Boglári Túrázók

RP.-DDK 5. TÚRA 2015.OKT.23. PETRIKERSZTÚR-ZALALÖVŐ

Mai túránk az 1956-os forradalom hőseinek ajánljuk.

"Ej,de göcsejes hel! Ej,a za vidik de csúnya Göcse!"

"Vele hordozza nevit,miért gircses-görcsös,árkos vüőgyes,ronda,likacsos,sován füődű"

régi göcsejiek vélekedése a vidékükről. Forrás:Bíró Friderika: A szegek világa

A hosszú hétvégére terveztünk egy nagyobb lélegzetű túrázást. A szervezésbe viszont csak a hét elején kezdtem bele,amolyan "last minutosan". Sajnos a szóba jöhető szakaszok környékén nem találtam már szállást,így végül is maradt a "H" terv,hogy itthonról megyünk két vagy három napot. A végén kiderült,hogy még így volt szerencsés ,mert a fiúk lebetegedtek és nem lett volna kire hagyni az üzletet. Mindenképpen haza kellett volna jönni szombatra. Klasszikus példája az "Ember tervez,Isten végez" szólásnak.

Logisztikailag a mai napra a Göcsej nagy részének bejárása tűnt a leghelyesebb megoldásnak. Az elmúlt hét késő őszi,esős időjárása elmúlott, a hétvégére kimondottan kiránduló időt jósoltak. A rengeteg eső miatt volt egy kis félsz bennünk,hogy elég saras lesz a szakasz,de erről majd később..

Göcseji panoráma

A szakasz a már szokásos 30 km körüli távolságot ígérte több mint 600m-es szintemelkedéssel,ami első hallásra meghökkentőnek tűnik,de a sok kisebb domb hullámzása végett ,összeadva könnyen kijön ez a szám, hasonlatosan az Őrséghez.

Ünnepnap lévén elég kevés járat közlekedik,így megint hajnali kelést követően fél hétkor szálltunk föl Zalaegerszegen a buszra,mellyel Petrikeresztúrig ,a túránk indulási pontjáig utaztunk.

Fakereszt Nagyfernekágon

A jó meleg buszból kicsit didergősen szálltunk ki a reggeli hűvösbe negyed nyolckor. Szerettünk volna egy stampesz lélekmelegítőt fölhörpinteni,de nem jártunk szerencsével,mert a kiírt nyitvatartás ellenére zárva találtuk a helyi szellemi központot. Így nem csak a bemelegítés maradt el,hanem az igazoló pecsét beszerzése is. Ezért készítettünk egy fotót,igazolandó,hogy itt jártunk.

A Göcsej más néven Közép-Zalai-dombság Zala megye egyik kistája. A Göcsej nem csak földrajzi fogalom,de gazdag néprajzi múlttal is rendelkező vidék,melynek gazdag emlékeit a zalaegerszegi "Göcseji Falumúzeum" területén tekinthetjük meg.

Régészeti leletek bizonyítják ,hogy területe már a csiszolt kőkorszak idején is lakott volt. Honfoglaláskor a szomszédos Őrséghez hasomlóan gyepűvidék lett,ami magyar-horvát perszonáluniót követően elvesztette jelentőségét. Település szerkezete az Őrségre hasonlít,csak itt a dombtetőre épített falvakat szerek helyett szegeknek hívják,melyeket a tulajdonosukról neveztek el. Pl- Győrfiszeg,Pálfiszeg stb. Lakói túlnyomó részt reformátusok.

Kukorica kévék Barabásszegen

Az apró,elszigetelt falvakban nagyon nehéz volt a megélhetés,lakói elmaradottak voltak. A népi szlengben ennek is köszönhette Zala megye a "sötét" jelzőt. Zalai származásom révén engem is sokszor cukkoltak és cukkolnak ezzel. Több tréfás mondás is kering,ezek közül egy::"olyan sötét van,hogy a megye határról még a holló is visszafordul a levéllel.."

Dolgunk végezetlenül belekezdtünk a mai napra szánt szent evangéliumba és Petrikeresztúr főutcáján kezdtünk ereszkedésbe a

irányába. A település neve is személynévből ered,első írásos említése a XIII:sz.közepéről Terra de Petur alakban történik. Római katolikus templomát a XIV.sz-ban gótikus stílusban építették és a Szent Kereszt felmagasztalása nevet kapta.

Petrikeresztúr róm.kat.templom

Jó 400 m sietős trappolás után elértük a RP:-DDK

jelzését,melyen a főútról jobbra Ny-nak fordultunk. Hangulatos,ápolt Göcsejre jellemző házak közt haladtunk. Már itt megkezdődött a mai napra oly jellemző hullámvasútazás. A szakasz alatt nem volt két km egyenes útszakasz,folyamatosan "lenek vagy főenek" mentünk.

Gondozott tanya Győrfiszeg előtt

Az első dombról le,dombra fel után máris beértünk a Petrikesztúrhoz tartózó Győrfiszegre.Fontos tudni,hogy egy-egy települést öt-tíz szeg alkot. Így a faluk nagy kiterjedésűek,de lélekszámuk 200-500 fő közt változik.

Buszváró(bár napi 2 járat fordul meg)

Győrfiszeget az eddig követett irányba sec -perc alatt elhagytuk és átkeltünk a Kislengyeli-patak elhanyagolt,veszélyes hídján.

Rövid dzsindzsa

A patak átkelés után egy rövid (kb. 20 m-es) dzsungelharc után ,tartva az eddigi irányt egy vegyes erdőben kezdtünk emelkedni a a Bőrhídi-dűlő irányába. Először itt kaptunk ízelítőt a vendégmarasztaló göcseji agyagos sárból,melynek áldásos hatásai a közelmúlt esős időjárásának köszönhetően felerősödtek. Nagyon nehéz volt haladni ebben a cuppogós saras talajban. Bakancsainkat valami láthatatlan erő visszahúzta,tartotta ,ha sikerült kirángatni a lábunk, akkor jött a csúszkálás. Óriási élmény volt végig. Mikor kiértünk egy-egy ilyen agyagos-saras részről bakancsainkon kilónyi sár volt.

Sár és sár

Kiérve az erdőből a

előbb É-nak,majd pár száz lépés után ÉNy-nak fordult. Itt már az emelkedő megszelídült,de amolyan sunyisan tovább emelkedett. Ezen a szakaszon kukoricás és felszántott táblák közt vezetett a továbbra is rendkívül sáros,agyagos szekérút.

Agyagos-saraskodás

Ami rögtön feltűnt ezen a szakaszon ,hogy a

jelzések sok helyütt nem festve voltak,hanem egy lemez volt felszegelve különböző tárgyakra,nem egyszer élő fára.

Bádog lemez jelzés,villanypóznán..

...s élő fában

A jelzések a közelmúlt projektjének hatására itt is fel vannak újítva,de a jelzettség minősége lényegesen az Őrségié alatt van. Sok kereszteződésben csak jó sokára jönnek meg a következő jelek,de a Göcseji Galopp fonódó jelzései sok helyütt jól kiegészítik a hiányos jeleket. Kis oda figyeléssel ez a szakasz is teljesíthető minden féle segédeszköz nélkül is.

Néhol hasznosak a Göcseji Galopp jelzései

Ezen a gerinc féleségen először kaptunk ízelítőt a Göcsej dimbes-dombos látképéből. Sajnos reggel még elégé párás idő volt,így a képek is elég rosszra sikeredtek.

Érkezés Barabásszegre

Jó kilométernyi saraskodás után elértünk egy aszfaltozott utat,melyen É-ÉK-nek fordultunk és pár lépéssel elértük Barabásszeg első házait.

Az Iskola és a ref.temp. Barabásszegen

Barabásszeg, Becsvölgye egyik résztelepülése az Árpád-kor óta lakott,valószínűleg a mai Becsvölgyét alkotó szegek közül a legrégebbi . Szellős,hangulatos utcán haladtunk egészen a hely központjáig ahol Gondűző nevezetű műintézmény található. Mi is betértünk,beszereztünk egy pecsétet és bedobtunk egy vegyi-gyümi- Staropramen kombót. Közben jót beszélgettünk az ízes tájszólással beszélő törzsközönséggel,mely a kora reggeli időpont és ünnepnap ellenére bő létszámban volt jelen.

Őszi disz

Barabásszegi Harangláb...

Rövid ejtőzés után a szeg apró főutcáján folytattuk a "lenek-főenek" vándorlást. Előbb egy a Göcsejre oly jellemző fazsindelyes,nyitott harangláb mellett,majd az Iskola és a ref.templom előtt haladtunk el. Pár lépés múlva elértük a hangulatos,tavaly átadott(felújított) Barabásszegi Vendégház és Turista Pihenő impozáns épületét.

...Turista Pihenő,

s Vendégház

A szeg végén a temetőnél egy éles jobbos kanyarral DK-nek fordultunk és ereszkedtünk a Kislengyeli-patak völgye irányába. Átkelve a patak hídján elértük Vörösszeg településrészt (Becsvölgye) ahol újból az É irányt vette fel

jelzésünk.

Vörösszegen

Elértünk egy szép gondozott birtokot,amelyen egy kiakasztható villanypásztoron keresztül keltünk át. A turista út egy saras szekérúton vezet ezen a szakaszon,de mi az elkerített legelőn haladva tudtuk le ezt a részt. A szakasz végén újból villanypásztorkodás következett,majd egy nádas-füzes lapályon haladtunk. Utunk mellet egy megviselt villanyvezeték haladt végig,melynek póznái vagy el voltak ferdülve vagy a földön feküdtek, a vezeték pedig a méteres gazban szaladt tovább. Egy helyen a

jelzés behívott ebbe a dzsungelba,de szerencsére csak egy 20 méteres részről volt szó. Igazából a jelzések a dzsindzsában vezetnek,de mi inkább átvágtunk ezen és az erdő szélén haladtunk követve a látható villanykarókat. Mindössze ha 100 m-ről van szó.

Igen,az út ott megy bent

Kiérve egy lakatlan ,gondozatlan házhoz, az akácos-vegyes Móric-erdőben kezdtünk egy a változatosság kedvéért saras,pocsolyás szekérúton emelkedni a következő domb tetejére és jó 500-600 m után elértük Becsvölgye legkisebb településrészét, Kereseszeget. Ezt a falurészt csak néhány ,jobbára sorsára hagyott épület alkotja. Némelyikük karbantartott,de többségük elhanyagolt,pusztuló félben van,életnek jelét egyikben sem láttuk.

Csipkerózsika álom Kereseszegen

Egyik-másik épületet nyaranta még talán használhatják,a mögöttük -mellettük lévő szőlőket és gyümölcsösöket gondozva. Pár házhoz be is mentünk kicsit szétnézni,köztük egy szép ,tornácos elhanyagolt házhoz,mely fénykorában a település büszkesége lehetett. Ezek a házak 15-20 éve még lakottak voltak,de a fejlődés elkerülte a falut,így az öregek szép lassan kihaltak,a fiatalok meg mind elköltöztek.

Pár éve még lakhatták

Úgy nézett ki a falu,mintha csak "Csipkerózsika" álmát aludná és a házak körül az elhagyott eszközök,többek közt egy szalagfűrész ,csak arra várnának,hogy "felébresszék őket mély,boldogtalan álmukból.

A természet már kezdi vissza venni,ami az övé

Tovább kapaszkodtunk a Gödör-hegy 242 m magas "csúcsa" felé,majd a Kandikó szőlői közt. Egymást váltották a kordonos és gyalog tőkéjű ültetvények,többségük a sorsára hagyva. Most jártunk a Noha szőlő és bor hazájában. Ezt a bort szokták hívni "gugyulósnak"ahol megkínáltak vele,annál a háznál legközelebb gugyulva mentél el,hogy az ablakból ne vegyenek észre és ne kiabáljanak be.

Egy gondozott tercia Kereseszegen

Elérve egy újabb gerincet szántók sarkánál élesen DNy-nak fodult a

és egy tölgyes,bükkös meseszerű erdőben ereszkedtünk egy szekérúton. Ez az ereszkedés egy kissé túlzás,mert inkább csúszkáltunk,a szakasz felért egy besízéssel.

Kislengyeli Harangláb,elcsúfítva

Jó pár száz lépéssel kibukkantunk az erdőből és egy haranglábnál beértünk Kislengyel településrészbe,mely még mindig Becsvölgye része. Leereszkedtünk a becsvölgyei országúthoz és azon átvágva elbattyogtunk a Kislengyeli Turistaházhoz,mely egy korábbi malomból lett kialakítva és tavaly jelentősen felújítva,korszerűsítve.

"Villa Negra"..

A Turistaháznál van a túra következő pecsételő helye. Nagy meglepetésünkre itt már az újfajta Kék-körös pecsételő doboz fogadott bennünk az újfajta stemplivel. Az új pecsét nagyon ötletes,mindegyik az adott helyre jellemző motívummal ellátva,ami Kislengyel esetében egy olajszivattyú,utalva a környék kincsére.

és a régi Malom Kislengyelen

Ráadásul ez a pecsét még szűz volt,mi avattuk fel először. Ezzel,hogy a pecsét kikerült az előtető egyik oszlopára ,megszűnt egy mizéria is,eddig ha nem volt ott a gondnok nem lehetett hozzá férni a stemplihez. Egy kicsit elszomorított,hogy minden természetjáró példaképének a monogramját lesajnálták a pecsételő dobozról,pedig ennek a túra mozgalomnak a hivatalos neve Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra! Nagyon nem volt szép dolog az MTSz-től ez.

Újfajta pecsét doboz

Rövid frissítés,bélyegzés után tovább indultunk az országúton ,majd újból egyúttal utoljára átkeltünk a Kislengyeli -patakon ,ami után pár lépés múlva É-ÉNy-nak kanyarodtunk. Jó 100 m múlva elértünk egy bólogató,halkan duruzsoló olajszivattyút,melyből jó pár található a környéken.Az olajszivattyút népies nevén szúnyogként is szokták nevezni,de hogy mi a magyarázata az előttem rejtély.

Olajszivattyú Kislengyel után

Az olajkútnál találkoztunk egy karbantartóval ,ki épp akkor jött ellenőrizni a működést,így jó alkalom adódott egy rövid beszélgetésre a hazai olajbányászatról.

Elhagyva az olajkutat,hamar elhalkult az ütemes zümmögés és egy tarvágáson emelkedtünk a Varga-hegy oldalában egy szekérúton,mely láss csodát nem volt sáros! Egy idő után újból ereszkedni kezdtünk egy völgy felé,majd átkelve egy időszakos vízfolyáson kiértünk az Alsó-mező táblái közé. Balról a domboldalon egy karácsonyfa nevelde volt,rengeteg ezüst és normann fenyővel,melyek várják sanyarú sorsukat.

Normann fenyő ültetvény

A völgy mély ,süppedős talaján haladtunk pár percig,majd egy szekérúton,újból saras,agyagos , emelkedtünk a Szabó-hegy teteje felé. A csúcsra a Kustánszegi-temetőnél értünk fel,ahonnét szép panoráma tárul elénk a Göcsejről.

Panoráma a Szabó-hegyről

Kustánszeg első említése az 1542-ből maradt ránk Kustonháza alakban,mely családnévből származik,lakói túlnyomórészt reformátusok.

Boronás -ház Kustánszegen

Beérve a faluba most jól esett az aszfaltot koptatni,legalább bakancsaink kicsit tisztultak a sok ráragadt sártól. Előbb DK-nek,majd ÉNy-nak hullámvasútaztunk a falu utcáin,míg elértük az újabb bélyegzőpontunk. Az ellenőrző pont a sokat mondó nevű "Lesz Vigasz" kocsmában található. Itt is már az új típusú bélyegzővel találkoztunk,mely itt is kívülre került,így zárva tartáskor is hozzá férhető. Most is zárva volt,így be kellett érnünk a hazai frissítővel.

Ellenőrző pont

Bélyegzés után tovább álltunk,hamarosan elértük a róm.kat. templomot és az előtte lévő Hősi Emlékművet,melynél egy néma főhajtás erejéig elidőztünk.

Néma főhajtás

Tovább ereszkedtünk a falu utcáin és belevágtunk túránk második szakaszába.Az előttünk álló majd 16 km végig erdőben fog vezetni,nem lesz közben sem pihenőhely,sem frissítő pont. Erre a szakaszra nem árt testileg,lelkileg felkészülni,mert bármilyen szép is az őszi erdő ,egy idő után a monotonitás hatására unalmassá fog válni és alig várjuk a szakasz végét. Azért ebben a nagy felújításban építhettek volna valahova egy turista pihenőt vagy esőbeállót.Ennek tudatában nem valami nagy kedvvel indultunk,de nincs mese menni kell.

Őszi színek az erdőben

Elérve az utolsó házakat a

ÉNy-nak kanyarodik a Kustánszegi-tó mellett és az Akácfa utcán egy fickós,szuszogtató emelkedőn halad tovább. Elhagytunk egy fűrészüzemet és felértünk a dombtetőre.

Gatter

Az utolsó ház gazdája ránk köszönt és a második szava az volt ,hogy mit szeretnénk inni. Örömmel elfogadtunk Farkas Úrtól egy jó pohár vörösbort,igazán jól esett. Kaptunk egy kis ízelítőt az igazi zalai vendéglátásból,köszönjük!

Szíves fogadtatás

Egy kis jókedvű beszélgetés után tovább álltunk és egy kimondottan nehezen járható cuppogós szekérúton emelkedtünk tovább. Közben megálltunk még egy búcsú pillantást vetni Kustánszegre,közben megettünk egy csúcscsokit,melyet a nemrég megívott bor nagyon kívánt.

Visszatekintés Kustánszegre

Tovább emelkedtünk az eddigi majdnem járhatatlan szekérúton, vegyes erdőben. Elérve egy fennsíkot a Rácok parragjánál ,jelzés hiányában,érzésre jobbra ÉNy-nak kanyarodtunk,majd jó sokára meglettek a jelek is. Nemsokára egy újabb csemetekert,melyben szintén "karácsonyfát" nevelte,. mellett haladtunk jó 600 m-t.

Oldalt sem volt jobb a helyzet

Elhagyva a csemetést egy sűrű-vegyes erdőbe értünk,mely igazi felüdülés volt az eddigi viszonyokhoz képest. Elhaladtunk Dukajitanya elhagyott birtoka mellet,melyre ma már csak egy kidőlt kerítésoszlop és egy puspáng bokor emlékeztet. El is robogtam volna mellette,ha első menyasszonyom nem kérdi meg mit keres itt ez a bokor? Néha jó a kicsi a háznál...

Ennyi maradt a tanyából

Tovább haladtunk a kissé dzsungeles ,saras úton a sűrű erdőben,majd kiérve egy újabb "karácsonyfa" ültetvény melletti tisztásra,szerelvényt igazítottunk. Levettük a közben kisütött nap hatására feleslegessé vált ruháinatk,frissítettünk,majd a kerítés mellett füves domboldalon(micsoda felüdülés) kapaszkodtunk tovább egy újabb tölgyes-bükkös felé.

A takarítás nyomai

Nem sokára egy tisztásra érkeztünk ,ahol csatlakozott hozzánk a

is és együtt értük el az Erdeifalu vadászházát. Az egykori apró falunak mára semmilyen nyoma nem maradt,csak ezt a vadászházat használják és tartják rendben.

Erdeifalusi Vadászház

Pár száz lépést együtt haladtunk a nemrég csatlakozott jelzéssel,majd elkanyarodtunk balra és rövidesen kiértünk egy szép tisztásra,melynél szép kilátás tárult elénk az ősz ezer színében pompázó göcseji dombokról,erdőkről.

Átmenet

A tisztás végén,egy magaslesnél,jobbra,ÉNy-nak kanyarodtunk és egy szálas erdőben ereszkedtünk a Keresztúri-patak sásos,vizenyős talajú folyása felé.

Elérve patak mocsaras részét egy nagy fűz mellől egy aranysakál iramodott tovább,de mire a fényképező előkerült már odébb slisszolt. Kár érte.

Mocsáron át

Bővizű eső vagy hóolvadás után nagyon nehezen vagy egyáltalán nem járható ez a szakasz. Átlépve a patakon, a jelzések jobbra É-nak hívnak bennünk és jó 100-150 m-en a mocsaras,sásos rézen vezetnek. Jó figyelni hova lépünk nehogy bokáig vízben toppanjunk. Elsütöttem egy halk poént,megkérdeztem kevesem,tudja milyen állaton élhetnek itt. No voltam minden ,csak rendes ember nem. Onnét egy darabig ketten jöttek,Ő és a para.

Itt megy az út

Átküzdöttük magunkat ezen a kellemetlen részen és elkezdtünk emelkedni egy hangulatos erdőben egy mélyútban előbb vegyes,majd öreg,oszlop szerű bükkök közt a Kecske-part oldalában.

Bükkösben

Egy hármas kereszteződésben aztán a

balra DNy-nak fordult és néhol térd remegtető lejtőn ereszkedtünk a több száz éves bükkök közt.

Nyiladék a fenyvesbe

Jó kilométernyi "lenek" menés után elhagytuk ezt a szép bükköst és kiléptünk egy keskeny ,aszfaltos erdei útra,melyen balra D-nek fordultunk. Az erdészeti út előbb vegyes majd fenyves erdő közt haladt. Elérve újból a Keresztúri -patakot,annak hídján jobb híján állva megettük a hazulról hozott szendvicseinket.

Keresztúri-patak

Rövid ejtőzés után folytattuk a hullámvasútazást az erdészeti úton.Jó 2 kilométernyi tempós haladás után jobbra ÉNy-nak kanyarodott a

és egy nagyon jó minőségű dózerúton haladtunk tovább. Ezen a szakaszon jobbról szálerdő,balról pedig hangulatos fenyves kísért bennünk. Igazán érdekes,szép látvány volt.

Hangulatos út

Egy idő után ez a jó minőségű út balra elkanyarodott,mi pedig É-ÉK felé folytattuk tovább és az eddiginél lényegesen rosszabb,nehezen járható saras úton emelkedtünk.

A Naphegyen

Felérve a Nagyhegy rendezett birtokai közé felüdülés volt látni az élet nyomait. Ezután a Metringes erdeiben emelkedtünk-ereszkedtünk. Leérve egy nagyon vizenyős völgybe, egy hosszú völgyben,magaslesek közt haladtunk . Több helyen alma,krumpli volt kiszórva,gondolom csalinak.

Vadászles jelzésekkel

Újból átkeltünk a Keresztúti-patak egyik ágán és utunk finisébe értünk,Nagyfernekág alá. Azonban csak most jött el a fekete leves!

Épülő gyorsforgalmi

A 86-os út új nyomvonalának építkezéséhez érkeztünk. Az építés következtében az út nyomvonalában teljes tar vágást végeztek és a jelzések is áldozattá váltak. Felkapaszkodtunk az új gyorsforgalmi út nyomvonalára és rövid téblábolás és tanakodás után úgy döntöttünk,hogy nem keresgélünk ,hanem neki vágunk északnak a meredek domboldalnak ,úgyis a faluban fogunk kikötni. Ha átadják az utat megszűnik erre az átjárás,el fogják terelni a túra vonalát,

Megmásztuk az új út rendkívül meredek oldalát és elértünk egy villanypásztorral védett legelőt. Túrabotommal meg akartam emelni a vezetéket,de az áthúzott így ráadásul még jól meg is rázott a ménkű. Nem maradt más hátra,lapos kúszásban kellett átcsúszni a vezeték alatt.

Itt mentünk fel

Miután ezt sikeresen megtettük felkapaszkodtunk e nagyon meredek legelőn a domb tetejére. Felérve aztán elénk tárultak a házak is . Az egyiknél volt kiakasztható átjáró a villanypásztoron és kiléptünk Nagyfernekág főutcájára.. Láss csodát a

pont itt vezetett,így nem volt más vissza mint sietősre venni a lépteink és letudni a visszalévő bő 2 km-t Zalalövőig.

Nagyfernekágon

Kiérve a 86-os főútra,úgy döntöttünk,hogy elég volt mára saraskodásos erdősködésből és a régi nyomvonalon a főúton és a Parkerdőn keresztül ereszkedünk le végcélunkhoz. A régi jelzések még nem lettek lefestve,így könnyedén követhetőek még most is.

Zalalövő-Parkerdő

Zalalövő már a római korban is fontos település volt. Salla a Borostyánút és a Zala folyó kereszteződésében épült ki és ennek köszönhette fontos szerepét is.Az 1200-as években nyilasok(nyíllövők) laktak ezen a környéken , valószínűleg ennek köszönheti a Lövő elnevezést.

Róm.kat. temp. Zalalövő

Elérve Zalalövő első házait sietős lépésekkel haladtunk ,átkeltünk a Zala-hídján,majd a templom előtt rátértünk mai túránk utolsó kilométerére és a

rongyoltunk a vasútállomás irányába.

A régi vasútvonal centenáriumi emlékműve

A vonatunk indulása előtt nagyjából 50 perccel érkeztünk a 2000-ben átadott új vasútvonal állomás épületéhez. A Szlovénia és Koper kikötője felé tartó vasút újbóli megépítése jelentősen lendített az addig csak vegetáló városon és azóta fejlődése folyamatos.

A régi vasútállomás

Itt is az új típusú bélyegzővel találkoztunk,így nem szükséges már a forgalmi irodában kérni azt. Bélyegzés után a mosdóban kicsit rendbe szedtük magunkat és fáradtan huppantunk egy padra. Nagyon jól esett a pihenés a kellemesen sütő őszi napfényben,közben meg hánytuk vetettük a nap dolgait.

Az új állomás épülete

A mai túra során bő 30 km-t tettünk meg 737 m. szintemelkedéssel és 747 m lejtéssel.A szakasz simán kitette egy Vértesi vagy Gerecsei szakasz szintmetszetét,pedig egyik domb sem volt 260m-nél magasabb,de ezekből aztán bőven volt. Ráadásul egyik -másik meredeksége is izmos volt. A táv megtételére szűk nyolc órára volt szükségünk.

"Tájkép" csata után

Az ország egyik szép részén jártunk,mely elszigeteltségének köszönhetően ma is az elmaradottabb vidékek közé tartozik. Szép ,érdekes részeken jártunk néhány helyen jó volt tapasztalni az érintetlenséget. A túra első szakasza kimondottan élvezetes volt,érdekes göcseji falvakon,szegeken vezetett,de a második szakasz elég monoton,egyhangú,amit a néhol fenséges erdő sem kárpótol. A terep az adottsága révén elég sokszor nehezen járható,saras,agyagos.

Megjött a "Piroska"

Morfondírozás közben megérkezett vonatunk,ami egy szem Bzmot(Piroska) motorkocsiból állt. Negyed hat környékén érkeztünk be Zalaegerszegre. A vasútállomástól helyi járattal mentünk vissza az autóbusz állomásra az autóhoz. Gyors átöltözést követően haza felé vettük az irányt. Útközben Balatonszentgyörgyön a Csillagvár Étteremben megettünk még egy bőséges vacsit.