OKT. 26. TÚRA   2014.DEC.18.    SZÁRLIGET-KŐHÁNYÁS

   " Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit."

Gróf  Széchenyi István gondolata

Elhanyagolt temető Körtvélyespusztán

           Ezt a szakaszt egy havas napra tartogattuk,de az elmúlt hetek katasztrofális időjárása miatta a Pilis még korlátozottan látogatható,így kénytelenek voltunk lemondani eredeti tervünkről és előrehoztuk a szakasz teljesítését a mai napra.
    
        Előzetes számításaink szerint  kb. 20 km megtétele várt ránk,mely közben útba ejtettük ,többek közt  a körtvélyespusztai erdei temetőt,a Vitányvárat és Gesztes várát.

         Ma reggelre felhős időt ígértek,mely folyamatosan ki tisztul,sőt még kevés napsütés is lehet. Reggel a felhőket és a csöpörgő esőt látva kicsit szkeptikusak lettünk,de aztán napközben a beígért idő is megjött,így mire a kilátópontokhoz értünk tökéletesen kitisztult.

        A szokásos hajnali indulás után háromnegyed nyolc körül értünk Szárligetre a vasútállomásra,ahol az első ellenőrző pont található.Bosszúsan vettük tudomásul,hogy a pecsét nincs a helyén,ezért a forgalmi irodában kértünk segítséget. A MÁV-os pecsét benyomása után szétváltunk és csapatunk fele tovább autózott Kőhányásra,hogy onnét teljesítse a mai napot.


    Átkelve a vasúti sínek fölötti felüljárón a település Vértesliget nevezetű részén kezdtük meg a túránk.

Beér a vonat

                                                                                                                                                                              Szárliget 1984 óta önálló község a Vértes és a Gerecse hegyvonulatai közt helyezkedik el.Önállóvá válása előtt Szárhoz tartozott,az 1900-as évek elején épültek itt először lakások tatabányai tisztviselők és rokkantnyugdíjasok részére.   http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1rliget

     A Baross utca aszfaltja gyors haladást tett lehetővé,így néhány perc alatt elértük a szélső házakat,majd a foci pálya mellett elhaladva elértük a Csákány-patak hídját.Azon átkelve tapasztaltuk,hogy a kéktúra eddigi útvonalát beszántották ,de ebben az esetben a gazda legalább figyelmes volt,mert egyedi,nem szokványos jelekkel legalább tájékoztatta a túrázókat a kerülő útról.

Elmés útjelző

       Először egy réten haladtunk D-i irányban,majd jobbra fordulva egy kukorica föld szélén haladtunk egy kellemes dombon .A talaj az előző napok esőinek köszönhetően ,mély saras volt,így a haladás is nehézkessé vált.  Felérve a domb csúcsára egy kellemetlen dagonyás,kátyús  részen tértünk vissza a  -hoz.
  
   Innét már csak pár lépést kellett megtennünk és elértük az 1-es főutat,melyen  átkelve a már bezárt Birka Csárdához értünk,ahol a   és a   jelzések a Csákányospusztára vezető országúton vezettek bennünk.

Birka Csárda az enyészetnek

  
    Elhaladtunk egy számunkra tájidegen rezidencia mellett,melynek(osztrák?) tulaja az épületen még az utcanév táblát is az Ausztriában használatosra cserélte.
    Közben felvillantak a már rég megszűnt csákányospusztai sípálya felvonóinak vasoszlopai.

    Újból átkeltünk a Csákány -patak medre fölött,elértük egy omladozó állattartó telep épületeit,ahonnét acsargó kutyák rohantak felénk,de a gazdájuk még időben vissza parancsolta őket.
   Itt pár éve megváltozott a túra útvonala,de mivel most nem volt lezárva ,a régi nyomvonalon kapaszkodtunk fel a domboldalon a patak mellett. Felérve egy nyeregbe a   balra,Ny-nak fordult. Itt csatlakozott hozzánk a  ,mely Felsőgallára tart.

     Száz m.után elértük az Altábornak nevezett telep elhanyagolt épületeit,mely a fentebb található turistaházhoz tartozik.

     Rövid emelkedő megláttuk a csákányoszpusztai kulcsos ház épületét,mely jobbra egy hegyoldalban helyezkedik el.

Turistaház a Kis-Csákány oldalában

    Elhaladva a turistaház mellett,alatt,beléptünk a Mária-szakadéknak nevezett szurdokba.Az erdőben pár méter után a   jobbra elhagyott bennünk,hogy a szurdok É felén haladjon. Mi maradtunk a   -on ,mely a déli oldalon vezet tovább. Szép szálas erdőben emelkedtünk a most(is) száraz vízmosás mellett ,hol meredekebben,hol lankásabban.
    A vadregénye szurdokban közepesen nehéz volt a haladás,néhol sziklákon és sziklalépcsőkön kellett tovább haladnunk. Kár hogy a vízzuhatag hiányában csak a sziklák "esésében" gyönyörködhettünk.

A Mária-szakadékban

   Szuszogva értünk fel egy nyeregbe,ahol a  visszatért a mi útvonalunkhoz egy szekérúton,egy óriási bükknél,melynek a törzsébe ,jelezvén a Mária-szakadék végét egy Szűz- Mária képet faragtak szakavatott kezek.

Képes fa Mária ábrázolással

    Ezen a szakaszon nagy divatja van a fába faragott különböző arcképeknek,melynek sok tanuságát láthattuk.
    Kényelmes hullámos sétaúton értük el Körtvélyespuszta régi,erdei temetőjét,mely a mai idézetünk juttatta eszembe. http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rtv%C3%A9lyesi_erdei_temet%C5%91

    A temető előtt van egy külön sír,mely a felirata szerint hét magyar katona nyughelye ,kik 1945-ben az errefelé  zajló csatákban vesztették életük.

Katonasír Körtvélyespusztánál

 

Ismeretlen szerző emlékverse

      Rövid pihenés és elmélkedés után folytattuk az utunk,mely rövidesen kiért egy műút kereszteződésébe. Itt búcsút vettünk a
     és a  jelzésektől,melyek balra Körtvélyespuszta felé tartanak. Szemben a  kezdődik,mely a Béla forráshoz vezet.     A kereszteződésben mi jobbra fordultunk és az erdészeti úton haladtunk kb 500 m-t ,ahol balra Ny-nak fordultunk. A környéken zajló erdészeti munkának "hála" igazi sártengeren keltünk át,nem volt hova lépni ,csak sárba,dagonyába,jobb esetbe bokáig érő pocsolyába.
   
     Két hete katasztrofális időjárás volt az országban,az ónos eső rengeteg erdőt tett tönkre,a fákra fagyott eső iszonyú pusztítást vitt végbe,melynek nyomai ezen a szakaszon is láthatóak.Szörnyű volt még nézni is.

A vihar nyomai

      Gondozott szálas erdőben haladtunk,melyben bükkök,gyertyánok,tölgyek váltották egymást,miközben kaptattunk felfele a Körtvélyes csúcsa felé. Az útvonalon látszódtak a tudatos erdő gazdálkodás jelei,mely a sok friss telepítés nyomaiban látható volt.
    Elhaladtunk tarvágások és tisztások mellett,miközben az út minősége is jobbra fordult,így lassan a rengeteg rá tapadt sár is lekopott bakancsainkról. 
    Felérve a Körtvélyes északi oldalának füves  platójára tartottunk egy rövid pihenőt,frissítettünk,megettünk egy csúcscsokit.Továbbindulva az út is elkezdett lejteni jobbra a Bikkavas bükkjei kisértek bennünk az ereszkedés közben. Egy mély,köves aljú vízmosáson ereszkedtünk a  Nyerges gerincéről,leérve egy völgybe. Onnét hol meredekebb,hol lankásabb emelkedőn kaptatunk fel a Vitányvár gerincéig.
     Innét  jelzésen,kényelmes sétaúton tértünk ki Vitányvárhoz,melynek monumentális falai állnak csak. A vár fekvése végett nagyon elhanyagolt állapotba került,bár most serényen dolgoznak,állagmegóvás jelei látszanak Egyszer talán a felújítására is sor kerül.Megérdemelné,csodás környezetben fekszik és aki megakarja nézni,kénytelen bakancsot húzni,mert csak gyalog közelíthető meg.

Vitányvár I.

    
   

Vitányvár II.

                                                                                                                                                                                       Vitányvárat  a tatárjárást követően építették,de már -megakadályozandó,hogy török "fészek" lehessen,a XVI.-ik sz. végén felrobbantották,falai azóta az enyészeté. http://hu.wikipedia.org/wiki/Vit%C3%A1nyv%C3%A1r

    Kilépve a D-i bástyára csodás panoráma tárult elénk ,látni lehetett Környét és Vértessomlót is.
Kibámészkodtuk   magunk, elbeszélgettünk a munkásokkal majd leereszkedtünk a várból a  -hoz,amelyen folytattuk az ereszkedést egy horhosban a hegyoldalt kőrisek és gyertyánok népesítették .

    Leérve a Zsidó-hegy oldalában futó szekérúthoz,balra kanyarodtunk és folytattuk az utat az itt csatlakozó  túraúttal.
     A völgyből egy szuszogtató emelkedőn kapaszkodtunk ,elértük a Rockenbauer Pál Emlékfát,mely egy öreg bükk.A törzsébe faragták a minden természetjáró példaképének,és a Másfélmillió lépés Magyarországon rendezőjének arcképét.Az öreg bükköt ezenkivül rengeteg jelvény diszíti,melyeket lelkes természetjárók raktak rá. http://hu.wikipedia.org/wiki/Rockenbauer_P%C3%A1l
   Kár,hogy ilyen komorra sikeredett a nagy természetjáró arcképe,az életben sokkal kedvesebb,vidámabb a volt.

Képesfa Rockenbuer érdekes arcképével

     Rövid emlékezés után folytattuk a kapaszkodást D-i irányba a Kis-Zsidó hegy oldalában.Felérve egy nyeregbe a   balra elhagyott bennünk és a szebb napokat látott Szép-Ilonka forrás felé futott tovább.
    Mi DNy-nak tartva egy tölgyes irtásán kezdtünk ereszkedni,melyet később gyetyános váltott. A   agyagos mélyúton ért el egy műutat,melyen balra tartva pár lépés után élesen jobbra fordultunk és leereszkedtünk a Szarvas-kút forráshoz.
    A foglalatot és a felette lévő pihenőhelyet a közelmúltban újították fel,így igazán hangulatos erdei pihenőt alakítva ki.

A felújított Szarvas-kút

     Elhagyva a forrást a balra kanyarodott és egy füves aljú völgyben folytatódott,mely keréknyomaiban bővizű erecske haladt serényen tova. Örültünk ennek a vízfolyásnak,mivel így alkalmunk nyilt bakancsaink tisztísára ,a rárakódott sár eltávolítására.
      Jobbra a sziklák falán a Vöröslyuk barlang ürege hívogatott a hegyoldal megmászására,de mi most kihagytuk.

A Vöröslyul barlang alatt

    Kiérve egy erdei útkerezsteződésbe ,ahol jobbról a Majk felöl jövő   keresztezte a  -ot,melyből itt ágazik ki a Várgesztesre tartó   is.
     Pár lépést tettünk meg a műúton ,majd a jelek jobbra hívtak ,hogy kapaszkodjunk a hegy oldalán felfelé. Szuszogtató emelkedőn,bükkök közt haladtunk egyre feljebb a kitűnő jelzések közt.Felérve egy fennsíkon jobbra tölgyesben haladtunk tovább szinteben.
     E szép tölgyes erdőben találkoztunk társainkkal,kik szemből idáig értek.Gyors kulcs és tapasztalat csere után folytattuk az utunk. A gerincen elértük az előbb elhagyott utat,mely alattunk kanyargott. Itt a   jobbra tartott tovább,de mi egy rövid,ám meredek ,nehezen járható lejtőn leereszkedtünk a Mátyás-kút forráshoz és pihenőhelyhez,ahol kulcsos ház is üzemel.

Mátyás-kúti turistaház

    Ennél a pihenőnél is szorgos kezek dolgoztak,felújítván azt. Egy fában itt is megörökítették a pihenőhely alapítóinak képmását!
     Rövid frissítés után visszakapaszkodtunk a   ösvényéhez,mely DNy-nak tartva egy nyíresben emelkedik tovább. Az átlagnál is több kidőlt fa szegélyezte az utunk. Felérve egy gerincen balra fordulva haladtunk tovább,majd jobbra kanyarodva vegyes erdőben,közepes nehezen járható ösvényen kapaszkodtunk a Gadóz platójáig.  Szálas erdőben leereszkedtünk egy pici tisztásig,hol balra kanyarodott a   .Folyamatos szintvesztés mellett tölgyesen keresztül értük el a Zsigmond-kő szurdokvölgyét.
     Ezen a szakaszon nehezen volt járható az ösvény,lemenve 4 lépcsőn(?) értük el a   ,mely balra kanyarodva kapaszkodik fel a Zsigmond -kőre.

Kitekintés a Zsigmondkőről 

    Mi is felkapaszkodtunk az alig 100m-es ,de rendkivül meredek ,nehezen járható ,csúszós ösvényen a csúcsra,de az elénk táruló panoráma bőven kárpótolt bennünk.
    Előttünk hevert Várgeszetes,a gesztesi villapark.Távolabb Oroszlány és a majki remeteség látszott. A falu felett magasodott Gesztes vára,mellyel kb egy magasságban voltunk.

Várgesztes a Zsigmondkőről

                                                                                                                                                                       

A várgesztesi villapark

                                                                                                                                                                                   A csúcson megettünk egy szenyót,frissítettünk,majd a meredek lejtőn leereszkedtünk a szurdokba,ahol a  balra folytatódott. A nehézkesen járható szurdokban óvatosan lépkedve a kövek közt haladtunk tovább.                                                                                                                                                                Pár perc alatt kiértünk a vadregényes,komor szurdokból és az erdőből,elértük a 2000-es évek elején a Gesztesi-patak duzzasztásával kialakított tavat,északról megkerülve azt értük el Várgesztes szélső házait.

Horgásztó

   
      A faluban ellenőrző pont is található a kocsmában,de annak hektikus nyitva tartása miatt,mi a Gesztes Markettben végeztük el az adminisztrációt és frissítést Úgy döntöttünk megérdemlünk egy csillagos sört,így azzal oltottuk szomjunk.

  Összegeztük az eddig megtett utat,Szárligettől gyalogoltunk 13,8 km-t 3 óra 48 perc alatt,miközben az út emelkedett cca 550 és ereszkedett kb 420 m-t.

    Várgesztes falu csodálatos természeti környezetben  fekvő település a Vértes egyik völgyében.Ismertségét a múlt század utolsó felében épített Gesztesei Villaparknak és a felette magasodó Gesztesi várnak köszönheti.Első okleveles említése a XI.-ik sz első éveiből lelhető fel.u.wikipedia.org/wiki/Várgesztes

Várgesztes főtere

      A pihenő után folytattuk a túrát,a   végighalad a falun ,észak-déli irányban átszelve azt.Elhaladtunk a település intézményei és központja mellett,majd a falu D-i végén jobbra kanyarodtunk,ahol csatlakozott hozzánk a Szárra tartó  ,valamint a Vérteskozmára tartó sárga négyszög túraút. Erdő szélén,cserfák közt a szélső házaktól nem messze emelkedtünk a Várhegy oldalában. Pár száz m után kiértünk a várhoz tartó műútra,alternatívaként azon is fel lehet jönni eddig a pontig.
   Innét a kanyargós szerpentinen haladtunk tovább,elértük a Gesztesi-kőfülke lépcsősorát,melyen szuszogva kaptattunk fel a barlang bejáratáig,hol a Lourdesi Szűz szobra áll.

Becsületes kaptató a Kőfülkéhez

         Visszatérve a műútra hamarosan elértük a pihenőparkot,hol a  és a   jobbra folytatódik,de mi tovább mentünk a várhoz tartó   jelzésen. Elértük az utolsó legmeredekebb,kockaköves kaptatót,mely ma rendkívül csúszós volt,így csak óvatosan haladhattunk tovább. 
      Felérve körbejártuk a jelenleg zárva tartó várat,fotóztunk és csodáltuk a környék panorámáját.

Gesztesi vár I.

   

Gesztesi vár II.

                                                                                                                                                                                   A hányatott sorsú várat a környék erődítményeihez hasonlóan a Csák nemzettség építtette a XIV.-ik sz. elején.2013 ősze óta tart zárva,mivel életveszélyessé nyilvánították.

       Visszatérve a pihenőhöz,balra tartva elértük a   ösvényét ,mely előbb egy vízmosta horhosban emelkedik az Űző-hegy csúcsa felé.

Vízmosásban az Űző-hegy csúcsa felé

Az ösvény egy idő után egy szekérútra váltott,hogy azon haladva kapaszkodjon tovább a bükkösben. Ezen a szakaszon az esőknek és az erdészeti gépek nyomának köszönhetően rendkivűl nehéz volt a haladás.Ha az uton mentünk a sár marasztalt bennünket,ha pedig kimentünk az erdő meredek oldalába ,ott a srég partoldal okozott nehézséget. Sikerült is az oldalban egyet perecelenem,így inkább a cuppogós szekérúton,néhol bokáis süppedve a sárban kapaszkodtam fel az Űző-hegy gerincére.
       Ott a   jobbra tartva egy csodás,évszázados bükkösben szintezve váltott át a Csereszfa-hajtásnak nevezett fennsíkra,melyen átkelve az ösvény egy agyagos,köves ösvényen ereszkedett. A bükköst folyamatosan gyertyános váltotta fel,azon keresztül értünk le a Németh-völgy szekérútjához.Itt balról csatlakozott hozzánk a  ,mely Vérteskozmára tart.

   Jobbra tartva a Kis-Eperjes sziklafalai alatt értük el a Kocsma -földeket  melyen, egy távvezeték alatt átkelve ,kerezstül értük el az oroszlányi műutat.
    A aszfalt túloldalán balra kanyarodtunk és füves réten az  Égett-hegy lábánál értük el utunk célját Kőhányáspusztát.

A célban

     Elvégeztük az ellenőrzést a bélyegző pontnál és összegeztük a Várgesztestől megtett utat,mely 4,7 km volt.Ennek megtételére 1 óra 33 percre volt szükségünk a vár látogatással együtt. Közben a túra utvonala emelkedett cca 180 és lejtett kb 140 m-t.

      Autóba pattantunk és visszaindultunk Szárligetre társainkért,de mivel Ők még nem értek célba,ezért tettünk egy kitérőt Felcsútra,hogy kívülről megnézzük a jövő tehetségeit nevelő ,impozáns Puskás Akadémiát.

Kicsi falu hatalmas stadionja

     Mire visszaértünk Szárligetre már barátaink is végeztek a túrával,így nem maradt más hátra,mint a jutalom kör elfogyasztása után haza felé venni az irányt.


      A reggeli,borongós,csepergős idő ellenére ,remek napon vagyunk túl.az eddigi legszebb szakaszok egyike volt a mai,nem hiába tartogattuk egy havas napra,mert akkor ez a szakasz még csodálatosabb lehet.
Ha időnk engedi mindenképp felkeressük ezt a részt egy havas napon.

   A mai túránkkal elköszöntünk a Vértestől is és már egybefüggően teljesítettük az OKT-t Piliscsabáig,valamint van egy kb.70km-es teljesített rész a Mátrából is.


A nap többi képe:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTSzarligetKohanyaspuszta?authkey=Gv1sRgCLXhroea993qWg

   Térkép és szintrajz a mai szakaszról:

Dátum: 2014-12-18
Hossz:18 km
Szintadatok: +607/-517