BFK. 1. TÚRA 2017.08.31.

           PÉTFÜRDŐ v.á.-BALATONALMÁDI v.á.

  " Völgyben,vadonban,rónaságon
         a békesség bolyong velem.
         Csak egy öröm van a világon
         s ez az öröm fegyvertelen"
                                        Áprily Lajos:Fegyvertelen vadász dala

             Az elfoglaltságaink és az élet úgy alakította,hogy több hónapos kihagyás után tudtunk csak kedvelt szabadidős tevékenységünknek újból hódolni. Mivel elfoglaltságaink továbbra sem engedik,hogy több napos túrákban gondolkodjunk,ezért egy újabb, a közelben található mozgalom teljesítésébe kezdtünk bele, Újkenyér havának  utolsó napján. Ez a jelvényszerző gyalogos túramozgalom a Balaton-felvidéki Kéktúra.

              A BFK-t a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség írta ki - a Millecentenárium évében,1996ban- és tartja karban. A túra útvonala a   jelzések mentén Pétfürdőtől-Badacsonyig tart több mint 100 km-en keresztül. Az útvonal felújítását 2009-ben végezték el,a jelzéseket folyamatosan frissítik. A mozgalomról bővebben a VMTSz honlapján tájékozódhattok.

Pétfürdő v.á.

                    A mozgalom első szakaszát Pétfördő vá. és Balatonalmádi v.á. közt terveztük teljesíteni,cirka 28 km-en,elfogadható szintemelkedéssel. Az útvonal nagy része gerinceken vezet,így igazán szép látképekre számíthattunk,bár a gyakorlatban a melegnek köszönhető párás időben ez korlátozottnak sikeredett.

                   Mára az időjósok még nyár végi kánikulát 31-33 °C -t ígértek,ami be is igazolódott,így a meleg elég kellemetlenül befolyásolta túránkat. A logisztikát úgy szerveztük,hogy Fűzfő-gyártelepről buszoztunk Pétfürdőre ,majd a túra végén Almádiból ide tértünk vissza.Mivel a nagy meleg miatt korán szerettünk volna elindulni,.így a 6,30-kor induló járatot céloztuk meg,aminek eléréséhez kora hajnalban kellet Alarmot vezényelni életem párjának. A mai napra(is) Ő állította össze a ruházatomat és nosztalgikus,fennkölt állapotának megfelelően Manna zöld szerkót készített elő számomra.

A BFK indulópontjában

                    Kissé álmosan kászálódtunk ki az autóból a busz indulása előtt 2 perccel,így csak kapkodászati tevékenységgel sikerült jegyet váltanunk a helyi érdekeltségű,érdekes formájú ,lepukkant autóbuszra,melyen valódi kihívás volt az utazás Pétfürdőig,ahova negyed nyolc környékén gördültünk be. Valóságos felüdülés volt megszabadulni az utazástól. Pétfürdőn a településre és a környékre oly jellemző vegyi anyag szag fogadott bennünket,mely a környék vegyi üzemeinek tudható be.Nem szívesen szagolnám állandó lakosként.


                         Pétfürdő,ipari nagyközség Veszprém megyében a Bakony déli lábánál,Várpalotától pár kilométerre. A környék a leletek tanúsága szerint már a Római - korban is lakott volt,első írásos említését 1082-ből olvashatjuk ,a Péti-vízen működő malmai által.A középkorban Peyt,Peth alakokban ismerték, ekkoriban Palota várának tartozéka volt. A török hódoltság idején elnéptelenedik és csak 1716-ban említik újra a melegvíz-forrásainak köszönhetően. Ekkor kezdődik újratelepítése is a környék urainak,a Zichyeknek köszönhetően. 1860 környékén fürdőhelyet építenek ki,ekkor épül a vasútállomása is. Mai nevét 1913-ban kapja.A településre jellemző vegyipar az 1930-as évek elején épül ki ,nemcsak a faluban,hanem a környéken is. A műtrágyagyárában készült a híres Pétisó,a márkanév külföldre is eljuttatta a település hírét. A II.vh alatt a gyárak hadiüzemként funkcionáltak,ezért több bombatámadás is érte a falut. A szocialsita érában jelentősen bővítik a gyárakat a magyar vegyipar fellegvára alakul ki a térségben..A tervgazdaság összeomlásával a gyárak csődbe mennek,nagyarányú leépítések következnek. A helyzetet a Péti Nitrogénművek Rt.stabilizálja és a település újra  a környék gazdasági életének meghatározójává válik.A település 1996-ban szakad el Várpalotától,azóta önálló nagyközség.



                               Leszállva a buszról a Székesfehérvár-Szombathely közti vasúti fővonal töltésén botladoztunk el az egykor sokkal szebb napokat látott,lerobbant állomás épülethez,ahol jó magyar szokás szerint szünetel a jegykiadás,de forgalmi személyzet még tartózkodik a valamikori forgalmas állomáson.

                             

A BFK indulópontjában

                             

                                    A Máv és a GySEV 20-as számú villamosított fővonala,a Dunántúl egyik legfontosabb vasúti pályája. A pályát a "Magyar Nyugoti Mozdonyvasút Társaság" építtette ,a forgalom 1872.október 3.án indult meg Székesfehérvár-Kis-Czelli közt.A vonalat a  2000-es évek elején villamosították.

A Péti-víz duzzasztott tava

                               Megkerülve az épületet, beütöttük ítinerjeinkbe az első indító  pecséteket az ellenőrző lapjainkra,majd rövid fotózás után fokozatosan növelve sebességünk ,belecsaptunk a lecsóba.A  jelzések jól követhetően követték egymást a település utcáin. Pillanatok alatt elértük a Péti-víz felduzzasztott medrét és máris a  hosszú és hullámzó  Akácfa utcán koptattuk bakancsaink talpát. Jó kilométernyi hullámvasutazást követően Ny-DNy nak fordultunk és elkezdtünk kapaszkodni a Péti-hegy "égbeszökő "csúcsa felé.A Balaton-felvidékre oly jellemző növényzet közt,fekete fenyősben kapaszkodtunk a gerinc felé.Szervezetünknek újra  hozzá kellett szokni ehhez a mozgásformához. Az emelkedő elején még zihálva kapkodtuk a levegőt,tüdőnk a zsebünkben volt,de szervezetünk felismerte a már ismerős terhelést,így a zihálás is rövidesen alább hagyott. Mire stabilizálódtunk már fel is értünk a Péti-hegy  kopár,kövekkel borított gerincére,ahol hullámvasutazva kezdtünk a gerincvándorlásba. 

Berhida a távolból

                                 Felbattyogtunk a hegy 205 m magas csúcsára,az ott lévő térképészeti alapponthoz,ahonnét gyönyörű panoráma tárult elénk a Keleti-Bakonyról,Veszprémről ,az alattunk elterülő ipari medencéről,valamint a Balaton-felvidék dombvonulatáról. Északra tekintve ,a  távolban még a Balaton víztükrének csillogását is felfedezni véltük. Bár ez lehet,hogy csak a képzeletünk délibábja volt.

Gerinctúra

                                 A kopár fennsíkon a jelzésfestőknek a ritkás,csenevész növényzeten nehéz dolguk lehetett,de  tökéletesen oldották meg dolgukat.Bár vélhetően pár finnyás sporttársunknak hagynak ezek a jelzések kívánni valót maguk után.Sebaj,nekem semmi bajom velük és csak gratulálni tudok az ötletességükhöz.

A Csúcson! (?)

Távolban egy fehér tivornya

                                A -ok hosszan vezettek bennünket dombról-dombra bukdácsolva,miközben az ősz hírnökei is fel-fel  tűntek a sűrű aljnövényzetben.Továbbra is tartva eddigi irányunk, egy magasfeszültségi vezetéket  értünk el,melyeket már ismerősként köszöntöttünk ,már a köszönésük is barátságosabbnak tűnt.Egy napraforgótáblát megkerülve átbuktunk a Sukori-hegy oldalára és azon bandukoltunk tovább.

A Péti-hegy gerince

                               A megművelt föld sarkánál a jelzések DNy-nak fordultak és betértek a Vilonyai.Parkerdőbe. A széles kitaposott ösvény fokozatosan emelkedett,időről-időre tájékoztató táblák tűntek fel. Jó negyedórás vonulást követően újra kiértünk a hegy kopár,fekete fenyőkkel tűzdelt  gerincére. A kilátás itt is gyönyörű,festői volt.

Ismerősök

                               Egy idő után ösvényünk lejtésbe kezdett a Feső-hegy és a Sukori-hegy közt lévő Malom-völgybe,ahol a Séd igyekszik sebesen célja felé.Átkeltünk a Lepsény-Veszprém vasútvonal elhagyatottnak tűnő vonalán és a Séd gátján,vadregényes környezetben értük el a Berhida felé igyekvő forgalmas utat.  Megcsodáltuk a Séd zsilipét,majd beléptünk az utunkba eső első településre, Királyszentistvánra. Ezen a településen még soha nem jártunk,megkapott a rendezettsége,takarossága.

Vilonya-Parkerdő

                                  A Lepsény-Veszprém mellékvonalat 1895-ben adták át. A pályát a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Jelenleg csak a Veszprém.Királyszentistván szakaszt használják,de kizárólag csak teherforgalom van rajta,viszont a teljes szakaszt fenntartják,mint mentesítő vonalat.

Sín a sziklák alatt

                              

                                     A Szent  István Parkban rövid pihenőt tartottunk,ettünk egy energia szeletet,frissítettünk és szerelvényt igazítottunk.

A Séd völgyében

                                    Királyszentistván a Séd völgyében fekszik,Veszprémtől alig 10 km-re. Már a római időkben is lakott volt,ezt ásatási leletek is bizonyítják.A hagyományok szerint I. Szent István itt győzte le a lázadó Koppányt.A XVI.sz-ban Várpalota tartozékaként tartják számon. A török harcokban a falu többször elpusztul ,1650-től a Zichy Család a hűbérúr. Jelentős murva és kőbánya működik a környéken,mely a falu jólétét is jelentősen befolyásolja.

Duzzasztó a Séden

Királyszentistván

                                         A szusszanást követően tovább álltunk a falu dimbes-dombos főutcáján,a központban aztán   jelzéseink Ny-nak fordultak és pár lépés múlva ,átkelve a Bendola-patak rozoga hídján  már el is hagytuk a falut. Újabb irányváltást követően a Mogyorósi-hegy lábánál  kanyarogtunk,majd DNy-nak kanyarodva elkezdtünk mászni a csúcs irányába. Előbb lankásan emelkedtünk,majd a domb szigorúságba fogott és egyre meredekebben folytattuk a kapaszkodást.

Fárasztó volt

                                         Fekete fenyvesben értük el a hegy gerincét ,ahol jelzéseink Nynak fordultak  és hullámvasutazásba kezdtünk. Ennek a szakasznak a jellegzetessége az volt,hogy rövid,meredek lejtőn leereszkedtünk egy alig pár méter széles völgybe,majd ugyanolyan meredek, rövid emelkedőn felkapaszkodtunk egy keskeny nyeregbe. Ezt jó párszor ismételtük meg mígnem kiléptünk a Mogyorósi-hegy kopár fennsíkjára,ahol egy óriás kőbánya,Litér és a litéri Gázerőmű,míg távolban a Balaton csillogó keleti  medencéje tárult elénk.

Litér, tartalék gázerőmű

                                          Szóval volt fénykép téma dögivel,volt elfoglaltság. Szusszanást követően köves,kavicsos meredek  ösvényen ereszkedtünk Litér felé. Fokozottan kellett figyelni hova lépünk a köves talajon és ez jelentősen lassította a lejutást.Litérre a Varjas Vendéglőnél értünk be,ahol a mozgalom pecsétje is található. Kihasználva a kínálkozó lehetőséget letelepedtünk az árnyas kerthelyiség egyik asztalához és egy-egy sörrel frissítettünk és öblítettük le az út porát. 

Litér madártávlatból

                                            Ez alakalommal én húztam a rövidebb fűszálat,így én ittam a 0/0 ás citromos Borsodit,míg kedvenc feleségem egy üveg Millerrel jutalmazta magát. Jó 20 perces ejtőzést követően beütöttük az igazoló pecséteket és tovább álltunk.

Csak óvatosan

                                             Litér a Balatontól pár kilométerre fekszik a 72-es  főút mellett. A falut már a XI.sz-tól ismerjük,ekkor a veszprémi káptalanhoz tartozott. Ebből az időszakból származik a falu híres román-kori    református temploma.Veszprém 1552es elestével a falu is kipusztult és csak a török kiűzését követően népesült be újból. A környék XX.sz. eleji iparosodásával nőtt meg a lakosság lélekszáma,hisz a környék vegyi üzemei messze földről vonzották a munkát keresők tömegeit. Litéren üzemel az ország egyik gyorsíndítású ,gázturbinás tartalék erőműve .     

Frissítés

                                            Litért nagyon rövid részen érinti a BFK nyomvonala,így megismerni sem tudtuk .Miután   jelzéseink átvezettek bennünket az igen forgalmas 72-es főúton,előbb a Határ,majd a Táncsics utca takaros portái közt kapaszkodtunk DNy-i irányba. Közben sikerült lencsevégre kapni a múlt rendszer egyik  emblematikus jelképét,melyet gondos kezek újíthattak fel. Elkapott a nosztalgikus hangulat bennünket,melyből pár lépés múlva egy hypermodern csoda zökkentett vissza a jelenbe.

Egykor álom volt

Űrbusz

                                         Mire felocsúdtunk az érzelmekből,a Bendola -patakból felduzzasztott  tavacska mellett már el is hagytuk a falut és álmos,poros szekérúton bandukoltunk tovább enyhén emelkedve a Nyerges-hegy lábánál. Egy erősebb emelkedő végén elértük  a hegy gerincét,ahol  Balaton-felvidékre oly jellemző fekete-fenyvesek közt, köves -kavicsos ösvényeken fogyasztottuk a métereket az egyre melegebbé váló időben,többnyire nyílt terepen árnyék nélkül.

A falu tava

Fel a Nyergesre

                                      Az út természetesen folyamatosan "hullámvasutazott" alattunk,délre tekintve ahol a viszonyok lehetővé tették,folyamatosan meg-meg csillant a Balaton kéklő tükre. Pár kilométer után elértük a fiatal veszprémi  vértanúról elnevezett Bódi Mária Magdolna kerékpárút minőségi aszfaltját,hogy pár száz méter azon tegyünk meg

Ördögszántásos fennsík

                                       A letérés a kerékpárútról elég trükkösen van jelezve,ha nem figyelünk könnyű túlrobogni az alig észrevehető ösvényen.Ezen a részen a térképek Római-kori villa maradványokat jeleznek,de hiába meregettük éles sasszemeink,nem sikerült felfedeznünk őket.

Keskeny ösvény

                                      Az ösvény egy újabb trükkös leágazást követően tér át -ezt sikeresen benéztük,így pár száz métert sikerült rátennünk-a Rómkúti-völgy romantikus,vadregényes részére . Sűrű aljnövényzetű,bokros ösvényen kanyarogtunk a vízmosta ,szakadékos kiszáradt patakmeder mellett. 

A már ismerős Megye-hegy

                                        Egy idő után az ösvény elkezdett alattunk egyre intenzívebben kapaszkodni,ebből tudtuk ,hogy már a Megye-hegy platója felé közeledünk. A sűrű vegyes erdőben egyszer csak  becsatlakozott a nyomvonalunkba a Balatonfűzfőtől idáig emelkedő   jelzés,melyen  a Balaton-kör teljesítése során idáig haladtunk.Erről a túránkról itt olvashattok.

Tüskés úton

                                        Innentől már ismerős,ismert úton kapaszkodtunk a Megye-hegy derekán. Pár száz lépés múlva kiértünk a hegy kopár  platójára ,ahol tovább emelkedtünk. A -ok nem érik el a Megye-hegy csúcsát,attól pár tíz méterre D-re fordulnak és visszatérnek az erdőbe.

Csúscsoki

                                         Újabb irányváltást követően DNy-nak fordultunk és egy jártabb ,szélesedő ösvényen értük el az erdő szélét egy ismerős,lefektetett beton villanypóznánál. Itt életem értelme pihenjt  vezényelt,frissítettünk,megettünk egy hazulról hozott szendót,benyomtunk egy csúcscsokit,mivel nagyjából itt értük el mai túránk legmagasabb pontját.

Alattunk Almádi

                                           Jó húszpercnyi ejtőzést követően ,erőt vettem magamon és most én vezényeltem : "gázt neki.." . Kicsit nehezünkre esett a nekiindulás,kissé kijöttünk a formából ,irtó meleg is lett,ráadásul kedvesem egy korábbi gerincproblémája is jelentkezett,így úgy döntöttünk ha leérünk Vörösberénybe nem teszünk kitérőt a Malom-völgybe,ott már jártunk többször is,hanem nagyjából másfél kilométert rövidítve a Veszprémbe tartó országút mellett érjük el újra a    jelzéseket,az Árpád-kori Erődtemplomnál.

Malom-völgy(2016 .május)

                                         Köves,sziklás ösvényen vesztettünk jelentős szintet ,míg elértük a 7217es országutat,melyen nem É-nak,hanem D-nek fordultunk  Jó ötszáz lépéssel értük el Balatonalmádi Vörösberény városrészét,ahol már járdán tudtuk folytatni a vonulást. 

Vörösberény-Erődtemplom

                                         A továbbra is lejtő útvonalon újabb pár száz lépéssel elértük az Erődtemplomot,ahol az imént elhagyott    jelzések is visszatértek. Innentől már újból ismert szakaszon haladtunk a Balaton északi partjának egyik legkedveltebb kisvárosának utcáin a központig.

Balatonalmádi, centrum

                                        Balatonalmádiról engedelmetekkel most nem írok,mivel ezt már e fentebb idézett túránkon részletesen megtettem, Ha valakit érdekel a kisváros története kérem olvassa el ott.

Igazolás I.

                                        Jó félórás menetelessel értük el a nyár végi utószezonban már kevésbé nyüzsgő városka főterét ,ahol a mozgalom igazolópecsétje is található. Azaz ez alkalommal csak található lett volna,mivel vandál kezek eltörték,így ma pecsét helyett igazoló fotókkal bizonyítottuk,hogy itt jártunk


.

Igazolás II.

                                       Az igazolás elvégzése után a Balaton egyik legjobb(volt) fagyizójában öblítettük le az út porát. Kedvesem egy Aperol Spritz-el,én pedig egy mentás limonádéval(fűszál effektus). 

Aperolkodás

                                         Jó félórás pihit követően a számtalan buszjárat egyikével tértünk vissza Fűzfőgyártelepre,az ott hagyott autóhoz. Még készítettünk egy képet az egykor nyüzsgőbb térről,majd kocsiba pattantunk és haza fele vettük az irányt. Útközben még pótoltuk energia veszteségeink,miközben értékeltük a mai napot.

Fűzfőgyártelep

                                       A mai nap nagyjából 28 km-t tettünk meg,körülbelül 450 m szintemelkedéssel. A túránk első része ismeretlen helyeken vezetett,nagyon élveztük a remek kilátást nyújtó gerincvándorlást. A második szakaszon már ismert részeken haladtunk és sajnos a fentebb vázoltak miatt nem úgy fejeztük be a túrát,ahogy terveztük. Ennek ellenére tartalmas,érdekes napunk volt,soha rosszabbat,csak ne legyen ilyen meleg.  :D

                                      Hazaérve ma egy vodka naranccsal és egy pohár Hungária sekt-el jutalmaztuk meg magunkat.

Jutalom

  Több kép a mai túráról: https://goo.gl/photos/qru6Xwa1nzME6MR76


  Mozgóképek:        https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=akD1LxJTDcQ


  Térkép és szintrajz: