Boglári Túrázók

OKT 17.TÚRA 2014.OKT.20. BODAJK-KISGYÓN

" Vándor ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet,-

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékában menekülsz a tűző nap elől,
s gyümölcsöm kik oltják szomjadat.
Én vagyok a gerenda mely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy melyben fekszel,
a deszka, melyből a csónakodat építheted.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája - koporsód fedele....
Vándor
Ki elmész mellettem hallgasd meg kérésemet:
Ne bánts!"

Hannes Tuch verse Fekete István fordításában -Az erdő fohásza

Mivel a mai napra csodálatos,a nyár végét ígérő időt ígértek,így mára esett a választás,hogy a soron következő szakaszt bejárjuk. Ez a túra egy hét alatt a harmadik ,egyben a legnehezebbnek ígérkező lesz. A tervezéskor cca 32 km-re számoltuk a távot,ami pár útvonal keresésnek hála megnőtt 2-3 km-el.

Reggel háromnegyed nyolc környékén értünk Bodajkra ködös,párás időben. Társaink a gyors búcsúzás után tovább indultak Kisgyón felé.hogy onnét tegyék meg a távot.

A csókakői vmh.-nél pecsételtünk és elindultunk a város felé vezető országúton. A túra útvonala nem érinti a város nevezetességeit,így végigrohanva a városon a Fenyő Büféig,hol szerettünk volna felhörpinteni egy bátorítót és stemplizni az őzikés pecséttel,de még zárva volt(délután bepótoltuk mindkettőt!).

Ezután a

és

jelzéseken haladtunk tovább a városon.

Bodajkhttp://www.bodajk.hu/ már az őskorban is lakott település lehetett. Elsősorban a Gaja Tájvédelmi Központról híres,de jelentős volt a bányászatban elfoglalt szerepe is.

Elérve a város szélét a

jobbra kanyarodik el,hogy majd a hegy gerincén visszatérjen. Mi a

on kezdtük meg a meredek kapaszkodást,a sípálya felvonójának oszlopai mellett,de sajnos a kínálkozó panorámából a ködös időnek köszönhetően semmit nem láttunk,így képet sem tudtunk készíteni,majd legközelebb.Beérve a gróf Károlyi Gyula által létesített vadasparkba tovább folytattuk az emelkedést cseres erdőrészeken keresztül,mígnem találkoztunk a a hegy alján elhagyott jelzéssel.

Innét vegyes erdőben ,néhol köves,sziklás részeken ,néhol meredeken ereszkedtünk a Gaja-Szurdoka felé. Néha tisztás részeken szép kilátás tárult elénk a völgyről,miközben a köd is kezdett felszállni.

Leérve a Varjúvárnak nevezett épülethez (régen malom,jelenleg turista szállás),megkerülve azt beléptünk a Gaja - patak szurdokába. A területre régen ilyen létrákon kellett bemászni,

Régi bejárat a Gaja-szurdokba

de ma már impozáns új ,nyitott kapun lehet belépni.

http://www.gajavolgy.hu/turazoknak/a-gaja-szurdok a tájvédelmi körzet a Keleti-Bakony egyik leglátogatottabb része,köszönhetően a csodálatos környezetnek és a kiépített infrastruktúrának.

Belépve a körzetbe itt már csatlakozik az utunkhoz a

jelzés is,hogy közösen haladjon végig a völgyön.

Őszi avarban...

Túránk a völgyön elsősorban hatalmas tölgyek és gyertyánok között vezet,de feltűnik egy-egy óriás bükk is. Jobbról-bálról változatos sziklák szegélyezik a szurdok oldalát.

A szurdokban

Elérjük a helyet ahol a patak két felé válik ,létrehozva a kicsi Mária szigetet.

A Mária sziget

.A jól kiépített erdei sétányon

jól esik a haladás a sűrű és friss jelzések közt.Lábunk alatt a már lehullott elsárgult levelek zizegése okoz kellemes érzést.Ilyen lebilincselő úton jutottunk el az Ádám-Éva átjáróhoz és fához.

Még holtában is fennséges

Vadi új híd a Gaján....

Ez a szurdok egyik leghíresebb pontja és itt ágazik el jobbra a

jelzésű út,mely a Keresztes-hegyre vezet, ahol a XIX.ik sz.80-as éveiben állított Vaskereszt található. A híd K-i oldalán találkoztunk az index kéktúra topickjából "mászógép" sporttársunkkal,aki a hegyre tartott.Jól elbeszélgettünk,örültünk a találkozásnak és megismerkedésnek.Egy picit eljátszottunk a gondolattal,hogy mi is felmegyünk a kereszthez,de mivel még sok volt vissza a mai napból ezért búcsúzás után folytattuk az utunk a

-on.A hajtűkanyar után elértük a hidat,ahol át kell térni a patak másik oldalára.A közelmúltban építettek egy új,impozáns fahídat,de mi a régi ,kicsit rozoga átkelőt választottuk.

...és a régi

Átérve a a Ny-i oldalra nemsokára kiértünk egy kiépített pihenőhely tisztására és ezzel elhagytuk a Gaja -szurdok völgyét. A szépen rendben tartott pihenőhely bal oldalán egy hangulatos tavacska színezte a látképet

Pihenő park a szurdokban

.Látszott a területen,hogy sok kiránduló,piknikező fordul meg itt. Átkelve a tisztáson folytattuk az utat ,mely most ár egy szekér úton haladt a Tájvédelmi körzet D.i kijáratához,melyet a közelmúltig szintén létrán kellett elhagyni ,de most már impozáns fakapu alatt folytatódik az út.

Kilépve a bejáraton a gúttamási országútra, balra vitt a jelzés,de csak pár lépést tettünk meg és újból átkelve a Gaja hídján,

bevitt balra egy bokros,cserjés részre. Ezen az ösvényen kapaszkodtunk felfelé,kanyarogva ,néhol csodás kilátással a Bakony környező csúcsaira és párszor a fehérvércsurgói víztározó tükre is meg-meg csillant.

Ezen a szakaszon jó darabig visszafele haladtunk,de most emelkedve a Gaja Ny-i oldalán.

A közelgő ősz eljövetelének csalhatatlan jelei tárultak elénk, láttatva a vizes,deres pókhálókat a fenyők tűlevelei közt

pókháló deresen

és dér csípte ezer színben pompázó sárguló faleveleket.

Színkavalkád

A feketefenyős rész kapaszkodója után kiértünk az Öreghegy szőlői ,prés házai közé,de itt csak pár lépést tettünk meg,majd betértünk egy cserjés,dzindzsás fiatalosba,melyen rövid ereszkedés után újra bementünk a Tájvédelmi Körzet területére,most már tényleg létrán.

A vegyes erdőben kapaszkodtunk felfelé,az út egy idő után tarvágásba megy át,csodás kilátást engedve. A meghagyott egy-egy fán lévő jelzések jól vezetnek a gerincig,hol csodás panoráma tárul a szemünk elé.

Panoráma az Öreg-hegy oldalából

A gerincen jobbra ,Dny,felé kanyarodtunk, és egy szekérúton elértük a Vadaspark határát,melyet most megint egy új kapun keresztül hagytunk el.

Kiérve az Öreghegyre egy aszfaltúton kezdtük meg az ereszkedést hangulatos hétvégi házak és szőlők mellett. A pincesor présházai közt nem egy régi építésű,ódon épület található

Egy karbantartott régi présház

.Sajnos egy-kettő elhanyagolt állapotú.Kár értük..

A szőlőhegy oldalában ereszkedve értük el a fehérvércsurgói országutat,melynek a túloldalán megláttuk a víztároló hatalmas víztükrét. A

nem visz ki erre,hanem továbbra is vele párhuzamosan,tőle pár méterre a hegy oldalában halad.majd átkelve azon jobbról kukorica földek,balról víkendházak között halad. Elhagyva a házakat azok helyét bokros,mocsaras rész váltja fel. A kukorica föld végén jobbra kell térni(itt sehol nem volt jel) majd egy Y elágazásban balra,fellépve a gátra. Bár a hivatalos út a gát alján halad,de mi fenn mentünk,így legalább volt valami látnivaló is

A víztározó gátján

.Nem értem a

miért lent halad.

Fehérvárcsúrgó http://www.fehervarcsurgo.hu/ elsősorban az Ybl Miklós által tervezett Károlyi kastélyról nevezetes,de az OKT nem érinti a települést ,aki kíváncsi rá az a

jelzésű úton kis kitérővel meglátogathatja.

A víztározó http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9rv%C3%A1rcsurg%C3%B3i-v%C3%ADzt%C3%A1roz%C3%B3 bányászati célokból épült,ma már a turizmust szolgálja egyre szebben kiépülve.

Letérve a gátról beértünk Kincsesbánya településrészre,ahol a következő(fehérvárcsurgói) ellenőrző pont található a Be-Csali Büfé melletti horgászbolt falán.

Csak a lakatot találtuk

Sajnos a büfé zárva volt,így folyékony kenyér nélkül maradtunk.Így frissítettünk a hazaiból ,pecsételtünk.

Túránk első felében megtettünk 10,9 km-t miközben kapaszkodtunk 320 m-t ,ereszkedtünk kb ugyanannyit,mindez 2 óra 30 percig tartott.

Elindulva a nyaraló telep házai közt balra,majd jobbra fordulva újra elértük a víztározó hangulatos partját.

Egy sziklás ösvényen elkezdtünk kapaszkodni a Kopasz-hegy oldalában elérve egy vaskorláttal védett, a sziklák alatt,mellett vezető panoráma utat,

Az elhanyagolt sétaúton

melyről csodás a kilátás a tóra és a környékre.

A sétaút kivezet a völgyzáró gáthoz,

Sziszifuszi munka a völgyzárón

ahol a Gaja vissza nyeri eredeti méretét és elhagyja a víztározót.

A Gaja békésen halad tovább

Elhagyva a gátat folytattuk az emelkedést,de most már aszfaltúton haladtunk nagyjából 500 lépést ,majd egy újonnan épült pihenőhelynél a

-hoz csatlakozott a

,hogy közösen balra kanyarodva kapaszkodjon először a Vontató-hegy oldalában ,majd megmássza a Bográcshegyet.

Előbb egy bokros,dzindzsás részen vezetett a széles ösvény majd 90 fokos balos után egy vadkerítés mellett másztunk egyre feljebb változatos vegyes erdőben ,amit akác és tölgy uralt elsősorban.Egy újabb immár jobbos derékszögű kanyarodás után a

jel elhagyja az útvonalunk. Ezen a részen újra elő kellett vennünk a már rég használt szúnyog és bogárriasztó spray-nket,iszonyú sok ízeltlábú támadt ránk.Mit sem ért.

Tovább haladva egy régebbi tarvágás mellett haladtunk most már jobbára szintben egy gerincen.

A Vontató-hegy fennsíkján

Elértünk egy meddőhányót és annak köves útján folytattuk az utat a gúttamási országútig,azon jobbra fordulva pár lépés után újra befordultunk az erdőbe,csak most balra vitt a jel.

Itt megkezdtük a jobbára szigorú emelkedő leküzdését egész a gerincig. Itt hangulatos tölgyesben vezetett a túra,mígnem kiértünk a mai nap legmagasabb pontjára a Bográcshegyre. Itt az új építésű pihenőhelynél megettük a mai csúcscsokit,kicsit frissítettünk majd kiléptünk a gerinc ligetes rétjére.

"Fűnyírók" a Bográcshegyen

A frissen festett jelek tökéletesen vezettek egész a hegy tetejéig,de itt sajna benéztünk egy jelet és jó fél órát bolyongtunk a Bogrács hegy gerincén,mire Laci barátom segítségével megtaláltuk a

-ot. Az igazság,hogy megkérdeztem az utat egy juhásztól,csak Ő a Bakonykútiba vezető utat mutatta meg nem a kéket . Mindegy visszatérve a kékre ,a lőtér elhagyott irányító bunkereinél találkoztunk Laciékkal,majd gyors,mert az idő nagyon elment, kulcs és tapasztalat csere után folytattuk az immár helyes úton a túrát. Kiérve a hegy Ény-i oldalára gyönyörű panoráma tárult elénk Isztimér ,Bakonykúti és Gúttamási falukról és környékükről.

Körülnézés Bográcshegyről

Pár fotó után elkezdtünk ereszkedni a megtalált jelzések mellett a fennsíkról köves,sziklás ösvényen.

Elértük az egykori bányagödröt,

Apró bakonyi falvak

majd tovább ereszkedtünk a hegy oldalában Dny. irányban. Egy ligetes,romantikus résznél balra kanyarodás után elkezdtünk kapaszkodni egy erős,izzasztó emelkedőn a vegyes erdőben.Ezen a részen rengeteg kidőlt fa közt vezet az útvonal,majd felérve egy gerincre egy dzsidzsás részen ,egy régi romos épület mellett,

Lassan visszahódítja a területet az erdő

annak egykori gyümölcsösén át elértünk Bakonykútipuszta épületeit.

Itt egy jobbos után felmentünk az előttünk lévő Baglyas -dűlő fennsíkjára,hogy ott egy szekérúton elérjünk a Bakonykútiba levezető meredek mélyutat.

Beérve ebbe a kis bakonyi ékszerdobozba egyik ámulatból a másikba estünk a falu szépségei láttán. Nekem eddig Szentbékkála volt az etalon az ilyen kis műemlék települések közt,de Bakonykúti a szememben lekőrözi.

Egy ékszerdoboz... Bakonykúti

A falut először a XV.-k sz első felében említik,jelenleg ez Fejér megy legkisebb települése.http://www.bakonykuti.hu/.

Mivel, a faluban se bolt se kocsma nincs így a hazaiból frissítettünk,megettünk egy szendvicset összegeztük a túra második szakaszát. Kincsesbányától leküzdöttünk 380m szintet felfelé és 320m-t lefelé mindezt cca 11 km és 2 óra 59 perc alatt. Az idővel nagyon nem voltunk megelégedve,de ebben a tévelygés is benn van.

Gyorsan elvégeztük a hangulatos,egyedi ellenőrző pontnál

Sokáig keresgéltük a pecsétet

az adminisztrációt,majd a falun felfelé vezető ,középen egy ligetes résszel elválasztott ,országúton a hősi emlékmű

Néma főhajtás

mellett elhaladva -egy perc néma főhajtás-elhagytuk a kellemes települést.

A faluból kiérve,balra kanyarodás után egy két oldalán bozotós dűlő úton érjük el a Páskum-dűlőt. A villany távvezetéket kersztezve jobbra fordulunk és a megművelt földek közt haladunk Ék. felé .Egy Y elágazásban balra a fenyvesbe kell letérni.Mi itt jelet nem láttunk,ezért kell egy kis segítség(térkép,GPS),mivel itt több út is megy egyirányba. Rálelve a jelekre tovább haladtunk a fenyves szekérútján,füves,gazos részen.Ezen a részen ritkásak,halványak a jelek ,de azért elvezetnek bennünk.

Egy fennsíkra értünk,melyen a szekérúton haladtunk a szekérút két oldalán fenyves kísérte utunk. Jobbról egy fekete fenyőn van a balra kanyarodásra figyelmeztető,nem egészen egyértelmű

. Jobban körül nézve aztán észre vettük a Burok-völgy Ny-i gerincén kanyargó turista útvonal jelzéseit.

Elágazás a Burok-völgyhöz

A Burok.völgyhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Burok-v%C3%B6lgy mai túránk csúcspontja és egyben a Bakony egyik legszebb természeti képződménye,mely hazai viszonylatban példa nélküli.

Az OKT útvonala nem ereszkedik le a keskeny völgy mélyére,azt a

jelzésű úton lehet bejárni. Sajnos nekünk most ez nem fért bele,de találni fogunk rá lehetőséget,hogy bejárjuk e ritka természeti kincset.

Mi a völgy Ny-i oldalán kanyargó a Burok -völgy kanyarjáig vezető útvonalon kaptunk betekintést a terület szépségeiből.

Egyszer érdemes lesz lent is végigjárni

Sajnos a dús vegetációnak köszönhetően a kilátás elég korlátozott volt,de így is egyik ámulatból a másikba estünk. Próbáltunk fotózni,de a fotók csak sejtetni engedik a lenn található csodát.

Feleségemnek nagyon tetszett,olyan érzése volt mintha valamelyik mediterrán ország fekete fenyős erdejében a tengerparti sziklák közt mászkálnánk.

Kiérve a fenyvesből a

jobbra kanyarodik Isztimért véve célba.Mi tovább haladtunk a

jobbról megművelt földek mellett egy szekérúton. Elérve a Mellár hatalmas szántóit az OKT egy Y elágazóban jobbra tart és egy nagy balos kanyar után egy cserjés mellett beér újra az erdőbe. Itt figyelni kell ,de a villanytávvezeték kiváló tájékozódási pont. A

valamikor ezek alatt mehetett ,mert a jelek még ott vannak a villanypóznák oldalán.Mi is ezen az útvonalon mentünk tovább. A kukorica földön valami" csoda" volt a haladás.

Villanypóznák alatt a kukoricaföldön

Beérve az erdőbe,újból előkerültek a friss jelek,remekül vezetve tovább.

Néhol saras,pocsolyás részen enyhén emelkedve haladtunk az Eszményi-réten,mígnem elértük a pontot ahol a

jelzésű út elkanyarodik.

Felérve a Köves-domb gerincére,ezen haladtunk tovább a gerincen enyhén emelkedve. A fennsíkról csodás panoráma tárult elénk,láttatva Bakonycsernyét,Mecsért,sőt a távolban Mór városát

Pillanatkép a Köves.dombról

.Ezen a részen a jelek az aránylag távol lévő erdő szélső fáin vezettek bennünk.

A gerinc végén elérve egy bükköst,jobbra,majd balra kanyarodva megkezdtük a hol lankás ,hol meredek ereszkedést végcélunk felé.

Az ereszkedésünk elején elhaladtunk pár érdekes ,öreg tölgy mellett.

Régi idők tanúi...

Nemsokára elétünk egy helyre ahol a

jel csatlakozott, jobbról, hozzánk felkínálva egy alternatív útvonalat a cél felé .Pár lépést közösen haladt a

két turista út,de mi a

jelen jobbra fordulva ereszkedtünk tovább,előbb a Dóra-hegy ,aztán Kisgyón felé.

Ezen a részen a túra útvonala egy valóságos sétányon vezetnek keresztül,csodás órási bükkök közt.

Mint egy sétány...

Néhány kanyarodás és tarvágás után egy sárosabb szekérúton balra kiléptünk az erdőből egy makadámútra,melyen pár lépés után elértük mai napunk végcélját,Kisgyónt.

A célban

Gyorsan benyaltuk a matricákat a füzeteinkbe,majd rövid frissítés és lábápolás közben kiértékeltük túránk utolsó szakaszát.

Bakonykútiból idáig gyalogoltunk 11,7 km-t,miközben kapaszkodtunk cca 270m-t -s ereszkedtünk 240-et. Az időnk 3 óra 7 perc volt(so-so),de sokat nézelődtünk útközben ,elsősorban a Burok -völgyben.

Kocsiba pattantunk és áthajtottunk Bodajkra,ahol Laci és Gyöngy már várt ránk.Pótoltuk az elmaradt,őzikés stemplit,benyomtuk a jól megérdemelt sörünk

Jutalom "Budapestről"...

és hazaindultunk.

Mai napon megtettünk több mint 30 km-t,ami az eddigi kék túránk közül a leghosszabb volt mint időben ,mint távolságban,de szintemelkedésben csak a második Csodálatos helyekre jutottunk el a mai napon,igazi szép időben.

Több kép a napról:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTBodajkKisgyonpuszta?authkey=Gv1sRgCOir6K_KlL3pHw

Térkép és szintrajz a szakaszról: