Boglári Túrázók

OKT. 25. TÚRA 2014.DEC.10. PILISCSABA-TOKOD

Mikor a hervadás varázsa

megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

Wass Albert : Őszi hangulat

Wass Albert a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja,idehaza jószerével csak a rendszerváltás után ismertük meg. Természetleírásai és természetszeretete kiemelkedő helyet kapnak műveiben. Molter Károly így többek közt így jellemzi Erdélyi elbeszélők c.antológiájában:

„Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos."

Az OKT nyomvonalán,Piliscsaba után is van egy róla elnevezett emlékfa,kár,hogy emléktábla nem idézi az alakját.

A Wass Albert fa

A mai túránk folyamán Piliscsaba és Tokod közti rész teljesítettük kb 28 km-en. A szakasz alatt bejártuk a Pilis hegység Dny-i részét,átkeltünk a Dorogi-medencén és letudtuk a Gerecse nagy kihívását a Nagy-Gete csúcsot,mellyel el is búcsúztunk a Gerecsétől.

A közelmúlt katasztrofális időjárásának következtében sokat vacilláltunk,hogy elmenjünk-e a Pilisbe,de mivel jó időt ígértek mára az időjósok,valamint a bejárni kívánt részt elkerülte az ónos eső pusztítása,ezért úgy döntöttünk:megyünk.

A szokásos hajnali indulás után 7 óra környékén érkeztünk a piliscsabai vasútállomáshoz.

Szépül az állomás épülete Piliscsabán

Laciék gyorsan tovább indultak Tokod felé,hogy Ők onnét teljesítsék a távot. Ma újból bevállalták a nehezebbik részét a napnak és nyugat felől tejesítették a Nagy-Gete megmászását,mely az egész OKT egyik legnehezebb résztávja.Köszönet érte!

Mint látható a vasútállomás épülete jelenleg felújítás alatt áll,ezért a mögötte lévő konténerekben kellett elvégeznünk az ellenőrzés procedúráját. A vasúti szolgálattevő kedvesen adta át a pecsétet,majd miután jó utat kívánt nekivágtunk a mai penzumnak.

Átkelve a síneken balra pillantva fedeztük fel a

jelzést,melyen elindultunk ÉNy-i irányban.

Piliscsaba a Dorogi-medencében a 10-es főút mellett fekszik,a Kopasz-hegy és a Kis-szénás csúcsai határolják. A város első írásos említése a XIII.-ik sz.közepéről ismert,de a török időkben teljesen elnéptelenedett és csak a XVIII.ik sz elején telepítették újra elsősorban német és szlovák nemzetiségű telepesekkel. Mára a település már nagyrészt magyar nemzetiségű,elenyésző a kisebbség száma.http://hu.wikipedia.org/wiki/Piliscsaba

A város egyik nevezetessége a 10-es főút mellet található Csodásérmű Szűz Mária-kápolna:

A furcsa nevű kápolna

Pár lépést tettünk meg a sínek melletti utcán,majd a jelzések jobbra tértek egy árnyas fasor szegélyezte utcára.A város ezen villanegyedét Klotildliget néven emlegetik. 100-150 m tettünk meg ezen a hangulatos sétányon ,majd a

balra a Csévi utcára kanyarodott,melyen enyhén emelkedve haladtunk tovább a szebbnél-szebb villák,kertes házak közt a Pilis erdei felé.

A Pilis hegység a Dunántúli-középhegység legkeletibb tagja,a Duna jobb partján Budapest és Esztergom közt.Nevét a legmagasabb csúcsáról(Pilis 756 m )kapta,az ország legkedveltebb bakancsos kiránduló helye.Rengeteg turista keresi fel egész évben a legkedveltebb részeit.http://hu.wikipedia.org/wiki/Pilis_%28hegys%C3%A9g%29
http://www.parkerdo.hu/kiranduloknak

Elhagyva a város szélső házait beértünk egy akácos erdőbe,melyen egy mélyútban lévő szekérúton haladtunk tovább. Az út talaja homokos,agyagos,mely minden évszakban vendégmarasztaló. Nyáron a laza homok okoz nehézséget,most pedig az elmúlt napok esőzései okozta sár nehezítette a haladást.Néhol bokáig érő cuppogós sárban voltunk kénytelenek dagonyázni,bakancsainkra jó pár plussz kiló sár rakódott.Öröm volt a haladás,Kiérve a kicsit szikkadtabb részre már fellélegeztünk,nem sejtettük mi vár még ránk..

Az akácost előbb vegyes erdő,majd tölgyes váltotta,így értük el a nyereg fennsíkját,jobbról előbb a Kis-Kopasz,majd a Nagy-Kopasz sziluettje bukkant ki a fák közül. Elhagyva a

-ot,mely az említett Nagy-Kopasz csúcsára és a Posta-rétre tart.

Piliscsaba után

enyhén balra kanyarodva a fennsíkon szintben haladt tovább a kátyús úton a már említett Wass Albert fáig(öreg,hatalmas cser),ahonnan fokozatosan lejteni kezdett. A tölgyest fokozatosan akácos majd fenyves váltotta fel.Kb két kilométernyi ereszkedést követően tűntek fel Piliscsév szélső házai. A takaros falu utcáin előbb ÉNy majd ÉK felé haladtunk,míg elértük az óvodát és a II.világháborús katonai temetőt,melyben a Vörös Hadsereg ismeretlen katonái nyugszanak.

Piliscsév nevét szintén az 1200-as évek második felében említi először oklevél és Piliscsabához hasonlóan a török időkben elnéptelenedett és csak az 1700-as évek elején népesedett be újra,szlovák telepeseknek köszönhetően. A szlovák kisebbség a mai napig jelentős, a lakosság kb fele tartozik ide.https://www.google.hu/#q=piliscs%C3%A9v.

Elérve a falu központját először megálltunk egy néma főhajtásra a Hősi Emlékműnél ,mely a falu mártírjainak állít emléket,kik az I ,és a II. Világháború ,alamint az 1956-os Forradalom folyamán vesztették életüket.

Piliscsév Hősi Emlékmű

Piliscsév,Rk. templom

Ezután a Rk. templomnál jobbra kanyarodva egy lejtős utcán folytattuk a túrát.

Jobbra térve a Basa utcán értük el a falu szélét,hol a

balra tért ,elhagyva a katonai temetőnél hozzá szegődött

turistautat,mely jobbra Pilisszentlélek felé tart.
Mi a Pincék alatti dűlőn egy akácos vízmosta mélyútján emelkedtünk a Vad-föld irányába. Ha az előbb azt írtam,hogy kátyus volt a szekérút,akkor erre szavakat sem találok.Íszonyú dagonyán kellet átküzdenünk magunk,ráadásul az agyagos talaj rettentően csúszott is,így nehezítve a haladást. Ilyen marasztaló dagonyával legutóbb a Béndekpusztai túrán találkoztunk .http://boglariturazok.blogspot.hu/2014/09/mentsuk-meg-bendeki-kapolnat-emlektura.html
Hiába próbáltunk szikesebb részt keresni,reménytelen volt,így egy idő után mindegy minden alapon mentünk előre toronyiránt,csak minél hamarabb szabaduljunk.

A vendég marasztaló dagonya

Kiérve a horhosból balra a valamikor megművelt rét,jobbra egy árok kísérte az utunk. Visszanézve korlátozott panoráma tárult elénk,sajnos még párás,felhős volt az idő.
Jobbról akácos kisért bennünk,melyben láthatólag jelentős fakitermelés folyt. Egyszer csak kilépett két favágó az erdőből,kik szintén a faluból jöttek.Szóba elegyedtünk velük és ránk nézve némi iróniával mondták,ők a legelőn jöttek fel,ott egy kicsit könnyebb...
Tanulság? Nem muszáj mindig szigorúan venni a jelzéseket, nem árt kreatívabbnak lehet lenni.........
Kapaszkodás közben áthaladtunk egy távvezeték alatt,majd a Vadföldön áthaladva ámultunk a Csévi és Klastrom -szírtek csúcsain és halványan kivehető barlangjain.Elhagyva a Vadföldet ,balra egy akácos -tölgyes erdőben emelkedtünk egy nyeregig ahol egy vénséges tölgy(Szent Péter fa) található.

Szt.Péter fa

Innen a

lejteni kezdett.Elhaladtunk egy a gyökereivel a mélyút oldalába kapaszkodó öreg bükk mellett.Nekem az ilyen fák mindig az iszonyú életben maradást,ragaszkodást hozzá, szimbolizálják.Megható.

Kapaszkodás az életért

Kátyús szekérúton ereszkedtünk tovább,balra egy kerítés oldalán ötven méterenként figyelmeztettek,hogy be ne lépjünk a kerítés túloldalára,mert airsoft játék pálya. Nagyon megijedtünk,valósággal cidriztek a lábaink...
Könnyű lejtőn értünk el a kereszteződét ahol csatlakozott hozzánk a

,a sárga barlang és a sárga Mária jelzésű út ,hogy velünk együtt érjen be Klastrompusztára.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetes rend a pálosok egykori központja volt a hely,mely jelenleg Kesztölchöz tartozik. Történelmét a wikipédiából ollózom :

Klastrompuszta,Pálos kolostor romjai

"Klastrompuszta története

A 13. század elején a pilisi erdőkben egyre nagyobb számban húzódtak meg remeték. Az esztergomi kanonok, Özséb tartotta velük a rendszeres kapcsolatot. Atatárjárás után, 1246-ban lemondott vagyonáról és Báncsa István érsek hozzájárulásával a Pilisbe vonult remetéskedni. Megalapította a pálos szerzetesrendet. Maga köré gyűjtötte a remetéket, és a barlangok közelében a pilisi rengetegben kis templomot és monostort emeltek a Szent Kereszt tiszteletére. Ez volt a pálos szerzetesrend első kolostora. Özséb rendfőnöksége 1250-1270-ig tartott. Halála után 1270-1290-ig Benedek, majd 1290-1300-ig István volt a Szent Kereszt monostor rendfőnöke. Mindhármójukat Klastrompusztán, a monostor területén temették el. Klastrompuszta 1250-1304-ig az itt alapított pálos szerzetesrendnek a központja volt. Az új rendfőnök, Lőrinc 1304-ben új monostort alapított Buda mellett, s hamarosan az a monostor lett a pálos rend végleges központja.

A klastrompusztai kolostort a törökök a mohácsi vész évében Esztergomból Budára vonultukban felégették. A maradványokat utóbb meghódította a természet. Bokrok, fák nőttek a középkori épületromok felett. A tűzvészt követően a terület elnéptelenedett. A török kiűzése után az elpusztult monostoraikat kereső pálos szerzetesek nem találták meg a klastrompusztai monostor maradványait. Helyette a hegy túloldalán lévő Pilisszentkereszt község cisztercita kolostorának romjait vélték az egykori Szent Kereszt monostor maradványainak."

A monostor romjainál egyben ellenőrző pont is van,így itt hosszabb pihenőt iktattunk be. A villanypóznánál lévő vas bélyegzővel igazoltuk ittjártunkat.Rövid frissítést követően számba vettük az idáig megtett utunk.Piliscsabától jöttünk 8,1 km.miközben az út emelkedett 250 m-t és ereszkedett kb 180-at. A táv megtételéhez 2 óra 4 percre volt szükségünk.

A romoktól remek kilátás nyílik a már említett szirtekre és a rengeteg barlangra,kár,hogy párás,felhős volt az idő,így a fényképek sem a legjobb minőségükre sikeredtek.

Klastrom- szirt

Gondolkodtunk,hogy felkapaszkodunk a Kémény-sziklához,de részben a már említett idő miatt részben mivel még a táv nagy része előttünk állt, így lemondtunk róla.

Az egykori monostortól a

balra ÉNy-nak halad tovább. A Kesztölcre vezető országúton hétvégi házak és villák közt hagyja el a helyiséget,közben elhaladva a Tölgyfa Étterem mellett,mely szintén pecsételő pont,de igencsak korlátozott a nyitvatartása(hétvégén és délután),így Klastrompusztáról csak egy bélyegzőnk lesz.Igazán kitehetné a tulaj valahová. Laciék próbálkoztak bekopogni,de egy goromba szomszéd még rájuk is szólt,mondván a tulaj adventi vásárban van,ne zavarkolódjanak itt.

Az aszfalton jó másfél km-t ereszkedtünk ,mikor a

jobbra tért az erdőbe.Cseres-tölgyesben emelkedtünk,hullámvasútaztunk tovább,szerpentin szerű ösvényen.

Útközben a Kétágú-hegy felé

Előbb jobbról,majd balról is elmaradt az erdő és a Kétágú-hegy nyitott oldalában haladtunk tovább.

Elértük a zöld kereszt jelzésű Postás-utat,mely Kesztölcöt köti össze Pilisszentlélekkel.

Kereszteződés a dzsumbujban

Jobbról a Kétágú-hegy vonulata szegélyezte a látóhatárt,balról pedig Kesztölc valamint a távolban Dorog látképe.Visszatekintve látszottak a Pilis csúcsai is,csak sajnos a már unalomig ismételt idő...

Ráadásul a nyílt fennsíkon az északi szél is megerősödött,tovább fokozva a hideg érzetünk. A hullámos szintút tempós haladást tett lehetővé a Sziklák alatti dűlőn, a kesztölci Öreg-hegyi szőlők fölött.
Elérve a

-ot ,mely a Kétágu-hegy felé tart,balra kanyrodott a

,hogy a két turista út együtt ereszkedjen Kesztölc felé.Előbb akácos,bokros szakaszon majd szántók,rétek mellett vesztettünk a magasságunkból.

Ereszkedés Kesztölc felé

Szemben,köszönhetően a javuló időnek,kezdet ki-ki sütni a nap egyre szebben rajzolódott ki a Dorogi-medence látképe.
Visszanézve a Kétágú-hegy vonulatában gyönyörködhettünk,melynek talán innét volt a legszebb a látképe.

A Kétágú-hegy

Elértünk egy öreg aszfaltutat,hol a

balra elhagyott bennünk és a pincék,szőlők közt Kesztölcre tartott.
Mi átlépve az uton rögtön balra fordultunk,hogy fellépjünk a Cseresznyés-hát tetejére,mert a

,onnét leereszkedve éri el Kesztölc szélső házait.Egyben időlegesen elbúcsúztunk a Pilis hegységtől,ahova még visszatérünk,és beléptünk a Dorogi-medencébe.

Első lépések Kesztölcön

Kesztölcöt már a Xi.-ik sz.-ban említik oklevelek,ellentétben a környező településekkel a török időkben sem néptelenedett el.http://www.kesztolc.hu/

Az Okt útvonala csak kis mértékben érinti a települést, a szélén halad keresztül.Mi beérve a faluba először DK,majd ÉNy felé haladva értük el a Hársfa Sörözőt,hol találkoztunk két fiatal hölggyel ,kik szintén "kékeztek".Kedélyesen elbeszélgettünk ,majd tovább indultunk.Kanyarogva haladtunk a 117-es főút felé,mely Esztergomba tart. Ezen a szakaszon találkoztunk Gyöngyivel és Lacival kik legyűrve a Nagy-Gete iszonyú meredek emelkedőjét idáig jutottak.Gyors kulcs és tapasztalatcsere után folytattuk tovább a túrát.
Kiérve a forgalmas főútra előbb balra kanyarodtunk,majd pár lépés után a

jobbra egy szekérútra tért,mely egy akácoson vezet tovább. Jelenleg akácos az nincs,mert a közelmúltban tarvágás volt és így a jelzések is csak egy-egy meghagyott fán vezettek tovább. A talaj itt is sáros,kátyus volt,csak most a változatosság kedvéért tőzeges sár volt.
Egy Y elágazás sártengerében balra tartott a

,beérve egy fiatalos akácosba,hol a változatosság kedvéért nemrég tűz pusztíthatott.Legalábbis a fák törzsei még viselik a tűz nyomát.

A pusztító tűz nyomai

Kiérve az akácosból ,szekérúton értük el Dorog határát a lőtérnél és a kutya kiképző iskolánál.
Átkelve a Kenyermezői-patak hídján jobbra kanyarodva értük el a város szélső házait.
Tempós haladás közben értük el a Ref.templomot,hol balra kanyarodtunk. Pár lépés után jobbra vitt a jelzés ,elhaladtunk a foci pálya mellett,majd elértünk a vasút alatt átvezető alagúthoz. A vasúti pálya kettéosztja a várost és a két településrész közti átjárhatóság egyik eszköze az alagút. A vasútállomást rendhagyó módon az alagút közepénél lévő kijárón lehet elérni.

A nevezetes dorogi aluljáró

Dorog Esztergom mellet fekvő iparváros,felvirágzása elsősorban a szénbányászatnak volt köszönhető.A XX.ik sz.-i jelentős fejlődése is részben ennek köszönhető. A fejlődésben jelentős szerepet játszik kedvező földrajzi-közlekedési fekvése is. Az iparán kívül híres volt sportéletéről is.Elsősorban a Dorog FC focistái vitték messzeföldre a hírét. A helyi foci csapat a 1949-66 közt 5 alkalommal a vidék legjobb csapata címet érte el. Legnagyobb sikerük a Magyar Kupa( akkor MNK) második helyezése. Olyan focisták bontogatták itt a szárnyaik mint Grosics Gyula,Buzánszky Jenő,Szűcs Lajos,Mucha József.
A város szülötte Magyarország legerősebb embere Fekete László is aki világversenyeken is öregbítette a város hírét. http://hu.wikipedia.org/wiki/Dorog
http://www.dorog.hu/

Felérve az aluljáróból megérkeztünk túránk következő ellenőrzőpontjához,a dorogi vasútállomás lerobbant épületéhez.

Kissé el van hanyagolva...

Először elkértük a forgalmi irodában az ellenőrző pecsétet,mely rendhagyó módon itt nem MTSz-es.Vajon miért nem?
Ezután megettünk egy szenyót,miközben elnéztük a vasútállomás életét,majd frissítés után összegeztük a Klastrompusztától megtett távolságot. Dorogig 2 óra 25 perc alatt értünk el,miközben felfele cca 185 lefele kb 340 m-t tettünk meg 10,7 km alatt.

Átkelve az alagúton.elhaladtunk a volt Bányászati Székház előtt.

... ez viszont nincs

Ezután a

a város utcáin előbb a 10-es főúton kel át,majd a Mária -barlang elágazóját érintve eléri a Régi Homok-vasút nyomvonalát.
Elhagyva a vasutat Dorog szélső házai és lepukkant ipartelepek közt értünk ki a városból,hol a

egy Y elágazóban jobbra tér és egy szekérúton kezdi meg a kapaszkodást előbb a Gete-hegy,majd a Nagy-Gete felé.
Folyamatos,hol szuszogósabb,hol enyhébb emelkedőn vezetett tovább a

,melyhez Dorognál a

jelzésű zarándok út is csatlakozott,és elkísért egész utunk céljáig . Előbb Tömedéki-akna mellett haladtunk el,majd elértük a Bélányitelep völgyét.
Az Uradalmi-erdőben folytattuk az emelkedést,néhol tarvágásokon keresztül,hol enyhébb,hol meredekebb emelkedőket legyűrve.

Kapaszkodás az Uradalmi -erdőben I.....

és II.

Elhaladva egy magasfeszültségű vezeték mellett elértük a

utat,mely Ódorogra és Csolnokra vezet le,ahol többek közt Bányászati Múzeum is található.

A kereszteződést elhagyva átvágtunk a Gete-hegy oldalába ,ezzel együtt az emelkedő folyamatosan erősödött ,most már végig szálas erdőben kapaszkodtunk tovább a talaj is köves ,sziklásba váltott át.. Meredek,szuszogtató emelkedő után léptünk ki a Gete-hegy fennsíkjának tisztására. Bokros,cserjés részen értük el a csúcson lévő keresztet.

Kereszt a Gete-hegyen...

Csodás panoráma nyílt Ódorogra és kivehetők voltak a Pilis és a Budai-hegység jellegzetes vonulatai is.

és a panoráma ugyanonnét

Rövid pihegés és erőgyűjtés után folytattuk az utat,mely innét már tölgyesben emelkedett tovább a Nagy- Gete csúcsáig,mely az első hazai síversenynek adott helyet.

Kereszt a Nagy-Getén

Kicsit hosszabb pihenés következett az óriási kereszt tövében. Megettünk egy csúcscsokit,majd elsétáltunk a németek által épített bunkerhez.

A "bungi"

Az ilyen építményeket Laci barátom apukája nemes egyszerűséggel BUNGI-nak nevezte,lévén Ő fiatalemberként élte át azokat a szörnyű időket.
Egyébként Lajos bácsi a környék egyetlen"fagyisa" volt és gyerekkorunkban repesve vártuk előbb a triciklin,majd IZS motoron érkező" fagyis" bácsit,hogy EGY ft-ért kétgombócos vegyest kérhessünk.
Egy fotó erejéig emlékezzünk meg róla:

A fagyis bácsi

A csúcsról a

É felé kezdi meg az ereszkedést,előbb egy mérsékelt lejtőn keresztül, csodálkoztam is,vajon ennek köszönheti félelmetes hírét a hegy? Aztán megtudtam rövidesen a választ.
Az ösvény átváltott iszonyú meredek lejtőbe,miközben sziklák és óriás kövek közt vesztette el a magasságot.

A rettegett Nagy-Gete útja I....

és II.

Inkább topogtunk,mint haladtunk,minden egyes lépést alaposan meggondolva,hogy hová lépünk,lévén hol balról,hol jobbról szakadékok is kísérték az ösvényünk,ráadásul a lehullott avar is rendkívül csúszós volt. Így ,bár folyamatosan haladtunk,a méterek nagyon lassan fogytak,a cél nehezen közeledett. Lassan kezdtük megérteni,miért van oly félelmetes híre a csúcsnak. Ellenkező oldalról nagyon komoly kihívás a csúcs teljesítése. Le a kalappal Gyöngyi és Laci előtt is,mivel ők Ny.felől vették be a Nagy-Getét.
Elhaladtunk a valamikori csilleszállító kötélpálya nyomvonala alatt,melyre már csak az oszlopok beton alapja emlékeztet. A

ösvénye kissé megszelídült, könnyebb volt a haladás.Kiérve egy füves fennsíkra csodás kilátás tárult elénk .

Ezért a látványért megérte

A Hegyes-kő

Látszott Tokod,Dorog,Esztergom,még a Duna víztükre is meg-meg csillant a távolban. Előttünk az Öreg -kő és a Hegyes -kő csúcsa emelkedett.Visszanézve a Nagy-Gete trapéz alakja tárult elénk.
Tovább indulva megint meredekebbé vált a lejtő,most vörös és sárga kövek,sziklák alkották az ösvény talaját.Ezen sem volt a legegyszerűbb a haladás.

Kőfolyam...

Vízmosásos,szakadékos keskeny ösvényen értünk le a Sörház-völgy szekérútjára ahol balról csatlakozott hozzánk a

,mely a Hegyes-kő felé tart.

"... azért a víz az Úr::"

A kereszteződésben a

jobbra kanyarodott,ezen a szakaszon vízben kellet haladnunk,mely a Tőkés-tetőről a szekérúton talált magának utat.

Patak a szekérúton

Jobbról látszottak a Remete-barlangok kicsiny nyilásai és egy cseres-akácos után értük el Tokod szélső házait.
Innét már nem volt más hátra,mint berobogni Tokod központjába,majd ott jobbra kanyarodva elérni az utolsó ellenőrző pontot az Aladár Kocsmát. A büfében ugyanaz a kedves hölgy volt,aki múltkor,így a jól megérdemelt sör is jobban esett.
Gyorsan elvégeztük az ellenőrzést,kiértékeltük az utolsó szakaszt.Dorogtól megtettünk 9,3 km-t 2 óra 55 perc alatt.A táv alatt kapaszkodtunk cca 385 m-t és ereszkedtünk kb 400-at.
Ezek után nem maradt más hátra,mint autóba pattanni és elmenni barátainkért Piliscsabára kik szintén letudták a mai távot és vártak ránk.

Öszeségében egy kellemes,fárasztó túranapon vagyunk túl. Belekóstoltunk a Pilis életébe,befejeztük a Gerecse teljesítését. Az útvonal szép helyeken vezetett,remek panoráma kisérte szinte végig .Az időjárás is remek volt,délutánra még a nap is kisütött.A hőmérséklet 4-5 fok környékén volt egész nap,de ez pont ideális volt erre a szakaszra.
Biztos visszatérünk még,hogy a Nagy-Gete igazi kihívását,a nyugatról való teljesítés,is megcsináljuk.

A mai nap távjának teljesítésével túlléptük az OKT útvonalának felét aminek megtételéhez pont egy évre volt szükségünk.