BFK  4.TÚRA    2018.05.14.

                      MENCSHELY-KŐVÁGÓÖRS

                 " ....Ó a régi,ó a Balaton,régi nyarakon,bár nem volt vitorláshajónk.
                        Ó a régi,ó a teraszon,ültünk nyarakon,úgy néztünk végig a tavon...."
                                                                                               Cseh Tamás-Bereményi Géza:A hatvanas évek . 
                                                                                                                            Előadja:Cseh Tamás és Másik János Pulán a Löszszínpadon 2006-ban










                                      Életünk filmjének pörgése hosszabb ideig nem tette lehetővé,hogy koptassuk bakancsaink talpát,aztán a nagy rendező úgy döntött,hogy Ígéret Havának tizennegyedik napján folytathassuk a Balaton-Felvidéki Kéktúra bejárását.A mozgalomból nagyjából még 40km volt hátra,amit jó erőben simán be lehet vállalni,de mi a hosszabb kihagyás végett óvatosan duhajkodtunk és úgy döntöttünk,hogy Kővágóörsön gondolkodunk el,hogy lejáruk-e egyben vagy két részben teljesítsük ezt a távot.A körülményekre tekintettel aztán az a döntés született,hogy még egy alkalommal visszatérünk,hogy befejezhessük a túramozgalmat.

A Szent-György -hegyen

Kukkantás a szőlők fölött

                          A meteorológusok hozták szokásos formájukat,minden portál mást ígért,de én a jól bevált Pártai Lúcia féle előrejelzés alapján döntöttem. Az esőt ők sem zárták ki teljesen,de összességében pozitív napot ígértek.A végén kiderült,hogy még ők is tévedtek,mert bár végig lógott az eső lába ,de a Káli-medence környéke megúszta pár cseppel.Viszont a közeli Keszthelyen egész napos áztató eső volt.Úgy látszik ez alkalommal szerencsénk volt és nem kerültek elő az orkánkabátok 😊😆,így tökéletesnek mondható túranapot fogtunk ki.

                       

Mencshely

                              Még alig pirkadt amikor a kakas kukorékolva jelezte az ébresztő idejét,kicsit elgondolkodtam,hogy megleckéztetem a semmirekellőt,de nem akartam úgy járni mint a slágergyáros "Király",így gyorsan elvetettem az ötletet és öt óra körül már vígan robogtunk az autópályán.Balatonszentgyörgy környékén aztán záporba értünk,kedvesem vetette is szemével a vasvillákat,de szólni nem szólt.Badacsony környékén viszont mintha elvágták volna,még a nap is ki- kikandikált,ekkor viszont én húztam ki magam büszkén.Fél hét körül érkeztünk meg Zánka vasútállomására,ahonnét a reggeli falujárat indul Veszprém irányába.Bejártuk a Nivegy-völgy összes települését,így negyed nyolc után érkeztünk Mencshelyre.

Vadrózsa

                              Jó szokásunkhoz híven a túrát ezúttal is a helyi szellemi élet központjában kezdtük,ahol az indító pecsét mellé,illendőségből egy-egy indító kupica rövidet is kértünk a tűzről pattant kocsmárosné asszonyomtól,aki emlékezett ránk legutóbbról. Meg is jegyezte,hogy bár sok turista tér be pecsétért,de sokuk bizony épp csak megköszöni,de rendelni már nem akar.Persze ez nem kötelező,de azért jól tud esni annak aki önzetlenül segít a hozzánk hasonlóknak. Én először mindig kérek,veszek valamit és csak utána jövök elő a pecséttel.Nem is utasítottak még el sehol....

Halom-hegy a Kossuth kilátóval

Kinyílt a táj a Szent-György-hegyen

Nivegy-völgyi panoráma

                              Mencshelyről,a Halomhegyről és a Vulkánparkról ebben a beszámolómban írtam bővebben,így ettől most eltekintek.Az ismerős útvonalon a  jeleket követtük az  első feleségem által diktált tempós vonulással. Pillanatok alatt elértük a kereszteződést ahol a BFK jeleivel találkoztunk a Halom-hegy lábánál.A jelzéseket követve D-DK-nek fordultunk mi is és hamisítatlan Balaton-Felvidéki terepen széles,gazos szekérúton haladtunk tovább.Rövidesen a csak az erre a tájra jellemző építészeti stílusú présházak és szőlő parcellák közé érkeztünk.Már megszoktuk a környékre jellemző rendezettséget,gondosságot,így ez mát nem okozott meglepetést,de az elénk táruló panorámától szó szerint leesett az állunk.Beláttuk a Nivegy-völgy összes települését,felfedeztük Dörgicse mindegyik templomromját és az egészet megkoronázta a most ezernyi haragos fényben tündöklő viharos Balaton.

Küzdelem az életért

Kereszt a Szt.György-hegy nyergében

                                  Majd egy kilométernyi hangulatos környezetben megtett út végén a dörgicsei országútnál,egy régi fakeresztnél egy nyeregbe érkeztünk,ahol jelzéseink a Szent György-hegy vegyes erdejébe tértek.Itt széles szekérúton meneteltünk ,majd újból kinyílt a táj és szőlők,présházak közt ereszkedtünk a hegyről, élvezve az elénk táruló látványt.Közben újabb nyergen keltünk át és erdő szélén,kaszálón, ekkor már a Lencse-hegy oldalában haladtunk tovább.Ezen a szakaszon kapott el a mai nap egyetlen kisebb zápora,melyben el nem áztunk,de az eső szerencsésen megakadályozta,hogy a mai nap egyik látványosságát sikeresen elkerüljük.

Hamisítatlan Balaton-Felvidéki présházak

                                     Vagy kétezer lépés után jelzéseink D-nek fordultak és vizenyős  erdei részen folytatódtak. Tudtuk,hogy itt kell lennie az egyébként is nehezen megtalálható Herendi templom romnak,de az eső jobban lekötötte a figyelmünket,így csak a Herendi-kút mellett vágtáztunk el,de azt is csak távolról vettük szemügyre,nem volt kedvünk a hatalmas és vizes aljnövényzeten átvágni,így plusz egy ok,hogy visszatérjünk erre a csodás helyszínre. A fentiek végett a templomromról egy, az interneten fellelhető fényképet teszek be a beszámolómba.

                               

Herend környékén

Felirat hozzáadása

                            Ha a Herend tulajdonnevet halljuk mindnyájunknak a világhírű porcelán jut eszébe és a település ahol azt készítik. Pedig a mostani Herend őse itt a Lencse-hegy oldalában és a Nivegy-völgyben volt megtalálható.Az ősi Herendet már az 1300-as években  oklevelek említik,így alapítása korábbra datálódhat.A királyi birtokot Károly Róbert István püspöknek adományozta,ekkoriban épülhetett a falu temploma.A falu egy 1548-as törökdúlás következtében teljesen elpusztult,lakói elmenekültek és ekkor alapították meg a Bakony-alján a mai Herendet.A templom azóta pusztatemplom,lerombolt falai tovább romlottak,megmaradt köveit a környék lakossága széthordta építkezéseik céljára.Jelenleg csupán egy apró faldarab látható az egykori templomból.A romtól nem messze található a Herendi-kút nevezetű forrás.

Herendi templomrom-forrás:az internet

                                          Sikertelen romlátogatás után  jelzéseink hamarosan K-i irányba rövid kapaszkodásba fogtak a Lencse-hegy oldalába,ahonnét újabb irányváltást követően elzárt legelő mellett méteres vizes fűben ereszkedtünk,közben az eső elállt,így felülről már nem,csak alulról áztunk,de onnét rendesen.Szerencsére ez a Ho-Shi-Minh ösvény csak pár száz lépés erejéig tartott,majd kalandos árokátkelés után kiértünk egy széles ,jó minőségű dózerútra,melyen miután kedvesem bekapcsolta a fáklyákat, pillanatokon belül berongyoltunk Szentantalfára. Ezen a szakaszon kapta az első jeleket túratársam,hogy a bakancsa és a lába nem a legjobb viszonyban vannak a mai nap.Pedig bejáratott,kényelmes darabról van szó,mégis elkezdte nyomni a sarkát.Így vagy elhasználódott a bakancs bélése(bár nem látható nyoma) és a merevítés nyomja a lábát vagy pedig kedvesem lábával van probléma.No majd legközelebb kiforrja magát.

Ho-Shi-Minh ösvény a Lencse-hegyen

Kérődzők

                                         A királyi farkasvadászok falvába a zárt kapu és téglakerítés ellenére is luxust sugárzó Villa Alexandránál értünk be, majd hamisítatlan Balaton-felvidéki épületek közt értük el Szentantalfa központját,ami egyben ellenőrző pont is,így bélyegeztünk itinerjeinkbe,kicsit frissítettünk,majd falujárásra indultunk,bár a három templomon kívül nem sok látnivaló van,így bő negyed óra elteltével újra a   -ok mentén haladtunk.
                                                                                                   

Szentantalfa ev.templ.

                              Szentantalfa a Nivegy-völgyben található tipikus Balaton-felvidéki település,első említése 1276-ból datálódik.A környékhez hasonlóan ez a terület is királyi birtok volt,eredendően a királyi farkasvadászok lakták.A török időkben ,majd később a Rákóczi-szabadságharcban többször elnéptelenedett,új telepesek nagyobb számban az 1740-es években érkeztek.A faluban három felekezet gyakorolta a vallását eleinte megosztva használták a középkorból megmaradt templomot,de idővel mindegyikük saját templomot épített. Lakóinak száma napjainkban meghaladja a 400 főt.

A két templom utcája

                                      Jelzéseink mentén leereszkedtünk a Cser-Kúti-patak völgyébe,ahol a Kis-Kútnál és Mosóháznál rövid fényképezés és pihenés következett,majd a helyi Hannapi-stadiont megkerülve újabb hatalmas füvű réten vágtunk át.Elhaladtunk a régi zsidó temető és egy újabb forrás mellett és jó minőségű szekérúton megkezdtük a kapaszkodást a Tagyon-hegyre.

Kiskút

Baktatás méteres fűben

                                     A Kis-kút és a Mosó a falu fontos találkozási,hírcserélési helye volt. Az ivóvízvétel mellett a falu asszonyai itt végezték a nagymosásokat.Az állatok itatására is és egyéb mezőgazdasági célokra is használták.Érdekes,hogy ezek a Mosóházak a történelmi Magyarországon csak a Balaton-felvidéken terjedtek el.A foglalatot és mosót 2002-ben állították helyre.

Panorámák a Tagyon-hegyről

                                                
                                                        A Tagyon -hegyen igazi panoráma sétaúton kanyarogtunk, alattunk Zánka és a Balaton látképe,előttünk a megsebzett Hegyes-tű magasodott. Kimondottan szép útvonal,melyen igazából csak  andalogni lehet.Kényelmes szintúton,néhol szó szerint szőlők közt fogyasztottuk a métereket,közben egy korán érő cseresznyefa ,az útra kilógó, termését is megkóstoltuk. A tulajdonviszonyok végett néhol érthetetlen kanyarokat tettünk.Bő másfél km-t tettünk meg présházak,szőlők közt a panoráma úton,majd ÉNy-nak fordultunk és megkezdtük az esztelen bányászattal a Balaton-felvidéki tanúhegyek közül legjobban megsebzett Hegyes-tű 336m-es csúcsának bevételét,a mai nap egyetlen jelentős szintemelkedésével.A Hegyes-tűre egy nem túl nehéz ösvény vezet,így pihenő nélkül ,alig zihálva értük el a jelzést,mely a geológiai bemutatóhelyhez és a csúcshoz vezet.

A Hegyes-tű távolból

Kaptatás a Hegyes-tűre

                                                           A Hegyes-tű geológiai bemutatóhelyen régebbi túráinkon már többször jártunk,részletesen ebben az írásomban  foglalkoztam vele,így most ettől eltekintek.A fogadóépületnél megváltottuk a jelképes díjú belépőket(800ft/fő)és egy fotó kedvéért csak úgy megszokásból felrongyoltunk a kis alapterületű csúcsra,melyen most egy diákcsoport tagjaival osztoztunk,így hamar el is hagytuk azt. Visszatérve a fogadóépülethez legurítottunk egy-egy doboz Soproni citromost(2%),ettünk egy csúcscsokit és ejtőztünk egy keveset.Nejem ápolta megviselt sarkát ,kicsit kutyázott a gondnokasszony tacsijával én meg csak úgy néztem ki a fejemből.

A Hegyes-tű

A Geológiai-bemutatóhely fogadóépülete

Panoráma a Hegyes-tűröl

                                                             Jó félórás ejtőzést követően szedtük a cók-mókunkat és a BFK jelzései mellett lerongyoltunk a meredek ,térdpróbáló aszfaltos szerpentinen a nagyjából 2 és fél km-re lévő 7313-as országútig,mely a Káli-medence főútvonalának számít.Miután átkeltünk a Horogi-Séd alig csörgedező medre fölött,egy rövid emelkedő legyűrését követően jelzéseink DNy-nak fordultak és kijárt szekérúton cseres-tölgyes erdőbe érkeztünk.Régebbi túráinkról emlékeztünk,hogy itt mindig mély,saras terep következett köszönhetően a kiterjedt Lencsés-tó ingoványos területének.Ezúttal azonban a csapadékszegény időszaknak köszönhetően a szakaszt megúsztuk pár nagyobbacska tócsával. Elhagyva a lápos részt,a nyomvonalunk Ny-i irányra váltott és jó darabig hamisítatlan erdei szakaszon haladtunk változatos madárdal hangverseny kíséretében.Én nagyon élveztem,de kedvesemnek egyre nagyobb kínszenvedést okozott minden lépés.Áttudtam érezni a fájdalmát,hisz mindannyian tudjuk milyen érzés ha lábunk nincs jó viszonyban a cipőnkkel.Paradox módon túratársam úgy oldotta meg a helyzetet,hogy fokozta a tempót,hogy mihamarabb lakott helyre érjünk.

Lencsés-tó

Algás pocsolya

                                                            Kiérve az erdőből csodás látkép tárult elénk a Káli-medence falvairól,hegyeiről,miközben a szikes talajú részen égig érő fűben meneteltünk. A Tódi-kút gémeskútjánál egy újabb irányváltás következett és innét már poros,árnyéktalan szekérúton szeltük a métereket. Előttünk a Lapos-Hegyes-tű és a Kis-Hegyes-tű masszív tömbjei tornyosultak,hátrébb pedig sorban az össze tanúhegy feltűnt,jobbra pedig a Káli-medence mesés falvai terültek el,fölöttük a Balaton-Felvidéki hegyvonulat koszorúzta meg a panorámát.Már ezért a látványért érdemes volt elindulni.

Szikes talaj a Tódi-kút környékén

A Lapos-és a Kis-Hegyes-tű

A Káli-medence

                                                          Előzetesen terveztük,hogy "bevesszük" a Kis-Hegyes-tű csúcsát,mert érdekes módon mg nem jártunk ott,de a körülmények végett erről fájó szívvel le kellett mondanunk. Ezen a szakaszon a megunhatatlan panoráma végett csak andalogtunk,sűrűn kattogtatva fotómasinánkat.A magán lovardánál elérve a jelzést megdöbbenve tapasztaltuk,hogy az útvonal el van terelve és csak kerülővel érhető el a sóstókáli templomrom.Első feleségemmel előzetesen úgy döntötttünk,hogy a körülményekre való tekintettel én kirongyolok a romhoz,Ő pedig bemegy Kővágóörsre és megvár valamelyik műintézményben. A terelés végett aztán B tervet léptettünk életbe,a romok megtekintését más időpontra halasztjuk,így mindketten folytattuk a túrát. A fentiek végett a templomromról egy, az internetet fellelhető fényképet teszek be ábrázolás gyanánt.


                                                                                       

Rekultivált homokbánya

                                 Feltételezhetően a török harcok során pusztult el Sóstókál település,melynek  első írásos említése 1389-ben történik .A környék birtokaihoz hasonlón ez is királyi föld volt,melyet IV.László király Kolynus veszprémi esperesnek adomázott,ki egy darabját tovább adományozta Monoszlai Gergelynek.Később a Rátótiak birtokolták a környék javait. Az egykori falu román stílusú temploma a XIII.sz.-ban épülhetett.A mostani romok érintetlen környezete arról árulkodik,hogy feltárására soha nem került sor.A templom romjainak környékén néhány megmaradt kőrakás emlékeztet az egykori falura. A romoktól északi irányba két nagyobb épületnek a romjai fedezhetőek fel,melyet Pusztapalota néven ismerünk. Feltételezések szerint ez a nagyobb épület is a faluhoz tartozott. Építését egyesek a római-korra teszik(talán egy villa maradványai),de valószínűleg középkori eredetű.

Sóstókáli templomrom-forrás :az internet

                                      
                               A lovarda után a poros szekérút aszfaltra váltott ,itt túratársam úgy döntött,hogy leveszi a már kibírhatatlanul törő bakancsát és inkább vállalja az apró kavicsok szurkálását.Szemmel látható kedélyváltozáson ment át ettől az apró trükktől.Elhagytunk egy rekultivált bányaterületet,ahová természetvédelmi okokból a belépés szigorúan tilos és máris megérkeztünk mai leglátványosabb látnivalónkhoz a Kővágóörsi-Kőtengerhez.
                                                         

Ménes a Káli-medencében

                                  A Kővágóörsi -Kőtenger egy homokkő vonulaton helyezkedik el,Kővágóörs környékén,a falu egyes házai ezekre a sziklákra épültek rá.A hatalmas lapos sziklák a Pannon-tenger megkövesedett homokturzásai révén jöttek létre. Egyáltalán nem ritka,hogy a felszín fölött látható sziklatömbök legalább akkora, sőt nemegyszer nagyobb méretben a felszín alatt folytatódnak.A kiváló építőanyagként használható kövek bányászatát már a Római-korban is folytatták. A kövekbe a szél és a víz kis barlangocskákat,tavakat képeztek,a környezet hangulatát a mohák,zuzmók apróbb fák tovább fokozzák. A kőhát(kőtenger) társaihoz hasonlóan(Salföld,Szentbékkálla) szigorúan védett terület.

                                                                                     

Kővágóörsi-Kőtenger 

                              A Balaton-Felvidéki-Kéktúra kiírói a mozgalom útvonalát végig vezették a Kőtenger majd minden részén,így mód nyílott a terület részletes megismerésére is.Fényképeztünk,élveztük a táj szépségét,közben úgy döntöttünk,hogy a körülmények végett nem vállaljuk a túra második részét és Kővágóörsön befejezzük a mai napot,pedig még csak fél 12-re járt az idő.

Óriások játszószere

                              Kővágóörs   a Balatontól pár kilométerre a Káli-medence déli részén egy homokő vonulaton fekszik,1950-ig Zala megyéhez tartozott,de a vármegye rendezéskor Veszprém megye része lett.A terület már ősidők óta lakott,a rómaiak is éltek itt,szőlőt termesztettek és követ bányásztak(faragtak)a környéken. Honfoglaláskor az Örs nemzettség szállásterülete lett,innét ered  falu nevének utótagja is.Első okleveles említését 1263-as oklevelekben olvashatjuk,Szent-László-Őrs alakban.Szent László király a mondák szerint a Káli-medence köveiből vizet fakasztott az itt élőknek,emlékét máig őrzik a településen élők.Első templomát román stílusban a  XIII.sz-ban építették és Szent László tiszteletére szentelték fel.Kővágóörs a Káli-medence legfontosabb településének számított,ősi nemesi családjai többször töltötték be Zala vármegye alispáni székét. Közülük a leghíresebb Kerkápoly István volt,kinek lakóháza ma a Falu-tájház szerepét tölti be.A falu könyékén több templomrom(Sóstókál,Ecsér,Kisörs) emlékeztet a török időkben elpusztult kisebb településekre. A törökdúlásban Kővágóörs is sokat szenvedett,többször támadták meg,de a falu ezek ellenére nem néptelenedett el. A reformáció korában a falut a Lutheránus eszmék elsők közt érték el,az új vallásnak valóságos ősi fészke alakult ki  a településen. Az új vallást gyakorlók a XVIII.sz-ba újították fel barokk stílusban  a   régi templomot. A római katolikusok mivel templom nélkül maradtak,ezért az ellenreformáció korában új templomot építettek Esterházy Károly egri érsek hathatós segítségével.Ezt az új templomot közvetlenül a régi templom bejárata elé emelték,így a helyiek "dac-templomként"is emlegetik.Mivel 1943-ig a településhez tartozott Révfülöp és annak kikötője,így fontos kereskedő helyévé vált a Balaton-déli partjáról származó áruknak(gabona,állatok). Fontossága végett az 1800-as években mezővárosi rangot kapott,kialakult egy sajátos zsidó kereskedői réteg is,kik szintén fontos szereplőivé váltak a település életének,többek közt zsinagógát és német nyelvű iskolát is építettek.A XX.sz. vérzivataros éveit megszenvedte a lakosság,sok áldozatot követlek a világháborúk,a zsidókat elhurcolták,erőszakos kitelepítések után erőszakos TSz-esítés következett.Ezek a tényezők is hozzájárultak,hogy a falu elvesztette jelentőségét és kisközséggé alakult,elvesztette önállóságát is.Ezekben az években szinte átláthatatlan rendszerben működtek a Káli-medence települései,közös tanácsi rendszerben. A térség legfontosabb településévé az időközben függetlenülő Révfülöp vált.A rendszerváltást követően Kővágóörs önálló önkormányzatot alakított,értékeit számos művész és  városi értelmiségi ( un. "bebírók") fedezte fel és vett házat és ingatlant itt ,és a falu  Balaton-felvidék többi részéhez hasonlóan látványos fejlődésnek indult. Jelenleg mintegy 800 állandó lakosa van.

Kővágóörs

                            A Kőtenger szélső sziklái után egyből elértük a gazdag történelmű,egykor jelentős település első házait és a Cseh Tamás utcán gondozott,régi házak közt értünk be a falu központjába.A már majdnem 10 éve elhunyt Kossuth-és Liszt díjas művészt különös tisztelet övezi a Balaton-felvidéken,így Kővágóörsön utcát is elneveztek róla. "Füst a szemében"  nekünk is nagy kedvencünk,ezért is választottam mai mottónkul egyik dalának részletét.

A Hősök kútja s a BFK pecsételőhelye

                              A buszmegállóhoz érve tapasztaltuk,hogy alig fél óra múlva indul az első busz Révfülöpre,így a falu részletes megismerését következő alaklomra kell halasztanunk.Most csak vetettünk pár pillantást a templomokra és a Hősök kútjánál,a szokásos néma főhajtást követően beütöttük itinerjeikbe az igazoló pecsétet.Egy emléktábláról megtudtuk még,hogy 1935-ben Kővágóörsön töltötte nászútjának egy részét a híres költőházaspár Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni.

Egykori fogadó,ahol Radnóti a nászútját töltötte

Utcarészlet Kővágóörsön

                            Közben az autóbuszunk is megérkezett amellyel Révfülöpig utaztunk,ahol rövid várakozást követően egy Csörgővel húzott szerelvénnyel érkeztünk vissza Zánkára. Autóba pattantunk,hazafele Badacsonyban még vettünk pár üveg Kéknyeletet és Szürkehavert. Útközben a szokásos helyen pótoltuk energia veszteségeinket és értékeltük a mai napot.Bár máshogy terveztük,azért élményteli túranapot teljesítettünk a kellemetlenségek ellenére is.Megtettünk 20 km-t,miközben  felfele 220 m míg lefele 400 m szintkülönbséget teljesítettünk.Nagyon sajnáltuk,hogy így alakult a mai nap.

Fülöpi templomrom

Jön a Csörgő

                            Haza érve mi mással,mint egy üveg Badacsonyi Kéknyelűvel jutalmaztuk meg magunkat.Egészségetekre!

Jutalom

Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit


 További képek a mai túráról:https://photos.google.com/album/AF1QipN2Cjd8R3liNbWf4nkiCLz-sDZ4wYBBywDX3lVU



   Térkép és szintmetszet: