BALATON-KÖR   3.TÚRA   2015.ÁPR.11.

  VONYARCVASHEGY-B.SZENTGYÖRGY

  

 A mai napi túrát az egyik legnagyobb magyar költő és felesége emlékének ajánljuk.  

    „  De kijutott nekem

        Özen a világon

       Csak már vége lenne

      Egyre azt kívánom.

       Mit annak az élet,

      Kinek nincs jövője,

      Kinek a jelen csak

      A múlt szemfedője! „

        Szendrey Júlia:” De kijutott nekem…”  c.verse  (1856)

        Szerettünk volna a Húsvéti ünnepek alatt túrázni egyet,de a családi programok felülírták ezt a tervünk,így csak a következő szombaton  tudtunk elszabadulni,hogy folytassuk a Balaton Körtúra bejárását . Erre a napra a  12. és 13. sz. szakaszt terveztük be, Vonyarcvashegy és B.Szentgyörgy között.Mivel önmagában mindkét etap rövidnek tűnt,ezért vontuk össze. A táv így cca 26 km lett ,míg a magasság profil 395  m-t  felfele és 394 m-t lefele mutatott. A túra közben érintettük a Nyugati-Balaton fővárosát Keszthelyt,melynek bejárása,a rengeteg nevezetesség ,műemlék  megtekintése végett igencsak megnövelte a túra időtartamát.

         A mai napra csodálatos már-már nyár eleji időjárást ígértek,ami tökéletesen így is lett. Már 9 óra felé lekerült a mellény, nemsokára a hosszú ujjú  aláöltözőt is felváltotta egy rövid ujjú póló.

       Kora reggeli indulás után az autót B.Szentgyörgyön hagyva vonattal utaztunk Keszthelyig,majd ott buszra szállva értük el utunk kezdőpontját Vonyarcvashegyet. A busz a 71-es főúton állt meg,így még le kellett slattyognunk a vasútállomásig,ahol a mai túra első bélyegzőjét gyűjtöttük be,míg én elkértem a stemplit addig kedvenc feleségem készített pár felvételt az indulási helyről,majd 8 óra környékén elkezdtük a mai etapot.

Indulandusz

            A vasútállomást elhagyva a   jelzésen először a Balatoni Halászok Parkján haladtunk keresztül,majd a falu főutcáján pár száz lépés múlva elértük a 71-es főútat.

              

               

Halászok emlékezete

  

      

       Azon a jelzés balra fordított, újabb néhány száz m. után átkeltünk az igen forgalmas főúton,majd mielőtt elkezdtünk volna a Pető-hegy felé kapaszkodni,tettünk egy rövid kitérőt a Szt.Vendel kápolnához,mely a XIX.sz. elején épült és egy temetőben található. Itt található a falu hősi emlékműve is,melynél megejtettük a szokásos néma főhajtást.

                                 

Szt.Vendel róm.kat.templom

        Vonyarcvashegy már a Római-korban lakott lehetett,neve szláv eredetű (vinarec-vincellér). Lakói főként szőlőművelésből és halászatból éltek,ma elsősorban az idegenforgalom adja  megélhetésük javát. A falu  felvirágzását a Festetics családnak köszönheti ,miután a XVIII.sz. végén a terület a család keszthelyi birtokához került. A település házai,ingatlanai szépek,rendezettek,a régebbi épületek is gyönyörűen felújítottak,csak néhány kivétel akad,de rövidesen azok is sorra kerülnek.  A porták lépten -nyomon  a község és a lakók jólétét sugározzák.

      Visszatérve a   hoz az előbb leírt környezetben ÉK-nek folytattuk az utunk enyhe emelkedőn. Majd ezer lépéssel értük el a falu szélső portáit,a vége felé már néhol szőlők is fel-fel tűntek.

          

Csínos

                     

Felújításra várva

       Elhagyva az utolsó házakat elértük a Hosszú-völgy határát. Ezen a részen már erdő fogadott bennünk, melynek meghatározó fája a fekete fenyő,de akad a területen cser és tölgy is.

                                      

Belépés a Hosszú-völgybe

        A Keszthelyi-hegységben járva nagyon sok tábla akad a szemünk elé, melyeken az erdészet arról tájékoztat,hogy a 2011-2012-es aszályos évek okozta kiszáradás végett egészségügyi fakitermeléssel találkozhatunk. A jelek szerint iszonyú mennyiségű fát vágnak ki,,inkább csalitosra vagy parkra kezd hasonlítani az egykor sűrű erdő. Nekem ez az egészségügyi fakitermelés sántít egy kicsit,ebben megerősít,hogy az OKT! bejárásakor már jártunk erre 2014 elején. Akkor találkoztunk egy erdésszel ki elmondta,hogy a fekete fenyő tájidegen ezen a területen,valamikor itt  óriási cseres-tölgyes erdők álltak és a XIX,sz-ban telepítették be a fenyőket,sok esetben rengeteg termőtalajt felcipelve a hegyekbe. Elmondta azt is, hogy elsősorban arra törekszenek, hogy visszaállítsák az erdők eredeti állapotát. Talán ez is szerepet játszik az iszonyú kitermelésben….

                    

Nem épp felemelő látvány

                    

        A Hosszú-völgy nevéhez méltóan igen hosszú és folyamatosan emelkedik,nem vészesen,de épp eléggé,hogy a pulzusunk megemelkedjen a kaptatás során. Jó volt érzékelni az ébredő erdő jelzéseit,a rengeteg már elnyílott vagy virágzó tavaszi növényt. Csak ez a szörnyű favágás ne árnyékolná be a képet….

    

              

"Gyantázás"

          Folyamatosan egy széles,jól járható erdészeti úton emelkedve értünk el egy esőbeállóhoz,ahol a Darnay-Dornyai Béla Emléktúra (Kilátótúra) is csatlakozott hozzánk. E túrának saját ,piros nyitott D  jelzése is van.  Meg kell említeni az útjelző táblák és turista jelek kiváló minőségét és állapotát,melyek.Ezeken is látszik,hogy a környéken nem csak a tömegturizmust erőltetik,gondolnak az olyan nyaralókra is akik szeretnek a természetben járni-kelni.

                

Erdei útkereszteződés

       Folytattuk a kapaszkodást az eddig vezető   jelzésen és újabb bő km után értük el a Pető-hegyi pihenőt,ahonnét K-nek kapaszkodtunk tovább a   jelzésen,de csak pár lépést,mert a sárgaháromszög  jelzés balra hívott a Pető-hegy csúcsára,ahol a  Berzsenyi kilátó is található.

        

A kilátó alatt

         

       Az utolsó pár száz m eléggé meredeken emelkedett,így  erősen megemelkedett pulzus számmal értük el mai túránk legmagasabb pontját ,a 355m magas Pető-hegyet.

          

A kilátónál

     Rövid szuszogás után felmásztunk a kilátóba,mely a párás idő ellenére is gyönyörű panorámával kápráztatott el bennünk. Látszott a Balaton  teljes nyugati medencéje Keszthellyel,a Zala völgy ,valamint Hévíz is tökéletesen kivehető volt. Előttünk terült el a dimbes –dombos Keszthelyi-hegység megsebzett(bányák,favágás) területe. Egyszerre volt felemelő és lehangoló is.

                              

Keszthely madártávlatból

  

Igazoló kép

   Befejezve a nézelődést készítettünk pár igazoló fényképet, megettük a mai csúcs csokink, frissítettünk,majd a már ismert útvonalon leereszkedtünk a Pető-hegyi pihenőhöz,ami egyben turistaút csomópont is. Elváltunk az eddig követett   jelzéstől,mely Balatonederics felé tart és a  -on folytattuk tovább az ereszkedést ,továbbra is széles ,jó minőségű erdészeti úton a már megszokott látkép mellett. Itt már a Nyilas –erdő területén baktattunk Ny-i irányba.

      Elérve egy útkereszteződést elváltunk eddigi jelzésünktől és meredek ereszkedésbe kezdtünk a + on . Pár száz lépéssel elértünk egy aszfaltozott utat,ahol  ,DNy-nak fordultunk. Ezen a ponton csatlakoztunk az OKT   jelzéséhez,hogy tovább már azon haladjunk Keszthelyig.

Friss jelzések mentén

        Az OKT útvonalát a közelmúltban terelték el a Nagymező felé,eddig a túraút kihagyta és a Lőtér felé aszfalton érte el Felgyenest. Az új útvonal viszont (szerintem)látványosabb,egyszerűbben járható.

Nagymező

        Elérve a Nagymezőt megörökítettük tavaszi formájában is,majd a   -ön  megkezdtük a Varsás-hegy 237 m-es csúcsának a „támadását”. Egyszer már jártunk itt,emlékeztünk,hogy igencsak fickós,meredek kapaszkodó vezet fel a csúcsra. A néhol nehezen járható,sziklás,köves ösvényen értünk fel a Festetics kilátóhoz,miközben még a fülünkön is vettük a levegőt.  Itt jött el az ideje a rövid ujjú meznek ….

Itt vezet az ösvény

      

A kilátónál

       A kilátóban ugyanaz a kép fogadott minket,mint az imént a másik kilátón,csak most kicsit tisztább volt az idő. Pár panorámakép elkészítése után ,készítettünk pár igazoló fotót is ,majd rövid frissítés után a sárgaháromszög  jelzésen leereszkedtünk az újonnan festett  jelzésű(ami eddig +  volt) túraútra.

Panoráma a kilátóból

  

     

Igazoló kép

       Rövidesen elértük a felhagyott murvabányák területét, ahonnét az egykori üzemi úton értük el Feldiás első házait.

Tájseb

       Gyenesdiás mediterrán hangulatú település, három hegyközség(Falud,Gyenes és Diás)egyesülésével jött létre a XVIII.sz. folyamán. Az önálló települések már az Újkorban létezhettek,de a történelem viharai alatt többször elnéptelenedtek .Akárcsak Vonyarcvashegyen itt is látszik a település gazdagsága a házakon és közterületeken.

    A  jelzésen hamarosan elértük a Szt.Ilona kápolnát ,mely a temetőben található.

Kápolna a temetőben

    Innét pár lépéssel elértük újra a 71-es főutat és a település központját,ahol megemlékeztünk a helyi hősökről egy parkban található emlékműnél,ahol 1848-as emlékmű és Trianon kopjafa is áll.

Néma főhajtás

     Rövid frissítést követően a forgalmas főút mellett tempós haladással előbb elértük a gyors étterem épületét,majd az egykori Tejüzem és Vágóhíd előtt elhaladva folytattuk a nem épp kellemes sétát. Szupermarketek és benzinkutak elhagyása után értük el Keszthely lakóövezetét.

     Először a kórházzal szemben lévő Kis Szent Teréz Bazilikánál és Karmelita kolostornál álltunk meg,hogy körbenézzünk a műemlék templomban. Érdekességként elmondhatom,hogy az „átkos” rendszerben a kolostor kollégiumként funkcionált. Ifjú éveimben,mikor Keszthelyen éldegéltem többször megfordultam a puritán kollégiumban,egy szobában 20-25 ifjú volt összezsúfolva. El lehet képzelni az állapotokat és szagokat….

A fák mögött az egykori kolesz

  

  

                                

A legnagyobb magyarországi karmelita templom belseje

       Ezek után a Vásártéren(Rákóczi tér) felsétáltunk a város jelképéhez és leghíresebb épületéhez a Festetics Kastélyhoz,melyet a gróf Festetics család a XVIII.sz közepén építtetett  barokk stílusban.  A mecénás,felvilágosult  család felvirágoztatta a környéket,egyetemet (az első európai mezőgazdaságit)alapított. A kastélyban főúri életformát élve „tengették” a napjaik,közben létrehozták a híres Helikon könyvtárat is. A kastély ma Múzeumként és közkönyvtárként funkcionál. Dísztermében igényes komolyzenei koncerteket tartanak, nyáron a kastélyparkban szabad téri színházi előadásokat. Csodálatos díszlet lehet a kastély épülete, érdemes egyszer ellátogatni ezekre az előadásokra,bár nem a legolcsóbbak a jegyek. Ezenkívül felejthetetlen élménnyel ajándékoz meg egy séta a kastélypark csodálatos és ritka fái,virágai közt.

   

        Sajnos jelenleg a parkot felújítják,így a főbejáratok zárva vannak,csak a lovarda felől lehet megközelíteni a kastélyt és a kiállításokat. Mivel az idő sürgetett bennünk, nem kerültünk, tovább sétáltunk a város központja felé.

Bezárt főbejárat

         Keszthely  és Hévíz környéke mintegy 8000 éve lakott terület,éltek itt   kelták , rómaiak,avarok majd a honfoglalás után a Vérbulcsú nemzettség telepedett meg .  Többször cserélt gazdát,birtokolta többek közt a  Laczkfi Család,majd több évszázadig a Gersei Pethő Család(Goldmark-ház),.Igazi felvirágzását az 1700-as évek közepétől a Festetics család hozta el,országos sőt európai hírű várost varázsolva belőle. A II.vh.  és a Rákosi idők borzalmai visszavetették a fejlődését,elhanyagolták kincseit,műemlékeit . A rendszerváltás után értő és óvó kezekbe került a város és példásan rendbe tették a kissé lepusztult épületeket,műemlékeket. Így mára joggal és büszkén viselheti a Balaton fővárosa nevet.(Bár ez utóbbi mindig vitatott, pályázik erre a címre Siófok és Füred is).

     

A Kastély a feltúrt parkkal

        Meg kell még említeni a város egyik leghíresebb szülöttét,Szendrey Júliát,ki az egyik legnagyobb ,hányatott sorsú,forradalmár költőnk felesége volt,maga is foglalkozott a gyereknevelés mellett költészettel. Sajnos nagyon fiatalon,alig 40 évesen hunyt el.

A város híres szülötte

        Elhagyva a kastélyt a gyönyörűen rendbe tett Belváros sétálóutcáján koptattuk a köveket. A már nyüzsgő életet mutató Kossuth L. utcán nyitva tartó üzletek,éttermek,kávéházak közt nézelődve andalogtunk.

Sétáló utca 

          Elértük a már említett Goldmark(Pető) házat,melyben a híres zeneszerző, Goldmark Károly is született. Belépve a több száz éves ház udvarába,elsétáltunk  annak a végében található Zsinagógáig,mely a múlt század vérzivataros éveiben a gettó határa is volt egyben. A Zsinagóga kertjében található egy Bibliai kert is, azonban hetente csak pénteken látogatható 17-18 óra közt.

   

Goldmark ház utcafrontja...

  

...és udvara,a hátérben a Gettó határa

           A sétálóutcán elcsábultunk és első menyasszonyommal elnyaltunk egy-egy óriás fagyit,mely nem csak a nevében óriási,vetekszik az Olaszországban kapható gombócok nagyságával és még csak nem is mondható drágának,200 Ft/gombóc.

     Elérve a város centrumát ,a Fő teret,megcsodáltuk a gyönyörűen kialakított vadonatúj központot ahol a Balaton Színház,a Vajda János Gimnázium valamint a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom  és  Premontrei Kanonokrendháza is található.

A Fő-tér a Balaton Színházzal..

...és a Gimnáziummal

      Elcsodálkoztam  a változáson ami végbe ment a téren,mikor itt éltem a múlt század nyolcvanas éveinek elején, igencsak más kép fogadta a látogatót . Azóta nagyon sokszor jártam a városban,de mióta lezárták a Főteret és kitiltották az autókat  először volt szerencsém látni,csak ajánlani tudom.

Hangulatos

     Elsétálva a gimnázium előtt, ahol a haza bölcse,  Deák Ferenc is tanult,elértük a város jótevőjének Gróf Festetics Györgynek a szobrát,mely úgy van kialakítva,hogy  akár le is  lehet ülni mellé egy közös fotó erejéig,mi ezt kihagytuk.

   

A város felvirágoztatója

     Ezután megnéztük az egykor végvárként is funkcionáló Plébánia templomot, melyet gótikus stílusban építettek, felhasználva a közeli Valcum római erőd köveit is. A templomban megfordultak Árpádházi Szent Margit ereklyéi is. A templom látogatás közben leróttuk a tiszteletünk e helyi hősök előtt is,kiknek az emléktáblája  ez előtérben látható.

Egykor vár volt

  

A templom főbejárata...

    

és belső tere

Néma főhajtás

      Befejezve a révedezést a múltban gyors trappolással lesiettünk a vasútállomásra, hogy elkérjük az igazoló pecsétet a menetlevelünkbe.

   Az állomás egy kicsit lerobbant képet fest, de látszanak már a felújítás jelei,sőt az előtte lévő  szocreál buszpályaudvart teljesen felújították,igazi modern külsőt adva neki.

Vasútállomás,lepukkanva

A felújított autóbusz állomás

     A vasútállomástól túránk második részét a + jelzésen kezdtük meg. Pár száz lépéssel elértük mai túránk nekem legkedvesebb helyszínéhez a VSzK-hoz,melyben fiatalkori legszebb 4 évem töltöttem,1977-től 1981-ig,elrévedeztem kicsit ,elragadtak az emlékek,de muszáj volt tovább állni.

Minő emlékek...

    Újabb pár száz m után elértük a  jelzést,mely utunk további részén kísért bennünk.

Elhaladtunk a Balaton Múzeum épülete előtt,gyűjteményének megtekintéséhez fél nap szükséges,így ezt most kihagytuk.

  

Balaton Múzeum

     A   jelzéseket követve elértük a város szélső házait, majd  Helikonligetnél, DNy-nak fordultunk a védett feketefenyő sorra,ahogy a helyiek hívják az Alléra. Ez a feketefenyőkből telepített fasor 6,6 km hosszú és pontosan 600 db fenyőt ültettek egykor. Sajnos mára ebből sok kipusztult,néhol elég hiányos,de még most is impozáns látványt nyújt. A fenyősor a Festetics Kastélyt kötötte össze a Fenékpusztai majorsággal Szendrey Telepen keresztül.

Az "Allé"

     Először a már említett Szendrey telepet értük el, ahol nagy költőnk felesége is született. Az egykor szebb napokat látott telepen valamikor nyüzsgő élet volt, többek közt Bartók Béla is lakott itt, mikor a környéken gyűjtött népdalokat. Mára sajnos nagyon lepusztult a telep, jószerivel csak kisebbség lakik itt. Valószínűleg a városnak kényelmesebb volt ha ide „száműzi” őket,így legalább nincsenek szem előtt a frekventált részeken. Kár ezért, a telep Keszthely egyik ékköve lehetne….

E házban alkotott Bartók...

   

Petőfiné szülőháza

     Elidőztünk egy kicsit Szendrey Júlia szülőházánál, mely egyben képes igazoló pont is.

Zavaró a kontraszt, hogy a felújítás csak az épület első 10 méterére terjedt ki,valamint a kert viszonylagos elhanyagoltsága is. Többet érdemelne a hely.

Igazoló kép

    Kis szösszenet,amint észre vették, hogy itt mozgunk először a gyerekek kerültek elő,majd a nagyobbak végül a felnőttek. Udvariasan érdeklődtek honnan jöttünk,fotót kellet készíteni róluk . Alig bírtunk megszabadulni,látszott rajtuk,hogy örülnek az idegen érkezésének. Mindez a nyüzsgő várostól pár percre…

Már ritkásabb ...

       A fasor jó minőségű talaján tempós haladásban folytattuk túránk,jobbról-balról az Egyetem kísérleti táblái közt. Ezen a szakaszon nem láttunk egy jelet sem,de egyértelmű szakasz, nem is hiányoztak. Átkelve a forgalmas 71-es főúton tovább haladtunk a fasorban, mely egyre ritkább és elhanyagoltabb, szemetesebb lett. Elérve a végét egy elgazosodott, bokros részen vágtunk át aFenékpusztai-Majorság első épületéig. Erre már láttunk egy-két  jelzést.

Hátérben a Kiskastély

      Az egykor nyüzsgő Majorság lepukkant épületei mellett elhaladva még nagyobb szegénységgel találkoztunk, mint Szendrey telepen. Mint megtudtuk, ide is a kisebbséget telepítették ki a 90-es évek vége felé. A komfort nélküli „lakások” havi bérleti díja 2500 Ft. Itt senki nem fizet a közművekért(sem),fűtésre az egykori Kiskastély és Intézői lakás  megmaradt faanyagát használják. Kíváncsi tekintetek néztek ki ránk,úgyhogy a fényképezőt is gyorsan eltettük és tova álltunk.

  

Virágzik a gesztenyefa

  A Kiskastélynál balra fordulva, egy szelídgesztenye fasorban értük el a Fenékpusztai római erőd maradványait.  Valcum(Fenékpuszta) a Pelso (Balaton) környékének a legnagyobb és fontos erődje volt , Sopianaeből(Pécs)Savariába(Szombathely) tartó  hadiút mellet terült el.

Római erődítmény

Igazoló kép

     Valcum romjainál is elkészítettük a szükséges igazoló fotókat,majd a Z- jelzésen tovább haladva a Fenékpusztai vasúti megállóhelyet érintve elsétáltunk a Madártani Állomáshoz és Madármenhelyhez,melyet teljes egészében magán erőből tartanak fent a tulajdonosok. Sajnos nem futja az államnak támogatásra….

Vízi világ

    Körbenéztünk a telepen, felmásztunk a kilátóba,hogy szemre vegyük a Balaton nyugati medencéjét a hatalmas nádassal. Kicsit elbeszélgettünk a tulajjal, tőle tudtuk meg a Majorságban uralkodó állapotokat is. Elmondta még, hogy a  sérült madarakat elsősorban természetjárók ,kerékpárosok juttatják el hozzájuk. Kérdésemre, hogy vadászok hoznak-e sérült madarat, csak annyit felelt, hogy nem jellemző……

    Itt lesétáltunk a Balaton egyik, nádassal benőtt öbléhez,a mai nap ezen a tíz méteren érintettük a Balaton partját.

 

Csendélet

   Ezután visszatértünk a kerékpárútra, betértünk a 400 éves Berki betérő nevű korcsmába(egykori Vámház),ami egy kis helytörténeti kiállítás is helyet kapott.  Az itt kiállított tárgyak mind az egykori Fenékpusztáról származnak, valamint híres somogyi "betgyároknak" (Nádi Jancsi)állít emléket.

400 éves Vámház

Nosztalgiázás

   Rövid frissítést követően a kerékpárúton folytattuk tovább a túránk D-DK-i irányban. Először elértük a Zala folyó torkolatát .

A régi Zala-híd

      A kerékpárút aszfaltja tempós haladást tett lehetővé,így hamarosan elértük a Balatonberénybe vezető műút elágazását,majd újabb bő másfél km. után a B.szentgyörgy határában álló Gulya Csárdát. Ezen a szakaszon gyakorlatilag az egykori Kis-Balaton lecsapolt nádasain haladtunk keresztül a forgalmas 76-os főút mellett,mely összeköti a Balaton Északi és Déli partját.

Gulya Csárda

      A Csárdánál balra térve csakhamar elértük a falu első épületeit, egy újabb balos kanyar után megérkeztünk mai túránk céljába a B.Szentgyörgyi vasútállomáshoz, begyűjtöttük mai utolsó igazoló pecsétünk és elindultunk hazafelé.

Végállomás

      Csodálatos, tavaszi időben tettük meg a mai etapot, végig kellemes útvonalon. Jártunk a Keszthelyi-hegység kilátóin, turisztikailag frekventált helyeken, nagyvárosban és csendes nádasban is. Kellemes túra volt, soha rosszabbat.

         A túra távja cca 26 km-re sikeredett,melynek megtételéhez kicsivel több mint 8 órára volt szükségünk,köszönhetően a keszthelyi városlátogatásnak.  Szintben mint felfelé,mint lefelé nagyjából 395 m-t tettünk meg,köszönhetően,hogy a Balaton szintjéről(105m)indultunk és oda is érkeztünk is meg.

  

      A szakasz többi felvétele: https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorVonyarcvashegyBalatonszentgyorgy?authkey=Gv1sRgCJvN4_Sbm4O91wE

    Térkép és szintrajz a szakaszról: