Boglári Túrázók

BFK 2. TÚRA 2017.09.14. és 2017.09.20

BALATONALMÁDI v.á.-BALATONFÜRED v.á.

" Sarkunkban újra szeptember hava, csuhé szatyrodból a nyár,mint legutolsó darázs, kirepül" ... Csoóri Sándor:Szeptemberi gyónás-részlet

Sajnos terveinkkel ellentétben sokkal kevesebbszer tudunk kiszakadni a hétköznapok taposómalmából,így bakancsot is csak ritkán tudunk húzni,hogy folytathassuk a megkezdett mozgalmak bejárását.Ráadásul legutóbbi túránkat csak két részletben tudtuk befejezni,mert első alkalommal alig öt km megtételét követően kaptunk,egy üzleti telefonhívást ,így meg kellett szakítsuk a túrát és sürgősen haza kellett jönnünk.

Balatonalmádi Centrum

Ezt a túrát Földanya havának tizennegyedik napján kezdtük el,de az említett nehézség végett csak Földanya havának huszadik napján tudtuk befejezni. A szakaszt nagyjából 22 km-re terveztük Balatonalmádi és Balatonfüred közt,mely alatt négy 300 m körüli "hegyet" érintettünk ,így a szint emelkedés is jelentős volt. Ezeket figyelembe véve a Balaton.Felvidéki Kéktúrának ez a király etapja.

A meteorológusok 14.-ére csodás,túrára kiváló időt jósoltak,kellemes már -már a nyarat idéző hőmérséklettel. Mivel ma nem siettünk sehova és a nappalok is hosszúak még,ezért szokásunktól eltérően csak fél nyolc környékén röffentettük be a motort és indultunk el Balatonalmádi irányába. Útközben kávéztunk,vásároltunk,így 9 óra környékén érkeztünk meg a nyári szezon elmúltával a csöndes kisváros főterére.

Sétálóutca Almádiban

Szerelvényigazítást követően elsétáltunk a BFK igazolópontjához,ahol időközben pótolták a pecsétet,így nagy örömmel nyomtuk be az ítinerjeinkbe az indító lenyomatokat és pótoltuk a múltkor elmaradt igazolásokat. Alig kettő hete jártunk itt,amikor észleltük,hogy pecsétet megrongálták. Akkor jeleztem a VMTSz Elnökasszonyának a hibát,amit példás gyorsasággal ki is javíttatott. Példát vehetnének más mozgalmak szervezői az eljárásról. Az OKT vonalán (melyet sokkal többen járnak) sokszor egy pecsét pótlása több hónapba telik . No comment!

Szt.Imre plébániatemplom

Az ébredező kisváros sétálóutcáján a

jelzéseket követve pár lépés után a Dr, Endrődy Ferenc utcára kanyarodtunk .melyen hullámvasutazásba kezdtünk DNY-i irányba.

Balatonalmádi történetét és nevezetességeit már bemutattam ebben az írásomban ,így akit érdekel kérem kattintson a linkre az elolvasásához.

Andalogva haladtunk Almádi kevésbé felkapott részén és hamarosan elértük a Szt .Imre Plébániatemplom jellegzetes épületét,ahol elidőztünk pár felvétel erejéig. Továbbállva pár lépés megtételét követően elbúcsúztunk a

jelzésektől,melyeken legutóbb folytattuk túránk ,így innentől ismeretlen részen folytattuk a vonulást.

Útelágazás Káptalanfüreden

A templomtól egyre falusiasabb környezetben értük el város Káptalanfüred nevezetű negyedét. A városrészt csak kevésbé érinti a BFK nyomvonala,így igazából nem sokat láttunk belőle. Egy rozsdásodó gesztenyénél jelzéseink jobbra térítettek és meredek kapaszkodásba kezdtünk a Halacs oldalában. Tetszetős és átlagos villák közt értük el a gerincet,ahol szőlők és gyümölcsösök közt haladtunk,előttünk magasodott a Csere-hegy,balra pedig ahol a lehetőség engedte szép panoráma tárult elénk a Balaton kékes víztükréről és a Keleti-medencéről.

Fel a Halacsra

A Halacs-völgyben

A Halacs-völgy keskeny,alig észrevehető sávja után

jelzéseink beléptek a Csere-hegy vegyes erdejébe. Eleinte alig járt szekérúton haladtunk,mely egy idő után ösvénnyé szűkült. Az ösvény egyre meredekebben kapaszkodott a sziklás,köves hegyoldalban és néhol elég fickós emelkedésű volt. Jól kipirosodva,szuszogva értük el a Csere-hegy 295m tfsz. csúcsát.

Fel a Csere-hegyre

A csúcsot a Csere hegyi kilátó (volt Horthy Miklós,majd Szabadság Kilátó) vörös permi kőből épült épületegyüttese uralja. A hegyről és a kilátóról ebben a bejegyzésemben írtam bővebben.

Csere-hegyi kilátó

Legutóbbi ittjártunk óta semmi nem változott,felmentünk megcsodálni a már ismert panorámát és továbbálltunk egy csúcscsoki betolását követően.

A Balaton Keleti-medencéje

A már ismert ,vízmosta,sziklás néhol meredek ösvényen ereszkedtünk le a Vöröskőbánya Tanösvényig,amit most kihagytunk és a

-kat követve haladtunk tovább.Pár perc múlva egy aszfaltozott úthoz értünk,ahol D-nek fordultuk és a Csere.valamint a Somlyó -hegy közti völgyben haladtunk tovább.

Épülő mélyút a Csere-hegy oldalában

Elértük a régi kőbányából kialakított Amfiteátrum(részletek )egyre jobban elhanyagolt területét és itt jelzett a telefonom,hogy nemrég kerestek,de a hegyen nem volt térerő. Visszahívás után derült ki,hogy sürgősen haza kell jönnünk üzleti ügyben így úgy döntöttünk,hogy legnagyobb sajnálatunkra Alsóörsön megszakítjuk a túrát és majd alkalomadtán bepótoljuk.

Aszfalton

Hétmérföldes léptekkel szeltük a további utat és ereszkedtünk a Balaton-felvidék egyik ékköve felé. Elhagytuk a mindjobban lepukkant Gyerektábort és már be is érkeztünk Alsóörsre,ahol egy hupli után betértünk egy hangulatos kocsmába.,ahol a mozgalom bélyegzője is lakik.

A sorsára hagyott Amfiteátrum

A bélyegzés mellé ittunk egy frissítőt és egy finom Litovel sert. Ez alkalommal is én húztam a rövidebbet ,így nekem jutott a frissítő ,kedvesemnek pedig a nemes nedű.

Alsóörs-Hivatal

Egy cseh remek

Gyors hörpintés után időlegesen elköszöntünk a

-októl és a

jelzésen leereszkedtünk Alsóörs ( A Balatoni Riviéra legszebb településéről itt írtam .) vasútállomásához,ahonnét az első induló busszal visszatértünk Almádiba az autóhoz és fél egy környékén már itthon is voltunk.

Alsóőrs

Huszadikára bizonytalan időt jósoltak az okosok,ezért a reggeli időtől tettük függővé ,hogy befejezzük-e a múlthéten kurtán-furcsán kényszerűen abbahagyott túránkat. Miután egész éjjel szakadt a wasser ,ami hajnali fél hat fele állt el, és elég borongós,barátságtalan volt az idő ,ezért heztitáltunk.Én menni akartam(mert mint tudjuk:ha menni kell,akkor menni kell),kedvesem halasztani,így elég zaklatottan,veszekedősen keltünk útra fél nyolc körül. Aztán napközben nekem (és az általam preferált Pártay Luciának) lett igaza. Néha a nap is kisütött,a barátságtalan szél is alább hagyott,de .hogy kedvesem is tudja igazolni érveit a hőmérséklet jócskán elmaradt az ilyenkor megszokottól.

Pillanatkép az öreg faluból

Így az autóban hárman utaztunk(mi ketten meg a néma csönd),legalább eltudtunk merülni a bölcs gondolatainkba.Balatonkenese után egy közjáték lassított bennünket az előttünk lévő autó elé egy részeg vagy bolond feküdt és a helyzet tisztázásáig nekünk is a helyszínen kellett maradnunk Negyed tízkor érkeztünk meg Alsóörsre,a központban lévő szupermarkethoz. A csönd még itt is kitartott és pantomim jelekkel egyeztettünk,hogy veszünk valamit az útra és dobunk egy coffeet.

A műemlék ref .templom

Jó negyed óra elteltével tettük meg az első lépéseket a már ismert

jelzéseken. Elérve az ismerős korcsma hivatalt Ny-nak fordultunk és a gyönyörű öreg falusi részen követtük a

jelzéseket.

Lovas

Mai túránk útvonalát a Jókai kilátóig már többször megtettük,így ennek a szakasznak a részletes leírását ,bemutatását itt olvashatjátok,ez alkalommal csak a ma tapasztaltakat osztom meg kedves olvasóimmal.

Lovasi-Séd

Csodáltuk a megunhatatlan milliőt ezen a gyöngyszem településen és a feledhetetlen panorámát bámultuk ,mely a Balatonról és a Füredi-Öbölről és a Tihanyi-félszigetről elénk tárult. Közben ahogy az időjárás is szebbre fordult a feszültség is engedni kezdett,de csak nagyon lassan és a Péter-hegy emelkedőjén-lejtőjén felszabaduló adrenalin szüntette meg csak végleg,de ez még jócskán odébb volt.

Az elapadt Savanyú-forrás

Andalogva értünk ki a faluból,ahol gyorsabb fokozatba kapcsoltunk és ripsz-ropsz máris Lovas szebbnél-szebb házai közt találtuk magunkat.A templomok most is lenyűgöztek bennünket,majd jött a néma tisztelgés a Hősi Emlékműnél. Itt negyed órára elbúcsúztunk a

jelzésektől és a

jelzésen elbattyogtunk a közeli Savanyú-forrás foglalatához,mely legnagyobb sajnálatunkra most el volt apadva.

Panoráma a lovasi Öreg-hegyről

A kihagyott kóstoló után a Lovasi-Séd gátján visszabattyogtunk a Balaton-felvidéki kéktúra nyomvonalához és folytattuk az enyhe emelkedést Ny-i irányba . Mielőtt elértük volna az Öreg-hegy szőlőit,villáit visszanéztünk még a Somlyó-hegyre,Alsóőrsre és a Keleti-medencére,ahogy azt Berzsenyi Dániel tette midőn elhagyta a Kemenes-Alját.

Pongrácz kastély

A már ismert elegánsnál-elegánsabb porták közt hullámvasutaztunk ,elhaladtunk a lerobbant Pongrácz-kastély mellett és máris a Hild díjas Palóznakon jártunk. A Kálváriánál É-nak fordultunk és meredek emelkedőn kaptattunk a Csákány-hegyre fel. Tüdőnk rövidesen a zsebünkbe került ,de hősiesen kapaszkodtunk ,fáradtságunk néha a lenyűgöző panoráma enyhítette,mely elénk tárult a Balcsiról ,amikor visszafordultunk

Alattunk Palóznak

Az utolsó épületeket követően beléptünk a vegyes erdőbe,ahol keskeny,sziklás,meredek ösvényen küzdöttük magunk egyre feljebb. A sűrű aljnövényzet gyorsan eláztatta nadrágjain. Lihegve értük el a hegy gerincét ,ahol a

jelzések balra fordultak és pér perc alatt elértük a Csákány hegy 327m tfsz,csúcsán található Endrődi Sándor kilátót .

Irány a Csákány

Itt találkoztunk egy magányos turista társunkkal ,aki Csopakról a régi kék jelzéseket kutatva érkezett fel a csúcsra és épp megérdemelt tízóraiát fogyasztotta. Elbeszélgettünk Vele,majd bevettük a kilátót,melynek panorámája most is hozta a kötelezőt,a Plattenseevel és a Bakonnyal. Bár a kilátóban elég cudar idő volt,így a látogatás is kurtábbra sikerült.

Endrődi Sándor kilátó

Párás panoráma a kilátóból

Leérve benyomtunk egy csúcscsokit,frissítettünk majd tovább álltunk. A széles ösvényen hiába kerestük az egy éve még itt lévő kőépítményeket,melyeket barbár kezek láthatóan szétszórtak a környező erdőbe. Lenne tippem kik csinálhatták,de megtartom magamnak.

Vandál kezek nyomai

A széles út elkezdett ösvénnyé szűkülni és egyre meredekebbé,sziklásabbá válni. A meredek,köves részeken nagyon kellett figyelni,mert a sziklák,kövek az előző éjszakai eső hatására elég csúszóssá váltak. Lassan araszolva értük el Csopak elő házait,ahol kilépve az erdőből aszfaltra váltott az ut alattunk.

BFK

Pillanatok alatt elértük az Olaszrizling és a malmok hazájának számító Csopak jelképét,a Csonkatornyot,ahol a BFK következő igazolópontja is található. Bélyegzést követően átkeltünk a forgalmas 73-as főúton és máris a most is zárva tartó Plul múzeum vizimalomnál találtuk magunkat. Innét újabb meredek aszfaltos kaptató következett a már ismert csilli -villi nyaralók közt,majd a Kopasz-hegy derekánál jelzéseink Ny-nak kanyarodtak és innét szintezve haladtunk a szőlők fölött előbb a Kopasz-hegy,majd az Öreg-hegy derekán.Oromfalas présházak közt,mely műemléki védelmet élveznek.

Csopak- Csonkatorony

Plul vízimalom

Balról folyamatosan Füred és a Tihanyi-félszFelirat hozzáadásiget megunhatatlan panorámája tárult elénk,bár az egyik újgazdag úgy látszik irigyli a kilátást az arra vetődőktől és nádpallóval vette körbe a birtokát. Ez a kerítés egy éve még nem díszelgett itt. Ismét No Comment!

Kapaszkodás a Csopaki-Öreg-hegyen

A Füredi-Öböl

Elérve a Pincemester utca végét a

jelek É-ÉNy-nak fordultak és következett a mai nap és talán az az egész mozgalom legnagyobb kihívása a Péter hegy(315m tfsz) bevétele.Tudtuk mire számíthattunk,így eleve felkészültünk a keskeny,meredek sziklás,köves ösvényre.

irigy tulaj

Fel a Petire

Mint mát említettem a felszabaduló adrenalin elfújta a duzzancsot(elsősorban kedvesemből kellett :D ) és mire leértünk a hasonlón a keskeny,meredek ösvényen a Petiről ,normális kerékvágásba állt az élet .

A Péter-hegy csúcsa

A csúcson megettünk egy csúcscsokit,frissítettünk,békülgettünk fotózgattunk egy keveset.

Le a Petiről

A Koloska-völgyben most csak épp elidőztünk,és követtük pár lépés erejéig a most bő vízzel folydogáló Koloska-patakot,majd a Tamás-hegyre(317m tfsz) vezető meredek,vízmosta,most rendkivűl csúszós ,sáros ösvényen kapaszkodtunk fújtatva,zihálva.

Koloska-völgy

Kapaszkodás a Tamás-hegyre

Elérve a

jelzést,egy népes csapattal találkoztunk,kik szintén a Jókai -kilátóhoz tartottak,mint kiderült egy multinacionális cég csapatépítő tréningjébe keveredtünk. A kilóhoz visszalévő utat együtt tettük meg velük,jót beszélgettünk.

Utolérés

Meeting a magasból

A Jókai-kilátóból (315m tfsz) megcsodáltuk a már ismert panorámát,bár a felső szinten elég kellemetlenül fújt a szél. Mivel a népes csapat a kilátónál kapott újabb feladatot ,ezért a frissitést és csúcscsokit kihagytuk,majd miután elköszöntünk tőlük tovább álltunk.

Füred és az Öböl a Jókai kilátóból

Legutóbbi ittjártunkkor a

-on ,az Aranyember tanösvényen ereszkedtünkl le Balatonfüredre,ezért most úgy terveztem meg a túrát,hogy ez alkalommal útba ejtjük a híres Lóczy -barlangot,melyhez a

jelzésen ereszkedünk le.

Útban a barlang felé

A barlanghoz vezető jelzések a kilátót elhagyva pár tíz méter után térnek ki jobbra és jól kitaposott,de egyre meredekebb,sziklás ösvényen vezetnek le a Tamás -hegyről. Néhol kimondottan nehezen járható az ösvény,nagy odafigyelést igényel.

Hol is az út?

A legnehezebb szakasz a régi kőbánya környékén,a barlang tetején vezet,ahol nincs is ösvény,hanem az egymásra tolódott kőzetlemezeken kell leügyeskedni magunkat.Igazi kihívás,megfelelő figyelmet és erőnlétet igényel ez a pár tíz méter.

Lóczy barlang bejárat

Leérve a bejárathoz szerencsénkre épp indult egy vezetés,melyre mi is befizettük a jelképes belépti díjat (500 Huf) és meghallgattuk az érdekes,színvonalas előadást.

jól látszik a barlang felépítése

A kiváló, Balatonarácson elhunyt geológus,barlangkutató Lóczy Lajos nevét őrző fokozottan védett Lóczy -barlang a Balatonfüred északi részén lévő Tamás-hegy lábánál található 182m tfsz magasságban. A mostani bejárata mesterséges,a régebbi bejáratokat befalazták.A barlangot meleg hévizek alakították ki a középső triász mészkő és a márga határán.Látványosak az egymásra torlódott vékony kőzetrétegei. Néhány helyen aragonit kristályok láthatóak,látványosak voltak még a kristály (aragonit) kőrózsai,melyek azonban az idők folyamán eltűntek a helyükről. A barlang látogatható hossza 120 m,de sokkal hosszabbak a fel nem tárt részei.A barlangot 1882-ben kőbányászat során fedezték fel,ekkor sok értékes kristályról,ásványról számolnak be. Mivel balesetveszélyes volt,ezért a barlang bejáratait a XX.sz. elején a város betemettette.A járatokat Kadic Ottokár hathatós segítségével Kéry Gábor helyi asztalosmester,lokálpatrióta tette újra járhatóvá. Látogatásra alkalmas állapotba 1934-re került,majd elhanyagoltság után 1953-ban vezették be a villanyvilágitást,újabb lendületet adva a látogatottságnak.1993-ban újból felújították,bejáratát korszerűsítették. Jelenleg a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának gondozásában áll .Évente majd 20 000-en látogatják.

Kereszt Füred felett

A barlang bejárása mintegy félórát vesz igénybe,de ez idő alatt sok érdekes,hasznos tudnivalóval lettünk gazdagabbak. A látogatás végeztével vásároltunk még egy barlangos emléktárgyat és nyakunkba szedtük a lábunk,hogy elérjük azt a buszt amelyik Alsóörs központjába repít bennünket.

Igazoló pontban

A barlangtól a

jelzésen haladtunk ,melybe nemsokára bekapcsolódott a nemrég elhagyott

jelzés is. Innentől a fonódó jelzésen értük el Balatonfüred jelképét a Vörös Templomot a város "felső" központjában.

Néma főhajtás a Háborús Emlékműveknél

A templomlátogatást most kihagytuk,de még el kellett battyognunk a Közösségi Ház előtt lévő bélyegző pontig,ahol beütöttük mai utolsó igazoló stemplijeinket az ítinerjeinkbe.

A város jelképe

Innét a reformkori város patinás Ady Endre utcáján a

jelzéseket követve trappoltunk le az autóbusz pályaudvarra,ahova a járat indulása előtt 2 perccel érkeztünk meg. Mivel ez egy város és falunéző járat volt,így elég lassan érkeztünk meg Alsóőrs Iskola nevű megállóhoz,ahol autónk hagytuk.

A reggeli helyszínen ittunk még egy Coffeet majd egy szerencsétlenül választott restauráciában próbáltuk meg pótolni energiaveszteségeink. Sjanos nagyon rossz vélasztás volt(ebbne én vagyok a ludas),így hazaérve még rá kellett pótolnunk az étkezésre,mert a kért ételek szó szerint ehetetlennek bizonyultak.

Ferencsik János Zeneiskola

Hazáig korgó gyomorral összegeztük ezt a fura,kétrészes nyögvenyelősen,veszekedősen eltelt szakaszt. A szakasz a kitérőkkel majd 23 km volt,a szintkülönbség felfele 711 m,míg a lejtés 684 m volt.Ez a szakasz a szintkülönbség végett megállja a helyét bármelyik középhegységi túrával is. Nagyon szép ,ismerős helyeken jártunk sok új élménnyel,bár a túrát beárnyékolták az említett nehézségek,de összességében soha rosszabbat.

Hazaérve még egyszer pótoltuk energiaveszteségeinket,majd ma egy oroginal stampedli Grappaval és egy karaff minőségi Podmaniczky Cabernet Sauvignon-al jutalmaztuk meg magunkat.