OKT 17.TÚRA  2014.OKT.20. BODAJK-KISGYÓN

    " Vándor ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet,-

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékában menekülsz a tűző nap elől,
s gyümölcsöm kik oltják szomjadat.
Én vagyok a gerenda mely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy melyben fekszel,
a deszka, melyből a csónakodat építheted.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája - koporsód fedele....
Vándor
Ki elmész mellettem hallgasd meg kérésemet:
Ne bánts!​"

Hannes Tuch verse Fekete István fordításában -Az erdő fohásza

    Mivel a mai napra csodálatos,a nyár végét ígérő időt ígértek,így mára esett a választás,hogy a soron következő szakaszt bejárjuk. Ez a túra egy hét alatt a harmadik ,egyben a legnehezebbnek ígérkező lesz. A tervezéskor cca 32 km-re számoltuk a távot,ami  pár útvonal keresésnek hála megnőtt 2-3 km-el.

       Reggel háromnegyed nyolc környékén értünk Bodajkra ködös,párás időben. Társaink a gyors búcsúzás után tovább indultak Kisgyón felé.hogy onnét tegyék meg a távot.

    A csókakői vmh.-nél pecsételtünk és elindultunk a város felé vezető országúton. A túra útvonala nem érinti a város nevezetességeit,így végigrohanva a városon a Fenyő Büféig,hol szerettünk volna felhörpinteni egy bátorítót és stemplizni az őzikés pecséttel,de még zárva volt(délután bepótoltuk mindkettőt!).

   Ezután a  és  jelzéseken haladtunk tovább a városon.

 Bodajkhttp://www.bodajk.hu/ már  az őskorban is lakott település lehetett. Elsősorban a Gaja Tájvédelmi Központról híres,de jelentős volt a bányászatban elfoglalt szerepe is.

   Elérve a város szélét a   jobbra kanyarodik el,hogy majd a hegy gerincén visszatérjen. Mi a   on kezdtük meg a meredek kapaszkodást,a sípálya felvonójának oszlopai mellett,de sajnos a kínálkozó panorámából  a ködös időnek köszönhetően semmit nem láttunk,így képet sem tudtunk készíteni,majd legközelebb.Beérve a gróf Károlyi Gyula által létesített vadasparkba tovább folytattuk  az emelkedést cseres erdőrészeken keresztül,mígnem találkoztunk a a hegy alján elhagyott jelzéssel.

  Innét vegyes erdőben ,néhol köves,sziklás részeken ,néhol meredeken ereszkedtünk a Gaja-Szurdoka felé. Néha tisztás részeken szép kilátás tárult elénk a völgyről,miközben a köd is kezdett felszállni.

   Leérve a Varjúvárnak nevezett épülethez (régen malom,jelenleg turista szállás),megkerülve azt beléptünk a Gaja - patak szurdokába. A területre régen ilyen létrákon kellett bemászni,

Régi bejárat a Gaja-szurdokba

de ma már impozáns új ,nyitott kapun lehet belépni.

  http://www.gajavolgy.hu/turazoknak/a-gaja-szurdok   a tájvédelmi körzet a Keleti-Bakony egyik leglátogatottabb része,köszönhetően a csodálatos környezetnek és a kiépített infrastruktúrának.  

      Belépve a körzetbe itt már csatlakozik az utunkhoz a   jelzés is,hogy közösen haladjon végig a völgyön.

Őszi avarban...

Túránk a völgyön elsősorban hatalmas tölgyek és gyertyánok között vezet,de feltűnik  egy-egy óriás bükk is. Jobbról-bálról változatos sziklák szegélyezik a szurdok oldalát. 

A szurdokban

             

Elérjük a helyet ahol a patak két felé válik ,létrehozva a kicsi Mária szigetet.

A Mária sziget

.A jól kiépített erdei sétányon

jól esik a haladás a sűrű és friss jelzések közt.Lábunk alatt a már lehullott elsárgult levelek zizegése okoz kellemes  érzést.Ilyen lebilincselő úton jutottunk el az Ádám-Éva átjáróhoz és fához.

Még holtában is fennséges

Vadi új híd a Gaján....

                                                                    

  Ez a szurdok egyik leghíresebb pontja és itt ágazik el jobbra a   jelzésű út,mely a Keresztes-hegyre vezet, ahol a XIX.ik sz.80-as éveiben állított Vaskereszt található. A híd K-i oldalán találkoztunk az index kéktúra topickjából "mászógép" sporttársunkkal,aki a hegyre tartott.Jól elbeszélgettünk,örültünk a találkozásnak és megismerkedésnek.Egy picit eljátszottunk a gondolattal,hogy mi is felmegyünk a kereszthez,de mivel még sok volt vissza a mai napból ezért búcsúzás után folytattuk az utunk a -on.A hajtűkanyar után elértük a hidat,ahol át kell térni a patak másik oldalára.A közelmúltban építettek egy új,impozáns fahídat,de mi a régi ,kicsit rozoga átkelőt választottuk.

...és a régi

    Átérve a a Ny-i oldalra  nemsokára kiértünk egy kiépített pihenőhely tisztására és ezzel elhagytuk a Gaja -szurdok völgyét. A szépen rendben tartott pihenőhely bal oldalán egy hangulatos tavacska színezte a látképet

Pihenő park a szurdokban

.Látszott a területen,hogy sok kiránduló,piknikező fordul meg itt. Átkelve a tisztáson folytattuk az utat ,mely most ár egy szekér úton haladt a Tájvédelmi körzet D.i kijáratához,melyet a közelmúltig szintén létrán kellett elhagyni ,de most már impozáns fakapu alatt folytatódik az út.

      Kilépve a bejáraton a gúttamási országútra, balra vitt a jelzés,de csak pár lépést tettünk meg és újból átkelve a Gaja hídján,

 a  bevitt balra egy bokros,cserjés részre. Ezen az ösvényen kapaszkodtunk felfelé,kanyarogva ,néhol csodás kilátással a Bakony környező csúcsaira és párszor a fehérvércsurgói víztározó tükre is meg-meg csillant.

 Ezen a szakaszon jó darabig visszafele haladtunk,de most emelkedve a Gaja Ny-i oldalán.

      A közelgő ősz eljövetelének csalhatatlan jelei tárultak elénk, láttatva a vizes,deres pókhálókat a fenyők tűlevelei közt

pókháló deresen

és dér csípte ezer színben pompázó sárguló faleveleket.

Színkavalkád

   A feketefenyős rész kapaszkodója után kiértünk az Öreghegy szőlői ,prés házai közé,de itt csak pár lépést tettünk meg,majd betértünk egy cserjés,dzindzsás fiatalosba,melyen rövid ereszkedés után újra bementünk a Tájvédelmi Körzet területére,most már tényleg létrán.

    A vegyes erdőben kapaszkodtunk felfelé,az út egy idő után tarvágásba megy át,csodás kilátást engedve. A meghagyott egy-egy fán lévő jelzések jól vezetnek a gerincig,hol csodás panoráma tárul a szemünk elé.

Panoráma az Öreg-hegy oldalából

   A gerincen jobbra ,Dny,felé kanyarodtunk, és egy szekérúton elértük a Vadaspark határát,melyet most megint egy új kapun keresztül hagytunk el.

      Kiérve az Öreghegyre egy aszfaltúton kezdtük meg az ereszkedést hangulatos hétvégi házak és szőlők mellett. A pincesor présházai közt nem egy régi építésű,ódon épület található

Egy karbantartott régi présház

.Sajnos egy-kettő elhanyagolt állapotú.Kár értük..

  A szőlőhegy oldalában ereszkedve értük el a fehérvércsurgói országutat,melynek a túloldalán megláttuk a víztároló hatalmas víztükrét. A  nem visz ki erre,hanem továbbra is vele párhuzamosan,tőle pár méterre a hegy oldalában halad.majd átkelve azon jobbról kukorica földek,balról víkendházak között halad. Elhagyva a házakat azok helyét bokros,mocsaras rész váltja fel. A kukorica föld végén jobbra kell térni(itt sehol nem volt jel) majd egy Y elágazásban balra,fellépve a gátra. Bár a hivatalos út a gát alján halad,de mi fenn mentünk,így legalább volt valami látnivaló is

A víztározó gátján

.Nem értem a   miért lent halad.

  

   Fehérvárcsúrgó http://www.fehervarcsurgo.hu/ elsősorban az Ybl Miklós által tervezett Károlyi kastélyról nevezetes,de  az OKT nem érinti  a települést ,aki kíváncsi rá az a  jelzésű úton kis kitérővel meglátogathatja.

     A víztározó http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9rv%C3%A1rcsurg%C3%B3i-v%C3%ADzt%C3%A1roz%C3%B3 bányászati célokból épült,ma már a turizmust szolgálja egyre szebben kiépülve. 

    Letérve a gátról beértünk Kincsesbánya településrészre,ahol a következő(fehérvárcsurgói) ellenőrző pont található a Be-Csali Büfé melletti horgászbolt falán.

Csak a lakatot találtuk

Sajnos a büfé zárva volt,így folyékony kenyér nélkül maradtunk.Így  frissítettünk a hazaiból ,pecsételtünk.

      Túránk első felében megtettünk 10,9 km-t miközben kapaszkodtunk 320 m-t ,ereszkedtünk kb ugyanannyit,mindez 2 óra 30 percig tartott.

     Elindulva a nyaraló telep házai közt balra,majd jobbra fordulva újra elértük a víztározó hangulatos partját.

Egy sziklás ösvényen elkezdtünk kapaszkodni a Kopasz-hegy oldalában elérve egy vaskorláttal védett, a sziklák alatt,mellett vezető panoráma utat,

Az elhanyagolt sétaúton

melyről csodás a kilátás a tóra és a környékre.

   A sétaút kivezet a völgyzáró gáthoz,

Sziszifuszi munka a völgyzárón

ahol a Gaja vissza nyeri eredeti méretét és elhagyja a víztározót.

A Gaja békésen halad tovább

   Elhagyva a gátat folytattuk az emelkedést,de most már aszfaltúton haladtunk nagyjából 500 lépést ,majd egy újonnan épült pihenőhelynél a -hoz csatlakozott a  ,hogy közösen  balra kanyarodva kapaszkodjon először a Vontató-hegy oldalában ,majd megmássza a Bográcshegyet.

  Előbb egy bokros,dzindzsás részen vezetett a széles ösvény majd  90 fokos balos után egy vadkerítés mellett másztunk egyre feljebb változatos vegyes erdőben ,amit akác és tölgy uralt elsősorban.Egy újabb immár jobbos derékszögű kanyarodás után a  jel elhagyja az útvonalunk. Ezen a részen újra elő kellett vennünk a már rég használt szúnyog és bogárriasztó spray-nket,iszonyú sok ízeltlábú támadt ránk.Mit sem ért.

    Tovább haladva  egy régebbi tarvágás mellett haladtunk most már jobbára szintben egy gerincen.

A Vontató-hegy fennsíkján

Elértünk egy  meddőhányót és annak köves útján folytattuk az utat a gúttamási országútig,azon jobbra fordulva  pár lépés után újra befordultunk az erdőbe,csak most balra vitt a jel.

   Itt megkezdtük a jobbára szigorú emelkedő leküzdését egész a gerincig. Itt hangulatos tölgyesben vezetett a túra,mígnem kiértünk a mai nap legmagasabb pontjára a Bográcshegyre. Itt az új építésű pihenőhelynél megettük a mai csúcscsokit,kicsit frissítettünk majd kiléptünk a gerinc ligetes rétjére.

"Fűnyírók" a Bográcshegyen

    A frissen festett jelek tökéletesen vezettek egész a hegy tetejéig,de itt sajna benéztünk egy jelet és jó fél órát bolyongtunk a Bogrács hegy gerincén,mire Laci barátom segítségével megtaláltuk a  -ot. Az igazság,hogy megkérdeztem az utat  egy juhásztól,csak Ő a Bakonykútiba vezető utat mutatta meg nem a kéket . Mindegy visszatérve a   kékre ,a lőtér elhagyott irányító bunkereinél találkoztunk Laciékkal,majd gyors,mert az idő nagyon elment, kulcs és tapasztalat csere után folytattuk az immár helyes úton a túrát. Kiérve a hegy Ény-i oldalára gyönyörű panoráma tárult elénk Isztimér ,Bakonykúti és Gúttamási falukról és környékükről.

Körülnézés Bográcshegyről

Pár fotó után elkezdtünk ereszkedni a megtalált jelzések mellett a fennsíkról köves,sziklás ösvényen.

  Elértük az egykori bányagödröt,

Apró bakonyi falvak

majd tovább ereszkedtünk a hegy oldalában Dny. irányban. Egy ligetes,romantikus résznél balra kanyarodás után elkezdtünk kapaszkodni egy  erős,izzasztó emelkedőn a vegyes erdőben.Ezen a részen rengeteg kidőlt fa közt vezet az útvonal,majd felérve egy gerincre egy dzsidzsás részen ,egy régi romos épület mellett,

Lassan visszahódítja a területet az erdő

annak egykori gyümölcsösén át elértünk Bakonykútipuszta épületeit.

   Itt egy jobbos után felmentünk az előttünk lévő Baglyas -dűlő fennsíkjára,hogy ott egy szekérúton elérjünk a Bakonykútiba levezető meredek mélyutat.

   Beérve ebbe a kis bakonyi ékszerdobozba egyik ámulatból a másikba estünk a falu szépségei láttán. Nekem eddig Szentbékkála volt az etalon az ilyen kis műemlék települések közt,de Bakonykúti a szememben lekőrözi.

Egy ékszerdoboz... Bakonykúti

   A falut először a XV.-k sz első felében említik,jelenleg ez Fejér megy legkisebb települése.http://www.bakonykuti.hu/. 

   Mivel, a faluban se bolt se kocsma nincs így a hazaiból frissítettünk,megettünk egy szendvicset összegeztük a túra második szakaszát. Kincsesbányától  leküzdöttünk 380m szintet felfelé és 320m-t  lefelé mindezt cca 11 km és 2 óra 59 perc alatt. Az idővel nagyon nem voltunk megelégedve,de ebben a tévelygés is benn van.

    Gyorsan elvégeztük  a hangulatos,egyedi ellenőrző pontnál

Sokáig keresgéltük a pecsétet

az adminisztrációt,majd a falun felfelé vezető ,középen egy ligetes résszel elválasztott ,országúton a hősi emlékmű

Néma főhajtás

mellett elhaladva -egy perc néma főhajtás-elhagytuk a kellemes települést.

   A faluból kiérve,balra kanyarodás után egy két oldalán bozotós dűlő úton érjük el a Páskum-dűlőt. A villany távvezetéket kersztezve jobbra fordulunk és a megművelt  földek közt haladunk Ék. felé .Egy Y elágazásban balra a fenyvesbe kell letérni.Mi itt jelet nem láttunk,ezért kell egy kis segítség(térkép,GPS),mivel itt több út is megy egyirányba. Rálelve a jelekre tovább haladtunk a fenyves szekérútján,füves,gazos részen.Ezen a részen ritkásak,halványak a jelek ,de azért elvezetnek bennünk.

   Egy fennsíkra értünk,melyen a szekérúton haladtunk a szekérút két oldalán fenyves kísérte utunk. Jobbról egy fekete fenyőn van a balra kanyarodásra figyelmeztető,nem egészen egyértelmű  . Jobban körül nézve aztán észre vettük a Burok-völgy Ny-i gerincén kanyargó turista útvonal jelzéseit.

Elágazás a Burok-völgyhöz

   A Burok.völgyhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Burok-v%C3%B6lgy mai túránk csúcspontja és egyben a Bakony egyik legszebb természeti képződménye,mely hazai viszonylatban példa nélküli.

 Az OKT útvonala nem ereszkedik le a keskeny völgy mélyére,azt a   jelzésű úton lehet bejárni. Sajnos nekünk most ez nem fért bele,de találni fogunk rá lehetőséget,hogy bejárjuk e ritka természeti kincset.

  Mi a völgy Ny-i oldalán kanyargó a Burok -völgy kanyarjáig vezető útvonalon kaptunk betekintést a terület szépségeiből.

Egyszer érdemes lesz lent is végigjárni

Sajnos a dús vegetációnak köszönhetően a kilátás elég korlátozott volt,de így is egyik ámulatból a másikba estünk. Próbáltunk fotózni,de  a fotók csak sejtetni engedik a lenn található csodát. 

  Feleségemnek nagyon tetszett,olyan érzése volt mintha valamelyik mediterrán ország fekete fenyős erdejében a tengerparti sziklák közt mászkálnánk.   

   Kiérve a fenyvesből a   jobbra kanyarodik Isztimért véve célba.Mi tovább haladtunk a   jobbról megművelt földek mellett egy szekérúton.       Elérve a Mellár hatalmas szántóit az OKT egy Y elágazóban jobbra tart és egy nagy balos kanyar után egy cserjés mellett     beér újra az erdőbe. Itt figyelni kell ,de a villanytávvezeték kiváló tájékozódási pont. A   valamikor ezek alatt mehetett ,mert a jelek még ott vannak a villanypóznák oldalán.Mi is ezen az útvonalon mentünk tovább. A kukorica földön valami" csoda" volt a haladás.

Villanypóznák alatt a kukoricaföldön

    Beérve az erdőbe,újból előkerültek a friss jelek,remekül vezetve tovább.   

 Néhol saras,pocsolyás részen enyhén emelkedve haladtunk  az Eszményi-réten,mígnem elértük a pontot ahol a   jelzésű út elkanyarodik.

  Felérve a Köves-domb gerincére,ezen haladtunk tovább a gerincen enyhén emelkedve. A fennsíkról csodás panoráma tárult elénk,láttatva Bakonycsernyét,Mecsért,sőt a távolban Mór városát

Pillanatkép a Köves.dombról

.Ezen a részen a jelek az aránylag távol lévő erdő szélső fáin vezettek bennünk.

    A gerinc végén elérve egy bükköst,jobbra,majd balra kanyarodva megkezdtük a hol lankás ,hol meredek ereszkedést végcélunk felé.

     Az ereszkedésünk elején elhaladtunk pár érdekes ,öreg tölgy mellett.

Régi idők tanúi...

 Nemsokára elétünk egy helyre ahol a        

 jel csatlakozott, jobbról, hozzánk felkínálva egy alternatív útvonalat a cél felé .Pár lépést közösen haladt a 

 két turista út,de mi a  jelen jobbra fordulva ereszkedtünk tovább,előbb a Dóra-hegy ,aztán Kisgyón felé.         

 Ezen a részen a túra útvonala egy valóságos sétányon vezetnek keresztül,csodás órási bükkök közt.

Mint egy sétány...

Néhány kanyarodás és tarvágás után egy sárosabb szekérúton balra kiléptünk az erdőből egy makadámútra,melyen pár lépés után elértük mai napunk végcélját,Kisgyónt.

A célban

   Gyorsan benyaltuk a matricákat a füzeteinkbe,majd rövid frissítés és lábápolás közben kiértékeltük túránk utolsó szakaszát.

    Bakonykútiból idáig gyalogoltunk 11,7 km-t,miközben kapaszkodtunk cca 270m-t -s ereszkedtünk 240-et. Az időnk 3 óra 7 perc volt(so-so),de sokat nézelődtünk útközben ,elsősorban a Burok -völgyben.

    Kocsiba pattantunk és áthajtottunk Bodajkra,ahol Laci és Gyöngy már várt ránk.Pótoltuk az elmaradt,őzikés stemplit,benyomtuk a jól megérdemelt sörünk

Jutalom "Budapestről"...

és hazaindultunk.

 Mai napon megtettünk több mint 30 km-t,ami az eddigi kék túránk közül a leghosszabb volt mint időben ,mint távolságban,de szintemelkedésben csak a második  Csodálatos helyekre jutottunk el a mai napon,igazi szép időben.

Több kép a napról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTBodajkKisgyonpuszta?authkey=Gv1sRgCOir6K_KlL3pHw

  Térkép és szintrajz a szakaszról:

Dátum: 2014-10-20
Hossz:32.3 km
Szintadatok: +807/-725

       OKT 16.TÚRA 2014 OKT.17  ZIRC-KISGYÓN

"Őszbe fordult a Bakony,
balladázó vad Bakony,
a Hold nézi fél-vakon,
köd-hályoggal, fél-vakon.

A fák vének. Komolyak.
Százévesek. Komolyak.
Az erdőn köd gomolyog.
Opálos köd gomolyog."
Részlet Mécs László:Bakonyi látomás c. verséből

     Mivel az időjósok nem konkrétan beszéltek és a mai napra több fajta időt ígértek,ezért úgy döntöttünk,hogy megpróbáljuk a mai napon teljesíteni ezt a szakaszt lesz ami lesz alapon. Mint később kiderült,nem a legjobb döntés volt.

     Zirc felé haladva egyre felhősebb lett az ég,de nyugatról némi halvány világosodás látszott. Ahogy elértük indulópontunk elkezdett csöpörögni,tanakodás után úgy döntöttünk:megyünk. Elindulás után Nagyesztergár és Bakonynána közt egyre jobban esett,de a Római-Fürdőnél elállt és kitartott Jásdig. Kapaszkodva Tés felé aztán rázendített és egész Kisgyónig hol ömlött,hol szakadt. Viszont így megtapasztalhattuk az őszi ,esős túra szépségeit(vannak) és gyötrelmeit. Annyira nem áztunk el ,csak bőrig.Bár fel voltunk készülve vízhatlan cuccokkal,de azért ezekbe is befolyt ,mert a víz mindenhol megtalálja az utat.

   Befejezve a túrát  Kisgyónon,miután átöltöztünk száraz göncbe és elindultunk barátainkért Zircre jött a slusszpoén:Bakonycsernyénél elállt sőt Veszprém körül már a nap is kisütött!


       Reggel 8 előtt pár perccel értünk kiindulási pontunkra,gyors bélyegzés a vasútállomáson,pár szó a már ismert forgalmistával és  a csepergő esőben neki indultunk a mai etapnak,mely cca 27 km volt kb 600 m színtemelkedéssel. Rátérve a Mórra vezető országútra,kereszteztük a vasúti síneket és megkezdtük a hosszú emelkedést Nagyesztergár felé. A faluig majdnem végig emelkedve jutottunk el az országúton,élénk forgalom mellett. Nem ártott figyelni a száguldozó autók és teherkocsik,buszok között,mert azok nem igazán törődnek a magunkfajtákkal. Kiérve a városból ahogy mind feljebb értünk az emelkedőn vissza-vissza nézve Zircre,gyönyörű panoráma tárult elénk.Sajnos nagyon párás,ködös volt a táj,így az elkészült fénykép nem igazán sikerült,nem élvezhető így nem teszem be.
  
    

    Jó félóra alatt értük el az Erdei Ferenc utcát,ahol a K- jobbra tér,de mi a Z- tettünk egy rövid kitérőt a Purgly-kúria lepusztult épületéhez.

Jobb sorsra lenne hívatott

   Nagyesztergárt először a XIII.-ik sz.utolsó harmadában említik az írások,neve szláv eredetű.A település híres szülötte Ányos Pál. Bővebben: http://nagyesztergar.hu/kultura.htm

     Vissza térve az elhagyott Erdei utcára,azon balra kanyarodva elértük a falu szélső házait,ahol a K- jelzései behívtak az erdőbe,ahol előbb ritkás,majd szálas vegyes erdőben,szintezve vezetett a túra vonala hol ritkás,hol sűrűbb jelzések mellett a Szílvásnak nevezett erdőben.

A Szílvásban,de nem szilvafák közt

Rövidesen elértük a Kálista -patakot(ér)

Itt még száraz lábbal tudtunk átkelni

,mely a Gaja felé igyekszik. Átkeltünk rajta és az útvonal végig a patakocska bal partján vezetett ,néhol kicsit eltávolodva tőle. Néhol  mellig érő dzsindzsásban,kidőlt fákat

Akadály

kerülgetve értünk el a helyet ahol a már említett ér a Gajába ömlik ,növelve annak vízbőségét. Továbbra is a már említett viszonyok köz,kimondottan rossz jelzettség mellett(nagyon kell figyelni !) haladtunk az egyre jobban rákezdő esőben. 
  Nemsokára kiértünk egy rétre,melyen szekérúton kapaszkodtunk felfele mígnem a K- balra kanyarodott és egy lejtőn leszaladtunk pár száz métert,majd jobbra fordulva ismét erdős,bokros részen kapaszkodtunk fel Veimpuszta elpusztult területe felé. Elhaladva egy romos magtár

A lepusztult magtár

mellett a kék balra kezd el süllyedni egy vízmosta,jószerivel járhatatlan mélyúton.Itt jó alternatíva lehet,felmászni a kis emelkedőn és az út jobb oldalán a tarvágáson keresztül lemenni a szekérútig.(jel erre úgy sincs,ne is keress!)
   Mi a nehezebbet választottuk,leküzdve az elmosott utat

Erre megyünk? Jajj!

elértünk egy kereszteződéshez,ahol egy egy farakásra szegezett kék nyíl figyelmeztet a helyes irányra. Ezen a szekérúton továbbra is jelek nélkül kell menni DK felé,nagyon figyelve,mert a tar vágás vége fele jobbra az erdőbe hívnak a jelek.
   Előbb kapaszkodni kezdtünk majd szintezve haladtunk a gyönyörű,ősz eleji erdőben(csak eső árnyékolta be kissé hangulatunk) meglepően jó jelzettség mellett. A jelek a néhol sűrű erdőben jószerivel fától-fáig vezettek. Elhaladtunk egy kidőlt óriás fa mellett.

Esőbeállónak is  jó

Ezt a fát már Hörpölin is említi a 2011-es bejárásában,hogy előtte 6 évvel mikor erre járt már akkor is itt volt. Ha jól számolom ez már akkor legalább 9 éve visz színt a túra útvonalába.
   Ezen a néhol a völgy aljáig,néhol a gerincig hullámzó ösvényen értük el a bővizű Perei-ér(Gaja mellékága) kisebb vízesését(szurdokát)

Itt már nem sikerült szárazon átkelni

Festői...

,melyen át kellet kelni,sziklákon,köveken lépdelve és a túloldalt meredeken felkapaszkodva a szálas bükkös gerincére,oldalába,hogy tudjuk folytatni az előbb ÉK,majd DK felé tartó kék útvonalát.
    Ettől a résztől már a Cser-hát

Ezen a részen már rendesen esett

bükkös,tölgyes,cseres oldalában kanyargott a túra ,hol erdőben,hol annak szélén csúszós,sáros ,pocsolyás szekérúton.
     A völgyön keresztül kiértünk egy ösvényre,mely balról az erdő,jobbról a Nagy-rét mellet haladt hol tisztáson,hol dzsindzsás részen. Egy ponton elértük a Gaja patakot,mely ma túránk nagy szakaszát meghatározza. A kis gázló után elkanyarodtunk a pataktól és az eddigi ösvényen,szekérúton elértük a Bakonynánára vezető erdei aszfaltutat. ezen egy jó 800 m-t "szaladtunk ,egyszer átkeltünk a patakon

Első átkelés a Gaján

és elértük a letérést, K+, az ellenőrzőponthoz. Bakonynánára
felkapaszkodva elértük az egykori Római Vendégházat(sajnos már nem üzemel)

Sajna ez is zárva...

A kerítésen megtaláltuk a leírtak szerint a stemplit.
   
   A falu a XIII.-ik sz. utolsó harmadától lakott,legfőbb vonzereje a Gaja-patak szurdoka,vízesése(Római Fürdő),de ideális hely egy-két nap eltöltésére is,a csendnek és a környezetnek köszönhetően. http://www.bakonynana.hu/bemutatkozas.html

    Az adminisztráció elvégzése után frissítettünk egy picit,kocsma híján ,saját készletből, kiértékeltük az eddigi szakaszt ,mely során gyalogoltunk 10,5 km-t miközben emelkedésünk a 190 m-t ,szintvesztésünk pedig 260 m-t tett ki.Mindezt 2 óra 37 perc alatt értük el.

     Ezt követően a K+ jelzésen leereszkedtünk a nemrég elhagyott K- ra,melyen balra kanyarodva egy murvás úton pár perc alatt elértük a szépen felújított Prémalom épületét,

Ma vendégház az egykori malom

mely ma vendégházként üzemel. Kijőve az épület területéről,jobbra kanyarodva átkeltünk egy rozoga fahídon a Gaján és emelkedve ,majd balra kanyarodva folytattuk a kb1,5 km-es utat  a Római Fürdő felé. Ezen a részen egy darabig emelkedik az út,majd süllyedni kezd mind jobban megközelítve a patak szintjét.Néhol elég magasan halad az ösvény a patak fölött,melynek zúgása folyamatosan hallható,néhol ritkás helyen látni a rengeteg zúgó ,kisebb vízesés gyönyörét,de sajnos a vegetáció miatt a fényképezés elég körülményes. Az ösvény itt elég keskeny,néhol meredek szakadék mellett halad,a kövek,sziklák,fagyökerek kiállnak és elég csúszósak.Úgyhogy ezen a szakaszon elengedhetetlen a fokozatos figyelem. Elhaladtunk az életet jelképező ,a meredek domboldalba kapaszkodó fák mellett

Kapaszkodás az életbe

és a keskeny ösvényen hamarosan elértük a Római Fürdő nemrég felújított pihenőhelyét.

Pihenő Római-fürdőnél

   Legutoljára kb 15 éve jártam itt,akkor még nem volt így kiépítve,pedig akkor is rengeteg ember volt . Most senkivel nem találkoztunk,igaz az idő sem kirándulni való volt. Először balra tartottunk elhaladtunk az egyik oldalág romos duzzasztója mellett

Egykori zsilip

,majd leérve a Gaja partra a.Kék omega jelzésen a  bal parton elsétáltunk a vízeséshez és a szurdokhoz. 

A Gaja vízesése Római-fürdőnél I.

..  II.

.... III.

és IV.

A nem ideális körülmények ellenére párat fotóztunk ,visszafele elhaladtunk az Erdész emlékmű mellet,mely az erdőn életüket vesztő embereknek állít örök emléket.

Néma főhajtás

Egy perc néma főhajtással mi is adóztunk az emlékük előtt,majd jobbra megkezdtük a meredek kapaszkodást a K- on.
  A Vadalmás gerincének elérésekor remek panoráma tárult elénk a Tési fennsíkról,a párás idő ellenére elég jó kép készült.

Oda kell felmennünk

   Amilyen meredeken másztunk a gerincig,ugyanolyan meredek ereszkedés várt ránk az agyagos,sáros  szekérúton,mely ebben az időben elég csúszós is volt.Így lassú haladást tett lehetővé.Csúszkálva,térdig sárosan értük el a Kék forrás jelet,mely jobbra,élesen letérve vezet a Vadalmás forráshoz.

   Nemsokára kiértünk egy széles szekérútra,melyről jobbra a Gaja gázlóján átkelve vezet tovább a kék  túra útvonala.

Itt kellett volna átgázolni

Tekintve a magas vízállásnak és mivel már így is át voltunk ázva,úgy döntöttünk nem kelünk át a patakon.Igaz legnagyobb sajnálatunkra kimarad ezen szakasz egyik leglátványosabb része a jásdi Szentkút és kápolna,de majd legközelebbi bejárásunkkor bepótoljuk ezt a látványt.
  Így balra a széles szekérúton mentünk tovább,melyen pár lépés után elértük a cserkész táboroknak helyt adó tisztást és pihenőhelyet.Valamikor a fiaink is voltak ebben a cserkésztáborban,így a hely ismerős volt. Ezután a szekérúton felkapaszkodtunk

Kerülőút

egy gerincre,majd leereszkedve elértük az egykori Vadalmás malom helyén épült kis üdülőtelep házait,

Jásd határában

majd elhaladtunk a Lajkó major épületei előtt,melynek kapuján a harapós kutyákra figyelmeztetnek.  Ezután a Gaja túl partján feltűnt a Szentkút Kápolnájának sziluettje,de a cserjés,fás eltakarta a kilátást,így csak tudtuk merre járunk,de fényképezni nem tudtunk.
    Itt elővigyázatosságból felhívtam Laci barátomékat,tudván,hogy Jásd környékén kell találkoznunk. Szerencsére Ők is ezt az útvonalat választották,így nem kellet visszafelé menni senkinek.Mivel egy kanyarban hívtam így nem láttam ,de beérve a kanyar közepére nagy örömünkre megláttuk egymást.Kár volt a hívásért...
   Gyors kulcs és tapasztalat csere után pár perc alatt elértük Jásd szélső házait és az aszfalton haladva pár ház után a balról lévő vegyesboltot,mely az faluban található két bélyegző közül az egyiket őrzi.

  Jásdhttp://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1sd egy pici bakonyi település a Tési fennsík alatt a Gaja völgyében,már az őskorban is lakott rész volt.
   Betérve az üzletbe először egy sört kértünk ,frissítés gyanánt,majd elbeszélgettünk a rendkívül előzékeny és kedves tulajdonos hölggyel. Tőle tudtuk meg,hogy a mostani időjárásnak és a letérést gyengén jelölésnek köszönhetően mind többen ezt az útvonalat választják. Igazán lehetne kijelölni egy alternatív utat erre.

   Elvégeztük a pecsételést,dumcsiztunk a hölggyel egy picit,kiértékeltük a túra ezen szakaszát melyet 1 óra 6 perc alatt tettünk meg,miközben emelkedtünk 88,süllyedtünk 168 m-t. Az útvonal ezen része 5 és fél km volt.

   Kilépve a boltból húsz méter után jobbra kanyarodva pár lépés után elértük a K- útvonalát,melyen balra kanyarodva kukoricásba értünk. A két tábla közti úton rövidesen elértünk egy rétre ,melyen jobbra fordulva ,újból átkelve egy rozoga hídon ,a Gaja túloldalán

Újabb átkelés a Gaján

megkezdtük a mai nap legnehezebb szakaszát,a meredek kapaszkodást a Tési-erdőben. Előszőr elhaladtunk a Siska -kút mellett majd végig szigorúan emelkedve először vegyes,majd bükkös részen kapaszkodva elértük a Siska forrás elágazóját,

A Siska forrás bemutató táblája

majd kiértünk egy tarvágásra,melynél nem volt igazán jel,de az útvonal egyértelmű volt. Ezen átvágva balra,majd jobbra kanyarodtunk az inkább bokros részen és elértük a makadám utat,mely a nemrég épült kilátóhoz vezet.

Új útjelzők

A kék   rögtön le is tér róla jobbra,meredeken ,dzsindzsás, bokros részen halad felfelé párhuzamosan(!) a makadám úttal. Egy idő után elkanyarodik tőle jobbra folytatva az emelkedést a falu felé.Nemsoká beér egy bükkös,tölgyes részre és a
  PT tanösvénnyel

Tanösvényen Tés előtt

közösen éri el Tés közepén a házakat.

  Kiérve a falu főutcájára,azon balra kanyarodva,rögtön elértük az Erdei Büfét,melynek elértét már nagyon vártuk.Részint ki voltunk éhezve a híres hamburgerükre,valamint most ömlött a legjobban az eső. Belépve az üzletbe,megszabadulva a vizes gönceinktől rendeltünk egy-egy sört és megettük a hozott szenyónk,mivel hambi nem volt.Lenyomtuk a ma megint valóban csúcscsokit. Frissítés közben bélyegeztünk a büfé céges bélyegzőjével,elbeszélgettünk a rendkívül kedves tulajdonos hölggyel.
 Jásdtól másztunk kb 260m-t és ereszkedtünk 40-et kb 3 km alatt,mindez 53 percet vett igénybe. A körülményeket figyelembe véve meg voltunk elégedve.

  Téshttp://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9s nevezetességeit a szélmalmokat sajnos az egyre jobban szakadó esőnek köszönhetően nem volt kedvünk felkeresni,majd legközelebb.

   Kis száradás után,mivel az eső nem akart alább hagyni ezért elindultunk tovább. Az aszfaltos úton gyorsan haladtunk Csőszpuszta felé,az erdőbe való betérést az Y elágazó előtt kihagytuk és az aszfalton haladtunk. Egy néma főhajtás erejéig megálltunk a világháborús emlékmű előtt,

Emlékezés a Hősök előtt

Majd az Alba-Régia Kutatóállomás  http://albaregiabarlangkutato.hu/épületénél pecsételtünk a hivatalos MTSz-es pecséttel is.

Senki nem volt itt,sajnos

  

Legnagyobb sajnálatomra nem volt egy barlangász sem az állomáson,jó lett volna elbeszélgetni velük.

      Visszatérve az országútra pár lépés után, a K- behív az erdőbe futó jó minőségű makadám útra.Ezen a köves úton hullám vasutazva,csodálatos szálas,vegyes erdőben először elértük a Kbarlang jelet,mely a Bakony legnagyobb és legmélyebb barlangjához az Alba Régiához vezet.http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_4422-1 Eredeti terveinkben szerepelt a felkeresése,de mivel továbbra is zuhogott, erről is le kellett mondanunk,így folytattuk a jó minőségű úton a "szaladást" tovább.Elhaladtunk egy tarvágáson,melynek a közepén mementóként,meghagytak egy-két hatalmas ,magányos bükköt.

Hagyásfák,esőben

Jó erős 2 km után,a sáros agyagos úton  elértük a Hamuház épületét,melynek neve a mészégetéshez használatos  hamuzsír égetésre utal. Az épület egykor kulcsosházként is üzemelt,jelenleg elég elhanyagolt állapotban van.

A Hamuház

A Hamuháznál valóságos túristajelzés-csomópont található,itt találkozik ill.indul a  K-,Kbarlang,Kforrás,Krom és a P- jelzésű út.

  A K- jobbra az erdőbe felkapaszkodva levágja a makadámút éles kanyarját egy kőrisesen keresztül,majd kiérve a dózerútra ,azon jobbra térve kb 300 m után balra fordul a Tűzköves-völgy felé előbb egy fiatalos bükkösben

Esőben a bükkösben

majd szálasban folytatódik az út a szakadékos Tűzköves-árok mentén.
  Ezen a részen iszonyúan szakadt az eső ,így minden figyelmünk a lehető leggyorsabb haladás kötötte le a szakadékos,csúszós,agyagos részen,mely végig lejtett ,hol meredeken,hol lankásabban. Pedig ez az útvonal rengeteg szépet tartogat,csodálatos szakadékok,völgyek közt halad. A már lehullott avar ezer színben játszott előttünk,de figyelmünk a legkevésbé erre terjedt ki.
   Egy dzsindzsás ,agyagos,nagyon csúszós részen értünk ki a Kisgyónra vezető aszfaltútra.

      Ezen kb 10 m után jobbra kellett volna letérni,az Erdei  Szentély felé,de jel (pedig nagyon figyeltünk) híján elrobogtunk a kereszteződés mellett. Mire észrevettük,hogy a  P-  és a P+  jelzésen vagyunk,ebben az időben már nem volt kedvünk visszamenni megkeresni a letérést,így választanunk kellet vagy a P- on megyünk egészen Kisgyónig vagy a jelzetlen aszfaltúton leereszkedünk az egykori Kisgyónbányáig, ahol visszatérünk a K-ra. Mi az utóbbit választottuk,az Erdei Szentélyt majd köv.alkalommal keressük fel.
   Laci barátomék ,reggel a K-on mentek erre,így az Erdei Szentély fotóját az Ő galériájából másolom be.

Az Erdei Szentély

 Mi az alternatív úton gyorsan robogtunk végcélunk felé,mind közelebb kerülve a kék útvonalához. Jó km után értünk be az egykor szebb napokat látott Kisgyónbányára,melyre már csak a megkötözött bányász emlékműve és egy vasoszlopon lévő ,eléggé hiányos felírat emlékeztet.

Mementó

Bányász Emlékmű

Innét már csak pár száz m maradt hátra a zuhogó esőben és elértük a Kisgyóni Természetbarát Telepet,ahol a Gyöngyvirág Kulcsosház villanyóra szekrényében megszereztük az első ellenőrző matricánkat.Nem értem itt ,miért ez van.

A célban

  Gyorsan átöltöztünk az autó mellet száraz göncbe(ránk fért) ,majd elindultunk a társainkért,kik már szintén Zirc előtt jártak pár száz méterrel. A kocsiban összegeztük az utolsó szakaszt.

    Kisgyónra Tésről 2 óra 11 perc alatt értünk el.Az út cca 80 m-t emelkedett és kb 300-at ereszkedett,közben megtettünk 8 km-t.

   Sajnos az idő a mai nap nem nekünk kedvezett,de azért egy kellemes,érdekes rengeteg látnivalóval fűszerezett szakaszon vagyunk túl,megtapasztalva a túrázás ezen fajtáját is. Az ilyen-olyan okokból kimaradt látnivalók felkeresését a legközelebbi OKT bejáráskor ejtjük meg.

  Zircre érve Laciék már vártak a jól megérdemelt frissítővel,melyből ma Gyöngyi maradt ki lévén Ő volt a sofőr:

Megérdemelt jutalom

Több kép:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTZircKisgyonpuszta?authkey=Gv1sRgCNydndmIjcngKQ

 A szakasz bejárásának térképe és a szintrajz :

Dátum: 2014-10-17
Hossz:26.6 km
Szintadatok: +613/-771