OKT.33. TÚRA 2018.09.09.
ZÁDORFALVA - JÓSVAFŐ
Tamási Áron
Legutóbb június közepén volt szerencsénk túrázni,aztán a nyári hőség és pörgés megakadályozta,hogy bakancsot húzzunk. Ezek lepörgésével aztán lehetőség adódott,hogy folytassuk kalandjainkat "a Nagy Kék Úton".Hosszas hezitálás után úgy döntöttünk,hogy ezúttal az Aggteleki-karszt és a Cserehát egy részét járjuk le három túra alatt Földanya havának kilencedik és tizenegyedik napja közt,megtéve majd 70 km-t és leküzdve majd 2000 m szintemelkedést.Jól elfáradtunk.Ezek a napok nem a csodás panorámákról,hanem meseszép erdőkről,világörökségi barlangokról,nemzeti parkokról és sok forrásról szóltak. Ugyancsak ezen a szakaszon kapunk ízelítőt abból,hogy mit is vesztettünk a szégyenteljes Trianoni-békediktátummal.Mai idézetem is ennek jegyében választottam.
 |
| Baradla-barlang |
Dátum szerint nyár végén,"a vénasszonyok nyarában" járunk,de az időjárás a legforróbb nyári napokra emlékeztet és az időjósok sem ígértek változást ezekre a napokra.Így igazi nyári túrákban volt részünk,bár a mély völgyben fekvő Jósvafőn bizony hűvösek voltak az esték és a reggelek.Igazi hegyvidéki ízelítőt kaphattunk ebben a pár napban.Viszont a nyílt részeken fennsíkokon hamar előkerültek a kalapok,napszemcsik és folyadék háztartásunk is hamar felborult.Aztán ahogy a mély,zárt völgyekbe értünk szervezetünk majdnem újabb réteg ruha után jelzett.
 |
| Útközben |
Tervezéskor sokat gondolkodtunk,hogy nagyzsákos túrát szervezzünk, vagy pedig csillagtúra szerűen telesítsük a távot.Mindkettőre lett volna logisztikai lehetőség,mivel családi segítséggel lett volna fuvarunk Kazincbarcikáról Zádorfalvára,aztán a harmadik nap értünk jöttek volna.Útközben Jósvafőn és Bódvaszilason aludtunk volna.Ennek a legnagyobb hátránya a több mint 15 kilós nagyzsákok lettek volna(bár már volt ilyenben részünk) .Először erre hajlottunk,de végül a csillagpontos túrára szavaztunk,így Jósvafőn aludtunk két éjszakát(amit a végén még megtoldottunk eggyel)a Garan Vendégházban,melynek a nagyon kedves tulajdonosa nagy segítségünkre volt a logisztikában.Ajánljuk mindenkinek ezt a szállást!
 |
| Jósvafő |
Indulás előtt nagyon vegyes érzésekkel indultunk el erre a túrára,az "Isten Háta" mögötti borsodi településekre.Hírek,szóbeszéd alapján lepusztult településekre,gettókra számítottunk.Aztán alaposan csalódtunk,mert gondozott falvakra,felújított ,rendben tartott portákra találtunk.Pedig ezek közül sok apró,pár lakosú település halálra van ítélve,de ezek ingatlanai is rendben tartottak.A kisebbségi telepek persze más lapra tartoznak,de ilyen"csikágók"az ország fejlettebb részein is bőven találhatóak.Sőt!A lakók pedig kivétel nélkül barátságosak,segítőkészek.Mindenki előre köszön!Ez a fejlettebb nyugati országrészen egyáltalán nem jellemző,sokszor még a visszaköszönés is nehezére esik némelyeknek. Összességében nagyon pozitív benyomásokat szereztünk és még az árak is mérsékeltebbek,mint felénk.😄
 |
| A Nemzeti Park jelképe Szinpetrinél |
Mivel első napra is komoly távolságot és szintet vállaltunk be, ezért még a szokásostól is hamarabb kukorékolt az a fránya kakas.Így már 4 körül bőven az autópályán robogtunk a Nagyfalu felé,ahol vasárnap hajnalban könnyen átrobogtunk,így életem párjának kedvenc útvonalán, az Andrássy úton értük el az M3 autópályát.Útközben az egyik divatos benzinkútnál lévő francia multinál megálltunk egy ristrettora.Régen ittunk két kávét ilyen drágán,még Európa fejlett részein,felkapott városainak központjaiban is olcsóbban lehet meginni két feketét,mint itt a puszta közepén.Tanulság? No az nincs.... Miskolcon a madaras tecsónál megálltunk ,itt már barátságos áron ittunk kávét,aztán feltöltöttük készleteink és uzsgyi meg sem álltunk Zádorfalváig,aznapi túránk indulópontjához,ahova fél tíz körül érkeztünk meg és a falu központjában lévő ábécé elé parkoltunk le,mely az igazolóhely tőszomszédságában található.
 |
| Zádorfalva,indulás |
Szerelvényigazítás után indulást vezényeltem,de alig tettünk meg pár lépést és megálljt kellett parancsolnunk,mert megérkeztünk a falu szellemi életének központjába, a Szivárvány Presszóba,ahol már bőszen zajlott az élet,igazi csúcsforgalom volt.Először kértünk két Favágó pálinkát szilvából(52%),melyet egy Borsodival szerettünk volna leöblíteni.Az ember nem is gondolná,hogy nem is olyan egyszerű Borsodihoz jutni Borsodban. A három nap alatt jó pár intézményben s vendéglőben megfordultunk,de elenyésző részükben lehetett hozzájutni a megyében gyártott serhez. Úgy látszik erős a konkurencia.Bár a beszélgetésekből az is kiderült,hogy az emberek erre fele a Kőbányait preferálják a legjobban.Volt idő amikor mindenhol Borsodit árultak ,ekkor a Pesti buszokkal hozattak maguknak Kőbányait(ezt Jósvafőn mesélte egy helybeli).Hiába no,működik a piac.
 |
| Jellegzetes gömöri ház Zádorfalván |
Zádorfalva kisnemesi falu volt,az Aggteleki-karszt és a Borsodi-dombság közt található a Szuha-patak völgyében.Névadója Zádor,aki a XIII.sz elején élt. Előtte királyi birtok ,majd a Zádor család birtoka évszázadokon keresztül.A falu elszegényedését a török dúlás,majd a kuruc-labanc háború,végül az 1711-es pestisjárvány fokozta.Jelenleg is több jellegzetes gömöri kisnemesi kúria és népi lakóház látható a faluban.Jelenleg mintegy 450-en lakják.
 |
| Zádorfalva ref.temp. |
Diskuráltunk a helybeliekkel,közben elvégeztük az adminisztrációt és neki kezdtünk a túránk érdemi részének,az idő már tízre járt.A kocsmából rögtön az OKT nyomvonalára léptünk ki,de a
-ok hamar balra kanyarodtak és enyhe emelkedőn kezdtük az aszfaltkoptatás,hamarosan átkeltünk a Szuha hídján.Közben bal kézre feltűnt a falu református temploma,mely egyben a település jelképe is.Azonban hamar egy fennsíkra értünk a Ragályba tartó országúton,melyet a Kis-kút után nemsokára egy Üvegtigris szerű lakókocsinál hagytunk el ÉNy-i irányban és máris az Aggteleki-karszt első dombjára kapaszkodtunk,nyílt terepen.Már ekkor elő kellett venni a naphemüket(nagyobbik unokánk hívja így) és kalapokat,mert hamar napszúrás lehetett volna a dolog vége,mivel nagyon erősen tűzött ránk a nap. |
| Érkezés az Aggteleki-karszthoz az "üvegtigrisnél" |
Az Aggteleki-karszt hazánk legészakibb kistája,a Gömör-Tornai karsztvidék magyarországi része.Már maga a karszt elnevezés is utal rá,hogy a hegység nagy részén különböző mészkőfajták bukkannak a felszínre és ezekben fejlődtek ki a jellegzetes felszíni és felszín alatti formák.Ezekből a leglátványosabbak a barlangok,cseppkőbarlangok.Ezek közül a legnagyobbak 1995-től a Világörökség részei.Magyarország élettelen természeti kincsei közül egyedül ezek a barlangok kerültek fel a listára.A hegységet 1978-ban tájvédelmi körzetté,majd nemzeti parkká nyilvánították.Az Aggteleki Nemzeti Park része,egész területe természetvédelem alatt áll.Északon a szlovák határ határolja,keleten a Ménes-völgy és a Bódva-völgye,délen a Telekes-patak alsó része,míg a nyugati határa nem egyértelmű,sokan egészen a Sajó-völgyéig kiterjesztik.Legmagasabb pontja a Fertős-tető(604m),mely Jósvafő felett magasodik.Hazánkban itt él legnagyobb számban a foltos szalamandra,mely az Aggteleki Nemzeti Park címerállata.A sűrű,háborítatlan erdeiben újra megtelepedett a farkas és a hiúz,de Szlovákiából medvék is át-átlátogatnak.
 |
| Kapaszkodás |
A Nagy-Szőlő-Tetőn(350m) kisebb bizonytalanság,útkeresés után megtaláltuk a helyes utat.Közben ráéreztünk a helyi jelzésfestők logikájára,taktikájára,mely nagyban segített a három nap alatt. A Jelzések itt nem olyan sűrűen vannak mint ahogy máshol megszoktuk,de teljesen korrektek,logikusak.Ha az ember figyel és kicsit használja az eszét-amit a Jó Isten ezért adott-semmi gond nem lehet és nem kell semmilyen segédeszköz.Persze a jó tájékozódási képesség azért nem árt.
 |
| Útban a Nagy-Szőlő-tetőre |
 |
| Találkozás |
A tetőn találkoztunk három lovassal,akik Gömörszőlősről tartottak Aggtelekre a" kék országúton".Jó pár száz méteren lépésben jöttek mellettünk,jót beszélgettünk,majd galoppra,aztán vágtára váltottak és pillanatok alatt eltűntek a szemünk elől. Közben észre sem vettük,hogy a szekérút folyamatosan emelkedett alattunk és erdőbe értünk,amit Aggtelekig el sem hagytunk.
 |
| Az Égés -tető környékén |
 |
| Dolgoztak a fadoktorok |
Jó minőségű szekérúton kapaszkodtunk,hullámoztunk a hangulatos vegyes erdőben,gondolatainkat semmi sem zavarta meg.Előbb az Égés-tető(368m),majd a Galyagos-hegy(378m) következett,ahol elértük a
jeleket,melyek Trizsre viszik le a megfáradt vándort.Idáig nagyjából mai túránk harmadán voltunk túl,komoly szintemelkedéssel,de a java még vissza volt.Így csak szusszantunk,frissítettünk és máris tovább álltunk.Gerinctúrába kezdtünk,hullámvasútazva haladtunk,a Kavicsos-hegyen (370m) átbukva kipróbáltuk a Kőkorszaki szakik járgányát,ketté tört hatalamas fa mellett haladtunk el és máris a Hármashatárnál,a régi Kassai útnál találtuk magunkat a szlovák határnál a XII.3-as határkőnél. |
| Kőkorszaki járgány |
 |
| Bal,jobb |
 |
| Mementó |
Itt régebben a -
ok Knek fordultak és a trizsi országúton érték el Aggteleket,de a 2014-es nagy nyomvonal változtatásnál a vadregényesebb,kalandosabb határsávra terelték az OKT-t a régi 
jelekre,melyek a halódó északi Zöld túraúton vezetnek. |
| A szlovák határnál |
Fényképezkedtünk,átléptünk Szlovákiába,majd a széles,karbantartott határsávban követve a jeleket és a határköveket bukdácsoltunk hol magyarba,hol szlovákba.Az egyik határkőnél ittunk,ettünk egy csúcscsokit,mert megérdemeltük.Egy rövidebb kaptató után megváltozott a táj.Csak a magyar oldalt borította erdő,a szlovák oldalon szépen rendben tartott kaszáló kísért bennünket.
 |
| Szlovákiában |
 |
| A határsávon |
Kikapaszkodtunk a kopár kaszáló egyik csúcsára,ahol szlovák irányba csodás panoráma tárult elénk.Előttünk hullámoztak a Gömör-Tornai karszt,a Szlovák- érchegység vonulatai,sőt a látóhatárt a Magas-Tátra jellegzetes csúcsai zárták le.Igaz ennek látásához nagyban hozzájárult a magunkkal(én vonszoltam :D ) cipelt messzelátónk is.
 |
| Panoráma a kaszálóról |
 |
| Rend a lelke mindennek |
 |
| Kukkolás 1-2 |
Innét nemsokára elfogyott az erdő és mezőkön bukdácsoltunk,követve a határköveket.Aztán újabb rövid erdős szakasz következett, kibukkanva ebből előttünk tornyosult a jellegzetes szirt,melyben a Baradla-barlang bejárata található.Már közel volt,így újult erővel ereszkedtünk a Szlovákiába tartó országútig,melyre az egykori határátkelőnél értünk ki.A jelzések itt DK-nek fordultak és pillanatok alatt elértük a Baradla Kemping északi bejáratát.A nyomvonal a kempingen keresztül vezet,elhaladtunk a nem oly régen épített rönkházak mellett és máris bélyegezhettünk ítínerjeinkbe, előbb a kemping recepciójánál,majd az Aggteleki Nemzeti Park Látogatóközpontjánál.
 |
| Feltűnt Aggtelek |
 |
| A rönkházak |
 |
| A régi határátkelőhely |
A több mint 25km hosszú Baradla-Domica -barlangrendszer a Világörökség részét képező felszín alatti világ legjelentősebb képviselője.A barlangrendszer 5,3km-es szakasza a Domica-barlang Szlovákiában található.A Baradla -barlang hazánk legrégebben kutatott,legismertebb és évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja.Leletek tanúsítják,hogy már az ősember is ismerte és használta.Természetes bejárata az Aggtelek mellett magasodó sziklafal tövében nyílik.A barlang főága Jósvafőig 6km hosszan tart,melyen a Styx patak is végigfolyik,de jelenleg csak árvizek idején folyik végig a főágon.Szárazabb időszakokban a víz a barlangi víznyelőkön keresztül az Alsó-barlangokba jut.A barlang jelentős részét változatos színű és formájú ,látványos cseppkövek díszítik. Mivel már a neolitikum embere is használta,ezért a természetes bejárat utáni részek cseppkövei elszíneződtek,sérültek.Később mivel igazán nem értékelték a cseppkövek jelentőségét a látogatók sok kárt okoztak a gazdag formavilágban,sőt egy időben divat volt hazavinni,gyűjteni is őket.Első írásos említése 1550 körül történik,első felmérését 1794-ben Sartory József végezte el.Az igazi áttörést Vass Imre mérnök hozta el,aki áthatolt az addig határt jelentő Vaskapu vizén és feltárta a főág mintegy 5 km-es szakaszát.A látogatás megkönnyítése végett az első kiépített szakaszokat 1806-ban készítették el,de a kezdetleges technológiával ekkor még sok kárt okoztak.1890-ben a Vörös-tónál egy mesterséges kijáratot készítettek.1922-ben a Színpad folytatásában(eddig jutott Vass)újabb 500 m hosszú új szakaszt tártak fel.Erre a szakaszra Jósvafőtől 1927-28-ban egy mesterséges tárót robbantottak,hajtottak.A Domica és a Baradla-barlangok kapcsolatát 1932-ben Kessler Hubertnek sikerült bebizonyítania,ki ekkor hatolt át a Styx-patak szifonjain.A barlang meglátogatása több útvonalon is lehetséges,melyek közül a legélménydúsabb jelenleg a Vörös-tói középtúra,mivel a hosszú túra indítása technikai okokból szünetel A Baradla-barlang felveszi a versenyt a világ bármely cseppkőbarlangjával.
 |
| Baradla-barlang |
Mivel itt már többször jártunk,így most a Baradla-barlang itteni meglátogatása szóba sem került,más terveink voltak.Azért a kötelező képek elkészültek a bejáratról,az emléktáblákról és a szikláról.Ezután a bazársoron vettünk pár csecsebecsét,amiket megint csak cipelhettem tovább 😈😆😄.Az idővel jól álltunk és egyébként is hosszabb pihenőt terveztünk ,így az egyik büfénél benyomtunk egy pisztrángot és gallér mögé csaptunk egy sört,de csak Gösser 0/0%,mert még vezetni kellett délután. A Borsodi itt is csak álom volt,mert ennél a büfénél is Soproni termékeket kínáltak.
 |
| Pisztráng |
 |
| A barlang természetes bejárata |
Talán jó órát is ejtőztünk, elgémberedett izmainknak kifejezetten rosszul esett az 1957-ben épült szerpentinező lépcsősor,mely a bejárat felett tornyosuló 51m magas szikla tetejére vezet fel valóságos jelzéskavalkád mellett.A szikla tetejénél a Baradla-tető déli karrmezős oldalára értünk fel,ahol a kiépített kilátópontnál déli irányba szenzációs panoráma tárul elénk.Megfelelő esetben a Bükk szirtjei is látszanak.Nekünk most szerencsénk volt,egy szavunk sem lehet.
 |
| Lépcsősor |
 |
| Pillantás a mélybe |
A kilátóponttól előbb ördögszántásos mészkövek közt kapaszkodtunk,majd ereszkedtünk,rövid erdei szakasz után kiértünk Aggtelek fölé,szép kilátás nyílt a falura és nemsokára újból erdőben jártunk s a változatosság kedvéért most a Mész-völgyből kapaszkodtunk erős,szuszogtató emelkedőn.Tele hassal,elgémberedve nagyon nem esett jól,de ez legyen a mi bajunk,mert ugye a mondás is azt tartja,hogy szamár szenved :D :) .
 |
| Karrmezőn |
 |
| Talán a barlang egyik szellőzője |
 |
| Ördögszántás |
 |
| Pillantás Aggtelekre |
A Galya -tetőt követően rövid gerinctúra kezdődött,majd az előbbitől is erősebb kapaszkodásba kezdtek a
jelzések.Meredek is volt,fáradtak is voltunk a hajnali kelés végett,így a szokásostól többször találtunk okot,hogy megállhassunk pár pillanatra fújni egyet.Azért csak elértük a Magas-hegy nyergét,ahonnét viszont nagyon meredek lejtő következett,mely már Jósvafőig kitartott. |
| Kaptatás a Galya-tetőre |
 |
| A Farkaslyuk környékén |
A nevéhez méltóan komor,sötét Farkaslyukon keresztül értünk a Tengerszem-szálló fölé,a Baradla-barlang Jósvafői bejáratához,ahol az igazoló pecsét is lakik.Nekünk most nem volt sok kedvünk a nagyon meredek lejtőn leereszkedni,majd visszakapaszkodni a kékhez,így úgy döntöttünk,hogy majd este visszajövünk a faluból és beütjük a pecséteket.
 |
| A Tengerszem-szálló fölött |
Így hát tovább fojtattuk az ereszkedést Jósvafő felé,melyet jó ezerötszáz lépéssel értünk el, átkelve a régi zsidó temetőn.Először a falu jelképétől a Harangtoronytól esett le az állunk.A csodát tovább növelték a jellegzetes épületek és a falut kettészelő Jósva-patak,no és a falut körül ölelő hatalmas hegyek.Ezt leírni nem lehet,látni kell.
 |
| Patakok találkozása Jósvafőn |
 |
| Zúgó |
Jósvafő nevét a Jósva-patak forrásvidékéről kapta,első okleveles említése 1272-ből datálódik.Csodálatos hegyi környezetben az Aggteleki-karszt közepén,az Aggteleki Nemzeti Park területén található.Zsigmond király idején már kőtemplom ,vízimalom és vízzel hajtott hámor(vasfeldolgozó)is állt a Jósva-patak mellett,melyek egészen az 1930-as évekig működtek.1928-ban a falu határában megépült a Baradla-barlang mesterséges bejárata,mely által a település felkerült az ország idegenforgalmi térképére.1999-ben műemléki jelentőségű területté nyilvánították Jósvafő népi építészeti emlékeit ,hogy védjék a község tájba illeszkedő ősi szerkezetét.Látnivalói közül kiemelkedő a református templom,a barokk harangtorony,a Jósvafői Tájház.A Kúria épületében ma a Nemzeti Park oktatóközpontja kapott helyett és itt megtekinthető a hucul ménes néhány egyede is.Természeti látnivalókban is igen gazdag,a már említett Baradla-barlang mellett további 30 barlang található itt,számtalan forrás és patak.A falut több részre osztják a patakok (Jósva, Tohonya, Kecső, Kata),melyek a faluban folynak össze és a kanyargós medrek mellé épültek a házak,gazdaságok.Ez adja meg a falu egyedi báját,romantikáját.A településen jelenleg mintegy 230-an laknak.
 |
| Jósvafő Hősi Emlékmű |
 |
| Jellegzetes épület Jósvafőn |
 |
| Az egykori Kúria |
Ámulva-bámulva sétáltunk ki a Petőfi utcára(főutca),mert tudtuk,hogy a szállásunk a kocsma mellett található. Házigazdánk még nem volt otthon,így a falu szellemi központjában én egy nullás(ez sem borsodis hely)sör mellett,kedvesem pedig egy üveg belga meggysör mellett vártuk be.Jóformán le sem nyeltük az utolsó kortyokat megérkezett Gábor.Megmutatta a szobánk, rendbe hoztuk magunkat,majd átugrott velünk Zádorfalvára az autónkért.
 |
| Aggtelek |
 |
| Vízi színpad Aggtelek |
Visszafele körülnéztünk Aggteleken,majd Jósvafőn a Fogadó az Öreg Malomhoz nevű étteremben megvacsoráztunk.Igyekeztünk helyi specialitást választani és persze a sztrapacska sem maradhatott el.Ma én voltam vezető állásban,így Első Menyasszonyom ihatott egy üveg Staroprament(Borsodi one).
 |
| Fogadó az Öreg Malomhoz |
A Baradla-barlang jósvafői mesterséges kijáratát 1928-ban Kaffka Péter irányításával építették meg,így téve lehetővé a főág teljes bejárását. A kijárat környékét Kessler Hubert igazgatósága(1935-45) alatt fejlesztették.Ekkor épült meg a Tengerszem Szálló és a mai fogadóépület elődje,ez utóbbiban a pénztár mellett a Nemzeti Park igazgatósága is helyet kapott.A Tengerszem-tó hazánk legcsodásabb mesterséges tava. 1942-ben a Baradla -barlangból kibukkanó Jósva-forrás felduzzasztásával hozták létre.A festői környezetben megbúvó,smaragdzöld tavacska kihagyhatatlan célpont ha Jósvafőn járunk.Legegyszerűbben a Tengerszem szállótól közelíthető meg.
 |
| Tengerszem-szálló |
 |
| Jósva-forrás |
 |
| Tengerszem-tó |
Vacsi után még vissza ugrottunk a Tengerszemhez pecsételni,majd a szállásunkra hajtottunk.Mivel megérdemeltük, a kocsmában jutalmaztuk meg magunkat egy Sopronival,nekem most kettő járt😄😅 ,közben kiértékeltük a napot.Kitérőkkel pont 20 km-tettünk meg ,ami alatt leküzdöttünk 417m szintet és ereszkedtünk 431 m-t.A körülmények végett jól elfáradtunk,így hamar eltettük magunkat másnapra,hisz akkor sem ígérkezett könnyebb nap.
Írta:Soós Lajos
Fotó:Soós Margit
További képek a túráról: https://photos.app.goo.gl/Wrk1Ep3LjvTy6CNu7
Videó: https://photos.app.goo.gl/VDBAfkuTchKKufhz7
Térkép és szintrajz:
Tetszetős iromány ☺
VálaszTörlés