2019. január 29., kedd


    KDP.   2.   TÚRA    2019.01.21.

                                  EPLÉNY-BAKONYNÁNA 


  Hótaposás holdfogyatkozás után sípályán,majd a Keleti-



Bakonyban





"Puha hó-paplan alatt
 a hideg követ diderget.
 Szorosra húzzák a fák
 magukon a kérget.

  Tó üveg.Csikorog a fagy.
  Lelkemre rálehelt a tél.
  Reszket,akár kint feledt'
  rigó az ág hegyén"
                Dezső Anna:Lesz még tavasz 1-2 vk. 2010,jún.28.












Fergeteg havának huszonegyedik napjának hajnalán megcsodáltuk a holdfogyatkozást,majd felejthetetlen,havas túrán előbb a Siaréna kiváló minőségű,”vasalt” pályáin aztán a Keleti-Bakonyban tapostuk a sok helyütt szűz havat. Az időjárás végig elkényeztetett bennünket,szikrázó napsütésben ,-1 – +1 fok közti hőmérsékleten igazi örömtúrázásban volt részünk. A túrán a KDP egy újabb szakaszát teljesítettük,fogyasztva a mozgalom hátra lévő kilométereit.



Testünk és lelkünk edzésén kívül a téli túrák legnagyobb előnye,hogy az alapos tisztítás után is maradnak bakancsainkban elbújó sármaradványok. Nos ezek aztán az ilyen túrákon biztos,hogy kiáznak belőlük. Így eggyel több okot tudtunk felvonultatni,hogy indulunk. Terveinkben egy havas kékezés szerepelt,de mivel tudjuk ,hogy az élet egy nagy rendező,így újból bepirosodtunk. Számba vettük a szóba jöhető szakaszokat és úgy döntöttünk,hogy mivel sível már annyiszor lesiklottunk az Ámos-hegyről, ideje lenne már egyszer gyalog is megmászni és lécek helyett ezúttal bakancsban „leszáguldani”a lejtőkön,aztán újabb kapaszkodások,ereszkedések után Bakonynánán befejezni a túrát.


folyékony télikabát


Eplény




Ahogy múltkori beszámolómban,így a mostaniban is állandó túratársam rövid,de velős összegzésével kezdem a nap élményeinek leírását:

                                   "Ma újra látogatást tettünk Hó Királynőnél és Jég Királynál...Víz Hercegkisasszony ma szabin volt,hála ég...Viszont a nadrágom tele lett az eplényi sípályán lefelé. A hangyák nagyobbat lépnek,mint én ott lefelé. Mennyivel könnyebb lejönni sílécen... Legalább azt élvezem... Ott kicsit elszakadt a cérna. Vigasztaltam magam egy finom aszaltszilvás forraltborral. Viszont az,hogy EGY patakon sem kell átkelni,maga a csoda volt. Ja,átkeltünk a Gaja -patakon....és hídon!Jég Király csak néha volt jelen,igaz egy piruettet is dobtam...erre fel is hívom a jégtáncosok figyelmét...tanulhatják a koreográfiát..Hogy minél előbb átjussak a jég birodalmán, bekapcsoltam a rakétákat. Ez annyira jól sikerült,hogy találkoztunk egy futóval(mondjuk ebben az időben nem hogy futni,kimozdulni sem szeretek! ) aki elismerően nyilvánult meg a tempót illetően.D e a szikrázó napsütés,a hó gyémátcsillogása kárpótolt mindenért. Meg hajnali 5-kor a Hold ragyogása.. 


Enikő pansio

Teliholdkor általában hidegebbek a reggelek,ez az idei év első teleholdjakor sem volt másképp.Ráadásul most egybeesett a vérholddal és egy teljes holdfogyatkozással is. Ilyet nem mindennap lát az embergyereke,így mindenképpen hajnalban keltünk volna. A fényszennyezett városban is csodás látvány volt,ahogy a föld árnyéka egyre nagyobb darabot harap ki a holdból. Még a hideg sem tudott eltántorítani,hogy percekig figyeljük ezt a ritka jelenséget,mielőtt beültünk a már közben jól felmelegedő autóba. Aztán útközben kevésbé fényszennyezett területeken többször is megálltunk még megcsodálni. Ennek és az útközbeni ristrettózásnak,rétesezésnek köszönhetően ezennel pontosan időzítettük Zircre való érkezésünket. A kiszemelt járat sofőrje már épp készült becsukni az ajtókat,mikor loholva odaértünk.


Ámos-hegyi Parkerdő

Óriások ödvözlése

A busszal Eplényig hajtattunk,ahol dideregve léptünk ki a hideg levegőre. No ezen nincs mit csodálkozni,hazai viszonyok közt hegyi vidékre érkeztünk. A zirci apát tulajdonában lévő területre a 18.sz-ban érkeztek német telepesek. A falu fellendülését az 1929-ben nyitott mangánércbánya indította el,mely az 1970-es évek végéig működött. Napjainkban az Ámos-hegyen üzemelő Síaréna tette a falu nevét országosan ismertté.


érkezés a Síarénába


Átkeltve a forgalmas 82-es főúton az Ámos-hegyi Parkerdő Újtelepi pihenőjénél magunkra öltöttük folyékony nagykabátjainkat,megigazítottuk cók-mókunkat és belekezdtünk a kapaszkodásba a hegy tetejének irányába. Utunkat rövidesen meg kellett szakítanunk,hogy a zárva lépvő Enikő panziónál beüthessük ítinerjeinkbe a mai első igazoló pecséteket. Széles sétaúton kapaszkodtunk egyre feljebb,köszöntünk a felettünk haragosan sercegő óriásoknak,melyek a magasfeszültségű távvezetéket tartják. Átadtuk a régebbi túráinkon megismert testvéreik üdvözletét,így már a mérges fogadtatást barátságos zümmögés váltotta. Kapaszkodás közben a nap is kisütött.Valóságos fényjátékot varázsolva a havas tájra. Így ma nagyon hamar előkerültek a naphemük és napkrémek,de ezek ellenére is délutánra szépen kipirosodtunk,mintha szoliban töltöttük volna az időnket.



csákányosok fordítója

Az elmúlt napoknak köszönhetően a régebbi hó olvadásnak indult,majd a hideg érkeztével jégpáncéllá fagyott. Még szerencse,hogy valamennyi utánpótlás is érkezett,így nem a jégen,hanem a vékony hótakarón kellett baktatnunk. De ha nem jól léptünk könnyen jött a kicsúszás. Így első Menyasszonyommal egész nap egymást váltogatva mutattunk be dupla Axeleket és tripla leszúrt Rittbergereket. Már reggel bekattant a hazai Rock and Roll apostolának slágere „Napfény a jégen”,melyet egész nap dúdolgattunk.


reggeli csemdélet

Egy kereszteződésben elgondolkodtunk felmenjünk-e az Ámos-hegyi kilátóba,de időtakarékossági okokból ezt elvetettük és pillanatokon belül megérkeztünk az Aréna legújabb attrakciójához ,a nemrég átadott kétüléses sífelvonó alá ,az ősöreg csákányos felvonó középállomásához. Eplényben egy vidéki kis sípálya működött kiszolgáltatva a természet kényének-kedvének,évi pár sínappal. Aztán jó pár éve pár megszállott befektető mert nagyot álmodni és áldozatos munkával kialakítottak egy hazai viszonyok közt kiemelkedő sípálya rendszert. A fejlesztéseknek köszönhetően már nemcsak Holle-Anyó kegyeiben bízhatnak,hanem korszerű hóágyúikban is,melyek számát egy romboló hadihajó is megirigyelhetné. A munka meghozta gyümölcsét,valóságos alpesi centrumot varázsoltak,melyet rengeteg síző és síelni tanulni vágyó látogat.


bevetésre készen

ezerrel tolják az ágyuk


Korán érkeztünk,még zárva volt az Aréna,így kényünkre kedvünkre szlalomozhattunk a remekül előkészített,széles pályákon. Mennyire más érzés villámgyorsan lesiklani a hol enyhébben,hol vadabban lejtő dombokon,mint azokon gyalog lemenni. Túratársam hiszticskéje elő is jött egy pillanatra,de ezen „atyai”szigorom gyorsan segített. Rászóltam,hogy ne tottyogj mint lúd a jégen,erre ugye jött a durcás korszak és a dac. De hatott,mert vele a bátorság is előkerült. Persze,ha sível megyünk…. Ereszkedés közben a hóágyuk garmadája ontotta ránk a friss műhavat,így ma még „hóesésben”is sikerült túrázni.


ereszkedés a sípályán

Holle Anyó

Mire leértünk a völgyállomáshoz,már a mai napi negybecsű is bőszen gyülekezett. Már nyitott a Holle-Anyó hütte is,melybe persze,hogy betértünk egy forralt bor erejéig,a kissé átmelegedünk indokkal.


Szent Sólyom

melegítő


Gyorsan repültek a percek,kissé megkésve folytattuk a túránk a Malom-völgy keskeny aszfaltcsíkján. Útközben integettünk a szélvész sebességgel száguldó négy üléses Szent Sólyomnak,elköszöntünk a sípályáktól,de a hóágyuk dübörgése még sokáig kísért bennünket. Csodáltuk az alattunk csillogó,kanyargó Malom-völgyi-patak medrét,az egymást követő duzzasztott víztározókat. Közben mobil vadászleseken virtuálisan gyakoroltuk a célbalövés tudományát,aztán csak azt vettük észre,hogy elhagytuk az aszfaltot és egyre fickósabban emelkedik alattunk az út.


befagyott víztározó

A Malom-völgyben

gyakorlás


Régi vasútvonalat kereszteztünk párszor,melynek kevés nyomait csak szakavatott szemek veszik észre és máris a Köves-kút csepegő foglalatánál következett a forrás procedúra. Öreg magányos fánál értünk a fennsíkra,a fát az örök szerelem hatalmas méretű „bokrai”tették látványossá. Hullámvasútazást követően erdei utak hálózatán valósággal leestünk Alsóperére ,egy meredek ereszkedéssel.


Köves-kút

matuzsálem

fennsíkon

átjátszó

Alsópere Árpád-kori település,a határában egy pusztatemplom romjai is láthatóak. A terület tulajdonosai a Nádasdy Család volt,mely a Dunántúl egyik legjelentősebb,legnagyobb hatalmú főnemesi famíliájának számított. A 19.sz-ban Nádasdy Ferenc itt alakította ki a Nádasdyak erdészeti és vadgazdálkodási központját. Előkelő vadászkastélyt(ma kastélyszálló) és angolkertet (ma Arborétum) építtetett. Ma a Verga ZRT kezelésében található a birtok,ahol vendégház,irodák s látogatóközpont is található.


érkezés Alsóperére

Alsópere

igazoló pont

hangulatos feszület


Alsópere csodáiból most csak ízelítőt kaptunk,a haranglábnál elhelyezett pecséttel igazoltuk ittjártunkat és elegánsan a távozás mezejére léptünk.2018-ig nem a mai útvonalon vezetett a KDP nyomvonala. Addig az Öreg Futóné 575m-es csúcsán haladt tovább,de a terület tulajdonosának kérésére megváltozott az útvonal. Ezentúl Alsóperétől északnak tartva kell tovább haladni. Hosszú 4 km-es aszfaltkoptatás kezdődött végig emelkedő úton egy hangulatos fasorban. Túratársam rám nézett,mosolyogva megkérdezte „-mit is mondtál a sípályán?” és bekapcsolta az utánégetőket. Nagyobb sebességet tud tartani ,mint ami nekem kényelmes,de most erre nem volt tekintettel,így bele kellett adnom anyait-apait,hogy tartsam a lépést. De szólni ugye nem volt alapom,így fogcsikorgatva trappoltam utána. A mai túrán sem találkoztunk egy „sporttárssal”sem csak az említett túrafutóval,aki ezen a szakaszon dicsérte meg kedvesem tempóját.


fasorban

aszfaltoskodás

A Felsőperei elágazóba zihálva(ki kevésbé,ki jobban) érkeztünk meg ,hogy egy végső mindent elsöprő rohammal bevegyük az 521m magas Csengő-hegyet. Ez a végső szakasz már amolyan a tüdőnk hamar a zsebünkbe kerül fajtából volt való,így a tetőn már mindenki a haján is vette a levegőt. A kilátóból legendás kilátás élvezhető. Látni az eplényi sípályarendszert,a zirci medencét, a Bakony fővárosát,a Magas-Bakony vonulatát,sőt rossznyelvek szerint a Balaton is fel-fel tűnik néha. Szép ez a sziklaperemre készült messzelátó,csak őt is elérte a hazai kilátók jó részének a betegsége. Ugyanis a körülötte lévő fák koronaszintje már elérte a kilátószint magasságát ,így vegetációs időszakban igencsak korlátozott kilátást tesz lehetővé. Bár most is zavaró volt az ágak belógása a képbe. Ezt már az elején orvosolhatták volna,ha kicsit magasabbra építik…


pantomineskedés

Csengő-hegy

magasban

kilátás

a messzelátó

Fotóztunk és mivel ma már nem törünk magasabbra,betoltunk egy csúcscsokit. Már nem volt más vissza ,mint hogy egy jó 5 km-es ereszkedéssel leérjünk Bakonynánára,ahol mai túránkat befejezzük. Süppedős,nemrég szélesíthetett úton értünk a Csengő-zsombolyhoz. A Tési-fennsíkon nagyjából 200 barlangot ismernek a szakemberek. Ezek egyike a 134m mély aknabarlang a Csengő Zsomboly,mely a pár méterre lévő Ördög-lyuk barlang mellett nyílik. Ez utóbbit már Bél Mátyás is említi. A zsomboly bejárata erős vasráccsal van lezárva,csak kötélbiztosítással járható. A nagyközönség számára nem látogatható.


széles ösvény

zsomboly

Ördög-lyuk


Barlangászás” után hosszan ereszkedtünk a cseres-tölgyesben erdei utakon,többször méretes keréknyomokat kerülgetve. A túra végét már a Bakonynánára vezető erdei vékony aszfaltcsíkon tettük meg,mely szerpentinezve küzdi le a szintet. 


ereszkedés

láthatáron a Tési-fennsík

szerpentinezés




 A falu fölött búcsút vettünk a pirostól és a K+-on értük el a település első házait. Száraz lábbal keltünk át a Gaja-patakon,ami a múltkori gázlóskodás után igazi felüdülés volt. Az OKT bélyegzővel igazoltuk a túra megszakítását. Ekkor néztem az órámra és a kiírt menetrendre és tudatosult,hogy a kinézett járatnál eggyel korábbit is elérhetünk. Volt 5 percünk az 500m-re lévő megállóba való érkezéshez. Na itt aztán már kocogásra váltottunk és ma már másodszor értük el uccsó pillanatban,lihegve a buszunkat.


Gaja híd

A Gaja

OKT stempli

Bakonynána


Zircre érve persze most sem maradhattak el a kihagyhatatlan fotók az Apátságról. Útközben kedvenc veszprémi éttermünkben egy-egy forró orjalevessel és velővel töltött gombafejekkel pótoltuk energia szükségletünket. 



Zirc


Idehaza pedig egy kupica vajdasági sljivovicával és egy üveg Podmaniczky Fekete rigó cuve-vel jutalmaztuk meg magunkat. Újabb tartalmas,élvezetes téli túrán vagyunk túl,mely alatt a Kelet-Bakony eddig nem ismert csodáit is felfedeztük. A nem túl megerőltető szakasz bejárásátpróbáljátok meg  szívből ajánljuk mindenkinek,ha tehetitek ezt a túrát is télen bejárni. Megéri.


Egszségetekre!



Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit





Térkép és szintrajz:












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése