VELEMÉR , ÁRPÁD-KORI TEMPLOM 2016.FEB.02.
 |
| Velemér címere |
Veleméren ,ahogy a helyiek hívják: " a Béke szigetén" ,Jégtörő havának második napján jártunk,amikor a RP-DDK soros szakaszán érintettük a Hetés Ény-i szegletében található ékszerdobozt. A túrán velünk történtekről ebben a beszámolóban olvashattok bővebben.
Ahogy említettem a falu Hetés része,ami egy tájegység a Vendvidék,a Vasi-hegyhát(Őrség) és a Zalai-dombság közé ékelődve.A völgyet ahova Velemér tartozik a reformáció elterjedését követően Zürich -völgyként is szokták emlegetni. A környéket emlegetik még Belső-Őrségként is,a területet ma az Őrségi Nemzeti Park részének tekintik.
 |
| A falu büszkesége ,a Szentháromság templom |
A falut autóval kizárólag Csesztreg és Magyarszombatfa irányából közelíthetjük meg ,egy csekély forgalmú mellékúton. A tömegközlekedés kizárólag az autóbuszra korlátozódik,amelyek elég ritkán érintik.
Velemér középkori történelme szorosan összefügg a gyepük történelmével,ezenkívül a legismertebb nevezetessége,a Szentháromság templom sorsa is jelentősen befolyásolta a falu életét.
 |
| Régi használati tárgyak a Sindümúzeum pajtájában |
A többi környékbeli településhez hasonlóan a Honfoglalást követően,Velemért is határőrök lakták,kik szolgálatuk fejében különböző kiváltságokat és kisnemesi rangot kaptak. Viszont a silány minőségű földön nehéz volt a megélhetés ,ezért a környék mindig elmaradottnak számított.
Velemér első írásos említése a XIII.sz.végén történi,ekkortól több alakban ismert,Szenttrinitas, Velemer,Sancta Trinitas,Velemyr,Zent trinitas. Ma használt alakját az 1700-as évek első felétől használják.
 |
| Falusi vendéglátó Veleméren |
A mélyen vallásos közösséget itt sem kímélték a véres évek eseményei a reformáció-ellenreformáció idején.Lakói az Őrség többi falvához hasonlóan az új vallás hívei lettek és kálvinistákká váltak,mely vallásukat ma is tartják. A településen róm.katolikusok csak elvétve találhatók.
 |
| Felújított téglaépület |
A falu aranykora a XX.sz . elején érkezett el,ekkor több mint 450-en lakták. Ekkor a falu birtokai több mint 120 gazdaságot tartottak el. Az akkori jólét eredményeként az addigi boronafalu építkezést a téglából történő váltotta fel. Az akkor felhúzott ,kúria szerű épületek még ma is büszkén hirdetik az akkori időket. A házak többségét betelepülők vásárolták és újították fel.
 |
| Fazsindellyel fedett hagyományos építésű lakóház a Fő-utcán |
A " Felszabadulást" követően rengeteg embert kitelepítettek,elhurcoltak. Mivel a Jugoszláv határon feküdt a település ezért a fejlődés megakadt,elzárt területté nyilvánították. Ennek és a rossz körülményeknek a hatására a megmaradt lakók egyre nagyobb számban vándoroltak el. Mára az állandó lakosság száma nem éri el a 100 főt,kik elsősorban az idegenforgalomból illetve gazdálkodásból élnek.
 |
| Kúria a falu szélén |
A falu a többi Őrségi,Göcseji településhez hasonlóan elsősorban domboldalra épült ,bár település szerkezete nem hasonlít a szeres településekére, inkább utcás faluképet mutat.
 |
| Velemér látképe a Pap-rétről |
A falut Gödörháza felől értük el ,a Gödörházi -Láprét nedves kaszálói mentén.Velemérbe egy kúria szerű épületnél értünk be,de sajnos erről az épületről több információt nem leltem fel.
 |
| Útközben Velemérbe a Láp-rét nedves kaszálóján |
Ezután a lélekszámhoz képest meglehetősen hosszú falu Fő-utcáján a helyi építészeti sajátosságokat hordozó régi és új házak ,pajták és ólak közt haladtunk hol "fönek" hol "lenek" ahogy az utca vezetése kiadta.Egymást váltották a régi stílust képviselő boronafalu épületek és a már téglából készültek. Többségük szépen rendben tartott,felújított. Elhanyagolt,düledező épületet jóformán nem láttunk.
 |
| Sindümúzeum |
Érintettük a Sindümúzeúmot,mely ma sajna zárva volt,így csak kívülről tudtuk csak körbe járni.Körülnéztünk a felújított épületek közt,melyekben vendégházat is üzemeltetnek a tulajdonosok.Elsétáltunk a porta végén található Csinyálóházhoz majd tovább álltunk.
 |
| Csinyálóház |
Sétánk közben érintettük még a Helytörténeti Gyűjteményt is,mely egy felújított boronafalu épületben kapott helyet.
 |
| Kukorica góré |
Sétánk közben elértünk a Topolya erdő alján található Emlékműhöz,mely a falu világháborúkban elesett áldozatainak és a kitelepítetteknek állít emléket Egy néma főhajtás idejéig mi is elidőztünk itt.
 |
| Néma főhajtás |
Az Emlékműtől 200 m-e található Pap-réten áll a falu ékessége , a román stílusú templom,melyet Szentháromság tiszteletére szenteltek fel,de nevezik Szent Istvánnak is.
Velemér a Honfoglalást követően és az Árpád-kor hajnalán 10 falu központja volt,ezért valószínű,hogy a templom ősének építést maga Szt. István rendelte el. Építésének pontos idejét nem ismerjük a stílus alapján szakértők az 1200-as évek végére teszik.Első írásos említése 1360-ban egy oklevélben történik,melyben megemlítik,hogy Scentrynitas (Szentháromság) néven szentelték fel. Freskóit a híres művész Aquila János festette,ki a Magyar Királyság dél-nyugati részén alkotott. Emlékét a Falumúzeum is őrzi,ahol kiállítást is rendeztek be a tiszteletére.
A reformáció során az Őrség többi településéhez hasonlóan Velemér lakóinak is döntő része az új vallásra tért át,így a templomot 1560 környékén a Kálvinisták vették birtokba és használták. Ekkor az értékes freskókat,díszítéseket lemeszelték,eltüntették.
Az ellenreformáció véres éveiben,bár a lakosság kálvinista maradt,az Király a templomot visszaadta a katolikus egyháznak(1732 kb.),de mivel hívek nélkül maradt az épület rohamos pusztulásnak indult.1808-ban már bizonyosan nem használták semmilyen szertartásra,a tetőzet alaposan tönkre ment,az eső bevert,így a lemeszelt freskókat a víz tovább áztatta,pusztította.A XIX.sz. második felében a rozoga tető leégett,az oltóvíz további súlyos károkat okozott a freskókban. Az épületet teljesen elhanyagolták,környékén dzsumbuj alakult ki,magában a templomban pedig bokrok és fák nőttek.
Gózon Imrének köszönhetjük,hogy a templom és az értékes freskók megmaradtak az utókornak. A Szentgyörgyvölgyön tevékenykedő református tanító 1863-ban vezette el a düledező templomhoz Rómer Flórist,aki felkarolta az épület sorsát. Ekkor a templom szörnyű állapotban leledzett teteje nem volt,belsejében tábortüzek nyomai voltak. A rossz állapotok ellenére Rómert megragadták az épület méretei és a falakat díszítő festmények,megbízta a soproni Storno Ferencet,hogy az épületről és a festményekről készítsen rajzokat. Ugyanakkor minden befolyását kihasználva rávette a szombathelyi Egyházmegye Püspökét(Szenczy Ferenc),hogy fedesse be a templomot,ami 1864-ben el is készült. Rómer Flóris 1874-ben adta közre az épület és a festmények leírását,rajzait. Ebből az írásból van szerencsénk ismerni az akkori állapotokat,amelyek a maiaknál jobbak(elsősorban a freskókra vonatkozik ez a megállapítás) voltak.
A Tanácsköztársaság idején a helyi szegénylegényekből verbuválódott szabadcsapat le akarta bontani a templomot,hogy a kövekből istállót építsen. Szerencsére ez meghiúsult,így az épület túlélte ezt a barbár tervet is.
1940-ben tett látogatást,az akkor már romos,gazzal sűrűn körbenőtt épületnél Pável Ágoston a Vas -megyei Múzeum igazgatója ,aki felkarolta a templom sorsát.
Ezt követően a templomot és a freskókat először 1941-ben,majd ezt követően több szakaszban(1956-66,1967-68,majd legvégül 2003)restaurálták ,felújították. A tetőzetet leszámítva a templom őrzi az eredetileg megalkotott képét és lebilincselő ,bensőséges hangulatát. Napjainkban a legtöbb falikép jól látszik,de sokuk elhalványult ,esetleg teljesen elpusztult.
Meg kell még említeni a fények játékát,melyet a keskeny világító ablakok teremtenek,ezzel is egyedivé téve ezt a gyöngyszemet. Bár a templom keleti tájolású,de kis csalással elérték,hogy a felkelő nap sugarai először az éppen aktuális jeles napot idéző festményre vetüljenek és emeljék ki azokat.
Jelenleg a műemlék templomban évente kétszer van mise,Szentháromság napján és Auguszus 20.-án. Külön kérésre azonban egyéb szertartásokra is igénybe vehető. A templomot egy idős hölgy gondozza,ápolja,aki az esetek többségében megtalálható az épületben. Egyéb esetekben a kiírt telefonszámon érhető el és percek alatt a helyszínre ér. Ma sajnos nem volt ott és mivel az időnk is véges volt,így a templom belső megismerésére nem volt lehetőségünk. A freskók képeit,barátom ,a google segítségével osztom meg.
A lelkészi szolgálatokat az Őriszentpéteri Plébános látja el. Mikor az ősszel Őriszentpéteren jártunk felkerestük a Templomszeren található parókián. Ekkor adott az ítinerjeinkbe igazoló pecsétet és ismertette velünk a templom történetét. Köszönet érte!
Aki az ország ezen szegletébe vetődik mindenképp ajánljuk,hogy keresse fel Velemért és az Árpád-kori templomot,megéri higgyétek el!
Több kép Velemérről és a templomról : https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/Velemer?authkey=Gv1sRgCIai9tmrl-no1wE
https://goo.gl/photos/7ApDXp5upPcT3Hdk6
 |
| Az Árpád-kori templom |
Velemér a Honfoglalást követően és az Árpád-kor hajnalán 10 falu központja volt,ezért valószínű,hogy a templom ősének építést maga Szt. István rendelte el. Építésének pontos idejét nem ismerjük a stílus alapján szakértők az 1200-as évek végére teszik.Első írásos említése 1360-ban egy oklevélben történik,melyben megemlítik,hogy Scentrynitas (Szentháromság) néven szentelték fel. Freskóit a híres művész Aquila János festette,ki a Magyar Királyság dél-nyugati részén alkotott. Emlékét a Falumúzeum is őrzi,ahol kiállítást is rendeztek be a tiszteletére.
 |
| Falumúzeum |
A reformáció során az Őrség többi településéhez hasonlóan Velemér lakóinak is döntő része az új vallásra tért át,így a templomot 1560 környékén a Kálvinisták vették birtokba és használták. Ekkor az értékes freskókat,díszítéseket lemeszelték,eltüntették.
Az ellenreformáció véres éveiben,bár a lakosság kálvinista maradt,az Király a templomot visszaadta a katolikus egyháznak(1732 kb.),de mivel hívek nélkül maradt az épület rohamos pusztulásnak indult.1808-ban már bizonyosan nem használták semmilyen szertartásra,a tetőzet alaposan tönkre ment,az eső bevert,így a lemeszelt freskókat a víz tovább áztatta,pusztította.A XIX.sz. második felében a rozoga tető leégett,az oltóvíz további súlyos károkat okozott a freskókban. Az épületet teljesen elhanyagolták,környékén dzsumbuj alakult ki,magában a templomban pedig bokrok és fák nőttek.
 |
| Emléktábla a templom oldalán |
Gózon Imrének köszönhetjük,hogy a templom és az értékes freskók megmaradtak az utókornak. A Szentgyörgyvölgyön tevékenykedő református tanító 1863-ban vezette el a düledező templomhoz Rómer Flórist,aki felkarolta az épület sorsát. Ekkor a templom szörnyű állapotban leledzett teteje nem volt,belsejében tábortüzek nyomai voltak. A rossz állapotok ellenére Rómert megragadták az épület méretei és a falakat díszítő festmények,megbízta a soproni Storno Ferencet,hogy az épületről és a festményekről készítsen rajzokat. Ugyanakkor minden befolyását kihasználva rávette a szombathelyi Egyházmegye Püspökét(Szenczy Ferenc),hogy fedesse be a templomot,ami 1864-ben el is készült. Rómer Flóris 1874-ben adta közre az épület és a festmények leírását,rajzait. Ebből az írásból van szerencsénk ismerni az akkori állapotokat,amelyek a maiaknál jobbak(elsősorban a freskókra vonatkozik ez a megállapítás) voltak.
 |
| Freskórészlet(forrás:Internet) |
A Tanácsköztársaság idején a helyi szegénylegényekből verbuválódott szabadcsapat le akarta bontani a templomot,hogy a kövekből istállót építsen. Szerencsére ez meghiúsult,így az épület túlélte ezt a barbár tervet is.
1940-ben tett látogatást,az akkor már romos,gazzal sűrűn körbenőtt épületnél Pável Ágoston a Vas -megyei Múzeum igazgatója ,aki felkarolta a templom sorsát.
 |
| A rések a templom szellőzését szolgálják |
Ezt követően a templomot és a freskókat először 1941-ben,majd ezt követően több szakaszban(1956-66,1967-68,majd legvégül 2003)restaurálták ,felújították. A tetőzetet leszámítva a templom őrzi az eredetileg megalkotott képét és lebilincselő ,bensőséges hangulatát. Napjainkban a legtöbb falikép jól látszik,de sokuk elhalványult ,esetleg teljesen elpusztult.
 |
| Freskórészlet(forrás:Internet) |
Meg kell még említeni a fények játékát,melyet a keskeny világító ablakok teremtenek,ezzel is egyedivé téve ezt a gyöngyszemet. Bár a templom keleti tájolású,de kis csalással elérték,hogy a felkelő nap sugarai először az éppen aktuális jeles napot idéző festményre vetüljenek és emeljék ki azokat.
Jelenleg a műemlék templomban évente kétszer van mise,Szentháromság napján és Auguszus 20.-án. Külön kérésre azonban egyéb szertartásokra is igénybe vehető. A templomot egy idős hölgy gondozza,ápolja,aki az esetek többségében megtalálható az épületben. Egyéb esetekben a kiírt telefonszámon érhető el és percek alatt a helyszínre ér. Ma sajnos nem volt ott és mivel az időnk is véges volt,így a templom belső megismerésére nem volt lehetőségünk. A freskók képeit,barátom ,a google segítségével osztom meg.
 |
| Búcsú a templomtól és Velemértől |
A lelkészi szolgálatokat az Őriszentpéteri Plébános látja el. Mikor az ősszel Őriszentpéteren jártunk felkerestük a Templomszeren található parókián. Ekkor adott az ítinerjeinkbe igazoló pecsétet és ismertette velünk a templom történetét. Köszönet érte!
Aki az ország ezen szegletébe vetődik mindenképp ajánljuk,hogy keresse fel Velemért és az Árpád-kori templomot,megéri higgyétek el!
Több kép Velemérről és a templomról : https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/Velemer?authkey=Gv1sRgCIai9tmrl-no1wE
https://goo.gl/photos/7ApDXp5upPcT3Hdk6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése