BALATON-KÖR 13. TÚRA 2016.SZEPT.28.
ALSÓŐRS v.á.-ASZÓFŐ v.á.
"A geológusnak valódi gyönyörűsége Balatonfürednél a tópartról a Tamáshegyen,vagy a füredi hegyeken át felmenni a Veszprémi-fennsíkra,mert a triászkori rétegeknek olyan gyönyörű sorozatán mehet végig,mint talán sehol máshol a világon!"
Részlet Cholnoky Jenő: Balaton c. könyvéből -1936.
A mai nap késő délutánján egy előre nem látott megbeszélés jött közbe Balatonfüreden,így kicsit sűrítettünk a programon és Földanya havának huszonnyolcadik napjára beiktattunk egy túrát a Balaton-kör még visszalévő etapjai közül. Ma Alsóőrs és Aszófő közt bukdácsoltunk hegyről le és fel kicsivel több mint 25 km-en , közben tetemes szintkülönbséget tudtunk le. Tudtuk,hogy ez a szakasz is gyönyörű helyeken vezet,de a látottak minden várakozásunk fölül múlták. A mai nap mint a Balaton-felvidéken mindenütt kilátókról,szőlőről és patinás településekről no meg egy kis reformkorról fog szólni
.Mivel hirtelen jött az ötlet,így nem nagyon tervezgettünk,nézegettük az időjárást,bár a napokban tapasztalható,szinte nyarat idéző körülmények közt erre nem is volt szükség.Reggel hosszúnadrágra szavaztunk,de ezt korán megbántuk,mert egész nap csodás idő,kellemes meleg olt,így bőven elég lett volna a rövidgyatyó(kockás) is.Szinte semmi nem befolyásolta komfortérzetünket ,így az időjárás is nagyban hozzájárult,hogy egy újabb csodás túranapon vagyunk túl.A körülmények végett Laciékkal nem tudtunk egyeztetni,Ők ma más irányba mentek és egy másik mozgalom teljesítése közben jeleskedtek,így kedvesemmel ketten koptattuk bakancsaink talpát és a logisztikát is ennek figyelembe vételével kellett megszerveznünk. Ahogy túráink előtt mindig,úgy ez alkalommal is a nap tervezésében nagyban segítségünkre volt,nagyra tisztelt barátomnak,a természetjárás szerelemesének Hevesi Zoltánnak a blogja . Ez a blog nagyban hozzájárul ahhoz,hogy a Balaton Körtúra egyes szakaszait megtervezzük,felkészüljünk belőlük és megadja az útvonalunk alapjait,melyet olykor saját igényeink szerint változtatunk.
Igaz,hogy a hajnali indulásra szavaztunk ma is,de reggel elszöszmötöltük az időt és útközben meg kellett látogatnunk egy Tankstellét is és még a készleteinkben is voltak hiányosságok melyeket fel kellett töltenünk,így háromnegyed nyolc környékén érkeztünk meg Alsóőrsre,ahol induló állomásunk volt.
Körülményes parkoló keresést követően a vasútállomáson beszereztük az indító pecsétjeinket és nyolc előtt pár perccel begyújtottuk a rakétákat és uzsgyi... Átkelve a 71-es főút forgalmas aszfaltcsíkján a már ismerős Fő utcán emelkedtünk a Somlyó-hegy irányába északi irányba. Elvileg itt egy
jelzésű turistaút vezet,de jelzést egy szemet sem láttunk,de nincs is rá szükség... Volt menyasszonyom ma is szokásos formáját hozta magával,így a reggeli kellemes hőmérsékletben kimondottan trappolós iramot diktált és az első ezer lépést percek alatt letudtuk és máris elértük a Török-házat és vele a Balaton-felvidéki kéktúra 
jelzéseit,melyen mai túránk nagy részét fogjuk megtenni.
Trappolás közben néhányszor visszanéztünk a párás Balaton víztükrére és sűrűn fel-fel pillantottunk az Ófalu mögé magasodó Somlyó-hegyre és az annak a csúcsán lévő messzelátóra. Elérve az autóbusz fordulót a-ok balra Ny-nak fordultak és a Lovas felé vezető keskeny aszfaltcsíkon vezettek bennünket tovább.
A jobbra és balra elénk táruló látványt soha nem lehet megunni annak aki szerelmese a Balatonnak és a Balaton-felvidéknek,ki erre vetődik biztosan elkapja ezt a fertőző érzést. Alig pár száz métert tettünk meg és máris elértük Lovas első házait és gyönyörűen karbantartott ,felújított porták közt hasítottunk tovább,miközben fényképezőnk sűrűn kattogott. Pár száz lépéssel leereszkedtünk a falu központjába,ahol előbb jobbra,majd a templomoknál balra kanyarodva folytattuk túránk .
Lovas község a Balaton-felvidék egyik ékköve, a Lovasi-Séd völgyében, a Malom-völgyben található.A település már Kr.előtt 30-40 ezer évvel ezelőtt lakott volt,az ekkor működő festékbányát 1951-ben fedezték fel,ennek köszönheti Lovas a világhírét.A környék az őskortól folyamatosan lakott volt,jelentős Római-út is húzódik a falu területén,melynek ma is láthatóak a nyomai. A Honfoglalást követően 900 környékén a magyarok telepedtek meg itt és szőlőműveléssel,halászattal valamint földműveléssel foglalkoztak elsősorban.A falu első okleveles említése 1290-ből datálódik ,az első kőtemplom a XIII.sz-ban épült,melyet 1754-ben barokk stílusban átépítettek. A község tulajdonosa a kezdeti időktől,egészen 1945-ig a veszprémi káptalan volt.A lakosság a XVII.sz-ban az új,református hitre tért át,de a lakosság egy részét a káptalan az ellenreformáció idején erőszakkal kényszerítette a régi vallásra és ezért visszakapták a templomukat. A reformátusok a XIX.sz ötvenes éveiben iskolát,majd a XX.sz. elején templomot építettek.1945-öt követően a hagyományos paraszti élet felbomlott,Téeszcsébe kényszerítették a gazdákat. A közeli Balatonnak hála fejlett idegenforgalom alakult ki a faluban és a XX.sz.végére igazi városias infrastruktúrát alakítottak ki. Napjainkban a község és a hozzá tartozó hegyközség igazi virágkorát éli.
A falu házai közt vezetett jelzésünk,és igen ebben az községben nem látni elhanyagolt,pusztuló félben lévő ingatlant,házat.Sok hasonló adottságú település példát vehetne az itteni emberek szorgalmáról. Igaz a jóléthez nagyban hozzá járulhat itt és a szomszédos Palóznakon és Csopakon is,hogy sok ingatlan tulajdonosa a Lajtán túlról érkezett. Ezt a házak udvarán parkoló külföldi rendszámú autók is igazolni látszottak. Az új tulajok aztán nem sajnálva az eszközöket a mai kor igényeinek megfelelően,de megtartva az eredeti stílust, újították fel a portákat. Azért a magyar tulajdonosok kezén lévő ingatlanok sem vallanak szégyent,sőt a hivalkodás nem egynél tetten érhető. A környéken látszik,hogy a pénz erre felé másodlagos,igazi elegáns vidék ez.
A Szűz Mária Szent Neve tiszteletére felszentelt római katolikus templom ősét a XIII.sz-ban építették a falu lakói.Ma ebből a templomból a szentély dongaboltozata és az eredeti hajó maradt fent. A templombelsőben néhány eredeti falfestmény is felfedezhető.Mivel a reformáció során a falu lakosainak többsége az új hitre tért át,ezért a templomot a reformátusok használták egészen a XVIII.sz közepéig,amikor az erőszakos ellenreformáció során a veszprémi káptalan visszaadta a katolikusoknak. 1753-ban barokk stílusban(mint oly sok középkori templomunkat)átépítették,ekkor nyerte el mai formáját.1910 ben és 1990-ben újra átépítik,restaurálják,1990 októbere óta műemlék.
Először a faluháznál , az önkormányzatnál majd a templomoknál nézelődtünk,a Műemlék Római Kat.templomot tüzetesebben is megnéztük. A templom mellől indulnak a
és 
jelzések,melyek a Király -kút érintésével az Őskori festékbánya felé illetve Felsőörsre tartanak. Majd folytattuk a battyogást a falu házai közt,elhagytuk a sűrű lombok takarásában megbúvó Hősi Emlékművet,ahol egy néma főhajtás erejéig el is időztünk.Ezt követően jelzéseink előbb jobbra,majd balra kanyarodtak és egy keskeny ösvényen elhagytuk a falut ,majd pár lépést követően átkeltünk a Lovasi-Séd hídján. A patak energiáját egykor több malom is használta a környéken.
Átkelve a patakon továbbra is tartottuk a Ny-i irányt és igazi hamisítatlan Balaton-felvidéki stílusú présházak ,pincék közt szőlőket érintve hullámvasútaztunk tovább.Néhol kicsit fickósabb emelkedőbe futottunk bele,de aztán gyorsan jött a lejtő is,így időnk mindenre volt csak elfáradni nem. Figyelmünk a sok felújított,elegáns pince valamint a környező táj panorámája kötötte le. Közben egy-egy pincénél,nyaralónál lévő tulajjal eldiskuráltunk,mindenhol kedvesen,barátsággal üdvözöltek minket,volt ahol meg is kínáltak volna egy-egy pohár rizlinggel,de ugye a vezető állás ezzel nem fér össze,így frissítésnek maradt a jó öreg mineralwasser.
Gyorsan fogytak a méterek a lábaink alatt ekkor már a Palóznakhoz tartozó Öreghegyen, a Mandula utcában jártunk.Egyszer csak egy kápolnára és mellette egy kúria szerű épületre lettünk figyelmesek. Mivel nem emlékeztem rá,hogy ez micsoda,így a térkép segítségét kellett kérnem,hogy hol vagyunk. Ez az épületegyüttes valahogy kirítt a környezetéből,mert a környező elegáns,felújított villák,présházak közt furcsán fest ez az elhanyagoltságában is méltóságteljes épület.
A Pongrácz kastély a XVIII.sz második felében épült barokk stílusban,a XIX.sz-ban átépítették. Ugyanennek a századnak a végén került a Pongrácz Család tulajdonába,akik 1927-ben felújították,átépítették.Ekkor kapta a ma is látható mediterrán stílusát. A II.vh végén lakatlanná vált épületet a "hős felszabadító" sereg kifosztotta,majd az 1950-es években munkásszálló lett. A Pongrácz örökösök a leromlott állapotú házat az 1970-es években kénytelenek voltak eladni. Ekkor került Márffy István képzőművész tulajdonába,ki a felújítást ekkor kezdte el és az a mai napig tart. A nagy ház melletti un."kis ház" jelenleg házi kápolnaként funkcionál.Ez az épület a falu legrégebbi épülete és a XVII.sz,végén épült.
A Kúriától a -ok továbbra is szőlők.nyaralók közt vezettek ,alattunk egyre jobban kibontakozott Paloznak látképe és pár perc alatt el is értük a falut a Kálvária végállomásainál.
Paloznak a Hild díjas település(1998-ban kapta a Balaton-felvidék hagyományos faluképének megőrzéséért) szintén az Északi-part egyik legrégebbi települése,régészeti levelek alapján már 5000 éve lakott a környék. A falu közelében két római kori gazdaság ( villa rustica) nyomai kerültek elő.Első írásos említése a Veszprémvölgyi Monostor Adománylevelében fordul elő a 970-es években.Az 1400-as évekre a falu legnagyobb birtokosa a veszprémi káptalan lett.A török hódoltság alatta Paloznak,más Balaton -felvidéki településekkel ellentétben,nem néptelenedett el. A reformáció megjelenésével a lakosok itt is többnyire az új hitre tértek át ,majd az ellenreformáció erőszakos időszakában egy részük visszatért a régi vallásra.A fő megélhetést adó szőlőtermesztést az 1880-as években súlyos csapás érte,,a filoxéra járvány következtében az ültetvények kipusztultak. A szőlők újra telepítését az 1900-as évek elején kezdték meg. 1961-ben a falu elvesztette önállóságát egy ideig Alsóőrshöz,majd Csopakhoz tartozott. Önállóságát a rendszerváltást követően ,1990-ben nyerte vissza.Ekkortól a településre új aranykor köszöntött be. Jól használták ki adottságaikat,élen jártak a múlt megőrzésében így a szőlőtermesztés mellett fejlett turizmus alakult ki.Legismertebb nevezetessége az Árpád-kori katolikus temploma és a már említett Pongrácz Kastély.
Sajnos a Balaton-felvidéki Kék túra jelzései csak kis részben érintik a falu központi részét,csak a szőlőhegyen vezetnek és időnk szűkössége végett nem volt érkezésünk körülnézni a falu öreg részén. Nagyon sajnáljuk,ezt érdemes bepótolni. Nézelődtünk a Kálvária környékén,fotóztunk frissítettünk,hisz húzós szakasz következett. Itt találkoztunk a jelzésekkel,melyek a faluból tartanak Veszprém irányába.
Pár lépés megtételét követően,egy patinás pincészetnél elértük az Olaszrizling Tanösvény indítótábláját ,majd elkezdtük mai túránk során az első komoly kaptató leküzdését. A -ok továbbra is szőlők ,pazar villák közt emelkedtek a Rizling út betonozott szalagján . Elég meredek ,szuszogtató emelkedőn kaptattunk egyre feljebb a Csákány-hegy csúcsa felé,mely a Kálváriától cca 1,7 km-re található és ezen a távon több mint 160 m szintemelkedés várt ránk.. Néha érdemes volt megállni és visszatekinteni a falura és a Balaton csodás reggeli víztükrére.
Kipirosodva értük el az utolsó portákat és őszi, színesedő vegyes erdőben jól kijárt ösvényen kaptattunk tovább egyre magasabbra. Jól kipirulva elértük a hegy gerincét,ahol az emelkedő megszelídült ,ösvényünk elért egy széles murvás utat,melyen balra fordultunk és az eddigi Északi irányt felváltotta a DNy-i. Pár száz lépést követően csatlakoztak útvonalunkhoz a
jelzések,melyek a 73-as főút mellett található Nosztori Pihenőhelytől kapaszkodnak fel a hegyre.
Innét már kellemes gerincúton újra tempós iramban tudtunk haladni,a csúcsig visszalévő pár száz méteren. Percek alatt elértük a Csákány -hegy 327 m-es magas csúcsán lévő Csopaki Csákány -hegyi kilátót,mely egyben fényképes igazoló pontunk is volt.
A Csákány-hegy Csopak fölött magasodik.jellemzően cseres,tölgyes borítja. Meredek déli oldala kiváló szőlőtermő terület,melyet a környék falvai kiválóan aknáznak ki.A hegy 327 m-es csúcsán először 1972-ben épült kilátó,melyet Endrődi Sándorról neveztek el. A népszerű messzelátó az évek során elhasználódott,veszélyessé vált ,ezért 2015-ben lebontották és helyére a korszerű ,18,5 m magas Csákány-hegyi Kilátót építették meg.
Először a kilátó aljában elkészítettük az igazoló fotókat,majd bevettük a kilátót,melynek tetejéről csodás,páratlan panoráma tárult elénk a Balaton Keleti-medencéjéről és a Bakony vonulatáról. Engem a gyors körülnézést követően legyűrt a tériszony,így hagytam kedvesem kibontakozni,ki elkészített pár kitűnő felvételt és egy videót a kilátásról.
Eztán a kilátó tövében lévő pihenőnél frissítettünk megettünk egy csúcsbanánt,majd tovább álltunk. A Csákány-hegyről a-ok egy széles ,murvás jól járható ösvényen vezetnek lefele DNy-i irányban. Az út első részében sok ,mostanában oly divatos kőrakással találkoztunk,egyik-másikra mi is építettünk egy-egy új "emeletet. Aztán ezek a kőgúlák elkezdtek ritkulni,majd el is fogytak,így mivel az út vonalvezetése,lejtése rendkívül jó, betudtuk gyújtani az "utánégetőt" és rohamosan faltuk a métereket.
Az út elkezdett keskenyedni,majd a jelzések D.i irányba kanyarodtak egy keskeny,sziklás és az eddigieknél lényegesen meredekebb ösvényre és az erdő is sűrűbbé vált. Ezen a szakaszon már óvatosabban ereszkedtünk,figyeltük hova lépünk és pár perc múlva egy lépcső után kiléptünk egy aszfaltos útra,mely már Csopakhoz tartozik. Az aszfaltos út továbbra is erősen lejtett,pár lépés múlva elértük a falu temetőjét,mely az utca két oldalán található. innét ismét szép kilátás tárult elénk Csopakról,Balatonfüredről és a Tihanyi-félszigetről.
Csopak a vízimalmok és az olaszrizling falva,területe régészeti leletek tanúsága szerint már az Őskortól lakott. A Római-korra pincék és villák előkerült romjai emlékezetnek,valamint a falun áthaladó római út is.A Honfoglalás környékén három falu jött létre a környéken(Csopak,Nosztre és Kövesd)ezek összeolvadásából alakult ki a mai falu. A település első említése 1277-ben fordul elő Chopok formában a veszprémi káptalan oklevelében.A három falu lakossága már a kezdetektől két fő foglalkozást űzött: a szőlőtermesztést és a Csopaki-Séd vízére épített számos vízimalomban a molnárkodást. A török időkben a falvak kihaltak és csak a XVIII.sz elején települtek újra,amikor a Szerémségből és Szeben vármegyéből érkező telepesek érkeztek.A következő súlyos csapás a falura a XIX.sz. nyolcvanas éveiben csapott le a filoxéra járvány képében. Ekkor az összes addigi szőlő kipusztult. A járványt követő újjátelepítések során honosodott meg az olaszrizling,melyet ma már tipikus csopaki fajtaként tartanak számon.A Balatoni-fürdőkultúra a szomszédos Füreden alakult ki a reformkorban,de Füred üdülőhelyi jellegéhez hamar felzárkózott a szomszédos Csopak is. A XX.sz. elejére a falu a középosztály kedvelt nyaralóhelyévé vált,e kornak rengeteg emlékével találkozhatunk ma is. Ma a falu turizmusból és a borkészítésből él,a helyi malomipar már csak ipartörténeti emlék. Említést érdemel még a mára kicsit elfeledett,értékes és gyógyhatású csopaki savanyúvíz,melynek újra felfedezése várat magára.
A község utcáin kanyarogva pár száz lépést követően elértük a Csopak központjaként emlegetett Millenniumi Parkot ,ahol a Balaton-felvidéki Kéktúra bélyegzője is megtalálható. A régi egyen dobozokban lakó pecséttel is nyomtunk egy stemplit az ítinerjeinkbe,majd hosszabb időt eltöltve a parkban megismertük annak nevezetességeit.
A falu központját csak Csonkatoronyként emlegették ,majd az I.vh-t követően nevezték el Hősök terének,majd 2000-ben keresztelték el az Államalapítás emlékére Millennium terének.A park legfőbb nevezetessége , falu jelképének számító Csonkatorony,mely az Árpád-kori Szt. István Király templom maradványa.Rómer Flóris kutatásai szerint a templomot 1266-ben szentelték fel,a veszprémi káptalan építtette. A reformáció és ellenreformáció időszakában többször cserélt gazdát a felekezetek között.1830-ban villámcsapás,majd 1853-ban a Séd áradása okozott károkat a templomban. A Káptalan valószínűleg nem hozatta rendbe,így 1882-ben elbontották és csak a tornyát hagyták meg,melyet a bontás után új tetővel láttak el.Az elbontott kövekből épült a káptalan tiszttartójának a háza. A harangok 1961-ig a toronyban laktak és szóltak a falu népéhez, ma az új templom udvarán lévő haranglábban van az otthonuk.
Megvizuáltuk a ma Csonkatoronyként hívott egykori templom maradványait, a Bálványprést,a Hősök keresztjét és a Millenniumi Kopjafát,melyet testvértelepülésük,Szováta adományozott a falunak 2000-ben. Csopakot is csak kis részben érinti a túra útvonala,így a falu egyéb nevezetességeinek megismerése más időpontra maradt.
A központból továbbra is a Balaton-felvidéki kéktúra útvonalán haladtunk a-ok mentén.A jelzések amint átkelnek a forgalmas 73-as főúton,az mellett ÉNy-i irányba fordulnak és percek alatt elérik a falu egykori neves iparára emlékeztető Plul-malom épületét,hol ma múzeum üzemel.
A Csopaki-Séd vízfolyása évezredek óta változatlan,így a ma még fellelhető malmok alapjaiban egy helyen vannak,még ha fel is újították őket. Egy 1277-es szerződés szerint már ekkor két malom működött a Séd mellett.A Plul -malom minden valószínűség szerint ezek egyikének az alapjaira épült 1910-ben. Az akkor rendkívül modern malmot malmot Molnár Kálmán építtette a korábbi ,kisajátított malmáért kapott kárpótlásból. Később a molnár leányát Plul Vilmos vízimolnár vette feleségül,így ennek a családnak a tulajdonába került. Az 1950-es években elveszik a családtól az épületet és államosítják,majd bérlőnek adják ki. Különböző bérlők alatt a malom egészen az 1970-es évekig működött. Bezárását követően a megyei Gabonaipari Vállalat takarmányboltot alakított ki az épületben,de a vállalat Csopakon lakó vezérigazgatója,Dobson Ferenc az értékes berendezésekhez nem engedett hozzányúlni.A bolt megszűnését követően az épületet és a malomkereket rendbe hozták és látogatható ipari műemléket alakítottak ki belőle. Az 1990-es években a falu helytörténeti emlékeit is ide telepítették.2010-ben újabb felújítás során rendbe hozták az egykori molnárlakást,valamint a malom környezetét,ekkortól a falu egyéb rendezvényeinek is helyet ad.
Sajnos ma csak a Műemlék malom környezetét és külsejét tudtuk meglátogatni,mivel szabadság miatt zárva volt,de így is érdekes sétát tettünk,megkóstoltam a Séd-zubogó vízét ,kedvesem élt fotós szenvedélyével,majd jó húsz perc múlva tovább álltunk.
A-ok ezt követően meredek kapaszkodásba kezdte É-i irányba a falu meredek utcáin. Szép,gondozott,nem egy esetben hivalkodó házak,nyaralók közt emelkedtünk a Kopasz-domb oldalában. Jó ötszáz lépést követően aztán a jelzések K, DK-i irányba fordultak, az emelkedő megszűnt és az Öreg-hegy oldalában oldalaztunk hullámvasútazva. Előbb házak,szőlők közt,majd mikor ezek elmaradtak szőlők,gyümölcsösök fölött,miközben folyamatosan tudtunk gyönyörködni a Balaton keleti medencéjének és a környező településeknek a látképében.
Jó kilométernyi gyönyörködést és hullázást követően újból egy aszfaltos utcát értünk el,melyet pár lépés megtételét követően ,egy újabb hivalkodó épület sarkánál,jobbra el is hagytunk és egy a sűrű növényzetben és bokrosban alig látható ösvényen megkezdtük mai túránk legnehezebb szakaszát ,a Péter-hegy "meghódítását".A csúcsig hátralévő alig 600 méteren 90 m szintkülönbséget kell leküzdenünk,úgy,hogy az utolsó 150-200 m már a gerincen vezet. A sziklás keskeny ösvény meredeken kezdett emelkedni és csak sokkal később enyhült,így bele kellett adni apait- anyait. Mikor már kezdett elfogyni a szufla és már a fülünk is szelelt,végre elértük a gerincet és gyér bokros,ligetes részen elértük a Péter -hegy 315 m-es csúcsát. Kemény feljövetel volt.
Mivel jól kitikkadtunk,ezért a magassági pontot jelző kövekre csüccsentünk le ,hogy megegyük a jól megérdemelt csúcscsokit,frissítsünk és kilátás hiányában készítsünk magunkról pár felvételt. Pár perces szusszanást követően elindultunk,hogy serc-perc alatt leereszkedünk a hegyről,igen ám,de a Koloska-völgyig visszalévő 700 méteren 165 m szintet kell veszítenünk ,ráadásul milyen útvonalon. Nem volt elég,hogy rendkívül meredek volt az ösvény,ráadásul ahol nem méretes sziklák álltak ki ott apró guruló kődarabokra kellett lépni. Ez utóbbinak meg is lett az eredménye,az egyik lépésre nem figyeltem kellőképpen,így a következő pár métert gatyaféken tettem meg. Nagyon figyelni kell ezen a szakaszon,csak óvatosan és minden lépést megfontolva lehet haladni!
Azért szerencsére egy idő után csökkent valamelyest a meredekség ,így a kezdeti lassú ereszkedés tempóját kissé tudtuk emelni az egyébként hangulatos erdőben. Ereszkedés közben utolértünk egy vidám túrázó csapatot,kik Veszprémből jöttek és minden szerdán járják a környék erdeit,hegyeit. Elbeszélgettünk velük,majd a völgyig visszalévő távot közösen tettük meg.
A -ok az utolsó 100-150 m-en újból rendkívül meredeken ereszkednek mire elérik Balatonarács szélső házait,a Béke utcán. Itt még egy kicsit elbeszélgettünk új ismerőseinkkel,majd jó utat kívánva egymásnak elbúcsúztunk. Üdvözlet nekik innét is,Isten Éltesse Őket!
Balatonarács ősi magyar település,1954 óta Balatonfüred része. Első említését 1055-ben olvashatjuk a tihanyi alapítólevél hamis párjában. Tulajdonosa is a Tihanyi Apátság volt,de II. András a Veszprémi Székesegyháznak adta,de később a Tihanyi Apátság a Káptalannal folytatott per során visszaszerezte Arácsot. Az 1240-es évektől kezdődően világi birtokosai is voltak a falunak és köztük valamint a tihanyi Apátság közt birtokvita alakult ki,mely több évszázadon keresztül tartott. A Boldogságos Szűz-római kat. templomot 1373-ban szentelték fel és valószínű,hogy ebből a középkori templomból alakították ki 1785-ben a mai álló templomot. Arács másik nevezetessége a Koloska-völgy, a hangulatos kiránduló és pihenővölgyben erdei tornapálya,több turistaútvonal és tanösvény is található.
Mi elérve a Koloska völgy bejáratát az aszfaltos úton jobbra fordultunk és pár lépéssel elértük egy pihenőt,ahol a tájékoztató táblákon kívül a kiváló földrajztudós Dr. Cholnoky Jenő Emlékköve is található. ezt követően a -ok átvágtak a Koloska-patak aránylag bővizű medre fölött és ÉNy-i irányba belekezdtek mai utolsó jelentősebb emelkedőnk megmászásába a Tamás-hegy lábánál.
A jól járható,széles és kijárt ösvényen meredeken kapaszkodtunk a tölgyes-gyertyános erdőben,ahol pár termetes bükkel is találkoztunk. Erős,kimerítő kapaszkodást követően értük el a
jelzést,mely a Koloska-völgyből kapaszkodik fel. A kereszteződést követően enyhülni kezdett az ösvény,így újra tempósabban tudtunk haladni,így gyorsan elértük a hegy gerincét,ahol a fák, bokrok ritkábbak lettek és majdnem szintben haladtunk következő úti célunk a Jókai kilátó felé.A Tamás-hegy 317 m-es csúcsára nem tér ki a Balaton-felvidéki kéktúra útvonala,mely a kilátónál (315 m) kezd el ereszkedni a hegyről.
A Tamás-hegy Balatonfüred északi részén magasodik a Koloska- völgy fölé,legmagasabb pontja 317m tszf.A hegyen található a város legpazarabb kilátója a fából épült három emeletes Jókai Kilátó. A messzelátóból lenyűgöző panoráma tárul a szemlélődő elé Füredről,Csopakról,a Tihanyi-félszigetről ,a Balaton keleti medencéjéről valamint a Bakony vonulatáról.A kilátót az egyik legnagyobb magyar íróról ,Jókai Mórról nevezték el,ki nyaranta a családjával együtt Balatonfüreden lakott. Itt írta többek közt az Aranyember és a Fekete gyémántok című regényét. Villája 1954 óta irodalmi emlékmúzeum. A kilátónál ér véget a 2003-ban létrehozott Aranyember Tanösvény,mely a Tamás-hegy déli oldaláról vezet a kilátóhoz. Az egyes állomásokon az Aranyember hőseiről elnevezett padokon lehet megpihenni,miközben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jóvoltából megismerkedhetünk a környék földrajzával,élővilágával.A kilátótól jelzett turistaút vezet a Lóczy -barlanghoz,hol látványos mészkőrétegek tekinthetőek meg.
Felérve a kilátóhoz,előbb elkészítettük a fényképes igazolásokat,majd megmásztuk a három emeletet és gyönyörködtünk a kilátásban,fotóztunk és videóztunk. Eztán a kilátó alatti pihenőpadon frissítettünk,ettünk egy csúcscsokit,váltottunk pár szót a városból közben felért kirándulókkal majd a -on megkezdtük az ereszkedést a hegy csúcsáról. Pár lépés erejéig velünk tartott a 
jelzésű ösvény is,melyen a Lóczy-barlanghoz juthatunk el.
A kezdetben meredeken lejtő ,néhol sziklás ösvény hamar megenyhült és így tempósan tudtunk haladni. Közben nézegettük a tanösvény tábláit,melyek közül például az 5-ös az hegy erdejével ,a 4-es pedig a kiváló földrajztudós ,Dr. Cholnoky Jenő életével,munkásságával ismertet meg.
Ez utóbbi táblánál nyílt terepre értünk,alattunk terült el Balatonfüred és kicsit távolabb a Tihanyi-félsziget. Mivel szép ,páramentes idő volt,így lélegzetelállító látvány tárult elénk,mellyel alig bírtunk betelni. Ezért aztán szinte észre sem vettük és már a Tamás-hegy déli oldalát uraló hatalmas kereszt aljában voltunk.
A kereszttől már kiépített lépcsőkön lehet lejutnia a Tamás-hegy alatt kialakított parkolóhoz,ahol a tanösvény kissé kopott indítótáblája is található. Innét már a város utcáin ereszkedtünk,kanyarogtunk tovább DNy-i irányban a -ok mentén.
Mivel itt már szilárd talajt éreztünk bakancsaink alatt,ezért begyújtottuk az utánégetőket és sietős tempót diktált kedvesem. A Damjanich és Öreghegyi utcák kereszteződésében csatlakozott hozzánk a jelzés is,mely a Koloska-völgy irányából tart a város központja felé.
Balatonfüred "a Balaton északi partjának fővárosa" jelenleg Veszprém megyében található,de az Államalapítástól egészen 1954-ig Zala vármegyéhez tartozott.A város a Balaton legrégebbi fürdő és üdülőhelye,a szálláshelyeken eltöltött éjszakákat tekintve hatodik az országban. Kedveltségét turisztikai vonzerején kívül szénsavas forrásainak,mediterrán jellegű klímájának és Szívkórházának köszönheti.A térségben jelentős szőlészet-borászat működik a környéken található az egyik történelmi borvidékünk is.A Balaton körzetében itt működik a legrégebbi és legjelentősebb vitorláskikötő.Évente több rangos,európai és világszínvonalú vitorlásversenyt is rendeznek a városban.Füred térsége régészeti leletek tanúsága szerint már az Őskorban is lakott volt,a Római-korban fontos település lehetett,ezeket az időket több épületrom és síremlék idézi fel. Oklevélben először 1211-ben olvashatjuk a nevét, a Tihanyi Apátság birtokösszeírásában.A mai településen az Árpád-korban és a középkorban hét település volt található(Füred,Arács,Kék,Magyaré,Papsoka,Sike és a Kéki-patak partján épült település-ez ma szőlőterület). Világhírű savanyúvízét először 1717-ben említik,melyet 1722-ben gyógyvízzé nyilvánítanak. Ebben az időben már állt egy fa fürdőház,majd nemsokára épült egy kőház is kiadó szobákkal. Eötvös Károly az utazás a Balaton körül c. művében így ír erről az időről:
"....A Balatonnak ez volt az egyetlen fürdőhelye.....még nem volt Kenese,Almádi,Alsóőrs,Fülöp,Badacsony,Balatonföldvár,Boglár,Fonyód...."
A város hihetetlen fejlődése a Reformkorban indult el. A nyári üdülővendégek szórakozását egy fából épült színház szolgálta,melyet 1831-ben váltott fel az akkora megépült Kőszínház,mely a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínháza volt.Ezt a színházat a nagy mecénás Kisfaludy Sándor alapította .1825-ben rendezték meg a mára világhírűvé vált első Anna-bált a Horváth-házban. Széchenyi István kezdeményezésére innét indult el az első Balatoni gőzhajó,a Kisfaludy 1846-ban. Ekkoriban épült a Hajógyár is. A XIX.sz elején a dunántúli jelentős családok találkozó helyévé vált,majd a Kiegyezést követően kedvelt találkozóhelyévé vált politikusoknak,művészeknek. Sikk és egyben rang is volt Füreden nyaralni.Ekkor kezdődött el a település rohamos fejlődése,villák,panziók ,sétányok épültek. 1884-ben alakult meg az első magyar vitorlásegyesület a városban. A vasút viszonylag későn érte el az akkor már jelentős várost,,hosszas tervezgetés és huza-vona után 1909-ben készült el a Székesfehérvár-Tapolca fővonal,mely a Balaton északi oldalát is bekapcsolta az országos vasúti vérkeringésbe.A fejlődés újabb jelentős szakasza a XX.sz. hatvanas éveiben indult meg.1971-ben Füredet az ország első gyógy és üdülőhelyi városává nyilvánították,1987 óta "a szőlő és bor nemzetközi városa".Balatonfüred legfőbb látnivalói: Az Állami Szívkórház,Tagore-sétány, Vitorláskikötő,a Savanyúvíz források,Lóczy -barlang,Vöröstemplom,Szent Mihály templomrom(Papsoka),Református Fehértemplom.,Széchenyi-kastély,Horváth ház,Kerektemplom,Jókai villa,Blaha villa etc,etc...
Innét már pár perc alatt elértük Balatonfüred centrumát a Szent István téren,ahol többek közt a Városháza és Füred egyik legismertebb nevezetessége a Vöröstemplom is található.
Mivel a bugi benne volt a lábunkban rendesen és éreztük az ütemet,ezért mielőtt körülnéztünk volna a téren,elintéztük az igazolás kötelező teendőjét. Balatonfüreden ennek a mozgalomnak az ellenőrzőfüzetébe elsősorban a vasútállomáson kell pecsételni,dátumos bélyegzővel,ezért a város utcáin a és jelek mentén letrappoltunk az állomásra,hogy eleget tegyünk az igazolásnak. Patinás házak és intézmények közt vezetett utunk az Ady,a Jókai,Zrinyi és Rákóczi utcákon. Ez a kis kitérő szűk félórát vett igénybe,mivel az állomásig és vissza bő 2 és fél km-t kellett letrappolnunk .
Visszatérve a Szent István térre nézelődtünk kicsit a nyüzsgő téren,majd meglátogattuk a város egyik jelképét a Vöröstemplomot ,fényképeztünk az egyik padon lazítottunk egy keveset majd szedtük a cók-mókunk és tovább álltunk. A túra útvonala csak Füred kisebbik részét érinti,így aki bővebben megszeretne ismerkedni az első Balatoni üdülőhely nevezetességeivel,annak nem túra közben,hanem más alkalommal kell felkeresnie a várost.
A Krisztus Király-templom,ismertebb nevén a Vörös-templom 1927-ben épült neoromán stílusban a környéken bányászott piros kövekből.Két 35 méter magas tornya mára a város egyik meghatározó jelképévé vált.Füred területén már az 1330-as években működött plébánia,ebből a korból két templomrom is fennmaradt (Papsokai Szent Mihály és a Szent Margit templom,ma Fekete Lovag Éterem). A török korban a plébánia hívei vagy elmenekültek,vagy meghaltak. A megmaradt hívőket pedig beolvasztotta a protestantizmus.A római kat. hívők száma majd a nullával vált egyenlővé. A XX.sz elejére a felduzzadt lakók és nyaralók viszont igényelték a vallásuk gyakorlását,ezért Dr. Rott Nándor felkarolta kérésük és katolikus papot küldött a településre és megépíttette a Vöröstemplomot.
A városba érve már messziről észre vehetjük a hófehér,egytornyú Református templomot,melyet klasszicista,copf stílusban építettek a helyi hívők 1828-ban.
A Szent István teret a , és a fonódó jelzések mentén hagytuk el. Elég ritka dolog,hogy három fő turistaútvonal együtt haladjon több száz méteren,így ezen ritka esetek egyikének lehettünk tanúi.Pénzintézetek,Intézmények és üzletek közt haladtunk az enyhén emelkedő járdán a Kossuth térig. A téren megvizuáltuk a Református templom hófehér épületét,majd egy néma főhajtás erejéig elidőztünk a Hősök Emlékművénél,egy pusztuló félben lévő villánál,egykor Takarékpénztár, vetettünk egy pillantást a "Nemzet Mindenesének" Fáy Andrásnak,a Reformkor egyik kiválóságának az Emléktáblájára és már el is hagytuk Balatonfüred belvárosát.
Erős emelkedőn haladtunk a Balatonszőlős irányába vezető országút melletti járdán,egy kereszteződésben elköszöntünk a Balaton-felvidéki Kéktúra jelzéseitől,melyen mai túránkon Alsóőrstől idáig haladtunk,valamint a jelzésektől,melyek a Recsek -hegy irányába vezetik a túrázókat. Mi pedig a jelzések mellett folytattuk a kapaszkodást Balatonfüred Ófalui részén a Győr-hegy felé Szuszogva értük el a kereszteződést ahol a 
jelek elvezettek bennünket Balatonfüred egyik legrégebbi templomának a romjaihoz, a Papsokai templomhoz.
A Szent Mihály templom a mai Füred egyik középkori részén Papsokán egy Római-kori villára épült a XI-XII.sz-ban román stílusban.A templomot többször átépítették így megfigyelhetőek rajta gótikus jegyek is.A török időkben a templom elpusztult ,a XVIII. sz-tól a templomrom környékét temetkezési helyül használták.
Elmerengtünk a középkori falak közt, készítettünk jó pár felvételt,egy szusszanásnyi időre leültünk a padok egyikére majd visszatértünk a jó tíz perce elhagyott turistaúthoz. Itt alig pár lépést követően a-ok balra hívtak bennünket,de egy építkezés következtében a korábbi útvonal megszűnt,így rögtönöznünk kellet és kisebb bizonytalanság után a városrész utcáin D felé tartva elértük a Szőllősi utcát,ahol újból meglettek a jelzések,így már semmi nem zavarta haladásunk.
Először térköves,majd aszfaltos utcán haladtunk a Bocsár-hegy oldalában,az útvonal hol meredekebben,hol lankásabban,de jó kilométernyi távon végig emelkedett szőlők,nyaralók közt. Elérve egy gerincet aztán jelzéseink balra hívtak bennünket és egy dózerútra térítettek minket. Egy erdős részen haladtunk ekkor pár száz métert,vesztettünk egy kevés szintet és újból szőlők,gyümölcsösök közé érkeztünk és egy egy murvás úton battyogtunk tovább. A házak elfogytával aztán a jelzések újból balra invitáltak,egy a sűrű növényzettől alig észrevehető ösvényre. Átküzdve magunkat a kezdeti dzsindzsán egy lépcsősorhoz értünk,melynek rozoga,elhanyagolt nem egy helyen balesetveszélyes lépcsőin kellett leereszkednünk a Bocsár-hegy meredek oldalában. Ezen a szakaszon is fokozott óvatossággal kell haladni. Ezért a kellemetlenségért viszont bőven kárpótol a hely vadregényessége és romantikája.
A szerpentines,rozoga lépcsősoron rövid idő alatt leereszkedtünk a Szőllősi-Séd vadregényes szurdokvölgyébe,ahol mai utolsó fényképes igazolópontunk is található: a Noszlopi-forrás.
A Noszlopi-forrás Balatonszőlőstől délre a Farkó-kő és a Bocsár-hegy közé ékelődő keskeny,vadregényes Malom-völgyben található. A sötét és kellemes klímájú ,hűvös szurdokvölgyet a két marcona hegy között a Szőllősi-Séd alakította ki évezredek alatt. A patak melletti, foglalt forrást a XIX.sz. legbátrabb emberéről Noszlopy Gáspárról nevezték el.A forrás foglalatát 1986-ban a Balatonfűzfői Természetbarátok alakították ki.A forrástól nem messze,déli irányba alakították ki a Malom-völgyi pihenőhelyet,mely a Koloska-völgyet hívatott tehermentesíteni.
Sajnos ahogy a forráshoz vezető lépcsősor.úgy a forrás foglalata és a környezete (pihenőpad etc.) is rendkívül elhanyagolt állapotban leledzik. Talán nem is baj,mert így még természetközelibb élményben lehet része az ide látogatónak. A forrás lebilincselő környezetében készítettünk pár fotót magunkról az igazolás kedvéért,majd magáról a helyről is készült pár felvétel. Jó szokásomhoz híven most is megkóstoltam a kellemes és hűs friss forrásvizet. Mivel még egy jó órás erőltetett menet várt ránk,így ettünk egy szendót,majd egy forrásalmát.
A forrás névadójáról Noszlopy Gáspárról a hős 1848-as hadvezérről a blogom ezen beszámolójában írtam bővebben. Megjegyzem még.hogy a XIX.sz. legbátrabb emberének a nevét kétféle alakban is írjuk. Az elterjedtebb a Noszlopy alak,de előfordul,hogy i-vel írják. Nos a forrás foglalásának készítői ezt az alakot használták,ezért a helyes írásmódja Noszlopi-forrás.
Jó negyed óra elteltével szedelőzködtünk és átkeltünk a Szőllősi-Séd medrén,mert a forrástól a jelzések a patak jobb partján folytatódtak É-ÉNy-i irányba,a Farkó-kő oldalában és elkezdtük megkerülni a hegyet. Előbb jó pár száz méteren a patak meredek oldalában haladtunk vadregényes környezetben. ezen a szakaszon a jelzések,ha voltak,fától-fáig vezettek az alig járt ösvényen. Egy időt követően az ösvény eltávolodott a szurdoktól és sűrű erdőben törtettünk előre.mígnem kiértünk egy villanypásztorral elkerített lovardához. A domboldalon északi irányban feltűntek Balatonszőlős házai és a mögöttük húzódó Nagy-Gyula (418 tszf) körvonalai.
Mi Ny-i irányban folytattuk a legelő és az erdő közti keskeny réten,melyen kimondottan nagy gaz volt. Jelzés itt nem nagyon akadt,de nem is volt hová menni,egyértelmű volt az útvonal. Pár száz lépést vonultunk ,majd a lovarda sarkánál elértünk egy széles és jó minőségű erdei utat,ahol jelzéseink,találkoztak a Balatonszőlős felől Aszófőre tartó jelzésekkel.
Mi ebben a kereszteződésben elköszöntünk eddigi jelzéseinktől és előbb D.majd DNy-i irányban haladtunk tovább.Mivel kimondottan jó minőségű volt az út,így asszonykám újra erőltetett tempót diktálva haladt előttem. Az Alsó -erdő gondozott ,hangulatos tölgyesében haladtunk jó pár kilométert a Nagy-mező-oldalában. Útvonalunk ezen a szakaszon végig,alig észrevehetően lejtett.
Talán háromezer lépés megtételét követően a tölgyek elkezdtek ritkulni egyre több más fa keveredett közéjük,majd az erdő megszűnt és egy cserjés,bokros részre kiérve már az ismerős Apáti-hegy és a Nyereg-hegy vonulatai vezettek bennünket célunk felé.
A Gyékényes ritkás bokrai közt alig pár száz lépést tettünk meg és elértük az Aszófőre vezető aszfaltos utat,melyen jelzéseink jobbra kanyarodva haladtak tovább. Innét már percek alatt egy utolsó lejtőn leereszkedve megérkeztünk Aszófő első házaihoz.
Átkeltünk az Aszófői-Séd medre fölött,majd a falu hangulatos házai közt folytattuk a menetelést. Mivel,sajnos a kiszemelt vonatindulását pár perccel lekéstük,így a B terv lépett életbe,így nem a vasútállomás felé,hanem az autóbuszváró felé vettük az útirányt. Mivel a faluban be kellett szerezni,még egy igazoló pecsétet,ezért betértünk a méregdrága Fodorvin Családi Pincészetbe,hogy kérjünk egy lenyomatot. A tulajdonoshölgy szívesen segített,gondolkodtunk,hogy veszünk egy butélia bort tőle,de látva az áraikat dobtunk egy hátast. Így a szívességért cserébe kértem egy deci rosét magamnak,de alaposan meglepődtem mikor a fizetésre került sor (700 Huf). Ismerem és tudom az árakat,de azért ez egy kicsit sok........
Keserű szájízzel lehörpintettem a a különben finom nedűt és kibattyogtunk a buszváróba,ahová hamarosan be is gördült egy járat,mellyel Balatonfüredet érintve vissza utaztunk Alsóőrsre,ahol egy finom halászlével jutalmaztuk meg magunkat.
Miután pótoltuk energia és folyadékvesztésegeink nem volt más vissza,mint kocsiba pattanni és hazafelé venni az irányt. Az autóban bőven volt időnk kiértékelni ezt a túranapot is,melynek során a Balaton környéki vándorlásunk utolsó etapját teljesítettük az északi parton. Ezzel a túrával búcsúztunk a Balaton északi oldalától és a Balaton-felvidék csodás tájaitól. A mai nap eddig ismeretlen helyekre is eljutottunk,felejthetetlen emlékeket szereztünk,sőt ez az etap a várakozásainkon felüli élményekkel ajándékozott meg minket. A túra alatt 25 km-t tettünk meg ,miközben felfele 880 m-t,lefele 860-at "küzdöttünk" le.
Mivel az Oktoberfest idején járunk,ezért hazaérve először egy pohár snpass-al ,melyet egy citromos HB-vel kísértünk el,jutalmaztuk magunkat. Majd pár perc múlva egy doboz eredeti Festbiert is legurítottunk.
Több kép a szakaszról: https://goo.gl/photos/aUvRswXkUeg9WYdu9
Kisfilmek a mai napról: Összegzés 1
Összegzés 2.
Összegzés 3.
Csopak,Csákány-hegyi kilátó
Balatonfüred,Jókai-kilátó
Térkép és szintrajz:
A mai nap késő délutánján egy előre nem látott megbeszélés jött közbe Balatonfüreden,így kicsit sűrítettünk a programon és Földanya havának huszonnyolcadik napjára beiktattunk egy túrát a Balaton-kör még visszalévő etapjai közül. Ma Alsóőrs és Aszófő közt bukdácsoltunk hegyről le és fel kicsivel több mint 25 km-en , közben tetemes szintkülönbséget tudtunk le. Tudtuk,hogy ez a szakasz is gyönyörű helyeken vezet,de a látottak minden várakozásunk fölül múlták. A mai nap mint a Balaton-felvidéken mindenütt kilátókról,szőlőről és patinás településekről no meg egy kis reformkorról fog szólni
.Mivel hirtelen jött az ötlet,így nem nagyon tervezgettünk,nézegettük az időjárást,bár a napokban tapasztalható,szinte nyarat idéző körülmények közt erre nem is volt szükség.Reggel hosszúnadrágra szavaztunk,de ezt korán megbántuk,mert egész nap csodás idő,kellemes meleg olt,így bőven elég lett volna a rövidgyatyó(kockás) is.Szinte semmi nem befolyásolta komfortérzetünket ,így az időjárás is nagyban hozzájárult,hogy egy újabb csodás túranapon vagyunk túl.A körülmények végett Laciékkal nem tudtunk egyeztetni,Ők ma más irányba mentek és egy másik mozgalom teljesítése közben jeleskedtek,így kedvesemmel ketten koptattuk bakancsaink talpát és a logisztikát is ennek figyelembe vételével kellett megszerveznünk. Ahogy túráink előtt mindig,úgy ez alkalommal is a nap tervezésében nagyban segítségünkre volt,nagyra tisztelt barátomnak,a természetjárás szerelemesének Hevesi Zoltánnak a blogja . Ez a blog nagyban hozzájárul ahhoz,hogy a Balaton Körtúra egyes szakaszait megtervezzük,felkészüljünk belőlük és megadja az útvonalunk alapjait,melyet olykor saját igényeink szerint változtatunk.
 |
| Alsóőrs v.á. |
Igaz,hogy a hajnali indulásra szavaztunk ma is,de reggel elszöszmötöltük az időt és útközben meg kellett látogatnunk egy Tankstellét is és még a készleteinkben is voltak hiányosságok melyeket fel kellett töltenünk,így háromnegyed nyolc környékén érkeztünk meg Alsóőrsre,ahol induló állomásunk volt.
Körülményes parkoló keresést követően a vasútállomáson beszereztük az indító pecsétjeinket és nyolc előtt pár perccel begyújtottuk a rakétákat és uzsgyi... Átkelve a 71-es főút forgalmas aszfaltcsíkján a már ismerős Fő utcán emelkedtünk a Somlyó-hegy irányába északi irányba. Elvileg itt egy
jelzésű turistaút vezet,de jelzést egy szemet sem láttunk,de nincs is rá szükség... Volt menyasszonyom ma is szokásos formáját hozta magával,így a reggeli kellemes hőmérsékletben kimondottan trappolós iramot diktált és az első ezer lépést percek alatt letudtuk és máris elértük a Török-házat és vele a Balaton-felvidéki kéktúra 
jelzéseit,melyen mai túránk nagy részét fogjuk megtenni.  |
| Előttünk a Somlyó-hegy |
Trappolás közben néhányszor visszanéztünk a párás Balaton víztükrére és sűrűn fel-fel pillantottunk az Ófalu mögé magasodó Somlyó-hegyre és az annak a csúcsán lévő messzelátóra. Elérve az autóbusz fordulót a
-ok balra Ny-nak fordultak és a Lovas felé vezető keskeny aszfaltcsíkon vezettek bennünket tovább. |
| Ébredező Balcsi |
A jobbra és balra elénk táruló látványt soha nem lehet megunni annak aki szerelmese a Balatonnak és a Balaton-felvidéknek,ki erre vetődik biztosan elkapja ezt a fertőző érzést. Alig pár száz métert tettünk meg és máris elértük Lovas első házait és gyönyörűen karbantartott ,felújított porták közt hasítottunk tovább,miközben fényképezőnk sűrűn kattogott. Pár száz lépéssel leereszkedtünk a falu központjába,ahol előbb jobbra,majd a templomoknál balra kanyarodva folytattuk túránk .
 |
| Éber házőrző |
Lovas község a Balaton-felvidék egyik ékköve, a Lovasi-Séd völgyében, a Malom-völgyben található.A település már Kr.előtt 30-40 ezer évvel ezelőtt lakott volt,az ekkor működő festékbányát 1951-ben fedezték fel,ennek köszönheti Lovas a világhírét.A környék az őskortól folyamatosan lakott volt,jelentős Római-út is húzódik a falu területén,melynek ma is láthatóak a nyomai. A Honfoglalást követően 900 környékén a magyarok telepedtek meg itt és szőlőműveléssel,halászattal valamint földműveléssel foglalkoztak elsősorban.A falu első okleveles említése 1290-ből datálódik ,az első kőtemplom a XIII.sz-ban épült,melyet 1754-ben barokk stílusban átépítettek. A község tulajdonosa a kezdeti időktől,egészen 1945-ig a veszprémi káptalan volt.A lakosság a XVII.sz-ban az új,református hitre tért át,de a lakosság egy részét a káptalan az ellenreformáció idején erőszakkal kényszerítette a régi vallásra és ezért visszakapták a templomukat. A reformátusok a XIX.sz ötvenes éveiben iskolát,majd a XX.sz. elején templomot építettek.1945-öt követően a hagyományos paraszti élet felbomlott,Téeszcsébe kényszerítették a gazdákat. A közeli Balatonnak hála fejlett idegenforgalom alakult ki a faluban és a XX.sz.végére igazi városias infrastruktúrát alakítottak ki. Napjainkban a község és a hozzá tartozó hegyközség igazi virágkorát éli.
 |
| Lovas,centrum |
A falu házai közt vezetett
jelzésünk,és igen ebben az községben nem látni elhanyagolt,pusztuló félben lévő ingatlant,házat.Sok hasonló adottságú település példát vehetne az itteni emberek szorgalmáról. Igaz a jóléthez nagyban hozzá járulhat itt és a szomszédos Palóznakon és Csopakon is,hogy sok ingatlan tulajdonosa a Lajtán túlról érkezett. Ezt a házak udvarán parkoló külföldi rendszámú autók is igazolni látszottak. Az új tulajok aztán nem sajnálva az eszközöket a mai kor igényeinek megfelelően,de megtartva az eredeti stílust, újították fel a portákat. Azért a magyar tulajdonosok kezén lévő ingatlanok sem vallanak szégyent,sőt a hivalkodás nem egynél tetten érhető. A környéken látszik,hogy a pénz erre felé másodlagos,igazi elegáns vidék ez. |
| Szűz Márai Szent Neve rk. templom |
A Szűz Mária Szent Neve tiszteletére felszentelt római katolikus templom ősét a XIII.sz-ban építették a falu lakói.Ma ebből a templomból a szentély dongaboltozata és az eredeti hajó maradt fent. A templombelsőben néhány eredeti falfestmény is felfedezhető.Mivel a reformáció során a falu lakosainak többsége az új hitre tért át,ezért a templomot a reformátusok használták egészen a XVIII.sz közepéig,amikor az erőszakos ellenreformáció során a veszprémi káptalan visszaadta a katolikusoknak. 1753-ban barokk stílusban(mint oly sok középkori templomunkat)átépítették,ekkor nyerte el mai formáját.1910 ben és 1990-ben újra átépítik,restaurálják,1990 októbere óta műemlék.
 |
| Lovas két temploma |
 |
| Néma főhajtás |
Először a faluháznál , az önkormányzatnál majd a templomoknál nézelődtünk,a Műemlék Római Kat.templomot tüzetesebben is megnéztük. A templom mellől indulnak a
és 
jelzések,melyek a Király -kút érintésével az Őskori festékbánya felé illetve Felsőörsre tartanak. Majd folytattuk a battyogást a falu házai közt,elhagytuk a sűrű lombok takarásában megbúvó Hősi Emlékművet,ahol egy néma főhajtás erejéig el is időztünk.Ezt követően jelzéseink előbb jobbra,majd balra kanyarodtak és egy keskeny ösvényen elhagytuk a falut ,majd pár lépést követően átkeltünk a Lovasi-Séd hídján. A patak energiáját egykor több malom is használta a környéken.  |
| Lovasi-Séd |
Átkelve a patakon továbbra is tartottuk a Ny-i irányt és igazi hamisítatlan Balaton-felvidéki stílusú présházak ,pincék közt szőlőket érintve hullámvasútaztunk tovább.Néhol kicsit fickósabb emelkedőbe futottunk bele,de aztán gyorsan jött a lejtő is,így időnk mindenre volt csak elfáradni nem. Figyelmünk a sok felújított,elegáns pince valamint a környező táj panorámája kötötte le. Közben egy-egy pincénél,nyaralónál lévő tulajjal eldiskuráltunk,mindenhol kedvesen,barátsággal üdvözöltek minket,volt ahol meg is kínáltak volna egy-egy pohár rizlinggel,de ugye a vezető állás ezzel nem fér össze,így frissítésnek maradt a jó öreg mineralwasser.
 |
| Palóznak,Öreghegy |
Gyorsan fogytak a méterek a lábaink alatt ekkor már a Palóznakhoz tartozó Öreghegyen, a Mandula utcában jártunk.Egyszer csak egy kápolnára és mellette egy kúria szerű épületre lettünk figyelmesek. Mivel nem emlékeztem rá,hogy ez micsoda,így a térkép segítségét kellett kérnem,hogy hol vagyunk. Ez az épületegyüttes valahogy kirítt a környezetéből,mert a környező elegáns,felújított villák,présházak közt furcsán fest ez az elhanyagoltságában is méltóságteljes épület.
 |
| A "kisház" a Kastély mellett |
A Pongrácz kastély a XVIII.sz második felében épült barokk stílusban,a XIX.sz-ban átépítették. Ugyanennek a századnak a végén került a Pongrácz Család tulajdonába,akik 1927-ben felújították,átépítették.Ekkor kapta a ma is látható mediterrán stílusát. A II.vh végén lakatlanná vált épületet a "hős felszabadító" sereg kifosztotta,majd az 1950-es években munkásszálló lett. A Pongrácz örökösök a leromlott állapotú házat az 1970-es években kénytelenek voltak eladni. Ekkor került Márffy István képzőművész tulajdonába,ki a felújítást ekkor kezdte el és az a mai napig tart. A nagy ház melletti un."kis ház" jelenleg házi kápolnaként funkcionál.Ez az épület a falu legrégebbi épülete és a XVII.sz,végén épült.
 |
| Pongrácz kastély,Palóznak |
A Kúriától a
-ok továbbra is szőlők.nyaralók közt vezettek ,alattunk egyre jobban kibontakozott Paloznak látképe és pár perc alatt el is értük a falut a Kálvária végállomásainál. |
| Felújítva eredeti stílusban |
Paloznak a Hild díjas település(1998-ban kapta a Balaton-felvidék hagyományos faluképének megőrzéséért) szintén az Északi-part egyik legrégebbi települése,régészeti levelek alapján már 5000 éve lakott a környék. A falu közelében két római kori gazdaság ( villa rustica) nyomai kerültek elő.Első írásos említése a Veszprémvölgyi Monostor Adománylevelében fordul elő a 970-es években.Az 1400-as évekre a falu legnagyobb birtokosa a veszprémi káptalan lett.A török hódoltság alatta Paloznak,más Balaton -felvidéki településekkel ellentétben,nem néptelenedett el. A reformáció megjelenésével a lakosok itt is többnyire az új hitre tértek át ,majd az ellenreformáció erőszakos időszakában egy részük visszatért a régi vallásra.A fő megélhetést adó szőlőtermesztést az 1880-as években súlyos csapás érte,,a filoxéra járvány következtében az ültetvények kipusztultak. A szőlők újra telepítését az 1900-as évek elején kezdték meg. 1961-ben a falu elvesztette önállóságát egy ideig Alsóőrshöz,majd Csopakhoz tartozott. Önállóságát a rendszerváltást követően ,1990-ben nyerte vissza.Ekkortól a településre új aranykor köszöntött be. Jól használták ki adottságaikat,élen jártak a múlt megőrzésében így a szőlőtermesztés mellett fejlett turizmus alakult ki.Legismertebb nevezetessége az Árpád-kori katolikus temploma és a már említett Pongrácz Kastély.
 |
| Palóznaki látkép a Kálváriától |
Sajnos a Balaton-felvidéki Kék túra
jelzései csak kis részben érintik a falu központi részét,csak a szőlőhegyen vezetnek és időnk szűkössége végett nem volt érkezésünk körülnézni a falu öreg részén. Nagyon sajnáljuk,ezt érdemes bepótolni. Nézelődtünk a Kálvária környékén,fotóztunk frissítettünk,hisz húzós szakasz következett. Itt találkoztunk a jelzésekkel,melyek a faluból tartanak Veszprém irányába. |
| A tanösvény inditótáblája |
Pár lépés megtételét követően,egy patinás pincészetnél elértük az Olaszrizling Tanösvény indítótábláját ,majd elkezdtük mai túránk során az első komoly kaptató leküzdését. A
-ok továbbra is szőlők ,pazar villák közt emelkedtek a Rizling út betonozott szalagján . Elég meredek ,szuszogtató emelkedőn kaptattunk egyre feljebb a Csákány-hegy csúcsa felé,mely a Kálváriától cca 1,7 km-re található és ezen a távon több mint 160 m szintemelkedés várt ránk.. Néha érdemes volt megállni és visszatekinteni a falura és a Balaton csodás reggeli víztükrére. |
| Visszatekintés |
Kipirosodva értük el az utolsó portákat és őszi, színesedő vegyes erdőben jól kijárt ösvényen kaptattunk tovább egyre magasabbra. Jól kipirulva elértük a hegy gerincét,ahol az emelkedő megszelídült ,ösvényünk elért egy széles murvás utat,melyen balra fordultunk és az eddigi Északi irányt felváltotta a DNy-i. Pár száz lépést követően csatlakoztak útvonalunkhoz a
jelzések,melyek a 73-as főút mellett található Nosztori Pihenőhelytől kapaszkodnak fel a hegyre. |
| Ősvény az őszi erdőben |
Innét már kellemes gerincúton újra tempós iramban tudtunk haladni,a csúcsig visszalévő pár száz méteren. Percek alatt elértük a Csákány -hegy 327 m-es magas csúcsán lévő Csopaki Csákány -hegyi kilátót,mely egyben fényképes igazoló pontunk is volt.
 |
| Csákány-hegyi kilátó |
A Csákány-hegy Csopak fölött magasodik.jellemzően cseres,tölgyes borítja. Meredek déli oldala kiváló szőlőtermő terület,melyet a környék falvai kiválóan aknáznak ki.A hegy 327 m-es csúcsán először 1972-ben épült kilátó,melyet Endrődi Sándorról neveztek el. A népszerű messzelátó az évek során elhasználódott,veszélyessé vált ,ezért 2015-ben lebontották és helyére a korszerű ,18,5 m magas Csákány-hegyi Kilátót építették meg.
 |
| Bakonyi látkép a kilátóból.... |
Először a kilátó aljában elkészítettük az igazoló fotókat,majd bevettük a kilátót,melynek tetejéről csodás,páratlan panoráma tárult elénk a Balaton Keleti-medencéjéről és a Bakony vonulatáról. Engem a gyors körülnézést követően legyűrt a tériszony,így hagytam kedvesem kibontakozni,ki elkészített pár kitűnő felvételt és egy videót a kilátásról.
 |
| ....Füred és a Tihanyi-félsziget ugyanonnan |
Eztán a kilátó tövében lévő pihenőnél frissítettünk megettünk egy csúcsbanánt,majd tovább álltunk. A Csákány-hegyről a
-ok egy széles ,murvás jól járható ösvényen vezetnek lefele DNy-i irányban. Az út első részében sok ,mostanában oly divatos kőrakással találkoztunk,egyik-másikra mi is építettünk egy-egy új "emeletet. Aztán ezek a kőgúlák elkezdtek ritkulni,majd el is fogytak,így mivel az út vonalvezetése,lejtése rendkívül jó, betudtuk gyújtani az "utánégetőt" és rohamosan faltuk a métereket.  |
| Frissítés |
 |
| Építkezés |
Az út elkezdett keskenyedni,majd a
jelzések D.i irányba kanyarodtak egy keskeny,sziklás és az eddigieknél lényegesen meredekebb ösvényre és az erdő is sűrűbbé vált. Ezen a szakaszon már óvatosabban ereszkedtünk,figyeltük hova lépünk és pár perc múlva egy lépcső után kiléptünk egy aszfaltos útra,mely már Csopakhoz tartozik. Az aszfaltos út továbbra is erősen lejtett,pár lépés múlva elértük a falu temetőjét,mely az utca két oldalán található. innét ismét szép kilátás tárult elénk Csopakról,Balatonfüredről és a Tihanyi-félszigetről. |
| Érkezés Csopakra |
Csopak a vízimalmok és az olaszrizling falva,területe régészeti leletek tanúsága szerint már az Őskortól lakott. A Római-korra pincék és villák előkerült romjai emlékezetnek,valamint a falun áthaladó római út is.A Honfoglalás környékén három falu jött létre a környéken(Csopak,Nosztre és Kövesd)ezek összeolvadásából alakult ki a mai falu. A település első említése 1277-ben fordul elő Chopok formában a veszprémi káptalan oklevelében.A három falu lakossága már a kezdetektől két fő foglalkozást űzött: a szőlőtermesztést és a Csopaki-Séd vízére épített számos vízimalomban a molnárkodást. A török időkben a falvak kihaltak és csak a XVIII.sz elején települtek újra,amikor a Szerémségből és Szeben vármegyéből érkező telepesek érkeztek.A következő súlyos csapás a falura a XIX.sz. nyolcvanas éveiben csapott le a filoxéra járvány képében. Ekkor az összes addigi szőlő kipusztult. A járványt követő újjátelepítések során honosodott meg az olaszrizling,melyet ma már tipikus csopaki fajtaként tartanak számon.A Balatoni-fürdőkultúra a szomszédos Füreden alakult ki a reformkorban,de Füred üdülőhelyi jellegéhez hamar felzárkózott a szomszédos Csopak is. A XX.sz. elejére a falu a középosztály kedvelt nyaralóhelyévé vált,e kornak rengeteg emlékével találkozhatunk ma is. Ma a falu turizmusból és a borkészítésből él,a helyi malomipar már csak ipartörténeti emlék. Említést érdemel még a mára kicsit elfeledett,értékes és gyógyhatású csopaki savanyúvíz,melynek újra felfedezése várat magára.
 |
| Csopak jelképe,a Csonkatorony |
A község utcáin kanyarogva pár száz lépést követően elértük a Csopak központjaként emlegetett Millenniumi Parkot ,ahol a Balaton-felvidéki Kéktúra bélyegzője is megtalálható. A régi egyen dobozokban lakó pecséttel is nyomtunk egy stemplit az ítinerjeinkbe,majd hosszabb időt eltöltve a parkban megismertük annak nevezetességeit.
A falu központját csak Csonkatoronyként emlegették ,majd az I.vh-t követően nevezték el Hősök terének,majd 2000-ben keresztelték el az Államalapítás emlékére Millennium terének.A park legfőbb nevezetessége , falu jelképének számító Csonkatorony,mely az Árpád-kori Szt. István Király templom maradványa.Rómer Flóris kutatásai szerint a templomot 1266-ben szentelték fel,a veszprémi káptalan építtette. A reformáció és ellenreformáció időszakában többször cserélt gazdát a felekezetek között.1830-ban villámcsapás,majd 1853-ban a Séd áradása okozott károkat a templomban. A Káptalan valószínűleg nem hozatta rendbe,így 1882-ben elbontották és csak a tornyát hagyták meg,melyet a bontás után új tetővel láttak el.Az elbontott kövekből épült a káptalan tiszttartójának a háza. A harangok 1961-ig a toronyban laktak és szóltak a falu népéhez, ma az új templom udvarán lévő haranglábban van az otthonuk.
 |
| Kopjafa a Millenniumi parkban |
Megvizuáltuk a ma Csonkatoronyként hívott egykori templom maradványait, a Bálványprést,a Hősök keresztjét és a Millenniumi Kopjafát,melyet testvértelepülésük,Szováta adományozott a falunak 2000-ben. Csopakot is csak kis részben érinti a túra útvonala,így a falu egyéb nevezetességeinek megismerése más időpontra maradt.
A központból továbbra is a Balaton-felvidéki kéktúra útvonalán haladtunk a
-ok mentén.A jelzések amint átkelnek a forgalmas 73-as főúton,az mellett ÉNy-i irányba fordulnak és percek alatt elérik a falu egykori neves iparára emlékeztető Plul-malom épületét,hol ma múzeum üzemel. |
| Plul malom |
A Csopaki-Séd vízfolyása évezredek óta változatlan,így a ma még fellelhető malmok alapjaiban egy helyen vannak,még ha fel is újították őket. Egy 1277-es szerződés szerint már ekkor két malom működött a Séd mellett.A Plul -malom minden valószínűség szerint ezek egyikének az alapjaira épült 1910-ben. Az akkor rendkívül modern malmot malmot Molnár Kálmán építtette a korábbi ,kisajátított malmáért kapott kárpótlásból. Később a molnár leányát Plul Vilmos vízimolnár vette feleségül,így ennek a családnak a tulajdonába került. Az 1950-es években elveszik a családtól az épületet és államosítják,majd bérlőnek adják ki. Különböző bérlők alatt a malom egészen az 1970-es évekig működött. Bezárását követően a megyei Gabonaipari Vállalat takarmányboltot alakított ki az épületben,de a vállalat Csopakon lakó vezérigazgatója,Dobson Ferenc az értékes berendezésekhez nem engedett hozzányúlni.A bolt megszűnését követően az épületet és a malomkereket rendbe hozták és látogatható ipari műemléket alakítottak ki belőle. Az 1990-es években a falu helytörténeti emlékeit is ide telepítették.2010-ben újabb felújítás során rendbe hozták az egykori molnárlakást,valamint a malom környezetét,ekkortól a falu egyéb rendezvényeinek is helyet ad.
Sajnos ma csak a Műemlék malom környezetét és külsejét tudtuk meglátogatni,mivel szabadság miatt zárva volt,de így is érdekes sétát tettünk,megkóstoltam a Séd-zubogó vízét ,kedvesem élt fotós szenvedélyével,majd jó húsz perc múlva tovább álltunk.
 |
| A malomkerék |
A
-ok ezt követően meredek kapaszkodásba kezdte É-i irányba a falu meredek utcáin. Szép,gondozott,nem egy esetben hivalkodó házak,nyaralók közt emelkedtünk a Kopasz-domb oldalában. Jó ötszáz lépést követően aztán a jelzések K, DK-i irányba fordultak, az emelkedő megszűnt és az Öreg-hegy oldalában oldalaztunk hullámvasútazva. Előbb házak,szőlők közt,majd mikor ezek elmaradtak szőlők,gyümölcsösök fölött,miközben folyamatosan tudtunk gyönyörködni a Balaton keleti medencéjének és a környező településeknek a látképében. |
| Keleti kényelem és luxus |
 |
| Csopak,Öreg-hegy |
Jó kilométernyi gyönyörködést és hullázást követően újból egy aszfaltos utcát értünk el,melyet pár lépés megtételét követően ,egy újabb hivalkodó épület sarkánál,jobbra el is hagytunk és egy a sűrű növényzetben és bokrosban alig látható ösvényen megkezdtük mai túránk legnehezebb szakaszát ,a Péter-hegy "meghódítását".A csúcsig hátralévő alig 600 méteren 90 m szintkülönbséget kell leküzdenünk,úgy,hogy az utolsó 150-200 m már a gerincen vezet. A sziklás keskeny ösvény meredeken kezdett emelkedni és csak sokkal később enyhült,így bele kellett adni apait- anyait. Mikor már kezdett elfogyni a szufla és már a fülünk is szelelt,végre elértük a gerincet és gyér bokros,ligetes részen elértük a Péter -hegy 315 m-es csúcsát. Kemény feljövetel volt.
 |
| Szőlők fölött |
 |
| Kapaszkodás a "Petire" |
Mivel jól kitikkadtunk,ezért a magassági pontot jelző kövekre csüccsentünk le ,hogy megegyük a jól megérdemelt csúcscsokit,frissítsünk és kilátás hiányában készítsünk magunkról pár felvételt. Pár perces szusszanást követően elindultunk,hogy serc-perc alatt leereszkedünk a hegyről,igen ám,de a Koloska-völgyig visszalévő 700 méteren 165 m szintet kell veszítenünk ,ráadásul milyen útvonalon. Nem volt elég,hogy rendkívül meredek volt az ösvény,ráadásul ahol nem méretes sziklák álltak ki ott apró guruló kődarabokra kellett lépni. Ez utóbbinak meg is lett az eredménye,az egyik lépésre nem figyeltem kellőképpen,így a következő pár métert gatyaféken tettem meg. Nagyon figyelni kell ezen a szakaszon,csak óvatosan és minden lépést megfontolva lehet haladni!
 |
| A "csúcson" |
 |
| Ez itt a reklám helye |
Azért szerencsére egy idő után csökkent valamelyest a meredekség ,így a kezdeti lassú ereszkedés tempóját kissé tudtuk emelni az egyébként hangulatos erdőben. Ereszkedés közben utolértünk egy vidám túrázó csapatot,kik Veszprémből jöttek és minden szerdán járják a környék erdeit,hegyeit. Elbeszélgettünk velük,majd a völgyig visszalévő távot közösen tettük meg.
 |
| Ereszkedés |
A
-ok az utolsó 100-150 m-en újból rendkívül meredeken ereszkednek mire elérik Balatonarács szélső házait,a Béke utcán. Itt még egy kicsit elbeszélgettünk új ismerőseinkkel,majd jó utat kívánva egymásnak elbúcsúztunk. Üdvözlet nekik innét is,Isten Éltesse Őket! |
| Ismerkedés |
Balatonarács ősi magyar település,1954 óta Balatonfüred része. Első említését 1055-ben olvashatjuk a tihanyi alapítólevél hamis párjában. Tulajdonosa is a Tihanyi Apátság volt,de II. András a Veszprémi Székesegyháznak adta,de később a Tihanyi Apátság a Káptalannal folytatott per során visszaszerezte Arácsot. Az 1240-es évektől kezdődően világi birtokosai is voltak a falunak és köztük valamint a tihanyi Apátság közt birtokvita alakult ki,mely több évszázadon keresztül tartott. A Boldogságos Szűz-római kat. templomot 1373-ban szentelték fel és valószínű,hogy ebből a középkori templomból alakították ki 1785-ben a mai álló templomot. Arács másik nevezetessége a Koloska-völgy, a hangulatos kiránduló és pihenővölgyben erdei tornapálya,több turistaútvonal és tanösvény is található.
 |
| Koloska-völgy bejárat |
Mi elérve a Koloska völgy bejáratát az aszfaltos úton jobbra fordultunk és pár lépéssel elértük egy pihenőt,ahol a tájékoztató táblákon kívül a kiváló földrajztudós Dr. Cholnoky Jenő Emlékköve is található. ezt követően a
-ok átvágtak a Koloska-patak aránylag bővizű medre fölött és ÉNy-i irányba belekezdtek mai utolsó jelentősebb emelkedőnk megmászásába a Tamás-hegy lábánál. |
| Cholnoky -Emlékkő |
 |
| Koloska-patak |
A jól járható,széles és kijárt ösvényen meredeken kapaszkodtunk a tölgyes-gyertyános erdőben,ahol pár termetes bükkel is találkoztunk. Erős,kimerítő kapaszkodást követően értük el a
jelzést,mely a Koloska-völgyből kapaszkodik fel. A kereszteződést követően enyhülni kezdett az ösvény,így újra tempósabban tudtunk haladni,így gyorsan elértük a hegy gerincét,ahol a fák, bokrok ritkábbak lettek és majdnem szintben haladtunk következő úti célunk a Jókai kilátó felé.A Tamás-hegy 317 m-es csúcsára nem tér ki a Balaton-felvidéki kéktúra útvonala,mely a kilátónál (315 m) kezd el ereszkedni a hegyről. |
| A Tamás-hegy oldalában |
A Tamás-hegy Balatonfüred északi részén magasodik a Koloska- völgy fölé,legmagasabb pontja 317m tszf.A hegyen található a város legpazarabb kilátója a fából épült három emeletes Jókai Kilátó. A messzelátóból lenyűgöző panoráma tárul a szemlélődő elé Füredről,Csopakról,a Tihanyi-félszigetről ,a Balaton keleti medencéjéről valamint a Bakony vonulatáról.A kilátót az egyik legnagyobb magyar íróról ,Jókai Mórról nevezték el,ki nyaranta a családjával együtt Balatonfüreden lakott. Itt írta többek közt az Aranyember és a Fekete gyémántok című regényét. Villája 1954 óta irodalmi emlékmúzeum. A kilátónál ér véget a 2003-ban létrehozott Aranyember Tanösvény,mely a Tamás-hegy déli oldaláról vezet a kilátóhoz. Az egyes állomásokon az Aranyember hőseiről elnevezett padokon lehet megpihenni,miközben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jóvoltából megismerkedhetünk a környék földrajzával,élővilágával.A kilátótól jelzett turistaút vezet a Lóczy -barlanghoz,hol látványos mészkőrétegek tekinthetőek meg.
 |
| Jókai-kilátó |
Felérve a kilátóhoz,előbb elkészítettük a fényképes igazolásokat,majd megmásztuk a három emeletet és gyönyörködtünk a kilátásban,fotóztunk és videóztunk. Eztán a kilátó alatti pihenőpadon frissítettünk,ettünk egy csúcscsokit,váltottunk pár szót a városból közben felért kirándulókkal majd a
-on megkezdtük az ereszkedést a hegy csúcsáról. Pár lépés erejéig velünk tartott a jelzésű ösvény is,melyen a Lóczy-barlanghoz juthatunk el. |
| Füred és a Balaton |
 |
| Bakony,Kab-heggyel |
A kezdetben meredeken lejtő ,néhol sziklás ösvény hamar megenyhült és így tempósan tudtunk haladni. Közben nézegettük a tanösvény tábláit,melyek közül például az 5-ös az hegy erdejével ,a 4-es pedig a kiváló földrajztudós ,Dr. Cholnoky Jenő életével,munkásságával ismertet meg.
 |
| Aranyember Tanösvény |
Ez utóbbi táblánál nyílt terepre értünk,alattunk terült el Balatonfüred és kicsit távolabb a Tihanyi-félsziget. Mivel szép ,páramentes idő volt,így lélegzetelállító látvány tárult elénk,mellyel alig bírtunk betelni. Ezért aztán szinte észre sem vettük és már a Tamás-hegy déli oldalát uraló hatalmas kereszt aljában voltunk.
 |
| Alattunk Füred I. |
 |
| II. |
A kereszttől már kiépített lépcsőkön lehet lejutnia a Tamás-hegy alatt kialakított parkolóhoz,ahol a tanösvény kissé kopott indítótáblája is található. Innét már a város utcáin ereszkedtünk,kanyarogtunk tovább DNy-i irányban a
-ok mentén. |
| Tamás-hegyi kereszt |
Mivel itt már szilárd talajt éreztünk bakancsaink alatt,ezért begyújtottuk az utánégetőket és sietős tempót diktált kedvesem. A Damjanich és Öreghegyi utcák kereszteződésében csatlakozott hozzánk a
jelzés is,mely a Koloska-völgy irányából tart a város központja felé. |
| Balatonfüred,Centrum |
Balatonfüred "a Balaton északi partjának fővárosa" jelenleg Veszprém megyében található,de az Államalapítástól egészen 1954-ig Zala vármegyéhez tartozott.A város a Balaton legrégebbi fürdő és üdülőhelye,a szálláshelyeken eltöltött éjszakákat tekintve hatodik az országban. Kedveltségét turisztikai vonzerején kívül szénsavas forrásainak,mediterrán jellegű klímájának és Szívkórházának köszönheti.A térségben jelentős szőlészet-borászat működik a környéken található az egyik történelmi borvidékünk is.A Balaton körzetében itt működik a legrégebbi és legjelentősebb vitorláskikötő.Évente több rangos,európai és világszínvonalú vitorlásversenyt is rendeznek a városban.Füred térsége régészeti leletek tanúsága szerint már az Őskorban is lakott volt,a Római-korban fontos település lehetett,ezeket az időket több épületrom és síremlék idézi fel. Oklevélben először 1211-ben olvashatjuk a nevét, a Tihanyi Apátság birtokösszeírásában.A mai településen az Árpád-korban és a középkorban hét település volt található(Füred,Arács,Kék,Magyaré,Papsoka,Sike és a Kéki-patak partján épült település-ez ma szőlőterület). Világhírű savanyúvízét először 1717-ben említik,melyet 1722-ben gyógyvízzé nyilvánítanak. Ebben az időben már állt egy fa fürdőház,majd nemsokára épült egy kőház is kiadó szobákkal. Eötvös Károly az utazás a Balaton körül c. művében így ír erről az időről:
"....A Balatonnak ez volt az egyetlen fürdőhelye.....még nem volt Kenese,Almádi,Alsóőrs,Fülöp,Badacsony,Balatonföldvár,Boglár,Fonyód...."
A város hihetetlen fejlődése a Reformkorban indult el. A nyári üdülővendégek szórakozását egy fából épült színház szolgálta,melyet 1831-ben váltott fel az akkora megépült Kőszínház,mely a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínháza volt.Ezt a színházat a nagy mecénás Kisfaludy Sándor alapította .1825-ben rendezték meg a mára világhírűvé vált első Anna-bált a Horváth-házban. Széchenyi István kezdeményezésére innét indult el az első Balatoni gőzhajó,a Kisfaludy 1846-ban. Ekkoriban épült a Hajógyár is. A XIX.sz elején a dunántúli jelentős családok találkozó helyévé vált,majd a Kiegyezést követően kedvelt találkozóhelyévé vált politikusoknak,művészeknek. Sikk és egyben rang is volt Füreden nyaralni.Ekkor kezdődött el a település rohamos fejlődése,villák,panziók ,sétányok épültek. 1884-ben alakult meg az első magyar vitorlásegyesület a városban. A vasút viszonylag későn érte el az akkor már jelentős várost,,hosszas tervezgetés és huza-vona után 1909-ben készült el a Székesfehérvár-Tapolca fővonal,mely a Balaton északi oldalát is bekapcsolta az országos vasúti vérkeringésbe.A fejlődés újabb jelentős szakasza a XX.sz. hatvanas éveiben indult meg.1971-ben Füredet az ország első gyógy és üdülőhelyi városává nyilvánították,1987 óta "a szőlő és bor nemzetközi városa".Balatonfüred legfőbb látnivalói: Az Állami Szívkórház,Tagore-sétány, Vitorláskikötő,a Savanyúvíz források,Lóczy -barlang,Vöröstemplom,Szent Mihály templomrom(Papsoka),Református Fehértemplom.,Széchenyi-kastély,Horváth ház,Kerektemplom,Jókai villa,Blaha villa etc,etc...
 |
| Utak találkozása |
Innét már pár perc alatt elértük Balatonfüred centrumát a Szent István téren,ahol többek közt a Városháza és Füred egyik legismertebb nevezetessége a Vöröstemplom is található.
Mivel a bugi benne volt a lábunkban rendesen és éreztük az ütemet,ezért mielőtt körülnéztünk volna a téren,elintéztük az igazolás kötelező teendőjét. Balatonfüreden ennek a mozgalomnak az ellenőrzőfüzetébe elsősorban a vasútállomáson kell pecsételni,dátumos bélyegzővel,ezért a város utcáin a
és jelek mentén letrappoltunk az állomásra,hogy eleget tegyünk az igazolásnak. Patinás házak és intézmények közt vezetett utunk az Ady,a Jókai,Zrinyi és Rákóczi utcákon. Ez a kis kitérő szűk félórát vett igénybe,mivel az állomásig és vissza bő 2 és fél km-t kellett letrappolnunk . |
| Jelzés dömping |
Visszatérve a Szent István térre nézelődtünk kicsit a nyüzsgő téren,majd meglátogattuk a város egyik jelképét a Vöröstemplomot ,fényképeztünk az egyik padon lazítottunk egy keveset majd szedtük a cók-mókunk és tovább álltunk. A túra útvonala csak Füred kisebbik részét érinti,így aki bővebben megszeretne ismerkedni az első Balatoni üdülőhely nevezetességeivel,annak nem túra közben,hanem más alkalommal kell felkeresnie a várost.
 |
| A Vöröstemplom |
 |
| A Fehértemplom |
A Krisztus Király-templom,ismertebb nevén a Vörös-templom 1927-ben épült neoromán stílusban a környéken bányászott piros kövekből.Két 35 méter magas tornya mára a város egyik meghatározó jelképévé vált.Füred területén már az 1330-as években működött plébánia,ebből a korból két templomrom is fennmaradt (Papsokai Szent Mihály és a Szent Margit templom,ma Fekete Lovag Éterem). A török korban a plébánia hívei vagy elmenekültek,vagy meghaltak. A megmaradt hívőket pedig beolvasztotta a protestantizmus.A római kat. hívők száma majd a nullával vált egyenlővé. A XX.sz elejére a felduzzadt lakók és nyaralók viszont igényelték a vallásuk gyakorlását,ezért Dr. Rott Nándor felkarolta kérésük és katolikus papot küldött a településre és megépíttette a Vöröstemplomot.
A városba érve már messziről észre vehetjük a hófehér,egytornyú Református templomot,melyet klasszicista,copf stílusban építettek a helyi hívők 1828-ban.
 |
| Vöröstemplom,templombelső |
A Szent István teret a
, és a fonódó jelzések mentén hagytuk el. Elég ritka dolog,hogy három fő turistaútvonal együtt haladjon több száz méteren,így ezen ritka esetek egyikének lehettünk tanúi.Pénzintézetek,Intézmények és üzletek közt haladtunk az enyhén emelkedő járdán a Kossuth térig. A téren megvizuáltuk a Református templom hófehér épületét,majd egy néma főhajtás erejéig elidőztünk a Hősök Emlékművénél,egy pusztuló félben lévő villánál,egykor Takarékpénztár, vetettünk egy pillantást a "Nemzet Mindenesének" Fáy Andrásnak,a Reformkor egyik kiválóságának az Emléktáblájára és már el is hagytuk Balatonfüred belvárosát. |
| Hősi Emlékmű-Füred |
 |
| Egykor elegáns Takarékpénztár.ma.... |
Erős emelkedőn haladtunk a Balatonszőlős irányába vezető országút melletti járdán,egy kereszteződésben elköszöntünk a Balaton-felvidéki Kéktúra
jelzéseitől,melyen mai túránkon Alsóőrstől idáig haladtunk,valamint a jelzésektől,melyek a Recsek -hegy irányába vezetik a túrázókat. Mi pedig a jelzések mellett folytattuk a kapaszkodást Balatonfüred Ófalui részén a Győr-hegy felé Szuszogva értük el a kereszteződést ahol a 
jelek elvezettek bennünket Balatonfüred egyik legrégebbi templomának a romjaihoz, a Papsokai templomhoz. |
| Papsoka templomrom I. |
A Szent Mihály templom a mai Füred egyik középkori részén Papsokán egy Római-kori villára épült a XI-XII.sz-ban román stílusban.A templomot többször átépítették így megfigyelhetőek rajta gótikus jegyek is.A török időkben a templom elpusztult ,a XVIII. sz-tól a templomrom környékét temetkezési helyül használták.
 |
| II. |
Elmerengtünk a középkori falak közt, készítettünk jó pár felvételt,egy szusszanásnyi időre leültünk a padok egyikére majd visszatértünk a jó tíz perce elhagyott turistaúthoz. Itt alig pár lépést követően a
-ok balra hívtak bennünket,de egy építkezés következtében a korábbi útvonal megszűnt,így rögtönöznünk kellet és kisebb bizonytalanság után a városrész utcáin D felé tartva elértük a Szőllősi utcát,ahol újból meglettek a jelzések,így már semmi nem zavarta haladásunk. |
| A Bocsár-hegyen I. |
Először térköves,majd aszfaltos utcán haladtunk a Bocsár-hegy oldalában,az útvonal hol meredekebben,hol lankásabban,de jó kilométernyi távon végig emelkedett szőlők,nyaralók közt. Elérve egy gerincet aztán jelzéseink balra hívtak bennünket és egy dózerútra térítettek minket. Egy erdős részen haladtunk ekkor pár száz métert,vesztettünk egy kevés szintet és újból szőlők,gyümölcsösök közé érkeztünk és egy egy murvás úton battyogtunk tovább. A házak elfogytával aztán a
jelzések újból balra invitáltak,egy a sűrű növényzettől alig észrevehető ösvényre. Átküzdve magunkat a kezdeti dzsindzsán egy lépcsősorhoz értünk,melynek rozoga,elhanyagolt nem egy helyen balesetveszélyes lépcsőin kellett leereszkednünk a Bocsár-hegy meredek oldalában. Ezen a szakaszon is fokozott óvatossággal kell haladni. Ezért a kellemetlenségért viszont bőven kárpótol a hely vadregényessége és romantikája. |
| II. |
 |
| Útkeresés |
A szerpentines,rozoga lépcsősoron rövid idő alatt leereszkedtünk a Szőllősi-Séd vadregényes szurdokvölgyébe,ahol mai utolsó fényképes igazolópontunk is található: a Noszlopi-forrás.
 |
| Lépcsőzés |
A Noszlopi-forrás Balatonszőlőstől délre a Farkó-kő és a Bocsár-hegy közé ékelődő keskeny,vadregényes Malom-völgyben található. A sötét és kellemes klímájú ,hűvös szurdokvölgyet a két marcona hegy között a Szőllősi-Séd alakította ki évezredek alatt. A patak melletti, foglalt forrást a XIX.sz. legbátrabb emberéről Noszlopy Gáspárról nevezték el.A forrás foglalatát 1986-ban a Balatonfűzfői Természetbarátok alakították ki.A forrástól nem messze,déli irányba alakították ki a Malom-völgyi pihenőhelyet,mely a Koloska-völgyet hívatott tehermentesíteni.
 |
| Noszlopi-forrás |
Sajnos ahogy a forráshoz vezető lépcsősor.úgy a forrás foglalata és a környezete (pihenőpad etc.) is rendkívül elhanyagolt állapotban leledzik. Talán nem is baj,mert így még természetközelibb élményben lehet része az ide látogatónak. A forrás lebilincselő környezetében készítettünk pár fotót magunkról az igazolás kedvéért,majd magáról a helyről is készült pár felvétel. Jó szokásomhoz híven most is megkóstoltam a kellemes és hűs friss forrásvizet. Mivel még egy jó órás erőltetett menet várt ránk,így ettünk egy szendót,majd egy forrásalmát.
 |
| Szőllősi-Séd |
A forrás névadójáról Noszlopy Gáspárról a hős 1848-as hadvezérről a blogom ezen beszámolójában írtam bővebben. Megjegyzem még.hogy a XIX.sz. legbátrabb emberének a nevét kétféle alakban is írjuk. Az elterjedtebb a Noszlopy alak,de előfordul,hogy i-vel írják. Nos a forrás foglalásának készítői ezt az alakot használták,ezért a helyes írásmódja Noszlopi-forrás.
 |
| A Malom-völgyben |
Jó negyed óra elteltével szedelőzködtünk és átkeltünk a Szőllősi-Séd medrén,mert a forrástól a
jelzések a patak jobb partján folytatódtak É-ÉNy-i irányba,a Farkó-kő oldalában és elkezdtük megkerülni a hegyet. Előbb jó pár száz méteren a patak meredek oldalában haladtunk vadregényes környezetben. ezen a szakaszon a jelzések,ha voltak,fától-fáig vezettek az alig járt ösvényen. Egy időt követően az ösvény eltávolodott a szurdoktól és sűrű erdőben törtettünk előre.mígnem kiértünk egy villanypásztorral elkerített lovardához. A domboldalon északi irányban feltűntek Balatonszőlős házai és a mögöttük húzódó Nagy-Gyula (418 tszf) körvonalai.  |
| Balatonszőlős és mögötte a Nagy-Gyula |
Mi Ny-i irányban folytattuk a legelő és az erdő közti keskeny réten,melyen kimondottan nagy gaz volt. Jelzés itt nem nagyon akadt,de nem is volt hová menni,egyértelmű volt az útvonal. Pár száz lépést vonultunk ,majd a lovarda sarkánál elértünk egy széles és jó minőségű erdei utat,ahol
jelzéseink,találkoztak a Balatonszőlős felől Aszófőre tartó jelzésekkel. |
| Nyugalom |
Mi ebben a kereszteződésben elköszöntünk eddigi jelzéseinktől és előbb D.majd DNy-i irányban haladtunk tovább.Mivel kimondottan jó minőségű volt az út,így asszonykám újra erőltetett tempót diktálva haladt előttem. Az Alsó -erdő gondozott ,hangulatos tölgyesében haladtunk jó pár kilométert a Nagy-mező-oldalában. Útvonalunk ezen a szakaszon végig,alig észrevehetően lejtett.
 |
| Ritkás tölgyesben |
Talán háromezer lépés megtételét követően a tölgyek elkezdtek ritkulni egyre több más fa keveredett közéjük,majd az erdő megszűnt és egy cserjés,bokros részre kiérve már az ismerős Apáti-hegy és a Nyereg-hegy vonulatai vezettek bennünket célunk felé.
 |
| Tihanyi-félsziget |
A Gyékényes ritkás bokrai közt alig pár száz lépést tettünk meg és elértük az Aszófőre vezető aszfaltos utat,melyen
jelzéseink jobbra kanyarodva haladtak tovább. Innét már percek alatt egy utolsó lejtőn leereszkedve megérkeztünk Aszófő első házaihoz. |
| Aszófő-érkezés |
Átkeltünk az Aszófői-Séd medre fölött,majd a falu hangulatos házai közt folytattuk a menetelést. Mivel,sajnos a kiszemelt vonatindulását pár perccel lekéstük,így a B terv lépett életbe,így nem a vasútállomás felé,hanem az autóbuszváró felé vettük az útirányt. Mivel a faluban be kellett szerezni,még egy igazoló pecsétet,ezért betértünk a méregdrága Fodorvin Családi Pincészetbe,hogy kérjünk egy lenyomatot. A tulajdonoshölgy szívesen segített,gondolkodtunk,hogy veszünk egy butélia bort tőle,de látva az áraikat dobtunk egy hátast. Így a szívességért cserébe kértem egy deci rosét magamnak,de alaposan meglepődtem mikor a fizetésre került sor (700 Huf). Ismerem és tudom az árakat,de azért ez egy kicsit sok........
 |
| Még egy Séd-mára,az Aszófői |
 |
| Buszra várva |
Miután pótoltuk energia és folyadékvesztésegeink nem volt más vissza,mint kocsiba pattanni és hazafelé venni az irányt. Az autóban bőven volt időnk kiértékelni ezt a túranapot is,melynek során a Balaton környéki vándorlásunk utolsó etapját teljesítettük az északi parton. Ezzel a túrával búcsúztunk a Balaton északi oldalától és a Balaton-felvidék csodás tájaitól. A mai nap eddig ismeretlen helyekre is eljutottunk,felejthetetlen emlékeket szereztünk,sőt ez az etap a várakozásainkon felüli élményekkel ajándékozott meg minket. A túra alatt 25 km-t tettünk meg ,miközben felfele 880 m-t,lefele 860-at "küzdöttünk" le.
Mivel az Oktoberfest idején járunk,ezért hazaérve először egy pohár snpass-al ,melyet egy citromos HB-vel kísértünk el,jutalmaztuk magunkat. Majd pár perc múlva egy doboz eredeti Festbiert is legurítottunk.
 |
| Oktoberfestesteskedés (Jutalom) I. |
 |
| II. |
Több kép a szakaszról: https://goo.gl/photos/aUvRswXkUeg9WYdu9
Kisfilmek a mai napról: Összegzés 1
Összegzés 2.
Összegzés 3.
Csopak,Csákány-hegyi kilátó
Balatonfüred,Jókai-kilátó
Térkép és szintrajz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése