentés még senkinek sem ártott meg.

A dzsindzsában

Innét előbb a Szala jobb partján haladtunk végig erdős, csalitos részen. Az erdősávokat rendszeresen nedves-kaszáló rétek szakították meg. Az itt még csak patakocska Zalán következőben Miska hídján keltünk át bal oldalra.

Száraz lábbal át a Zalán

Az utunk hol szekérúton,hol ösvényen kanyargott egyszer közelebb –egyszer távolabb a folyócskától. Végig változatos erdőben haladtunk,melyben hol a fenyő,hol a tölgy. hol a nyír volt az uralkodó. Néhol eltávolodott az útvonal a folyótól,néhol pedig a mellette húzódó dombocska oldalára kapaszkodott. Ezek a kitérők az árvizekkel függnek össze. A folyóhoz közel haladva megcsodálhattuk a most száraz meder vízmosta partjait,ámulhattunk a víz erejéből létrehozott átfolyások,vízmosások látványán. . Élvezetes volt.

A természet gondoskodik a folyó élővilágáról

Elérve egy legelőt egy kiakasztható villanypásztoron keltünk át ,ami az állatok itatóhelyére vezetett. Egy újabb palló hídnál átkeltünk újra a folyó jobb oldalára,majd egy szekérúton pár lépéssel elértük a már Őriszentpéterhez tartozó Keserűszer első épületeit,ahol elköszöntünk a Szala-menti Tanösvénytől,mely idáig tartott.

Keserűszer

Innét már makadámúton haladtunk tovább,majd nemsokára újból átkeltünk .most már egy rendes hídon a Szala bal oldalára és elkezdtünk emelkedni kifele a Zala-völgyéből. Az eddig utat aszfaltos út váltotta fel,így tempósan tudtunk haladni a takaros porták közt,melyek majd mindegyikének a bejárata tökökkel volt díszítve.

Őszi hangulat

Elérve a szer parányi temetőjét balra kanyarodtunk és pár perc alatt elértük az országutat,melyen a

jobbra K-nek fordult.

Temető sz út mellett

Egy-két perec alatt beértünk a város Templomszer nevű részébe,ahol az Őrség legjelentősebb műemléke az Árpád-kori Szent Péter erődtemplom található.

Szt.Péter Erődtemplom

Az Őrségben nem volt jellemző a kővárak építése,ezek szerepét az erődtemplomok (Őriszentpéter,Velemér,Kápolnáskerca,Domonkosfa,Dolány utóbbi kettő ma Szlovéniában található)vették át ,melyeket fallal vettek körül.

A Szt. Péter kápolna a XIII:sz. 30-as éveiben épült román stílusban,téglafallal kerítették körbe ,melyet a török veszély jöttével palánkkal erősítettek meg. A templomtól D-re a múlt században felfedeztek egy középkori téglaégető műhelyt,melyben valószínűleg a fal tégláit égették. Ez az emlék ma is látogatható,mi sajnos idő szűke hiányában kihagytuk. A vár többször gazdát cserélt és az 1680-as években már romos állapotban említik a feljegyzések.

Román kori bejárat

A róm.kat. templomot szépen felújították,látogathatóvá tették. Nekem kicsit idegennek tűnnek a közben hozzá toldott épületrészek és nyílászárók.

A templomkörül van Templomszer piciny temetője,melyben néhány érdekes név is felfedezhető. Körülnézés és fényképezés után becsöngettünk a templomparkban található Plébániára,ahol az Atya készségesen adott egyedi bélyegzőt az ítinerünkbe ,kihasználva a lehetőséget kértünk a a 9 megye… túramozgalom ellenőrzőfüzetébe is bélyegzőt.

Az egykori erőd vizesárka

A Plébános Úr tartott egy rövid „idegenvezetést” a templomról és a környékről,kicsit elbeszélgettünk vele az élet kisebb-nagyobb dolgairól,majd elköszöntünk és tovább álltunk.

Az országúton ereszkedtünk a takaros házak,porták közt,elhaladtunk a nem oly régen nyitott ,kedvelt Pajta Fogadó mellett. A vendéglő jelenleg zárva tart,de már többször megfordultunk benne és eddig nem csalódtunk. Mindig azt és annyiért kaptunk mivel tökéletesen meg voltunk elégedve. A hely tökéletesen ötvözi a modern irányzatokat az Őrség hagyományos ételeivel-italaival.

A Pajta mellett

Pár száz méter lejtő után elértük a következő településrészt,Siskaszert,ahol az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága is található

Siskaszer

. A Kondorfa irányába tartó országút kereszteződésében jobbra D-nek fordultunk a

jelzésen . Majd kilométernyi trappolás után ,a forgalmas országúton elértük a (S)zala hídját,melyen ma utoljára keltünk át és elértük Őriszentpéter központi részének Városszernek a szélső házait a temetőnél.

Erre már falusias,kisvárosi környezetben vezetett tovább az utunk,majd pár száz lépéssel elértük előbb a Ref. templom épületét,majd a kisváros központját.

Ref.temp. Őriszentpéter

Őriszentpéter az Őrség központja,”fővárosa”,területét nyolc szer alkotja,első írásos emléke az 1280-as évekből való. A szereket szabad határőrök lakták,nemesi ragban. A török hódoltság korában a muzulmánok többször portyáztak a vidéken és sarcot szedtek,de a Portának nem kellett adózniuk.A XVII.sz-ban a Batthyányak szerezték meg a területet és ekkortól az addig szabad lakosságnak adót kellett fizetni és robotba járni,mely nagyon visszavetette a fejlődésben a környéket. Az I.vh után szlovén politikusok szerették volna megkaparintani,de a Trianoni békediktátum nem ítélte nekik. Elzártsága és elmaradottsága az 1990-es évek után szűnt meg,köszönhetően a Vasfüggöny megszűntének és a turizmus fellendülésének.

A városka központjában a körforgalomnál a Centrum Étterem a kijelölt ellenőrző pont,ahova mi is betértünk és egy rövid pihenő és kávézás mellett elvégeztük az adminisztrációt. Tettünk egy rövid két betűs kitérőt,majd a Bajánsenye felé vezető országúton folytattuk a túránk DNy-i irányba.

Kis város,piciny centruma

előbb a városka üzletei,házai majd a benzinkút mellett emelkedett. Elérve egy egykori bakterházat a jelzés az 1980-ban felszámolt egykori Őrségi vasútvonal(Zalalövő-Muraszombat) egykori nyomvonalára vezetett bennünket. Az élet aztán úgy hozta,hogy a felszámolt vasútvonalat az 1990-es években újra kezdték építeni,gazdasági érdekekre tekintettel,de ekkor már korszerűbb új nyomvonalat alakítottak ki. Az új vonalat,melyen számunkra elérhetővé vált Koper kikötője 2000-ben adták át a forgalomnak.

Bakterház a felszedett sínpálya mellett

Mi az egykori vasútvonal ,gondozott(kaszált) töltésén fogyasztottuk a métereket. Lábunk alatt a bazaltkövek,kavicsok csikorogtak,melyek jók felismerhetővé teszik az ösvény egykori funkcióját. Ekkor a Csertai-erdőben vezetett a vadregényes,romantikus útvonalunk. Balra az erdő dombjai,horhosai,jobbra alattunk a Cser-völgyi-patak medre és vízmosásai tették változatossá a bandukolást.

Az egykori vasúti pálya töltése

Egy terebélyes mogyoróbokornál a

balra kanyarodva elhagyta az egykori vasút nyomvonalát,melyen kb másfél km-t tettünk meg. Rövid,de intenzív kapaszkodásba kezdtünk az erdőben egy keskenyebb ösvényen,majd egy fennsíkszerű részen szélesebb nyiladékra váltottunk,melyen hamarosan elértünk egy nagyon jó minőségű erdészeti makadám utat. Itt a

jobbra ÉNy-nak fordult ,így mi is erre tartottunk és elkezdtük a a nyílegyenes úton a méterek fogyasztását. Nem szeretem az ilyen egyenes,hosszú jellegtelen utakat,nagyon lassúnak tűnik a haladás. Még szerencse,hogy a jobbról és balról bennünket kísérő vegyes erdő látványa nyújtott némi felüdülést. Jó pár száz lépés múlva kereszteztük a régi vasút nyomvonalát,majd körülbelül ugyanekkora távolság után elhagytuk az erdészeti utat és egy ösvényszerű szekérúton balra kanyarodtunk.

Nyílegyenesen

Továbbra is az Őrségre jellemző vegyes erdőben haladtunk D-DNy- irányba miközben folyamatosan vesztettünk a magasságunkból. Kilépve az erdőből egy rétre ,a Hosszú-dűlőre jutottunk. Balról feltűnt a vasútvonal új pályája és ösvényünk legelőn,réten feléje tartott.

Elérve a vasúti pályát,egy aluljárón átkeltünk alatta és megláttuk a Bajánsenyéhez tartozó Dávidháza épületeit. Pár száz lépést követően kiértünk a Hodos(Őrihodos) felé vezető műútra,jobbról egy vendéglő,balról egy buszmegálló közt .

Dávidháza

Most mi ez utóbbit választottuk és kényelmesen leültünk a jó hűvös, fából készült váróba. Egy kicsit megpihentettük a sajgó lábaink. Hosszú ideje ,először volt rajtunk bakancs ,ami így elsőre kicsit igénybe vette lábaink,melyeket a pihenő alatt leápoltunk. Ezután megettük a hazulról hozott tízórait,frissítettünk,majd még egy kis pausa után felkerekedtünk és Illés-szekerén folytattuk a túrát.

Dávidháza a négy kis településből 1950-ben létrehozott Bajánsenye egyik résztelepülése. Írásos említése 1428-ból lelhető fel,magyar jobbágyok lakták. Földesura Batthyány Ferenc volt.

Az országúton Hodos felé vettük az irányt és nagyjából 400 lépés után balra ,D-nek kanyarodott a

. Előbb a Nagy-réten keresztül haladtunk egy murvás úton.

"Duzzasztó mű " a Kerkán

Újabb pár száz lépéssel elértük az Őrség harmadik legjelentősebb folyóját a Kerkát,melyen egy beton hídon keltünk át és elértük a Bükkös –erdő szélső fáit. Pár lépés múlva a jelzések elhagyják az eddigi utat és jobbra az erdőbe hívnak bennünk. Itt előbb vegyes(tölgyes,gyertyános,bükkös) erdőben,majd az erdő nevére utaló óriás bükkök közt emelkedünk a Kis-hegy platója felé. Mielőtt elérnénk a szőlő és gyümölcsös kerteket egy széles nyiladékra térnek a jelek és Ny-nak fordulva a Belső-hegy irányába fordultunk. Itt enyhén hullámvasútazva haladtunk tovább. Elérve egy pihenőhelyet és vadászházat,onnét nem sokára balra kanyarodott az ösvényünk a keskeny néhol nehezebben járható útra.

"Menedékház"

Ezen a szakaszon jártunk a legközelebb a szlovén határhoz,úgy 5-600 m-re. A kanyarodás után a K

ereszkedésbe kezdett ,néhol meredekebben néhol enyhébben. Közben elhaladtunk egy hangulatos nyírfás ligetben és lassan kiértünk az erdőből.

Panoráma szántóval

Rétek majd szántók közt kanyarogva D-nek haladva értük el a legbátrabb falu (Communitas Fortissima)kitüntető címet viselő Kercaszomor egyik temetőjét,majd a ref.templom mellett elhaladva a falu első portáit.

Ref.temp.Kerca

Egy vegyes bótnál értünk ki,mely előtt padok voltak,melyek jókor jöttek és így egy kis pihenőt sikerült beiktatnunk. Frissítettünk megettünk egy csúcscsokit,melyet az előbb elfelejtettünk ,miközben jót beszélgettünk egy helybéli úrral,kit arra hozott a jó szerencséje. A tartalmas beszélgetés alatt megtudtuk a falu ügyes-bajos dolgait,beszélgettünk a világ nagy dolgairól és fél órás ejtőzés után belekezdtünk túránk utolsó,4 km-es etapjába.

Kercaszomor Kerca és Szomoróc település összevonásával jött létre. Szomorócot említik először írások 1393-ban,majd Kercát 1428-ban kelt iratokon láthatjuk először. Az I.vh-t lezáró békediktátum Szomorócot Jugoszláviának ítélte,de a helybeliek bátor „felkelésének”hatására 1920 aug.1-én visszaszorították a kisantant megszálló erőit és 1922 -ben sikerült visszatérni az anyaországhoz. E bátor tettéért érdemelte ki a község a legbátrabb falu címet 2008-ban.

Róm.kat.temp. Kerca

A pihenés után Ny-nak Szlovénia felé vettük az irányt. Előbb elhaladtunk a nemrég felújított ref. plébánia mellett,majd a takaros porták közt haladtunk Kercán,miközben a rom.kat.templom is feltűnt jobb oldalon. A településrész végén elballagtunk az elhagyott egykori határőr laktanya mellett,majd egy rövid lakatlan rész után beértünk Szomoróc településrészre.

Elhagyott határőrlaktanya

Pár száz lépés után elértük a pontot ahol a

balra elhagyja a falut,de mi tovább mentünk,hogy megnézzük a Szomoróci Műemlék Haranglábat.

Műemlék harangláb Szomorócon

Tűzoltó szer Szomorócon

Innét visszatértünk az elágazási ponthoz,ahol a

-hoz csatlakozott a

és a Fürge-csele tanösvény is. Jó 200 lépéssel elértük a Kerca(Kis-Kerka) hangulatos gázlóját,melyen átkelve DK-nek vettük az irányt. A kereszteződésben csatlakozott hozzánk a Vasfüggöny Túraút

jelzése is. Terveinkben szerepel ennek is a végigjárása,de jelenleg annyi mozgalmat járunk,hogy ennek elkezdését most nem látjuk értelmes döntésnek.

Átkelés a nagyon rövid Kercán(KIs-Kerka)

A három turista útvonal DK-nek egy igen szép,csendes szálas erdőben emelkedett nem túl meredek kaptatón felfelé egész a Szent Vencel templom egykori helyéig. Régebben a RP-DDK útvonala nem erre vezetett,de szerencse,hogy bevették ezt a történelmi helyszínt is az útvonalba.

Az egykori Szentviszlón

Kápolnáskercai(Szentviszló) Szent Vencel templom első említése 1208-ból datálódik. Eredetileg a fontos útvonal mellett álló kápolna az őrök szálláshelye volt,de az idők folyamán pici település szerveződött köré. Az 1400-as években az Őrség három fő egyházashelyének (Őriszentpéter,Hodos)egyike volt. Aztán a török hódoltság és a reformáció-ellenreformáció megpecsételte a település és a templom jövőjét. Építőanyagát széthordták és a Kercai ref.templom építésénél használták fel. A templom körüli egykori temetőbe az 1800-as évek 30-as évekéig temetkeztek. A helyt Pusztatemetőként is emlegetik.

Tanulandó

Elmerengtünk az olvasottakon,fotóztunk majd folytattuk a túrát az eddigi irányba. Pár lépés után a

Ny-nak elkanyarodott tőlünk,mi pedig a romantikus szálas erdőben D-nek fordultunk az egykori Vasfüggöny nyomvonalán. Az erdőben találkoztunk egy erdésszel,ki erdészeti utakat jelölt ki. Jól elbeszélgettünk vele a túrázásról,a vadászatról és a természetvédelemről. Érdekes dolgokat hallottunk az erdőgazdálkodásról,valamint az erdészet és a Nemzeti Park közti ellentétekről.

Az egykori Vasfüggöny nyomvonalán

A jelzések mentén haladtunk tovább az erdőben lassan vesztve a magasságunkból. Jó negyedórás battyogás után kiléptünk az erdőből és előbb a Magyarszombatfa fölött lévő Ritási-dombot majd a falu házait is felfedeztük. Közelinek tűnt,de azért még kellet kutyagolni.

Balról kukuricás,jobbról karácsonyfás

Az erdőből kiérve egy gondozatlan szekérúton ereszkedtünk a falu irányába. Jobbról egy csemetekert fenyő ültetvénye (rengeteg karácsonyfa)balról előbb egy kukoricás majd egy vékony erdő és bokor sáv közt haladtunk. A cserjés beérett erdei gyümölcsei szeder,kökény elcsábítottak bennünket egy kis nassolásra. Így szemezgetve az erdő gyümölcsiből értünk ki az országútra,melyen jobbra kanyarodva ereszkedtünk le Magyarszobatfára.

Az útmentén az ott lakó és dolgozó,messze földön híres fazekasok ,ahogy erre felé hívják:gerencsérek, kitett portékái csábítják az erre járót egy kis schoppingolásra.

Egy gerencsér Magyarszombatfán

Magyarszombatfa az Őrségi fazekasság központja első írásos emléke 1365-ből datálódik Zumbathfalva néven.A falu település szerkezete az Őrségi falvakétól eltérően utcás képet mutat.

Elérve a Veleméri elágazót,mi is abba az irányba tartottunk és elslattyogtunk még a Tűzzománc Szomjoltó nevű műintézményhez pecsételés és frissítés ügyében,majd visszatértünk a buszmegállóba,ahol pár perces várakozás után megérkezett a 15;35-ös busz,melyet kinéztünk Őriszentpéterre való visszajutásunkra.

Harangláb Magyarszombatfán

A már reggel megismert falujárás újból megismétlődött,a nagyjából 15 km-es távot jó 35 perc alatt tettük meg.

Visszaérve Őriszentpéterre visszatértünk a Centrum Étterembe,ahol pótoltuk az elvesztett kalóriákat és lenyomtunk egy hajdinalevest és egy őrségi dödöllét.

Hajdina leves

Dödölle Vasiasan

Várakozás és kajálás közben elbeszélgettünk a nap tapasztalatiról,élményeiről és összegeztük a napot.

Fontos megemlíteni a Hegyek Vándorai Turista Egyesületet,kik az Őrség turista útjait és jelzéseit tartják karban és újítják fel. Ilyen precíz,jól követhető jelzésekkel kevés helyen találkozni,sok jelzésfestő elmehetne hozzájuk tapasztalat cserére és tanulni tőlük. A jelzések nem hemzsegnek,de mindig ott és akkor bukkannak fel,amikor szükség van rájuk. Gratulálok és köszönet a munkájukért. Csak így tovább!

Miénk a kék

Összességében egy nagyon remek túranapon vagyunk túl,rendesen elfáradtunk szebbnél-szebb helyeken jártunk az ország egyik legszebb tájegységén. A túra nagy része erdőben ,érintetlen természeti közegben vezet,rendkívül érdekes,kedves emberekkel találkoztunk,kiktől sok érdekes dolgot hallottunk és tanultunk.

A kaja elfogyasztása után nem maradt más hátra,mint kocsiba pattanni és hazafelé venni az irányt,ahol megjutalmaztuk magunk a már szokásos champagne-al.