ZALA MEGYE CSODÁJA LENYŰGÖZŐ, TITOKZATOS ÉS FÉLELMETES

A Kovácsi-hegyet minden kéktúrázó ismeri, hisz az OKT-vándorlás közben megismerhetjük a hegy délkeleti részét Zalaszántó fölött. Ugyanakkor a hegy északnyugati felén felejthetetlen túrát tehetünk Zala megye egyik legszebb természeti értékének területén. Megismerhetjük a Bazaltutcát, leereszkedhetünk a Vadlány-likba, miközben várjuk, hogy tündékkel vagy orkokkal találkozzunk.

Képzeletbeli listánkon már régóta előkelő helyen szerepelt a Kovácsi-hegyen található Bazaltutca és a Vadleány-barlang megismerése, de rendre hátrébb sorolódott. Most végre úgy álltak össze a csillagok, hogy ideális időpont adódott erre a rövid túrára. Mivel medvehagymaszezon is van, a környék pedig tudvalevőleg gazdag ebben a csemegében, adott volt, hogy összekötjük a szedését a túrával.

Velünk tartott 4 éves kisunokánk, Beni, és két piciny házi kedvencünk, Luca és Marci is. A Bazaltutca több helyről is megközelíthető, kitérővel az OKT-ről is elérhetjük a K+, majd a K-barlang jelzéseken. Ez a kitérő azonban 2-3 órát is igénybe vehet, így célszerűbb egy külön túrát szervezni a megismerésére.

Legegyszerűbben Vindornyaszőlősről vagy Nagygörbőről közelíthetjük meg, csatlakozva a S- jelzéshez. Erre a jelzésre építették ki a Buruczky Ferenc tanösvényt, mely a környéken született, fiatalon elhunyt, nagy tudású természetvédő meteorológusnak állít emléket. A tanösvény 10 információs táblán ismeretet meg bennünket a Kovácsi-hegy, a Bazaltutca és a Rakottyás-tavak kialakulásával, élővilágával. Jelzése egy fekete szárnyaló madár piktogram.

Mi a Kovácsi-hegy nyugati lábánál, csodás természeti környezetben fekvő, alig 300 lelkes Vindornyaszőlős felől közelítettük meg a tanösvényt. A falut először a 13. sz. második felében említették írásban. A szőlőművelésből élő települést birtokolták a Péci, a Sárkány majd a Pethő család tagjai. A török uralma alatt ez a település is elnéptelenedett, és csak 1720 környékén érkeztek új telepesek. 1738-tól Festetics birtokként jegyzik. A II. világháborút követően kezdődött meg az elvándorlás, ami adottságai ellenére a mai napig sújtja.

Vulkanikus alapú agyagos talaja ma is igen kedvező vörös szőlő termesztésére, melyből kitűnő vörösborokat állítanak elő a helyi gazdák. Ez utóbbit mi is leteszteltük a Vindornylakhoz tartozó Öreg-hegy egyik autentikus pincéjében. Pontosabban csak első menyasszonyomnak volt szerencséje a pincében kóstolni, mivel a szokásos sorshúzásnál Fortuna ezúttal is őrá kacsintott. Nekem hazáig kellett várnom, de tanúsíthatom, hogy megérte, mert igazán tüzes, testes cabernet-hez volt szerencsénk. Látnivalói a Bazaltutcán kívül a Vindornyaszőlősi tőzegláp, ahol a Vidra és a Tőzegláp tanösvényt alakították ki. Épített emlékei közül említést érdemel a Szent Péter és Pál római katolikus templom, mely román kori alapokon nyugszik, a Festetics kúria és a Pataky Andor készítette Hősi emlékmű, melyet Turul-szoborként is emlegetnek.

Akár már a faluban csatlakozhatunk a S- jelzéshez, de mi a kisebbekre való tekintettel a működő bazaltbánya parkolójáig autóztunk, és csak ott csatlakoztunk a tanösvényre. Enyhe szintemelkedéssel, bükkös-tölgyesben, medvehagymamezők közt haladtunk egyre feljebb a Kovácsi-hegyre. A Kovácsi-hegy a Keszthelyi hegység legnyugatibb tagja. A hegység többi tagjával ellentétben vulkáni tevékenység által keletkezett, mintegy 6 millió éve. Hamarosan elértünk egy kis erecskét, mely egy nevetlen és foglalatlan forrásból ered. Többször a kis medrecskében kellett lépkednünk, melyet persze a legjobban unokánk élvezett, kereste a legsárosabb részeket, egy alkalommal még a bakancsa is beleragadt a cuppanós sárba.

Hamarosan elértük a Lívia-forrást, melynek egyszerű foglalatán egy megkopott táblát is találunk. A forrás az égig érő fa alatt ered, bár ezen a részen majd mindegyik fa az égig nő, eszembe is jutott egy ősi vadász mondás: „A bükk az erdők anyja”.

A forrástól meredekebb emelkedő kezdődött, melyen a szokásosnál többször tartottunk most rövid pihenőt, így ez alkalommal a tüdőnk sem került a zsebünkbe, és nem is olvadtunk ki, mint a zsírszalonna. Egyre több kisebb-nagyobb bazalttömböt láttunk közeledve a nap fő attrakciójához. Egyszerre csak elénk került az első S-barlang jelzés, mely a letérést jelzi a Vadleány-barlanghoz és egyben a Bazaltutca kezdete is.

A lepusztulás és suvadás eredménye a hegy páratlan, különleges képződménye, a Bazaltutca, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett része. Szakértők szerint keletkezését a szél hatásának köszönheti. A szél a bazalttakaró alól kifújta a homokot, így a bazalttömbök a függőleges repedések mentén kibillentek, kialakítva a „bazaltutcát”, népies nevén a „kőárkot”. Az 5-15 m magas, csodálatos oszlopok közt több repedés, barlang, üreg is található, leghíresebb a Vadlány-lik. Mára a szomszédos bánya miatt a Bazaltutca több helyen betemetődött, sziklái ledőltek. Északi, több száz méter hossza azonban megmaradt eredeti szépségében, mely csodás látnivalót nyújt a látogatónak. A Bazalt-utca 2010-ben kapta meg a „Zala megye csodája” kitüntető címet.

A kiépített pihenőhelytől kisebb-nagyobb bazaltsziklákon jutottunk egyre magasabbra, követve a barlang jelzéseit. Ide megfelelő lábbeli szükséges, hisz a bazaltkövek sok esetben billennek, és bizony sokszor csúszósak is lehetnek. Fokozott óvatossággal lépkedtünk egyik kőről a másikra, miközben a kicsikre is alapos gondot fordítottunk. A kövek és sziklák közt több kisebb nagyobb repedést is felfedeztünk, elég misztikus volt. Először itt rémlett föl bennünk, hogy hátha valamelyik üregből egyszer csak elénk libben egy tünde vagy egy manó. Fent a sziklák tetején lévő fennsíkszerűségre keresésbe kezdtünk, hol lehet a barlang bejárata. Rövidesen meg is láttuk a Vadleány-barlang szűk nyílását, mely a szinttől pár méterre hívogatott. Kiépített lejáró nincs, így a bátrabbak csak lecsuszanni tudnak.

A Vadleány-barlang a Bazaltutcával egy időben keletkezett, mely egy, a bazaltutcára merőleges repedés során jött létre. A hazánkban lévő többi bazaltbarlanghoz viszonyítva nagy méretűnek számít. Magyarországon négy Vadlán-lik barlang található, érdekes módon mind a Keszthelyi-hegységben (Gyenesdiás, Rezi, Vállus és itt). A barlang hossza mintegy 20 méter, több teremből áll, nem egyszer csak kúszva lehet átjutni az egyikből a másikba. A barlangban számos állat talál búvóhelyet, köztük denevérek, csigák, pókok, tegzesek.

A barlangot mérete, beosztása és komfortja alkalmassá tehették, hogy időszakosan búvóhelyül, lakhelyül szolgáljon. Erre utalnak egyes népies nevei is: Vadlán-lik, Savanyó Jóska tanyája, Savanyó Jóska barlangja, Kűkamra. Bejárásához elemlámpa és megfelelő ruházat szükséges. Legutoljára búvóhelyként a német megszállás alatt, a nyilas időkben használták. A Rákosi rendszerben pedig a környékbeliek ide dugták el javaikat a beszolgáltatásokat elkerülendő.

Vettem a bátorságot, és lecsúsztam a barlang négyszögre emlékeztető szűk nyílásához, melyen éppen csak át tudtam magam préselni. Hiába, no, nem vagyok egy barlangász alkat. Először a Bejárati-folyosóra értem, majd innét a Konyhába érkeztem. A koromsötétben csak elemlámpám fénye adott világosságot, viszont légmozgást éreztem, tehát több kisebb-nagyobb „kijárat” is lehet a felszín felé. A Szobába már átkúszni kellett volna, de ezt nem vállaltam be, nem úgy voltam öltözve. Kisebb tornamutatvánnyal jutottam újra a felszínre, ahol aztán betoltunk egy csúcscsokit, majd felülről fényképeztük a hatalmas bazaltsziklákat. A már ismert úton ereszkedtünk, még nagyobb óvatossággal ereszkedtünk le az ösvényig. Innét a szűk szurdokban, hatalmas bazaltsziklák közt folytattuk a túrát. Itt aztán olyan csoda fogadott, hogy jó, hogy nem volt rajtam sapka, mert a hajam bizonyosan megemelte volna.

Monumentális sziklák közt vártuk a misztikus lények feltűnését, rengeteg titokzatos, megválaszolatlan dolgot véltünk felfedezni. Nem siettünk, nézelődtünk, kiélveztük a misztikus táj minden varázsát, szépségét. Olyan részen voltunk, ahova még az Isten is csak jó éjszakát jár köszönni. Akármilyen lassan haladtunk, hiába húztuk az időt, egyszer csak véget ért a csoda, kiértünk a Bazaltutcából és újra az erdő vett körül bennünket. Elsétáltunk még a felhagyott nagygörbői kőbányáig, majd visszafordultunk.

A már ismert ösvényen komótosan ereszkedtünk, utunkat többször megszakítva, hogy a hatalmas medvehagymamezőkön megtölthessük a magunkkal hozott szatyrot. Hazafele még megnéztük Vindornyaszőlős nevezetességeit, majd a tőzeglápon kialakított tanösvényeken tettünk egy kiadós sétát, megismerve a lápos vidék élővilágát, kialakulását. A Vidra tanösvény kimondottan gyerekeknek lett kialakítva, a mese nyelvén mondja el a kicsiknek a tudnivalókat. A sétautak a különösen védett helyeken pallókon vezetnek. Hidakon keresztül csatornákon kelhetünk át, nádasokba, szigetekre juthatunk el. Több madárles is ki lett alakítva, épült egy kilátó, de ez napjainkban csak díszlet, mert bevehetetlen lépcső híján a kilátószintje.

Zárásként még ellátogattunk a Vindornyalakhoz tartozó Öreghegyre, ahol az egyik jellegzetes pincében a már említett látogatás is sorra került. Innen Vindornyalakon keresztül értünk Zalaszántóra, ahonnan már hazafelé vettük az irányt.

Írta: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit